Megyei Tükör, 1973. június (6. évfolyam, 964-989. szám)

1973-06-20 / 980. szám

Nicolae Ceaușescu elvtárs beszéde a nők szerepéről az ország politikai, gazdasági és társadalmi életében (folytatás iu első oldalról) témákat. Rá kell mutatnunk­­ például, hogy a nők előlépte­tése vezető munkákban nem történik az egész társadalmi életben betöltött szerepük és részvételük arányában. Nem fordítottunk figyelmet hogy társadalmi helyének arra, és jelentőségének megfelelően vegyen részt a nő az öss­zes vezető, párt- és állami fóru­mokban, mindazokban a szer­vezetekben, ahol intézkedé­seket és határozatokat dol­goznak ki és fogadnak el tár­sadalmunk fejlesztésére vo­­natkozóan. Ezzel van természetesen, kapcsolato­bírálnunk kell a szakszervezeteket, a nőtanácsokat, a Kommunista Ifjúsági Szövetséget, de fő­ként meg kell mondanunk, hogy Központi Bizottságunk sem, a pártszervek sem for­dítottak erre kellő figyelmet. Nem véletlen, hogy gyakor­latilag­ alig van nő titkár a megyei pártbizottságokban : alig néhány hónapja válasz­tottunk néhány megyei­ titkárt a nők soraiból. Nem vélet­len, hogy az elég széles körű Végrehajtó Bizottságban nincs egy nő sem. Egyébként ma­gában a Központi Bizottság­ban is csak nemrég, az Orszá­gos Konferencián javítottunk ezen a helyzeten. El kell is­mernünk, hogy nem fordítot­­­­tunk kellő figyelmet a nők e­­lőléptetésére különböző tevé­kenységi szektorokban. Ezzel a párt és az állam, a társada­lom meg lett fosztva attól, hogy az ország lakosságának több mint a fele még inkább h­o­z­z­á­j­á­r­u­l­h­a­ss­o­n társadalmi problémáink megoldásához, a társadalom vezetéséhez. Vi­lágos, elvtársak, hogy ebben a tekintetben megfelelő ja­vításokat kell eszközölnünk. Bizonyos szemrehányással illetném a nőket is. Valami­vel aktívabbak kellene hogy i­egyenek, ne engedjék meg, hogy csak mint bizottságokban helyet különböző foglaló képviselőket kezeljék őket, hanem vegyenek részt foko­zottabban a társadalmi í• élet­ben. Ha a nemek közötti teljes egyenlőség feltételeinek megteremtéséről beszélünk, ez azt jelenti, hogy az összes embereket nem mint férfia­kat és nőket kell kezelnünk, hanem­ mint párttagokat, mint állampolgárokat, akiket rólag munkájuk szerint kizá­rt é­lünk meg. Úgy vélem, maguknak a nőknek kell hogy fo­­k­ozot­ta­bba­n mun­k­ál­kod­n­­ u­k azért, hogy elősegítsék az e­­zen a téren még fennálló ne­gatív állapotok felszámolását. •Jogosan beszéltek itt egyes társadalmi jellegű intézke­dések szükségességéről. E­­gész sor intézkedést hoztunk. illetve folyamatban van azok meghozatala. A munkahelyek kérdését általános kérdés­kénk kell tekinteni, nem mint a» nők különkérdését. Nálunk mint ismeretes, a mezőgazda­­sági lakosság mintegy 48 százalékot tesz ki. Még sokat kell tennünk, hogy a falusi «síkosságot az ipar felé vonz­ónk. A X. kongresszuson ki­­s program­ és az 1990- ig terjedő távlat előirányozza ennek a kérdésnek nagy vo­­nalakban való megoldását. F­el­adatunk az, hogy figye­lemmel kísérjük e program megvalósítását, hogy munka­gyet teremtsünk néhány millió embernek, akik átke­lnek a mezőgazdaságból az­­ iparba. Ezzel kapcsolatosan tevődik az a kérdés is, hogy bizonyos szektorokban biz­tosítsuk az oltalmat és a mun­kavédelmet általában min­denki számára és, egyes he­lyeken, különösen a nők szá­mára. Ezzel kapcsolatosan meg kell teremteni a feltéte­leket a nők tényleges rész­vételéhez a különböző tevé­kenységi szektorokban. tóbbi két évben számos sz u­­in­tézkedést hoztunk a gépgyár­tásban — ahol úgy hogy nem dolgozhatnak vélték, nők — a munkahelyek és a meg­felelő körülmények biztosí­tására a nők besorolása cél­jából. Természetesen, be kell is­mernünk, hogy vannak m­ás olyan tevékenységi bizo­te­rületek, ahol jobb ha a fér­fi­ak dolgoznak. Mintsem kön­­­nyű munkában tartsuk a fér­fiakat, irányítsuk őket a ne­hezebb munkák felé, ahol na­gyobb fizikai erőfeszítésre is szükség van. Gondoskodjunk viszont arról, hogy a nők fizikai szempont­ból könnyebb munkahelyekre kerüljenek, oda, ahol nincs különösebb erőfeszítésre szük­ség. Ma azonban olykor ennek éppen ellenkezője történik. Nem is szólva a mezőgazda­ságról, ahol a könnyebb mun­kákat a férfiak, a mezőn pedig a tulajdonképpeni termelőmun­kát csaknem teljes egészében nők végzik. Sok tehát még a javítani való itaihoz, hogy tár­sadalmunkban rendbe jöjjenek a dolgok. Meg kell tennünk az intézke­déseket a szolgáltatások és bizonyos közfogyasztási cikkek termelésének fejlesztése érde­kében. Erre is megvan a prog­ramunk. Sajnos, az ötéves terv első két­­ esztendejében nem követték kellő figyelemmel és nem valósították meg megfele­lő módon ezt a programot. Nemrég elemezték ezt a hely­zetet és intézkedések történ­tek a program megvalósítására, hogy még annál, amit többet is tegyünk eredetileg az öt­éves tervben , tekintetben ma­gunk elé tűztünk. Hasonló a helyzet a bölcső­dék és a gyermekotthonok te­kintetében is. Itt is jók az e­­lőirányzataink. Hiba volt a­­zonban minden felelősséget át­­hárítani a néptanácsokra, ame­lyek nem a vállalatok mellett, hanem csak a lakónegyedek­­­ben építenek bölcsődéket és gyermekotthonokat. Téves i­­rányzat volt ez, amelyet felül kell vizsgálnunk. A bölcsődé­ket és a gyermekotthonokat — főleg pedig a napközi és heti otthonokat - , a vállalatok mel­lett kell felépíteni. Ilyképpen jobban leh­et gazdálkodni e­­zekkel, könnyebben meg­­­oldható számos problé­ma, mint a lakónegyedek­ben. Építésük is gyorsabban és előnyösebben megvalósí­tható, mint a lakónegyedekben. Meg­vitattuk ezt a kérdést és a jövő évtől kezdve, ebben ben kell cselekedni. a“s­ell<”m- Előirá­nyoztuk, hogy valamivel túl­­ is szárnyaljuk az ötéves terv előirányzatait, s ezt úgy akar­juk elérni, hogy az épületeket főleg a vállalatok mellett he­lyezzük el. Arra is gondoltunk, hogy olcsóbb, egyszerűbb épü­leteket emelünk, amilyeneket más országokban is láttunk , ez lehetővé teszi számunkra, hogy több­­ünk majd a hellyel rendelkez­bölcsődékben és a napközikben. Ugyanígy cse­lekszünk majd az ifjúsági ott­honok tekintetében is, hogy jobban kielégíthessük a szük­ségleteket. Természetesen, mindezek rendkívül fontos társadalmi jel­­­legű problémák szoros össze­függésben állnak az ország ál­talános fejlődésével. De mind­az, amit előirányoztunk, jó fel­tételek közt kell hogy megva­lósuljon ; az összes néptaná­­csok, amelyek közvetlenül fe­lelősek e feladatok teljesíté­séért, a megyei pártbizottsá­­­gok még behatóbban kövessék nyomon e kérdések megoldá­sát. Ez a felelősség hárul minisztériumokra, a többi köz­­ ponti szervezetekre is, ame­­lyeknek őrködniük kell a kije­­lölt célok megvalósításán. Van elegendő szervezetünk, amely felel a fogyasztási javakért, a szolgáltatásokért. Létesítettünk egy külön tanácsot, amelyet a Végrehajtó Bizottság egyik tag­ja, a Minisztertanács alelnöke vezet. Van egészségügyi kér­désekért felelős minisztériu­munk, vannak minisztériuma­ink, amelyek a fogyasztási ja­vak változatosságáért felel­­­nek, minden minisztériumnak van valamilyen formában ilyen hatásköre. A Gépipari Minisz­tériumnak is van elég tenni­valója ebben az­ irányban. De hiányosságok mutatkoznak a problémák megoldásában. A fogyasztási javakért felelős szervezetnek alaposabb ellen­őrzést kell gyakorolnia a terv­ben kijelölt előirányzatok tel­jesítése fölött, beleértve e ter­mékek és a szolgáltatások mi­nőségét és változatossá tételét is. Ha jól feltételek között rea­lizáljuk — és realizálnunk kell —, amit előirányoztunk, 1975- ig sokat megoldunk a ma itt felvetett kérdések közül, ame­lyek valóban nehézséget jelen­tenek. Egy másik nagy probléma, a nő fontos szerepe a társadalom­ban, abban, hogy életet adjon, hogy felnevelje és nevelje a gyermekeket, a fiatal nemzedé­ket, abban, hogy biztosítsa magának, szocialista nemze­tünknek a fiatalságát. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy az 1967. évi intézkedések után, az utóbbi években ismét csökkent a születések aránya. Komolyan bírálnunk kell az Egészségügyi Minisztériumot, az orvosokat. Egyes orvosok felelőtlen maga­tartást tanúsítanak nemzetünk elöregedésének veszélyével szemben. Határozottan kell al­kalmazni a törvényt, véget vetve a negatív állapotoknak. Pártszervezeteinknek, megyei bizottságainknak, néptan­ácsa­inknak, a Központi Bizottság­nak nagyobb figyelmet kell szentelnie társadalmunk, nem­zetünk fejlődése lényeges kér­désének. Kiindulva abból a je­lentős, életfontosságú szerep­ből, amelyet a nők betöltenek a társadalom fejlődésében, nem­zetünk egészségének és fiatal­ságának megőrzésében, szük­ség van mind öntudatuk szín­vonalának emelésére, mind egyes társadalmi kérdések megoldására. Innen fakad an­nak szükségessége is, hogy meg kell oldani a szolgáltatások kérdését, a fogyasztási javak választékának növelését, a megfelelő munkakörülmények biztosítását, a bölcsődék és ó­­vodák hálózatának fejlesztését. Számos javaslat történt itt, amelyet meg kell vizsgálnunk. Gondolkoznunk kell azon, hogyan is alkalmazzuk jobban az előterjesztett jelentésnek a négyórás műszak meg­szervezésére vonatkozó elő­írásait, oly módon, hogy a nő­nek több szabad ideje radjon a gyermeknevelés ma­i­­dőszakában. Azokon a többi intézkedéseken kívül, ame­lyekre utaltam, gondolnunk kell kedvezőbb nyugdíjazási feltételek megteremtésére, a­­kár a munkaidőszak csökken­tésével a három, négy vagy több gyermekes nők számára, akár azzal, hogy emeljük nyugdíjat azoknak, akik több­­ gyermeket neveltek fel. Általában tanulmányoznunk kell a megfelelő módozatokat az említett alapvető kérdés — a nemzet fejlesztése, a ko­rok közötti normális egyen­súly fenntartása, az egész társadalom fiatalságának biz­tosítása — jobb feltételek kö­zötti megoldására. Országos jelentőségű probléma ez, nem szándékszom tovább tag­lalni, de úgy vélem, vala­­mennyien megértjük, hogy teljes felelősséggel kell csele­kednünk megoldásáért. Felmerül itt egész sor szer­vezési kérdés is. Elhangzot­tak javaslatok, s ezeket ter­mészetesen­ meg kell vizsgál­nunk. Anélkül, hogy vala­milyen formában is csökken­tenénk az Országos Nőtanács, a nőbizottságok szerepét, úgy vélem, nem ezekre kell he­lyeznünk hangsúlyt. Ha e­­gyes bizottságokhoz, vagy az Országos Tanácshoz kapcsol­va kezelnénk a nők társadal­mi tevékenységének kérdését, ez voltaképpen e tevékenység csökkentését­ lentené. Annak lebecsülését fe­szükségessé­géből kell kiindulnunk, hogy minden szervezetünknek úgy kell tekintenie és kezelnie a nőt, mint bármely honpol­gárt. Így kell elbírálnunk ő­­ket, nem pedig egy olyan ka­tegóriaként, amellyel időn­ként foglalkoznunk kell. Akárcsak a termelésben, a nőnek meg kell találnia a helyét az összes vezető tiszt­ségekben, mégpedig reális képességeinek és lehetőségei­nek megfelelően. Ami a poli­tikai, a szellemi képességet illeti, nincs semmilyen kü­lönbség. Történelmünkben, a­­kárcsak az egész emberiség történetében számos hős nő példázza ezt. A nők semmivel sem tettek kevesebbet a férfi­aknál a­­ forradalmi küzdelem különböző nehéz körül­mén­yei között. És ugyanígy a tudo­mányban, a termelésben. A nők nemcsak hogy nem dol­goznak kevesebbet, hanem sok területen többet és nagyobb éppenséggel hozzáér­téssel. Ebből kiindulva, gon­doskodnunk kell róla, hogy a nő végső soron megfelelő he­lyet foglaljon el, ha úgy vesszük, annak az 51 száza­léknak az arányában, ame­lyet társadalmunkban képvi­sel. Ezzel kapcsolatban is­mételten hangsúlyozom, hogy a fő felelősség a pártra, Köz­ponti Bizottságunkra hárul. Ilyen értelemben kell eljár­nunk a jövőben, hogy gyöke­res változást érjünk el a nők előléptetésében, közreműkö­désében szocialista társadal­munk valamennyi tevékeny­ségi szektorában. Eések megfelelően így a kor­megoldód­nak, s nem csak március­b án és a különböző plenáris ülé­seken említjük meg őket. Mindennapi feladat ez, szer­ves része egész tevékenysé­günknek. Nem akarok kitérni itt nevelési kérdésekre, a szocia­­­lista etika és méltányosság kérdéseire, mert ezek általá­nos problémák. A nőknek ép­pen úgy tevékenykedniü­k kell az általános politikai ne­­velőmunkában, mint minden­ki másnak. Jobban megvalósíthatjuk a romániai sokoldalúan fej­lett szocialista társadalom felépítését, ha jobban meg­oldjuk a nők részvételét a társadalmi életben. Meggyő­ződésem, hogy a Központi Bizottság egyetért a dolgok ilyenszerű megítélésével és hogy határozatunkban, fö­le pedig jövőbeli tevékenysé­günkben, ez a szellem fog érvényesülni, ez fog tükröződ­ni mindabban, amit teszünk. MEGYEI TÜKÖR Befejezte imunkulatfait a Román Kom­muniszta Párt Központi Bizottságának plénuma (folytatás az első oldalról) mánk gazdasági-társadalmi fej­lődése követelményeinek meg­felelően. A határozatot közzé fogják tenni. Ugyanakkor el­határozták, hogy minden tanév végén tájékoztatót kell terjesz­­teni a Központi Bizottság elé a hozott intézkedések alkalmazá­sának módjáról. 2) A plémum elemezte, hogy miként valósítják meg az élet­ben pártunk és államunk hatá­rozatait hozólag a nő szerepére vonat­az ország politikai, gazdasági és társadalmi életé­ben és nagyra értékelte a nők millióinak hozzájárulását a h­aza fejlődéséhez, a szocialista Románia felvirágoztatásához, az egészséges, a szocializmus és a kommunizmus nemes eszméi iránt lelkesedő ifjúság nevelé­séhez. E napirendi pont vitáját Nicolae Ceaușescu elvtárs be­széde rekesztette be. Az RKP KB plénuma egy­öntetűen magáévá tette a pártfőtitkár konklúzióit és figyelembe véve a sokoldalú­an fejlett szocialista­­ társada­lom építési programjából fa­kadó feladatok sokrétűségét, újabb intézkedéseket határo­zott el a­ nőknek az ország társadalmi-politikai életebe való aktívabb bekapcsolása, munka- és életkörülményeik javítása érdekében. A hat­á­­rozatot nyilvánosságra hozzák. 3) Az RKP KB plénuma jóváhagyta a Duna — Fekete­­tenger hidroenergetikai és szállítási komplexum megva­­lósítását, a Duna — Fekete­­tenger-csatorna kivitelezési munkálatainak felújítása, a Constanța — Sud-Agigea új tengeri kikötőt és a cernavo­­dui vízi erőmű felépítése ré­vén. 4) A Központi Bizottság egyöntetűen jóváhagyta a tá­jékoztatót az RKP KB 1973. február-márciusi plénumán a gazdasági-társadalmi tevékeny­ség megszervezésének javítá­sával kapcsolatban hozott in­tézkedések alkalmazásának e­­redményeiről, s elhatározta, hogy a párt- és állami szer­vek továbbra is munkálkodja­nak eltökélten a hozott intéz­k­edése­k a­lkal­ma­zá­­sát érd­e­k­é­­l­en,­­biztosítva a­ munkaerő jobb felhasználását, a káderek helyesebb elosztásai az anya­gi termelésben, az admi­nisztrációs apparátus ésszerű­sítését­ és egyszerűsítését. 5. A/_ KKp KB plénuma egyöntetűen jóváhagyta a párt összetételéről. tag­létszám A-ró­ és szervezeti felépítéséről szóló tájékoztatót. A plénum úgy döntött, tegyenek intéz­kedéseket a párt vezető szere­pének további érvényesítésé­re az ország egész politikai, gazdasági és társadalmi életé­ben, a tömegek szocialista tu­datának növelésére társadal­munk eszményei, a szocialista etika és méltányosság szelle­mében, az összes dolgozók — románok, magyarok, németek és más nemzetiségűek — szé­les körű mozgósítására * a je­lenlegi ötéves terv magas mi­nőségi színvonalú és határidő előtti teljesítése érdekében. fi) Az RKP KB plenáris i­­lése egyöntetűen jóváhagyta a káderpolitikáról szóló tájé­ke A Ko/ponlingk^­ltság nt tűzte ki .ss/e­, s/.érvelemek, hogy továbbra is folytassanak sokoldalú tevé­kenységet a káderek formálá­sa és előléptetése terén, fej­lesszék a káderek jó szervezői és politikai vezetői képessége­it, kiváló etikai és erkölcsi vonásait, hogy minden képes­ségüket és munkabírásukat pártunk és álamunk politiká­ja megvalósításának szolgála­tába állítsák. 7) Nicolae Ceaușescu elv­társ javaslatára a­ N­­KP KB plenáris ülése egyöntetűen el­határozta­ a megyei néptaná­c­si képviselők kongresszusá­nak létesítését. A kongresszus ötévenként fog megvitatja Románia összeülni,­tésének fő problémáit, fejlesz­bele­értve a gazdasági-társadalmi fejlesztési tervet, valamint más kéz­kedések­e­t, hon­leti­ve lesz az oi^ag ve­zetésérül. A kongresszus fel­öleli a megyei néptanácsok és a Bukarest municípiumi nép­tanács képviselőinek összes­ségét. Egy ilyen szervezet létreho­zása közvetlenül és demokra­tikus módon biztosítja pár­tunk és államunk helyességének reális politikája beigazo­­lását, az összes felelősségérzetének honpolgárok növekedé­sét országunk egész vezetési tevékenységében. A Központi Bizottság egy­­szersmind elhatározta, hogy négyévenként megszervezi a községi és városi néptanácsi elnökök országos konferenciá­ját, kétévenként pedig a köz­ségi és városi néptanácsi el­nökök megyei konferenciáját. A plénum elhatározta, hogy ezeket az intézkedéseket tör­vénybe iktatás végett a Nagy Nemzetgyűlés elé terjesztik. 8) Az utolsó napirendi pont keretében a plenáris ülés szer­vezeti intézkedéseket fogadott el. A káderek jobb elosztása és egyes megyei pártbizottságok vezetőségének erősítése céljá­ból Iosif Banc és Ion Dincă elvtársakat első titkári munká­ra Maros, illetve Argeș megyé­be osztották be. Ezzel kapcso­latban a plenáris ülés egyönte­tűen jóváhagyta felmentésüket az RKP KB titkári tisztségéből. Minthogy Aurel Duca elvtár­sat kinevezték nagykövetté, a plénum egyöntetűen jóváhagy­ta felmentését az RKP KB Vég­­rehajtó Bizottságának póttagja tisztségéből. A plénum elhatározta az RKP KB tagjai számának kiegészí­tését­ hagyta. Ezzel egyöntetűen jóvá­hagy Magdalena Fi­­lipas elvtársnő, a könnyűipari szakszervezeti szövetség elnö­ke a póttagok közül az RKP KB tagjai sorába kerüljön. A plenáris ülés egyöntetűen jóváhagyta az­ RKP KB Végre­hajtó Bizottsága tagjai számá­nak növelését 21-ről 23-ra. A plénum ama határozatának szellemében, hogy növelni kell a nők szerepét az­ ország po­litikai, gazdasági és társadal­mi életében, elő kell léptetni őket a vezetői tevékenységben, a Központi Bizottság, Emil Bod­­naras elvtársnak, az RKP KB­­ Végrehajtó Bizottsága és Ál­landó Elnöksége tagjának a ja­vaslatom, egyöntetűen jóvá­hagyta társnőnek, Elena Ceaușescu elv a Vegyipari Köz­ponti Kutatóintézet vezér­­igazgatójának és Lina Cio­­banu elvtársnőnek, a buka­resti II. kerületi pártbizottság első titkárának megválasztását az RKP KB Végrehajtó Bizott­ság­i tárijává. A plénum ugyan­akkor egyöntetűen az RKP KB Végrehajtó Bizottságának pót­tagjává választotta Magdalena Filipaș elvtársnőt és Aurelia Dănilă elvtársnőt, a Kolozs megyei nőbizottság elnökét. A plénum napirendjén sze­replő kérdésekhez, hozzászóltak a következő elvtársak : Nico­lae Teodorescu akadémikus, Tudományos Dolgozók Egyesü­letének alelnöke, Takács Lajos egyetemi tanár, a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Taná­csának alelnöke, Ștefan Pasciu a kolozsvári Babeș-Bolyai E­­gyetem rektora, Andrei Cer­­vencovici, az RKP Arad megyei bizottságának első titkára, Mi­ron Nicolescu akadémikus, Ro­mánia Szocialista Köztársaság Akadémiájának elnöke, Gheor­­ghe Vasilichi, a Nagy Nem­zetgyűlés egészségügyi, mun­kaügyi és társadalombiztosítási bizottságának elnöke, Ion An­ton, a temesvári Politechnikai Intézet rektora, Constantin Dăs­­călescu, az RKP Galati megyei bizottságának első titkára, Su_ Zana Gádea, az Országos Nő­­tanács elnöke, Olimpia Solo­­monescu, nőbizottság a Prahova megyei elnöke, Aurelia Dănilă, a Kolozs megyei nőbi­zottság elnöke, Agurită Ale­­xandrescu, a­ RKP Bacău mu­­nicipiumi bizottságának titká­ra, Iuliana Bucur, a Constantai integrált gyapjúipari vállalat igazgatója, Gheorghe Petrescu, Szakszervezetek Szövetsége Központi Általános Tanácsá­nak alelnöke, Gheorghe Cioară, az RKP Bukarest municipiumi bizottságának első titkára, Mi­­hai Telescu, a­ RKP Temes megyei bizottságának első tit­kára, Fazekas Lajos, az RKP Hargita megyei bizottságának első titkára, Ion Crăciun kön­­­nyűipari miniszter. Plenáris ülést dapott a Legfelsőbb Gazdasági és Társadalmi Fejlesztési Tanács Június 19-én Nicolae Ceaușescu elvtárs elnökleté­vel plenáris ülést tartott a legfelsőbb Gazdasági és Társadalmi Fejlesztési Tanács. A Legfelsőbb Tanács meg­vizsgálta és jóváhagyta Ro­mánia Szocialista Köztársaság 1974—1975. évi gazdasági-tár­sadalmi fejlesztési tervének tervezetét és elhatározta, hogy nyomban meg kell kezdeni feladatainak felosztását ipari fővállalatonként és vállala­ton­ként. Ugyanakkor a Leg­felsőbb Tanács el­határoztta, hogy ezeknek az előírásoknak az előkészítésében és megva­lósításában törekedni kell arra, hogy pontosan és hatá­rozottan alkalmazzák azokat az útmutatásokat, amelyeket az RKP KB Végrehajtó Bi­zottságának , a Legfelsőbb Gazdasági és Társadalmi Fej­lesztési Tanács Állandó Bant­jának júniusi ülésein az 1974 évi tervre vonatkozólag Nicolae Ceaușescu elvtárs ál­tal előterjesztett következte­­tések tartalmaznak. A Legfelsőbb Tanács elha­tározta : a következő hat hó­napban minden intézkedést meg kell tenni annak érdeké­ben, hogy az 1973. évi tervet az­ összes mutatóknál teljes egészében teljesítsük, oly­módon, hogy az tartós alapot nyújtson az 1974-es terv meg­felelő előkészítéséhez. Ugyanakkor a gazdasági mi­nisztériumoknak erélyes in­tézkedéseket kell tenniük az 1974-re előirányzott létesít­mények dokumentációinak és terveinek előkészítése érde­kében. A továbbiakban a Legfel­sőbb Tanács jóváhagyta a szakosztályok összetételére és vezetésére vonatkozó egyes javító intézkedéseket. Liest Girroi* a R­>nnui Komimunista Párt programtervezetet k­idolgozó bizottság Nicolae Ceaușescu­­ elvtárs tökletével június 19-én it­­t tartott a Román Kommu­na Párt programtervezetét dolgozó bizottság. A doku­mentumot meglátják az ° 57' s,es pártszervezetek, az e­gész nép, m­ajd jóváhagyás végett az RKP XI. kongres­szusa elé terjesztik. A bizottság megvizsgálta é­s megvitatta a pártprogram tervezetének tematikáját. Vitazáró beszédében Nicolae Ceaușescu elvtárs utalt azok­ra az orientációkra, amelye­ket a programtervezetnek tar­talmaznia kell, a bizottság te­vékenységének irányaira és munkájának módozatára. A bizottság egyöntetűen ma­gáévá tette a pártfőtitkár őr­­­i emócióit és útmutatásait. Együtt a munkában ismert tény, hogy hazánk, népünk és társadalmunk fejlődésének századokra visszanyúló története a kö­zös harc története, a haladás útján elért sikereink pedig nemzeti különbség nélkül a Románia Szocialista Köz­társaság földjén élő összes dolgozók tevékenységének gyümölcsei. A szocialista é­­pítés­ével, országunk egyen­jogú, egyazon törekvésektől fűtött és egyazon célok elé­résére törekvő több húszmillió fia karjának mint szellemi képességének min­ő­­­en erejével szolgálja annak a magasztos programnak a valóra váltását, amelyet Román Kommunista Párt al­a­kotott és alkot. Az ország a­­rányos gazdasági fejlesztésé­vel a testvériség anyagi a­­lapjának megteremtése, munkahelyen, a közös tevé­­­kenységben eltöltött évek i­­gazi érdekközösségbe ková­csolják, nemzetiségre való tekintet nélkül a munkáso­kat, szántóföldek művelőit és értelmiségieket egyaránt. Ilyen vonatkozásban számos példával találkozunk me­gyénk üzemeiben, az építő­telepeken, a téeszekben, in­tézményekben, az iskolák­ban is és mindenütt. Nem­rég a kézdivásárhelyi faipa­ri vállalat egyik vágterületét kerestük fel, ismerkedtünk fakitermelők életével. Csernáton felső részénél, Ika várától több kilométert tet­tünk meg, amíg a vár nevét viselő patak mentén a szá­lai erdőrészre értünk. A vágterek felé közeledve a bükk és más lombhullató erdők csendjét a motorfűré­szek zúgása töri meg. Ezen a vágtéren is hosszú évek ó­­ta románok és magyarok, fadöntők, huzalok együtt töltik szabad idejüket a ren­dezett erdei lakásokban. O­­daérkezésünkkor munkások­ra jellemző szívélyes fogad­tatásban részesültünk. Reg­geltől estig végzett munká­juk eredményeként naponta több négyzetméter bükk­­rönk és furnérlemeznek való a fafeldolgozó üzemek felé veheti útját vagy a cellulóz­gyáraknak küldenek nyers­anyagot. — Együtt dolgozunk itt már hosszú évek óta romá­nok, magyarok, eggyé for­rasztott a mindennapos munka. Dolgoztam Szina­­ján, Tömődön, Krizbán, szin­tén román munkásokkal, de mindig megértettük és köl­csönösen meg is becsültük egymást — mondotta Ilyés Lajos a már másfél évtizede erdőn dolgozó fadöntő. Frincu l­an, a Prahova megyei Berten községi lakos már 14 éve dolgozik itt, és elmondotta többek között, hogy a szülőfalujától több vágtér van néhány kilomé­terre (Mineciu, Cimpina), az idejövetele után megszeret­te az itteni embereket, munkatársait és azóta sem tudott megvállni tőlük. — Ha nem éreztem volna jól magam, nem lennék itt közel másfél évtizede. Bár nem azonos az anyanyel­­vünk, jól megértjük egy­mást és a kölcsönös tisztelet­­adás sem hiányzik senki ré­széről. Franculescu Ștefan pedig arról beszélt, hogy a környe­ző székely falvakban, sza­bad idejükben együtt szóra­koznak magyar fiatalokkal, akik mindig szeretettel ve­szik körül. Hasonlóképpen nyilatko­­­zott Palkó János, Balázs Mi­hály, akik 24, illetve 23 éve dolgoznak az erdőn, s a tisz­telet és megbecsülés hang­ján beszélnek Moldva vagy Bakó vidékéről, velük gyütt dolgozó román mun­­­­katársaikról. Lukács Imre bácsi a szalai vágtéren arról tájékoztatott, hogy mintegy 30 éve dolgozik ebben munkájában, életének jelen­­­tős részét úgy mondhatni, az erdei munkáslakásokban töltötte, ahol mindig romá­nok, magyarok együtt vol­tak és vannak közös egyet­értésben és testvériségben. Néhány órai ott-tartózko­­dás utáni búcsúzás pillana­tában arra gondoltunk, hogy így van ez mindenütt, ahol románok, magyarok és más nemzetiségűek dolgoznak együtt. Mondhatná bárki,­­hogy a­­mit leírtam, nincs abban semmi rendkívüli. Persze, hogy nincs. És mégis megra­gadott ez a példás testvéri­ség. MIKLÓS FERENC KIÁLLÍTÁSSAL egybe­kötött ISKOLAI ÉVZÁRÓ 1973. június 17-én, sza­badtérre tervezték, de kedvezőtlen időjárás a mű­­­velődési otthonba kénysze­­rítette a külsőségekben is, tartalomban is eddig leg­gazdagabb évzáró ünne­pélyt. Nem is cikkeznék er­ről a bensőséges és szép megnyilvánulásról, ha nem beszélgettünk volna el szü­lőkkel, gyermekekkel és nem láttuk volna azt a ki­állítást, amely valóban az iskola nevelőközösségének tanulóinak gyümölcsöző tevékenységéről tanúskodik. A­­ fennállása 350. évfordu­lójának megünneplésére ké­szülő nagy múltú iskola közel 300 tanulója, szülők százai és a község vezetői jöttek el, hogy egy eredményekben gazdag tanulási év záróün­nepélyén jelen legyenek. .Mint a község egyik ve­zetője és szülő, csak elis­meréssel szólhatok a tan-tó tanár elvtársak és bará­taim lelkiismeretes munká­járól — mondotta Budai Fe­­enc, a községi pártbizottság titkára, a néptanács végre­hajtó bizottságának elnöke. A sok megsegítő óra nem volt könnyű, és türelmes mun­kát igényelt. Úgy érzem, mindannyiunk érzését feje­zem ki a nevelők iránti kö­szönetnyilvánítással. Pár­tunk és államunk gondos­kodott, hogy a szellemiek­kel egyidőben anyagiakban is gazdagodjék iskolánk­­­ Az innen kikerülő fiataloknak példás helytállással, maga­tartással kell ezt megkö­szönniük. A most végzett VIII. osztályos tanulóktól, akik a mai napon búcsút vesznek ettől az iskolától azt kérjük, hogy sohase fe­ledkezzenek meg arról, hogy itt ismerjék meg betűvetés művészetét, min­­­dig gondoljanak szeretettel tanítóikra és tanáraikra, a­­kik tanulni, dolgozni és helytállni tanították meg őket. Vigyétek és öregbít­sétek a 350 éves iskola hír­nevét, legyetek méltó utó­dai elődeiteknek, építő­, al­kotó állampolgárai szocia­lista hazánknak !“ Az ünnepséget a fődési otthonban az műve­iskola műkedvelő művészegyütte­sének műsora és a legszebb talajtornamutatványok zár­ták. Ezt követően került sor az iskola egyik tantermé­ben megrendezett népi fa­ragászati és varrottas tár­gyakból álló kiállítás tekintésére. Körbejártuk meg­termet és nem tudtuk, mi­n ben gyönyörködjünk job­ban. A Keresztes Árpád, Máthé András, Stefán Vil­mos, Nagy Dezső, Bardocz Zoltán, Veress János, Baló Tibor, Bardócz Miklós (II. osztályos) és a többi tanu­lóknak finom, művészeti ér­zékkel készített faragott tárgyaiban, vagy a Konsza Vilma, Budin Leona, Boér Annamária, Bardócz Tün­de, Zsigmond Olga, Mihály­ Mária, Szabó Edit, Keresz­tes Mária és a többieket munkáikban. Nem hinnénk, hogy lenne látogató, aki ezt gondolna tisztelettel Bar­­a kiállítást, megtekinti és ne­dócz Sándor uzonkafürdői, immár öreg iskolmesterre, akinek keze munkája nyo­mán közel négy évtizede nemzedékek ismerhetik meg az alkotás szépségét. Talá­lóan fejezte ki Dimény Ár­­pádné és Nagy Ilona, hogy a tanító bácsi nem hiába jár le minden héten kétszer gya­logszerrel a kicsi település­ről, hogy e szép megalko­­tásra tanítsa a fiatalokat. Jó lenne, ha a községből, a hozzá tartozó falvakból és még a környezőkből is, minél többen megtekinte­nék ezt a kiállítást, hogy a helyi népi művészet ápo­lását még vonzóbbá tehes­­sük. DARÓCZI FERENC

Next