Megyei Tükör, 1974. július (7. évfolyam, 1259-1262. szám)

1974-07-05 / 1259. szám

A termelőszövetkezet munkaszervezési és pénzügyeiről Mit tud a táj­? A termelőszövetkezet a szocialista tulajdonnak az a formája ,amelyben a vezetést a tagság intézi a szövetkezet közgyűlésén, a közbeeső idő alatt pedig a választott vezető tanács. A tagság azonban csak abban az esetben képes arra, hogy saját gazdaságának ügyeibe beleszóljon, ha ismeri ezeket Az illyefalvi termelőszövetkezetben érdeklődtünk, gya­korlatilag hogyan valósul meg a szövetkezeti demokráciá­nak ez a lényeges vonása, a tagok mit tudnak a szövetke­zet ügyeiről. Előre kell bocsátanunk, hogy május folya­mán zajlott le — tehát nem is olyan régen — a legutób­bi közgyűlés, s csak olyan tagokat kérdeztünk meg, akik rendszeresen dolgoznak a szövetkezetben, s akiket a té­­esz vezetősége jelölt meg. Első dolgunk az volt, hogy a téesz vezetőitől megtuda­koljuk, milyen szervezési, pénzügyi kérdések jellemzik ez évi munkájukat. Íme néhány tény : 74 hektáron kellett kiszántani a cukorrépát, mert a gyökérgomba megtámadta. A kultúrák különben nagyon szépek, gabonából is, burgo­nyából is rekordhozamra számítanak. Az állattenyésztés körül vannak azonban bajok is. A leszerződött tejmennyi­ség félévi tervét mindössze 50 százalékban teljesítették, s a lemaradást az év végéig nem is tudják behozni. A hús­terv teljesítése valamivel jobban áll. A téesz pénzügyei nem állanak rózsásan: 5 millió lej adósságuk van, szeren­­csére ebben az évben nem kell törleszteni belőle, csak 1975—80 között. Az erre az évre kiutalt termelési hitel már kimerült. Májussal bezárólag azonban folyósították a tagoknak az előleget. Ezek után felkerestünk néhány tagot, megkérdeztük, mit tudnak a gazdaság ügyeiről, mi a véleményük a vezető ta­nács munkájáról. Serbán Sándor fogatos, 15 éve dolgozik a téeszben, ebből 8 évet állatgondozó volt, munkaérdemrenddel is kitün­tették. Tudja, hogy jócskán van adóssága a gazdaságnak, csak azt nem, hogy mennyi. Arról is tudomása van, hogy cukorrépát kellett kiszántani, de csak 22 hektárt számol össze. Az állattenyésztés menetéről annyit tud, hogy a múlt ősszel igen korán kellett beistállózni az állatokat, emiatt a takarmány nem tartott ki tavaszig, s vásárolni kellett. A vezető tanácsról az a véleménye, hogy „minden­kit meghallgatnak, meg is válaszolják, de nem éppen úgy csinálják“. Kereső György állatgondozó már 13 éve. Az a vélemé­nye, hogy a vezető tanács nem képes érvényt szerezni az állattenyésztést szabályozó párthatározatoknak, amelyek előírják például azt, hogy egy gondozóra 45 borjút kell rábízni, azoknak mennyi takarmányt kell adni, hogy a húsgyarapodás meglegyen ,s ennek arányában a gondozó javadalmazása is. Neki csak 35 borjú jutott, de takarmány még kevesebb. Nincs meg a súlygyarapodás, kicsi a kere­set. A télen volt úgy, hogy 200—300 lejt kapott havonta. „Ha hitvány takarmányt hoznak be, a gondozó érzi azt meg, a brigádosnak vagy mérnöknek fix fizetése van." A téesz adósságának összegét 2 millió lejnek tudja, de hogy mikor és mennyit kell törleszteni belőle, arról nincs tudo­mása. Lazának tartja az ellenőrzést is, s ezt a fogatosok­­kal példázza, akik valósággal kisajátítják a fogatokat, a tagoknak csak úgy szállítanak valamit, ha külön megfi­zetik nekik, pedig a normát is kapják a téesztől. Tudja, hogy nagyon jók az idei termés­kilátások. 30 mázsa búzát vár hektáronként, de ez saját becslés, nem a vezető tanács­inál tájékoztatták. Kádár József is fogatos, régi dolgozója a termelőszövet­kezetnek. Pontosan ismeri a vetésszerkezetet, az idei ter­més állapotát. A kiszántott cukorrépa dolgát ő is felemle­geti : „mi százszor s ezerszer mondtuk, hogy a Morgó nevű dűlő földje mindig kaszáló volt, nem érdemes azt feltörni- Hiába. Azt mondták, hogy más terület nincs, a répát meg el kell vetni. Erre már nem tudtunk mit szól­ni. Arra gondoltunk, hátha beüt egy száraz év, mert az égbe s a földbe, ugye senki nem láthat bele. A növény­­termesztés azonban — s ez, sajnos, most is beigazolódott — nem lutri, hogy a véletlenre alapozzon az ember." Mikor az állattenyésztés kérdéseiről kérdezzük, már el­bizonytalanodik. Úgy sejti, hogy a tervteljesítéssel jól ál­danak, s az állattenyésztés kitűnően jövedelmez, hiszen az elnöktől hallotta, ha nem lettek volna az udasborjak, az se lett volna miből üzenni. Az állattenyésztés legjelentő­­sebb gondjáról, a kombinált takarmány áráról, és a szállí­tási költségekről semmit sem tud. A téesz pénzügyi nehézségeiről tudomása van de ez ter­mészetes, hiszen néhányszor a szavatolt jövedelmét is csak késésekkel kapta kézhez. A téesz adósságairól nem tud semmi közelebbit. A (a. és a kitermelésre vonatkozó) szö­vetkezetközi megegyezésre, amelyet májusban a közgyű­lés is jóváhagyott (Ő nem emlékszik. ... Vida József, aki szintén a téesz fogatosai közé tartozik, ugyancsak elégedett a terméssel, a növénytermesztési munkálatok menetével, s tájékozottsága is kielégítő. S­ egyébként nem véletlen, hiszen egy fogatodnak van a legnagyobb lehetősége arra, hogy a növénytermesztő­, minden mozzanatát áttekinthesse. Az állattenyésztés jelen­­tősebb problémáit, a tavaszi takarmányhiány kivételével, nem ismeri. A tejtermelést kielégítőnek érzi. Egyebekben is Kádár­­Józsefhez hasonlóan vélekedik. __ Az ellenőrző bizottság nézete szerint — elsősorban a dolgozók munkáját ellenőrzi, másodsorban a téesz vagyo­nát őrzi lopás, rongálás ellen. Maricza Anna az állattenyésztésben dolgozik.1 19­2 óta tagja a termelőszövetkezetnek. Férje 15 esztendőn át volt brigádos. Az állattenyésztés tervfeladatait, a tervteljesí­tés helyzetét nem ismeri, a jövedelmezőség kérdését sémni „lehet, hogy a tavaly a terv alatt maradtunk, de én azt nem tudom“. Az ellenőrző bizottság tagjai közül, az elnökön kívül, csak egy személyt tud megnevezni. Az ellenőrző bizottság feladata szerinte is „a nép“ munkájának ellenőrzése. Teljesen kimerítő, mindenben lényegre tapintó követ­keztetést néhány téesztag válaszai alapján nem vonha­tunk le. Annyi azonban nyilvánvaló, hogy a szövetkezeti demokráciának az alapszabályban is megfogalmazott el­vei nem érvényesülnek kielégítően a téeszben. A tagok elsősorban az őket közvetlenül érintő kérdéseket is­merik, azokat is csak többé-kevésbé részletesen. A napi elfoglaltságuktól távol eső gondokat már sokkal kisebb mértékben ismerik, pedig javadalmazásukat ezek gyakran legalább annyira befolyásolják, mint a saját munkájuk. A tagok rendszeres tájékoztatását inkább egy spontán ,,tá­jékozódás“ helyettesíti. Ez is egyik oka annak, hogy csökken a közgyűlések vezető szerepe, s a tagok hozzájá­rulása a vezetéshez. Beszélgető partnereink néhány kije­lentése egy olyan — meg nem fogalmazott, de meglehe­tősen elterjedt — mentalitásra is következtetni enged, melyben a felelősségérzettől fűtött gazdaszellem és a dol­gok menetébe való beleszólás kotnyeleskedésnek minősül. „Én ezzel nem foglalkozom — mondta egyikük, a téesz pénzügyi nehézségeire utalva —, van nekem elég egyéb dolgom". Másikuk a volt elnök leváltásáról így nyilat­kozott: „azért váltották le, mert lágy volt — s vállvono­­gatva hozzátette —, így tudjuk mi, tagok“. Szavai alapján úgy tűnhet, a tagság és a vezetőség két különböző kategó­ria. Ebben a felfogásban nagy veszély rejlik. A tagok munkakedve ugyanis nagymértékben függ attól, tulajdo­nosoknak érzik-e magukat, hogy a termelőszövetkezet sor­sát illető kérdésekben megkérdezik-e őket, vagy nélkülük döntenek. A válaszokból egyebek között az is kiderül, hogy a ta­gok tudatában az ellenőrző bizottság hatásköre a kirótt termelési feladatok elvégzésének ellenőrzésére korláto­zódik, holott ez valójában a vezető tanácsra, és csak rész­ben az ellenőrző bizottságra tartozik. Ennek feladata — azért választja a közgyűlés —, hogy a szövetkezeti demok­rácia elveinek érvényesülésén őrködjék, vagyis a vezető­ta­­nács gazdasági ügyintézését ellenőrizze mint a közgyűlés ezzel megbízott szerve. A termelőszövetkezetnek tehát az eddiginél jóval na­gyobb súlyt kell fektetnie a tagok tájékoztatására. Ennek eszköze nem lehet csupán a közgyűlés, mert azt évente kétszer, háromszor hívják össze. De mi lenne, ha a meg­levő faliújságot, a legtöbb helyen — ha működik egyálta­lán — az általános, a lapokban is olvasható kérdéseket tár­gyaló vagy porosodó vitrint a tagok tájékoztatásának esz­közévé tennék ? ISI­KÓ BÉLA NEMES ZOLTÁN Bálványos várja, a vendégeket! Kellemes meglepetés a bálványosi fürdő­hely az idei nyáron : rend, tisztaság min­denütt. őszintén szólva arra számítottunk, hogy a múlt vasárnapi fesztiválnak a „nyomaira" találunk mindenütt, a fürdő­hely alkalmazottai azonban már rég elta­karították. Viszonylag rendben vannak az utak is, zúzalékkal borították mindenütt. Még nincs igazán teljében a turisztikai idény, a déli órákban alig látni embert a villák körül, de a helyek már mind fog­dáltak. A kempingben találni már csak helyet. Itt viszont még nem fejeződött be a felkészülés. Hét kempingházat kell még kipucolni, megszabadítani a penésztől. Az átmenő forgalmat azonban már most is ki tudják elégíteni, eddig még nem volt fennakadás. Mondjuk, kellemes meglepetés Bálvá­nyoson a rend és tisztaság, az utak rend­ben tartása. Most valóban úgy néz ki a fürdőhely, mint amin a gazda rajta tartja a szemét. Amihez nem kellett különösebb befektetés, azt a fürdőhely alkalmazottai elvégezték. Van azonban szóvá tennivaló még így is. Az utak további korszerűsí­tésre, sár, és portalanításra szorulnak. A mofettához s medencéhez vezető utakat rendezni kell, hogy ne nyaktörő ösvénye­ken kapaszkodjanak fel a vendégek. És persze gondolni kell arra is, hogy hasz­nosítani kellene a bálványosi oldal rég összeomlott fürdőmedencéit. Éveken keresztül nagy probléma volt a fürdőhely ellátása. Lássuk, mi most a helyzet? Az étkezdében még mindig­­csak azok e­­bédelhetnek, akik egy nappal előbb je­lentkeznek. A bárban pénteken délután 4 órakor a kínálat a következő­­ két adag virsli, sertéskolbász, flekken. Az útmenti büfében — melyet szépen átalakított a megyei turisztikai hivatal — ugyancsak kolbászt, roston sültet, ezenkívül májat és mititejt szolgálnak fel. Kétségkívül óriási fejlődés ez a múlt évhez képest, de még mindig nincs, ahol teljes ebédet fogyaszt­hatna az átmenő vendég, vagy az, ,­aki e­­setleg nappal kirándul. Közétkeztetési egységek tehát, ahelyett, hogy program­jukkal, kínálatukkal kiszolgálnák a vendé­get, hogy ők idomulnának a vendég prog­ramjához, megszabják azt. Bálványoson a közétkeztetés tehát még távol áll attól, hogy kielégíthetné a fürdőhely vendégei­nek igényét. A kereskedelmi hálózat egy eldugott élelmiszerüzletből, egy kioszkból és egy zöldség- gyümölcsüzletből áll. A két előb­bi ottjártunkkor a programnak megfele­lően zárva volt, a zöldség, gyümölcsüzlet azonban nyitva tartott. Egy sor édességen kívül az üzletben vásárolni lehetett ká­posztát, uborkát, csípős paprikát, hagymát és fonnyadt retket. Az árut hat nappal az­előtt, az elmúlt hét szombatján hozták, ak­­kor volt paradicsom is és földi eper, ami­ből még vissza is kellett küldeni. Az el­árusító 10—12 féle árucikket igényel, nyilván azt, amit a vásárlók is keresnek, és ami nincs. Mindenekelőtt gyümölcs kellene, paradicsom és tojás. Minden bi­zonnyal hoznak is, de persze, heti egy­szeri szállítással nem lehet megoldani a friss gyümölcs- és zöldségellátást. Az üzletfelelősnek másik gondja, ami nap mint nap felháborítja, hogy nem en­gedik reggel 8-tól legalább este 8-ig nyit­va tartani, 6 órakor — mert a program úgy írja elő — kötelezik bezárni, holott éppen az esti órák jelenthetnék a csúcs­­forgalmat. Az elmúlt nyár óta már a harmadik gondnok kerül Bálványosra. Évek óta senki sem tud megmelegedni itt, néhány hónapi munka után fejvesztetten adja ide a felmondását. Valahogy változtatni kelle­ne ezen az állapoton. Olyan ember kelle­ne — és persze olyan körülmények —, hogy éveken keresztül nagyobb perspektí­vában is foglalkozna a fürdőhely gondjai­val, ügyes bajos dolgaival. A megyei tu­risztikai hivatalnak meg kellene vizsgál­nia, mi okozza ezt a roppant gyakori cse­­e­rét, és ennek megfelelően kellene intéz­­kednie. Kétségkívül a múlt évhez képest javára változott a fürdőhely arculata. Tennivaló azonban még sok van ahhoz, hogy a korszerű igények kielégítésének szintjére emelkedjék Bálványos. KRISTÓF MARTON M­EGYEI TIKOK r Alailétszám és tejh­ozam­ Megyénk mezőgazdasági termelésének jelentős részét képezi az állattenyésztés. Ez az üzemág az, a­­mely a termelőszövetkezeteknek állandó pénzjöve­delmet hoz. Az első és legfontosabb tényező az állatlétszám emelése. Ezen a téren akad még tennivaló bőven. A június 30-ra tervezett ál­latlét­számot megyei szinten 97 százalékban valósítottuk meg. Ez a szám lehetne százszázalékos is, ha némely téeszben le­szorították volna az elhullások, kényszervágások számát, s felvásárolták volna a tervben előirányzott számú szarvasmarhát. Vannak termelőszövetkeze­tek, amelyek sikerrel zárták az első félévet, a ter­vezett állatlétszámot megvalósították és túl is szárnyalták. Ezek között említhetjük: Bodokot, Nagyborosnyót, Martonfalvát, Papolcot, Kököst. Más termelőszövetkezeteknél azonban igen nagy a lemaradás. Szárazajta 75, Nagybacon 105, Dúlnok 12­5, Gidófalva 104 és Maksa 65 darabbal maradt le a tervmutatóktól. Örvendetes tény, hogy a tehenek és a befedezett üszők tervezett létszámát 3,3 százalékkal túlteljesí­tették. Különösen szép eredményt ért el: Árkos, Ki­tolna, Kézdi­vásárhely, Kéty. Néhány téeszben, sajnos, pillanatnyilag is igen nagy a lemaradás. Kőváron 66, Bibarcfalván 20, Gidófalván 91, Zágon­­ban 22 darabbal maradtak le a tervtől. Megyei átlagban a félévi tejtermelési tervet 8,5 százalékban teljesítették a téeszek. A lehetőségek azonban jóval nagyobbak. Ismeretes tény, hogy a tél folyamán az összes termelőszövetkezetek takar­mányhiánnyal küzdöttek. Sajnos, a tejtermelés szint­je a legeltetési időszakban is a lehetőségek alatt maradt. Első félévi össz­terme­lési tervét csak­ Eger­­patak, Árkos, Bárót, Katanna, Kökös, Szentlélek, Kézdi­vásárhely és Köröspatak teljesítette. Arapa­tak csak 47, Bibarcfalva 68, Illyefalva 54 százalékban teljesítette feladatait. Külön ki kell térnünk a tehenenkénti tejhozamra. Az első félévben igen nagyok az eltérések. Legszebb eredményt Árkoson értek el. Itt a tehenenként fejt tejmennyiség elérte az 1522 litert. Szentléleken 1360, Kézdivásárhelyen 1162, Csernátonban 1136 liter az átlag. A gazdaságok zöme 1000 liter alatt ma­radt. A leggyengébb hozamot Arapatak (373 liter), Esztelnek (382 liter), Liszinyó (435 liter), Illyefalva (478 liter) érte el. A gyenge tejhozam természetesen befolyásolta az állami központosított alappal szem­beni kötelezettségek teljesítését is. Megyei szinten az első félévi tervet a termelőszövetkezetek 74 szá­zalékban teljesítették. Az elhullás és a kényszervágás az elmúlt évhez viszonyítva csökkenő irányzatot mutat. Némely téeszben mégis igen magas az aránya. Nagyajkán 57 elhullást, 17 kényszervágást, Bölönben 52, illetve 66, Csernátonban 71, illetve 73 elhullást és kényszer­­vágást jegyeztek be. összegezésül megállapíthatjuk, hogy az elmúlt évhez viszonyítva növekedett az állatlátszám, az össztejtermelés és az állami központosított alaphoz való hozzájárulás is. Minden lehetőség megvan rá, hogy az 1974. évi tervet teljes egészében megvaló­sítsuk. Ennek feltételei az eddiginél ésszerűbb ta­karmányozás, a megfelelő takarmányalap megte­remtése. VÁRI ERNŐ Meglesz a rekordtermés ! (folytatás az első oldalról) az is benne van, hogy a 80 hektáros herével vetett árpát Carpatina motoros kaszákkal és kézzel vágják le, és utólag csépelik ki, mert vétek volna a szép heretermést kombájnokkal tönkretenni. A következő napokban végzik el a raktárak fer­tőtlenítését és a zsákok javítását, valamint a tűzren­­dészeti előírások betartásához a kellő intézkedéseket. E szorgos felkészülés láttán úgy véljük, hogy a kézdivásárhelyi termelőszövetkezet eleget tesz a rekordtermés eléréséért megyeszerte folyó törek­véseknek. í

Next