Megyei Tükör, 1974. november (7. évfolyam, 1276-1280. szám)
1974-11-01 / 1276. szám
A munkastílus tökéletesítésével köszöntsük az RKP XI. kongresszusát! Mérlegkészítés utast Pár nappal ezelőtt fejeződtek be a pártszervek ésszervezetek életében és tevékenységében oly jelentős mozzanatok: a beszámoló és választási közgyűlések. Az idei kiemelkedő történelmi események, a XI. pártkongresszus program- és irányelv-tervezetei, a kongresszusi tézisek megvitatása új irányt szabtak a pártszervezetek életében. Kétségtelen, hogy pártunk főtitkárának Nicolae Ceaușescu elvtársnak megyénkben tett munkalátogatása, nagy fontosságú útmutatásai fokozott pezsgést kölcsönöztek a közgyűlések munkálatainak. A 70 pártcsoportban, 770 pártalapszervezetben és 109 szervezetben, amelyeket bizottságokvezetnek, éppen e korszakalkotó dokumentumokszellemében ■mérték fel az eddig megtett utat, felelősségtudattal összegezték a jövőbeni tennivalókat. Összhangban a jelenlegi követelményekkel határozták meg annak szükségességét, hogy sokoldalúan foglalkozzanak a párttevékenység minőségi javításával, ami alkalmassá teszi a kommunista közösségeket megnövekedett 'feladataik ellátására. A továbbiakban a közgyűlések néhány közös jellemzőjére szeretnék felhívni a figyelmet. A beszámolók és a vitában felszólalók százai nemcsak egyöntetű helyeslésüket fejezték ki a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtésének és hazánknak a kommunizmus felé való haladásának magasztos programjával, hanem kellő alapossággal fogalmazták meg az összes munkaterületek soron levő feladatot. Boncolgatták, hogyan tudnakhozzájárulni az RKP politikájának életre hívásához. A Sepsiszentgyörgy városi pártkonferencia küldöttei lelkesedéssel csatlakoztak a szatmári kommunisták javaslatához, hogy a legfelsőbb pártfórumon Nicolae Ceausescu elvtársat újraválasszák főtitkári tisztségébe. A mérlegkészítéskor felszínre került, hogy az eseményekben gazdag időszak jelentősen fokozta a kommunisták, az öszszes dolgozók erőfeszítéseit, hogy minél kimagaslóbb eredményekkel köszöntsék a XI. pártkongresszust. S hogy mennyiben járt ez sikerrel, annak példázására elegendő utalni arra, hogy október 23-án az ipari vállalatok munkaközösségei teljesítették a négyéves ipari össztermelési tervet. A mezőgazdasági egységek dolgozói is arról adhattak számot, hogy végeztek a fontosabb őszi munkálatokkal, és teljes erővel láthatnak hozzá a jövő esztendei csúcstermés biztosításával összefüggő feladatok elvégzéséhez. S a pártszervezetek munkaterületüktől függően gazdasági problémák pártvezetésének előtérbe helyezésével a pártélet szervezeti kérdéseinek, a dolgozók politikai-ideológiai nevelésének is érdembeli jelentőséget tulajdonítottak. A pártmegbízatások teljesítése, a belső pártdemokrácia és kollektív vezetés elveinek érvényre juttatásának problémái, a határozatok hozatala és végrehajtásuk nyomon követése, mint a párttevékenység szorosan összefüggő vetületei kerültek számvetésre. A közgyűlések pozitív vonásai közé tartozik az a tény, hogy a bírálat és önbírálatok szellemében a hibák bátor feltárásával sem fukarkodtak. A határozattervezeteket gazdagító javaslatok sokasága egyúttal útkeresése a hatékonyabb módszereknek, munkastílusnak. A politikai érettség bizonyítványa, hogy a pártos, elvszerű állásfoglalás sem hiányzott azokkal szemben, akik vezettek a pártfegyelem ellen. Legtöbben a munka- és termelési fegyelemben megnyilvánuló káros jelenségekre utaltak. De a belső pártélet kérdéseiben, főleg a párttagság sorainak mennyiségi és minőségi erősítésében, a politikai tömegnevelő munkában észlelt következetlenség bátor felvetése sem maradt el. Való igaz azonban az is, hogy ilyen vonatkozásban nemcsak egyes iparvállalatokban, hanem több mezőgazdasági egységben és intézményben a kommunisták ezúttal is adósok maradtak. Márpedig a szervezeti tevékenységben megnyilvánuló fogyatékosságok akadályokat gördítenek az eredmények útjába. Azok felszínre hozása, az ellenük való határozott fellépés a pártvezetés tökéletesítésének, a munkastílus állandó javításának elengedhetetlen feltételei, összegezve a beszámoló és választási közgyűlések tapasztalatait, az állapítható meg, hogy mindezek ellenére közelebb kerültünk azoknak a feladatoknak, jelenségeknek a megismeréséhez, amelyek megoldásra várnak az egész párttevékenység hatékonyabbá tételében. A légkör és a körültekintően összegezett határozatok a valóság sokszínűségével számoló politikai gyakorlat meghonosításának előmozdítói. Szükséges azonban az összes erőknek a mozgósítása, a kommunistáknak a munkába állítása. Mert a pártszervezetek szerepének, teljesítésének lényeges feltétele a tennivalók pontos megfogalmazása, a végrehajtásáért felelős személyek kijelölése és felkészítése a megbízatások teljesítésére. Ennek egyenes folytatásaként pedig a következetes munkaszervezés és ellenőrzés. Tubb figyelmet a falusi KISZ -szervezetekre! A falusi fiatalok szervezeti életének irányítása, összefogása kétségtelenül a KISZ-munka legproblematikusabb területeinek egyike. Nem azért, mintha a téeszek, gépészeti állomások és más, a községekben működő gazdasági egységek és intézmények ifjúmunkásai nem óhajtanának részt vállalni a KISZ-tevékenységből, hanem elsősorban azért, mertlegtöbbször az arra hivatottak könnyen — szinte azt is mondhatnék: hanyagul — túlesnek a falusi ifjakat foglalkoztató kérdéseken, nem „csinálnak“ lelkiismereti ügyet az őket érintő dolgok megoldásából. A megyei KISZ-bizottság egyik utóbbi plenárisán állapították meg : magának a KISZ-aktívának a tagjai közül sem birtokolja mindenki a különböző kategóriájú fiatalok érdeklődési körének, elfoglaltságának, óhajainak megfelelő szervezési módszereket, módozatokat. És ezt a megállapítást hatványozottan vonatkoztathatjuk a községi KISZ-szervekre, alapszervezeti vezetőkre. Sokszor elhangzott már, hogy az ifjúsági szervezetek élére mozgékony, az ilyen munkára rátermett fiatalokat válasszanak. Az eredmény ismeretes : sok községünkben a KISZ-vezető csak papíron létezik, mert a gyakorlatban azt sem tudja, mi történik körülötte. Nemegyszer fordult elő, hogy a KISZ-vezetőket — sok helységben értsük ez alatt egyedül a titkárt — maguk a fiatalok sem ismerték, mert még a tagdíj kifizetését is „eredeti“ módon oldották meg: saját zsebükből tették ki az összeget. Az tény, hogy a falusi KISZ-szervezeteknek a taglétszáma csökkenő tendenciát mutat. Ez természetes is, hisz egyre többen keresnek munkát városon, s így egy másik szervezet tagjaivá válnak. Azt viszont jól tudjuk, hogy ezzel nem sok minden oldódik meg : a faluról bejáró fiatal KISZ-tag esetleg eleget tesz a szervezettel szembeni anyagi kötelezettségeinek, ám sok példát ismerünk arra, hogy azon túl vajmi kevés szál kapcsolja a vállalati KISZ-szervezethez. És így adódik az a helyzet, hogy az ingázó ifjak java része kiesik az ifjúsági szervezet hatószögéből, mert a községi szervek „idegenként“ kezelik őket. Nem kell messze visszamennünk, hogy erre példát idézzünk : hány falusi kultúrcsoport, sportcsapat „halt“ meg a helyiek támogatása nélkül, amely csupán azért késett, mert azokban az együttesekben nem az „övéik“, hanem az ingázók szerepeltek ? És ugyebár azt is tudjuk, hogy egyik-másik téesz klubjában lelakatolták a tévét, mert az odajáró ifjak zöme nem otthon dolgozott ... Ilyenkor kellene aztán a községi KISZ szervezet vezetőinek erélyesen a sarkukra állniuk, hisz végeredményben a falubeli fiatalokról van szó, akik szabad idejüket otthon töltik el, s ha más lehetőség nincs, hát a rendelkezésre álló tévé előtt. Ám a baj onnan adódik, hogy a KISZ-vezetők is a kényelmesebb megoldást választják : ha nincs valami, nem kell vele bajlódni. A minap pedig éppenséggel érdekes eset történt: az egyik községi KISZ-szervezet munkájáról szerettünk volna írni — tudván, hogy évekig az élvonalba tartozott —, ám lebeszéltek, mert az utóbbi időben, a titkár más jellegű elfoglaltságai miatt, bizony alig-alig döcög. Magáról a községközpontról sem lehet sok jót mondani, hát mi lehet akkor a hozzá tartozó kisebb falvakban? Nem tartjuk szükségesnek neveket emlegetni, viszont figyelmeztetésnek nagyon jó : a jelenlegi fejlődési szakaszban nem engedhetünk meg semmiféle lazítást az ifjúsági munkában, még akkor sem, ha más dolgaink megsokasodtak. Nincs szükség külön magyarázatra ahhoz, hogy mindenki megértse: ha arök támadnak az ifjúsági szervezet munkájában, huzamosabb időre van szükség, amíg tümíteni lehet azokat Ezzel is magyarázható, hogy egyik-másik helységben kampányszerűen szervezik a rendezvényeket, nincs meg a folytonosság, ami nélkül viszont elképzelhetetlen az eredményes KISZ-tevékenység. Nyilván, a fő hangsúly nem a lelakatolt tévékészülékekre esik. Ez mindössze egyik részeleme a lelkiismeretlenül végzett munka kudarcainak. A lehetőségek adottak a szervezeti élet megpezsdítéséhez, de nem mindenhol élnek velük. Nemigen hallottuk ugyanis, hogy valamelyik kultúrotthonban például — amely ingyenesen áll a fiatalok rendelkezésére — szakköröket, politikai, műveltségi vitákat tartottak volna. A sablonszerűen beütemezett és kipipált rendezvény még nem eredmény, ha nem körtik mások, és ha nincs tömegalapja. Arról viszont tudunk, hogy egyik községi KISZ-bizottságban olyan lányt bíztak meg a kultúrfelelősi — s így a kultúrotthon igazgatóhelyettesi — funkcióval, aki jóformán azt sem tudta, merre nyílik az otthon ajtaja. A következtetés tehát csakis az lehet : több figyelmet kell fordítani és több időt szentelni a falusi KISZ-szervezetekre. Legalább addig, amíg megtanítják őket önállóan dolgozni, és kedvet kapnak ahhoz, hogy saját dolgaikat önmaguk rendezzék. PÉTER SÁNDOR Senki nem lepődik meg ma már azon, ha valamilyen verseny hirdetését látja, lehet az a legnépszerűbb sportvetélkedő, avagy előzmények nélküli szakmai seregszemle. Szükségünk van ezekre az erő-összemérésekre, mert a gyakorlatból tudjuk, hogy mennyire serkentő hatással vannak nem csupán a versenyzőkre, hanem a kívülállókra is. Ezek közül most csupán egyről ejtünk szót, azzal a céllal, hogy felhívjuk a figyelmet egy dologra: nem érdemes csupán a formalitások kedvéért versenyeket rendezni, mert az ilyenek amúgy sem érik el a kívánt célt. Az elmúlt napokban tartották meg például a Legjobb kiszolgáló elnevezésű vetélkedőt, amelyet nagyon megfontoltan és nagy haszonnal írt ki annak idején a KISZ központi vezetősége. Nos, a napokban tanúja lehettem a verseny megyei döntőjének, amely — legalábbis véleményem szerint egyáltalán nem úgy sikerült, ahogyan a kezdeményezők azt annak idején elképzelték. Mivel magyarázható vajon, hogy megyénk fiatal kereskedői közül mindössze 12-en jutottak el a megyeszakaszig ? A szabályzat értelmében a tömegszakaszon azok jutnak túl, akik számlájára semmilyen néven nevezendő negatív megjegyzés nem szerepel a vendégkönyvekben. Ha ezt a kritériumot tartották szem előtt, akkor igen-igen el kell gondolkoznunk az ifjú kiszolgálók felkészültségén, a vendégekkel szembeni magatartásán. Azt viszont jól tudjuk, hogy üzleteinkben, vendéglátó egységeinkben nagyon sok fiatal dolgozik, akik méltán vívták ki a fogyasztók, a vásárlók elismerését. Sokkal inkább arról van szó tehát, hogy a községi és városi KISZ-bizottságok, a kereskedelmi szervek nem foglalkoztak komolyan ezzel az üggyel, a véletlenre bízták, s ezért történhetett meg, hogy Ráróiról, Kovásznáról és a megye községeiből egyetlen versenyző sem vett részt a megyei döntőn. Bodzafordulóról 3-an, Sepsiszentgyörgyről 7-en és Kézdivásárhelyről mindössze 2-en képviselték a kereskedelem ifjú alkalmazottait. Tehát, ha csak a létszám alapján vonjuk le a következtetést, akkor is azt kell megállapítanunk, hogy ez a rendezvény nem sikerült, elsősorban azért mert nem volt tömegalapja. Másodsorban pedig nem tartjuk szerencsésnek azt a megoldást, hogy lévén kereskedőkről, pincérekről szó, a verseny döntője csupán elméleti jellegű legyen. Mert állítom, hogy az első díjas pincérlegény — akit, sajnos, sikerült munkahelyén is megismernünk — nem a legjobb fiatal pincér a megyében. Az is meggondolkoztató, hogy az elég bő kiszolgálóhálózattal rendelkező turisztikai vállalat egyáltalán nem képviseltette magát. A versenyzők politikai felkészültsége pedig egyáltalán nem vet jó fényt a kereskedelemben működő pártalapszervezetek nevelési munkájára. Nem akarjuk megkérdőjelezni a legjobb kiszolgáló verseny eredményeinek jogosságát. Ám a verseny lebonyolításával kapcsolatosan csak elmarasztalóan nyilatkozhatunk. BARÓTI PÉTER Szervezzünk versenyeket is formaság kedvéért? MEGYEI iskert ----- Hatékony segítség a propagandisták munkájában Ezekben a napokban minden tevékenységi területen megkezdődik az 1974—75- ös politikai-ideológiai és gazdasági tömegoktatás. Az új oktatási év jelentőségének és tartalmának meghatározója az a tény, hogy az összes tanfolyamokon a sorra kerülő XI- pártkongresszus történelmi jelentőségű dokumentumaival ismerkednek meg a résztvevők. Az eddigi gyakorlat azt bizonyította, hogy az egész oktatási rendszer eredményességének lényeges előfeltétele a propagandisták alapos felkészülése. A tervben foglalt témák ismerete, a szükséges szemléltetőanyag, érdeklődést keltő előadási mód, az elmélet és gyakorlat közötti kapcsolatteremtés mind a sikeres tevékenység fontos feltételei. Pártunk Központi Bizottságának titkársága éppen ezért az elmúlt napokban érdemi intézkedéseket hagyott jóvá, amelyek lehetővé teszik a propagandistáknak, előadóknak, lektoroknak, hogy az ismeretnyújtáshoz szükséges anyagot alaposan megismerjék. Folyóiratok, újságok, a rádió és televízió változatos publicisztikai formákban közölnek dokumentációs anyagokat, tematikai terveket, konzultációkat, grafikonokat. Így az októberben megjelent 14- es, a novemberi 15-ös, decemberi 10-es, és az 1975 januárjában megjelenő 1-es számú MUNCA DE PARTID számonként három részletes tematikába vágó anyagot tartalmaznak. A SCINTEIA a kongreszszusi dokumentumok különböző problémáinak megvilágítására tovább közli a 25 kérdés és 25 felelet elnevezésű rovatot, ezenkívül széles körű tájékoztatók a pártnevelés eredményeinek, a propagandisták hasznos módszereinek népszerűsítése is rendszeresen helyet kapnak a központi lapban. Az ÉRA SOCIALISTA és REVISTA ECONOMICA folyóiratok ugyancsak gazdag könyvészeti anyaggal együtt máris megkezdték a konzultációk közlését. A SCINTEIA TINERETULUI az ifjúságpolitikai-ideológiai, a MUNCA a szakszervezetek által beindított tanfolyamok, a ROMÁNIA LIBERA pedig a Szocialista Egységfront keretében működő előadássorozatok propagandistáit és látogatóit segítik tematikai anyagokkal, útmutatásokkal. Az ELŐRE, MUNKÁSÉLET és MŰVELŐDÉS magyar nyelven közli a szükséges forrásmunkákat. Értékes segítséget jelentenek havonta két alkalommal a TV és rádió 20 perces műsorai. Az előbbin minden második hétfőn 19 órától, az utóbbin pedig szerdán 16.40 órától nyílik alkalma a propagandistáknak és résztvevőknek az okítással kapcsolatos leglényegesebb problémák megismerésére. A pártszervezetek, tömegszervezetek vezetőségeinek már a következő napokban következetesen kell cselekedni, hogy e folyóiratok és újságok mind az oktatást vezetők, mind a látogatók kezébe eljussanak. Ugyanakkor a társadalomtudományi kabinetek jelenlegi dokumentációs anyagait is gazdagítani kell ezekkel. A közölt anyagok ismerete alapján való felkészülés és ismeretnyújtás minden bizonnyal nemcsak a szocialista tudatformálás fokozásának hatékony vitafórumaivá avatja az oktatási tanfolyamokat, hanem mozgósító erővé a párt programjának valóra váltásában. DARÓCZI FERENC --------------------------------------------------------------------------— •