Megyei Tükör, 1977. november (10. évfolyam, 1800-1825. szám)

1977-11-01 / 1800. szám

Erőt, egészséget, november! Épp ebben a percben, ezzel a ha­rangszóval indul november. Egy ó­­rával ezelőtt még azon tűnődött, engedje vagy ne engedje ágálni ok­tóbert továbbra is a maga két-há­rom órás napi derűjével , mert hízelegni, azt tudott október, nem vitás ez; mintha minden esős, kel­letlen, rossz közérzetű délutánért kárpótolni akarta volna azt is, aki még meg nem tölthette valamiért a mellét avarillatú, langyos, marék­nyi­ arany kései giával — és most napsütéses nosztal­der: legyen immár döntött novem­vége az előd pünkösdi királyságának, hocl a jo­gart s a jó zamatos országalmát, a kedvenc jonathánt, vegye kezdetét az előkészületek harminc napja, szakadjon vége a vén huncut, fia­­taloskodó, kaján módon a kézen fo­gott lányok után kacsintó október uralkodásának. És igen, igen, ve­gye csak kezdetét az előkészítő, télre-készítő, szürkés-ködös novem­berből hófehér, de tiszta, tiszta télre­ derítő idő — hiszen nem le­het minden készület nélkül csak be­­lesuppanni december elején Mik­lós napjába, sok van addig még, kérem, tisztelettel, azt a gyermeket még előbb meg kell szoktatni, ho­gyan öltözködjék télév­ havához, s a megroggyant kerítésszakaszokat tészákat is még szemre kell venni s még itt-ott helye sincs minden szem répának (úgy ne járjunk, mint tavaly, meg-nem-mondom me­lyik állomáson a répaprizmákkal!), s itt nem messze, a nagy üzlet mel­lett még el kell készíteni a nagyon meredek lépcsősorhoz a karfát, hó, jég előtt, nem megy az olyan kön­­­nyen, már öt éve készül, s most befejeződik ugye, aztán az üzlete­ket most kell megrakni kiscsizmák­kal, téli holmikkal, beszerezni tor­mát, majoránnát, káposztát eltenni, fokhagymát s mindent, ami a disz­nóvágáshoz kell — nem megy az o­­lyan könnyen, hogy csak lefújja a szél október 31-ét a naptárról, mint az utolsó gesztenyelapit, aztán tes­sék parancsolni,­­itt a tél, nem ám! elő kell mindent készítenie novem­bernek. övé most a hatalom, s első havazáskor, úgy december elsején hajnalban övé lészen a dicsőség is, ha mindent jól végez. Legyen hoz­zá ereje bőségesen ! (czegő) Szentiváni gondok (folytatás az első oldalról) ügyi épületből, takarmányraktárból, hőközpontból, víztoronyból, mérleg­házból, takarmánykonyhából, felszíni silóból áll a komplexum, az istállókat korszerű rácsos padozattal, önitatók­­kal, szellőztető-berendezéssel látják el Jelenleg 13 kőművesből és gyetlen ácsból áll az építőcsoport, é­­s amint a munkatelep vezetője mondot­ta, télen alábbhagy majd a munkálat üteme, mert „téli frontot nem biztosít­hatnak“ .. LÉTSZÁMON ALUL — FÉRŐHELYEN KÍVÜL Szentivániban tehát a szövetkezetkö­zi tanácshoz tartozó gazdaságok (Uzon, Lisznyó, Szentiván) hozzájárulásával épülőben az új szakosított farm. S ezért az ésszerű intézkedés, amely a helyi téesz területének mintegy fe­lét a jövőben átadásra készülő 1­200-as befogadóképességű komplexum takar­mányalapjának biztosítását irányozza elő. Szakberkekben és helyi vezető körökben azonban ennek kapcsán több kérdésre nem kaptunk egyértelmű fel­világosítást Egyszerűen azért, mert ők maguk is tájékoztatásra szorulnak. Az első kérdés: mi lesz ezek után a szentiváni termelőszövetkezet sorsa? Marad a 280 hektárnyi vagy a takarmányalapra kultúráival, a­­kijelölt föld­terület helyébe a szövetkezetközi ta­nács egységeinek földterületeiből „jut­tatnak“ a szentivániaknak. Mert, bár­miként is tűnődünk, 280 hektár — farmnak — brigádnak is édeskevés. Termelőszövetkezetnek meg pláne... Pillanatnyilag tehát e gazdaságban lehetetlenség az egyes termelési ágaza­tok hosszú távon való fejlesztési kon­cepciójának megalapozása. De rendkí­vül nehéz rövid távon is ilyen körül­mények közt a termelő-gazdasági tevé­kenység megszervezése ... A második kérdés: mi lesz a sorsa a termelőszövetkezet állattenyésztési üzemágának? (Az épülő szakosított komplexumot tudvalévően külön ve­zetőség igazgatja majd.) Ugyanis e gaz­daság két istállójában jelenleg 400 fé­rőhely van — 578 szarvasmarha szá­mára ... Száztíz befedeztetett üszőjét a gazdaság „megőrzésre“ átadta egyik farmnak ... (Persze, időközben az üszők egy része leborjúzott. De hát, ki tudna most eligazodni a bonyolult nyilván­tartásban!? A helyi téesz kimutatásai­ban például még üszőként szerepelnek a megőrzésre adott állatok, függetlenül attól, hogy időközben azok a fejőste­henek csoportjába „léptek át“. S­ hol könyvelik el a világra jött mely egység nyilvántartásába borjakat, tek azok ? .. S ott van legvégül kerül­még hatvannyolc növendék állat, amelynek most, tél küszöbén nincs férőhelye Szenti­vánban Tehát összesen 178 szarvasmarha — férőhelyen kívül, de létszámon alul. S ehhez még csak annyit: a gazda­ság idei létszámterve, év végéig ... — 700 szarvasmarha. Kommentár nélkül. Befejeződtek a jelölőgyűlések Iiomaias az eisu d­auiroi) volt, hanem az őszinte szavakon, közérdekű megvalósításokon, a közér­­­dekét, a választókerület valamennyi állampolgára javát szolgáló feladatok mielőbbi megoldásán. A jelölőgyűlé­seknek egybehangzóan a gondolatainak tartalma adott felszólalók minde­nekelőtt rangot-jelentőséget. Hangza­tos, nagy szavak helyett a véghez vitt tettek értéke és értékelése, valamint sol választói névjegyzékét. Sepsiszent­ a közvetlen feladatok egyértelmű meg­fogalmazása kínálta a választópolgá­rok és a jelöltek párbeszédeinek lénye­gét — a jelöltek ajánlásakor éppen úgy ,mint a választókerület állampol­gárainak közéleti aktivitásában , a kép­viselői munka elmúlt kétévi értékelé­sében vagy az elkövetkező időszak he­lyi feladatainak pontos meghatározásá­ban. A jelölőgyűlésekkel egyidejűleg min­den helységben kifüggesztették a vá­lasztói körzetekhez tartozó állampolgá­gyi ü­gyön a városi néptanács épületé­nek gyűléstermében már az első na­pokban a választópolgárok százai, ha­­z­­afias kötelességüknek eleget téve, je­lentek meg és ellenőrizték a választói körzetek, utcák szerinti kifüggesztett névjegyzékeit. Volt rá eset, hogy egye­sek. költözködés, távollét, vagy egyéb okokból kifolyólag, az összeírások során kimaradtak a névjegyzékekből — fő­ként az utóbbi hetekben átadott tömb­házak új lakói sorolhatók ide — ép­pen ezért­­ tartsa mindenki állampol­gári kötelességének, hogy e napokban felkeresse, s személyesen ellenőrizze a választói névjegyzékeket. MEGY El TÜKÖR Korszerűsítik Sepsiszentgyörgy központjának legforgalmasabb utcáit (Bortnyik György felvételei) Ady a szentgyörgyi sajtóban Ady útja a szentgyörgyi újságokban sem volt simább, mint más vidéki la­pokban. Sokáig tudomást sem vettek róla Életében egyetlen verse je­lent meg nálunk, a Füg­getlen Székelység 1018. november 17-i számában, a Rohanunk a forrada­lomba. Később a Székely Nép 11­21. december 3-i számában rövid névtelen cikk olvasható a költőről, amely — bár Szekfű Gyula frissen megjelent könyve utolsó fejezetének nyomait vi­seli magán — tettnek számított, hiszen ekkor, s még jó ideig hivatalos körök­ben Ady nevét nem volt „illő“ kiejte­ni. Ezért idézzük az írás utolsó mon­datát : „Itt közöljük kommentár nél­kül néhány versét és arra kérjük ol­vasóinkat, hogy azzal a szeretettel ol­vassák el, amit korunk legnagyobb ma­gyar költője megérdemel.“ S ezután következik négy vers: Ádám, hol vagy; Krisztuskereszt az erdőn; Az Úr érke­zése és Miért tettem? Még ugyanebben az évben (dec. 24.) újabb két verset közölt a lap : A véndiák üdvözletét és Egy régi Kálvin-templombant. Az 1924. júl. 20-i szám A vár fehér asszonyát hozza és hirt az országos Ady-ünnep­ségekről. A júl. 24-i szám­ban a Kár volna érted című verset találjuk, majd nov. 27-én egy (alt) szignós hírfejet Ady Endre címen. 1926-ban (aug. 22.) a Független Székelység közli Földessy Gyula Ady harcai című írását. A Szé­kely Nép 1928. márc. 29-i száma Ady­­estről tudósít, melynek bevezető elő­adását Konsza Samu tartotta. Tőle hallottak különben először a Mikri Kollégium diákjai Ady Endréről, de nagy érdemei vol­tak a­ költő nagyközönség előtti nép­szerűsítésében is. Az esten Jancsó Gizi é­s Szűcs János szavaltak Ady-verseket. 1931. szept. 20-án az Erdélyi Fiatalok irodalmi estjén Vajda Gáspár adott elő Ady-költeményekből. 1939. május 7- én László Dezső érdekes írását közölte a­ Székely Nép : Ady—Móricz—Szabó Dezső irodalmi irány és a Bartók—Ko­dály muzsika címen. A negyvenes é­­vek elején tizenhat Ady-verset és egy novellát találunk a Székely Népben. A költő igazi diadalútja azonban csak a felszabadulás után bontakozik ki, s ezt tükrözi a város még-megszűnő, új­jáéledő, s az elmúlt években végleg megerősödő sajtója is. (beide) A fiatalok és a műegyetem Nem mai keletű gond, de évről évre visszatérő panasz: Kovászna megyéből a makuránduszok nem is oly kis­számú csapatából kevesen, aránytala­nul kevesen jutnak műegyetemre, .A kérdésnek, nyilván, több oka van, érdemes lenne alapos tanulmányozás után föltárni az összes okokat, és értő irányítással mégiscsak a politechnikai intézetek felé fordítani érettségizőink érdeklődését. A minap Kézdivásárhe­­lyen esett szó újólag e jelenségről. Számadatokat is mondtak: egy évfo­lyam végzősei közül például 14-en fel­vételiztek a jogra, többen a filológiai karra és mindössze ketten-hárman mű­szaki intézetekbe. Ez az arány min­denképpen meggondolk­oztató. És meg­­gondolkoztató annál inkább, mert Kéz­­diivásárhely gyorsan fejlődő ipara, az új és új gyárak igényelnék a felké­szült, ambiciózus fiatal műszakiakat, s a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy az idekerülő mérnökök döntő többsége Kézdivásárhelyről és környé­kéről kerüljön ki. A műszaki pályák­kal szembeni idegenkedés ezt lehetet­lenné teszi. Nevezzünk meg egyet az okok közül, melyet a város vezetői sugalltak: sze­rintük a kézdivásárhelyi líceumok végzettjeinek matematikai és fizikai ismeretei, enyhén szólva, hiányosak, az egzakt tudományoktól való „irtózá­suk“ fordítja el őket a műegyetemek kapuitól, így lenne? Nos, erre tiszta lélekkel a Kézdivásárhelyen dolgozó matematika és fizika szakos tanárok­nak kellene felelniük, úgy, hogy a felelet a változtatás lehetőségét is hordozza. Kézdivásárhelyről szólal­­tunk, de a helyzet ettől aligha külön­bözik sokban a megye más líceumi központjainál. A fiatalok tájékozódását — papíron és forma szerint — jónéhány szerv és szervezet irányítja. Aztán pályavá­lasztási kabinet is van e világon, en­nek dolga lenne elsősorban, egy ala­pos és átfogó tanulmány elkészítése, mely a baj gyökereit föltárva, a köz figyelmébe emelve, azt orvosolhatóvá tehetne. De az igazság az, hogy az o­­roszlánrész mégis a líceumoknak ma­rad, ott kell megteremteni azt az ala­pot, amelyre biztonsággal építeni le­het. Ezért van szükség tehát a szakos tanárok önmagukkal való őszinte és felelős szembenézésére ! (vargyasi) A vállalatvezetés tapasztalatairól szóló cikksorozatun­kat talán itt, az Olt textilipari vállalatnál kellett volna kezdenünk, mert két év híján százesztendős a gyár, a ter­melékenység tekintetében az ország 45 gyapotipari vállalata közül és megyénkben egyetlen mintaüzem, igazgatója pe­dig — Hegyi Zoltán, aki készséggel válaszolt kérdéseinkre — immár 26 éve tölti be ezt a vezető funkciót. Van tehát tapasztalat bőven felhalmozva, csak helyünk legyen leírásá­ra. Nos, mit jelent a hagyomány a gyár jelenében, kezdjük ezzel a beszélgetést — Könnyű nektek, szokták mondani a kívülállók, mert nálatok van hagyomány. A hagyomány azonban megtartásra szorul, egyébként elúszik a levegőben, ápolásra. Ahogy elúszott például a híres aradi textilgyár esetében, pedig ez is 80 esztendős vállalat, vagy a iași-i textilgyár hagyomá­nya, mert egyik sincs a jól menő vállalatok között számon tartva. Azt sem veszik tekintetbe a „könnyű nektek“ han­­goztatói, hogy a mi gyárunk is nagy változásokon ment ke­resztül, a régi épületekből csupán az maradt meg, ahol­­ most az étkezde működik, a gépi berendezés nagyrészt au­tomatizált gépekből áll, nem beszélve a dolgozók összetéte­­lének állandó változásáról, megifjoolásáról az évek mán. Ha a textiles­ szakma szeretetét, a vállalat belső folyó­fe­gyelmét, a munka iránti helyes magatartást nem ültetjük át a dolgozók folyamatosan megújuló seregébe nem beszélhet­nénk a gyár hagyományáról, amely kétségkívül nagy szerepet játszik a termelési, gazdasági eredmények elérésében. Azt szeretném tehát hangsúlyozni, hogy a hagyomány megtartá­sa tudatos munka következménye. Sok törődést megkövete­lő munka ez, sohasem szabad mellőzni, elhanyagolni. Mi több, gazdagítani kell ezt a hagyományt, nem a babérokra lefeküdni. Ez a magyarázata annak, hogy legszebb eredmé­nyeinket éppen az utóbbi években értük el, lettünk élüzem, kétszer egymás után. A sok új emberrel, akikbe beoltottuk és tovább ápoljuk a szakma szeretetét. — Ezek után megkérdezném, milyen módszerei vannak a hagyomány átültetésének, ápolásának 1. —• Első dolog a törzsgárda kiépítése és folytonosságá­nak fenntartása. A törzsgárda a mi értelmezésünk szerint nemcsak azt jelenti, hogy a megfelelő szakembert, vezetőt a megfelelő helyre osztjuk be, hanem azt is, hogy a törzs­gárda tagjai elvi egyetértésben dolgoznak, a jól „megrágott“ és megvitatott kérdések nyomán hozott döntéseket életbe is ültetik. Nálunk nem dívik a „fúrás“, egymás befeketítése. Az elvi egyetértés nemcsak az adminisztratív és műszaki vezetésre érvényes, hanem a pártbizottságra és a szakszer­vezetre is. Közös célokért, közösen megállapodva dolgozzuk ki a tennivalókat. .4 8—10 naponként rendszeresen megtar­tott operatív üléseken történik meg a soron lévő kérdések megvitatása és a döntés ezekben a kérdésekben. Ez a mód­szer a leglényegesebb egy vállalat vezetésében épp úgy, mint a hagyomány megtartásában. — Milyen létszámú ez a törzsgárda ? — Meglehetősen sok ember tarthatja magát a törzsgár­da tagjának. Ők a hagyomány további­ ivói a gyárban, első­sorban a négy üzemvezető — Grósz Antal, Barabás Lajos, Fodor Pál, Gáspár Sándor —, aztán az osztályfőnökök, no, meg a mesterek Ne higgye, hogy mind nagyon régi embe­rek a gyárban. Itt van például a műszaki iroda főnöke, Scoarlă Maria mérnök, aki mindössze nyolc évvel ezelőtt került hozzánk, de ma már teljesen magáévá tette a gyár hagyományait. Persze, van olyan törzsgárda-tag is, mint Ferenc János mérnök ,a terv és termelési osztály vezetője, aki szövőmunkásként kezdte pályafutását a gyárban, majd mester lett, aztán mérnök ... — Vagyis a törzsgárda tagjai mindannyian a gyár ügye­it szívükön viselő, jó szakemberek ? — Mondhatni, kivétel nélkül azok. A hagyományápo­lásnak különben egyik lényeges része az állandó szakképe­sítés a gyárban. Ahogy az új emberekből összegyűl egy osztályra való, azonnal beindítjuk szakmai képzésüket, a régiekkel pedig rendszeres időközönként továbbképzőket tartunk. Nálunk a gépeken csak szakképesített ember dol­gozik. De nemcsak ez jellemzi a törzsgárda tagjait, hanem még jobban az, hogy nem alkusznak meg a hiányosságok­kal. Nálunk nincs olyan, hogy valamelyik tervmutatót ne teljesítsük, „majd behozzuk a következő hónapban“ jelszó­val. Ilyen nincs. Ebbe nem megy bele a törzsgárda, nem szokik hozzá a lazsáláshoz. Amit meg lehet valósítani, azt meg is csináljuk. Ez az igényesség különben a hagyomány­hoz tartozik és ez a magyarázata az utóbbi években elért sikereinknek, az élüzem-zászló megszerzésének. Azt is el kell mondanom, hogy a törzsgárda tudatosan ilyen igényes, nemcsak a zászló elhódításáért az, hanem inkább a bizton­ságos holnap megteremtéséért itt a gyárban, azért, hogy a dolgozók javadalmazása, keresete biztos legyen. És az is. Éppen ezért olyan fájó most, hogy az idén nem teljesítjük­ az exporttervet. Ezen a vonalon azonban más kézben van a kenyér és más kézben a kés: mi csak a termeléssel foglal­kozunk, meg is termelnénk a kellő mennyiséget, de az érté­kesítés már nem a mi dolgunk, azzal a külkereskedelmi vállalat van megbízva. Azért fájó, mert rajtunk kívülálló okok miatt ugyan, de mi viseljük — éppen az igényes törzs­gárda tagjai — e len­ mutató nem teljesítésének következ­ményeit. — Mondják, azt a lovat ütik, amelyik húz ... De ma­radjunk még a törzsgárdánál, ezúttal a dolgozókkal való kapcsolatainál . Úgy vélem, a kapcsolat kifejezés nem alkalmas en­nek jellemzésére. A törzsgárda és a dolgozók között nincs válaszfal, amelyen keresztül kapcsolatot kellene létesíteni. A törzsgárda tagjai, velem együtt, ott élnek a dolgozók kö­zött. Megvan ennek — párt- és szakszervezeti vonalon — a szervezeti kerete is: minden vezető beosztású dolgozó tag­ja valamelyik alapszervezetnek, vagy szakszervezeti csoport­nak. Hangsúlyozom, tagja. Ott tesz eleget pártfeladatainak, ott segít a munkában, a kérdések megoldásában. Persze, nemcsak hivatalos szervezési keretek között élünk a dolgo­zók körében, hanem együtt vagyunk a szilvesztereken is, a nyugdíjba menők búcsúztatásán épp úgy, mint a közösen szervezett kirándulásokon. Nem feltűnési viszketegségből tesszük, hanem azért, mert így jobban meg lehet ismerni az embereket, jobban együtt lehet dolgozni velük. Ennek elle­nére, pontosan betartjuk a hivatalos fogadóórák időpontját. Mit mondjak még ? — Beszéljen most a 26 évet ugyanabban a beosztásban dolgozó igazgató arról, amit saját tapasztalataiból szűrt le e negyedszázad folyamán, s ami a gyár hagyományainak ápolásával függ össze e tapasztalatokból. — Máshol is érvényes vezetési elvek betartásáról szól­hatnék ezzel kapcsolatban, például arról, hogy egy vezető­nek nem szabad olyasmit megkövetelnie, amit ő maga nem tart be. Legyen ez olyan apróság, mint a pontos megjelenés a munkahelyen, s aztán, persze az, amit erkölcsi magatar­tásnak nevezhetünk az életben és a munkában. Személyes példamutatásnak is mondhatnám ezt. Tapasztalataim lénye­ges tényezője az, hogy egy gazdasági v­állalat vezetőjének lépést kell tartania az iparág fejlődésével, a műszaki hala­dással, még akkor is, ha az évek telnek... Állandóan fel­­frissített műszaki ismeretek nélkül — csak jelszavakkal — nem lehet egy vállalatot vezetni; ismernie kell ezenkívül a gazdasági-pénzügyi kérdéseket is, részletekbe menően is­merni. A hagyomány engem is kötelez... — Köszönöm a beszélgetést NEMES ZOLTÁN Az iparvezetés tapasztalatainak fóruma Megtartani, továbbvinni a hagyományt Tiszta források • Mindig szívesen látott vendég nálunk a Maros művész­­együttes, különösen, ha teljes létszámmal kel útra, s elhoz­za mindazt, ami a legjobbnak minősült az utóbbi esztendők előadásaiból. A mostani fellépésüket még érdekesebbé tet­te, hogy közel három hónapig tartó szovjetunióbeli és ke­let-ázsiai „kiszállás“ után érkeztek hozzánk, s bemutatott műsorszámaik között több olyan is volt, amelynek Moszk­vában, Ulán-Bátorban, Pekingben, Fenjánban is szívesen tapsoltak. Több alkalommal szóltunk már a marosvásárhelyi e­­gyüttes erényeiről, példamutató szorgalmukról, ahogyan a népi tánc, a népdal legmaradandóbb gyöngyszemeit igyek­szenek színpadra állítani, közönség elé vinni! A Marostól fel a Szamosig, Szatmártós Csíkszeredáig ritka az a tájegy­ség, ahonnan ne illesztettek volna előadásaikba egy-egy­­ é­­lő, avagy az emlékezet mélyéből kibányászott táncelemet, éneket, szokást. Most bemutatott műsoruk, amellyel több megyét is fel­kerestek — Kovászna megyében Vargyason, Baráton, Nagy­­ajtán, Kézdivásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön léptek fel —, s amelynek számai közül párat alkalmunk volt már ez­előtt is látni, Maros és a vele szomszédos megyék folklór­forrásaiból merített. Bár aránylag k­icsi a terület, amelyet az előadás átfog, mégis változatos, sok­színű népművészeti anyagot szolgáltatott. A vámosgálfalvi táncköltemény Kisküküllő mentére kalauzol, a vajdaszentiványi táncszvit a a Mezőség peremére visz­i innen, e tájegységről kerültek színpadra a frunzenn-i dalok és táncok is. Szívesen hallgat­tuk ítjból a tökéletességig kidolgozott kórusműveket, a szólistákat, bár egy-két népdal-feldolgozással szemben a­­kadnak fenntartásaink. (pe­ter) ---------------------------------------------fc______________________________________________________________________________ - A 3/1977. számú nyugdíjtörvény kivonatos ismertetése (Folytatás) 66. szakasz. Azok számára, a­­kik önkéntesen még 2 százalék­kal járultak hozzá és havi tari­­fális javadalmazásuk 4 százalé­kát fizetik, a pótnyugdíjat a Azon személyeknél, akik a pótnyugdíjhoz egy időszakban 2 százalékkal, egy másik­­ idő­szakban pedig 4 százalékkal já­­­rultak hozzá, a pótnyugdíjat a százalékos hozzájárulásnak megfelelően számítják ki ; ebben az esetben, minden 2 százalékos hozzájárulás 2 éve, mint­egy 4 százalékos év veendő számítás­ba. társadalombiztosítási nyugdíj kiszámításához alapul vett tari­­fális javadalmazásból százalék­­arány szerint állapítják meg, a hozzájárulás éves arányában, a következőképpen : 67. szakasz. Azoknak a sze­mélyeknek, akik 5 évnél keve­sebb ideig fizették a hozzájáru­lást a pótnyugdíjhoz, nyugdíja­zásuk időpontjában visszafizetik a hozzájárulás összegét, s hoz­záadnak még 3 százalék kama­tot. Dr. CSE­REY ZOLTÁN (Folytatjuk) Hozzájárulás ideje 25 éven felül — 20—25 év, bezárólag — 15—20 év, bezárólag •— 10—15­ év, bezárólag •— 5­—10 év, bezárólag Százalék a tarifális javadalmazásból 18 16 14 12­­> A Korzó áruházba modern vonalú télikabátok érkeztek, azon­kívül háromnegyedes bőrkabát, több méretben, kapható — tá­jékoztat Ritai Erzsébet elárusító. mindenkit­­ érdekel Napkelte : 6,52 Napnyugta : 17,06 Eltelt : 305 nap Hátravan : 60 nap. Változékony idő várható, át­vonuló felhőzettel, a déli órák­ban derűs égbolttal. Mérsékelt nyugati szél. A nappali hőmér­séklet 17—18 Celsius fok között váltakozik. Gyakori ködképződés várható. tévé 9,00 Tévéiskola; 10,00 Stan és Bran; 10,55 Avasi és máramaro­­si népdalok; 11,15 Versek; 11,50 Operarészletek; 12,00 Telex ; 16,00 Telex; 16,05 Tévéiskola; 16,35 Angol nyelvtanfolyam; 17,05 Az ADAL amortizációs húzása; 17,15 Autósoknak; 17,30 Algériai dokumentumfilm; 18,00 A modern román nyelv; 18,20 Népdalok­ dolgozóknak; 18,30 Mezőgazdasági 19,00 Fórum; 19,20 Ezeregy este; 19,30 Híra­dó; 19,50 A pártpolitika bölcsei — Ma Dâmbovița gyü­me­gye; 20,15 Színházi est:­­C­orne­­liu Leu darabja; 21,35 Sztárpa­rádé; 22,30 Híradó; 6,30—7,00 Reggeli híradó. 13,00—14,30 Választási hí­radó. Zenészportré : A mikrofonnál Amifás Gábor. Párbeszéd a rá­dióhallgatóval. Dzsessz. Közvé­lemény. Kórusművek. Műsor a szép vers kedvelőinek. %14,30— 15,30 Hazai és külföldi hírek, kommentárok, jegyzetek. Közér­dekű tudnivalók. Sport. Muzsi­ka. 18,00—19,30 Hírek, tudósí­tások. Közkedvelt melódiák. Dolgos hétköznapok. Népi mu­zsika. 19,30—20,30 Hangos hír­adó. Zsibongó — ifjúsági mű­sor. Sepsiszentgyörgy — Művész Kísértet l­ublón — színes ma­gyar film, 10, 15, 17,30, 2­0 órá­tól. Sepsiszentgyörgy — Lux Egy úriember Vadnyugaton — szélesvásznú amerikai film, 11, 16, 18, 20 órától. Sepsiszentgyörgy — Dózsa György klub Búcsú Pétervártól — színes szovjet film, 18 órától. Ke­divásárhely — Május 8 Hideg harag — színes ameri­kai film, 10, 15, 17,30, 20 órá­tól. — Dokumentumfilmek: Kovászna — Győzelem Petrol akció — színes angol film, 11, 17, 19 órától. Barát A hét bűn — amerikai film , 20 órától. 1977. november 1.,

Next