Megyei Tükör, 1977. november (10. évfolyam, 1800-1825. szám)
1977-11-01 / 1800. szám
Erőt, egészséget, november! Épp ebben a percben, ezzel a harangszóval indul november. Egy órával ezelőtt még azon tűnődött, engedje vagy ne engedje ágálni októbert továbbra is a maga két-három órás napi derűjével , mert hízelegni, azt tudott október, nem vitás ez; mintha minden esős, kelletlen, rossz közérzetű délutánért kárpótolni akarta volna azt is, aki még meg nem tölthette valamiért a mellét avarillatú, langyos, maréknyi arany kései giával — és most napsütéses nosztalder: legyen immár döntött novemvége az előd pünkösdi királyságának, hocl a jogart s a jó zamatos országalmát, a kedvenc jonathánt, vegye kezdetét az előkészületek harminc napja, szakadjon vége a vén huncut, fiataloskodó, kaján módon a kézen fogott lányok után kacsintó október uralkodásának. És igen, igen, vegye csak kezdetét az előkészítő, télre-készítő, szürkés-ködös novemberből hófehér, de tiszta, tiszta télre derítő idő — hiszen nem lehet minden készület nélkül csak belesuppanni december elején Miklós napjába, sok van addig még, kérem, tisztelettel, azt a gyermeket még előbb meg kell szoktatni, hogyan öltözködjék télév havához, s a megroggyant kerítésszakaszokat tészákat is még szemre kell venni s még itt-ott helye sincs minden szem répának (úgy ne járjunk, mint tavaly, meg-nem-mondom melyik állomáson a répaprizmákkal!), s itt nem messze, a nagy üzlet mellett még el kell készíteni a nagyon meredek lépcsősorhoz a karfát, hó, jég előtt, nem megy az olyan könnyen, már öt éve készül, s most befejeződik ugye, aztán az üzleteket most kell megrakni kiscsizmákkal, téli holmikkal, beszerezni tormát, majoránnát, káposztát eltenni, fokhagymát s mindent, ami a disznóvágáshoz kell — nem megy az olyan könnyen, hogy csak lefújja a szél október 31-ét a naptárról, mint az utolsó gesztenyelapit, aztán tessék parancsolni,itt a tél, nem ám! elő kell mindent készítenie novembernek. övé most a hatalom, s első havazáskor, úgy december elsején hajnalban övé lészen a dicsőség is, ha mindent jól végez. Legyen hozzá ereje bőségesen ! (czegő) Szentiváni gondok (folytatás az első oldalról) ügyi épületből, takarmányraktárból, hőközpontból, víztoronyból, mérlegházból, takarmánykonyhából, felszíni silóból áll a komplexum, az istállókat korszerű rácsos padozattal, önitatókkal, szellőztető-berendezéssel látják el Jelenleg 13 kőművesből és gyetlen ácsból áll az építőcsoport, és amint a munkatelep vezetője mondotta, télen alábbhagy majd a munkálat üteme, mert „téli frontot nem biztosíthatnak“ .. LÉTSZÁMON ALUL — FÉRŐHELYEN KÍVÜL Szentivániban tehát a szövetkezetközi tanácshoz tartozó gazdaságok (Uzon, Lisznyó, Szentiván) hozzájárulásával épülőben az új szakosított farm. S ezért az ésszerű intézkedés, amely a helyi téesz területének mintegy felét a jövőben átadásra készülő 1200-as befogadóképességű komplexum takarmányalapjának biztosítását irányozza elő. Szakberkekben és helyi vezető körökben azonban ennek kapcsán több kérdésre nem kaptunk egyértelmű felvilágosítást Egyszerűen azért, mert ők maguk is tájékoztatásra szorulnak. Az első kérdés: mi lesz ezek után a szentiváni termelőszövetkezet sorsa? Marad a 280 hektárnyi vagy a takarmányalapra kultúráival, akijelölt földterület helyébe a szövetkezetközi tanács egységeinek földterületeiből „juttatnak“ a szentivániaknak. Mert, bármiként is tűnődünk, 280 hektár — farmnak — brigádnak is édeskevés. Termelőszövetkezetnek meg pláne... Pillanatnyilag tehát e gazdaságban lehetetlenség az egyes termelési ágazatok hosszú távon való fejlesztési koncepciójának megalapozása. De rendkívül nehéz rövid távon is ilyen körülmények közt a termelő-gazdasági tevékenység megszervezése ... A második kérdés: mi lesz a sorsa a termelőszövetkezet állattenyésztési üzemágának? (Az épülő szakosított komplexumot tudvalévően külön vezetőség igazgatja majd.) Ugyanis e gazdaság két istállójában jelenleg 400 férőhely van — 578 szarvasmarha számára ... Száztíz befedeztetett üszőjét a gazdaság „megőrzésre“ átadta egyik farmnak ... (Persze, időközben az üszők egy része leborjúzott. De hát, ki tudna most eligazodni a bonyolult nyilvántartásban!? A helyi téesz kimutatásaiban például még üszőként szerepelnek a megőrzésre adott állatok, függetlenül attól, hogy időközben azok a fejőstehenek csoportjába „léptek át“. S hol könyvelik el a világra jött mely egység nyilvántartásába borjakat, tek azok ? .. S ott van legvégül kerülmég hatvannyolc növendék állat, amelynek most, tél küszöbén nincs férőhelye Szentivánban Tehát összesen 178 szarvasmarha — férőhelyen kívül, de létszámon alul. S ehhez még csak annyit: a gazdaság idei létszámterve, év végéig ... — 700 szarvasmarha. Kommentár nélkül. Befejeződtek a jelölőgyűlések Iiomaias az eisu dauiroi) volt, hanem az őszinte szavakon, közérdekű megvalósításokon, a közérdekét, a választókerület valamennyi állampolgára javát szolgáló feladatok mielőbbi megoldásán. A jelölőgyűléseknek egybehangzóan a gondolatainak tartalma adott felszólalók mindenekelőtt rangot-jelentőséget. Hangzatos, nagy szavak helyett a véghez vitt tettek értéke és értékelése, valamint sol választói névjegyzékét. Sepsiszent a közvetlen feladatok egyértelmű megfogalmazása kínálta a választópolgárok és a jelöltek párbeszédeinek lényegét — a jelöltek ajánlásakor éppen úgy ,mint a választókerület állampolgárainak közéleti aktivitásában , a képviselői munka elmúlt kétévi értékelésében vagy az elkövetkező időszak helyi feladatainak pontos meghatározásában. A jelölőgyűlésekkel egyidejűleg minden helységben kifüggesztették a választói körzetekhez tartozó állampolgágyi ügyön a városi néptanács épületének gyűléstermében már az első napokban a választópolgárok százai, hazafias kötelességüknek eleget téve, jelentek meg és ellenőrizték a választói körzetek, utcák szerinti kifüggesztett névjegyzékeit. Volt rá eset, hogy egyesek. költözködés, távollét, vagy egyéb okokból kifolyólag, az összeírások során kimaradtak a névjegyzékekből — főként az utóbbi hetekben átadott tömbházak új lakói sorolhatók ide — éppen ezért tartsa mindenki állampolgári kötelességének, hogy e napokban felkeresse, s személyesen ellenőrizze a választói névjegyzékeket. MEGY El TÜKÖR Korszerűsítik Sepsiszentgyörgy központjának legforgalmasabb utcáit (Bortnyik György felvételei) Ady a szentgyörgyi sajtóban Ady útja a szentgyörgyi újságokban sem volt simább, mint más vidéki lapokban. Sokáig tudomást sem vettek róla Életében egyetlen verse jelent meg nálunk, a Független Székelység 1018. november 17-i számában, a Rohanunk a forradalomba. Később a Székely Nép 1121. december 3-i számában rövid névtelen cikk olvasható a költőről, amely — bár Szekfű Gyula frissen megjelent könyve utolsó fejezetének nyomait viseli magán — tettnek számított, hiszen ekkor, s még jó ideig hivatalos körökben Ady nevét nem volt „illő“ kiejteni. Ezért idézzük az írás utolsó mondatát : „Itt közöljük kommentár nélkül néhány versét és arra kérjük olvasóinkat, hogy azzal a szeretettel olvassák el, amit korunk legnagyobb magyar költője megérdemel.“ S ezután következik négy vers: Ádám, hol vagy; Krisztuskereszt az erdőn; Az Úr érkezése és Miért tettem? Még ugyanebben az évben (dec. 24.) újabb két verset közölt a lap : A véndiák üdvözletét és Egy régi Kálvin-templombant. Az 1924. júl. 20-i szám A vár fehér asszonyát hozza és hirt az országos Ady-ünnepségekről. A júl. 24-i számban a Kár volna érted című verset találjuk, majd nov. 27-én egy (alt) szignós hírfejet Ady Endre címen. 1926-ban (aug. 22.) a Független Székelység közli Földessy Gyula Ady harcai című írását. A Székely Nép 1928. márc. 29-i száma Adyestről tudósít, melynek bevezető előadását Konsza Samu tartotta. Tőle hallottak különben először a Mikri Kollégium diákjai Ady Endréről, de nagy érdemei voltak a költő nagyközönség előtti népszerűsítésében is. Az esten Jancsó Gizi és Szűcs János szavaltak Ady-verseket. 1931. szept. 20-án az Erdélyi Fiatalok irodalmi estjén Vajda Gáspár adott elő Ady-költeményekből. 1939. május 7- én László Dezső érdekes írását közölte a Székely Nép : Ady—Móricz—Szabó Dezső irodalmi irány és a Bartók—Kodály muzsika címen. A negyvenes évek elején tizenhat Ady-verset és egy novellát találunk a Székely Népben. A költő igazi diadalútja azonban csak a felszabadulás után bontakozik ki, s ezt tükrözi a város még-megszűnő, újjáéledő, s az elmúlt években végleg megerősödő sajtója is. (beide) A fiatalok és a műegyetem Nem mai keletű gond, de évről évre visszatérő panasz: Kovászna megyéből a makuránduszok nem is oly kisszámú csapatából kevesen, aránytalanul kevesen jutnak műegyetemre, .A kérdésnek, nyilván, több oka van, érdemes lenne alapos tanulmányozás után föltárni az összes okokat, és értő irányítással mégiscsak a politechnikai intézetek felé fordítani érettségizőink érdeklődését. A minap Kézdivásárhelyen esett szó újólag e jelenségről. Számadatokat is mondtak: egy évfolyam végzősei közül például 14-en felvételiztek a jogra, többen a filológiai karra és mindössze ketten-hárman műszaki intézetekbe. Ez az arány mindenképpen meggondolkoztató. És meggondolkoztató annál inkább, mert Kézdiivásárhely gyorsan fejlődő ipara, az új és új gyárak igényelnék a felkészült, ambiciózus fiatal műszakiakat, s a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy az idekerülő mérnökök döntő többsége Kézdivásárhelyről és környékéről kerüljön ki. A műszaki pályákkal szembeni idegenkedés ezt lehetetlenné teszi. Nevezzünk meg egyet az okok közül, melyet a város vezetői sugalltak: szerintük a kézdivásárhelyi líceumok végzettjeinek matematikai és fizikai ismeretei, enyhén szólva, hiányosak, az egzakt tudományoktól való „irtózásuk“ fordítja el őket a műegyetemek kapuitól, így lenne? Nos, erre tiszta lélekkel a Kézdivásárhelyen dolgozó matematika és fizika szakos tanároknak kellene felelniük, úgy, hogy a felelet a változtatás lehetőségét is hordozza. Kézdivásárhelyről szólaltunk, de a helyzet ettől aligha különbözik sokban a megye más líceumi központjainál. A fiatalok tájékozódását — papíron és forma szerint — jónéhány szerv és szervezet irányítja. Aztán pályaválasztási kabinet is van e világon, ennek dolga lenne elsősorban, egy alapos és átfogó tanulmány elkészítése, mely a baj gyökereit föltárva, a köz figyelmébe emelve, azt orvosolhatóvá tehetne. De az igazság az, hogy az oroszlánrész mégis a líceumoknak marad, ott kell megteremteni azt az alapot, amelyre biztonsággal építeni lehet. Ezért van szükség tehát a szakos tanárok önmagukkal való őszinte és felelős szembenézésére ! (vargyasi) A vállalatvezetés tapasztalatairól szóló cikksorozatunkat talán itt, az Olt textilipari vállalatnál kellett volna kezdenünk, mert két év híján százesztendős a gyár, a termelékenység tekintetében az ország 45 gyapotipari vállalata közül és megyénkben egyetlen mintaüzem, igazgatója pedig — Hegyi Zoltán, aki készséggel válaszolt kérdéseinkre — immár 26 éve tölti be ezt a vezető funkciót. Van tehát tapasztalat bőven felhalmozva, csak helyünk legyen leírására. Nos, mit jelent a hagyomány a gyár jelenében, kezdjük ezzel a beszélgetést — Könnyű nektek, szokták mondani a kívülállók, mert nálatok van hagyomány. A hagyomány azonban megtartásra szorul, egyébként elúszik a levegőben, ápolásra. Ahogy elúszott például a híres aradi textilgyár esetében, pedig ez is 80 esztendős vállalat, vagy a iași-i textilgyár hagyománya, mert egyik sincs a jól menő vállalatok között számon tartva. Azt sem veszik tekintetbe a „könnyű nektek“ hangoztatói, hogy a mi gyárunk is nagy változásokon ment keresztül, a régi épületekből csupán az maradt meg, ahol most az étkezde működik, a gépi berendezés nagyrészt automatizált gépekből áll, nem beszélve a dolgozók összetételének állandó változásáról, megifjoolásáról az évek mán. Ha a textiles szakma szeretetét, a vállalat belső folyófegyelmét, a munka iránti helyes magatartást nem ültetjük át a dolgozók folyamatosan megújuló seregébe nem beszélhetnénk a gyár hagyományáról, amely kétségkívül nagy szerepet játszik a termelési, gazdasági eredmények elérésében. Azt szeretném tehát hangsúlyozni, hogy a hagyomány megtartása tudatos munka következménye. Sok törődést megkövetelő munka ez, sohasem szabad mellőzni, elhanyagolni. Mi több, gazdagítani kell ezt a hagyományt, nem a babérokra lefeküdni. Ez a magyarázata annak, hogy legszebb eredményeinket éppen az utóbbi években értük el, lettünk élüzem, kétszer egymás után. A sok új emberrel, akikbe beoltottuk és tovább ápoljuk a szakma szeretetét. — Ezek után megkérdezném, milyen módszerei vannak a hagyomány átültetésének, ápolásának 1. —• Első dolog a törzsgárda kiépítése és folytonosságának fenntartása. A törzsgárda a mi értelmezésünk szerint nemcsak azt jelenti, hogy a megfelelő szakembert, vezetőt a megfelelő helyre osztjuk be, hanem azt is, hogy a törzsgárda tagjai elvi egyetértésben dolgoznak, a jól „megrágott“ és megvitatott kérdések nyomán hozott döntéseket életbe is ültetik. Nálunk nem dívik a „fúrás“, egymás befeketítése. Az elvi egyetértés nemcsak az adminisztratív és műszaki vezetésre érvényes, hanem a pártbizottságra és a szakszervezetre is. Közös célokért, közösen megállapodva dolgozzuk ki a tennivalókat. .4 8—10 naponként rendszeresen megtartott operatív üléseken történik meg a soron lévő kérdések megvitatása és a döntés ezekben a kérdésekben. Ez a módszer a leglényegesebb egy vállalat vezetésében épp úgy, mint a hagyomány megtartásában. — Milyen létszámú ez a törzsgárda ? — Meglehetősen sok ember tarthatja magát a törzsgárda tagjának. Ők a hagyomány további ivói a gyárban, elsősorban a négy üzemvezető — Grósz Antal, Barabás Lajos, Fodor Pál, Gáspár Sándor —, aztán az osztályfőnökök, no, meg a mesterek Ne higgye, hogy mind nagyon régi emberek a gyárban. Itt van például a műszaki iroda főnöke, Scoarlă Maria mérnök, aki mindössze nyolc évvel ezelőtt került hozzánk, de ma már teljesen magáévá tette a gyár hagyományait. Persze, van olyan törzsgárda-tag is, mint Ferenc János mérnök ,a terv és termelési osztály vezetője, aki szövőmunkásként kezdte pályafutását a gyárban, majd mester lett, aztán mérnök ... — Vagyis a törzsgárda tagjai mindannyian a gyár ügyeit szívükön viselő, jó szakemberek ? — Mondhatni, kivétel nélkül azok. A hagyományápolásnak különben egyik lényeges része az állandó szakképesítés a gyárban. Ahogy az új emberekből összegyűl egy osztályra való, azonnal beindítjuk szakmai képzésüket, a régiekkel pedig rendszeres időközönként továbbképzőket tartunk. Nálunk a gépeken csak szakképesített ember dolgozik. De nemcsak ez jellemzi a törzsgárda tagjait, hanem még jobban az, hogy nem alkusznak meg a hiányosságokkal. Nálunk nincs olyan, hogy valamelyik tervmutatót ne teljesítsük, „majd behozzuk a következő hónapban“ jelszóval. Ilyen nincs. Ebbe nem megy bele a törzsgárda, nem szokik hozzá a lazsáláshoz. Amit meg lehet valósítani, azt meg is csináljuk. Ez az igényesség különben a hagyományhoz tartozik és ez a magyarázata az utóbbi években elért sikereinknek, az élüzem-zászló megszerzésének. Azt is el kell mondanom, hogy a törzsgárda tudatosan ilyen igényes, nemcsak a zászló elhódításáért az, hanem inkább a biztonságos holnap megteremtéséért itt a gyárban, azért, hogy a dolgozók javadalmazása, keresete biztos legyen. És az is. Éppen ezért olyan fájó most, hogy az idén nem teljesítjük az exporttervet. Ezen a vonalon azonban más kézben van a kenyér és más kézben a kés: mi csak a termeléssel foglalkozunk, meg is termelnénk a kellő mennyiséget, de az értékesítés már nem a mi dolgunk, azzal a külkereskedelmi vállalat van megbízva. Azért fájó, mert rajtunk kívülálló okok miatt ugyan, de mi viseljük — éppen az igényes törzsgárda tagjai — e len mutató nem teljesítésének következményeit. — Mondják, azt a lovat ütik, amelyik húz ... De maradjunk még a törzsgárdánál, ezúttal a dolgozókkal való kapcsolatainál . Úgy vélem, a kapcsolat kifejezés nem alkalmas ennek jellemzésére. A törzsgárda és a dolgozók között nincs válaszfal, amelyen keresztül kapcsolatot kellene létesíteni. A törzsgárda tagjai, velem együtt, ott élnek a dolgozók között. Megvan ennek — párt- és szakszervezeti vonalon — a szervezeti kerete is: minden vezető beosztású dolgozó tagja valamelyik alapszervezetnek, vagy szakszervezeti csoportnak. Hangsúlyozom, tagja. Ott tesz eleget pártfeladatainak, ott segít a munkában, a kérdések megoldásában. Persze, nemcsak hivatalos szervezési keretek között élünk a dolgozók körében, hanem együtt vagyunk a szilvesztereken is, a nyugdíjba menők búcsúztatásán épp úgy, mint a közösen szervezett kirándulásokon. Nem feltűnési viszketegségből tesszük, hanem azért, mert így jobban meg lehet ismerni az embereket, jobban együtt lehet dolgozni velük. Ennek ellenére, pontosan betartjuk a hivatalos fogadóórák időpontját. Mit mondjak még ? — Beszéljen most a 26 évet ugyanabban a beosztásban dolgozó igazgató arról, amit saját tapasztalataiból szűrt le e negyedszázad folyamán, s ami a gyár hagyományainak ápolásával függ össze e tapasztalatokból. — Máshol is érvényes vezetési elvek betartásáról szólhatnék ezzel kapcsolatban, például arról, hogy egy vezetőnek nem szabad olyasmit megkövetelnie, amit ő maga nem tart be. Legyen ez olyan apróság, mint a pontos megjelenés a munkahelyen, s aztán, persze az, amit erkölcsi magatartásnak nevezhetünk az életben és a munkában. Személyes példamutatásnak is mondhatnám ezt. Tapasztalataim lényeges tényezője az, hogy egy gazdasági vállalat vezetőjének lépést kell tartania az iparág fejlődésével, a műszaki haladással, még akkor is, ha az évek telnek... Állandóan felfrissített műszaki ismeretek nélkül — csak jelszavakkal — nem lehet egy vállalatot vezetni; ismernie kell ezenkívül a gazdasági-pénzügyi kérdéseket is, részletekbe menően ismerni. A hagyomány engem is kötelez... — Köszönöm a beszélgetést NEMES ZOLTÁN Az iparvezetés tapasztalatainak fóruma Megtartani, továbbvinni a hagyományt Tiszta források • Mindig szívesen látott vendég nálunk a Maros művészegyüttes, különösen, ha teljes létszámmal kel útra, s elhozza mindazt, ami a legjobbnak minősült az utóbbi esztendők előadásaiból. A mostani fellépésüket még érdekesebbé tette, hogy közel három hónapig tartó szovjetunióbeli és kelet-ázsiai „kiszállás“ után érkeztek hozzánk, s bemutatott műsorszámaik között több olyan is volt, amelynek Moszkvában, Ulán-Bátorban, Pekingben, Fenjánban is szívesen tapsoltak. Több alkalommal szóltunk már a marosvásárhelyi együttes erényeiről, példamutató szorgalmukról, ahogyan a népi tánc, a népdal legmaradandóbb gyöngyszemeit igyekszenek színpadra állítani, közönség elé vinni! A Marostól fel a Szamosig, Szatmártós Csíkszeredáig ritka az a tájegység, ahonnan ne illesztettek volna előadásaikba egy-egy élő, avagy az emlékezet mélyéből kibányászott táncelemet, éneket, szokást. Most bemutatott műsoruk, amellyel több megyét is felkerestek — Kovászna megyében Vargyason, Baráton, Nagyajtán, Kézdivásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön léptek fel —, s amelynek számai közül párat alkalmunk volt már ezelőtt is látni, Maros és a vele szomszédos megyék folklórforrásaiból merített. Bár aránylag kicsi a terület, amelyet az előadás átfog, mégis változatos, sokszínű népművészeti anyagot szolgáltatott. A vámosgálfalvi táncköltemény Kisküküllő mentére kalauzol, a vajdaszentiványi táncszvit a a Mezőség peremére viszi innen, e tájegységről kerültek színpadra a frunzenn-i dalok és táncok is. Szívesen hallgattuk ítjból a tökéletességig kidolgozott kórusműveket, a szólistákat, bár egy-két népdal-feldolgozással szemben akadnak fenntartásaink. (peter) ---------------------------------------------fc______________________________________________________________________________ - A 3/1977. számú nyugdíjtörvény kivonatos ismertetése (Folytatás) 66. szakasz. Azok számára, akik önkéntesen még 2 százalékkal járultak hozzá és havi tarifális javadalmazásuk 4 százalékát fizetik, a pótnyugdíjat a Azon személyeknél, akik a pótnyugdíjhoz egy időszakban 2 százalékkal, egy másik időszakban pedig 4 százalékkal járultak hozzá, a pótnyugdíjat a százalékos hozzájárulásnak megfelelően számítják ki ; ebben az esetben, minden 2 százalékos hozzájárulás 2 éve, mintegy 4 százalékos év veendő számításba. társadalombiztosítási nyugdíj kiszámításához alapul vett tarifális javadalmazásból százalékarány szerint állapítják meg, a hozzájárulás éves arányában, a következőképpen : 67. szakasz. Azoknak a személyeknek, akik 5 évnél kevesebb ideig fizették a hozzájárulást a pótnyugdíjhoz, nyugdíjazásuk időpontjában visszafizetik a hozzájárulás összegét, s hozzáadnak még 3 százalék kamatot. Dr. CSEREY ZOLTÁN (Folytatjuk) Hozzájárulás ideje 25 éven felül — 20—25 év, bezárólag — 15—20 év, bezárólag •— 10—15 év, bezárólag •— 5—10 év, bezárólag Százalék a tarifális javadalmazásból 18 16 14 12> A Korzó áruházba modern vonalú télikabátok érkeztek, azonkívül háromnegyedes bőrkabát, több méretben, kapható — tájékoztat Ritai Erzsébet elárusító. mindenkit érdekel Napkelte : 6,52 Napnyugta : 17,06 Eltelt : 305 nap Hátravan : 60 nap. Változékony idő várható, átvonuló felhőzettel, a déli órákban derűs égbolttal. Mérsékelt nyugati szél. A nappali hőmérséklet 17—18 Celsius fok között váltakozik. Gyakori ködképződés várható. tévé 9,00 Tévéiskola; 10,00 Stan és Bran; 10,55 Avasi és máramarosi népdalok; 11,15 Versek; 11,50 Operarészletek; 12,00 Telex ; 16,00 Telex; 16,05 Tévéiskola; 16,35 Angol nyelvtanfolyam; 17,05 Az ADAL amortizációs húzása; 17,15 Autósoknak; 17,30 Algériai dokumentumfilm; 18,00 A modern román nyelv; 18,20 Népdalok dolgozóknak; 18,30 Mezőgazdasági 19,00 Fórum; 19,20 Ezeregy este; 19,30 Híradó; 19,50 A pártpolitika bölcsei — Ma Dâmbovița gyümegye; 20,15 Színházi est:Corneliu Leu darabja; 21,35 Sztárparádé; 22,30 Híradó; 6,30—7,00 Reggeli híradó. 13,00—14,30 Választási híradó. Zenészportré : A mikrofonnál Amifás Gábor. Párbeszéd a rádióhallgatóval. Dzsessz. Közvélemény. Kórusművek. Műsor a szép vers kedvelőinek. %14,30— 15,30 Hazai és külföldi hírek, kommentárok, jegyzetek. Közérdekű tudnivalók. Sport. Muzsika. 18,00—19,30 Hírek, tudósítások. Közkedvelt melódiák. Dolgos hétköznapok. Népi muzsika. 19,30—20,30 Hangos híradó. Zsibongó — ifjúsági műsor. Sepsiszentgyörgy — Művész Kísértet lublón — színes magyar film, 10, 15, 17,30, 20 órától. Sepsiszentgyörgy — Lux Egy úriember Vadnyugaton — szélesvásznú amerikai film, 11, 16, 18, 20 órától. Sepsiszentgyörgy — Dózsa György klub Búcsú Pétervártól — színes szovjet film, 18 órától. Kedivásárhely — Május 8 Hideg harag — színes amerikai film, 10, 15, 17,30, 20 órától. — Dokumentumfilmek: Kovászna — Győzelem Petrol akció — színes angol film, 11, 17, 19 órától. Barát A hét bűn — amerikai film , 20 órától. 1977. november 1.,