Megyei Tükör, 1979. szeptember (12. évfolyam, 2368-2392. szám)
1979-09-01 / 2368. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK I • • wnBgjwi^ „r.r. ______ • • • _ • ______ |Q^.| XI TÜKOR AZ RKP KOVÁSZNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS LAPJA IÖ■ 1979. SZEPTEMBER ELSEJÉTŐL 630 000 dolgozó javadalmazásának emelése A folyó ötéves terv időszakára meghatározott életszínvonal-emelési program gyakorlati alkalmazása következtében szeptember elsejétől a dolgozók újabb csoportja — 630 000 ember — részesül javadalmazás-növelésben. Öt iparághoz tartoznak ezek a dolgozók: a villamosenergia-iparhoz, a gépgyártóiparhoz (az elektronikai és elektrotechnikai államtitkársághoz tartozó vállalatok, valamint a szerszámgép, finommechanika és szerszámgyártó fővállalathoz), a színesfémkohászathoz, a csiszolóanyagokat gyártó iparághoz, no meg a textilipari vállalatok dolgozói. Mint ismeretes, augusztus elsejétől már emelték hozzávetőleg 600 000 dolgozó javadalmazását, s ezekkel együtt az ország dolgozóinak majdnem egyhatoda részesült az életszínvonal növelését előíró program a nagyszerű vívmányából. Szeptember elsejétől kezdve tehát a gépgyártóipar említett vállalataiban a dolgozók javadalmazását átlagosan 14,3 százalékkal emelik. Az első szakaszban ennek az iparágnak dolgozói 17,7 százalékos emelést kaptak, s így teljesül az ötéves terv időszakára előírt életszínvonal-növelés programja. Ugyanezt mondhatjuk a villamosenergia-iparágában dolgozókra, az első szakasz átlagosan 16,5 százalékos emeléséhez most 14,2 százalékos emelésben részesülnek. A textilipari dolgozóknak most, a második szakaszban 13,6 százalékos a javadalmazás-emelésük, amely az első szakaszban kapotthoz hozzáadva, átlag 32,9 százalékos növekedést jelent ebben az ötéves tervidőszakban. Megyénkben négy vállalat dolgozói részesülnek a szeptember elsején életbe lépő javadalmazás-emelésben. Az Autóvillamossági Alkatrészeket Gyártó Vállalat, a Villamos Energia-elosztó Vállalat, az Olt textilipari vállalat és a kovásznál gyapjúfonoda dolgozói. Nézzünk-e meg néhány példát a mától életbe lépő javadalmazás-emelésből. Egy villanyszerelő munkás, aki a B. (folytatása a 2—3. oldalon) 2368* szám XII. ÉVFOLYAM 1970. szeptember 1 Szombat Ára 30 báni A termésnek raktárban a helye • Közel 177 000 tonna burgonya kell a prizmákba és a tárolókba kerüljön • Az egyik legfontosabb őszi feladat a nagy tömegű termény szállításának megszervezése • Gondoljunk a sorra kerülő gazdasági év termésének megalapozására A burgonya az egyik sokhasznú terményünk, az élelmezésben, iparban, sőt, a takarmányozásban is megtalálja a helyét. Ez a sokoldalú felhasználhatóság is indokolttá teszi, hogy a közel 20 000 hektárnyi vetésterület betakarítását gondosan, a lehető legkisebb veszteséggel végezzük, úgy irányítva a munkaerőt és a gépeket, hogy a munkálat beleilleszkedjen az eléggé záros határidőbe. Amikor az időkihasználást és a sürgősséget emlegetjük, bizonyára gyakran ismételt, magától értetődő mezőgazdálkodási alapszabályoknak tűnnek, de semmiképpen nem felesleges újfent előhozakodni ezekkel az igényekkel. Ugyanis ritka az olyan ősz, amikor szervezési mulasztások, hanyagság, s nemkülönben a rövid szakaszra összezsúfolódott munkálatok miatt, burgonyatermésünk számottevő része ne lenne kitéve fagykároknak, a mezőn sokáig vesztegelve ne zöldülnének, pusztulnának a terményhalmok. Bizony, a késlekedés, időeltolódás miatt, a kitartó őszi esők beköszöntével jobb sorsra érdemes burgonyaszállítmányok vándorolnak a szeszgyár, még jó, ha a keményítőgyár, esetleg a spóroló üstök felé. Ez pedig jelentős anyagi veszteség a termelő szempontjából, mert például óriási a különbség a vetőburgonya és a szeszgyári feldolgozásra kényszerített tételek átvételi ára között. Érdemes tehát korán ébredni a betakarítással, hiszen a késlekedés mindenképpen kár. Megelőzve a rossz idővel együttjáró kapkodást, a szállítási nehézségeket, amikor több traktor együttes ereje sem elégséges, hogy a megterhelt járműveket kiharcolja az elázott szántóföldekről, mindenképpen pénzt nyerünk, s egyúttal az üzemanyag- és energiatakarékosság népgazdasági törekvéseit is érvényesítjük. Mindezek mellett nem feledkezve meg a munkaerő és az erőgépek, a járművek fokozott igénybevételéről, ami úgyszólván elkerülhetetlen a jóformán semmi karbantartást nem ismerő mezei utakon. Nem lekicsinylésre méltó feladat tehát közel 18 000 vagon burgonya eljuttatása a burgonyafészektől a raktárakig, prizmákig, vasútállomásokig, a fogyasztókig. Ez a kampány nem tűr halogatást, huzavonát, közömbösséget, szervezetlenséget. Csak a burgonyával kapcsolatban arra is ki kell térnünk, hogy nálunk a búza egyik leggyakoribb és legértékesebb előveteménye. Betakarításának elhúzódása kétségessé teszi a búzatermesztés sikerét is. A búzatermesztők idei értekezletén behatóan foglalkoztak az elővetemények, a vetési időpont problémáival, s a szakigazgatóság idejében felhívta a termelőegységek vezetőinek figyelmét a korai burgonyaszüret és a gyorsított betakarítás jelentőségére. A közel 22 000 hektár őszi vetésterület minőségi előkészítését burgonya betakarításának üteme döntő módon befolyásolja. FÜLÖP ZOLTÁN Szombati jegyzet________________________________ Ki húzza a rövidebbet ? Ismerősöm panaszkodik : bár az egyik iskolában már az elmúlt tanév végén felhívták a tanárok figyelmét, ekkor és ekkor jelenjenek meg itt és itt, a megadott időben alig a fele ment el kötelességteljesítésre. Többszöri körbetelefonálás után sem sikerült többet összeboronálni. Így született a döntés: na, hát akkor csináljuk mi, akik itt vagyunk. Ezennel, ha ideiglenesen is, felelősségük alól felmentve a távolmaradókat és kétszeres terhet akasztva annak a nyakába, akit lelkiismerete nem engedett „távolmaradni“. Mert a munkát, azt ugyebár muszáj elvégezni, annak meg kell lennie, ha fene fenét eszik, akkor is. És így van ez valahogy nemcsak abban az (egyébként jó hírű) iskolában. Arra példát, hogy általában az húzza a rövidebbet, aki lelkiismeretes, még nagyon sokat felmutathatnánk... Egy időben karikaturistáink fő élcelődési területe volt a lapátosdi-táskásdi, amelyben egy dolgozót ketten-hárman is irányítgattak-utasítgattak. Azóta persze sok helyen jó értelemben megváltozott az arány, a „lapátosok" javára. És „erőszakosan" is változtattunk rajta. Született olyan döntés például, hogy minden mérnök munkaidejének legalább a felét a termelésben töltse le. Azaz kézzelfoghatóan ő is oda tegye a vállát, ahol a neheze súlyosodik. Aztán azt is nagyon jól tudjuk egymásról, hogy vannak, akik valóban komolyan tudnak és akarnak is dolgozni, és vannak, akik csak úgy tesznek, mintha dolgoznának. Emlékszem, gyerekkoromban is már jogosan éreztem nagyapám haragját, ahogy ostorozta a járomban lustálkodó egyik tehenét. De az ostorcsapásokból jócskán jutott a másikra is, amelyik a terhet inaszakadtából vonta (ezt már nem éreztem jogosnak, a mai napig sem érzem annak !), s közben óriási könnycseppek gördültek ki szeméből. Lehet, nem az irigységtől, hogy neki, a jónak kell húznia a másik, a lusta helyett is, hanem csak a megerőltetés fájdalmától. Mert ugyebár az állat oktalan. De mi, okos, ésszel megáldott emberek, mások vagyunk. Mi bizony észrevesszük, hogy azért kell a „rövidebbet húznunk", mert „igavonó társunk“ nem végzi a maga dolgát, nem hajlandó terhet vinni, és persze, elszomorodunk. Vagy felháborodunk. És „odamondunk“ neki... Tessék csak egyszer megállni egy építőtelep mellett. Vagy szétnézni egy gyárban. Esetleg éppen ott, ahol munkahelyünk is van... Nem, nem kell visszatekinteni igavontatású alkalmatosságainkig, a magukat a tehervitel alól kivonókra rengeteg példát találhatnánk, és találunk is, ma is, itt is, most is. Még most is. Lehet, nem annyit, mint vagy tíz évvel ezelőtt találtunk volna, de még mindig sokat, nagyon sokat. És közben ugye megváltoztak a magunkat-kivonás válfajai is. Mert idővel ügyesebbek is lettünk... Közben pedig az „igavonók" azon ügyeskednek, hogyan lehetne még többet, még jobban. S alig-alig jutna idejük ösztönözni a társat. Elég lenne nekik enélkül is. De mégis, ezt is nekik kell megtenniük. Nekik kell osztogatni is. De ki más tehetné? Hatalma és joga „szólni“ csakis annak van, aki tesz is valamit. A tettek a felhatalmazóink. Aki semmit nem tesz, csak ímmel-ámmal „csinálgat" valamit, annak meg önmaga fölött sem lehet hatalma. Mert a hatalomnak a tiszta lelkiismeretből kell kinőnie... Én a dolog, ami azért persze, nem elriasztó, de..., jobbá fordulását abban látom, amikor a „ne csak én“-t felváltja a „ne csak te". De ennek a váltásnak is el kell kezdődnie valahol. Lehet, hogy éppen a ne csak én-nel. A noszogatással, a példaadással, a neveléssel... Az eszményi persze az lenne, ha a noszogatás nem kívülről jönne, ha a „hajcsárszerepet“ átvenné a lelkiismeret. A külső ösztönzést a belső. Mert itt a lényeg a viszonyuláson van. S akkor aztán megint, de már háborgás nélkül, beszélhetnénk arról, hogy ki is húzza a rövidebbet... INCZE IBOLYA Az új minőség követelményeinek szintjén A napokban a megyei pártbizottság bürója tájékoztató alapján mérte fel az 1978—1979. évi politikai-ideológiai nevelés helyzetét. A tájékoztatás egyúttal jó alkalomnak bizonyult a hároméves hosszabb távú politikai-ideológiai ismeretgazdagítás eredményességének áttekintésére s a következő oktatási évad alapos előkészítésére vonatkozó intézkedések megfogalmazására. Mint ismeretes, az eltelt időszakban szervezett különböző pártnevelési tanfolyamok fő célja volt, hogy a résztvevők alaposan tanulmányozzák a XI. kongresszus programját, az Országos Konferencia, az RKP KB plenárisainak dokumentumait és pártunk főtitkára, Nicolae Ceaușescu elvtárs expozéiban összegezett rendkívüli jelentőségű elméleti és gyakorlati tételeket. A politikai-ideológiai képzés hozzájárult ahhoz, hogy a kommunisták, az összes dolgozók egységes szemlélettel, felkészültségükből eredő biztonságérzettel cselekvően vállaljanak részt pártunk politikájának valóra váltásában, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom és a komunizmus felé való előrehaladás messzemutató programjának életre hívásában. S amint az a megyei fórum felmérésekor is kiderült, a politikai-ideológiai ismeretgyarapítás eredményességének alapját pártunk főtitkárának az RKP Központi Bizottságánál 1977 szeptemberében tartott munkatanácskozáson elhangzott útmutatásai jelentették. Ezen útmutatások lényege, hogy a tanulás szoros kapcsolatban kell legyen az élettel, hogy mozgósítsa a dolgozókat pártunk és államunk politikájának maradéktalan valóra váltására, a munkahelyi tennivalók felismerésére és példás teljesítésére. Az 1978—79-es oktatási évadban párt a KISZ nevelési tanfolyamain, vaalamint a szakszervezetek és SZEF által szervezett formákon megyénkben csaknem kilencvenegyezren vettek részt, örvendetes, hogy a párttagok több mint 97 százaléka vett részt a tanfolyamokon, s az eredményességről tanúskodik az is, hogy az összefoglalókon a kommunisták mintegy 95 százaléka volt jelen, akik nagy részben jó vagy nagyon jó minősítést kaptak. A nevelés hatékonyságának fokmérője pedig mindenekelőtt a kimagasló termelési eredményekben, a munkával szembeni új magatartásban jutottak kifejezésre. Az a tény, hogy a gyárak munkaközösségei jóval határidő előtt jelentik a mostani ötéves terv döntő esztendeje előirányzatainak, terven felüli vállalásaiknak teljesítését, túlszárnyalását, újabb felajánlásokat tesznek a pártkongresszus méltó köszöntésére, XII. a mezőgazdaságban dolgozók cselekvésén vesznek részt, és fokozott erőfeszítéseket tesznek a termésbetakarítás sikeréért, mind annak szemlélteted, hogy a sokoldalú politikai ismeretgazdagítás a tettekben, építő-alkotó munkánk sikereiben ölt testet. Mindezekért elismerést érdemelnek a tanfolyamokat vezető propagandisták százai, akik folyamatos önképzéssel, fáradhatatlan munkával járultak, járulnak hozzá, hogy pártunk politikájának alapos ismerete, cselekvésre mozgósító ereje, gazdasági-társadalmi előrehaladásunk* fő előbbre lendítője legyen. A felelős bírálati és önbírálati szellemű vizsgálat természetesen a pozitív vonások mellett feltárta az e téren még előforduló mulasztásokat is, amelyek megszüntetése a jövőbeni, még eredményesebb tevékenységnek döntő előfeltételei. A következtetésekben egységes szemléletként körvonalazódott, hogy a következő oktatási évadokra az eddigieknél is sokkal igényesebben, kombatívabb szellemben, az új minőség követelményeinek szintjén kell felkészülnünk. A fő cél továbbra is az elmélet és gyakorlat közötti szoros kapcsolatteremtés, hogy a politikai-ideológiai képzés még jobban éreztesse hatását a gazdasági-társadalmi feladatok teljesítésében. Mindezeknek rendkívüli a jelentősége most, amikor a XII. pártkongresszus hazánk gazdasági-társadalmi előrehaladásának jelenét, nagyszerű távlatait megvilágító programdokumentumainak a mélyreható tanulmányozása kerül napirendre. DARÓCZI FERENC