Megyei Tükör, 1982. március (15. évfolyam, 3141-3167. szám)
1982-03-01 / 3141. szám
„Környezetvédelem“ Felgyűlt a nemtörődömség Kedden is, csütörtökön is nézői voltunk Szentgyörgyön annak a hatalmas, fekete füstfelhőnek, amely az Olt felől gomolygott a város egére. Az összes gyárkémény és kazánház együttvéve, beleértve a fafűtéses lakásokat is, elbújhatott mellette. Valósággal elsötétült a város a füstfelhő alatt, mely az Olt medrétől a Világlátóig eltakarta az eget. — Mi ég? — kérdezték egymástól az emberek, s kedden még a tűzoltók is kivonultak (a forgalmat leállítva) a tűz színhelyére. Mi égett? Hát a nemtörődömséget gyújtották fel. Úgy látszik, nagyon égő anyag ez a nemtörődömség. Amiatt folyt ki ugyanis az a nagy mennyiségű nyersolaj a házgyár kazánházától (amint azt a helyszínen levő, a Vízgazdálkodási Hivataltól kiküldött felügyelő elmondotta — becslése szerint —legalább két tonna, szerintem több, mint egy vagonnyi), s ez a nyersolaj átfolyt szép csendesen azon a szennyvízülepítőn is, amely a közüzemek „gondozásában“ van, de amelyet évek óta nem takarítottak ki ,s így teljesn feltelt homokkal és iszappal. A nyersolaj ezen keresztül ráfolyt az Olt jegére, tenyérnyi vastagságban dermedt rá a jégre. Most pedig, hogy Jégtörő Mátyás teljesítette hivatását, s tényleg feltörte az Olt jegét, a Vízgazdálkodási Hivatal elhatározta, hogy elégeti ezt a kiömlött pakurát, ne kerüljön bele a vízbe, ne szennyezze még jobban az amúgy sem tiszta folyót. Az égő folyó látványa csodálatos volt. Élményszerű. Pusztuló környezetünk apokaliptikus látványa, melyhez az égő pakura dübörgése szolgáltatta a zenei aláfestést. Égő szigetek úsztak lefelé a folyón, égett a part melletti jégtáblákon felgyűlt nyersolaj, melynek az „apróbb“, több méteres, a vízbe már beleolvadt darabjai, gyászszalagként keretezték a pusztulást. Olyan tűz volt, amely téglává égette az egyik suvadásos partszakasz agyagos falát, s amely azzal fenyegetett, hogy megolvasztja az Oltón átvezető magasfeszültségű vezeték kábeleit. Az égő szigetek aztán megakadtak, lejjebb egy jégtorlaszon, ahol már oltásukkal foglalkozott néhány kilyéni ember, félvén attól, hogy ezek az égő szigetek elúsznak a fahidjukig, s azt felgyújtják. Nos, égett a nemtörődömség. A szakértők szerint fel kellett gyújtani a kiömlött pakurát, hogy az ne szennyezze a folyót. Szennyezte viszont a levegőt, leégette a parti fákat, köztük a „görbe fűzfát“ is, melyhez a szentgyörgyiek — ma már felnőttek — sok emléke fűződik; valamikor itt fürödtek nyaranta, erről a vízre hajló fűzfáról ugráltak a vízbe. A Vízgazdálkodási Hivatal kiküldöttje mondotta, hogy „keményen“ megbírságolták a tetteseket. Volt, akit 3000 lej pénzbüntetéssel sújtottak. Szerintem oda kellett volna állítani a tetteseket, hogy kanállal merjék ki az elpocsékolt fűtőanyagot, melynek pazarlása ebben a mai energiaválságos világban főbenjáró bűnnek számít. Úgy kellene bánni velük, mint a szobába piszkító macskával, beleverni az orrukat a saját piszkukba. Bizonyára hibás volt, akit megbüntettek, de nagyon sovány vigasz számunkra az a büntetés, mert attól nem tisztul meg az Olt vize, s nem zöldül ki tavasszal a görbe fűzfa sem. Magatartásunk görbült el, annak helyrebillentéséhez pedig még nagyobb büntetéseket kell kiróni, s a környezetvédelemre az óvodában kellene megkezdeni az oktatást. Mert a környezetvédelem elsősorban az ifjúság ügye; ha kellemes, szép környezetben akarja leélni életét, maga kezdjen gondoskodni annak megóvásáról. (BORTNYIK György felvételei) Többet kell tenni a szerződéskötési tervek teljesítéséért (folytatás az első oldalról) Katolna, Csernáton, Pólyán, Szentlélek és Kézdivásárhely, ahol a mennyiség meghaladja a 250 tonnát helységenként. Másik oldalon helyezkednek el Zágon, Torja, Ozsdola, Gelence, Nagyborosnyó, ahol igen jelentős területen termelnek burgonyát, de az eddig leszerződött mennyiség nem haladja meg községenként az 50 tonnát. A háztáji termesztésből eddig a cukorrépa 73 százalékát sikerült leszerződni. Az elmúlt év tapasztalatai alapján több helységben túllépték a tervezett mennyiséget. Így Baróton 150 tonnával, Illyefalván 155 tonnával, de sikeresen gazdálkodott Nagyajta, Bölön, Nagybacon, Bodzaforduló gazdaközössége is. Igen kevés leszerződött mennyiség például Ozsdoalán, ahol 5 tonnát (terv 150 tonna), Torján 20 tonnát, Szentléleken pedig semmit nem szerződtek. A szerződéskötés és annak teljesítése honpolgári kötelesség. Minden községben a helyi pártszervek irányítása és ellenőrzése mellett többet kell tenni, mozgósítva a képviselőket, felvásárlókat, hogy az állami tervben előírt termékeket március 15-ig teljes egészében leszerződjék. MEGYE! TÜKÖR (enzé) A-OSZTÁLY GÓLZÁPOROS KEZDET A hideg, nedves idő, a sáros, latyakos pályák sem tudták elriasztani a labdarúgás igazi barátait, az első forduló mérkőzéseire is megteltek a lelátók, és a szurkolók nem is csalódtak: a nyitányon 25 gól esett. • Craiova — ASA 5*-0 (3—0). A meccset szombaton játszták, hiszen a bajnokcsapatnak „pihenésre“ van szükség, szerdán a Bayernt fogadja. A fogadkozó ASA sajnos a fogadalmaival maradt, a pályán nem volt egyenrangú ellenfél, helyzete a táblázaton egyre szomorúbb és aggasztóbb. G: Cirțu (2), Cămătarii, Georgău és Szabó (öngól). • Olt FC — Diáksport (1—1), g: Iamandi (2), Prepeliță, 3—1 ill. Terhes. Halagian csapata folytatja sikersorozatát az újjáépített scornicești-i pályán. Persze, a fák nem nőnek az égig... de nőnek, növögetnek. A győzelem akár nagyobb arányú is lehetett volna, Iamandi büntetőt hibázott (!) • Kémia — Steaua 0—0. Ennyit tud ma a megfiatalított katonacsapat. Tessék eldönteni, sok ez, vagy netalán kevés?... • Bákó — Konstanca 2—2 (2—1), g. Andries (11-ből), Varianu, ill. St. Petcu (11- ből), I. Constantinescu. A tengerparti csapat végig egyenrangú ellenfél volt, persze nem lennénk meggyőződve, hogy így alakult volna-e a mérkőzés, ha mondjuk, a hazaiak a kieső zónában tanyáznának? De hát a hazai labdarúgásban vannak olyan kérdések, amelyekre válaszolni szinte képtelenségnek tűnik... • Korvin — UTA 3—1 (3— 0) , g: Rednic, Dumitrache (a kitűnő csatár 160. A-osztályos gólja!), Niesa, ill. Tisza. Lucescu fiai az első félidőben szokásuk szerint lerohanták ellenfelüket, lélegzethez sem engedték jutni őket, a második félidőre viszont lefékeztek, s az aradiak ledolgoztak valamicskét a hátrányból, de már nem tudtak fordítani... • Temesvár — Zsil 1—1 (1— 1) g: Anghel, ill. Sălăjan. A vendégek szerezték meg a vezetést az álmos és lagymatag mérkőzésen. A Temesvár egyenlített, aztán megint kezdődött a tologatás. Az ilyen mérkőzések alapján, állítják a szurkolók, hogy nálunk a B- és C-osztályos mérkőzések is ugyanilyen színvonalasak, mint az A-osztályosok. Vajon a „színvonalas“ jelző illik-e ide?! « Haladás — Argeș 0—0. Dobrin úgy ült a kispadon, mint egy hideg szobor. Hiába, ő tudja, amit tud... © Brassó — Tîrgoviște 3—0 (3—0), g: Paraschivescu (2), Boriceanu. A hazaiak valósággal lelépték az ellenfelüket, már az első negyedórában berámoltak egy hármast, hogy felmelegítsék didergő szurkolóikat... • Dinamo — Kolozsvár 3—0 (2—0), g: Tălnar, Augustin, Mulțescu. A bukaresti csapat kényelmesen játszadozva is biztosan győzött, a versenyfutás tehát a bajnoki címért tovább tart... • Góllövő lista: 11 gólos Iordănescu (Steaua); 9 gólos; I. Petcu (Korvin), Cămírtanu és Cîrțu (Craiova), Iamandi (Olt FC). • Következő forduló (március 7.) : Tîrgoviște — Craiova, Diáksport — Temesvár, Argeș — Korvin, Konstanca — Haladás, Kolozsvár — Kémia, ASA — Dinamo, Steaua — Bákó, UTA — Olt FC, Zsil — Brassó. (hadházi) 1.Craiova 18 13 1 440—1127 2.Dinamo 18 12 3 338—1727 3.Korvin 18 9 4 539—2422 4.Olt FC 18 9 3 625—1821 5.Brassó 18 8 4 617—1820 6.Bákó 18 7 5 622—2519 7.Steaua 18 6 6 617—1718 8.Diáksport 18 6 6 620—2418 9.Temesvár 18 6 4 821—2216 10.Konstanca 18 4 8 621—2316 11.UTA 18 6 4 821—2616 12.Kolozsvár 18 6 4 817—2516 13.Tîrgoviște 18 6 4 817—2710 14.Kémia 18 6 4 820—3116 15.Argeș 18 5 5 814—1915 16.Zsil 18 4 7 719—2515 17.USA 18 6 11125—2713 18.Haladás 18 4 5 918—3213 A CÉL: BENTMARADNI! A legszorgalmasabb csapatok közé tartozik a Sepsiszentgyörgyi Vasas. Már január 5-én megkezdte a felkészülést a tavaszi idényre... Hát igen, ha nem akar búcsúzni a C-osztálytól — hallom a rosszmájú megjegyzéseket. Két dologban meg vagyok győződve . 1. Ha ötödik helyen zárta volna az őszi idényt, akkor is ianuár ötödikén kezdte volna el az edzéseket. 2. A csapat többre képes, mint amennyit az őszön nyújtott. Az a barótiakkal szembeni vereség pedig egyszerű kisiklás volt. Nem több. — Milyen kerettel kezdtetek? — kérdeztem Boriceanu Mircea edzőt. . — Fülöp, Simon (Építőktől), Kopacz — Szőcs, Péterfi, Kolumbán, D. Nicolae, Szabó József, Szabó János, Csíki, Lévai, Tifrea, Dancsuly, Hegyesi, Salamon, Bakk, Mezei, Dochiță, Ferencz Sándor (Bodokról) Luka (MSC-től), Szász, Varga és Holló (Baróti Bányásztól). — Hogyan osztottátok be a felkészülési időszakot? — Két szakaszra terveztük. Az szakaszban az alapozásra helyeztük első hangsúlyt, de párhuzamosan a technikai elemekre is adtunk. Ez a technikai rész nem is marad ki edzéseinkből soha. A második szakasz a formába hozás ciklusát tartalmazza. Fokozódik az edzések intenzitása,, előtérbe kerül a taktikai és technikai rész, na meg a speciális erőnléti felkészülés. Nagyon örvendek, hogy az általános fizikai felkészülés jól sikerült, most nyugodtan rátérhetünk — az utolsó három hétben — a gyorsaság fokozására, a taktikai dolgokra. Okulva a múlt tanulságaiból, az idén úgy állítottuk össze a csapatot, hogy mindenki a kedvenc szerepkörében juthasson szóhoz. Ott, ahol a legtöbbre képes. — Milyen a hangulat? — Nagyszerű. A fiúk tudják, hogy nehéz tavasz előtt állnak, s úgy készülnek. Teljes odaadással. — A cél? — Elkerülni a veszélyes zónából és biztosítani a bentmaradást. Nem lesz nehéz, ha a fiúk odafigyelnek. — A sorsolás is kedvező. — Az, hiszen nyolcszor játszunk hazai környezetben, s a két nagy esélyeshez — Szecsele és Udvarhely — kimegyünk. — Sok sikert kívánunk! — Nem köszönjük, hanem inkább fogadjuk, hogy mindent megteszünk a cél érdekében. MSC — BARÓTI BÁNYÁSZ 6—0 (1-0) Vezette: Antal Béla. MSC: Szabó S. (Polgár) — Benczik, Stusandu (Szotyori), Simion, Boros — Adorján, Georgescu, Tusa (Rădulescu) — Partin, Radulescu (Kerekes), Szabó L. (Budai). BÁNYÁSZ: Lőrincz — Pop, Szakács, Bolovan, Albert — Nagy, Bokor, Diaconu (Borbáth) — Benedek II. (Benedek I.), Tokos, Varga. Góllövők: Rădulescu 2, Partin 3, Boros. Az első negyvenöt perc unalmas mezőnyjátékkal telt el. Többet, sokkal többet vártunk az MSC-től. Csapatjátéka akadozott, ritka gólhelyzeteit elügyetlenkedték a csatárok, csak Georgescu két távoli lövése rázta fel a fázó lelátókat. A félidő egyetlen gólját Radulescu szerezte szabadrúgásból. A labda egy védőt érintve a kapust becsapta, s a hálóba pattant. Szünet után Rădulescu visszajött a középpályára, a csatársor tengelyébe pedig Kerekes állt. Ez a két csere is alaposan megváltoztatta az MSC játékát. Folyamatos lett, gólerős. Ebben a játékrészben visszaesett a Bányász. Jövő vasárnap a második félideinél is jobb játékra lesz süksége az MSC- nek. ORSZÁGOS IFJÚSÁGI BAJNOKSÁG MSC — SEGESVÁRI ISK 2—0 Az ifjúsági csapat megkezdte a bajnoki küzdelemsorozatot. Győzelemmel. A két gólt Buzdca és Manea lőtték. - /Ăl QkölYÍS AZ ÉLVONALBAN A Sepsiszentgyörgyi Egyesülés nem kiemelt sportegység és mégis „futószalagon“ szállítja a szenzációs eredményeket. Évekkel ezelőtt jégkorongcsapatot alapított, B- osztályt nyert, s rövid időn belül A-osztályba jutott. Modellezői az országos élvonalba tartoznak. Sárkányrepülői szintén. Legújabban pedig egy ökölvívója tört be az élvonalba, s követel magának helyet a válogatottban. Az ökölvívó neve : SOARE DUMITRU Az asztalnál csendes, szerény. Nem mutatja, hogy ökölvívó. Pedig a szorítóban az a vérbeli ökölvívó. Nem verekedő típus, hanem technikás bokszoló. Az edzőjével, Gál Árpáddal váltunk Pár szót magyarul, az interjú előtt. Dumitru erősen figyel. Románra fordítom a mondandómat. — Csak tessék magyarul — szól közbe a srác —, értem én, és beszélni is tudok. Már három éve, hogy Sepsiszentgyörgyön élek. Megtanultam magyarul. A kiejtésem még nem tökéletes, de mindenki megért. — Kezdjük hát akkor a bemutatkozással. — 1960. február 7-én születtem a Buzău megyei Ziduri községben. Az ökölvívással 1977 októberében léptem jegybe a brassói Rulmentulnál. Brassóból jöttem Sepsiszentgyörgyre. Így aztán csak természetes, hogy ökölvívó pályafutásomat a Vasas színeiben folytattam. Nem sokáig, mert átigazoltam az Egyesüléshez. — Nem egészen öt évet töltöttél a ringben. Az eredményeid? kosárlabda, KÁRPÁTOK ISK — NAGYVÁRADI körösi—1 Játékvezetők : Isofache (Kolozsvár- Napoca), Georgescu (Pitești). KÁRPÁTOK : Ulrichné — Petric (9+21), Mikó (12+9), Bede (18+19), Kovács (10+15), Bernád (5+12), Csíki, Moian, Váncsáné (7+2), Salamon (2), Morar (2). KÖRÖS: Cutus (18+11), Amihăescu (2+2), Tabără (8+6), Grigoras (17+18), Constantinescu (17+14), Niculescu (22+10), Casetti, Oancea, Funkenhauser (4+4). Az első mérkőzésen: 67—88 (26—43). Lassan lendült játékba a két csapat. Az első percekben sok volt a pontatlan átadás, dobás. A 10. percben még csak 17—14 a vendégek javára. A tapasztaltabb Körös lassan-lassan átveszi játék irányítását, beállósai, Grigoras és a Constantinescu uralják a palánkok alatti légteret, egyre több labdát szereznek meg és értékesítenek, Cutus és Niculescu, a két „szélső“ pedig ritkán látott pontossággal dobnak távolról. A Körös előnye pedig nőni kezd, a 25. percben 55—34, a 30-ban 68—42, a 35-ben 80— 50. Az utolsó öt percben erősítenek leányaink és szépítenek. Az eredményt megfordítani már nem lehet. Marad a 21 pontos vereség. A második mérkőzésen 78—66 (44— 22). Mintha kicserélték volna a Köröst. Egyszerűen nem lehetett ráismerni az előző napi csapatra. Annyi lépéshibát, mint amennyit a Körös játékosai vétettek az első húsz percben, még egy kezdő csapattól sem láttam. És a dobások pontossága is erősen akadozott. Ezzel szemben leányaink figyelmesen, hangyaszorgalommal pontoztak. Ulrichnének szinte minden dobása talált, Bede és Mikó (amíg ki nem pontozták) egymás után vezették a szebbnél szebb ellentámadásokat. Az eredmény: 22 pontos előnnyel tértünk a második félidőre. A Körös rendezte sorait, s tizenöt perc leforgása alatt négy pontra ledolgozta hátrányát (35. perc: 62—58). Már-már attól tartottunk, hogy meg is fordítja az eredményt. Az utolsó öt percben azonban a leányaink jobb erőnléte döntött. Nem csak tartani tudták csekély négypontos előnyüket, hanem növelték is azt. Végül is 12 pontos megérdemelt győzelmet arattak. Gratulálunk. Dicséret illeti a második mérkőzésen játszó valamennyi játékost: Ulrichnét, Mikót, Bedét, Bernádot, Kovácsot, Váncsánét. A vendégek soraiból Tabără, Niculescu, Cutus játéka emelkedett ki, hellyel-közzel pedig a két beállósé, Grigorasé és Constantinescué. A két játékvezető jól bíráskodott. — Még a Rulmentul színeiben mint junior Brassó Kupát nyertem, s több versenyen első helyet. — És mint felnőtt? — 1980-ban az országos bajnokság zónaszakaszán bronzérem (csak az országos bajnok Ilie Dragomirtól kaptam ki), 1981-ben megnyertem Hargita megye legrangosabb versenyét, a Küküllők kesztyűjét (és a torna legtechnikásabb versenyzőjének kiáltottak ki), majd Tîrgovișten a Chindia övje elnevezésű tornán végeztem a második helyen és kaptam meg a legtechnikásabb ökölvívó címet. Az év utolsó nagy csatáját a Szakszervezetek Kupája rendezvényen vívtam, a döntőben Hajnal Károly győzött le. Az ezüstéremmel maradtam. És következik 1982 Tavaszi versenye, mely egyúttal válogató is a soron következő Arany kesztyű nemzetközi találkozóra. Az eredményedről márhírt adtunk az olvasóknak. Elismételjük, ha akad még valaki, akinek elkerülte figyelmét, hadd tudja meg: bornzérmet szereztél, miután az elődöntőben a válogatott és Balkán-bajnok Fulger Mircea legyőzött. Szoros küzdelemben. Az a Fulger, aki a döntőben egyszerűen leseperte a szorítóból korábbi vetélytársadat, Hajnalt. Képességeidet, felkészültségedet értékelve, a Szövetség meghívott a válogatott keretbe, ami azt jelenti, hogy már az Arany kesztyű nemzetközi találkozón képviselheted hazánk színeit. — Milyen rangú ellenfelekkel küzdöttél meg a Tavaszi versenyen? — A mezőnyt meghívásos alapon toborozta a Szövetség. Csak sportmesterek, nemzetközi minősítéssel rendelkező ökölvívók és első osztályú versenyzők léptek szorítóba. Nem volt gyerekjáték. — Ezek szerint valóban nem. Mázsás ütések záporában vezetett az út a dobogóig, mázsás ütésekkel kellett utat törni a dobogó felé. Te célba érkeztél. Célba, ahol a Szövetség meghívóval fogadott. — De nemcsak a Szövetség — szól közbe Gál Árpád — hanem az edzőkollégák ostromló hada is. Csak úgy záporoztak a csábító ajánlatok. • — Én Sepsiszentgyörgyön akarok maradni — vette át a szót Soare —, itt barátok közt élek, jól érzem magam. — Ezek szerint a legszebb élményed köt a városhoz. — Csodálatos érzés, amikor egy győztes mérkőzés után felcsendül a taps, s tudod, hogy ez neked szól. Aztán leszállsz a szorítóból, s mindenki jön gratulálni. Sepsiszentgyörgyön nagyon sokszor volt részem ilyen élményben. Talán sehol az országban nem tudnak úgy ünnepelni ökölvívót, mint Sepsiszentgyörgyön. — A legkellemetlenebb emléked? — Sajnos, az is e városhoz fűződik. Egy sportolót akkor ért a legnagyobb csalódás, amikor az edzője becsapja. Nos, engem becsapott a Vasas edzője. — Hogyan? — Teljesítettem az első osztályú szintet, s ő nem jelentette a Szövetségnek. Pedig egy egyszerű papírmunka lett volna az egész... Nem jelentette, én pedig elveszítettem a kalóriapénzt (több időre) és a rangos versenyeken való részvételem jogát. Ezért is váltam meg a Vasastól és mentem át az Egyesüléshez, ahol nagyszerűen megértjük egymást a mesterrel (Gál Árpáddal). Mérkőzés közben elegendő egy tekintetváltás, s már tudom, mit kell tennem. Sokat, nagyon sokat köszönhetek az Egyesülésnek, személyesen Telea Dán mérnöknek, Tamás János szakszervezeti elnöknek, Tóth Laci bácsinak, edzőmnek, Gál Árpádnak, a megyei szakbizottságnak, hiszen utamat egyengették, s lehetővé tették, hogy rövid két év alatt felzárkózzam az ország legjobbjai közé. — Napi hány órát edzel? — Négy és fél, ötöt. Két órát reggel, kettő és felet, hármat délután. — Ki az eszményképed? — A Cuțor testvérek. Nagyra értékeltem és értékelem ma is küzdeni tudásukat. Kezdő koromban mindig arról álmodtam, hogy egyszer az életben megküzdjek velük, ott a négyszögben. Álom maradt minden. Mire én ökölvívó lettem, ők elbúcsúztak az aktív sportolástól. — Akkor most milyen vágyat dédelgetsz? — Több, mint vágy, szilárd elhatározásom, hogy becsületes küzdelemmel megháláljam jótevőim, pártfogóim, egyesületi vezetőim, edzőm irántam tanúsított bizalmát. Eredményekkel bizonyítsam, hogy mindaz, amit értem tettek és tesznek, nem falra hányt borsó. — Sok sikert hozzá! — Köszönöm. Gál Árpáddal, Soare folytatjuk a beszélgetést, edzőjével aggódik tanítványa jövőjéért. Nem alaptalanul. Nj . Tehetségéhez páratlan szorgalom, fegyelmezettség társul. Dolgos. Sokat követelek tőle az edzéseken és sokat is dolgozik. Zokszó nélkül. Látom, tudja, mit akar. Meggyőződésem, a válogatottban is megállja a helyét. Nem ettől féltem, hanem attól, hogy elviszik valamelyik nagy klubhoz, s ott nem talál megértőkre. Előbb-utóbb elvész az edzőpartnerek szürke hadában. Kár lenne érte. Nagy tehetség. MI LESZ VELED, ATLÉTIKA ? Tagadhatatlan igazság, hogy minden sport alapja az atlétika. Futás nélkül nincs sport. Megyénk sportmozgalmának jelenlegi ötéves tervében is előkelő helyet biztosítottak a sportágnak, a kiemeltek közé sorolták. Nem titok, hogy éppen atlétát várnak a Los Angelesbe utazó olimpiai csapatba. A papíron biztosított, előlegezett rang figyelemre méltó. Kötelez. De ehhez a ranghoz, ezekhez a követelményekhez adva van-e a lehetőség? Még a legelemibbek sem. Mert a legelemibb követelmények közé tartozik hogy az atlétáknak legyen egy öltözőjük, ahol legalább télvíz idején legyen hol levetkőzzenek. Nem is beszélve a fürdési lehetőségről, az őket is megillető szaunáról..., a pályáról (futó-, ugró- és dobószektorokról). A sepsiszentgyörgyi atlétáknak mindez nincs biztosítva. Hogy miért? Egyszerű, a 2-es számú ISK-nak* (akárcsak az 1-es számúnak) nincs saját sportpályája. Bérlő, az MSC stadionját béreli, azaz bérelné, ha volna rá pénze. A Nemzeti Sporttanács határozata (ez meg is érkezett az iskolához) értelmében azok az ISK-k, amelyeknek nincs saját sportlétesítményük, ingyen, bérmentve használhatják a város sportpályáit. Ez eddig érthető. Atlétikapályája (ha azt egyáltalán annak lehet nevezni) csak a klubnak van. De a klub legújabban (szinte egyidőben a fenti határozattal) önellátó lett. Ami azt jelenti, hogy a nem túl nagy központi támogatás mellett, a saját maga bevételeiből (pályadíjakból, rendezvények bevételeiből...) kell biztosítania létét. Tehát... Mondanom sem kell, tart a huzavona. Mindkét fél ragaszkodik igazához, törvényes igazához és létjogosultságához. S közben egy helyben topog az atlétika. A huzavonából pálya nem lesz, pedig az idénre is két országos jellegű versenyt programált Sepsiszentgyörgyre a Román Atlétikai Szövetség. És öltözőjük, fürdőjük sem lesz az ISK atlétáinak. Ha pedig megtorpan az ISK nevelőmunkáija, a jövőben nem kap atlétát az MSC újonnan megalakult szakosztálya sem, mely szakosztályban szinte egytől egyik az ISK volt atlétái szerepelnek. Na, szóval a szálak összefonódnak, egyik egység sem élhet a másik nélkül. De a huzavona tart. A munka azért megy. Az ISK egy sor válogató versenyt szervezett (az más kérdés, hogy nem mindenik érte el célját), szatelit szakosztályokat létesített a sportág jövőjének — ezen belül az MSC szakosztálya jövőjének — érdekében. Atléták, tanárok dacolva az idei téllel, pályán vetkőzve is dolgoztak az atlétáknapszámos munkáját. Végezték taposták a kilométereket, emelgették a súlyokat. Egyelőre az ISK felszerelésében. De nem is ez a fontos, hanem, hogy dolgoznak az atléták. Egyesek a váltásból egyenesen a pályára jönnek, vagy a pályáról mennek munkába. Na, szóval itt is, ott is a maga buktatóival zajlik a munka. Nem megy, mint a karikacsapás, csak zajlik. Igen, mindaddig, amíg a felek meg nem egyeznek, mindaddig, amíg a sportvezetés nem áll a helyzete magaslatára. S ha majd megszűnik — mert meg kell szűnnie, hiszen a sportéletnek vannak íratlan szabályai is — a huzavona, marad a pályagond. Régi nagyon. Hol fognak a mai követelményeknek megfelelő szinten edzeni az atléták? Hol fognak versenyt szervezni? Brassó-Pojánán, ahol az elmúlt években? Egy kicsit drága mulatság. Egy kicsit szégyen az ország előtt. Szégyen, hiszen rangja van a sepsiszentgyörgyi atlétikának. Egykor Balkán- és országos bajnokokat adott. Holnap pedig olimpiai versenyzőket várunk tőle. EGYESÜLETI ÉLET díjazás Csütörtökön délben adták át a 2-es számú ISK legjobb sportolóinak a díjakat. Ha egy kicsit megkésve is, de az iskola vezetősége igazolta, hogy értékeli sportolói eredményeit. Az első helyezettek serleget, könyveket és oklevelet kaptak, a további helyezettek könyveket és oklevelet. Íme a díjazottak : Torna : 1. Szabó Artúr, 2. Medgyes István, 3. Bokor Levente, 4. Izsány Tibor, 5. Prázsmári Ferenc, 6. László Mihály, 7. Kari Zoltán, 8. Páll Attila, 9. Tompa Károly, 10. Benele Attila. Atlétikai leányok : 1. Kerestély Katalin, 2. Dombi Tünde, 3. Bereczki Gyöngyi, 4. Csíki Aranka, 5. Milik Tünde, 6. Tódor Edit, 7. Kész Piroska, 8. Bertalan Erzsébet, 9. Bujoreanu Elena, 10. Breteleanu Lenuța; fiúk: Fekete Zoltán, 2. Fülöp Lajos; 3. András Márton, 4. Mihály András; 5. Milik Tibor, 6. Csíki Sándor, 7. Ambrus Albert, 8. Molnár Mátyás, 9. Bartók László, 10. Ráduly Béla. A díjazottak egy része már elbúcsúzott az iskolától, más egyesületekben versenyzik, de legtöbbjük még mindig az ISK színeit képviseli. Valamennyiüknek kívánunk erre a tanévre, erre a közelgő versenyidényre sok sikert! GÁLL LAJOS-EMLÉKVERSENY Hagyományossá vált Sepsiszentgyörgy egykori atlétájának emlékére kiírt verseny. Az országos sportnaptárban is szerepel. Az idén március 7-én rendezik a város mögötti dombokon. A verseny népszerűségét bizonyítja, hogy olyan egyesületek is jelezték résztvételüket, amelyeket nem hívtak meg, a pedig lemondta az ugyanarra a Steaua napra tervezett fővárosi Vasas Kupán való részvételét és népes csapattal jön a Gáli I.a jós-emlékversenyre. (Brassó m.), 3. Theil (Szeben m.); 100 kg : 1. Dezső Árpád (Kovászna m.), 2. Moldovan (Brassó m.), 3. Móréh J. (Maros m); nehézsúly: 1. Kocsis Csaba (Kovászna m.). Minifoci BAJNOKI PONTOKÉRT Megkezdődött a városi minifutballbajnokság. Az első forduló eredményei: FC Szemerja — SDV 4—6. T'68 — Kereskedelem 6—T), Egészségügy — ültétt 4—3, Vasas — Tervezők 4—1, OJT — Oltex 4—4, Bazalt ■ tök — FC'430 4—3. Textil 2 6, Epi A II. forduló : Textil — Építők (15), Tervezők — Egészségügy (16), Kereskedelem — OJT (17), SDV — Bazalt (18), ültétt — Vasas (19), FC'430 — Szemerja (20), Oltex — T'68 (21 óra). 1. T'68 1 1 00 6—0 2 2. Textil 1 100 1-1-2 2 3. Vasas 1 1 0 0 4—1 2 4. SDV 1 1 0 0 6—4 2 5—6. Egészségügy 1 1 00 4—3 2 Építők 1 1 00 4—3 2 7—8. OJT 10 10 4—4 1 Oltex 1 0 10 4—4 1 9—10. Oltcit 10 0 1 3—4 0 FC 430 10013—4 0 11. FC Szemerja 10 0 1 4—6 0 12. Tervezők 1 0 0 11—4 0 13. Bazalt 1 0 0 12—6 0 14. Kereskedelem 10 0 10—6 0 UNCAP KUPA Kevés, nagyon kevés pontozásos győzelem szemtanúi lehettünk a Sportcsarnokban megrendezett UNCAP Kupa zónaszakaszán. Akkor a mezőny egyik fele nagyon felkészült a versenyre — gondolhatja bárki. Na, nem — mondjuk mi —, a találkozók színvonala nem emelkedett a jegenyefák csúcsáig. Az igazság az, hogy a versenyzők nagy része szabadfogású birkózó volt, a versenyt pedig kötöttfogásban rendezték. Ahhoz, hogy valaki mindkét fogásnemben kifogástalant nyújtson, remek birkózónak kell lennie. Nem elegendő birkózó cím. Birkózó volt elég, kötöttfogású kevés. Így aztán az egész naposra tervezett torna már déli két órakor véget ért. Hat Kovászna megyei versenyző állt dobogóra, s jutott a küzdelem további szakaszába. Legjobban a Maros megyei birkózók szerepeltek — hat első helyet szereztek. Dobogósok : 48 kg : 1. Șerban Nicolae (Maros megye), 2. Hovciu (Dîmbovița m.), 3. Kurkó (Hargita m.); 52 kg: 1. Șerban Vasile (Maros m.), 2. Roman (Hargita m.), 3. Gobán (Brassó m.); 57 kg: 1. Gridan Gheorghe (Maros m.), 2. Călin (Brassó m.), 3. Singelea (Szeben m.); 62 kg : 1. Márton József (Maros m.), 2. Cuculea (Dîmbovița m.), 3. Kádár (Kovászna m.); 68 kg: 1. Kristály József (Hargita m.), 2. Aldea (Brassó m.), 3. Vájna (Kovászna m.); 74 kg : 1. Miklós István (Hargita m.), 2. Pirjol (Kovászna m.), 3. Mórára (Dîmbovița m ); 82 kg: 1. Pop Teodor (Maros m.), 2. Voloncs (Kovászna m.), 3. Cioară (Szeben m.). 90 kg: 1. Móréh Zoltán (Maros m.), 2. Vlad Kézilabda KÖZÉPDÖNTŐK Befejeződtek a X. kézilabda világbajnokság csoportküzdelmei. Mindössze egy csapatnak, a szovjet válogatottnak sikerült százszázalékos teljesítménnyel továbbjutnia a középdöntőbe. Jó kezdés után megtorpant válogatottunk. Az utolsó csoportmérkőzésen egygólos vereséget szenvedett a jugoszláv válogatottól. Íme a csoportküzdelmek végeredményei : (Egyenlő pontszám esetén az egymás közötti mérkőzések gólkülönbsége dönt). Mindegyik csoportból az első, három helyezett jutott tovább a középdöntőbe. A csoporton belüliek viszik magukkal az egymás közötti eredményeket. A középdöntő két csoportja: A középdöntő első fordulója (vasárnap) : Szovjetunió — Svájc, NSZK — Lengyelország, Csehszlovákia — NDK, a Szerkesztette ÁROS ,Károly A-csoport : 1.Szovjetunió 3 3 0 0 99—52 6 2.NSZK 3 2 0 1 59—52 4 3.Csehszlovákia 3 1 0 2 68—62 2 4.Kuvait 3 0 0 3 41—1010 B-csoport : 1.Spanyolország 3 2 1 0 62—55 5 2.Magyarország 3 1 2 0 70—60 4 3.Svédország 3 1 1 1 71—58 3 4.Algéria 3 0 0 350—80 0 C-csoport : 1.NDK 3 2 1 0 63—51 5 2.Lengyelország 3 2 1 0 63—53 5 3.Svájc 3 1 0 2 47—47 2 4.Japán 3 0 0 3 52—74 0 D-csoport : 1.Románia 3 2 0 1 75—66 4 2.Jugoszlávia 3 2 0 1 78—61 4 3.Dánia 3 2 0 1 65—59 4 4.Kuba 3 0 0 3 68—1000 I. csoport : 1.Szovjetunió 2 2 0 0 55—33 4 2.NDK 2 1 1 0 35—33 3 3.Lengyelország 2 1 1 0 35—34 3 4.NSZK 2 1 0 1 35—42 2 5.Svájc 2 0 0 2 29—32 0 6.Csehszlovákia 2 0 0 2 35—50 0 II. csoport : 1. Spanyolország 2 1 1 0 43—40 3 2. Románia 2 1 0 1 41—40 2 3. Jugoszlávia 2 1*0 1 40—40 2 4. Magyarország 2 0 2 0 40—40 2 5. Dánia 2 1 0 1 37—38 2 6. Svédország 2 0 1 1 40—43 1 A középdöntő első fordulója (vasárnap): Spanyolország — Dánia, Magyarország — Jugoszlávia, Svédország — Románia.