Megyei Tükör, 1982. március (15. évfolyam, 3141-3167. szám)

1982-03-01 / 3141. szám

„Környezetvédelem“ Felgyűlt a nemtörődömség Kedden is, csütörtökön is nézői vol­tunk Szentgyörgyön annak a hatalmas, fekete füstfelhőnek, amely az Olt felől gomolygott a város egére. Az összes gyárkémény és kazánház együttvéve, beleértve a fafűtéses lakásokat is, el­bújhatott mellette. Valósággal elsötétült a város a füstfelhő alatt, mely az Olt medrétől a Világlátóig eltakarta az e­­get. — Mi ég? — kérdezték egymástól az emberek, s kedden még a tűzoltók is kivonultak (a forgalmat leállítva) a tűz színhelyére. Mi égett? Hát a nemtörődömséget gyújtották fel. Úgy látszik, nagyon égő anyag ez a nemtörődömség. Amiatt folyt ki ugyanis az a nagy mennyiségű nyersolaj a házgyár kazánházától (a­­mint azt a helyszínen levő, a Vízgazdál­kodási Hivataltól kiküldött felügyelő el­mondotta — becslése szerint —legalább két tonna, szerintem több, mint egy va­­gonnyi), s ez a nyersolaj átfolyt szép csendesen azon a szennyvízülepítőn is, amely a közüzemek „gondozásában“ van, de amelyet évek óta nem takarí­tottak ki ,s így teljesn feltelt homok­kal és iszappal. A nyersolaj ezen ke­resztül ráfolyt az Olt jegére, tenyérnyi vastagságban dermedt rá a jégre. Most pedig, hogy Jégtörő Mátyás teljesítette hivatását, s tényleg feltörte az Olt je­gét, a Vízgazdálkodási Hivatal elhatá­rozta, hogy elégeti ezt a kiömlött paku­rát, ne kerüljön bele a vízbe, ne szen­­­nyezze még jobban az amúgy sem tisz­ta folyót. Az égő folyó látványa csodálatos volt. Élményszerű. Pusztuló környezetünk a­­pokaliptikus látványa, melyhez az égő pakura dübörgése szolgáltatta a zenei aláfestést. Égő szigetek úsztak lefelé a folyón, égett a part melletti jégtáblá­kon felgyűlt nyersolaj, melynek az „ap­róbb“, több méteres, a vízbe már bele­olvadt darabjai, gyászszalagként kere­tezték a pusztulást. Olyan tűz volt, a­­mely téglává égette az egyik suvadásos partszakasz agyagos falát, s amely az­zal fenyegetett, hogy megolvasztja az Oltón átvezető magasfeszültségű veze­ték kábeleit. Az égő szigetek aztán megakadtak, lejjebb egy jégtorlaszon, ahol már oltásukkal foglalkozott né­hány kilyéni ember, félvén attól, hogy ezek az égő szigetek elúsznak a fahid­­jukig, s azt felgyújtják. Nos, égett a nemtörődömség. A szak­értők szerint fel kellett gyújtani a ki­ömlött pakurát, hogy az ne szennyezze a folyót. Szennyezte viszont a levegőt, leégette a parti fákat, köztük a „görbe fűzfát“ is, melyhez a szentgyörgyiek — ma már felnőttek — sok emléke fűző­dik; valamikor itt fürödtek nyaranta, erről a vízre hajló fűzfáról ugráltak a vízbe. A Vízgazdálkodási Hivatal kiküldött­je mondotta, hogy „keményen“ megbír­ságolták a tetteseket. Volt, akit 3­000 lej pénzbüntetéssel sújtottak. Szerintem o­­da kellett volna állítani a tetteseket, hogy kanállal merjék ki az elpocsékolt fűtőanyagot, melynek pazarlása ebben a mai energiaválságos világban főben­járó bűnnek számít. Úgy kellene bánni velük, mint a szobába piszkító macs­kával, beleverni az orrukat a saját pisz­kukba. Bizonyára hibás volt, akit meg­büntettek, de nagyon sovány vigasz­­ szá­munkra az a büntetés, mert attól nem tisztul meg az Olt vize, s nem zöldül ki tavasszal a görbe fűzfa sem. Magatartásunk görbült el, annak helyrebillentéséhez pedig még nagyobb büntetéseket kell kiróni, s a környezet­­védelemre az óvodában kellene meg­kezdeni az oktatást. Mert a környezet­­védelem elsősorban az ifjúság ügye; ha kellemes, szép környezetben akarja­­ le­élni életét, maga kezdjen gondoskodni annak megóvásáról. (BORTNYIK György felvételei) Többet kell tenni a szerződéskötési tervek­­ teljesítéséért (folytatás az első oldalról) Katolna, Csernáton, Pólyán, Szentlélek és Kézdivásárhely, ahol a mennyiség meghaladja a 250 tonnát helységen­ként. Másik oldalon helyezkednek el Zágon, Torja, Ozsdola, Gelence, Nagy­­borosnyó, ahol igen jelentős területen termelnek burgonyát, de az eddig le­szerződött mennyiség nem haladja meg községenként az 50 tonnát. A háztáji termesztésből eddig a cukorrépa 73 szá­zalékát sikerült leszerződni. Az elmúlt év tapasztalatai alapján több helység­ben túllépték a tervezett mennyiséget. Így Baróton 150 tonnával, Illyefalván 155 tonnával, de sikeresen gazdálkodott Nagyajta, Bölön, Nagybacon, Bodzafor­duló gazdaközössége is. Igen kevés leszerződött mennyiség például Ozsdo­­a­lán, ahol 5 tonnát (terv 150 tonna), Tor­ján 20 tonnát, Szentléleken pedig sem­mit nem szerződtek. A szerződéskötés és annak teljesítése honpolgári kötelesség. Minden község­ben a helyi pártszervek irányítása és ellenőrzése mellett többet kell tenni, mozgósítva a képviselőket, felvásárló­kat, hogy az állami tervben előírt ter­mékeket március 15-ig teljes egészében leszerződjék. MEGYE! TÜKÖR (enzé) A-OSZTÁLY GÓLZÁPOROS KEZDET A hideg, nedves idő, a sáros, latyakos pályák sem tudták elriasztani a labda­rúgás igazi barátait, az első forduló mérkőzéseire is­­ megteltek a lelátók, és a szurkolók nem is csalódtak: a nyitá­nyon 25 gól esett. • Craiova — ASA 5­*-0 (3—0). A meccset szombaton játsz­­ták, hiszen a bajnokcsapatnak „pihe­nésre“ van szükség, szerdán a Bayern­t fogadja. A fogadkozó ASA sajnos a fo­gadalmaival maradt, a pályán nem volt egyenrangú ellenfél, helyzete a tábláza­ton egyre szomorúbb és aggasztóbb. G: Cirțu (2), Cămătarii, Georgău és Szabó (öngól). • Olt FC — Diáksport (1—1), g: Iamandi (2), Prepeliță, 3—1 ill. Terhes. Halagian csapata folytatja si­kersorozatát az újjáépített scornicești-i pályán. Persze, a fák nem nőnek az é­­gig... de nőnek, növögetnek. A győzelem akár nagyobb arányú is lehetett volna, Iamandi büntetőt hibázott (!) • Kémia — Steaua 0—0. Ennyit tud ma a meg­fiatalított katonacsapat. Tessék eldönte­ni, sok ez, vagy netalán kevés?... • Bákó — Konstanca 2—2 (2—1), g. An­­dries (11-ből), Varianu, ill. St. Petcu (11- ből), I. Constantinescu. A tengerparti csapat végig egyenrangú ellenfél volt, persze nem lennénk­ meggyőződve, hogy így alakult volna-e a mérkőzés, ha mondjuk, a hazaiak a kieső zónában ta­nyáznának? De hát a hazai labdarú­gásban vannak olyan kérdések, ame­lyekre válaszolni szinte képtelenség­nek tűnik... • Korvin — UTA 3—1 (3— 0) , g: Rednic, Dumitrache (a kitűnő csa­tár 160. A-osztályos gólja!), Niesa, ill. Tisza. Lucescu fiai az első félidőben szokásuk szerint lerohanták ellenfelü­ket, lélegzethez sem engedték jutni ő­­ket, a második félidőre viszont lefékez­tek, s az aradiak ledolgoztak valamics­két a hátrányból, de már nem tudtak fordítani... • Temesvár — Zsil 1—1 (1— 1) g: Anghel, ill. Sălăjan. A vendégek szerezték meg a vezetést az álmos és lagymatag mérkőzésen. A Temesvár e­­gyenlített, aztán megint kezdődött a to­logatás. Az ilyen mérkőzések alapján, ál­lítják a szurkolók, hogy nálunk a B- és C-osztályos mérkőzések is ugyanilyen színvonalasak, mint az A-osztályosok. Vajon a „színvonalas“ jelző illik-e ide?! « Haladás — Argeș 0—0. Dobrin úgy ült a kispadon, mint egy hideg szobor. Hiába, ő tudja, amit tud... © Brassó — Tîrgoviște 3—0 (3—0), g: Paraschives­­cu (2), Boriceanu. A hazaiak valóság­gal lelépték az ellenfelüket, már az el­ső negyedórában berámoltak egy hár­mast, hogy felmelegítsék didergő szur­kolóikat... • Dinamo — Kolozsvár 3—0 (2—0), g: Tălnar, Augustin, Mulțescu. A bukaresti csapat kényelmesen játszadoz­va is biztosan győzött, a versenyfutás tehát a bajnoki címért tovább tart... • Góllövő lista: 11 gólos Iordănescu (Steaua); 9 gólos; I. Petcu (Korvin), Că­­mírtanu és Cîrțu (Craiova), Iamandi (Olt FC). • Következő forduló (március 7.) : Tîrgoviște — Craiova, Diáksport — Temesvár, Argeș — Korvin, Kons­tanca — Haladás, Kolozsvár — Kémia, ASA — Dinamo, Steaua — Bákó, UTA — Olt FC, Zsil — Brassó. (hadházi) 1.Craiova 18 13 1 440—1127 2.Dinamo 18 12 3 338—1727 3.Korvin 18 9 4 539—2422 4.Olt FC 18 9 3 625—1821 5.Brassó 18 8 4 617—1820 6.Bákó 18 7 5 622—2519 7.Steaua 18 6 6 617—1718 8.Diáksport 18 6 6 620—2418 9.Temesvár 18 6 4 821—2216 10.Konstanca 18 4 8 621—2316 11.UTA 18 6 4 821—2616 12.Kolozsvár 18 6 4 817—2516 13.Tîrgoviște 18 6 4 817—2710 14.Kémia 18 6 4 820—3116 15.Argeș 18 5 5 814—1915 16.Zsil 18 4 7 719—2515 17.USA 18 6 11125—2713 18.Haladás 18 4 5 918—3213 A CÉL: BENTMARADNI! A legszorgalmasabb csapatok közé tartozik a Sepsiszentgyörgyi Vasas. Már január 5-én megkezdte a felkészülést a tavaszi idényre... Hát igen, ha nem a­­kar búcsúzni a C-osztálytól — hallom a rosszmájú megjegyzéseket. Két dologban meg vagyok győződve . 1. Ha ötödik helyen zárta volna az őszi idényt, akkor is ianuár ötödikén kezd­te volna el az edzéseket. 2. A csapat többre képes, mint amennyit az őszön nyújtott. Az a barótiakkal szembeni vereség pedig egyszerű kisiklás volt. Nem több. — Milyen kerettel kezdtetek? — kér­deztem Boriceanu Mircea edzőt. . — Fülöp, Simon (Építőktől), Kopacz — Szőcs, Péterfi, Kolumbán, D. Nicolae, Szabó József, Szabó János, Csíki, Lévai, Tifrea, Dancsuly, Hegyesi, Salamon, Bakk, Mezei, Dochiță, Ferencz Sándor (Bodokról) Luka (MSC-től), Szász, Var­ga és Holló (Baróti Bányásztól). — Hogyan osztottátok be a felkészü­lési időszakot? — Két szakaszra terveztük. Az szakaszban az alapozásra helyeztük első hangsúlyt, de párhuzamosan a techni­­­kai elemekre is adtunk. Ez­ a technikai rész nem is marad ki edzéseinkből so­h­a. A második szakasz a formába hozás ciklusát tartalmazza. Fokozódik az ed­zések intenzitása,, előtérbe kerül a tak­tikai és technikai rész, na meg a spe­ciális erőnléti felkészülés. Nagyon ör­­vendek, hogy az általános fizikai felké­szülés jól sikerült, most nyugodtan rá­térhetünk — az utolsó három hétben — a gyorsaság fokozására, a taktikai dol­gokra. Okulva a múlt tanulságaiból, az idén úgy állítottuk össze a csapatot, hogy mindenki a kedvenc szerepköré­ben juthasson szóhoz. Ott, ahol a leg­többre képes. — Milyen a hangulat? — Nagyszerű. A fiúk tudják, hogy nehéz tavasz előtt állnak, s úgy készül­nek. Teljes odaadással. — A cél? — Elkerülni a veszélyes zónából és biztosítani a bentm­aradást. Nem lesz nehéz, ha a fiúk odafigyelnek. — A sorsolás is kedvező. — Az, hiszen nyolcszor játszunk ha­zai környezetben, s a két nagy esélyes­hez — Szecsele és Udvarhely — kime­gyünk. — Sok sikert kívánunk! — Nem köszönjük, hanem inkább fo­gadjuk, hogy mindent megteszünk a cél érdekében. MSC — BARÓTI BÁNYÁSZ 6—0 (1-0) Vezette: Antal Béla. MSC: Szabó S. (Polgár) — Benczik, Stusandu (Szotyori), Simion, Boros — Adorján, Georgescu, Tusa (Rădulescu) — Partin, Radulescu (Kerekes), Szabó L. (Budai). BÁNYÁSZ: Lőrincz — Pop, Szakács, Bolovan, Al­bert — Nagy, Bokor, Diaconu­ (Borbáth) — Benedek II. (Benedek I.), Tokos, Varga. Góllövők: Rădulescu 2, Partin 3, Boros. Az első negyvenöt perc unalmas me­zőnyjátékkal telt el. Többet, sokkal töb­bet vártunk az MSC-től. Csapatjátéka akadozott, ritka gólhelyzeteit elügyet­­lenkedték a csatárok, csak Georgescu két távoli lövése rázta fel a fázó lelátó­kat. A félidő egyetlen gólját Radulescu szerezte szabadrúgásból. A labda egy védőt érintve a kapust becsapta, s a hálóba pattant. Szünet után Rădulescu visszajött a középpályára, a csatársor tengelyébe pedig Kerekes állt. Ez a két csere is a­­laposan megváltoztatta az MSC játékát. Folyamatos lett, gólerős. Ebben a játék­részben visszaesett a Bányász. Jövő vasárnap a második félideinél is jobb játékra lesz süksége az MSC- nek. ORSZÁGOS IFJÚSÁGI BAJNOKSÁG MSC — SEGESVÁRI ISK 2—0 Az ifjúsági csapat megkezdte­ a baj­noki küzdelemsorozatot. Győzelemmel. A két gólt Buzdca és Manea lőtték. - /Ăl QkölYÍ­­S AZ ÉLVONALBAN A Sepsiszentgyörgyi Egyesülés nem kiemelt sportegység és mégis „futószalagon“ szállítja a szenzá­ciós eredményeket. Évekkel ezelőtt jégkorongcsapatot alapított, B- osztályt nyert, s rövid időn belül A-osztályba jutott. Modellezői az országos élvonalba tartoznak. Sár­kányrepülői szintén. Legújabban pe­dig egy ökölvívója tört be az élvo­nalba, s követel magának helyet a válogatottban. Az ökölvívó neve : SOARE DUMITRU Az asztalnál csendes, szerény. Nem mutatja, hogy ökölvívó. Pedig a szorí­­tóban az a vérbeli ökölvívó. Nem ve­rekedő típus, hanem technikás bokszo­ló. Az edzőjével, Gál Árpáddal váltunk Pár szót magyarul, az interjú előtt. Du­mitru erősen figyel. Románra fordítom a mondandómat. — Csak tessék ma­gyarul — szól közbe a srác —, értem én, és beszélni is tudok. Már három éve, hogy Sepsiszentgyörgyön élek. Megtanultam magyarul. A kiejtésem m­ég nem tökéletes, de mindenki meg­ért. — Kezdjük hát akkor a bemutatko­zással. — 1960. február 7-én születtem a Bu­zău megyei Ziduri községben. Az ököl­vívással 1977 októberében léptem jegy­be a brassói Rulmentulnál. Brassóból jöttem Sepsiszentgyörgyre. Így aztán csak természetes, hogy ökölvívó pálya­futásomat a Vasas színeiben folytattam. Nem sokáig, mert átigazoltam az Egye­süléshez. — Nem egészen öt évet­ töltöttél a ringben. Az eredményeid? kosárlabda, KÁRPÁTOK ISK — NAGYVÁRADI körös­i—1 Játékvezetők : Isofache (Kolozsvár- Napoca), Georgescu (Pitești). KÁRPÁ­TOK : Ulrichné — Petric (9+21), Mikó (12+9), Bede (18+19), Kovács (10+15), Bernád (5+12), Csíki, Moian, Váncsáné (7+2), Salamon (2), Morar (2). KÖRÖS: C­utus (18+11), Amihăescu (2+2), Tabă­ră (8+6), Grigoras (17+18), Constanti­­nescu (17+14), Niculescu (22+10), Ca­­setti, Oancea, Funkenhauser (4+4). Az első mérkőzésen: 67—88 (26—43). Lassan lendült játékba a két csapat. Az első percekben sok volt a pontatlan át­adás, dobás. A 10. percben még csak 17—14 a vendégek javára. A tapasz­taltabb Körös lassan-lassan átveszi játék irányítását, beállósai, Grigoras és a Constantinescu uralják a palánkok alat­ti légteret, egyre több labdát szereznek meg és értékesítenek, Cutus és Nicules­cu, a két „szélső“ pedig ritkán látott pontossággal dobnak távolról. A Körös előnye pedig nőni kezd, a 25. percben 55—34, a 30-ban 68—42, a 35-ben 80— 50. Az utolsó öt percben erősítenek leá­nyaink és szépítenek. Az eredményt megfordítani már nem lehet. Marad a 21 pontos vereség. A második mérkőzésen 78—66 (44— 22). Mintha kicserélték volna a Köröst. Egyszerűen nem lehetett ráismerni az­­ előző napi csapatra. Annyi lépéshibát, mint amennyit a Körös játékosai vétet­tek az első húsz percben, még egy kez­dő csapattól sem láttam. És a dobások pontossága is erősen akadozott. Ezzel szemben leányaink figyelmesen, han­gyaszorgalommal pontoztak. Ulrichné­­nek szinte minden dobása talált, Bede és Mikó (amíg ki nem pontozták) egy­más után vezették a szebbnél szebb el­lentámadásokat. Az eredmény: 22 pon­tos előnnyel tértünk a második félidő­re. A Körös rendezte sorait, s tizenöt perc leforgása alatt négy pontra le­dolgozta hátrányát (35. perc: 62—58). Már-már attól tartottunk, hogy meg is fordítja az eredményt. Az utolsó öt percben azonban a leányaink jobb e­­rőnléte döntött. Nem csak tartani tud­ták csekély négypontos előnyüket, ha­nem növelték is azt. Végül is 12 pontos megérdemelt győzelmet arattak. Gratu­lálunk. Dicséret illeti a második mérkő­zésen játszó valamennyi játékost: Ul­­richnét, Mikót, Bedét, Bernádot, Ková­csot, Váncsánét. A vendégek soraiból Tabără, Niculescu, Cutus játéka emel­kedett ki, hellyel-közzel pedig a két beállósé, Grigorasé és Constantinescué. A két játékvezető jól bíráskodott. — Még a Rulmentul színeiben mint junior Brassó Kupát nyertem, s több versenyen első helyet. — És mint felnőtt? — 1980-ban az országos bajnokság zó­­naszakaszán bronzérem (csak az orszá­gos bajnok Ilie Dragomirtól kaptam ki), 1981-ben megnyertem Hargita megye legrangosabb versenyét, a Küküllők kesztyűjét (és a torna legtechnikásabb versenyzőjének kiáltottak ki), majd Tîrgovișten a Chindia övje elnevezésű tornán végeztem a második helyen és kaptam meg a legtechnikásabb ökölví­vó címet. Az év utolsó nagy csatáját a Sz­akszervezetek Kupája rendezvényen vívtam, a döntőben Hajnal Károly győ­zött le. Az ezüstéremmel maradtam.­­ És következik 1982 Tavaszi verse­nye, mely egyúttal válogató is a so­ron következő Arany kesztyű nemzet­közi találkozóra. Az eredményedről már­­hírt adtunk az olvasóknak. Elismételjük, ha akad még valaki, akinek elkerülte figyelmét, hadd tudja meg: bornzérmet szereztél, miután az elődöntőben a vá­logatott és Balkán-bajnok Fulger Mir­cea legyőzött. Szoros küzdelemben. Az a Fulger, aki a döntőben egyszerűen le­seperte a szorítóból korábbi vetélytár­­sadat, Hajnalt. Képességeidet, felké­szültségedet értékelve, a Szövetség meg­hívott a válogatott keretbe, ami azt je­lenti, hogy már az Arany kesztyű nem­zetközi találkozón képviselheted ha­zánk színeit. — Milyen rangú ellenfelekkel küz­döttél meg a Tavaszi versenyen? — A mezőnyt meghívásos alapon to­borozta a Szövetség. Csak sportmeste­rek, nemzetközi minősítéssel rendelke­ző ökölvívók és első osztályú verseny­zők léptek szorítóba. Nem volt gyerek­játék. — Ezek szerint valóban nem. Má­zsás ütések záporában vezetett az út a dobogóig, mázsás ütésekkel kellett u­­tat törni a dobogó felé. Te célba ér­keztél. Célba, ahol a Szövetség meghí­vóval fogadott. — De nemcsak a Szövetség — szól közb­e Gál Árpád — hanem az edzőkol­légák ostromló hada is. Csak úgy zápo­roztak a csábító ajánlatok. • — Én Sepsiszentgyörgyön akarok ma­radni — vette át a szót Soare —, itt barátok közt élek, jól érzem magam. — Ezek szerint a legszebb élményed köt a városhoz. — Csodálatos érzés, amikor egy győz­tes mérkőzés után felcsendül a taps, s tudod, hogy ez neked szól. Aztán le­­szállsz a szorítóból, s mindenki jön gra­tulálni. Sepsiszentgyörgyön nagyon sokszor volt részem ilyen élményben. Talán sehol az országban nem tudnak úgy ünnepelni ökölvívót, mint Sepsi­szentgyörgyön. — A legkellemetlenebb emléked? — Sajnos, az is e városhoz fűződik. Egy sportolót akkor ért a legnagyobb csalódás, amikor az edzője becsapja. Nos, engem becsapott a Vasas edzője. — Hogyan? — Teljesítettem az első osztályú szin­tet, s ő nem jelentette a Szövetségnek. Pedig egy egyszerű papírmunka lett volna az egész... Nem jelentette, én pe­dig elveszítettem a kalóriapénzt (több időre) és a rangos versenyeken való részvételem jogát. Ezért is váltam meg a Vasastól és mentem át az Egyesülés­hez, ahol nagyszerűen megértjük egy­mást a mesterrel (Gál Árpáddal). Mér­kőzés közben elegendő egy tekintetvál­­tás, s már tudom, mit kell tennem. Sokat, nagyon sokat köszönhetek az­ Egyesülésnek, személyesen Telea Dán mérnöknek, Tamás János szakszervezeti elnöknek, Tóth Laci bácsinak, edzőm­nek, Gál Árpádnak, a megyei szakbi­zottságnak, hiszen utamat egyengették, s lehetővé tették, hogy rövid két év a­­latt felzárkózzam az ország legjobbjai közé. — Napi hány órát edzel? — Négy és fél, ötöt. Két órát reggel, kettő és felet, hármat délután. — Ki az eszményképed? — A Cuțor testvérek. Nagyra érté­keltem és értékelem ma is küzdeni tu­dásukat. Kezdő koromban mindig ar­ról álmodtam, hogy egyszer az életben megküzdjek velük, ott a négyszögben. Álom maradt minden. Mire én ökölví­vó lettem, ők elbúcsúztak az aktív sportolástól. — Akkor most milyen vágyat dédel­getsz? — Több, mint vágy, szilárd elhatáro­zásom, hogy becsületes küzdelemmel megháláljam jótevőim, pártfogóim, e­­gyesületi vezetőim, edzőm irántam ta­núsított bizalmát. Eredményekkel bi­zonyítsam, hogy mindaz, amit értem tettek és tesznek, nem falra hányt bor­só. — Sok sikert hozzá! — Köszönöm. Gál Árpáddal, Soare folytatjuk a beszélgetést, edzőjével aggódik tanítványa jövőjéért. Nem alaptala­nul. Nj . Tehetségéhez páratlan szorga­lom, fegyelmezettség társul. Dolgos. Sokat követelek tőle az edzéseken és sokat is dolgozik. Zokszó nél­kül. Látom, tudja, mit akar. Meggyőződésem, a válogatottban is megállja a helyét. Nem ettől fél­tem, hanem attól, hogy elviszik va­lamelyik nagy klubhoz, s ott nem talál megértőkre. Előbb-utóbb elvész az edzőpartnerek szürke hadában. Kár lenne érte. Nagy tehetség. MI LESZ VELED, ATLÉTIKA ? Tagadhatatlan igazság, hogy minden sport alapja az atlétika. Futás nélkül nincs sport. Megyénk sportmozgalmá­nak jelenlegi ötéves tervében is előkelő helyet biztosítottak a sportágnak, a ki­emeltek közé sorolták. Nem titok, hogy éppen atlétát várnak a Los Angelesbe utazó olimpiai csapatba. A papíron biz­tosított, előlegezett rang figyelemre méltó. Kötelez. De ehhez a ranghoz, e­­zekhez a követelményekhez adva van-e a lehetőség? Még a legelemibbek sem. Mert a legelemibb követelmények kö­zé tartozik hogy az atlétáknak legyen egy öltözőjük, ahol legalább télvíz ide­jén legyen hol levetkőzzenek. Nem is beszélve a fürdési lehetőségről, az őket is megillető szaunáról..., a pályáról (futó-, ugró- és dobószektorokról). A sepsiszentgyörgyi atlétáknak mindez nincs biztosítva. Hogy miért? Egyszerű, a 2-es számú ISK-n­ak* (a­­kárcsak az 1-es számúnak) nincs saját sportpályája. Bérlő, az MSC stadionját béreli, azaz bérelné, ha volna rá pénze. A Nemzeti Sporttanács határozata (ez meg is érkezett az iskolához) értelmé­ben azok az ISK-k, amelyeknek nincs saját sportlétesítményük, ingyen, bér­mentve használhatják a város sportpá­lyáit. Ez eddig érthető. Atlétikapályája (ha azt egyáltalán an­nak lehet nevezni) csak a klubnak van. De a klub leg­újabban (szinte egyidőben a fenti hatá­rozattal) önellátó lett. Ami azt jelenti, hogy a nem túl nagy központi támoga­tás mellett, a saját maga bevételeiből (pályadíjakból, rendezvények bevételei­ből...) kell biztosítania létét. Tehát... Mondanom sem kell, tart a huzavona. Mindkét fél ragaszkodik igazához, tör­vényes igazához és létjogosultságához. S közben egy helyben topog az at­létika. A huzavonából pálya nem lesz, pedig az idénre is két országos jellegű versenyt programált Sepsiszentgyörgyre a Román Atlétikai Szövetség. És öltöző­jük, fürdőjük sem lesz az ISK atlétái­nak. Ha­­ pedig megtorpan az ISK ne­­velőmunkáija, a jövőben nem kap atlé­tát az MSC újonnan megalakult szak­osztálya sem, mely szakosztályban szinte egytől egyik az ISK volt atlétái szerepelnek. Na, szóval a szálak össze­fonódnak, egyik egység sem élhet a má­sik nélkül. De a huzavona tart. A munka azért megy. Az ISK egy sor válogató ver­senyt szervezett (az más kérdés, hogy nem mindenik érte el célját), szatelit szakosztályokat létesített a sportág jö­vőjének — ezen belül az MSC szak­osztálya jövőjének — érdekében. Atlé­ták, tanárok dacolva az idei téllel, pá­lyán vetkőzve is dolgoztak­ az atléták­napszámos munkáját. Végezték tapos­ták a kilométereket, emelgették a sú­lyokat. Egyelőre az ISK felszerelésében. De nem­ is ez a fontos, hanem, hogy dolgoznak az atléták. Egyesek a vál­tásból egyenesen a­­ pályára jönnek, vagy a pályáról mennek munkába. Na, szóval itt is, ott is a maga buk­tatóival zajlik a munka. Nem megy, min­t a karikacsapás, csak zajlik. Igen, mindaddig, amíg a felek meg nem e­­gyeznek, mindaddig, amíg a sportveze­tés nem áll a helyzete magaslatára. S ha majd megszűnik — mert meg kell szűnnie, hiszen a sportéletnek van­nak íratlan szabályai is — a huzavona, marad a pályagond. Régi nagyon. Hol fognak a mai követelményeknek megfelelő szinten edzeni az atléták? Hol fognak versenyt szervezni? Brassó-Po­­jánán, ahol az elmúlt években? Egy kicsit drága mulatság. Egy kicsit szé­gyen az ország előtt. Szégyen, hiszen rangja van a sepsiszentgyörgyi atlétiká­nak. Egykor Balkán- és országos bajno­kokat adott. Holnap pedig olimpiai ver­senyzőket várunk tőle. EGYESÜLETI ÉLET díjazás Csütörtökön délben adták át a 2-es számú ISK legjobb sportolóinak a díja­kat. Ha egy kicsit megkésve is, de az­ iskola vezetősége igazolta, hogy értékeli sportolói eredm­ényeit. Az első helyezet­tek serleget, könyveket és oklevelet kaptak, a további helyezettek könyve­ket és oklevelet. Íme a díjazottak : Torna : 1. Szabó­­ Artúr, 2. Medgyes István, 3. Bokor Levente, 4. Izsány Ti­bor, 5. Prázsmári Ferenc, 6. László Mi­hály,­ 7. Kari Zoltán, 8. Páll Attila, 9. Tompa Károly, 10. Benele Attila. Atlétika­i leányok : 1. Kerestély Ka­talin, 2. Dombi Tünde, 3. Bereczki Gyöngyi, 4. Csíki Aranka, 5. Milik Tünde, 6. Tódor Edit, 7. Kész Piroska, 8. Bertalan Erzsébet, 9. Bujoreanu E­­lena, 10. Breteleanu Lenuța; fiúk: Fekete Zoltán, 2. Fülöp Lajos; 3. And­­­­rás­ Márton, 4. Mihály András; 5. Mi­lik Tibor, 6. Csíki Sándor, 7. Ambrus Albert, 8. Molnár Mátyás, 9. Bartók László, 10. Ráduly Béla. A díjazottak egy része már elbúcsú­zott az iskolától, más egyesületekben versenyzik, de legtöbbjük még mindig az ISK színeit képviseli. Valamennyiük­nek kívánunk erre a tanévre, erre a közelgő versenyidényre sok sikert! GÁLL LA­JOS-EMLÉK­VERSENY Hagyományossá vált Sepsiszentgyörgy egykori atlétájának emlékére kiírt ver­seny. Az országos sportnaptárban is szerepel. Az idén március 7-én rendezik a város mögötti dombokon. A verseny népszerűségét bizonyítja, hogy olyan egyesületek is jelezték­­ résztvételüket, amelyeket nem hívtak meg, a pedig lemondta az ugyanarra a Steaua napra tervezett fővárosi Vasas Kupán való részvételét és népes csapattal jön a Gáli I.a jós-emlékversenyre. (Brassó m.), 3. Theil (Szeb­en m­.); 100 kg : 1. Dezső Árpád (Kovászna m­.), 2. Moldovan (Brassó m­.), 3. Móréh J. (Maros m); nehézsúly: 1. Kocsis Csa­ba (Kovászna m.). Minifoci BAJNOKI PONTOKÉRT Megkezdődött a városi minifutball­­bajnokság. Az első forduló eredményei: FC Szemerja — SDV 4—6. T'68 — Ke­reskedelem 6—T), Egészségügy — ültétt 4—3, Vasas — Tervezők 4—1, OJT — Oltex 4—4, Bazalt ■ tök — FC'430 4—3. Textil 2­­ 6, Epi­ A II. forduló : Textil —­ Építők (15), Tervezők — Egészségügy (16), Kereske­delem — OJT (17), SDV — Bazalt (18), ültétt — Vasas (19), FC'430 — Sze­merja (20), Oltex — T'68 (21 óra). 1. T'68 1 1 0­0 6—0 2 2. Textil 1 1­0­0­­ 1-1-2 2 3. Vasas 1 1 0 0 4—1 2 4. SDV 1 1 0 0 6—4 2 5—6­. Egészségügy 1 1 0­0 4—3 2 Építők 1 1 0­0 4—3 2 7—8. OJT 1­0 1­0 4—4 1 Oltex 1 0 1­0 4—4 1 9—10. Oltcit 1­0 0 1 3—4 0 FC­ 430 1­0­0­1­3—4 0 11. FC Szemerja 1­0 0 1 4—6 0 12. Tervezők 1 0 0 1­1—4 0 13. Bazalt 1 0 0 1­2—6 0 14. Kereskedelem 1­0 0 1­0—6 0 UNCAP KUPA Kevés, nagyon kevés pontozásos győ­zelem szemtanúi lehettünk a Sportcsar­nokban megrendezett UNCAP Kupa zónaszakaszán. Akkor a mezőny egyik fele nagyon felkészült a versenyre — gondolhatja bárki. Na, nem — mondjuk mi —, a találkozók színvonala nem e­­melkedett a jegenyefák csúcsáig. Az i­­gazság az, hogy a versenyzők nagy ré­sze szabadfogású birkózó volt, a ver­senyt pedig kötöttfogásban rendezték. Ahhoz, hogy valaki mindkét fogásnem­ben kifogástalant nyújtson, remek bir­kózónak kell lennie. Nem elegendő birkózó cím. Birkózó volt elég, kötött­fogású kevés. Így aztán az egész napos­ra tervezett torna már déli két órakor véget ért. Hat Kovászna megyei versenyző állt dobogóra, s jutott a küzdelem további szakaszáb­a. Legjobban a Maros me­gyei birkózók szerepeltek — hat első helyet szereztek. Dobogósok : 48 kg : 1. Șerban Nicolae (Maros me­gye), 2. Hovciu (Dîmbovița m.), 3. Kur­­kó (Hargita m.); 52­ kg: 1. Șerban Va­sile­ (Maros m.), 2. Roman (Hargita m.), 3. Gobán (Brassó m.); 57 kg: 1. Gridan Gheorghe (Maros m­.), 2. Călin (Brassó m.), 3. Singelea (Szeben m.); 62 kg : 1. Márton József (Maros m.), 2. Cuculea (Dîmbovița m.), 3. Kádár (Kovászna m­.); 68 kg: 1. Kristály József (Hargita m­.), 2. Aldea (Brassó m.), 3. Vájna (Kovász­na m.); 74 kg : 1. Miklós István (Har­gita m­.), 2. Pirjol (Kovászna m­.), 3. Mó­rára (Dîmbovița m­ ); 82 kg: 1. Pop Teodor (Maros m.), 2. Voloncs (Kovász­na m.), 3. Cioară (Szeben m.). 90 kg: 1. Móréh Zoltán (Maros m.), 2. Vlad Kézilabda KÖZÉPDÖNTŐK Befejeződtek a X. kézilabda világbaj­nokság csoportküzdelmei. Mindössze egy csapatnak, a szovjet válogatottnak sike­rült százszázalékos teljesítménnyel to­vábbjutnia a középdöntőbe. Jó kezdés után megtorpant válogatottunk. Az u­­tolsó csoportmérkőzésen egygólos vere­séget szenvedett a jugoszláv válogatot­tól. Íme a csoportküzdelmek végeredmé­nyei : (Egyenlő pontszám­ esetén az egymás közötti mérkőzések gólkülönbsége dönt). Mindegyik csoportból az első, három helyezett jutott tovább a középdöntőbe. A csoporton belüliek viszik magukkal az egymás közötti eredményeket. A kö­zépdöntő két csoportja: A középdöntő első fordulója (vasár­nap) : Szovjetunió — Svájc, NSZK — Lengyelország, Csehszlovákia — NDK, a Szerkesztette ÁROS ,Károly A-csoport : 1.Szovjetunió 3 3 0 0 99—52 6 2.NSZK 3 2 0 1 59—52 4 3.Csehszlovákia 3 1 0 2 68—62 2 4.Kuvait 3 0 0 3 41—1010 B-csoport : 1.Spanyolország 3 2 1 0 62—55 5 2.Magyarország 3 1 2 0 70—60 4 3.Svédország 3 1 1 1 71—58 3 4.Algéria 3 0 0 350—80 0 C-csoport : 1.NDK 3 2 1 0 63—51 5 2.Lengyelország 3 2 1 0 63—53 5 3.Svájc 3 1 0 2 47—47 2 4.Japán 3 0 0 3 52—74 0 D-csoport : 1.Románia 3 2 0 1 75—66 4 2.Jugoszlávia 3 2 0 1 78—61 4 3.Dánia 3 2 0 1 65—59 4 4.Kuba 3 0 0 3 68—1000 I. csoport : 1.Szovjetunió 2 2 0 0 55—33 4 2.NDK 2 1 1 0 35—33 3 3.Lengyelország 2 1 1 0 35—34 3 4.NSZK 2 1 0 1 35—42 2 5.Svájc 2 0 0 2 29—32 0 6.Csehszlovákia 2 0 0 2 35—50 0 II. csoport : 1. Spanyolország 2 1 1 0 43—40 3 2. Románia 2 1 0 1 41—40 2 3. Jugoszlávia 2 1*0 1 40—40 2 4. Magyarország 2 0 2 0 40—40 2 5. Dánia 2 1 0 1 37—38 2 6. Svédország 2 0 1 1 40—43 1 A középdöntő első fordulója (vasár­nap): Spanyolország — Dánia, Magyar­­ország — Jugoszlávia, Svédország — Románia.

Next