Megyei Tükör, 1982. december (15. évfolyam, 3376-3402. szám)
1982-12-01 / 3376. szám
v»Co VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK ! AZ RKP KOVÁSZNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS LAPJA Sikeres exporttevékenység A kézdivásárhelyi Mechanikai Vállalat (Csavargyár) munkaközössége jelentősen túlteljesítette a 11 hónapra eső exportfeladatait, és az előzetes számítások szerint az 1982-es exporttervének több mint kétszeresét valósítja meg. A vállalat először tavaly exportálta termékeit Nyugat-Németországba a Stamex, Wolter és Comex cégeknek. Az azóta eltelt alig másfél év alatt a vállalat exportjának jelentős felfutása a szállított termékek minőségének, világpiaci versenyképességének tulajdonítható. Az exportált termékek kitűnő minőségét a termelési folyamatok tökéletesítésével, egyes munkafázisok közötti ellenőrzések bevezetésével, a mesterek és munkások öntudatának növelésével, az anyagi érdekeltség fokozásával érték el. Örvendetes az a tény, hogy időközben a gyártott termékek komplexitása is jelentősen megnőtt. Kezdetben csak félprecíz anyacsavarokat szállítottak megrendelőiknek, majd félprecíz szabványosított anyacsavarokat, ezt követték a német szabványnak megfelelő anyacsavarok és koronás anyák, az idén pedig megkezdték a német szabványnak megfelelő félprecíz csavarok exportálását is. Az export gazdaságosságának a növeléséhez hozzájárult az is, hogy az exportált termékek 90 százaléka meleg sajtolással, a jelenleg világviszonylatban ismert legmodernebb gyártási eljárással készül, melynek a hagyományos fémforgácsoláshoz viszonyítva nemcsak alacsonyabb nyersanyag és energia fajlagos fogyasztási normákat, hanem összehasonlíthatatlanul magasabb munkatermelékenységet is biztosít. TÖMÖRI Géza 3376. szám 1982. december 1., Szerda XV. ÉVFOLYAM ARA 50 BÁNI Ja vall a helyzet Az Áramszolgáltató Vállalatnál hónap utolsó előtti napjára esik a záarás, így tehát már rendelkezésünkre állnak az október 30. és november 29. közti villamosáram-fogyasztás adatai is. A hosszabb távra számolt fogyasztás már kiegyensúlyozottabb képet mutat, mint amit az utóbbi héten közölt napi fogyasztási táblázatok mutathattak. Sőt, az elmúlt hónap megtakarításai és túlfogyasztásai nem csak kiegyenlítik egymást, hanem összességében jelentékeny, a túlfogyasztást több mint tízszer meghaladó megtakarítás született. Íme a nagy fogyasztók múlt havi fogyasztásának mérlege. A hosszú távra szóló mérleg a vállalatok zömében tehát kielégítőnek, sőt jónak mondható. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az elmúlt hét nagymérvű túlfogyasztásai a havi megtakarítások ismeretében már nem számítanának rendellenességnek. Az energetikai hálózat számára ugyanis, a rendszer adott pillanatában, nem számít az, hogy kinek mekkora előzetes megtakarításai vannak, ha pillanatnyi túlfogyasztása a rendszer stabilitását fenyegeti. Lévén, hogy az ismert okokból az erőművek kapacitása korlátozott, ezek tehát nem követhetik szabadon a vállalati igények hullámzását, a vállalatoknak kell az erőművek teljesítőképességéhez alkalmazkodniuk. * Hétfőn egyébként a napi fogyasztás is kedvezőbben alakult. Mindössze három termelőegység: a kovásznai Forgácslemezgyár, az Autóvillamossági Berendezéseket és Villanymotorokat Gyártó Vállalat és a Kézdivásárhelyi Villamos Termékeket Gyártó Vállalat fogyasztása haladta meg a napi kiutalást (5, 2,9, illetve 2,5 mW órával). A többi vállalatnál jelentős megtakarítások mutatkoztak. Ezúttal is a Kézdivásárhelyi Mechanikai Vállalat jár az élen (22,8 mW óra megtakarítás), közvetlenül mögötte a Köpecs Bányavállalat (18 mW óra) és a Gépeket és Gépkocsialkatrészeket Gyártó Vállalat (17 mW óra) érdemel említést. 55,9 Túlfogyasztás (+) Termelőegység Megtakarítás (—) m Vó Gépeket és Gépkocsialkatrészeket Gyártó Vállalat Kézdivásárhelyi —686,9 Mechanikai Vállalat —556,6 Kovásznál Forgácslemezgyár —367,2 Köpecs Bányavállalat —276,7 Vasút +93 Autóvillamossági Berendezéseket és Villanymotorokat Gyártó Vállalat Kézdivásárhelyi Villamos Termékeket Gyártó Vállalat + 27.5 Hátralékos cinnivalók Mezőgazdasági termelőszövetkezeteink odaadó munkával, hála az általában kedvező időjárásnak, sikeresen zárták a termelési évet. A mezőgépészek üggyel-bajjal végül eleget tettek a termésalapozó őszi talajforgatás célkitűzéseinek, ami már a soron következő esztendő számlájára íródik. A lezárult munkálatok ellenére, ha szétnézünk néhány szövetkezet háza táján, megállapíthatjuk, hogy még akadnak szép számmal olyan tennivalók, megoldása évek óta különböző amelyek okok miatt egyre halogatódik, pedig döntően befolyásolnák a terméshozamok alakulását, illetve a gazdaságok munkaszervezését vagy pénzgazdálkodását. Kezdjük talán a mezőgazdasági termelés legfontosabb tényezőjével, a termőfölddel való gazdálkodással. Az ősszel több mint tízezer hektár szántóföldet irányzott elő a szakmai irányítás és a gépállomások megyei trösztje mélylazításra. Ezt az agrotechnikai műveletet alapos megfontolással ütemezték be az egyes agráripari tanácsok körzetében, gondolva a barázdatalp megszüntetésére, a talaj víz- és tápanyaggazdálkodásának feljavítására. Ide kívánkozik példának a lemhényi téesz, mert ennek a gazdaságnak úgyszólván létkérdése a talajok vízháztartásának végleges rendezése. Az idén a búzavetés mintegy tíz-tizenöt százaléka olyan parcellákba került, ahol nincs kétségtelen garancia az elvárt terméshozamra. Ezért gondolt és gondol arra a vezető tanács, hogy több mint 600 hektáron agrotechnikai módszerekkel oldja meg a vizes talajok rendbetételét. Ide tartozna a mélylazítás és a bogárhátas talajfelszín kialakítása, ami egyszerű módon a belvizek eltávolítását oldaná, könnyítené meg, közvetve pedig a talajfelszín kiszárításával lehetővé tenné a legfontosabb munkák optimális időpontban való elvégzését. Mindez szerencsésen kiegészítené a már befejezett vagy folyamatban lévő vízlevezető csatornázási műveletek talajszerkezet-javító hatását. Ezt a tervezett tennivalót különféle okok miatt nem sikerült maradéktalanul kivitelezni. Az ilyen, végeredményben egyszerű, agrotechnikai módszerek elodázása akadályozza az egységes talajfeljavítási program gyakorlatba ültetését, megkérdőjelezve a terméshozamok alakulását, az évi termelési tervek teljesítését. Az őszi idény egyik legfontosabb TOMPA Ernő (folytatása a 2—3. oldalon) így érdemes... Úgy néz ki, jó mederbe terelődött az OLT Textilvállalat műkedvelő mozgalma. Nem merem kijelenteni, hogy ez minden vezető beosztású dolgozó önzetlen segítségének eredménye, annyi bizonyos viszont, valami a gyárban a műkedvelés megváltozott háza táján. Hadd írjuk ide a táncosok, zenészek, énekesek, színjátszók, szavalok biztatásaképpen, hogy a vállalat igazgatója elejétől végig megtisztelte jelenlétével műsorukat, ami egyben előadásuk milyenségére is utal. Igen, jó előadást állítottak színpadra a textilgyáriak, változatosat, sok műfajban jeleskedtek, s minden arra mutat, az évekkel ezelőtt tőlük megszokott komolysággal és színvonallal megint nem lesz náluk fennakadás. Régi, hagyományokkal rendelkező együttesek mellé újabbak is felnőttek, s ha egyik-másik műsorszámuk nem is ütötte az átlagos szintet, azért feltétlenül említést érdemel. Említést érdemel például a román nyelvű színjátszó csoport: Sütő András Fügedés a paradicsomban című humoros darabját mutatták be, s nem is a darabválasztás és előadásmód az érdekes, hanem ahogyan színpadra került. Mert ezek a fiúk meg lányok. Todiras Ion villanyszerelővel, meg Stanciu Viorica munkásnővel az élen, nem tágítottak addig, amíg meg nem született ez az együttes. S ugyanez a Todiras, aki szünetekben oly nagy hévvel és lelkesedéssel tudta szórakoztatni a közönséget, az irodalmi-zenés összeállítás kivitelezésében is oroszlánrészt vállalt magára. Újdonságként hatottak a gyár fiataljaiból álló tánccsoport számai. Újdonságként, most évek óta nem volt ütőképes páros tánccsoportja a textilvállalatnak, s ha a lányok táncaikkal vetélkedők legfelsőbb szakaszáig jutottak, addig fiúhiány miatt mindig adósaink maradtak a jó páros táncokkal. Most megtört a jég, s ha egyelőre nem is túl népes ez a társaság, azért a tehetség, hozzáállás nem hiányzik: szatmári és német táncok — Venczel Károly tanította be — nagy tetszést aratott, még úgy is, ha egyes részek kidolgozatlanoknak, nyerseknek tűntek — egyelőre. Legnagyobb hagyománya, kétségkívül a fúvószenekarnak múltja van. Mézes László vezénylete alatt ugyanolyan pontossággal, kidolgozottan játszik most is, mint ahogy hosszú esztendők során megszoktuk már tőle. És példamutató az a fegyelem, rend, ahogyan mindenkor színpadra állanak. Ami viszont meggondolkoztató, hogy a zenekar alig-alig fiatalodik valamit... Ugyancsak dicsérő szavakkal illethetjük a Szőcs Ferenc vezette könnyűzenekart. Igaz, a tervek szerint esztrádegyüttesként kellett volna fellépniük, reméltük, a következő szakaszra ezzel is elkészülnek. Mert a koreográfiai megoldásoknak, amelyek díszesebbé, lóH,nyocbbá teszik az egész előadást, feltétlenül színpadon a helyük. Ez vis szót csakis esztrádműsor keretei között lehetséges. Külön szólunk, mert valóban méltatást érdemel, a Csíki fonó című össze- PÉTER Sándor (folytatása a 2—3. oldalon) A Sepsiszentgyörgyi Olt Textilipari Vállalat fonórészlege (KOVÁCS László felvétele) Egy nukleáris háború helyrehozhatatlan következményeiről Az utóbbi két évben Angliában nagy méreteket öltött a közvélemény kampánya azért, hogy az országba ne telepítsenek amerikai nukleáris rakétákat. Tiltakozásukat fejezték ki ilyen értelemben politikai személyiségek, szakszervezeti aktivisták, tudósok, művészeti és kulturális személyiségek, s nemcsak ők, hanem világhírű katonai szakértők is. Ez utóbbiak között szerepel Robert Neild cambridge-i közgazdász, a stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet egyik alapító tagja és volt igazgatója, aki nemrég Londonban hangsúlyozottan háborúellenes munkát tett közzé, Hogyan alkothatunk véleményt a bombáról címmel. A különböző típusú nukleáris következményeit fegyverek katasztrofális ecsetelve, a szerző megindokolja ezek Anglia általi használatának veszélyességét. A kötet anyagokat tartalmaz a hirosimai és nagaszaki atombombázásról, elmélyült tanulmányokat egy esetleges nukleáris háború helyrehozhatatlan következményeiről. A nukleáris fegyverkezési hajszát fokozó tényezők közé sorolja a brit professzor a technológiai haladást is, amely lehetővé teszi a katonai technika gyors fejlődését. Komoly veszélyt jelent a nukleáris háború koncepciójára vonatkozó amerikai stratégiai elgondolás is. A szerző érvekkel alátámasztva, sorban elutasítja a korlátozott nukleáris háború, az első csapás és az elhúzódó nukleáris háború folytatásának lehetőségét. Robert Neild kidomborítja Nagy-Britanniának a nukleáris rakéták terén való amerikai függőségét, ami egyrészt a brit nukleáris fegyverek fejlesztésében, másrészt pedig abban nyilvánul meg, hogy beleegyezését adta az USA-nak: telepíthet nukleáris fegyvereket angol területre. Bizonyítéka ennek, hogy a kormány elhatározta: Trident rakétákat és megfelelő berendezéseket vásárol az USA-tól a brit stratégiai erők következő nemzedéke számára. A professzor véleménye szerint nemcsak a Poláris rakéták további vásárlása, hanem maga az a tény, hogy Angliában ilyenek léteznek, abszurd. A nukleáris fegyverek birtoklása semmilyen reális előnyt nem jelent Angliának — mutat rá a professzor, javaslatként pedig hozzáfűzi: csökkentsék a 80-as években a brit nukleáris erőt és korlátozzák a klasszikus fegyverek termelését A szerző egyszersmind szükségesnek véli az olyan intézkedéseket, amelyek csökkentenék Anglia nukleáris konfliktusba bevonásának veszélyét. Vélemé(folytatása a 2—3. oldalon)