Megyei Tükör, 1983. június (16. évfolyam, 3530-3555. szám)
1983-06-01 / 3530. szám
Csillagok figyelik őket Sugaras tekintetükben ki sejtené meg az eljövendő gondokat, csillagszemükben ki látna ma szigorúságot?! Itt vannak mellettünk és körülöttünk, ölünkben, vállunkon, szívünkben és gondjaink között, az utcán karikáznak szembe, a réteben bogároznak, hintán libbennek felénk, s a legnagyobb emberi érzés mégiscsak az, ha közülük egy szőke fiúcska, egy szeplős, fitos orrú leányka így szólít meg: „Édesanyám, édesapám!“ Nincs ennél mélyebbre dobbanó, lényünket inkább átjáró érzés. Nincs, mert a folytonosságot, evilági létezésünk jövőnek üzenő értelmét látjuk mi őbennük, szándékaink, szerelmeink, kínjaink és örömeink meghosszabbítását az időben — oly időkben, melyhez minékünk már csak álaluk lehet közünk. Felelősségünk is révükön vonatkozik ama jövőre. De maradjunk a mai napnál. Ország és társadalom mutassa meg gyermekeit, s megmondhatom, minémű ország az és milyen szándékú társadalom! Tán az öregek estében mondhatnánk el ugyanezt. A legkisebbek és a már alkonyulók iránti gondoskodás mindig és mindenütt a közösség erkölcsi bizonyítványa lehet. Ezt az erkölcsi bizonyítványt a gyakorlat, a tények írják. A gondoskodás tényei. A megszületettnek ezernyi dologra van szüksége: a kenyértől, a tejtől el egészen a mosolyig, a játszótérig, s még azon túl is: a szép, igaz emberi szóig. Az igazság és az érzékenység méretlen bőkezűségéig. Mert ezáltal válhatnak a mai csöppségek, az aprónépek, a nyiladozó érzelműek, a csillagszeműek — emberekké. Talán minálunk jobbakká, egyenesebb gerincűnkké, önzetlenebbekké és kitártabb szívűekké. így szeretnénk látni őket, akár jövőbe révedő lelki tekintetünkkel is. A szeretetre, megértésre egy életen át éhes, szeretetet, megértést soha nem talált nagy magyar költőnk harminckét évesen is az egykori, a mindenkori Gyermek nevében fogalmazott: a kisbalázsok álombéli vágyaitól el egészen a továbbélő, mert beteljesületlen gyermeki lélek sikolló fohászáig — ehess, ihass, alhass... és mérhesd magad a mindenséggel! Ezt szeretnénk mi is a gyermekeinknek: a mindenség megkísérlésének lehetőségét. Mely kezdődhetik a madarak és fák, füvek szeretetével, a szeretet szerelmével, a belső és külső univerzum fölfedezésével. Az igazság mély — s ezért végtelenül egyszerű — szavaival kell táplálnunk-tartanunk őket. Ez tájékozódni tanítja őket a tajtékos világban, s tán eligazítja majd a jövőben is. Ezt a jövendőt — tehetségünk szerint — minékünk kell (kellene) nagy vonalakban, jó előre berendeznünk. Kapjon ott helyet az őszinteség, a szeretet, az igazság, az okosság és a bölcs türelem bútorzata. Hiányozzék a gyűlölet, a kizárólagosság, az intolerancia, az önzés, az ütni vágyás mindenféle kelléke. Csillagok figyelik mai csillagszeműinket: ők mindenség és jóság édestestvéreinek készülnek. MAGYARI Lajos Napsütés, fagylalt és kacagás Recsegő papírtrombiták és összeösszekeveredő bádogdobszó, csengő kacagás adja hírül június elsején mindég a gyermekek ünnepét. Reméljük, az időjárás is kegyes lesz a gyermekekhez s a szellő csak lágyan libbenti meg a vérvörös pionírnyakkendőket és tomboló napsütésben készülhetnek a megszokott aszfaltrajzok, napsütéstől hunyorgó gyermekszempárok szemlélhetik önmagukat és a világot, amint a színes kréták alól mindenképpen kikerekedik. Ezek az aszfaltra készülő, a múlandósággal pereskedő, halványodó, majd eltűnő krétarajzok esztendők óta a legszebb szerelmi vallomások: az életről, a békéről, a környezetről, a mesevilágról és a valóságról. Figyelmeztetnek is egyúttal: tiszta szempárok figyelnek bennünket állandóan, méltóak kell lennünk elvárásaikhoz. Hogy a rossz mindég elnyerhesse büntetését és győzhessen a Jó mindég és minden körülmények között, ahogy ezek a világra cseperedő gyermekek a mesében megszokhatták. .. Rollerversenyek győztesei akaszthatják nyakukba a képzeletbeli babérkoszorút és nyalhatják a — reméljük valóságos — jutalomfagylaltokat, győzelmük méltó bérét és a parkban újra elindulhat a kisvonat, „fedélzetén“ kacagó, örvendező, zsibongó gyermeksereggel. Reméljük, a program is méltó lesz a gyermeknaphoz, sehol nem látunk majd unatkozó, nyűgös, pityergő gyermekeket és recsegő papírtrombiták, fel-felharsanó bádogdobszó, csengő kacagás adja majd hírül a látványosságokat, mert egyáltalán nem mindegy, hogy a mai gyermekek a holnapi felnőttek milyen képet őriznek rólunk és gyerekkorukról... BOGDÁN László Dologra alkalmas béke! A kenderszőttes tarisnya ott lóg a konyha ajtaján egy szegen, mellette törlőruhák, arrébb a tálason a palatábla s a palavessző (kedves gyermekek, a palatábla valóban erősen keményre préselt palából volt, egyik fele vonalasra, a túloldala kockásra készítve, arra a mostani ceruza formájára préselt palavesszővel szépen lehetett írni — hát ez pótolta akkor, illetve ez volt akkor a „füzet“ az elemisták kezében), kicsi legényke ül a konyhában a fejőszéken, habos tejet iszik cserépcsuporból, kenyeret fal mellé, este valahol már a legelőn, a marhák között jár, vége lesz lassan a tanításnak, aztán lehet menni ki a kaszálóba, apja mellé — ugye sosem gondoltátok, hogy dédnagyapátok is volt kisiskolás valamikor a múlt század végén? s akkor is volt június elseje, csak hát azt nem nevezték gyermeknapnak, mint most, de ünnep volt az is a javából, ha a termés jónak ígérkezett, ha kövér volt a fű, s nem fenyegetett szárazság, ha nem volt háború, ha nem volt pusztító járvány, ünnep volt akkor is minden hétköznap, ha békében lehetett dolgozni, s egészségesek voltak a gyermekek, az állatok, s derűvel lehetett tekinteni a jövendőbe, a közelítő télbe, mely nem gyötör meg, ha béke vagyon a házban, s az országban, szívében a népnek s nagy, széles határai közt a nagyvilágnak — egyszer reá ragyogott dédnagyapátokra is a gyermeksugárzású tavasz, megjátszotta, megélte azt, megtanulta az élet s a világ széle-hosszát, aztán csak felnőttbe komolyodott ama gyermek, s megálmodta a dédunokáit, talán ilyen szépnek, mint a mostani gyermekek, talán derűsnek a világot, telibes teli kacagó virággyermekekkel, jó békességgel, nagy tarkolat kenyerekkel, bizonyosan úgy tervezte a palatáblát hatalmas búzatáblákra cserélt legény akkorjában a jövendő világot, hogy abban helyet kapjon minden tisztességes ember, minden nemzetség, jogban s gabonában egyaránt elégedett. Az semmiképp nem láthatták előre akkori sudár, erős eleink, hogy milyen lészen majd a tarisznyát felváltó iskolás táska, milyen lesz mostanra az iskola épülete, s milyen a bajusza a gondos, okos tanárnak, ki mostanjára fölváltotta a kántortanítót az oktatásban. Nem láthatta, hogy a béke mellett minékünk is legnagyobb gondunk a mi gondtalan fölserdülésetek, legyen ott a táskában az a tarkolat friss kenyér minden napon, s legyen szőke fejetek fölött jelen, elűzhetetlenül mindig, a béke s áldása a munkának. Országokban söpörnek ünnepi utcákat most, ahol a jobb sorsra váró gyermek eljár; csak úgy megemlítem, hogy vannak még országok, ahol csak imádkoznak, mert tenni vajmi keveset tudnak a gyermekeikért a szülők, — ünnepeken se feledjétek el soha mások keserű kenyerét! — csak nézlek eme nagy ünnepen titeket, gyermekvirágok, szeretném megsimogatni fölöttetek a lombokat, melyek árnyékot adnak nektek, s szeretném egyszer s mindenkorra megtartani fölöttetek a tisztességes, dologra alkalmasan biztató, jó békét CZEGŐ Zoltán MEGYEI TÜKÖR Gyermeknapi ajándék Örömben volt részünk pár nappal ezelőtt: óvodások és kisiskolások lepték el a Dózsa György munkásklub környékét, gyönyörű népviseletben, szemrevaló ruhácskákban vonultak az utcán a nagy találkozó színhelyére. Igen, a municípium óvodáinak, napközi otthonainak kis „művészei“ adtak itt találkát egymásnak, s ha ez alkalommal hiányoztak is a szülők, a felnőttek, az igyekezettel, a lelkesedéssel nem volt fennakadás. Fújták tele tüdőből a népdalt, játszották önfeledten a gyerekjátékot, s ha egymás lábujjára taposva is kerekedett ki a csárdáslépés, nem volt azért semmi hézag. Ment minden, mint a karikacsapás. Jómagam azért is szeretem ezeket a gyerekelőadásokat, mert ennyi őszinteséget, ennyi igyekezetet sehol nem látni, mint ilyenkor a színpadon. Számukra nincs más, csak a játék meg a tánc, az ének meg a vers, az óvó néni sokszor hiába integet be a színpadra, hiába súgja az egész terem, amit a színfalak mögül az óvó néni is súg, a kis nebulók nemigen adnak arra, ami mellettük, körülöttük történik, ők járják, mondják, mutatják, amit betanultak, s ha őmaguk, a saját törvényeik és gondolkodásuk szerint eltérnek attól, az sem rendíti meg különösképpen őket. Minden vetés, mellélépés, mellébeszélés ellenére én még soha, kisgyerekek, óvodások előadásán nem láttam befejezetlen táncot, félbeszakadt gyerekjátékot vagy verset. Illetve, hadd javítsam ki magam: ilyen előadásokon nincs is vetés, hisz ami előttünk történik, függetlenül attól, előzőleg úgy avagy másképpen csinálták, szorosan odatartozik ahhoz, amit bemutatni, elmondani akarnak. Az ilyen bemutatkozások mindig szépek és felemelőek, s nem láttam még senkit megbotránkozni azon, ha véletlenül az előtte menetelő lábában megbotlik a táncos igyekezetű legény, vagy elbámészkodik az éppen soron következő szavaló. Bárha színpadra, legalábbis szülők elé állhatnának minél gyakrabban ezek a kis nebulók. Addig, amíg számtan meg ábécé nem nyomja meg vállaikat... Az első sorokban említett találkozónak egyébként amolyan seregszemle-, számbavétel-jellege, -szerepe volt. S ha a bíráló bizottság fel is állított néminemű sorrendet, ne vegye ezt senki szentírásnak és a meg nem említettek munkája leértékelésének. Annyi bizonyos viszont, hogy azok a gyerekek, akikkel többet sikerült foglalkozni, édesebbek, ennivalóbbak voltak, őszintébben tudtak énekelni meg táncolni, mint társaik. Gyereknapi ajándékként hadd közöljük hát a kialakult sorrendet, elismerésként a felsorolásban szereplőknek, és biztatásként azoknak, akik ez alkalommal ide nem fértek be. Vegyes népi tánc: 1. 4-es napközi (óvónő Nagy Tünde), 2. 7-es (Deák Sala Zsófia) és cigarettagyári (Antal Klára), 3. 1-es (Kosa Éva) és 7-es (Mihalache Adriana), dicséret: 7-es (Zágoni Erzsébet), Olt textilgyári (Sugár Anna, Kiss Magda), 9-es (Tordai Georgeta). Lányos tánc: 6-os (szász tánccal, Prezsmer Imola, Tompa Piroska). Népi játék: 1. 7-es (Dávid Magda), 2. 5-ös (Márk Emese, Pap Margit), 3. 2-es Általános Iskola (Dancs Annamária, Benedek Edit). Dalcsoport: 1. 2-es (Sándor Izabella), 2. Hetes programú napközi (Kosztándi Ilona). Népdalszólista: sajnos, egyetlen kislány jelentkezett. Népi együttes: 8-as (Sántha Mária). Irodalmi összeállítás: 1. 6-os (Prezsmer Imola, Tompa Piroska), 2. 4-es (Hallér Săndica) és 3-as (Takó Klára), 3. 6-os számú óvoda (Ráduly Lenke), dicséret: 6-os napközi (Florea Maria), 8-as (Kocsis Gabriella, Florescu Nina). Szavalat: 1. Szász Noémi (3-as), 2. Stanciu Ciprian (4-es), 3. Bordás Attila (6-os), Gödri Viola (7-es), dicséret: Dobre Daniela (Olt), Kovács Katalin és Baloga Erika (2-es). Torna: első helyen senki, 2. 1-es (Ördög Hajnal), 3. 4-es (Blănaru Maria). Sokan, nagyon sokan ki- és elmaradtak a seregszemléről. Javaslatunk azonban az, engedjük minél többet szavalni, énekelni, táncolni ezeket a kis gyerekeket, mert szerencsére, tapasztalatból mondjuk, verset, éneket eleget tudnak. Ezért jár köszönet az óvónőknek, most is, ezen a szép ünnepen. PÉTER Sándor Napfényes (folytatás az első oldalról) fásoknak minden feltétel adott a növekedéshez, szellemi és testi gyarapodáshoz. Törvények védelmezik őket, körülményeiket, egy egész nép vigyázza lépteiket. Munkára, munkával készülnek a jövőre, nem is lehet ez másképp, hisz csakis ezáltal válhatnak méltókká arra, hogy építő munkánkat tovább vigyék, tovább terebélyesítsék. Gyerekeink joga a tanuláshoz, egészséges élethez, mindahhoz, amit szabadságnak és szépségnek nevezünk, csakis azáltal valósulhatott meg, hogy a kommunista párt, Nicolae Ceaușescu elvtárs legfontosabb célkitűzéseink közé emelték a fiatal nemzedék sorsának igazítását, alakítását. Ezen a napon hát hazánk egész gyerekserege, s vele együtt mi, felnőttek, mélységes hálát érzünk a pártfőtitkár iránt, Elena Ceaușescu elvtársnő iránt, azért az atyai gondoskodásért, amellyel a haza jövőjét,a felnövekvő nemzedékek életét, haladását vigyázzák. Társadalmunk számára egyáltalán nem lehet közömbös, miképpen nőnek fel a fiatalok, milyen nevelésben részesülnek, hisz az új rend felépítése, megteremtése, egész gyermekkor ségesen felnövekedett, jól képzett emberekkel lehetséges. A jövőre, a holnapi munkára való felkészítésük közös ügyünk, s úgy kell ennek történnie, hogy összhangban legyen mindenkor az elvárásokkal, a gazdasági és társadalmi követelményekkel. És ezt a felkészítést már az iskoláskor előtt, az óvodában el kell kezdenünk, az ehhez szükséges feltételeket a családban is meg kell teremtenünk, mert amilyeneknek neveljük, alakítjuk ma gyerekeinket, olyan lesz a holnapunk, olyan lesz a jövőnk. Azok az anyagi feltételek, melyeket pártunk és államunk megteremtett az ifjú nemzedék oktatásához, neveléséhez, beszédesen kifejezik a szocialista társadalom mélyreható törődését a legfiatalabbak életvitele, tanulása, nevelkedése iránt. Biztosak vagyunk, hazánk fiataljai mindezt sokoldalú felkészüléssel, a jövőre való komoly készülődéssel hálálják meg. Ünnepeljünk hát. Gyerekeinket köszöntjük, s bennük mindenkori megújulásunkat. Az ő ünnepük a miénk is, jövőnk szorosan hozzájuk kötődik. Ám a mi dolgunk is, hogy ez az ünnep mindig szép, tiszta maradjon. IV. Régizene fesztivál — Csíkszereda Június 3. és 5. között, immár negyedszer kerül sor a Csíkszeredai régizenefesztiválra; három napig ismét a régizene találkozóhelye lesz Csíkszereda; országosan ismert együttesek és előadóművészek jelentkeznek ismét, hogy csak a fővárosi Madrigál kórust, a kolozsvári Musica Antiqua vagy a Collegium Musicum Academicum együtteseket,Botár Katalin csemballóművészt vagy Martha Kessler énekesnőt említsük; hangversenyek és zenei kollokvium váltogatja egymást; hangverseny lesz a csíksomlyói műemléktemplomban, sőt ősbemutatóra is sor került! 1), Josquin des Pres (1455—1521) műveket mutatnak be egy marosvásárhelyi kottás kéziratból. Szombaton este a Mikó vár udvarán a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet végzős hallgatói előadják Balassi Bálint Szép magyar comoedia című színművét. Megyénket a régizene-fesztiválon a Tinódi együttes, Csíky Csaba orgonaművész és a Vox Humana kamarakórus képviseli. — Mi nevünkhöz híven ezúttal, csak és kizárólag, Tinódi Lantos Sebestyén műveiből adunk elő — mondja Horváth Károly, a Tinódi együttes tagja. — A fesztivál szervezői már idejekorán felhívták a résztvevők figyelmét arra, hogy ne több korszak zenéjével foglalkozzanak, óhatatlanul ötletszerűen, hanem inkább egy bizonyos korszak zeneszerző művében mélyüljenek el, így mi régi kedves tervünket megvalósítva eredeti Tinódi-szövegeket adunk elő, természetesen az eredeti dallamra. Ezek között vannak régebb játszott darabok is, a Sokféle részegösről vagy a Hadnagyoknak tanúság, de a zömét most adjuk elő először. Íme a címek: Kaptán György balviadalja, Judit asszony históriája, Szitnya Léva, Csábrág és Murány váraknak a megvevése, Egri históriának summája, Az udvarbírákról és a kulcsárokról, Szulimán császár Kazul basával viadaljáról, Az vég Temesváron, Losonczi István haláláról... Ezek közül néhány kevésbé ismert, ritkán hallható darab szövegét iszonyú nehéz volt megszerezni, ez is bizonyítja, hogy Tinódi életművének nagyobb része nincs benne a köztudatban, szinte teljesen ismeretlen. A Vox Humana műsorából kiemelnék a Báthory Zsigmond udvarában Gyulafehérváron élő és alkotó Giovanni Batista Mosto műveit. Csiky Csaba pedig részleteket ad elő Dirutta il Transilvano című, nyomtatásban 1993-ban megjelenő Báthory Zsigmondnak ajánlott kötetéből. Lejegyezte BOGDAN László SZERDA ESTE A TELEVÍZIÓBAN: A HEGYEK FIA A külföldön tartózkodó Mureșan mérnököt semmiképpen sem tudja rávenni egy bizonyos kémszervezet, hogy az általa ismert és igen fontosnak ítélt titkokat elárulja. Végső „érvként“ megpróbálják hazai ügynökeikkel és Romániába küldött megbízottaikkal elrabolhatni a mérnök kislányát. Dolgukat megkönnyíti, hogy felesége kirándulásra indul Alinával a Bucegi hegységbe, ahol végül is egy meteorológiai megfigyelő állomásra kerülnek egy tíztizenegy éves kisfiú — Matei — vendégeként (szüleinek valami sürgős dolguk akadt a városban, ő helyettesíti őket). A gyermek sürgősen gyanút fog, és Mitică nevezetű, szelídített medvéje segítségével, a környék alapos ismeretében, menti a kislányt a rosszképű üldözők elől, közben bőven dolgoznak a kaszkadőrök, mesterségesen elindított lavina zúdul alá, Mitică sem tétlenkedik, és... ennyi talán elég is lesz. A gyermekszínészek kedvesek, talpraesettek, mint mindig Gheorghe Nagh filmjeiben, kitűnő az operatőr (Vivi Drágán Vasile) és jók a felnőtt színészek is. „Bárki észreveheti — írta Val.. S. Deleanu a Cinema kritikájában —, hogy a filmet hozzáértő profik forgatták, akik kedvtelve végezték a munkájukat.“ (matekovics) Tizenhatodszor Zágonban Már a kora reggeli órákban igazi ünnepi légkör honolt Zágonban, amikor a május sokszínű virágaival díszített autóbuszokon sorra érkeztek a dal ápolói. A kovásznai tájakról összesen tíz vegyes és férfikórus, valamint dalcsoport jött el az idei találkozóra. Vendégként a szomszédos Brassó megyéből, a Cenk alatti nagy ipari város művelődési házának férfi dalosait köszönthették a házigazdák. Tizenegy óra körül a barátosi és helyi egyesített fúvószenekarral az élen a dalosok szokásos színpompás felvonulásával kezdődött e rangos rendezvény. Sokszínű, szemet gyönyörködtető román és magyar népviseletbe öltözött dalosok vidám felvonulása különös szépséget kölcsönzött a sorrendben immár tizenhatodik találkozónak is. A művelődési otthon zsúfolásig telt nagytermében Grigorescu Argintina, a község polgármestere és Kocsis Irma, a művelődési élet lelkes irányítója köszöntötték meleg szavakkal a vendégeket, a nagyszámú érdeklődőt. A kórusmozgalomnak megvan azon adottsága, hogy egy csoportba tömöríti a dalszeretőket, az emberi lelkeket megszépítő közös éneklés ápolóit. Az együtténeklés kialakítja és táplálja a közösségi érzést, az egymáshoz tartozás legnemesebb érzelmeit. munka, az alkotás és művelődés fesztiváljának mostani szakasza is, amelyen a ma itt résztvevő dalosok is ott voltak, ismételten bizonyította a román nép és együttlakó nemzetiségek munkában és eszmékben kifejeződő szoros összefogását, testvériségét. E hagyományos találkozó is nagyszerű alkalmat teremt a testvériség ápolására, elmélyítésére, új erőt ad építőmunkánkhoz. A község román és magyar lakói nevében tolmácsoljuk jókívánságainkat az összes résztvevőknek, akik ma is ezen a színpadon énekeikkel, dalaikkal járulnak hozzá községünk, megyénk művelődési életének gazdagításához — hangzottak a köszöntő szavak. Ezt követően felcsendültek, s több mint négy órán át szárnyaltak a dalosok ajkán a legszebb dalok, a pártunkat, hazánkat dicsérő tömegdalok, s a tiszta forrású népdalok. A vendéglátó község egyesített kórusa — pionírok és felnőttek — Balogh Margit és Domokos Dezső vezényletével, hírnevéhez méltóan adta elő műsorát. Örvendetes, hogy a nagy múltú kórusban több fiatal is vállalkozott az elődök szép hagyományának ápolására. A pionír dalosok pedig a biztos utánpótlást bizonyítják. A házigazdákat követően a tamásfalviak népdalait hallhattuk. Minden bizonnyal, a már tíz éve újjászületett, Tusa János vezette tamásfalvi kórus tevékenységét továbbra is a felfelé ívelés jellemzi. A sepsiszentgyörgyi municípiumi művelődési ház vegyes kórusának — karvezetője László Attila — maradandó élményt jelentő előadásában gyönyörködhetett aztán a több száz jelenlévő. Tudor Jarda, Bárdos Lajos, Birtalan József tömegdalait és népdal-feldolgozásait, s a karvezető saját szerzeményét szólaltatták meg magas szinten a kórus lelkes tagjai. Bizonyítva egyúttal, hogy a kórus méltán lesz ott a művelődés jelenlegi fesztiváljának június elején sorra kerülő országos szakaszán. S mint minden találkozó, az idei is tartogatott valami újat, kellemeset. Ilyen volt ezúttal a gelenceiek fellépése. Előadásukkal bizonyították, hogy a hetven tagot számláló kórus és vezetőjük, Demény József is jó munkát végeztek. Ugyanez mondható el a sepsiszentgyörgyi municípiumi művelődési ház férfikórusáról, amely ugyancsak László Attila vezetésével ezúttal is ízelítőt adott az együtténeklés szépségéből. ,, Újra eljöttek a találkozóra a hédivásárhelyi városi művelődési ház dalosai. Bár e kórus csak az utóbbi években alakult, Fekete Miklós karvezetővel az élen, szép munkát végeznek. Ismét hallhattuk e seregszemlén a sepsiszentgyörgyi municípiumi tanügyi szakszervezet női kórusát. Számbelileg kevesebben jöttek el, mint az előbbi találkozókon, de minőségileg az elvárások szintjén szólaltatták meg dalaikat, ami Váncsa Zsuzsa karvezető lelkiismeretes munkáját is dicséri. Hasonlóan értékelhetjük a berecki tanügyiek kamarakórusát, amely Demeter Márton vezetésével már évek óta folyamatosan eljön e szép találkozóra. S úgy hisszük, hogy akik hallottuk a brassói művelődési ház férfikórusát — karvezető Gheorghe Lucian —, maradandó élmény maradt e mindössze 23 dalosnak az előadása. Erőteljes/ valóban gazdag hanganyaggal, kitűnő előadókészséggel rendelkező kórust hallottunk, s méltán zúgott fel többször a taps a dalosoknak, a könnyedséggel vezénylő karvezetőnek. S mint az előző találkozókon, ezúttal is a polyáriak vegyes kórusának ,ép dalosokra tette gazdagabbá ezt a májusi napot. Ismételten bebizonyosodott, hogy a polyáriak nemcsak a dolgos hétköznapok feladatainak tesznek példásan eleget, hanem lelkes karvezetőjük, Kerezsi Márta irányításával a dalápolásban is jeleskednek. És végül mielőtt még elhangzottak volna a szokásos jövő évre szóló meghívások, a találkozó befejezőjeként a bodzafordulói népi művészeti kisipari szövetkezet dalcsoportjának előadásában — Popovics Alexandru vezetésével hallhattunk egy gazdag és szép, eredeti nótacsokrot. És ezzel véget ért az idei dalostalálkozó, amely kétségkívül, művelődési életünk egyik legrangosabb rendezvénye volt. A sok maradandó élményt nyújtó rendezvényről a vendéglátó községben kapott virágcsokrokkal és kóruszászlókkal, újabb emlékszalagokkal térhettek haza a résztvevők. A találkozón felcsendült dalok egyben tanúbizonyságot tettek a találkozó — Dalolj, dalol, A dallal szebb az élet — jeligéje mellett. DARÓCZI Ferenc A zágoni vegyes kórus A bodzafordulói kisipari szövetkezet dalcsoportja Kétprób il kérdezősködik: VERESS DÁNIEL A Törtetőkben, Illés Endre szatírájában, egy nagyhatalmú igazgatót alakítottál. Miben különbözik — színészszemmel — az ÉBREDÉS című napilap igazgatójának figurája a Sulyok igazgatóétól? Kőmíves MIHÁLY — Nem is olyan rég játszottam még egy igazgatót. A hóhányóban. Tehát három direktor egymás mellett. Közös vonások: hatalmuk van, környezetük, munkatársaik, egyszóval emberek felett. Beleszólásuk van emberi sorsokba? Igen. Ki miként él a hatalom adta lehetőséggel? A Törtetők direktora, az egyenesség, a tisztesség keresője, a karrieristák üldözője. A Lapzárta előtt direktora a jellemtelenség, a korrupció bajnoka, a mindenkori hatalom kiszolgálója. A hóhányó direktora a passzivitás, a pozícióféltés, a cselekvésképtelenség megtestesítője. Hogy én miként látom — színészszemmel — a hatalom birtokosait? Egy negyedik Direktor eljátszása után, a között készülve az ötödikre, a hatodikra, majd megközelítőleg talán válaszolni fogok a kérdésre. Több Caragiale-színműben nyújtottál emlékezetes alakítást. Véleményed szerint felfogható-e Sebastian társadalmi szatírája, mint a „Caragialei vonal“ folytatása a román drámairodalomban? KÖMÍVES MIHÁLY — Valóban a „Caragialei vonal“ folytatásáról van szó, ami Sebastian vígjátékát illeti. Csak természetesen más társadalmi, szociális, történelmi viszonyok között. Mily nagy a hasonlóság, ami a darabok szerkezeti felépítését illeti, a típusok megalkotását, a nyelvezetét. Kis és nagy szélhámosok játékai a hatalom árnyékában. Feltűnő a véletlenek és félreértések nagy szerepe a cselekmény bonyolításában. És mi a végkifejlet? Mindenki örvend, mert minden jól végződik. A színészek, mert jók a szerepek? A közönség, mert jól szórakozott? A lapoknál a szerkesztőségi titkár a lapcsinálás motorja: az ő kezébe fut be minden kézirat, végső soron az ő fejében és asztalán alakul ki az, ami újságként az olvasó kezébe kerül. Nyilván óriási a szerkesztőségi titkár felelőssége. Felelős ember Ștefănescu, az ÉBREDÉS „oszlopa“? Milyennek látod te azt, akinek bőrébe bújtat a szerep? GYŐRY ANDRÁS — Mint minden lapnál, az ÉBREDÉS szerkesztőségében is, a szerkesztőségi titkár a legidegesebb, a legelfoglaltabb ember. Az ÉBREDÉS rossz lap! Hosszú idő óta hitelből él. Olvasója nemigen van. Az én elképzelésemben, Ștefănescu, az az ember a lapnál, aki a legtöbbet dolgozik. A Nagy Sándor Medeeában című cikk megjelenéséért egyáltalán nem felelős. És miután a cikk már megjelent, nem tehet semmit. Fő feladata a következő szám anyagának összeállítása. Ebben zavarják meg állandóan a felvonás folyamán. Ștefănescuban mindemellett szeretném megvillantani a 30 évi munkába való belefáradást, valamint azt is, hogy ennyi idő alatt az egészsége is megrongálódott. Báró Szentmarjay Simeonnal — Sütő András vidám játéka íróilag is remekül megformált figurájával — debütáltál a sepsiszentgyörgyi társulatnál a kritikusok és nézők egyöntetű — ritka állapot! — elismerésétől kísérve. Mit jelent a pályakezdő színésznek a második kulcsszerep, hiszen Andronic tanár, Sebastian darabjában a virtuális tengely, akinek ártatlan szakmai cikke indítja el a lavinát? KALAMÁR GYÖRGY — Töprengést, gondot, kétségeket jelent számomra ez a szerep. Minden felszínest, sallangot és külsőséget az alapképletre kell egyszerűsítenem, hogy a maga egyediségében és tisztaságában ragadhassam meg a jóhiszemű történelemtanárt. A Lapzárta előtt jó darab, ami az én esetemben azt jelenti, hogy a szerepet úgy lehet és úgy kell játszani, ahogy az meg van írva. Mindenekelőtt szükséges volt ennek a látszólag szürke embernek a gondolatvilágát megrajzolnom. A kérdés a következőképpen tevődik fel: elvágyódás vagy menekülés. Mindannyian tudjuk, hogy ott, ahol a társadalom nem biztosít elegendő és megfelelő életteret, a valóságot meg kell változtatni. Emberivé kell tennie azt a társadalmat is, amelyben nem létezik ez a lehetőség, azt a társadalmat, ahol a Pénz-Hatalom és a Mindenhatóság kizárólagossága csak és csakis önmagát tűri meg. Abban a társadalomban az értékek, mindennemű érték devalválódott, pénz meghatározó, a hatalom, ennek a függvényében rendeződik, értékelődik át minden — így az Andronicok is. Láthatjuk, hogy a szüntelenül gyanakvó embert, Bucsant mennyire megzavarja az őszinteség (!), azt az embert, aki ezt nem ismeri, s aki végül saját, beteges fantáziájának lesz az áldozata. Andronic szemben áll ezzel a „bucsâni“ világgal: szobatudós és humanista, aki a saját világában élve, hiszékenyen és értetlenül csetlik-botlik az általa „ártatlanul“ felidézett események közt, utolsó percben sem értvén meg a dolgok mechanizmusát. Hajszál választja el, hogy nem áldozat lesz, hanem nyertes. Szakmai biztonságérzetét, emberi bizonytalanságérzetét, „lebegését“ a mindennapok kíméletlen valósága fölött, ezt igyekszem alakításomban hitelessé tenni. Ha sikerül, nemcsak a nézőközönség, én is jelentős élménnyel fogok gazdagodni. 2.-3.