Megyei Tükör, 1983. november (16. évfolyam, 3660-3685. szám)
1983-11-01 / 3660. szám
1918 — 1983 „A román nemzet élhessen összes jogaival”” A nemzeti harc történelmi folyamatában, amelyet Ioan Inocheniie Micu tevékenysége előrevetített, olyan feltételek között, amikor a kapitalista termelési viszonyok fejlődése egyre gyorsabb ütemben valósul meg, objektív módon bevonták a küzdelembe a néptömegeket, elsősorban a parasztságot. Ők közvetlenül követték azokat a társadalmi és nemzeti jellegű programokat és biztatásokat, amelyeket a burzsoázia dolgozott ki és terjesztett, mert a feudális társadalmi rendre tipikus társadalmi-gazdasági szerkezetek eltávolításának gondolata egyrészt a széles néptömegeket, másrészt a felívelőben lévő burzsoáziát érdekelte. A románok számára külön jelentőséget nyert egységük és nemzeti függetlenségük megteremtésének szükségessége. Azaz a románok, a Habsburg-impérium elnyomása alatti területek román lakosságának túlnyomó részét alkotó parasztság számára a társadalmi követelések szervesen összekapcsolódtak a nemzeti követelésekkel. Ám a társadalmi harc egyben közvetlenül hozzájárult a román nép általános felemelkedéséért vívott harchoz. Ilyen kettős jellegű volt a Horea, Cloșca és Crișan vezette nagy parasztfelkelés. Ez annyira nyilvánvaló volt, hogy azonnal be is vésődött a kortársak tudatába, akik Dacia újraalakításának gondolatát Koreának tulajdonították, bizonyság rá a „Horea rex Daciáé“ feliratot viselő érmék. Ugyanakkor Nyugaton Horeát a román nemzeti gondolkodás egyik képviselőjeként mutatták be, aki a vérpadon is ezt kiáltotta: „A nemzetért halok meg!“ E nagy társadalmi mozgás és a román nemzeti tudat állandó erősödése által meghatározott légkörben fejlődött az Erdélyi iskola nevet viselő nagy kulturális mozgalom, melynek jeles képviselői nemcsak tovább vitték a Ioan Inochentie Micu által elkezdett harc fonalát, hanem hatalmas történelmi, filológiai és filozófiai ismeretekre támaszkodva e harcnak erőteljes tudományos és ideológiai alapot biztosítottak. Samuil Micu, Gheorghe $incai, Petru Maion, Ion Budai-Deleanu és mások nemcsak kiváló értelmiségiek voltak, de aktív harcosok is társadalmi-politikai téren, odaadással és elkötelezettséggel szolgálták a román nép nemzeti függetlenségi vágyait. Legmeggyőzőbb bizonyítékkal szolgált azonban az, hogy közülük egyesek, például Samuil Micu, közvetlenül bekapcsolódtak abba a politikai mozgalomba, amely Supplex libellux valachorum néven ismeretes. Ez a mozgalom a románok, a társadalmi és nemzeti érdekek nevében tömörítette „az egyházat, a nemességet, az egész erdélyi román nemzet katonai és városi rendjét“. A Supplex követelte, hogy a román népet helyezzék vissza hajdani jogaiba, hogy örülhessen a másik három „nemzettel“, a magyarokkal, szászokkal és székelyekkel való teljes jogegyenlőségnek. ..hogy a megalázó és megvetéssel teljes megnevezések, mint megtűrtek, a rendek közé nem számíthatók és más ezekhez hasonlók, amelyeket külső jegyként ütöttek jogtalanul és törvénytelenül a román nemzet homlokára, most teljes mértékben eltöröltessenek, nyilvánosan felszámoltassanak és visszavonassanak, mint méltatlanok és igazságtalanok, és így ... az újjászületett román nemzet összes jogaival élhessen.“ E követelések alátámasztására most már nem idéztek császári okleveleket, csupán megemlítették azokat, hanem elsősorban történelmi és természetes jogokat, amelyeket a felvilágosult gondolkodók megfogalmaztak: egyenlőség, társadalmi szerződés, az ember és a polgár jogai. Nem a románoknak negyedik nemzetként való egyszerű elismerését kérték csupán Erdélyben, hanem arányos képviseletet a fejedelemség politikai életében, ami a bécsi udvar számára, az általa védelmezett kiváltságos helyzet szempontjából nagy veszélyt hordozott magában. A románok memorandumát olyan meggondolásokból utasították vissza, amelyek világosan tükrözték a birodalom megromlott szellemét, és amit maga Kaunitz kancellár nyíltan kifejezésre is juttatott: ,,A románokat a jelenlegi körülmények között negyedik nemzetté emelni teljes lehetetlenség, és ha éppenséggel lehetséges volna, sok fontos megfontolásból nem lenne egyáltalán helyes.“ A románok petíciója másodjára is eredménytelen maradt, de rendkívüli visszhangja nem maradt el, ami egyenlő volt tulajdonképpen a nemzeti tudat erőteljes megnyilatkozásával, világító pont a társadalmi szabadságért, a nemzeti egységért és függetlenségért vívott, felfelé ívelő küzdelemben. I r. Marin BADEA Több fiatalt a bányaiparnak Beszélgetés BODA JÁNOSSAL, a baráti bányaipari líceum pártalapszervezetének titkárával A Köpeci Bányaipari Vállalat mindenkor, de különösen most, nagyon igényli a fiatal új munkaerőt. Ezért érthetően a megújhodott város líceuma az utóbbi években új profilt kapott, azzal a jól meghatározott céllal, hogy minél több fiatalt a bányaipar felé irányítsanak. Szeretnénk, ha tájékoztatna, mit tett és tesz az iskolai pártalapszervezet, az igazgatóság a tanulók munkára való neveléséért — kértük Boda János titkárt. — Gyakorlattá vált, hogy a pártalapszervezet bürója évi tematikai tervet készít, összegezi az oktató-nevelő tevékenység, a politikai-szervezeti munka fontosabb tennivalóit. A párttag pedagógusoknak konkrét megbízatásaik vannak a tanulók sokoldalú nevelésének, a munkára, az életre való felkészítésének biztosítása érdekében. Vannak, akik a sólyom- és pionírszervezet tevékenységét irányítják, mások a KISZ- szervezet aktivitásáért felelnek, szakköröket vezetnek, vagy a művelődési munkát segítik. Az is megszokott módszer, hogy az oktató-nevelő tevékenység legfontosabb kérdéseinek pártalapszervezeti közgyűléseken vagy büró üléseken való vizsgálatakor a párttagok számot adnak megbízatásaik teljesítéséről. Tevékenységünk homlokterében természetesen a bányászszakma megszerettetése, a cselekvő munkára való nevelés áll. Az iskolapadban szerzett elméleti ismeretek mellett az összevont gyakorlatokat a tanulók a bányarészlegeken végzik. Ez lehetővé teszi, hogy a föld alatti ipari táj részlegein a fiatalok megismerjék holnapi munkahelyüket, szakmájukat. A felsőoktatásra készülőket is úgy irányítjuk, hogy e szakma felé igazodjanak. Eddigi eredményeinkkel nem lehetünk megelégedve, hiszen a pártalapszervezet kezdeményezésére az utóbbi öt évre készült tanulmányból az derül ki, hogy iskolánkban, líceumunkban végzett tanulók közül elenyészően kevesen választották munkahelyüknek a bányát. Az új tanévben munkánk megjavításával biztosítanunk kell a sokoldalú elméleti és gyakorlati felkészítést, nevelőtevékenységünk csak akkor lesz eredményes, csak akkor éri el célját, ha tanulóink a tanult szakmában, a bányaiparban is helyezkednek el. Lejegyezte DARÓCZI Ferenc A hídvégi hőközpont MEGYEI TÜKÖIJ I A Villamos Berendezéseket és Villanymotorokat Gyártó Vállalat szerelővonalán sok fiatal dolgozik (GERGELY Béla felvétele) lOV EMILEK !-TÖE NÖVEKSZIK (folytatás az első oldalról) 3500 lejről 2690—3690 lejre, vezető közgazdászoké 2780—4020 lejről 2920— 4230 lejre, mérnököké 2670—3670 lejről 2800—3850 lejre, vezető mérnököké pedig 2910—4230 lejről 3060—4140 lejre növekszik. A tarifális javadalmazás-növelés mellett november 1-től növekszik ezekben az iparágakban az azonos egységben megszakítás nélkül eltöltött szolgálati időért járó szolgálati pótlék szintje. Az eddigi 3—1q százalékról a szolgálati pótlék 3—15 százalékra növekszik, melyet azok a dolgozók kapnak, akik 3 évnél többet töltöttek ugyanannál az egységnél (eddig az alsó határ 5 év volt). Háromtól 5 évig terjedő szolgálati idő esetén 3 százalékos szolgálati pótlékban részesülnek, 5—10 évig 6 százalékosan, 10—15 évig 9 százalékos, 15—20-ig 12 százalékos, 20 év felett 15 százalékos az emelkedés. Természetesen a gépgyártóipari, elektrotechnikai és elektronikai ágazatban dolgozók javadalmazása október elsejétől a globális akkord kiterjesztése révén növekszk, a tervfeladatok túlteljesítésének függvényében. Hasonlóképpen krrminális ^l halmazás változó rész^vrA növeked^^nem járul hozzá már szeptember 1. óta a termelés és nyereség megvalósításához és a nyereség elosztásához való hozzájárulásért létrehozott alapok révén, valamint az exportterv teljesítéséhez való hozzájárulásért járó alapok növekedése révén. Ugyancsak szeptember 1-től ebben az iparágban is 1-né l 2 százalékra növekedett a különleges megvalósításokért járó prémiumalap. A sokévi tapasztalatokat felhasználva (folytatás az első oldalról) vükben, de mert e gazdaságban a jelek szerint nem üres szóbeszéd a termőföld megbecsülése, az összes területek termővé tétele, hát így fogant az elhatározás, hogy az idén hetvenhét hektáron végzendő gyeptöréssel gyarapítják szántóterületüket. Ezzel ezer hektár fölé emelkedett őszi mélyszántási előirányzatuk. Megkérdeztük Bagoly Tibor mérnököt, a gazdaság elnökét, hogy ez az előirányzat gyakorlatilag azt jelenti-e, hogy az idén Barátoson nem marad szántatlan parcella? — Nem volt a tömör válasz. Ugyanis Barátos határában van olyan parcella, amelyen semmilyen körülmények közepette nem tanácsos az őszi talajforgatás, tekintettel a talaj összetételére. Homokos területről van nyilván szó, amelyet nem akarnak kitenni szántás esetén a téli szélfúvás káros hatásának, a „téli eróziónak“. Ezen természetesen a tavasszal végeznek majd istállótrágyával egybekötött talajforgatást, burgonyaföldnek szánva e területet. (Összesen 250—300 hektáron kerül istállótrágya a földbe.) Amit ^ig mindezt<(Mh túlmenően még az^ti mélyszán kapcsán el kell mondanunk, az a szakvezetők állandó jelenléte. Hol az elnök, hol Kerestély Csaba főmérnök a szakmai irányító és ellenőr e napokban határukban. S jól ismerve igényességüket,’ e két név számunkra garancia a minőségi munkálatok szabványainak betartására ... HARMINCEGY ÉV ÉPÍTŐTELEPEN „fi, Sepsiszentgyörgyön vizsgáztam kovácsmesterségből 1947- ben. Elméletből az ipari iskolában, gyakorlatból pedig valahol a főtéren, egy kovácsműhelyben. Édesanyám száz lejt adott útiköltségre, de mi volt az az akkori milliós világban? Vizsga után elindultunk hazafelé gyalogszerrel, voltunk vagy heten-nyolcan, frissen felszabadult mesteremberek. Az éjszakát a maksai állomáson töltöttük, hajnalban újra elindultunk, három óra körül érkeztem haza... Hát így kezdődött az én hosszú vándoréletem ...“ Lőrincz László, a bányaipari szerelővállalat brigádosa — aki most a köröspataki külszinti fejtés számára szerel egy kotrógépóriást —, 1947-ben tizenhét éves volt. Most, 1983-ban, 53 éves korában érkezett haza . .. Először bátyjával együtt kivették az iparengedélyt. A hatodik kovácsműhelyt nyitották meg Nyújtódon. Dolgoztak az útügynek is, így a katonaság után, 1951-ben már hozzájuk szerződött. Fogaras környékén építettek, ma is büszke rá, hogy a madarasi híd vasmunkáját ő készítette. 1952-ben elszerződött a kézdimartonosi Vulpoi Nicolaéhoz, aki sodronypályaszerelő-vállalkozó volt, — úgy tudja, az egyetlen ilyen az országban. Hogy mi is ez a mesterség, mindenki elképzelheti, aki látott sodronypályát. Biztosan nagyfokú bátorságot igényel, és legalább ugyanannyi gondolkodást, no, meg százszázalékos megbízhatóságot, legkevesebb három-négy fém- és famegmunkáló mesterség alapos ismeretét. Szóval, egész embert igényel. Hogy hány helyen dolgozott, képtelenség követni. Csak jelzésként sorolunk fel néhány helységnevet, ahol Lőrincz László, s 35—50 kézdimartonosi férfi egy-egy sodronypályával otthagyta a névjegyét. Borsabányán kezdte, majd dolgozott Dorna-Vatrán, Egeresen (két vagy három ízben), Tohánban, Zalatnán, a vranceai hegyekben, Resicán (kétszer is), Orlaton, Roman-Baksán, Cimpulungon, Murfatláron, Nagyváradon, Rovináron, Fárcá$ati-en, Földváron, Kolozsváron... A helységek számát akár hárommal is be lehetne szorozni, egyrészt, mert a felsorolás sem teljes, másrészt, mert szinte mindig három, legtöbbször különböző helységekben lévő munkaponton dolgoztak. .......Hogy milyen volt ez a vándorélet? Hát dolgoztunk. Az igaz, hogy mindig csak nappal, amíg világosság volt. Nyáron 10—12 órát, de úgy is volt, hogy pontosan annyit, amíg látni lehetett, télen pedig nyolcat, ilyenkor nem sokkal több ideig van világosság. ...Milyen volt az életünk? Hát elmondok egy esetet, hogy megértse. 1954-ben Abrudbánya mellett, Gura Barzán ki kellett cserélnünk a sodronypályát, a faszerkezetet fémre cseréltük, de úgy, hogy a 8 hónapi munka alatt csak egy hónapig állhatott a szállítás. Nem is volt semmi baj, bár így sokkal nehezebb dolgozni. Csak amikor az utolsó pillérre, a rakodóéra került a sor, akkor állt le a szállítás. Mi el is készültünk 26 nap alatt. Megépítettük sínre az új fémállványzatot, 16 méter magas, 14 méter hosszú és 6 méter széles volt, így sínen, minden rögzítés nélkül eléggé ingatag. Mikor ezzel elkészültünk, lebontottuk a régit, megépítettük az alapot, majd a helyére kellett húzni. Ezt azonban senki sem akarta vállalni. Én — fiatal voltam, szégyen is lett volna, ha félreállok — vállaltam. Még négyen mellém álltak, szép csendesen, csörlővel a helyére húztuk. 5000 lej prémiumot kaptunk. ...A pénz, amíg legéjig voltam, sohasem volt elég. Szabad időnk alig volt, de akkor is csak a kocsmába mehettünk. Na, úgy, hogy amit kerestünk, az ott is maradt. De ne úgy képzelje el, hogy állandóan mulattunk. Azt nem lehetett Miklós bácsi komoly ember volt, tudta, másnap nem reszkethet o korunk, éjszaka aludni kellett. Az ilyen fiatalokra, amilyen én is oltom, pedig különösen vigyázott. Ha valakinek van egy »fekete útja« volt, este szépen megvacsorázott vele együtt, lefeküdt, mikor ő, kivárta, amíg az öreg elaludt, aztán lábujjhegyen megszelt. Vusmjormn is úgy kellett, nehogy felzavarja. Reggel ötkor Pfl0fin^TMSZQtor De ki kellett ám szökni az agyból, frissen, mert nagyon szigorú ember volt, nem volt nála pardon... Hanem amikor megnősültem, ís't'ran hom ket °olyan nem voU-De %6 c nayon otthon voltam ’»f ajsmertem TM ison megisme;ked_ kőris agahoz Jött Nyújtódra Szólal ,aj Tavatunk, deen újévkor már jentem , ho, sztg aztan nem jártam otthon is vissza. Megkertem, a gyűrűket fel is huzok... lakodalomra jöttem, met nem jartam többet itthon, csak nj Hal így iolt. ember lettem. Lakodalom ...Mondom, ezután nagyon rum siehoiba költöztünk át, után ismét menni kellett, éppen ő , nem fogjuk igyolna_ De én akkor már tudtam, hogy a ""eaérkettem, a barakknak az gyolni, mint az udvariast. Ahogy egyik sarkában kimértem egy kottás-, hétnéteres helyet, és olyan megépítettem egy kis szövődből készült barakkoldalból szép j,i után hazajöttem az bút. Kipucoltam, bútort ácsoltam cS.. busszal mentünk, onasszony után. Csernátonból Kovász nyigonat nem ment. Elinnan vonattal akartunk tovább ^‘a~n ' ^ira. Onnan sem ment vodultunk mi ketten, gyalog, fel , nat. Mit számított, mentünk kellesen tovább Nehoi-ig... ügy fclcsi szobában. És attól éltünk aztán, abban a barakkban (1 gar1ifal az asszonyt, a kicsi kezdve, ahová csak lehetett, vittemajcit az első gyermek leánykát is, mert egy év múlva m GAJZÁGÓ Márton