Megyei Tükör, 1983. november (16. évfolyam, 3660-3685. szám)

1983-11-01 / 3660. szám

1918 — 1983 „A román nemzet élhessen összes jogaival”” A nemzeti harc történelmi folyama­tában, amelyet Ioan Inocheniie Micu tevékenysége előrevetített, olyan felté­telek között, amikor a kapitalista ter­melési viszonyok fejlődése egyre gyor­sabb ütemben valósul meg, objektív módon bevonták a küzdelembe a nép­tömegeket, elsősorban a parasztságot. Ők közvetlenül követték azokat a tár­sadalmi és nemzeti jellegű programo­kat és biztatásokat, amelyeket a bur­zsoázia dolgozott ki és terjesztett, mert a feudális társadalmi rendre tipikus társadalmi-gazdasági szerkezetek eltá­volításának gondolata egyrészt a szé­les néptömegeket, másrészt a felívelő­ben lévő burzsoáziát érdekelte. A ro­mánok számára külön jelentőséget nyert egységük és nemzeti független­ségük megteremtésének szükségessége. Azaz a románok, a Habsburg-impérium elnyomása alatti területek román la­kosságának túlnyomó részét alkotó pa­rasztság számára a társadalmi követe­lések szervesen összekapcsolódtak a nemzeti követelésekkel. Ám a társa­dalmi harc egyben közvetlenül hozzá­járult a román nép általános felemel­kedéséért vívott harchoz. Ilyen kettős jellegű volt a Horea, Cloșca és Crișan vezette nagy paraszt­­felkelés. Ez annyira nyilvánvaló volt, hogy azonnal be is vésődött a kortár­­sak tudatába, akik Dacia újraalakítá­sának gondolatát Koreának tulajdoní­tották, bizonyság rá a „Horea rex Da­ciáé“ feliratot viselő érmék. Ugyanak­kor Nyugaton Horeát a román nemzeti gondolkodás egyik képviselőjeként mu­tatták be, aki a vérpadon is ezt kiál­totta: „A nemzetért halok meg!“ E nagy társadalmi mozgás és a ro­mán nemzeti tudat állandó erősödése által meghatározott légkörben fejlődött az Erdélyi iskola nevet viselő nagy kulturális mozgalom, melynek jeles képviselői nemcsak tovább vitték a Ioan Inochentie Micu által elkezdett harc fonalát, hanem hatalmas törté­nelmi, filológiai és filozófiai ismere­tekre támaszkodva e harcnak erőtel­jes tudományos és ideológiai alapot biztosítottak. Samuil Micu, Gheorg­he $incai, Petru Maion, Ion Budai-Delea­­nu és mások nemcsak­ kiváló értelmi­ségiek voltak, de aktív harcosok is tár­sadalmi-politikai téren, odaadással és elkötelezettséggel szolgálták a román nép nemzeti függetlenségi vágyait. Legmeggyőzőbb bizonyítékkal szol­gált azonban az, hogy közülük egye­sek, például Samuil Micu, közvetlenül bekapcsolódtak abba a politikai moz­galomba, amely Supplex libellux va­­lachorum néven ismeretes. Ez a mozga­lom a románok, a társadalmi és nem­zeti érdekek nevében tömörítette „az egyházat, a nemességet, az egész erdé­lyi román nemzet katonai és városi rendjét“. A Supplex követelte, hogy a román népet helyezzék vissza hajdani jogaiba, hogy örülhessen a másik há­rom „nemzettel“, a magyarokkal, szá­szokkal és székelyekkel való teljes jog­egyenlőségnek. ..hogy a megalázó és megvetéssel teljes megnevezések, mint­ megtűrtek, a rendek közé nem számít­hatók és más ezekhez hasonlók, ame­lyeket külső jegyként ütöttek jogtala­nul és törvénytelenül a román nemzet homlokára, most teljes mértékben el­töröltessenek, nyilvánosan felszámol­tassanak és visszavonassanak, mint méltatlanok és igazságtalanok, és így ... az újjászületett román nemzet ös­­­szes jogaival élhessen.“ E követelések alátámasztására most már nem idéztek császári okleveleket, csupán megemlítették azokat, hanem elsősorban történelmi és természetes jogokat, amelyeket a felvilágosult gon­dolkodók megfogalmaztak: egyenlőség, társadalmi szerződés, az ember és a polgár jogai. Nem a románoknak ne­gyedik nemzetként való egyszerű elis­merését kérték csupán Erdélyben, ha­nem arányos képviseletet a fejedelem­ség politikai életében, ami a bécsi ud­var számára, az általa védelmezett ki­váltságos helyzet szempontjából nagy veszélyt hordozott magában. A romá­nok memorandumát olyan meggondo­lásokból utasították vissza, amelyek vi­lágosan tükrözték a birodalom meg­romlott szellemét, és amit maga Kau­nitz kancellár nyíltan kifejezésre is juttatott: ,,A románokat a jelenlegi kö­rülmények között negyedik nemzetté emelni teljes lehetetlenség, és ha ép­penséggel lehetséges volna, sok fontos megfontolásból nem lenne egyáltalán helyes.“ A románok petíciója másodjára is eredménytelen maradt, de rendkívüli visszhangja nem maradt el, ami egyen­lő volt tulajdonképpen a nemzeti tu­dat erőteljes megnyilatkozásával, vi­lágító pont a társadalmi szabadságért, a nemzeti egységért és függetlenségért vívott, felfelé ívelő küzdelemben. I­ r. Marin BADEA Több fiatalt a bányaiparnak Beszélgetés BODA JÁNOSSAL, a baráti bányaipari líceum pártalapszerveze­tének titkárával A Köpeci Bányaipari Vállalat min­denkor, de különösen most, nagyon igényli a fiatal új munkaerőt. Ezért érthetően a megújhodott város líceuma az utóbbi években új profilt kapott, azzal a jól meghatározott céllal, hogy minél több fiatalt a bányaipar felé irá­nyítsanak. Szeretnénk, ha tájékoztatna, mit tett és tesz az iskolai pártalapszervezet, az igazgatóság a tanulók munkára való neveléséért — kértük Boda János tit­kárt. — Gyakorlattá vált, hogy a pártalap­szervezet bürója évi tematikai tervet készít, összegezi az oktató-nevelő tevé­kenység, a politikai-szervezeti munka fontosabb tennivalóit. A párttag peda­gógusoknak konkrét megbízatásaik van­nak a tanulók sokoldalú nevelésének, a munkára, az életre való felkészítésé­nek biztosítása érdekében. Vannak, a­­kik a sólyom- és pionírszervezet tevé­kenységét irányítják, mások a KISZ- szervezet aktivitásáért felelnek, szak­köröket vezetnek, vagy a művelődési munkát segítik. Az is megszokott mód­szer, hogy az oktató-nevelő tevékeny­ség legfontosabb kérdéseinek pártalap­­szervezeti közgyűléseken vagy bü­ró ülé­seken való vizsgálatakor a párttagok számot adnak megbízatásaik teljesíté­séről. Tevékenységünk homlokterében ter­mészetesen a bányászszakma megsze­rettetése, a cselekvő munkára való ne­velés áll. Az iskolapadban szerzett el­méleti ismeretek mellett az összevont gyakorlatokat a tanulók a bányarész­legeken végzik. Ez lehetővé teszi, hogy a föld alatti ipari táj részlegein a fia­talok megismerjék holnapi munkahe­lyüket, szakmájukat. A felsőoktatásra készülőket is úgy irányítjuk, hogy e szakma felé igazodjanak. Eddigi ered­ményeinkkel nem lehetünk megeléged­ve, hiszen a pártalapszervezet kezde­ményezésére az utóbbi öt évre készült tanulmányból az derül ki, hogy isko­lánkban, líceumunkban végzett tanulók közül elenyészően kevesen választották munkahelyüknek a bányát. Az új tan­évben munkánk megjavításával bizto­sítanunk kell a sokoldalú elméleti és gyakorlati felkészítést, nevelőtevékeny­ségünk csak akkor lesz eredményes, csak akkor éri el célját, ha tanulóink a tanult szakmában, a bányaiparban is helyezkednek el. Lejegyezte DARÓCZI Ferenc A hídvégi hőközpont MEGYEI TÜKÖIJ I A Villamos Berendezéseket és Villanymotorokat Gyártó Vállalat szerelővona­lán sok fiatal dolgozik (GERGELY Béla felvétele) l­OV EMILEK !-TÖE NÖVEKSZIK (folytatás az első oldalról) 3500 lejről 2690—3690 lejre, vezető köz­gazdászoké 2780—4020 lejről 2920— 4230 lejre, mérnököké 2670—3670 lej­ről 2800—3850 lejre, vezető mérnököké pedig 2910—4230 lejről 3060—4140 lejre növekszik. A tarifális javadalmazás-növelés mellett november 1-től növekszik ezek­ben az iparágakban az azonos egység­ben megszakítás nélkül eltöltött szol­gálati időért járó szolgálati pótlék szintje. Az eddigi 3—1q százalékról a szolgálati pótlék 3—15 százalékra nö­vekszik, melyet azok­­ a dolgozók kap­nak, akik 3 évnél többet töltöttek u­­gyanannál az egységnél (eddig az alsó határ 5 év volt). Háromtól 5 évig ter­jedő szolgálati idő esetén 3 százalékos szolgálati pótlékban részesülnek, 5—10 évig 6 százalékosan, 10—15 évig 9 szá­zalékos, 15—20-ig 12 százalékos, 20 év felett 15 százalékos az emelkedés. Természetesen a gépgyártóipari, e­­lektrotechnikai és elektronikai ágazat­ban dolgozók javadalmazása október elsejétől a globális akkord kiterjeszté­se révén növekszk, a tervfeladatok túl­teljesítésének függvényében. Hasonló­képpen k­rrminális ^l halmazás vál­tozó rész^vrA növeked^^nem járul hoz­zá már szeptember 1. óta a termelés és nyereség megvalósításához és a nye­reség elosztásához való hozzájárulásért létrehozott alapok révén, valamint az exportterv teljesítéséhez való hozzájá­rulásért járó alapok növekedése révén. Ugyancsak szeptember 1-től ebben az iparágban is 1-né l 2 százalékra növe­kedett a különleges megvalósításokért járó prémiumalap. A sokévi tapasztalatokat felhasználva (folytatás az első oldalról) vükben, de mert e gazdaságban a je­lek szerint nem üres szóbeszéd a ter­mőföld megbecsülése, az összes terü­letek termővé tétele, hát így fogant az elhatározás, hogy az idén hetvenhét hektáron végzendő gyeptöréssel gyara­pítják szántóterületüket. Ezzel ezer hektár fölé emelkedett őszi mélyszán­tási előirányzatuk. Megkérdeztük Bagoly Tibor mérnö­köt, a gazdaság elnökét, hogy ez az elő­irányzat gyakorlatilag azt jelenti-e, hogy az idén Barátoson nem marad szántatlan parcella? — Nem­­ volt a tömör válasz. U­­gyanis Barátos határában van olyan parcella, amelyen semmilyen körülmé­nyek közepette nem tanácsos az őszi talaj­forgatás, tekintettel a talaj össze­tételére. Homokos területről van nyil­ván szó, amelyet nem akarnak kitenni szántás esetén a téli szélfúvás káros hatásának, a „téli eróziónak“. Ezen természetesen a tavasszal végeznek majd istállótrágyával egybekötött ta­laj­forgatást, burgonyaföldnek szánva e területet. (Összesen 250—300 hektáron kerül is­tál­lót­rágya a földbe.) Amit ^ig mindezt<(Mh túlmenően még az^ti mélyszán­ kapcsán el kell mondanunk, az a szakvezetők ál­landó jelenléte. Hol az elnök, hol Ke­­restély Csaba főmérnök a szakmai irá­nyító és ellenőr e napokban határuk­ban. S jól ismer­ve igényességüket,’ e két név számunkra garancia a minő­ségi munkálatok szabványainak betar­tására ... HARMINCEGY ÉV ÉPÍTŐTELEPEN „fi­, Sepsiszentgyörgyön vizsgáztam kovácsmesterségből 1947- ben. Elméletből az ipari iskolában, gyakorlatból pedig valahol a főtéren, egy kovácsműhelyben. Édesanyám száz lejt adott útikölt­ségre, de mi volt az az akkori milliós világban? Vizsga után el­indultunk hazafelé gyalogszerrel, voltunk vagy heten-nyolcan, frissen felszabadult mesteremberek. Az éjszakát a maksai állo­máson töltöttük, hajnalban újra elindultunk, három óra körül érkeztem haza... Hát így kezdődött az én hosszú vándoréle­tem ...“ Lőrincz László, a bányaipari szerelővállalat brigádosa — aki most a köröspataki külszinti fejtés számára szerel egy kotrógép­óriást —, 1947-ben tizenhét éves volt. Most, 1983-ban, 53 éves korában érkezett haza . .. Először bátyjával együtt kivették az iparengedélyt. A hato­dik kovácsműhelyt nyitották meg Nyújtódon. Dolgoztak az útü­gy­­nek is, így a katonaság után, 1951-ben már hozzájuk szerződött. Fogaras környékén építettek, ma is büszke rá, hogy a madarasi híd vasmunkáját ő készítette. 1952-ben elszerződött a kézdimarto­­nosi Vulpoi Nicolaéhoz, aki sodronypályaszerelő-vállalkozó volt, —­ úgy tudja, az egyetlen ilyen az országban. Hogy mi is ez a mesterség, mindenki elképzelheti, aki látott sodronypályát. Biztosan nagyfokú bátorságot igényel, és legalább ugyanannyi gondolkodást, no, meg százszázalékos megbízhatóságot, legkevesebb három-négy fém- és famegmunkáló mesterség alapos ismeretét. Szóval, egész embert igényel. Hogy hány helyen dolgozott, képtelenség követni. Csak jel­zésként sorolunk fel néhány helységnevet, ahol Lőrincz László, s 35—50 kézdimartonosi férfi egy-egy sodronypályával otthagyta a névjegyét. Borsabányán kezdte, majd dolgozott Dorna-Vatrán, Ege­resen (két vagy három ízben), Tohánban, Zalatnán, a vranceai he­gyekben, Resicán (kétszer is), Orlaton, Roman-Baksán, Cimpulun­­gon, Murfatláron, Nagyváradon, Rovináron, Fárcá$a­ti-en, Földvá­ron, Kolozsváron... A helységek számát akár hárommal is be lehetne szorozni, egyrészt, mert a felsorolás sem teljes, másrészt, mert szinte mindig három, legtöbbször különböző helységekben lévő munkaponton dolgoztak. .......Hogy milyen v­olt ez a vándorélet? Hát dolgoztunk. Az igaz, hogy mindig csak nappal, amíg világosság volt. Nyáron 10—12 órát, de úgy is volt, hogy pontosan annyit, amíg látni lehetett, télen pedig nyolcat, ilyenkor nem sokkal több ideig van vilá­gosság. ...Milyen volt az életünk? Hát elmondok egy esetet, hogy megértse. 1954-ben Abrudbánya mellett, Gura Barzán ki kellett cserélnünk a sodronypályát, a faszerkezetet fémre cseréltük, de úgy, hogy a 8 hónapi munka alatt csak egy hónapig állhatott a szállítás. Nem is volt semmi baj, bár így sokkal nehezebb dolgozni. Cs­ak amikor az utolsó pillérre, a rakodóéra került a sor, akkor állt le a szállítás. Mi el is készültünk 26 nap alatt. Megépítettük sínre az új fémállványzatot, 16 méter magas, 14 méter hosszú és 6 méter széles volt, így sínen, minden rögzítés nélkül eléggé inga­tag. Mikor ezzel elkészültünk, lebontottuk a régit, megépítettük az alapot, majd a helyére kellett húzni. Ezt azonban senki sem akarta vállalni. Én — fiatal voltam, szégyen is lett volna, ha félre­állok — vállaltam. Még négyen mellém álltak, szép csendesen, csörlővel a helyére húztuk. 5000 lej prémiumot kaptunk. ...A pénz, amíg legéjig voltam, sohasem volt elég. Szabad időnk alig volt, de akkor is csak a kocsmába mehettünk. Na, úgy, hogy amit kerestünk, az ott is maradt. De ne úgy képzelje el, hogy állandóan mulattunk. Azt nem lehetett Miklós bácsi komoly ember volt, tudta, másnap nem reszkethet o korunk, éjszaka aludni kellett. Az ilyen fiatalokra, amilyen én is­­ oltom, pedig különö­sen vigyázott. Ha valakinek van egy »fekete útja« volt, este szé­pen megvacsorázott vele együtt, lefeküdt, mikor ő, kivárta, amíg az öreg elaludt, aztán lábujjhegyen megszelt. Vusmjormn is úgy kellett, nehogy felzavarja. Reggel ötkor Pfl0fin^TMSZQtor De ki k­el­­lett ám szökni­ az agyból, frissen, mert nagyon szigorú ember volt, nem volt nála pardon... Hanem amikor megnősültem, ís't'ran­ hom ket °olyan nem voU-De %6 c nayon otthon voltam ’»f ajsmertem TM ison megisme;ked_ kőris agahoz Jött Nyújtódra Szólal ,aj Tava­tunk, deen újévkor már jentem , ho,­ sztg aztan nem jártam otthon­ is vissza. Megkertem, a gyűrűket fel is huzok... lakodalomra jöttem, met nem jartam többet itthon, csak nj Hal így i­olt. ember lettem. Lakodalom ...Mondom, ezután nagyon rum siehoiba költöztünk át, után ismét menni kellett, éppen ő , nem fogjuk igy­olna_ De én akkor már tudtam, hogy a ""eaérkettem, a barakknak az gyolni, mint az udvariast. Ahogy egyik sarkában kimértem egy kottás-, h­étn­éteres helyet, és olyan megépítettem egy kis szö­vődből készült barakkoldalból szép j,­i után hazajöttem az bút. Kipucoltam, bútort ácsoltam cS.. busszal mentünk, on­­asszony után. Csernátonból Kovász nyigonat nem ment. Elin­­nan vonattal akartunk tovább ^‘a~n ' ^­ira. Onnan sem ment vo­­dultunk mi ketten, gyalog, fel , nat. Mit számított, mentünk kelle­sen tovább Nehoi-ig... ügy fclcsi szobában. És attól­­ éltünk aztán, abban a barakkban (1 gar1­ifal az asszonyt, a kicsi kezdve, ahová csak lehetett, vittem­ajci­t az első gyermek­­­ leánykát is, mert egy év múlva m GAJZÁGÓ Márton

Next