Megyei Tükör, 1983. november (16. évfolyam, 3660-3685. szám)
1983-11-01 / 3660. szám
Régészeti ásatások Torján és Kézdikőváron Ebben az évben a múzeum kutatógárdájának figyelme az erősdi ásatások folytatása mellett Torjára és környékére összpontosult. Az Olt-kanyarban az erősdi festett kerámiás kultúra tanulmányozását a múzeum a bukaresti Régészeti Intézettel karöltve végezte. Erősdön dr. László Ferenc által megkezdett és 1925- ben, halálakor félbehagyott ásatást 1968-ban dr. Ion Nestor akadémikus folytatta, és a kutatások nem szüneteltek Nestor professzor halála után sem. Ez évben tovább folyt a művészi festésű edények égetőkemencéinek feltárása. E műveltség nyomait a Feketeügy völgyében is kutatták. A Torja-patak völgye már az ősidőkben biztosította az ember számára a letelepedést. A patak bal partján lévő terasz megőrizte az őskőkortól kezdve egészen a székelyek letelepedéséig minden történeti kornak az emlékeit. Ebben az évben a kutatás az újabb kőkor, a bronzkor, valamint a kora középkor kultúrája emlékeinek a feltárását tűzte ki célul. Erősdi típusú festett kerámiás települést tárt fel a múzeumi munkaközösség Torja határában, a Balázs Telke nevű helyen. Az 5X5 m nagyságú felszíni lakásokból sok munkaeszköz, kőbalta, orsónehezék és festett edény került elő. A település azt mutatja, hogy az újkőkori ember az újkőkor végén több helyt is megtelepedett. A bronzkor emlékei a Torja váránál kerültek elő, s az, hogy abban a korban itt a bronzkori emberek várat építettek, arra mutat, hogy nagy népi megmozdulások történtek, melynek hatásai itt is megmutatkoztak. Torja várát a bronzkor közepén a Wietenbergi műveltség hordozói építették. A hegycsúcsot magas földsánccal és mély árokkal vették körül. A földsáncot kővel kevert átégett földdel rakták, s valószínű, fapaliszáddal erősítették meg. A vár csak menedékül szolgált és stratégiai célból építették. E kultúra hordozóinak vidékünkön ez az első ilyen típusú eddig ismert vára. A kora, középkor nyomai Kézdikővár határában kerültek elő a Faluhely nevezetű részen. Már a helynév is jelzi az egykori települést. A terasz egyik pontján az öregek szerint kápolna állott, melynek még a romjai is eltűntek. Az ásatás folyamán előkerült a román stílusú, félköríves apszisú kis templom, melyet a körülötte feltárt sírok alapján a XII. sz. végére, a XIII. század elejére lehetett keltezni. A templom belsejében talált falfestmény-töredékek azt bizonyítják, hogy a templom a XIV. században még állott. A koporsó nélküli kelet-nyugat tájolású sírok a zabolai és petőfalvi temetővel való egykorúságra mutatnak. A kora középkori falu elpusztult, s a régi Peselnek község alapítóinak a települési helyét őrzi a Faluhely név. Alapítói a XII—XIII. században itt letelepedett székelyek voltak, akik lakóhelyüket elhagyva, életkörülményeiknek jobban megfelelő helyre költöztek. A megye római kori emlékeinek felkutatása sem szünetelt. Az Ojtozi szorost védő limes már a múlt évben megtalált egyik pontjáról kiindulva megtörtént a római táborhoz tartozó őrtornyok felkutatása. Ezek, valamint a tábor további feltárására az elkövetkező években kerül sor. A kutatások eredményei jelentősen gazdagították ismereteinket a megye múltjára vonatkozólag. A tanulóifjúságnak Coro Artúr történelem szakos tanár vezetése alatt a munkálatokba való bekapcsolása a hazafias nevelést szolgálta. A szülőföld, a közös múlt megismerése elmélyíti a barátságot, a testvériséget mindazok között, akik ezen a vidéken élnek és dolgoznak. Dr. SZÉKELY Zoltán Pi tutik keserű-édesen A komandói pékségből ínycsiklandó friss kenyérillat árad. Kislányom határozottan és kitartóan unszol, kérnék engedelmet, hogy megnézhesse, hogyan is készül az ízes-ropogós komandói kenyér. Nincs mit tennem, kötélnek állok, s hosszú perceken át figyeljük együtt a tésztaszaggatást, a formázást, a bevetést. Lenyűgöző szakértelemmel végzik dolgukat a mesterek. Kimért, pontos mozdulatokkal, szemmel már-már alig követhető gyorsasággal. Kislányom járt már kenyérgyárban, kisiskolás élményei közé tartozik néhány gyárlátogás. De ez más. Mintha egy kicsit a múltba, mintha egy régről átmentett időszeletbe léptünk volna vissza. Miért olyan jó a komandói kenyér? Miért? Mit válaszoljak erre? Ha azt mondom, azért, mert kézzel készítik, a gépet szórnám le, a gépet, melyre mégiscsak szükségünk van. Sokezres, milliós városoknak mégsem lehetne már kézzel dagasztott, akkurátusan kiszaggatott kenyértésztából sülni. De mégis, vajon tényleg, miért olyan ízletes a komandói kenyér!? Tán azért, kislányom, mert akik készítik, naponta találkoznak a kenyér elfogyasztóival: kezet fognak és jó napot, jó munkát kívánnak egymásnak. Nehéz elképzelni, de tán jó lenne, ha más dolgainkban is így lenne ez... ★ Barátom komoly stúdiumokat végzett férfi, mérnökember. Teszi is tisztességgel dolgát a gyárban, panasz nem lehet rá. De oly merész volt, hogy néhány nappal kinevezése után jelentkezett a gyár tánccsoportjába, s azóta beosztottjaival együtt ropja. Nincs ebben semmi rossz, egy másik barátom — körorvos — maga szervezett falujában tánccsoportot. A szokatlan: néhány kolléga ajkbiggyesztő, értetlen, legyintő véleménye. „— Hát komoly ember az ilyen.“ ★ Egy rendhagyó képeslap-szöveg: „Drága barátom, amikor legutóbb nálatok jártam, tucatnyi képeslapot vásároltam. Nézd, milyen szép múzeumotok épülete. Keresd fel néha helyettem is.“ VARGYASI Miklós A bodoki borvíztöltő automata töltő vonala (TABANEK János felvétele) TISZTELT SZERKESZTŐSÉG ! VAN-E LEHETŐSÉG? Már több mint egy hónapja húzzák ismét (mert évekkel ezelőtt is ezt tették!) gyermekeink és mi, szülők az iskolásfüzetekbe a margót, kisebb-nagyobb sikerrel. Felvetem a kérdést: mi lenne, ha gyárilag készülnének margóval a kisiskolásoknak szánt füzetek? Ahogyan még az én gyermekkoromban volt. Tehát még újdonságszámba sem menne, csak egy régi jó gyakorlatot élesztenének fel — írja levelében Horváth Csaba sepsiszentgyörgyi olvasónk. ★ Tisztelt olvasónk, mi az ötletét közöljük, sőt javaslatát eljuttatjuk a bu$tem i papírgyár vezetőségéhez (ugyanis ott készülnek a kisiskolások füzetei), s a kapott választ szintén közöljük. „SZÍVES ELNÉZÉSÉT KÉRJÜK!“ A megyei helyi szállítási vállalattól kaptuk a következő választ: „Nagyon sajnáljuk a 88 éves Imre Lajos bácsit sérüléséért. A baleset okozója viszont elsősorban az utas volt és nem a gépkocsivezető. A 31—*CV— 341. rendszámú autóbusz a jelzett időpontban a 7. számú vonalon közlekedett és egyszerre indul az 5-ös számú busszal. Tehát túlzsúfoltságról nem lehetett szó. Lajos bácsi az első ajtónál ült fel a járműre és a hátsó ajtónál akart leszállni. Sajnos, nem tartotta be a legelemibb szabályt, miszerint leszálláskor szigorúan a középső és az első ajtót kell használni. A gépkocsivezető ugyanis nem láthatja a visszapillantó tükörben a hátsó ajtónál leszállásra készülő utasokat, csak a felszállást tudja figyelemmel kísérni. Így történt meg, hogy a két ajtószárny között leszállásra készülő utast a sofőr nem vette észre és az összecsukódó ajtó megütötte. Kérjük Lajos bácsi szíves elnézését, ugyanakkor felhívjuk a mozgássérülteket, kisgyermekes szülőket és idősebbeket, hogy fel- és leszállásnál főleg az első ajtót vegyék igénybe.“ MENNYIT BÍR EL EGY MŰANYAG ZACSKÓ? Állítólag öt kilót. Igaz, gyártóik nagyon elővigyázatosak, mert nem jelzik sehol rajta, sőt annyira elővigyázatosak, hogy még cégjelzésüket is titokban tartják. Mert ugye itt vannak azok a nagyon zörgő hangot kiadó zacskók, amelyekkel nem ötöt, de még egy-két kilónyi árut is veszélyes vinni. Szemtanúja voltam nemegyszer, amikor az üzletből sem lépett ki a vásárló, és máris a földön volt az áru. A zacskók kiszakadnak alul, vagy a fülük marad az ember kezében. Kíváncsi voltam, hol gyártják ezeket a „remekműveket“, és megkértem az egyik üzletfelelőst, nézné meg a szállítmányt kísérő lapot. Így tudtam meg: a polietilén zacskókat a gyergyóalfalusi téesz készíti. A cetlit be is küldöm a szerkesztőségnek dokumentum végett, és megkérem önöket, kérdezzék meg kereskedelmi vezetőinket, miért vásárolnak ilyen zacskókat, ha még 1 lej is az ára, amelyekben árut vinni nem lehet? — fejezi be levelét Szilágyi Magdolna sepsiszentgyörgyi olvasónk. ür Ezennel meg is kérdeztük. A szállítmányt a gyümölcsöt és zöldséget forgalmazó vállalat rendelte és dobta piacra. Remélhetőleg nem ismétli meg a rendelést, vagy ha igen, legalább minőségileg ellenőrzi az árut. A MI ÜNNEPÜNK Októbernek ez a napja napfénnyel volt tele — kezdi levelét Incze Mózes és Aczél Franciska, a baróti általános iskola II. osztályos tanulója. A jó öreg „Naptanító bácsi“ értünk fényesítette olyan ragyogó fa orcáját. De még a Diákdomb öreg gesztenyefái is tisztelegve potyogtatták gyermekörvendeztető termésüket az osztályunk ablaka előtt. Mintha csak azt mondták volna összesúgva: — Ni csak ezek a kipirult arcú gyermekek ma pionírok lesznek. Nagy megtiszteltetés! S mi éreztük,velünk örül az egész természet. Izgalomtól elfulladó hangon, de telve elhatározással, a jobbá válás szándékával mondtuk el a fogadalmat. A III. B. osztaga kedves ajándékokkal lepett meg bennünket. Majd együtt énekeltünk, szavaltunk. Ez a nap a mi ünnepünk volt. Szerkesztőségi üzenetek: Szigethi János, Sepsiszentgyörgy: Az ügy, amit levelében felvetett, elég bonyolult, ezért alaposabb kivizsgálásra szorul, tehát a válaszra várnia kell. Kató György, Kovászna: Panaszát a kézdivásárhelyi Munkás kisipari szövetkezetről kivizsgáltuk. A javításra beadott szivattyút nem találták meg. A szövetkezet vezetősége kéri, jelentkezzék a kártérítés átvételéért. Szerkesztette GALIGER József Tájékoztatás több olvasónk részére Korábban adott válaszainkban már közzétettük a 223 1974. sz. törvényerejű rendelet azon előírásait, amelyek szerint Romániában természetes személyek tulajdonában csak akkor lehet házból vagy telekből álló ingatlan, ha lakhelyük az ország területén van. Éppen ezért azok a személyek, akik kérvényezik az országból való végleges távozásuk engedélyezését, megelőzőleg kötelesek az állam részére elidegeníteni, fizetés ellenében, ingatlanaikat. A fenti jogszabály azt is kimondja, hogy az ezen előírás kijátszásával kötött jogügyletek, jog szerint semmisek. Több olvasónk feltette azt a kérdést, hogy mi történik abban az esetben, ha az eltávozási engedélyt kérő személy megelőzőleg természetes személy részére idegeníti el ingatlanát. Ilyen esetekben, az elidegenítő okiratok az állam részéről a bírói szerveknél megtámadhatók. A per folyamán nem az ingatlant megszerző jóhiszeműségét kell bizonyítani, hanem az elidegenítő rosszhiszeműségét. A rosszhiszeműség általában vélelmezhető akkor, ha az elidegenítés időpontja és a végleges eltávozás céljábóli jelentkezés közötti időpont között csak egy nagyon rövid, például csak egy néhány hónapos időszak telt el. Ellenkezőleg, ha ez az időszak két-három év, nyilvánvaló lehet a jóhiszeműség fennállása az elidegenítő részéről, nem tételezhető fel ugyanis, hogy a kérdéses ingatlan elidegenítésének időpontjában még nem határozta el magát, hogy a végleges eltávozás engedélyezését kérje. Természetesen, még sok más ténykörülmény is felmerülhet a jó- vagy rosszhiszeműség bizonyítása, illetve ellenbizonyítása céljából. F. Z., Kovászna A munka mennyisége és minősége szerinti javadalmazásra vonatkozó 57/ 1974. sz. törvény 196. szakasza értelmében az ugyanazon egységben letöltött megszakítás nélküli szolgálati időért járó többletet és a különleges körülmények között végzett munkáért járó többletet beleszámítják az ideiglenes munkaképtelenség esetén kifizetendő segélybe (táppénzbe). Dr. CSEREY Zoltán 2.-3