Megyei Tükör, 1984. december (17. évfolyam, 3997-4022. szám)
1984-12-01 / 3997. szám
A határtalan tisztelet és kommunista elkötelezettség jegyében tisztségébe, ami biztos kezessége eljö„A Sepsiszentgyörgyi Olt Textilipari Vállalat kommunistái, összes dolgozói kifejezzük szívünk mélyéből jövő határtalan örömünket, hogy Önt, a haza legszeretettebb fiát újraválasztották a párt legmagasabb tisztségébe. Mi az ön újraválasztásában az egész nemzet akaratának megvalósulását látjuk, annak a hő vágyának a teljesülését, hogy a párt élén a zseniális forradalmi stratéga, a lánglelkű hazafi álljon, aki egész lényét az igazságosság. Románia függetlensége szolgálatába állította, az a kommunista, aki fáradhatatlan, mélységesen megújító tevékenységével, kiegyenlíthetetlen odaadással azt a felbecsülhetetlen forrást, ragyogó példát jelenti számunkra, melyet mindannyian követünk. Biztosítjuk Önt, hőn szeretett és tisztelt NICOLAE CEAUSESCU elvtárs, hogy egységünk dolgozói továbbra is erejüket nem kímélve, odaadással dolgoznak, hogy valóra váltsák a Román Kommunista Párt XIII. kongresszusa határozataiból rájuk háruló feladatokat“. ..Kifejezve a Sepsiszentgyörgyi Cigarettagyár kommunistáinak, összes dolgozóinak gondolatait és érzelmeit, hazafias büszkeséggel és lángoló lelkesedéssel adunk hangot örömünknek és teljes megelégedésünknek, hogy önt újraválasztották a párt legmagasabb vendű sikereinknek, a haladás és a civilizáció útján. A kommunisták magas szintű fóruma határozataiba foglalt nagyszerű célkitűzések új, ragyogó távlatokat nyitnak a haza, az emberi személyiség sokoldalú fejlődésének, az összes dolgozók képességeit, tehetségét, szorgalmát mozgósítják, hogy újabb fényt adjanak szocialista hazánk ragyogó arculatának. Vállaljuk győzelmes pártunk és Ön előtt, mélyen tisztelt NICOLAE CEAUSESCU elvtárs, hogy töretlenül követjük Önt a haladás, a boldogság és békeeszményeink valóra váltásában, pártunk és államunk bel- és külpolitikája következetes életbe ültetésében, annak a politikának valóra váltásában, melynek ön a kezdeményezője és amelynek célja hazánk felvirágoztatása, nemzetközi tekintélyének növelése.“ „A Sepsiszentgyörgyi Gépeket és Gépkocsialkatrészeket Gyártó Vállalat célgépgyártó részlegének román és magyar fiataljai, mélységes megelégedéssel és jogos hazafias büszkeséggel köszöntötték a kommunisták magas szintű fórumát, mely eleget téve az egész nemzet akaratának, újraválasztotta önt a párt legmagasabb, főtitkári tisztségébe, azt az eseményt, mely meghatározó jelentőségű az egész nemzet sorsát tekintve. A legmesszebbmenő érdeklődéssel követtük a párt kongresszusa elé terjesztett nagyszerű jelentését, ezt a kimagasló elméleti és gyakorlati jelentőségű dokumentumot, a román valóság realitásának mélyreható elemzését, mely magán viseli az ön mélységesen tudományos, forradalmi gondolkodásának bélyegét. Vállaljuk, hogy szervezetünk KISZ- tagjai a KISZ-bizottság vezetésével minden erejüket latba vetik feladataik példás teljesítéséért.. ..Abból az alkalomból, hogy Önt az egész párt és a nép akaratából a történelmi jelentőségű XIII. kongresszus újraválasztotta a párt legmagasabb, főtitkári tisztségébe, ki szeretném fejezni mélységes tiszteletemet és nagyrabecsülésemet az iránt a fáradhatatlan, példaadó tevékenység iránt, melyet a párt és az ország élén fejt ön ki, tisztánlátással vezetve az országot a haladás és civilizáció újabb lépcsőfokai, a szocializmus és kommunizmus újabb győzelmei felé. A magam és családom nevében kérem, fogadja szívből jövő forró és tiszteletteljes üdvözletünket, kívánunk egészséget, munkabírást nagyszerű népünk javáért és boldogságáért“ — írja Bilibók Mihály kovásznál építőmester. Románia ar ezredfordulón (folytatás az első oldalról) szú távon szavatolhatják a növekvő energiaigények megfelelő kielégítését. Az ezredfordulóig körülbelül kétszeresére növekszik a mezőgazdasági termelés. Ebben az időszakban különös gondot fordítanak a területszervezésre és az összes hasznosítható talajok feljavítására és öntözésére — ez körülbelül 6,5—7 millió hektárt teszi ki — annak érdekében, hogy a lehető legmagasabb szinten biztosíthassuk a földalap kihasználását, a rekordhozamokat. Ezáltal biztosítjuk a lakosság fogyasztási szükségleteinek teljes kielégítését és a nemzetgazdaság egyéb szükségleteinek megfelelő fedezését. Már a következő ötéves terv folyamán végbemegy a mezőgazdaság komplex gépesítése, a teljes kemizálás, új, nagy hozamú haszonnövény-fajták kikísérletezése, kiváló biológiai tulajdonságú állatfajok kitenyésztése, megvalósítva az erős belterjes mezőgazdaság műszaki-anyagi alapjait. Mindez lehetővé teszi, hogy országunkban a jövőben legkevesebb 35 millió tonna gabonát termeljünk, jelentősen növekedjék az ipari növények hozama, a zöldség-, szőlő- és gyümölcstermesztés. Rendkívüli mértékben fog fejlődni az állatállomány, általánosodnak a jó genetikai tulajdonságú, magas hozamokat biztosító fajták. Az évszázad végéig rendkívüli feladatok várnak a tudományos és műszaki kutatásra. E kutatás eredményeinek el kell vezetniük az ország gazdasági kincseinek a lehető leghatékonyabb felhasználásához, a gazdasági élet és a technológiai szervezés rendkívül magas szintjéhez. E kutatásoknak arra kell összpontosítaniuk, hogy feltárják a legfontosabb fizikai, kémiai, biokémiai és biológiai folyamatokat, hozzájáruljanak az anyag szerkezetének mélyebb és alaposabb megismeréséhez, s ennek alapján olyan műszaki és más természetű eljárásokat dolgozzanak ki, amelyek valamennyi területen elősegítsék a társadalmi szükségletek jobb kielégítését, fokozzák a román tudomány részvételét a megismerés általános kincsestárának gazdagításában. A román tudományos kutatás a jövőben — más országokkal együttműködve — egyre intenzívebben kapcsolódik be az óceánok, a világűr és új energiaforrások tanulmányozásába és a kutatás eredményeinek hasznosításába, az emberiség tudáskincsének gyarapításába. Az ország hatalmas lendületű fejlesztése, a termelés korszerűsítése a XX. század utolsó részében csakis a tudomány és a technika, az általános emberi megismerés eredményeinek széles körű felhasználásával oldható meg, csak úgy biztosítható a fejlődés magas szintje, ha a román tudomány teljes erejével bekapcsolódik a természet és a világegyetem titkainak feltárásába. Ez, végső soron, gazdasági-társadalmi haladásunkat szolgálja. 4 nagy egyesülés (folytatás az első oldalról) tatott hatalmas küzdelmet irányította, egybefogta az egész nemzet létérdekeiért folyó harcban. Átvéve és tovább gyarapítva a nép legjobb hagyományait, forró hazaszeretettől áthatva, a kommunista párt harcra kelt a tömegek jólétéért és társadalmi törekvéseiért, az igazságosságért, nemzeti különbség nélkül az összes dolgozók egyenlőségéért, a kizsákmányolás, a társadalmi és nemzeti elnyomás felszámolásáért. Pártunk határozottan a haza nemzeti függetlensége, területi épsége, szuverenitása megvédelmezésének álláspontjára helyezkedett. A társadalmi és nemzeti felszabadítási, antifasiszta és antiimperialista forradalom győzelme megnyitotta az utat a szabad fejlődés, a szocialista és kommunista jövő felé. A kommunista párt vezetésével, a saját sorsának urává lett nép olyan utat járt be az eltelt negyven esztendő alatt, amelyről még a legmerészebbek sem álmodtak. Különösen az utóbbi tizenkilenc esztendő emelkedik ki, a párt IX. kongresszusa utáni időszak, amelyet méltán illet ma népünk a CEAUȘESCU-KORSZAK elnevezéssel. Eredményeink birtokában büszkén kijelenthetjük, soha nem volt ilyen gyors ütemű a fejlődés, amelyet a szocialista haza minden vonatkozásban magáénak mondhat. Hihetetlen ütemben gyarapodtak a termelőerők, az ország különböző vidékeinek harmonikus fejlesztésére vonatkozó pártpolitika lehetővé tette, hogy régebb a fejlődés perifériájára szorult megyék rálépjenek a gyors ütemű haladás útjára. A nagy egyesülés idei megünneplésére olyan körülmények között kerül sor, amikor egész népünk még a XIII. kongresszus munkálatai lelkes hangulatában él. Az a tény, hogy népünk legszeretettebb fiát, a lánglelkű hazafit, a nemzetközi élet kiemelkedő személyiségét, NICOLAE CEAUSESCU elvtársat, a kongresszus újraválasztotta a párt legmagasabb, főtitkári tisztségébe, biztos kezességét jelenti annak, hogy azt az utat, amely Románia további felemelkedéséhez vezet, eredményesen, sikeresen bejárjuk. A román nép hajdani eszményei ma felerősödve jelentkeznek, gazdagabban élnek mindannyiunkban, s megvalósításukban bizton támaszkodhatunk azokra a célkitűzésekre, amelyek a szocializmus útján, a kommunizmus felé való haladás útján egyre merészebb, bátrabb lépésekre, feladatokra serkentenek. Bárót, 1981 (GERGELY Béla felvétele) MEGYEI TÜKOR >1 f VEI.OHES FALVAK FILMFESZTIVÁLJA (folytatás az első oldalról) Kor szolgálatában című témával tudományos előadásokat tartanak és dokumentumfilmeket vetítenek, tudományos könyvek kiállítását tervezik. A témák között szerepelnek előadások, melyek a román nép függetlenségért vívott évszázados harcait ismertetik, egybekötve olyan filmek vetítésével, amelyek ebből a harcból inspirálódtak, mint a Mihai Viteazul, a Ștefan cel Marc vagy a Sárga rózsa című filmek. Szerepelnek előadások, amelyek a román klasszikusok és a román film kapcsolatát elemzik, vagy az egyesüléssel foglalkoznak. Ezeken a vetítéseken a Megyei Múzeum és a Könyvtár munkatársai is közreműködnek. A megyei tudományos brigádok részvételével terveznek előadásokkal egybekötött vetítéseket távoli, mozival nem rendelkező helységekben, munkatelepeken is. A falvak filmfesztiválja remélhetőleg közelebb viszi majd falvaink film iránt érdeklődő közönségét a filmhez, a mozihoz is, amíg csak így tudja betölteni nevelő fitációját. Továbbra is nagy érdeklődésnek örve zöm íí vészetben kiállítás Az ember és értékei a román kép A Megéneklünk, Románia fesztivál ötödik kiírása körzeti, városi, municípiumi szakaszának versenyein az öröm és a bánat, az elégedettség és az elképedés bonyolult érzéseit élhetjük át az amatőröket és művészcsoportokat figyelve. % örültünk például a Zágonban színpadra lépő rétyi fúvószenekar kiváló teljesítményének, örültünk annak a kétségtelen ténynek, hogy Kelemen Antal céltudatos, átgondolt és önfeláldozó munkája nem volt hiábavaló: a rétyi fúvószenekar évről évre fejlődik, tanul. Követendő példa lehet bármely amatőr művészcsoport előtt. S örvendetes az is, hogy készülődik az utánpótlás is Rétyen! Egy részük már a zenekarban fújja. Olyan hagyomány teremtődik tehát ebben a községben, ami kötelez, örvendetes, hogy — ismételjük — van, akiket kötelezzen! Újabb és újabb tehetséges, szorgalmas fiatalokkal egészülhet ki bármikor a zenekar.. .. Elgondolkoztató és elképesztő, ami a versösszeállításokcal, közkeletű kifejezéssel, az ..irodalmi montázsokkal történik... Eddig alig láttunk ebben a műfajban olyant, amelyik valóban elfogadható lenne. A célirányos agitáció vagy nem elég célirányos vagy nem párosul elég átgondolt és hatásos koreográfiával. Vagy egyszerűen érthetetlen. Finoman kifejezve, baj van a szereplők szövegmondásával. Vagy hadarnak vagy dünnyögnek, és általában nem tudják pár soros szövegeiket. A mozgásukról — mert minek írjunk fennhéjázó túlzással koreográfiát? — akkor jobb nem is beszélni. Csak áll mi; a színpadon ezek a (többnyire) gyengék, mintha nyársat nyeltek volna, s amikor rájuk kerül a sor, eldarálják szövegeiket. Amelyeknek tisztjük (s a költőik elképzelése) szerint fel kellette „melegíteniük“ közönséget, agitálniuk kellene a béke és a haladás mellett, a haza és a szülőföld szeretésért kellene indítsanak. Még elgondolkoztatóbb a helyzet a statisztika tükrében. A fesztivál legutóbbi kiírásán ugyanis 188 ..irodalmi montázst nevezett, míg az ötödiken, az idein ugrásszerűen 247-re... A szám megnőtt ez a szám: ugrásszerűen megnőtt — csóválhatja bárki a fejét, aki már látott néhányat a csoportok közül •—, de a minőség, a színvonal? Hát ott még akadna tennivaló.. . Végezetül: a napokban jelent meg A hét 29. Tett száma Háború és vagy béke címmel. Az alternatíva, amit felrajzol, világos: a béke! A Rostás Zoltán szerkesztette folyóirat cikkei ezt járják körül (hadházi) köfnyvesrolt NOVEMBERI TALLÓZÓ A novemberben árusításra kerülő könyvek rövid bemutatását kezdjük egy verseskötettel. Visky András: Partraszállása a Forrás sorozat újdonsága, érzékeny, meditálásra hajlamos költői kedéllyel ismertet meg, s a tavalyi forrás-költők, Kovács András Ferenc és Bíró Ferenc könyveivel együtt bizony nja, hogy korántsem apad a „forrás", ahogy ezt még néhány éve egyesek állították. Sőt! A romániai magyar költészetnek méltó utánpótlása készüllődik, még ha egyelőre formai játékokvagy önmaga ..körüljárásával“ is van elfoglalva ezen utánpótlás. De hát mivel is legyen? Néha már vannak soraik, versszakaszaik, amelyek szíven ütnek. S ez nem is kevés. A román költők sorozat új darabja Ioanid Romanescu: Másodnapon című könyve, amely egy játékosságra, öngúnyra, gúnyra, paródiára hajlamos költőt, mutat be, második „komolyabb“ korszaka alapján, Németi Rudolf érzékeny, pontos fordításában. De talán mégsem ártott volna a „játékokból“ is közölni mutatóba. Akkor láthattuk volna, honnan hova juthat viszonylag, rövid idő alatt egy költő. Egy novelláskötet, egy regény és egy könyvben két kisregény a romániai maigyar próza e hónapi termése. Egyedi Péter: Előzés hajtűkanyarban (történetek változó idővel és kamerákkal) a költőként és tanulmányíróként ismert Egyed első prózakötete, s talán legkiérleltebb könyve. Két novellaciklust tartalmaz, az Üdvlövést és a Monostort. A novellák kiegészítik és magyarázzák egymást, két regényt tördel elbeszélésnyi részletekre a szerző, s a két összefüggő történet is több ponton metszi egymást. Mindez mintha azt bizonyítaná, hogy Egyedet egyre inkább az „összefüggések tébolyan foglalkoztatja, nagyobb prózai műve készülődik. (Külön említést érdemel a könyv címlapja. Nagy Géza kiváló munkája . . .) Delici Gábor: Az utolsó négy nap című regénye — amelyről a szerző Az ártatlan bemutatója előtt adott interjújában már nyilatkozott lapunknak — kalandregény a javából. Cselekménye a negyvennégyes „sorsfordító” évben történik. Többet elárulni róla illetlenség lenne. Kozma Mária tavalyi összefüggő és Csíksomlyó történetében kutakodó elbeszéléskötete után két kisregényt adott ki, Kő, ha ütik és A játék címűeket. Az elsőt elsietettnek, kiérleletlennek érezzük, a másodikat néha elsodorja a játékkedv. Kozma novellaírói erényeiből — elsősorban borzongató fantasztikumra való kétségtelen hajlamából — vajmi kevés van itt jelen ... És most a tanulmánykötetek. A Horea, Cloșca és Crișan vezette paraszti felkelés kétszáz éves évfordulójára érdekes szöveggyűjteményt adott ki a Kriterion: A Horea vezette 1784 es parasztfelkelés a források tükrében címen. A Magyari András által gondozott könyv hasznos olvasmány, a kor mélyebb megismeréséhez segít hozzá. Mint ahogy hasznos olvasmány Köllő Károly Két irodalom mezsgyéjén című román—magyar összehasonlító irodalomtörténeti tanulmányokat tartalmazó kötete és Spielmann József orvostörténész Betegség, orvoslás, társadalom című orvosszociológiája is. Külön figyelmet érdemel Semlyén István Illúziók lázadása című, a szerző által szerényen „publicisztikai írások”ként jelölt tanulmánykötete is. Semlyén érzékenyen figyeli korunk visszás jelenségeit, már témái is izgalmasak: a város kérdőjeleiről ír, az ellenkultúra forrásvidékén „csatangol", a terrorizmus okait kutatja, a parancsteljesítés etoszáról értekezik. S közben minden írásában az érdekli igazán, hogy „van-e saját logikája a történelemnek?" Könyve vitára serkentő olvasmány ... BOGDÁN László Radoszveta Bojadzseva immár harmadszor vezényelt Sepsiszentgyörgyön, de talán soha ennyi energiát nem fordított a pontos zenekari játék, az együttmuzsikálás létrehozására, mint legutóbbi vendégszereplésekor. *Nem vitás, a filharmónia jelenlegi formációjával nehéz most karmesternek kiegyenlített hangzáseffektusok, hibátlan szólók megvalósítása. Nos, a bolgár karnagy igyekezett kihozni a zenekarból mindazt, amit arányérzete, karmesteri rutinja segítségével megtehetett. A tökéletesebb hangzásigény megvalósítására azonban bizonyos engedményekre kényszerült. Egészében Beethoven Hetedik számfóniájának előadásában Bojadzseva temperamentuma azonosult a zenével, s hellyel-közzel a megkívánt feszültség Bortnyik György sorozatának harmadik darabján is egy jellegzetes munkafolyamat látható. A szerelők, építők életének egy pillanata örökílődik itt meg, de ezekből a pillanatokból — sejteti a fotó felemelő és lendületes pátosza — állnak össze az órák és a napok, hetek, ezek a pillanatok, akár tornyok falában az egyes kövek, alkotják az építés grandiózus folyamatát. Megint és újult erővel tiszteleg ez a fénykép az építő ember előtt ... 'JV2p— A festmény már-már balladába hajlón és kétségkívül feltűnően drámai erővel jelenít meg egy helyzetet, amely többféleképpen értelmezhető, A nagybőgővel eltűnő férfi és a valamifajta fúvóshangszert magához szorító őrült (?) nő lehet, hogy összetartozik, lehet, csak „véletlenül“ találkoznak? Íme, a kétfajta értelmezés, amelyek számtalan, akár elmesélhető variációt is tartalmaznak, s ez adja egyben a festmény mármár mágikus, enigmetikus varázsát is... Ezt a titkot nehéz megfejteni, talán nem is kell. Csodáljuk inkább a kép előterében lévő nő plasztikusan megformált alakját, kérdő tekintetét, amelyben mintha már az őrület állna ugrásra készen. Vagy a nagybőgőt magához szorítva — valószínű, szélben távolodó férfi alakját. Ősz... Valami véget ért, valami elkezdődik. BORTNYIK GYÖRGY # ÉPÍTŐK VINCZEFFY LÁSZLÓ 0 ŐSZ b. I. Egy hét zenei eseményeiből jel, drámai erővel hangzott el a mű. A legmegoldottabb tétele az estnek az Allegretto áhítatosabb, átszellemültebb tolmácsolása volt. Horia Mihail, az est szólistája, még az általános iskolások nemzedékéből való, de már két nemzetközi verseny előkelő díját vallhatja magáénak. Mozart d-moll (Kf. 466) zongoraversenyével lépett pódiumra, és közönségünk már az első tétel bevezetőjéből szívébe zárta ezt a különös muzsikusadottságokkal megáldott fiúcskát, akinek rendkívüli tehetségű, fajátékából valami átszellemült zongomegindítóan tiszta gyermeki ártatlanság sugárzott. Művészetének egészen különleges varázsa abban rejlett, hogy a gyermeki vonások, a gazdag és természetesen megnyilvánuló érzelmi tartalom máris rendkívüli ,,felnőtt" erényekkel párosult. Játéka elmélyült, nagyon kidolgozott és magával ragadó. Ez a gyermek csupa muzsika, és ráadásul már tizenhárom évesen jelentős ígéret, akiben az újabb zongorista nemzedék egyik komoly reménységével ismerkedtünk meg. Fekete Erzsébet először évekkel zongorakísérőként mutatkozott be Sepsiszentgyörgyön. Ezúttal önálló szólóesten adódott (volna) alkalom, hogy a képtárban teljes megvilágításban mutassa be tudását. Sajnos, nagyrészt a pódiumrutin hiányának kellett tulajdonítanunk, hogy a nagyváradi tanárnő zongorajátéka a műsor elején felhangzó Oláh Tibor-Szonatina kivételével végig telve volt megoldatlan, kidolgozatlan részekkel-részletekkel. S ha Schumann Karneváljában még időnként igyekezett meggyőző erővel felvillantani egy-egy szép elképzelést (az érzelmi tartalom azonban már nem emelkedett kellő hőfokra), Brahms opusz 119-es zongoradarabjai, az Intermezzók s a Rapszódia előadásában bántó bizonytalankodások, ismételgetések, újraindítások, kihagyások, temérdek kidolgozatlan részlet tették igen kínossá a produkciót. Még a viszonylag sikerültebb Dante-fantáziában sem tudott teljesen kibontakozni s maradandó élményt nyújtani. NAGYNZALMÁGYI József A1 házigazda érkezésünkkor épp az innyavalót készíti a malacnak. G nevezi így, később kiderül, hogy a „malac“ bizony legalább 100 kilós. Kilóit a tartalmas innyavalón túl gazdája szeme is jócskán gyarapíthatta, hisz Dima Sándor, a Cigarettagyár pártbizottságának titkára, a szerszámrészleg főmestere lelkes lényeknek kijáró gyöngédséggel mutatja be az állatot. Akárcsak az udvar lassan már hervadó bokrait, virágait. Már csak a bejáratnál virít néhány megkésett liliom, de a hervadás, a sűrűn pergő kisztófalevelek függönye mögül is érvziu*- lumjig ^ növényzet szinte botanikuskert-szerű ,sok -4B szépségéből. Az ízléssel berendezett dolgozószobában beszélgetünk. ARGON DOMBOLDALAIN ÉS HEGYEI KÖZÖTT gyermekeskedtem, s mint minden falusi gyereknek, nekem is kedves játszótársaim voltak az állatok, közeli barátaim a füvek és a fák. Hogy otthon érezhessem magam a világban, ma is szükségem van rájuk. Persze a szerszámokkal, a gépekkel is hamar megismerkedtem. A családban nemzedékekre visszamenő hagyománya volt a mesterségnek. Apám kerekes volt, anyám varrónő. Miután szüleim megkülönböztek, én a nagyszülőkhöz kerültem. A föld kevés volt, nagyapám is a cipészmesterséggel segített magán. A szó szoros értelmében szerszámok között nőttem fel. Rájuk is állt a kezem, de nagyanyám hallani sem akart arról, hogy unokájából is mesterember legyen. Egyik bátyja pap volt, az ő nyomdokaiba kellett volna lépnem. De nekem nem nagyon fűlött a jogom a dologhoz. Inkább a szomszédék 4—5 évvel idősebb Sanyijával kóborogtam. Nekik cséplőgépük, Dieselmeg nastasu malmuk volt. A igazi örömet a malom körüli lábatlankodás, a gőzgép, a szérű jelentette. Büszke voltam rá, hogy megtűnnek a gépek körül, sőt ebben-abban még segíthetek is. Egy napon új gép érkezett a faluba, egy régi Hudsontraktor. Valósággal megbabonázott. Napokig nem tudtam aludni az izgalomtól s felkeléskor rögtön rohantam, nem tűnt-e el az éjszaka? Azt hiszem, végül is ez a traktor, döntötte el a sorsomat. Miatta kerültem Brassóba, is. A szomszédok segítettek. MINTHA FORGÓSZÉL KAPOTT VOLNA FÖL, s egy jó évszázad múltán ejtett volna le nagyjából ugyanott. Zágonból, egy múlt századias hangulatú székely faluból keltünk útra, s a hazai ipar fellegvárába érkeztünk meg. Vonatot is akkor láttam először. Iskolám, melynek építését épp akkor, 1952 őszén fejezték be, a vidék legkorszerűbb, legfényűzőbb inasiskolája volt. Képzelje el a falusi gyereket, aki élete nagyobbik részét döngölt padlójú nyári konyhákban élte le, egyszerre fényesre csiszolt parablin. A falusi festett bútor után fényezett bútorok között. Legújabb divat szerint készült egyenruhában. Az első több emeletes épület, melyet lábra adatott, egyszerre otthonává is vált. S micsoda otthonává! Mosdó, fürdőszoba, saját ruhás- és éjjeliszekrény, villanyvilágítás, iskolaműhelyek, melyekben még az utolsó csavarhúzó is vadonatúj. Napokig úgy tapogatóztam, mint aki szédítő mélységek fölött egyensúlyoz. Szerencsére kétezren voltunk. Az összetartozás nyájmelege aztán hetek alatt föloldotta a szorongásokat. Hozzászoktunk a gondolathoz, hogy csoda történt velünk. S velem még külön kis csodát is estek. Évfolyam elsőként végeztem az első- és másodévet. Részt vehettem az 1954-es Világifjúsági Találkozón. 1954-ben kezdődött meg a Steagul Roșu tehergépkocsik sorozatgyártása. Mi, inasiskolások is részt vettünk a beindításban. Az első gépkocsik készítésében én is részt vettem. Röviddel utána föl is szabadultam. Brassó egyik legnevesebb vállalatában, a Metrómban vállaltam állást. Az első pillanattól jól éreztem magam a gyárban. Csakhogy közben megházasodtam. Zágonból vettem asszonyt, mert a munkásszállásról azért hetente hazajártam. S Brassóban lakáshoz jutni nem lehetett. HÁZ EGY KIS KERTTEL, ez volt minden álmunk. Bármennyire jól éreztem magam a munkatársak közt, hiányzott a családi otthon melege, melyből a gyerekkorban is oly kevés részem lehetett. Lakást pedig csak Sepsiszentgyörgy kínált. Megtakarított pénzünkből a Bánki Donát utcában vásároltunk kis kertes házat. Ezt. így kerültem a Cigarettagyárhoz. Miért tagadnám, nagyon sajnáltam Metromot. Az ottani munkakörülmények után mintha falvasi kovácsműhelybe kerültem volna. Ráadásul a gyár berendezéseit sem ismertem. Márpedig azokat kellett javítanunk. Megrémültem. Aztán mégiscsak sikerült beilleszkednem. Az alapom megvolt, s a munkatársak, Márkosi Jóska, Tímár Samu, Szigeti Ferenc, Bács József segítettek. Akkortájt vágtunk bele a házigépgyártásba. Páll András mester váratlanul rám bízta, hogy készítsem el a négyszínű blankettanyomdát. Megcsináltam. Ettől kezdve bizalmat szavaztak nekem. Egy napon Páll mester más munkát kapott. Engem bíztak meg, hogy helyettesítsem. Végzettség nélkül. A SZOCIALISTA MEGÚJHODÁS HULLÁMA, amelyet a IX. pártkongresszus nyitott meg, hozzánk is elért. A műhely teljes felszerelése kicserélődött. Maga a műhely is többszörösére bővült. 30 emberrel nőtt a létszám. Kezdetben csak a saját alkatrész- és gépszükségletünket fedeztük, ma már az ország összes cigarettagyárait ellátjuk cserealkatrésszel és gépekkel. A régi felszerelésből másra már csupán egy üllő és egy fúrógép maradt. A munkaközösségben mindig jól éreztem magam. Ha valakinek gondja-baja van, az egész közösség összefog a megsegítésére. Ha valakit, akár mint párttitkár, akár mint mester megkérek valamire, azt akár a nyolc órán felül is rögtön megcsinálja. Soha még senki vissza nem utasított. Igaz, igyekeztünk is a teljesítményt erkölcsileg és anyagilag egyaránt méltányolni. Ez adja, hogy az emberek mindent megtesznek a vállalatért. Nagy dolog a 15—20 éves összeforrottság. Nem is emlékszem, hogy nálunk két ember közt hosszan tartó harag valaha is kialakult volna. Olyan volt, hogy eltörött a kölcsönszerszám, s veszekedés lett a vége. De megoldottuk. A károsult lehetőséget kapott, hogy újat készítsen, vagy maga a kölcsönkérő állt elő az új szerszámmal. A családi gondokat is megoldjuk, ha a házastársak munkarendjét kell egyeztetni, mi sose mondjuk, hogy cseréljen a feleséged, megoldjuk magunk. De tőlünk nem is nagyon megy el senki, s ha mégis, mert mondjuk, elvégzi a mesteriskolát, s itt nincs mesteri állás, előbb-utóbb csak visszajön, még ha kevesebb fizetéssel is. EZEK A MI ELÉGTÉTELEINK, no meg a család. A fiam, a jelek szerint nyomomba lép majd. Ott dolgozik a részlegen, s közben Brassóban végzi a főiskolát, esti tagozaton. A lányomban kertészkedéseink, meg az állatállomány a biológia iránt keltettek érdeklődést. Hogy a malacon kívül milyen állatunk van még? Hát több tucat, nyúl, méhek, baromfi... Felhörpintjük a maradék kávét, melyet az anyós főz, s a kislány szolgál föl. („Látja, nekem ebben is szerencsém volt, anyósom lett anyám helyett anyám.“) Aztán szétnézünk az aprócska bennvalóban. („Bár a kertet, azt nyáron kellett volna látnia“.) A körtefáról még peregnek a levelek, de a nyár virágai már kóróvá úsztak. Pár nappal ezelőtt azonban, amikor arra jártamban még egyszer bekukkintottam a kerítésen, a faleveleknek, meg a kóroknak már nyoma sem volt. Az udvar és a kert tisztára göreblyéiten vár a közeli hótakaróra. KINT ÉS BENT. A LÉLEKBEN IS HARMÓNIA — Nem túl ideális ez a kép — kérdezem —, az élet, melyben nincsenek csalódások, nincsenek keservek, melyben kint és bent minden sikerül? — Lehet — bólint rá. — Keservek és csalódások is akadnának bizonyosan, de nincs idő tépelődni rajtuk, a munkahely, pártbizottság egész embert kíván. S idehaza is bőven van mozdítanivaló. A villanytól a kőművesmunkáig, az üvegezéstől a mázolásig, mindent magam csinálok. Ennyi dolog közt az embernek nem nagyon van ideje keseregni. S tudja, a két dolog, a munkahely és a család valahogy kiegészítik egymást. Az egyik sikerei kárpótolnak a másik kudarcaiért és viszont. BÍRÓ Béla 2-3.