Megyei Tükör, 1987. július (20. évfolyam, 4794-4820. szám)
1987-07-27 / 4816. szám
Bárányokkal takarítják be a takarmányt A bodoki MTSZ a tavaszon 13 tonna szalmát és 40 tonna szénát volt kénytelen felvásárolni ahhoz, hogy az 1240 főt számláló szarvasmarha-állományát — ebből 376 a fejőstehén —, és juhait életbe tartsa a legeltetési idény megkezdéséig. Nem téves az életben tartás kifejezés, hiszen Málnási István főmérnök szavaival is élve: a jó eredmények eléréséhez ennél sokkal több kellett volna. Az egység jelenleg sem büszkélkedhet magas tejhozammal, alig öt liter fölött van a tehenenkénti napi tejátlag. Nem mondunk tehát újat azzal — minden gazda, a jó is, a rossz tudja ! —, hogy az állatok tenyésztésénnek eredményességéhez nem elegendő csupán annyi takarmányt biztosítani, amiből azok megélnek, a magas hozamok jó táplálást, rendszeres, elégséges adagok biztosítását követelik meg. A téesz idei takarmányszükségletei 1 440 tonna széna és 5 550 tonna nedvdús. Málnási István főmérnök elmondotta, hogy az egység 911 hektár kaszálójáról 250 hektáron bárányokat legeltetnek, a fennmaradó 661 hektár területről eddig 660 tonna szénát tároltak, 100 tonna feltakarva várja a beszállítást. Az egységnek még 10 hektár erdei kaszálója van, de a fű itt sem maradt lábon, 12 fogadott munkás dolgozott a begyűjtésén. A kaszálók 50 hektáron végezhettek gépi munkát, a többit részes művelésben adták ki a tagoknak, ötven hektárról szándékoznak sarjút betakarítani, ami becslések szerint még 200 tonna szálastakarmányt biztosít. A mérlegből tehát eleve 450 tonna szálastakarmány hiányzik. Miből, miként biztosítják ezt ? — kérdezzük a főmérnöktől. — Helyette szalmát gyűjtünk. Szál—maszükségletünk összesen 1350 tonnát tesz ki, ebből 1100 tonnát helyből biztosítunk. Két szalmaprésünk van jelenleg Teleorman megyében, ezek 300 tonna szalmát gyűjtenek számunkra. — Mi a helyzet a nedvdús takarmánykészlettel ? — A nedvdús takarmányból 5 550 tonnás szükségletet állapítottunk meg Háromezerötszáz ilyen tonnányit besilózunk, a határban cseperedik az e célra vetett napraforgó és kukorica. A fennmaradó kétezer tonnát azonból szerezzük be, a szeszgyárból. Az elmondottakból kiderül: Bodokon éppen hogy biztosítani fogják az állatoknak szükséges takarmányt. Gyengén eresztett a fű, hektáronként 1000 kg széna gyűlt csupán és ha nem teljesedik be a sarjához, szeszgyári moslékhoz fűzött remény, ismét kezdődhet a jövő tavaszon a kapkodás, a felvásárlás, az állatok takarmányozása biztosítása körüli bonyodalom. Ilyen körülmények között aztán aligha lehet szó magas tejhozamról, jól táplált, fényesszőrű állatállományról. Éppen ezért tartjuk furcsának, hogy az amúgy sem túl nagy kaszálóból 250 hektárnyin hízó bárányokat ítéltessenek. A legalább 250 tonna szénát biztosító területen nőtt takarmány minden bizonnyal jó a bárányoknak, szépen nőnek, fejlődnek, de nem biztos, hogy jó a gazdaságnak és nem veszteséges takarmányhiány-okozó eljárás. INCZF. Ibolya Megéneklünk, Románia Az irányítókon múlik . .. • (folytatás az első oldalról) munka nyűgével és elégtételével, ha van egyáltalán elégtétel. Annak, aki az országos döntőig eljutott, természetesen terem már babér, s az elismerés újabb tettekre serkenti. De eddig hosszú volt az út, s göröngyöktől egyáltalán nem mentes, mert higgyék el, egy műkedvelő csoport rendezőjének ezer dologért fáj a feje, a szereplők toborzásától, meggyőzésétől a gépelt példányok előteremtésén át, el egészen a kosztümök és díszletek egybekunyerálásáig vagy elővarázsolásáig, hogy most itt a színpadon kívüli dolgokról — mint a szereplők munkahelyével való kapcsolatteremtés, idejük egyeztetése — ne is essék szó. És lám, mindig akadnak, akik vállalják: a kézdivásárhelyi Szabó Szende és Bölöni Endre (mindketten tehetséges egyéni előadók is), kiknek a Népszínház léte alighanem nagyrészt köszönhető, a kovásznai Nagy György, a zágoni Apostolescu Doina és Baba Ana, Lazăr Elena ugyancsak Kovásznáról, vagy a harkányi Constantin Neagoe, a szentgyörgyi Barabás Judit és Szabó Edit például. S azokról is szólnunk kell, kik napi teendőik mellett, „vendégmunkásként“ segítenek csoportoknak, Deac Mariusról, Gazda Lászlóról, Vasile Artenseről. Őnekik köszönhető, hogy él és virágzik öntevékeny művészeti mozgalmunk e műfajokban is, s természetesen folytathatnánk a névsort, hiszen a jó szót azok is megérdemelnék, kiknek csoportja tán már a verseny községi szakaszán elakadt, de munkájuk, áldozatvállalásuk nem kisebb értékű, mint szerencsésebb, nagyobb lehetőségekkel rendelkező társaiké. Szervezett, jól összehangolt munkával mielőbb be kell fejezni a búzaaratást (folytatás az első oldalról) egyetlen parcellára való irányítása jó eredményekre vezetett. Uzon határában rövid idő alatt több mint kétszáz hektár termését gyűjtötték be, s már az utolsó száz hektáron fogyasztanak. Kilyén is túljutott a „félidőn", összterülete feléről betakarította a búzát. S Erdő vidéken is Nagyajta hasonlóképpen 365 hektárnyi területének a felét learatta már. E napok munkasikereit csakis a megfontolt előrelátásra, a pontossággal összeállított napi tervekre kell alapozni. A sikeres betakarításhoz a legfontosabb feltételek — a kombájnlétszám, a kisegítő személyzet — adottak. Csupán az ésszerű irányításon, a szervezésen múlik a kimagasló teljesítmények elérése, a veszteségmentes búzaaratás mielőbbi befejezése, a területfelszabadítás s az előirányzott másodvetési terv elvégzése. Siettetni kell elsősorban a gazdaságok határaiban az aratást, hogy ezt követően a tagság parcelláiról is mihamarabb lekerüljön a búza a lábáról. A kilyeni határban a búza fele már lekerült a lábáról (KÓSA Ferenc felvétele) Forma és funkció harmóniája a sepsiszentgyörgyi Lenin úton (KOSA Ferenc felvétele) Büszkék lehetünk rájuk Hogy a Kovászna megyei építők alkotásait országosan is számon tartják, már régóta nem számít olyan újdonságnak, amit a kezdősorban lenne érdemes bejelenteni, hogy mégis ezt tesszük, annak egy frissen megjelent, nyomdatechnikailag is kifogástalan kiállítású publikáció ad aktualitást. A néptanácsi lakásépítkezés esztétikáját bemutató album oldalain ugyanis lépten-nyomon sepsiszentgyörgyi, épületekre, épületegyüttesekre bukkanhat az ember. S nem csak a sűrű előfordulás, de a kínálkozó összehasonlítási lehetőségek is büszkeséggel tölthetnek el. Épületeink a legszebb fővárosi vagy vidéki építményekkel is állják az összehasonlítást. S nem véletlenül bukkan föl többször is az album oldalain az összkép, illetve annak több madártávlatból szemlélt részlete. Tervezőink és építőink a táj és a városkép kivételesen harmonikus egységét teremtették meg. Pedig, különösen kezdetben, igazán nem volt könnyű dolguk. Voltak idők, amikor egyetlen év alatt több ezer lakást kellett felépíteniük. Az, hogy a feszes határidők, és mennyiségi elvárások közepette is tudtak jövőbe nézően tervezni és építkezni, mindenképpen kivételes igényességre vall. Ma már nem úgy tűnik, de aki nyomon követte a városépítés történetét, az még jól emlékszik rá, az esztétikai szempont sosem volt, sosem lehetett elsődleges. Mindenkor az épp adott technikai, pénzügyi, emberi lehetőségekhez kellett elsősorban alkalmazkodni, ezekkel összhangban, sőt gyakorta ezek ellenére lehetett csak érvényre juttatni a szépet, a forma és funkció harmóniáját. S mindezt úgy, hogy közben folytonosan csökkenteni lehessen a költségeket, növelni a termelékenységet, javítani a lakások funkcionális paramétereit a térbeosztástól a hő- és hangszigetelésig, a kivitelezés minőségéig. Hogy főként ez utóbbi vonatkozásban nem mindig nyújtottak tökéleteset, az kétségtelen, legyen mentségükre azonban, hogy amióta az építkezések üteme mérséklődött, a kivitelezés igényessége is érezhetően javult. S hogy az elkövetkezendő években tovább fog javulni, arra jó biztosítékskot nyújt a termelés korszerűsítésére és a munkaszervezés tökéletesítésére vonatkozó átfogó program, melynek megvalósítása, főként a munkatermelékenység növelése révén lehetőséget teremt a munkaerő jobb kihasználására, a minőségi szempontok hatékonyabb érvényesítésére. Büszkék lehetünk építőinkre, s reméljük, ez a büszkeség csak gyarapodni fog az időben. BÍRÓ Béla Honvédelmi tábor A kilencedik osztályosok honvédelmi felkészítő táborozása után, a tíz-tizenegyedikesek tábornyitása előtt beszélgettünk Scoaifa Constantin főhadnagy táborparancsnokkal, a KISZ megyei bizottságának aktivistájával. — Nagy megvalósításaink megóvásában, a haza védelmének szolgálatában hazánk bármely állampolgárának, bármely pillanatban jelennel kell válaszolnia — mondotta. — Fel kell legyen készülve, hogy népünk javait megvédje. Ezért is fordítottunk nagy gondot a fiatalok honvédelmi felkészítő táborának a megszervezésére. Az első szériában 275 tanuló egyeztette össze a felkészülést a tanulással és a szórakozással. A menetelés, taktikai felkészülés, lövészet mellett szerepelt a tábor programjában a fizikai erőnlét erősítése, a zenés-szórakoztató estek megszervezése is. Ez utóbbiak alkalmával különböző versenyeket szerveztünk, mint például a tábor szépségkirálynőjének, a legjobb táncosnak, énekesnek a megválasztását. A hagyományos Énekelve menetelnek versenyt a Homan Dan tanulóparancsnok és Babos László tanárparancsnok vezette 2- es egység nyerte meg. De nem hiányzott a tájékozódási verseny sem, s itt csal; azért nem jegyzőnk nyertes nevet, mert szinte minden diák nagyon jól kezelte az iránytűt. A most érkezett 100 tanuló programja is változatos lesz, akárcsak fiatalabb társaiké volt. Lesz tanulás, sportolás, de szórakozás is. (nagy) KÖRNYEZETÜNK tú’ző napon, télié, Viaszsárga a dalnoki állami gazdasági farmmal szemben a dombtető, a Kertbehágó, mintha tarló lenne, pedig nem az, a legelők üde zöldjét keresné a szem, de hiába, a júniusi—júliusi szárazság sárgás-rétszínűre aszalta a hasát reggeltől estig napnak fordító domboldalt. A helyszíni látvány helyesbít: valóban tarló, amit az országútról látni, és ami még a tavalyelőtt legelő volt. Vetett füvet kaszáltatott a farm, s rövid tarlóra beretválták az oldalt a gépek. Később tudom meg Tóth Ferenc igazgatótól és Ferenczi Csaba állattenyésztési farmfőnöktől, hogy egy harminchat hektáros tavaly bevetett parcelláról van szó. Négyszáznegyven tonna szénát kaszáltak összesen az idén s ebből jelentős hányaddal jelentkezett Kertbehágó. A jól trágyázott domboldal, a szárazság ellenére, sűrű, térdig érő fűvel hálálta meg a gondozást, a nedvességet is tartotta valamennyire, tányérnyi nagy csiperkegombák árulkodnak erről, amelyek kukacosan kerültek elő a kasza alól. A legelő, illetve a kaszáló gondozottságról árulkodik. Rég ismerem a terepet, a farm megszüntette a domboldalt összevissza szabdaló utakat, a kerékvágásokból elinduló eróziót megakadályozandó felszántotta a fattyúutakat, ösvényeket. Lenn, a domb tövében a tehenek nyári szállása, a trágyát az idén idehordják föl, jókora szarvasba rakták össze. Körülötte, a lekaszált és a legeltetett parcellákhoz viszonyítva szokatlanul élénkzöld és dúsfürtű zabtábla, térden felül érő, egy őz legelészik a közepén, észrevesz, gyanút fog, majd nekirugaszkodik a domboldalnak és otthagy bennünket. (Tizenöt hektáros ez a parcella, magyarázza később a farmfőnök, és tulajdonképpen nem zab, füvel van bevetve. A zab csak védőnövény.) A parcella legmagasabb pontján ráakadunk az odatelepített harmincezer literes, földbe ásott víztartályra. A csobotvölgyi medencéből szivattyúzzák föl ide, szabadeséssel tölti föl a lenti vályúkat és biztosítja a nyári szálláson is a szükséges vizet. A szakaszosan legeltetett és gondozott legelők, kaszálók képe azért lehangoló, száraz őszre emlékeztető. A szakemberek harminc-negyven liternyire becsülik négyzetméterenként az itt lehullott csapadékot a múlt heti felhőszakadás alkalmával, ha nem tart tovább a kánikula, és néhány zivatar végigpásztázza a földeket, zöldülni kezd újra a fă. Lenn, a lapályon, a farm udvarán az igazgató és a két farmvezető rögtönzött megbeszélést tart a sürgős teendőkről. A kétszáznyolc hektáros legelő állapotáról, amelynek egy részét kaszálják, készségesen tájékoztatnak. Két táborba szervezett állat legel rajta, összesen négyszázhúsz fejőstehén. A téli takarmányhiány nagy lecke volt számukra is, az állatállomány nyár közepére épült fel csak, a tejhozammal most sem dicsekedhetnek. 7,5 liter a festési átlag és a zsírtartalommal is vannak problémák. Mostani megbeszélésük egyik témája éppen az ezzel kapcsolatos tennivalók. Szóval a sanyarú tél késztette komoly számvetésre a gazdaság vezetőségét és az embereket. Az idén kevesebb homlokráncolást sejtet a tél, a tavaly mindössze százhúsz tonna szálas takarmányuk volt, az idén már betakarították ennek szinte háromszorosát. Megspóroltak mindent, amit az állatok szájából ki tudtak venni, a tavalyinál lényegesen nagyobb szénatermést a borjak hegyi legelőre irányításával valósították meg. A múlt évben háromszázötven növendék állat legelt itthon és megevett mindent. Most Olasztelek erdei legelőin vannak, a Szakmosi és a Gyertyános nevű helyeken ötszázhetven állat legel kétszázhatvankilenc hektáront. Sajnos, a Szakmos száraz, napnak kitett oldal, mint az itteni. Itthon viszont, távlatilag lényegesen javul majd a helyzet, jövőben, két és fél milliós beruházással parcellázzák a Kertbehágó kétszáz hektáros területét, új vízvezetéket építenek a Csobot-patakából, felújítják a vízgyűjtő medencét. Itt benn, a farmközpontban hétmilliós tetpük van a modernizálásra. A domboldalon lévő trágyahalpiot a huszonöt hektáros, új rávetendő területre szánják. Szénatároló színeket, silókat építenek. De addig is öttagú építőcsoport végzi a szükséges javításokat az istállókon, kifutókat építenek a borjak számára, apró, ólszerű házikókat.Kedvesek, mintha víkendházak lennének, az apró jószágokkal piciny udvarukon játékszernek tűnnek, mesebeli hangulatúak. Megfigyeltem, a gyerekek ezt bámulják, a legtöbbet,fütyülve a hatalmas istállókra, a nagyerejű munkagépekre.) A téli sanyarúság, ahogyan az itteniek emlegetik, elevenen él emlékeikben, mert bár nyár dereka van, minduntalan ez kérezkedik napirendre. Silórépa bőven lesz, állapítják meg, és a Călăraș melletti Ciocănești-en, ott jártamkor, hat kocsi, öt szalmaprés és egy harminctagú csoport munkálkodott, hogy a takarmánymérlegben szereplő négyszáz tonna szalmát beszerezzék. Húsz vagon már az úton volt. Szükség van rá, a tervek szerint, a borjak alá is szalmaalmot tudnak tenni az idén. Csáki Mihály technikus, aki a szalmaügyeket rendezi, kiváló munkát végzett, a dolgozók tanácsa most javasolta ezerlejes prémiumra. Végignézek a farm istállói közötti tág tereken — lótenyésztésre szakosított gazdaság volt valaha, a helyiek még most is méntelepnek, hergeliának hívják —, szóval kellett a nagy tér egykor, a lovaknak más a mozgástere, mint a szarvasmarhának. Az egykori lóállománynak ma már csak a híre maradt, no meg az a hat pár fogat és a hat csikó, amelyet főleg takarmányszállításra használnak. A takarmánybehordás csak lovasfogattal történik. Az idén még betörnek négy csikót. Az itt dolgozó emberekre terelődik a szó. Törzsgárda alakult ki, a gazdaság lakást és egyéb feltételeket is biztosít, számukra. Van, aki negyedszázados régiséggel rendelkezik, idős Fazakas Géza például a fiát is itt tartotta, így alakulnak ki állattenyésztő dinasztiák, akikben meg lehet bízni, s akik segítségével a mált tél kellemetlenségeit is meg lehet előzni, amire a dálnoki farmon már a tavasz óta igyekeznek. Perzsel a nap, de a pillanatnyi gondok mellett egy percig sem feledkeznek meg a télről. Sylvester Lajos MEGYEI TÜKOR ökölvívás GYŐZÖTT AZ EGYESÜLÉS A szombati ökölvívótornán, 5—4 arányban nyertek a sepsiszentgyörgyi fiúk. A hét hónapja megalakított Egyesülés sportegyesület boxolói lassan alapozzák a hagyományt az Udvarhelyi Fenyő sportegyesülettel való mérkőzéssorozatban, íme a nyertesek: —■ 30 kg-os súlycsoport: Dobos Zoltán — Fenyő — 35 kg-os súlycsoport: Pruteanu Constantin — Egyesülés — 48 kg-os súlycsoport: Sufragiuc Aurél — Egyesülés — 54 kg-os súlycsoport: Kerecsenyi Sándor — Fenyő Baranyai Attila — Fenyő — 63 kg-os súlycsoport: Varga Árpád — Egyesülés — 67 kg-os súlycsoport: Bébi József — Fenyő Bălăgan Valentin — Egyesülés — 60 kg-os súlycsoport: Suller Bogdán — Egyesülés Az 54 és 51 kilogrammos súlycsoportokban az Egyesülés színeiben mérték össze tudásukat Czófa Lajos és Szabó Sándor, illetve Sztojka Csaba és Rus Dávid. Nyertesek: Czufa Lajos, illetve Rus David. (kezdi) EGYENESBEN A NŐI KOSÁRSPORT Viszontagságok tavaszi idény után - amikor éppen csak megmenekült B- osztályos egyesületünk a széthullástól - rendeződtek a csapat dolgai. Az új idényre való felkészülést már Kereskedelem-ISK néven kezdte meg, Váncsa Albert irányításával. Az ifik július 17-től a Tanügyi Minisztérium táborában vesznek részt itt Sepsiszentgyörgyön. Hogy teljesebb legyen a munka, erősebbek az edzéseken sorra kerülő játékok, Váncsa Albert meghívta a B- osztályosokat is. Együtt nagyobb munkakedv, mozgalmasabbak az edzések, jobb a versenyszellem. A tábor végén az ifik normáznak, s ha ők igen, akkor miért nem nagyok is. Előbbutóbb ezen mindenkinek túl kell esnie. A bajnoki rajtra csak október közepe táján kerül sor, s az nem is baj, mert addig van mit tennie, mit bepótolnia a csapatnak. Szeptemberig itthon folytatja a munkát, aztán terveznek egy edzőtábort. A szokásos erőnléti, technikai, taktikai jellegű edzések mellett több ellenőrző mérkőzésre kerül majd sor. Ezeknek a hivatása a pillanatnyi felkészültség lemérése. A formába hozás szeptember második felében kezdődik el, az edzőtábor után természetesen, két-három napos teremtornákkal, hol Sepsiszentgyörgyön, hol más városokban. A keret lényegében a régi, vagyis: Szendáné Székely Tünde, Bartók Erika, Janó Katalin, Lăcătușu Gabriela, Komán Melinda, Harmati Laura, Mákszem Olga, Zágoni Hajnal (aki közben felvételizett a Testnevelési Főiskolára és várja az eredményhirdetést), Vargáné Bernád Erzsébet (aki nemrég lett kismama és nemsokára ő is jelentkezik majd az edzésekre). Váncsa mester számít Virág Mónikára is, aki egyelőre még nem jelentkezett. Váncsa, és természetesen a lányok, hiszen Móni egyik erősségének számít. A fiatalok közül a B-osztályban számításba jöhet: Deák Csilla, Simon Gyöngyi, Molnár Enikő, Ambrus Erzsébet... — A névsor nyitva marad — mondja Váncsa Albert — s azok, akik felkészülésükkel igazolják, hogy ott a helyük a B-osztályban, feltétlenül helyet kapnak a csapatban. Velük együtt az a célunk, hogy visszahódítsuk egykori hírnevünket. Az pedig nem is akármilyen, hiszen a csapat kétszer is megfordult az A- osztályban. S ha harmadszor is vissza akarna térni — belátható időn belül — a felsőházba, az csak természetes, mert mindenki a jobbra, a szebbre, a magasabb osztályba vágyik. felkészülést az új bajnoki évre, amikor a központi sportlapunk, a Sportul — természetesen a cikkíró nem az ujjából szopta tájékozatlansága mellé az adatokat — eltemette az együttest valahová a népszerűtlenség felhői mögé, a megyei bajnokság szürke mezőnyébe. De miért kell ilyent csinálni? Legalább a mi eredményeinket kell ismerni minden tájékoztatónak ... Ma már napi két edzésnél tartanak. — A fiúk nagy-nagy szomorúságára — mondja Csíki Sándor, a csapat edzője. — Hogy miért a szomorúságuk? Hát mi tagadás, fáradtsággal járnak az edzések. A napi két edzés közül egyiket a Sportcsarnokban tartjuk, mert a Szövetség úgy döntött, hogy az idéntől a B-osztály is a teremben játszik. Akkomodálódni kell tehát. De hogy kihasználjuk teljesen a rendelkezésünkre álló időt, kint is tartunk egy kiadós edzést. Tetszik a fiúknak, nem tetszik, az idei bajnokságban csak azoknak a játékára számítok, akik becsületesen végig dolgozzák az edzéseket, s kifogástalanul felkészülnek az új évadra. Nem szeretném még egyszer átélni a tavaszi véghajrá izgalmait. A vállalat, a sportegyesület minden támogatást megadott, s ez kötelez. Nemcsak a köszönjük szóra, hanem a jó játékra is. S nem szabad megfeledkeznünk a szurkolókról, velük szemben sem maradhatunk adósak. • Most kint, bent az erőnlétre, a technikai felkészültségre dolgoztok. A játékra mikor kerül sor? — Jó két hét múlva. Tervünk szerint augusztus 14—10. között mi rendezünk kézilabdatornát, ezen túl pedig elmegyünk bárhová, ahová meghívnak a játékra. Igyekszünk majd több előkészületi mérkőzést is vívni, itthon, idegenben, a lényeg az, hogy játszunk. — A bajnoki rajt? — Augusztus 30-án, a B-osztály első csoportjában, ahová bejött az A-osztályból a Mîrșai Kárpátok, a megyeiből pedig Galac és Borzești. — Milyen kerettel várja az LMP a rajtot? — Bărbos, Bogdán, Eftimie — kapusok, Kisgyörgy, Berde, Sándor, Török Albert, Molnár, Rúzsa, Török Barna, Akácsos, Zsurzsa Ottó, Zsiga, Buceceanu, Zsurzsa Sándor — mezőnyjátékotok. — A cél? — A középmezőny első felében végezni. — Sok sikert hozzá. — Köszönjük! AZ EURÓPA-BAJNOKSÁGÉRT kézilabda NAPI KÉT EDZÉS A Sepsiszentgyörgyi IMP férfi kézilabda-csapata már javában elkezdte a előre itthon, aztán az edzőtáborban, majd újra itthon, de akkor már játékosabb lesz a munka, hiszen megkezdődnek a csapatépítést, formábahozást szolgáló előkészületi mérkőzések. A keret, mellyel dolgozunk, a régi, de sok új arcból ítélve, bővülni fog. Hogy kikkel, azt majd az átigazolási időszak lejárta után tudjuk megmondani. — A cél? — Dobogón végezni. Közben nyílt az ajtó, két bukaresti srác jött meghallgatni a mester döntését. Az egyiknek igennel, a másiknak nemmel válaszolt, na meg azzal a kiegészítéssel, hogy jelentkezzen Kovásznán... Rövid tanácskozás után mindkét labdarúgó úgy döntött, hogy Kovásznára mennek. Boriceanu Mircea ott helyben megígérte, hogy segítségükre lesz az átigazolásukban, s még aznap értesíti Siklódit, a kovásznaiak edzőjét. Nem vitás, jólesett látni segítőkészségét. Mindig- és mindenki így kellene viszonyuljon a dolgokhoz... Ha csak valami közbe nem jön, Kovászna is nyert egy jó szélsőt és egy középcsatárt. VI. csoport I CSAK A FINNEK SZÁLLTAK KI az •Az utóbbi évek sikercsapata (a dán), EB-specialista (a csehszlovák), a szigetek képviselője (a walesi) és a meglepetésekre képes skandinávok (a finn) együttesének összecsapása kiegyensúlyozottnak ígérkezett. De amíg a dánok és a csehszlovákok pontosztozkodtak (itt is, ott is), a finnek csak a walesiekkel szemben mutatták meg oroszlánkörmeiket. És már nagyon nem is fogják, hiszen mindössze egy mérkőzésük van hátra, de azon legyőzve a csehszlovákokat, kikaparhatják a dánoknak a gesztenyét. Ha Helsinkiben győznek a csehszlovákok, akkor igencsak idegfeszítő lesz a véghajrá, hiszen elméletileg a walesiek is szerezhetnek csoportelsőséget. Egyelőre a dánok vannak lépéselőnyben, a csehszlovákoknak kedvez az őszi menet, a walesieknek van a legtöbb mérkőzésük hátra. Viszont a dán labdarúgók nevétől cseng a kontinens futball-színtere (Elkjaer Larsen, Laudrup, Mölby, Lerby...), a walesi játékosok mögött áll a kontinens egyik legerősebb bajnoksága (legtöbbjük az angol bajnokságban focizik), a csehszlovákok mellett szól pedig a hagyomány, ők már nyertek bajnoki címet is. . Eredmények: Dánia—Csehszlovákia 1—1, Dánia—Finnország 1—0, Wales— Csehszlovákia 1—1, Wales—Finnország 4—0, Csehszlovákia—Dánia 0—0, Csehszlovákia—Finnország 3—0, Finnország —Dánia 0—1, Finnország—Wales 1—1. A csak 15 gólon az alábbiak osztoztak: Molby (dán), Rusk (walesi) és Knoflicek (csehszlovák) 2—2, Hjelm (finn), Slatter (walesi), Janecka (csehszlovák), Kula (csehszlovák), Bertelsen (dán), Hodge (walesi), Philipe (walesi), A. Jones (walesi) és Hruska (csehszlovák) 1—1 gól. ber Következik: Wales—Dánia (szeptem9.), Finnország—Csehszlovákia (szeptember 9.), Dánia—Wales (október 14.), Csehszlovákia- Wales (november 11.). Írország, ha otthon megnyeri mindkét mérkőzését, 11 pontot összesít, Belgium, hogy ezt összehozza a két kinti mérkőzéséből (Bulgáriában és Skóciában), legalább két pontot kell szerezzen, Bulgária két hazai mérkőzésével könnyen teljesítheti a tizenkét pontot... Tehát lépéselőnyben a bolgárok vannak, az ők továbbjutására tippelünk, már csak azért is, mert az egyetlen csapat a csoportban, amelyik otthon nem veszített pontot. A 34 gólon az alábbiak osztoztak: Claesen (belga) 7, Tanev (bolgár) 3, Stapleton (ír), Vercauteren (belga), Cooper (skót), Szadkov (bolgár), Sirakov (bolgár), Kolev (bolgár) 2—2, Scifo (belga), Brady (ír), Gerets (belga), Ceulemans (belga), Johnston (skót), Jansen (belga), Lawrenson (ír), McStar (skót), Langers (luxemburgi), Jordanov (bolgár), Aldrige (ír), Whelan (ír) 1—1 gól. Következik: Írország — Luxemburg(szeptember 9.), Bulgária — Belgium (szeptember 23.), Skócia—Belgium (október 14.), Írország—Bulgária (október 14.), Belgium—Luxemburg (november 11.), Bulgária—Skócia (november 11), Luxemburg—Skócia (december 2.). Körsétánk végéhez érkeztünk. Egy csoportot — a III.-at — leszámítva, valamennyiben rendkívül izgalmas véghajrát ígér a szeptember 9-én kezdődő őszi befejező idény. Bízunk abban, hogy a végső győztesek között lesznek Bölöniék. Sok sikert hozzá! reménységek Kabos Béla 1973. április 4-én született Kézdivásárhelyen. A 2-es számú Általános Iskolában végezte a nyolc osztályt. Öt éve asztaliteniszezik. * Edzője: Dobolyi Aladár. Legjobb eredménye: hely az országos bajnokságon. A Babos név először a focipályán tűnt fel. A zöld asztalok, kaucsuklabdák világába Béla tette ismertté. — öt évvel ezelőtt kezdtük el a közös munkát — mondja Dobolyi Aladár edző —feltűnt nekem a gyermek jó labdaérzéke, jó rögtönző készsége, ami kétségtelenül a későbbi szellemes játékának az előszele volt. Az együtt töltött évek alatt aztán a gyermek technikai kincsestára új és új elemekkel bővült. Megtanult mindkét oldalról pörgetni, kitűnően adogatni... Az eredmény: a 10—12 évesek korosztályában országos negyedik lett. Kezdetnek nem rossz. Meggyőződésem, ha szorgalma megmarad, ebből a negyedik helyből lesz dobogó is. Mindenadottsága megvan hozzá. Időközben Babos Béla felvételizett. Az ősztől a 3-as számú Ipari Líceum tanulója lesz. És éremszerzője. Nem mondta, hogy milyen éremmel akarja nyitni a gyűjteményt, csak megígérte, hogy: less érem! 1.Dánia 4 2 2 0 3—1 6 2.Csehszlovákia 4 1 3 0 5—2 5 3.Wales 3 1 2 0 6—2 4 4.Finnország 5 0 1 4 1—101 DOBOGÓN VÉGEZNI Élénk és sokoldalú tevékenység fogad az Elektro-stadionban. Az edzőpályán Fülöp István csoportja játszik két kapura, a nagypályán a munkások a gyepszőnyeget javítják, a lelátó alatti szerelőműhelyben a motorosok szorgoskodnak gépjeik körül. (— Vasárnap a Szövetségi Kupa egyik futamán rajtolunk — mondja Laub Eduárd), a kézilabdapályán egy csoport ökölvívó fogyaszt (melegítőbe bugyolálva) a 37—38 Celsius-fokos melegben ... — A nagycsapat? — kérdez vissza egy pályagondozó. — Ők az illyefalvi pályára szaladtak ki. Tessék visszajönni egy-másfél óra múlva, körülbelül akkor érkeznek vissza. Jöttek is csuromvizesen, szép számban. A régi arcok — Todirenchi, Bacilă, Dinu, Rusandu, Csősz, Tusa, Bokor Sanyi, Németh, Bükkösi, Bukur, Casaș, Szász, Bentea, Popescu... — között újra látni a hosszú betegségéből felgyógyult Vajnuj Csabát, az ifik soraiból felhozott Kovácsot, Vitályost, Bodort, néhány, próbára jelentkezett labdarúgót — akiknek arcáról leolvasni az aggodalmát: vajon mit mond a mester? —, na meg a szomszédos berkekből átruccant Kerekest, Szabó Lacit (az ő esetükben egyelőre az a fontos, hogy dolgoznak)... Nem látjuk viszont Balla Józsit, Bokor Andrist. Nem sokkal később Bokorral a lelátó alatt találkozunk, s ő mondja, hogy visszavonult, de teljesen nem válik meg a futballtól, az Elektrótól, csak még azt nem tudja, milyen feladattal bízzák meg, hogy Balla szabadságát tölti, s minden percen meg kell érkeznie. Bokor Bandi visszavonult. .. Még egy nagy öreggel szegényebb lett labdarúgósportunk... Reméljük, az Elektro róla sem feledkezik meg, s rendez egy búcsúmérkőzést munkájának elismerése, értékelése fejében. — A harmadik könnyű edzésnél tartunk — fogad Boriceanu Mircea, a csapat edzője —, s a héten még folytatjuk az akkomodálódást, de 27-től aztán rátaposunk a gázpedálra. Egy VII. csoport BULGÁRIára tippelünk Három VB-döntős — Belgium, Skócia és Bulgária — és egy szigetországi csapat vetélkedője rendkívül érdekesnek ígérkezett. A rajt előtt úgy is fogalmaztunk: az utolsó sípszóig négyesélyes marad a küzdelem. Menet közben aztán a skótok kiléptek, de három válogatott — a belga, a bolgár és az ír — folytatja a versenyfutást a döntőbe jutásért. Eredmények: Belgium—Bulgária 1— 1, Belgium—Írország 2—2, Belgium— Skócia 4—1, Bulgária — Írország 2—1, Bulgária—Luxemburg 3—0, Írország— Belgium 0—0, Írország—Skócia 0—0. Skócia — Bulgária 0—0, Skócia — Írország 0 1 (itt úszott el a skótok esélye). Skócia—Luxemburg 3—0, Luxemburg —Belgium 0—6, Luxemburg—Bulgária 1—1. Luxemburg—Írország 0—2. BARTOS JUDIT 1972. február 4-én született Kézdivásárhelyen. Az 1-es számú Ipari Líceum X. osztályos tanulója. Két éve, hogy kézilabdázik. Magassága: Balszélső: 1,05 m. Kézdivásárhely adott már a hazai, a megyei kézilabdasportnak egy kitűnő kapust (Jakabos Olgát), két jó összekötőt (Andor Évát és Andriuc Elenát) — a középen (beállás és játékszervező) és a széleken maradt adós. Úgy tűnik, Bartos Judit képes lesz arra, hogy törlessze a „szélső-adósságot“. — Judit kitűnő adottságokkal rendelkezik — mondja edzője, Lengyel Töhötöm —, gyorsasága révén nagyszerűen megy ellentámadásra, a körön pedig remekül tudja érvényesíteni rendkívüli robbanékonyságát. S ami még a javára írandó: kitűnő csapatember. Bartos Judit túl a sportpályán, az iskoláspadban is megállja helyét. A jól tanulók közé tartozik. Szerkesztette ÁROS Károly 8 7 1Bulgária 5 3 2 » 10—3 2.Belgium 5 2 3 0 13—4 3.Írország 6 2 3 1 6—4 7 4.Skócia 5 1 2 2 4—5 4 5.Luxemburg 5 2 0 0 5 1—18 0 Edzője: Lengyel Töhötöm. 2.-3*