Megyei Tükör, 1989. április (22. évfolyam, 5338-5362. szám)

1989-04-01 / 5338. szám

Az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának ülése (folytatás az első oldalról) hogy a tavaly az árak és díjak az 1987. évi szinten, a tervezett szint a­latt maradtak. Ez ismételten a hazai árak stabilitását, a nemzetgazdaság életképességét és egészséges jellegét tükrözi, maradéktalanul igazolva párt és az állam gazdaságpolitikájának a megalapozottságát. Hangsúlyozta, hogy a jelenlegi nemzetközi gazdasági fel­tételek között, amikor a világ csaknem valamennyi országában infláció, szün­telen áremelkedés tapasztalható, Ro­­mánia azon kevés ország közé tarto­zik, amelyekben az árak — a terme­lői, leszállítási és kiskereskedelmi árak — változatlan szinten maradtak, sőt csökkentek is. A gazdasági-pénzügyi mechanizmus­nak az árképzési rendszer javítása ré­vén történő tökéletesítése céljából Nicolae Ceaușescu elvtárs útmutatásá­ra 1988-ban elfogadott intézkedések biztosítják az árak szerepének növeke­dését az anyagi és pénzalapok jobb­­ kihasználásában, a kiadások valam­en­­­nyi kategóriájának csökkentésében és a gazdasági tevékenység hatékony le­bonyolításában. A parasztpiacon az árak szintén po­zitíven alakultak, s kisebbek voltak, mint 1987-ben, miközben nőtt a ter­melők által eladott mezőgazdasági é­­lelmiszertermék-mennyiség. A Politikai Végrehajtó Bizottság kérte a vállalatoktól, az ipari főválla­latoktól, a minisztériumoktól, a csúcs­szervektől, a bank- és pénzügyi szer­vektől, tegyenek határozott intézkedé­seket az árak terén való fegyelem szi­gorú betartásáért, a drágulás bármi­lyen tendenciájának megelőzéséért, az összes árkategória stabilitásának biz­tosításáért, a gazdasági-pénzügyi me­chanizmus jó működése szempontjából döntő fontosságú területre vonatkozó törvényes előírások maradéktalan al­kalmazásáért, a haza sokoldalú fej­­lesztéséért. Az ülés folytatásaként a Politikai Végrehajtó Bizottság JELENTÉST VIZSGÁLT MEG A BUCUREȘTI-I METRÓ HARMADIK FŐÚTVONALÁ­NAK HASZNÁLATBA ADÁSÁRÓL ÉS A METRÓ TOVÁBBI FEJLESZ­TÉSÉRE VONATKOZÓ JAVASLA­TOKRÓL. A párt főtitkárának, Nicolae Ceaușescu elvtársnak az útmutatására megvalósí­tott bucuresti-i metró —szocialista ha­zánk fővárosához méltó, gazdasági és szociális szempontból rendkívül fontos objektum — jelenleg összesen 50 kilo­méter hosszú két duplavágányú főút­vonalon közlekedik. Ugyanakkor a vé­géhez közelednek a munkálatok a harmadik, tíz kilométert kitevő, a Ga­ra de Nord—Dristor 2 útvonalon, amit ez év augusztusában adnak használat­ba. Ilyképpen a metróhálózat teljes hos­­­sza 1989-ben eléri a «0 kilométer dup­lavágányt, 88 állomással, ami a kije­lölt feladatoknak a határidőnél egy évvel korábbi teljesítését jelenti. A megvalósításokból kiindulva a Po­litikai Végrehajtó Bizottság jóváhagy­ta a metró további fejlesztésére vo­natkozó javaslatokat és azt, hogy az idén megkezdődjenek a munkálatok az újabb szakaszokon: a 1,1 kilométeres Leontin Salájan—Policolor szakaszon és a 4,5 kilométeres Basarab—Grivita Roșita—1 Mai—Pajura szakaszon. E két szakasz használatba adását legkésőbb 1991. augusztus 23-ra irá­nyozták elő. A Politikai Végrehajtó Bizottság úgyszintén megoldotta a párt és álla­mi tevékenység több napirenden levő kérdését. 96 ÉVVEL EZELŐTT ALAKULT MEG A ROMÁNIAI MUNKÁSOSZTÁLY FORRADALMI, POLITIKAI PÁRTJA A ROMÁN NÉP ÉRDEKEINEK SZOLGÁLATÁBAN A Romániai Munkások Szociál­ De­mokrata Pártjának létrejötte 96 évvel ezelőtt jelezte azt a fordulópontot, a­­mely végbement a munkásság életé­ben, felfogásában, politikai kiforrott­ságában. Az 1893. március 31. — ápri­lis 3. között tartott kongresszus tör­ténelmi jelentőségű határozata, mely­nek értelmében megalakult a szociál­­demokrata párt, döntő fontosságúnak bizonyult a munkásosztály további fej­lődését, megerősödését, egységénél szüntelen szilárdítását illetően. Ez az esemény végeredményben mé­lyen gyökerezik abban a valóságban amely az akkori Romániát jellemezte, hosszas történelmi folyamat eredménye volt ez a lépés, olyan szükségszerűség szülte, amely éppen a romániai mun­kásság számbeli és minőségi erősödése nyomán vált egyre nyilvánvalóbbá. Amint pártunk főtitkára, NICOLAE CEAUȘESCU elvtárs hangsúlyozta, „a munkásosztály megjelenésével egyidő­­ben jöttek létre ennek első szervezett csoportjai — szocialista csoportok —, megjelent a szocialista jellegű sajtó és más művek, amelyek jelentős szerepet játszottak a gazdasági-társadalmi élet­­ben, Románia egész fejlődésében. Kü­lönösen érdemes kiemelnünk, a mun­kásosztály első pártjának, a Romániai Munkások Szociál­ Demokrata Pártjá­nak megalakulását 1893-ban.“ A társadalmi valóságból és gyakor­latból kiemelkedett politikai párt egé­szen más jellegű és beállítottságú volt, mint a többi pártok, vállalta azt, hogy szervezi és irányítja a munkásság, a többi dolgozók forradalmi küzdelmét, erejét, arra irányítja erőfeszítéseiket, hogy jobb és igazságosabb társadalmi rendet teremtsenek a román haza föld­jén. Ahogyan az akkori idők szocia­listái írták, céljuk nem az, hogy el­hallgassák a bajokat, arra törekednek, hogy mihamarabb megteremtsék azt a társadalmat, amelyben a munkaeszkö­zök, a föld, a bányák, a gyárak, a műhelyek a társadalom közös tulajdo­nát képezik. A közel száz évvel ezelőtt létrejött politikai párt erejének lényeges forrá­sa volt az, hogy szervesen kapcsoló­dott a nemzeti realitásokhoz, kifejezte azt az akaratot, hogy szilárdan küzd­jenek a román társadalom alapjaiban való megújításáért. A Szociál­ Demokrata Párt egész te­vékenysége során ragyogóan teljesítet­te azt a fogadalmat, amelyet már a megalakulás előtt juttattak kifejezés­re a szocialisták, s amely azt tartal­mazta, hogy ebben a hazában jobb, szebb életet kell teremteniük. A párt politikai programja a gazdasági-tár­sadalmi haladás alapvető követelmé­nyeit tartalmazza: a nemzeti ipar erő­teljes fejlesztése, ami alapvető felté­tele a nép alkotó energiái hasznosítá­sának, a nemzeti javak népünk érde­kében történő felhasználásának, az ag­rárprobléma mélyen demokratikus alapokon történő megoldása, ami el­engedhetetlen feltétele a parasztság haladásának. Azt is programjukba ír­ták, hogy az egész nemzet felvilágo­sításai, s a politikai és művelődési élet­be való bevonása ugyancsak fontos követelménye a fejlődésnek. Nyilván, a párt programjába írt nagyszerű cél­kitűzések nagy visszhangra leltek a tö­megek soraiban, mélyen bevésődtek a nép szívébe, lelkébe, tudatába. A ro­mán társadalom konkrét valóságából indultak ki, olyan programot sikerült így a nép elé tárniuk, amely tartal­mazta a hazai gazdasági-társadalmi é­­let megújításának, fejlesztésének, erő­sítésének lehetőségeit, útjait-módjait. A Romániai Munkások Szociál­ De­­­mokrata Pártjának tapasztalatait, leg­jobb hagyományait vette át és vitte tovább évtizedekkel később a kommu­nista párt, amely harcában, az osz­tálycsaták tüzében támaszkodott az elődök és a megelőző események ta­pasztalataira és tanulságaira. A kom­munista párt létrejötte utáni nehéz idők harcai bebizonyították, csakis o­­lyan politikai erő állhat a nép élére, amely tisztánlátó, mélyen a társadalmi valóságban gyökerező politikát tud ki­fejteni, egyesíteni tudja és képes fel­erősíteni a dolgozó nép erőfeszítéseit. A történelem menete mindenkit meggyőzött arról, hogy kommunista pártunk ragyogóan teljesítette és­ tel­jesíti történelmi küldetését. Különösen a párt IX. kongresszusa utáni évek — mely kongresszus a román nép leg­­szeretettebb fiát állította a párt élére — bizonyultak rendkívül gazdagoknak, meggyőző bizonyítékát szolgáltatván annak, hogy a saját sorsát irányító román nép képes a legmerészebb ál­mokat is valóra váltani, győzelemre vinni nemes és messzire mutató esz­ményeit. PÁSZKA Miklós MEGYEI TÜKÖR ————————-------­ NICOLAE CEAUȘESCU elvtárs tézisei, útmuta forradalmi munkaprogram a párt, az egész né­p a­­­ számára Jó reggelt* — Jó minkét ! Ha vannak olyan vállalatok, melyek­ tevékenysége szinte teljes egészében számítógéppel követhető, akkor azok minden bizonnyal a kereskedelmi vál­lalatok, s azok közül is első helyen állhat a Műszaki-Anyagi Ellátóköz­­pont. Leegyszerűsítve a végsőkig te­vékenységüket, végeredményben ennek „képlete“ nem más: belépő áru — készlet — kilépő áru. Leegyszerűsítve — írjuk —, hiszen a valóságban még­sem egészen ilyen egyszerű a dolog. S hogy mindeddig csupán egy út ele­jén állnak, az talán egyenlő arányban függ a szakma jellegzetességeitől és a számítástechnika még meglévő kor­látaitól. Knpp Vencel matematikus a számí­tóhivatal új helyiségeiben kalauzol. Az egyik szobában két dolgozó a színes képernyő beállításán dolgozik, egy má­sik szobában személyi számítógépek mellett ülő fiatal nők ujjai száguldoz­nak a billentyűkön, munkatársuk a nyomtatóval bíbelődik. Knop Vencel egy gép működését is bemutatja. — Help — jelenik meg a képernyőn. Most „köszöntem“ neki, vagyis tulaj­donképpen kapcsolatot teremtettem vele — magyarázza —, a gépnek tud­nia kell, kivel dolgozik, be kell mu­tatkozni neki. — Good morning! — jön késedelem nélkül a válasz, majd jó munkát is kíván a gép, mielőtt igazán munkához látnának. A személyi számítógép „ud­variassága“ nem öncélú, mindennek megvan a maga jól körülhatárolt hasz­na. Ha kérdést tesz fel például, az az elvégzendő feladattal kapcsolatos, ki­egészítést kér, ha félreütöttél egy bil­lentyűt, figyelmeztet. — Az igazság az, hogy információt kapni a géptől bárki képes, minimális 15—20 perces „kiképzés“ után. Mikor a gépet beszereltük, hívtunk másokat is, a nem szán munkatársak próbálkozzanak k igyekeztünk emi,­denkihez a szár fontosnak tartón vannak olyanok­­, akik hét fejű sárkányai is kerülik. Pedig den vezető aszta hivatalban dolgozó üljenek mellé, írni a géppel, így szembe hozni min­­iépet. Ezt nagyon szén még most is s nem is kevesen A Műszaki-A számítóhivatala. kult. Felszerelési kártya-készítő gé számítóközponttal vatal tulaj­donkéi ít pán két évvel mini számítógépp­lak Junior típusú kel, melyek a na képesek dolgozni, után megfelelő tak ki számukra ördög­ségnek, valamiféle tartják őket, s úgy övé az, hogy min­­ott legyen a ter­minál, szükség v­an azonnal infor­mációt nyerhesse a kérdésről gi Ellátóközpont­át tekintve, nem is fiatal: a hetvi­­ évek elején ala­, . . _ szá­ml­ázógép, lyuk­­irtya-készítő gé­­pk­ és a területi ''*"'^.'1--------dolgoztattak. A hi­fi fejlesztése csa­­tt indult el, s 8,5 millió lejes bor­zással felszerelték­ tizenkét terminál­­kro számítógépek­­géptől függetlenül gépek beszerzése iségeket alakítot­­t elen­leg a prog­ramcsomag beült­én dolgoznak. — Talán egy­­ év múlva tudunk igazán va^s^j; u^^^^iddig még annyiunk]­.. m. — t­­dja a hi­vatal ve­zetője. — Elsők készletnyilvántart­­unk, ennek a r­­álatnak a legna­gyobb akadálya egy országszinten nincs még leid­ózva egy egységes kódrendszer az e­­méktípusokra. így lég nehéz mind a szállító-, mind a­egrendelő vállala­tokkal együtt dől­ni. A kész progra­­­m ponti számítóköz fővárosi köz­­ttől vettük át, a beültetés alatt jó irány gondot meg kell oldanunk. R­é­zletnyilvántartás­sal párhuzamosan dolgozunk a keres­kedelmi partnereinkkel való kereske­delmi és pénzügyi kapcsolataink nyil­vántartásával és a saját pénzügyi mér­legünk kidolgozásával. Mindhárom program betáplálása a közeljövőben elkészül. Rögtön ezután következő lé­pés a szerződések követése lesz, dolgozat már elkészült, beültetéséhez az előbb említett három program be­fejezése után kezdünk. A legnagyobb gondunk egyelőr­e az, hogy a program­­csomag nem interaktív. Ideális körül­mények közt, ha teszem fel, egy ügy­felünk elvisz öt kiló festéket, s öt perc múlva a gépet kérdezzük, mennyi fes­ték van raktáron, akkor annak a reá­lis képet kellene mutatnia, vagyis már az öt kilót levonva a raktárkészletből. Nos, a program csak azt teszi lehető­vé, hogy minden műszak végén vé­gezzük el a módosításokat. Gond is, hogy a számítógép teljesítőképes­sége véges, pillanatnyilag hiába van több terminálunk, csak nyolccal ké­pes dolgozni, kiegészítő alkatrészre van szükségünk. túl két hete költözött át a számítóhiva­nl helyére, terveik számtalanok, hiszen az anyagellátás zavartalanságát csakis kiválóan pontra tett informá­ciós rendszerrel lehet megoldani. Ter­vezik távlatilag olyan programcsomag létrehozását, mely a sürgősségek nyil­vántartását követi, vagy például az újrafelhasználható anyagok körforgá­sát, de készülnek a műszaki-anyagi el­látóközpontok országos informatikai hálózatába való bekapcsolódásra is. E­­gyébként próbaképpen már kapcsolat­ba léptek az építő-szerelő vállalkozás számítógépével — sikerrel. Tehát mű­szaki akadály egyre kevesebb áll az ilyen típusú együttműködés elé. Ha a szervezési gondok is elhárulnak, ak­kor rövidesen az ország valamennyi ellátóközpontja közt áramlani fog információ, hatékonyabbá válhat a készletgazdálkodás, az anyagtípusok körforgása. S mindennek a termelés, az egész gazdaság lesz a haszonélve­zője. PÁLJÁNOS Mária természetesen, a kell megöl­d a­termékekre, tor­ Befejezett és kezdődő telentések A gyümölcstermesztők hetének kere­tében megyeszerte megélénkült a gyü­mölcsösök ápolása, az oltványok és gyümölcstermő bokrok telepítése. En­nek a tevékenységnek eddig igazán kedvezett az időjárás, akárcsak a töb­bi idénymunkálatoknak. Az állami és szövetkezeti kertésze­ti társulás megyeszékhelyi gyümölcs­­termesztő farmján, a szemerjai dom­bokon, befejeződött a tavaszi telepí­tés. 3 hektáron szilvafáikat, 4 hektár­on meggyet, míg 5 hektár területen mál­nát telepítettek. Folyamatban van 1­000 darab diófa elültetése a kerítés mellé, a gyümölcsös körül. Végső soron az összesen 131 hektár területből 110 hek­tár gyümölcsfákkal, 21 hektár pedig gyümölcstermő cserjékkel (málna, áfo­nya, piros és fekete ribiszke) lesz el­foglalva. A gyümölcsös 90 százalék­ban törpe törzsű almás, részben huza­losan, zömében lekötözéses módszer­rel művelve, a fennmaradó parcellák meggy- és szilvatermesztéssel haszno­sulnak. A tervek szerint ezekben a napok­ban a bodoe-i, ghidialăui, malnași, Va­lea Crișului-i és hernyótenyésztés poiană nép­tanács irányításával, gol­dásában 8 600 da­rab epoi­ Mt is éri­znek, amely ültet­vényeknek a táji itó, környezet- és talajvédelmi szén­n kívül a selyem­észtése szempont­jából is nagy fel­esége van. A cse­metéket Buzău m­éből, Ivănești cse­metekert­jéből sze tók be. Estetnie termeli »vetkezete­sek óta nevezete évtize­­deketeribiszke-ül­tetvényeiről, valafnt a Góliát elme­gazdag hűsíté­­f azonban már ki­lét folyamán meg­­felfrissítése. 11 000 ^k a felújítás­it Tírgu Ma­lani cseme­res-i kísérle­téséből kapja. A gyümölcsteréz­ők hetének si­keréhez járult hó, hogy a municípi­­um városi kertete Arudról több mint 3 700 mega alma-, szilva-, körte- és cseresjeoltványt szerzett be. A csemeték 5-en fejlettek, erő­teljesek és „Jó bőik nem kell cégér“ elven a fácskák grsan gazdára talál­nak, amire abból is következtethet­tünk, hogy nagy a forgalom a kerté­szet Árkosi­ úti központjában. Megyeszerte most van a nagyüzemi háztáji és intézményi gyümölcsösök­ben a talajápolás, részben a tápanyag­­utánpótlás, a fatakarítás, ifjítás, a kü­lönböző célzatú metszések­, a hiánypót­lások legfőbb ideje, nem feledkezve meg a permetezési tennivalókról sem. TOMPA Ernő GYÜ­MÖLCSFACSEMETÉK Újabb gyümölcsfacsemete-szállít­­mány érkezett a Tírgu Secuiesc-i Zöldség­ve­tőmag- és Ültetőanyag-ér­té­kesítő Központhoz, amelyet ezek szék­helyi, megyeszékhelyi és barack­i le­­rakataiból árusítanak. A szóban for­­ggó tétel 5000 darab alma,fáit, nyolcezer epercsemetét foglal magába. Ez már megközelíti a néptanácsok által beje­lentett 11 450 csemeteigénylést erre a tavaszra, tudniillik eddig már 4800-at forgalmaztak. Az igényelt csemeték a lerakatokból vehetők át, vagy áruk a megyeszékhelyi Lenin úti virágüzleté­ben egyenlíthető ki. Itt kapható két­féle alma, körte, cseresznye és meggy vetésű­ vitaminofdl italáról. Az ültetv öregedett, s ezért kezdődik a telepi darab fiatal tövei fa. Az ültógA KÖRNYEZETÜNK Rókák a gesztenyésben (3.) Szilágyi Pál, a Bábolna-árokban lévő rókafarm ve­zetője a megszállottak közül való, s a rókatenyészet nem mindennapi érdekességei sem tudják elterelni személyé­­ről a figyelmet. Amit itt lát az ember, mindennel sze­mélyi kapcsolata van — és mindenkivel. A telep rendezett­­sége, tisztasága, fegyelme igen szembeötlő, s az is, hogy az ilyen irányba való átalakulás hozzákötődik. A cse­­meteültetési nyüzsgés mellett arra is figyelek, hogy c­ sétányok, utak mellett hegesztőpisztolyokkal felfegyver­zett szakik mutatós törpe kerítést állítanak föl. Díszként is szép, de hasznos főleg: megvédi a most ültetett cseme­téket s a gyepet. Megtudom, hogy mnoxlemezből van, amelyet itt, a helyszínen festettek zöldre. Tulajdonkép­pen hulladékanyag, amelyet fémkeretbe foglalnak. Sör­gyárak számára készít futószalagot a benti műhely, s annak a maradékából lesz ez a díszkerítés. Kissé irigy­­kedve nézem, hogy a Bábolnahegy oldalába ilyen eszté­tikai érzékkel kialakított díszkerítés jut, otthon pedig né­mely tömbházat szögesdrótból, betonvashulladékból ös­­­szecakolt kerítések védenek. Vajon nem futná a lakóbi­zottságok költségvetéséből ilyesmire? Az inox nem is rozs­dásodik, sokat tart. Jó példa akad is itt ott a hulladék­lemez ilyen célú felhasználására. A Villamos Berende­zéseket és Villanymotorokat Gyártó Vállalatnál, a Gépe­ket és Gépkocsialkatrészeket Gyártó Vállalatnál például­ Szilágyi személyes pályája is érdekel. Azt hinném, minden élménye a rókákhoz kötődik, olyan lendülettel és szakértelemmel beszél róluk, vázolja a tenyésztés to­vábbi alakulását. Valami van a dologban, mert a nyérc­ből, tehát prémes állatból államvizsgázott. Hetvennyolc­­hetvenkilencben. Új abszolvensként az egyik felsőhárom­­széki állattenyésztési komplexumhoz kerül. A prémes ál­latok helyett itt fajbikák­at tenyész. A rókákkal 82—83- ban találkozik a cernali telepen. Innen szülőfalujába, Lis­­náuba kerül egy üszőfarmra. A következő állomás lesz csak a Bábolna-árok­ rókatelepe. Kissé sajnálja, hogy a szakma mellett az üzemvezetés a fő dolga. Nem tud any­ngit foglalkozni a tulajdonképpeni állattenyésztéssel, a­­mennyit szeretne. És ekkor beszélgetésünk egyoldalúan vallomásossá válik: — Gyermekkoromban galambász, nyulász, tehát kis­állattenyésztő voltam. Most is értem a gala­mb szak­mát. Érdekesebb életmód, mint a galambé, nincs is. Mint a rók­a, ez is egy félvad állat. Saját maga választja a pár­ját, a hím és nőstény együtt gondoskodik az utódokról Nagyüzemű tenyésztése nem megy, akadozik. Készítettem egy dolgozatot a húsgalambról, fotókkal, diavetítésre al­­­k­almas felvételekkel. A negyedéven voltunk vagy száz­ötvenen. Amikor a húsgalambhoz érkezett a prof, minden csoportnak bejelentette, hogy ezt a két órát Szilágyi fog­­­ megtartani, mert ebben a dologban ő a professzor.­­ most is mindennap a galamboknál vagyok. A galambá­szok mellett, ami az összetartást, állatszeretetet illeti, minden vadász elbújhat. A galamb érdekes életmódjával minden helyzetben feladja­ a leckét. Például összezársz egy tojót a hímmel. Kilenc napig tartod. Nem párul el. Megforgatod a hímet negyven nősténnyel, amíg választ magának egy tüzelésben lévő szukát. Az itteniek nőstényt vagy bakot emlegetnek, a korrekt kifejezés a nőstény­­szuka. Hogy hogyan lehetne a húsgalamb-tenyésztéssel to­ r­­­vább kísérletezni? Először is találni kell egy olyan szakit, aki szereti a galambok­at. A galamboktól újra a sarki rókák felé indázik a be­szélgetés. Oda, hogy egy rókaanya tizennyolc kölyköt is felnevel. Az itteni farmon is akadt már olyan, amelyik tizenhatot gondozott. Aztán a rókahüségről is szó esett arról, hogy volt egy már termelésre képtelen anyájuk ■/^lídült, s ott aludt a szőnyegen. Ha írok a farm­­erzen m­on­dotta —> a vadászgörényekről meg ne feled­ének • • elszaP ° r ° dnak és jó gondozók keze közé ke­­latkák·­­a Pat1csányoknak. Ezek a hajlékony testű, apró ánuik­k mindnek átharapják a nyakát. A biológiai pat­­y h­ús igazi. SYLVESTER Lajos Ballada a Bászka-parton Megéneklüünk­ Románia• Az általános iskolások megyei ver­senyén igazi reveláció számába ment a comandaui diákok Görög Ilona című szép bal­lada-feldolgozása, s nemhiába érdemesítette a bíráló bizottság arra teljesítményüket, hogy a rangot és megbecsülést adó első hellyel jutal­mazza őket. Kétszer is alkalmunk volt megtekinteni előadásukat —saját szín­padukon, majd a megyei versenyen , s bátran elmondhatjuk, hogy ez a gördülékeny és fantáziadús játék, a sok szereplőt felvonultató előadás — azonkívül, hogy méltán aratott sikert — többet is ígér önmagánál. Mire gon­dolunk? Arra, hogy a több tucat sze­replőt­ felvonultató játék során kide­rül, hogy a Bászka-parti iskola tanu­lói között sok tehetséges gyermek van, jó hangú énekesek, tehetségesen tán­col­ók, s ezeket a képességeket más műfajokban is a balladafeldolgozás szintjén kellene érvényesíteni. Érde­mes ezért cselekedni, s akkor a követ­kezőkben a mostani első helyezés mel­lé újabbak kerülhetnek. Az iskolai tantestületben megvan ez a törekvés, s a Hochbauer Gyula igazgató vezet­te közösség ezúttal bebizonyította, hogy eredményre lehet váltani a jó szándé­kot. Ez mindenképpen dicséri őket, s egyúttal arra is kötelezi, hogy tovább is lépjenek. Mire is gondolnak? Arra, hogy mindenekelőtt módot kell találni igazi népi ruhák beszerzésére — ez főleg a fiúknál gond, s nem csak itt —, hangszerekhez kell juttatni az is­kolát, s tánc- és dal­csoporttal, ének­karral, versmondókkal, szólistákkal, színjátszókkal is kell bizonyítani. Te­hetségben és jószándékban nincs hi­ány, s mostani sikerük bizonyítja, hogy ki lehet törni az elzártságból. Mert az kétségtelen, hogy nehezebb körülmények között dolgoznak a me­gye többi iskolájánál, a hagyományok­nak is híjával vannak, de előnyük, hogy a községben rendszeresen alko­tótáborok működnek a szünidőkben, s ezt a helybéli fiatalok javára kell for­dítani. Így történt ez most is, a tánc­­tábor oktatói, Venczel Károly és Ven­­czel Anna értő kézzel simítottak színre vitt balladán, s a helybéli tan­­­erőkkel való együttműködésük, lám, igen gyümölcsözőnek bizonyult. Azért is érdemes az iskola öntevékeny mű­velődési dolgairól eltöprengeni, mert az innen kikerülő fiatalok vihetnék tovább a stafétát, hogy a község „fel­nőtt“ műkedvelő mozgalma is elmoz­duljon a holtpontról. A Bászka-men­tiek igénylik és tisztelik a kultúrát — ünnepi esemény számába megy itt minden vendégjáték —, jó lenne te­hát, ha az elzártságból következő gyér lehetőségek számát maguk gyarapíta­nák. Van rá igény, s ennek kell ta­lálkoznia a támogató szándékkal. MAGYARI Lajos cMárciusi tallózó KÖNYVESPOLCJ Mivel mostanában fehér hollónak számít a regény, kezdjük az első ta­vaszi hónap bemutatását Cseke Gábor új regényének, A bozót­nak a bemu­tatásával. Eltűnik és meghal két fiatal alpinista. A regény dokumentum és fikció eredeti, olvasmányos és felka­varó vegyítésével az író-riporter nyo­mozását tárja elénk. Mi érdekli elő­ször Csekét? Talán az, hogy törvény­­szerű volt-e a tragédia, vagy esetleg elkerülhető lett volna, a dolgok sze­rencsésebb összejátszása folytán?! Az­tán: a nyomozás mozaikja, a tények egymásnak is ellentmondó adatai nem­­csak­ az ügyet helyezik más megvilá­gításba, de képet kapunk a hazai alpinizmus, mint versenysport jelenle­gi helyzetéről is. A Kriterion Kiskalauz sorozatban két érdekes könyv is megjelent. Csik­y Emil Éremgyűjtők könyve című műve görög, római és bizánci pénzekről kö­zöl adalékokat, míg Béldy Miklós Élet az erdőben című munkáját mindazok érdeklődéssel forgathatják, akiket ér­dekel ismeretlen ismerősünk az erdő­ flórája, faunája, az egész „erdei vi­lág“ ... És most egy rendhagyó könyvről. A Kriterionnál jelent meg Deák Ferenc Rajz és betű című „műhelyvallomás“-a, egy szép kiállítású könyv a „könyv“­­ről, sok illusztrációval, ábrával és kép­pel. Deák Ferenc évtizedek óta ter­vez könyveket, jó két évtizede főállás­ban is „könyvtervező grafikus“ vallo­mása és illusztrációi, tervei, elképzelé­sei a szöveg és a látvány összekapcso­lásának módjairól, esélyeiről szólnak. A Romániai Magyar írók sorozatban adták ki Bárd Oszk­ár három színpadi művét (Liszt, Citera, A taposómalom) Kötő József bevezető tanulmányával. Egy ismeretlen életmű tárul fel az ol­vasó előtt, Bárd Oszkárt eddig költő­ként tartották számon — ha egyálta­lán számon tartották. Nos, a sorozat­­ban hamarosan versei is megjelennek. S ha már a verseknél tartunk, Hor­váth István Harmatgyöngy című gyer­mekverseinek gyűjteményére hívhat­nánk fel a figyelmet (illusztrálta Amb­rus Sándor) és Gál Éva Emese Örö­költ csend című, új, harmadik verses­kötetére, amelyik sok szép, megkapó vallomást tartalmaz ... Klavír és koboz a címe László Fe­renc új könyvének, amely tényeket, értelmezéseket és föltevéseket tartal­maz Liszt Ferenc 1846—47-es hang­versenyútjaival kapcsolatban. A Téka sorozat újdonsága Kolumbusz hajó­naplója. (A bevezetőt írta és a jegyze­teket összeállította Dáné Tibor, for­dította dr. Tassy Ferenc.) Feltételez­­hetőleg a nagy hajós és utazó feljegy­zései mindenkit érdekelnek. Nos, az eredeti feljegyzések elvesztek, egy ideig lappangott azonban erről egy másolat — Bartalomé de Lac Casas püspöké is volt —, mielőtt ez is elve­szett volna, áki a szöveget feltételez­hetően kivonatosan, de nagyobb rész­ben szó szerint belefoglalta nagy tör­ténelmi művébe, a História de Las Indias-ba, amely magyarul először 1875-ben, öt vaskos kötetben, az Indi­ák története címmel jelent meg. Eb­ből a műből emelték ki a jelenlegi hajónaplót, első teljes magyar fordí­tása Szerb Antal nevéhez fűződik (ez a változat 1941-ben jelent meg); a dr. Tassy Ferenc fordította újabb magyar változat egy izgalmas könyv Az újvi­lág hajósai. Kolumbus, Vespucci, Ma­gellan fragmentuma... (hadházi) Üzemi könyvhónap — 1989 Idén immár tizennegyedszer rende­zik meg a vállalati és intézményi könyvhónapot. E hagyományos rendez­vénysorozat a munkásművelődés kivá­ló alkalmát jelenti, megyeszerte ezrek és ezrek vehetnek részt a hó során tartandó író—olvasó találkozókon, könyvismertetéseken, szimpozionokon és könyvkiállításokon. A Megénekdünk, Románia művelődési és alkotási fesz­tivál keretében megszervezett egyhó­napos akciósorozatban közreműködik a megyei szaktanács, a megyei kultúr­­bizottság, a KISZ, a Megyei Könyvtár, a megyeszékhely színháza, valamint más művelődési és nevelési intézmé­­­nyek. Ebben az évben a rendezvénysoro­zatot három nagy esemény — az 1939- es nagy antifasiszta és háborúellenes tömegtüntetés ötvenedik évfordulója, az augusztusi nemzeti ünnepünk és a párt XIV. kongresszusa — megünnep­lése jegyében tartják, s kiváló alka­lom lesz arra, hogy növeljék a könyv, az írott szó szerepét a tömegek forra­dalmi öntudatának erősítésében, az új ember formálásában. Éppen ezért, e hó során a megye minden vállalatá­ban és intézményében sor kerül a könyvvel kapcsolatos rendezvényekre, a hallgatóság előadásokon, kerekaszta­lokon, találkozókon, versenyeken, könyvismertetőkön, irodalmi műsoro­kon, könyvkiállításokon ismerkedik a legutóbbi 24 év könyvtermésével, a ha­zai kiadók újdonságaival. A rendezők a könyvhónap során há­rom dekádot szerveznek, az elsőt a politikai-társadalmi könyvnek, a má­sodikat a műszaki-tudományos kiad­ványoknak, míg a harmadikat a szép­­irodalomnak szentelik. A vállalati és intézményi könyvhó­nap ünnepélyes megnyitójára ma 11 órakor­­ kerül sor a megyeszékhelyi Dó­zsa György művelődési és alkotási köz­pontban, ahol előadások hangzanak el és a résztvevők hazafias versműsort hallgathatnak meg, megtekinthetik a politikai-társadalmi könyvek gazdag kiállítását. (vargyasi) Szólásainkba belenőtt fák ( TŰNŐDÉSEK ) Riportokat írtam az erdő hónap­jára, s a komolykodván fontos írá­sok mellé játékosan lazító szövege­ket is szerettem volna elhelyezni, s így jutottak eszembe az erdővel, fával kapcsolatos szólásmondások, közmondások, szállóigék. A játék, persze, amint ez történni szokott, elmaradt, de megmaradt bennem, illetve emlékezetembe tapadt egy sereg­szólás, nyelvezetünk megannyi dísze és éke, szóképeik a szivár­vány színeiben tetszelgők. Különö­sen a számomra addig ismeretle­neknél időztem, sokszor vakon ta­pogatva, bontogatva ki belőlük a gyönyörű nyelvi képet, fülön csípve azt a­ mozzanatot, amikor a szó ere­deti jelentése mássá válik. Az er­dőn a fája, s a felhőben a vize­t, mondikálom most magamban, ahe­lyett, hogy semmije sincs. Addig bántsd a hársat, amíg mezgés! — idézem ahelyett, hogy mindent ide­jében végezz! Nem minden fából lesz gerenda. A fának haszna gyü­mölcsében tetszik meg, Bolondnak a fapénz is jó, ha elveszíti, nem kár. Megfeji az ágat is... Szemelgetések ezek a számomra eddig ismeretlenek közül, s tulaj­donképpen többségüknek már nincs is köze se fához, se erdőhöz, a rossz fát tett a tűzre szólás például ma­napság kellemetlen dolgot művel jelentésű, de hordja magában még azoknak az időknek az emlékét, a­­mikor a parasztházak nyílt tűzhe­lyétől a füst nem a kéményen ke­resztül, hanem az ajtón, ablakon, a tetőnyílásokon távozhatott, s ha nyers, tehát rossz fa volt a tüzelő, bizony megszenvedett miatta a ház­népe; a vigyorog, mint a fakutya szólásunknak is csak nyelvtörténe­­tileg van köze az állandóan tátott szájú csizmahúzó fakutyához, de ma is érti mindenki, pedig a több­ségnek eszébe sem jut eredeti je­lentése. Számunkra viszont most az az érdekes, hogy a fa, az erdő valaha akkora szerepet játszott az ember életében, hogy az ezzel kapcsolatos megfigyelések emlékei úgyis jelen vannak ma is nyelvünk virágos­kertjében, hogy eredetüket sem mindig tudjuk, csak díszeit érzékel­jük. És így van ez minden nyelv­ben, a szókincs erdényi rengetegé­be tíz- meg tízéves kerültek be a fával, erdővel, bokorral, ággal kap­csolatos szavak, szókapcsolatok, s szólássá, közmondássá állandósulva eltávolodtak bár eredeti értelmük­től, nyelvünk virágai maradtak színes és képes beszéd elengedhe­­­tetlen kellékei. Az egykori fa és erdő úgy épült be ezekben a szólá­sokban a nyelvbe, mint ahony­an tárgyi valóságában bölcsővé, geren­dává, lakóházzá vált, s ha tudjuk is, hogy miből van, senki sem tart­ja már csak annak, hanem másnak, ennél többnek. A sok fás, erdős meg bokros szólásunk tehát, a maga a­­latt vágja a fát, nem látja a fától az erdőt, nagy fába vágja a fejszét, ordít, mint a fába szorult féreg, nagy fát mozgat nem ér egy fabat­kát, faképnél hagy, fűt, fát meg­­mozgat, az élő fába is beleköt zöld ágra vergődik, szidja, mint a bok­rot, s több tucat más társuk olyan­ná teszik nyelvünk mint a zöld er­dő. 2.-3.

Next