Háromszék, 1990. augusztus (2. évfolyam, 175-197. szám)
1990-08-01 / 175. szám
Volt securitate-tagok politikai menedékjogot kértek Svájctól. December óta Svájcban 400 román állampolgár folyamodott a politikai menedékjog kéréséhez, ebből 12 személy feltehetően volt szekus. (Románia liberă, 1990., 169. sz.) • Volt securitate-tagokat az újonnan alakult terroristaellenes rendőrség és titkosszolgálat kötelékeibe vettek be. Victor Atanasie Stanculescu vezérezredes, honvédelmi miniszter szerint, ezeket leellenőrizték, egyesek a kémelhárító szolgálathoz kerültek. Stănculescu elismeri, hogy a hadsereg júniusban nem megfelelően reagált, de ugyanakkor kifejezte helytelenítését a bányászok ezrei behívásával kapcsolatban. (Románia liberă, 1990., 169. sz.) • Colin Powell, az USA hadserege vezérkari vegyes bizottsága elnöke szerint, Közel- Keleten nem áll fenn háborús veszély. (Románia liberă, 1990., 168. sz.) • A torinói Olivetti cégnél folytatott gazdasági-műszaki törvénytelen adatgyűjtés miatt letartóztatták Maria Antoaneta Valentealkalmazottat és Viktor Dimitrijev külkereskedelmi tisztviselőt. (Románia liberă, 1990., 168. sz.) • Aszály Bulgáriában és Görögországban. Vízfogyasztási ésszerűsítési intézkedések várhatók. (România liberă, 1990., 168. sz.) • Romániában a feketézőket és a központi tervezést teszik felelőssé a rossz közellátásért. (România liberă, 1990. 168. sz.) • Sürgősségek a román Parlament előtt: 1. vállalati törvény (megszüntetni a törvénytelenségeket); 2. szakszervezeti törvény (megszüntetni a személyek— intézmény, intézmény—személyek típusú feszültségeket); 3. bértörvény (az infláció hegye mögül már nem látszanak a bérek); 4. sztrájktörvény (a moratórium szívességkérésnek tűnik!); 5. a tudományos tevékenység megszervezésére vonatkozó törvény, (a kutató méltóságának visszaállítása); 6. sajtó- (és audiovizualitással kapcsolatos) törvény (nem a szavakat, a hangokat kell egészségessé tenni); 7. pihenőszabadság-törvény (a régi, erre vonatkozó törvénycikkelyeket maga a Parlament nem tartja be!). (Adevărul, 1990., 169. sz.) • Az 1990/317. sz. kormányhatározatnak megfelelően, a nyugati országok vízumaival rendelkező román állampolgárok kétévenként 75 dollárra jogosultak. Ioan Sima ROMTEXTUR-igazgató szerint eddig erre az összegre már 40 000-en iratkoztak fel. (Tineretul liber, 1990., 171. sz.) • A miniszterelnök fizetése havi 18 000 lej, az államminiszteré 15 000, a miniszteré 14 000 és az államtitkáré, valamint a főosztályvezetőé 12 500 lej. (România liberă, 1990., 163. sz.) • Nicolae Georgescu, a Sajtófeladó Igazgatóság (DEP, Direcţia Expedierii Poştei) igazgatója szerint, a hálózatot eredetileg állandó példányszámú kiadványokra méretezték, 1989 novemberében 75 millió, 1990 februárjában 130 millió napilapot vettek át, a hirtelen megugrás felborította a feldolgozási, feladási, szállítási és forgalmazási rendszert; a napilapok azért élveznek elsőbbséget a feladásnál, mert nem tárolhatók, blokálnák a lapnyomást; a sajtót nem a postahálózat, hanem a kereskedelmi hálózat [az ipari árucikkforgalmazó vállalatok] forgalmazza; a megyék csak a megrendelt árut kérik, helyhiányra panaszkodnak (Kovászna is nagy mennyiségű eladatlan újságot tart raktáron); a kereskedelem szabja meg a példányszámot; sajtóforgalmazásra szakosodott vállalatra lenne szükség; 1000 lej jövedelemhez minisztériumunk [a Posta és Távközlési Minisztérium] 2200 lejt költ a sajtóra. (Flacăra, 1990., 29. sz.) (DOMOKOS) A lehetőségek „paradicsoma“ — egyelőre kihasználatlanul (folytatás az első oldalról) kétszáz diáknak összesen négy szakképesített tanügyi káder fog a rendelkezésére állni, ha nem kapnak valamilyen segítséget. Ha nem is a tíz-, de legalább a nyolcosztályos iskolát mégiscsak szükséges lenne megtartani. Aztán orvosa sincs a falunak, egy héten kétszer Kovásznáról jön fel Bukovenszky doktornő, azonkívül Székely József, az asszisztens mindenes, esik át a fején a sok tennivaló miatt. A vágtéri, szállítási munkák miatt nagy a balesetveszély, így állandó orvosi, sőt sürgősségi szolgálatra lenne szükség. A vadászkastély földszintjét ismét az egészségügy használhatja, tehát kitűnő lakási lehetőségek, lennének (orvosok, figyelem!). Persze, ez utóbbi rossz hírnek is számíthat, főleg a’ néhány éve ideszokott sízők és sportolók részére, mert így a kastély elvesztette motel-jellegét, amire kiválóan alkalmas. Egy új egészségügyi központ felépítése visszaállíthatná a jól indult „síparadicsomot“. Ez az intézkedés elég nagy (évi 200 ezer lej) nyereségtől is megfosztja a községházát. Az igazi „síparadicsomhoz“ persze még sok minden kellene: a sílift működése lassan életveszélyessé válik, na meg a bővítése is esedékes lenne, hogy mind a két pálya használható legyen; egy turista szállodaétterem is elkelne (három évvel ezelőtt kezdett neki a szövetkezetek szövetsége egy száz férőhelyes vendéglő és harminchat személyes szálloda építéséhez, de az amolyan Déva vár módra épülő létesítmény közelében az idén egy téglát sem tettek odébb), és nem utolsósorban egy télen is járható útra, rendes autóbuszjáratra (a mostani mikrobusz még a helybélieknek sem elég). A tömbházak vízgondja sem oldódott meg, hiába építettek két nagykapacitású medencét. Az elgondolás már eleve hibás volt, mert ahelyett, hogy valamelyik magasabb szintű patak vizét fogták volna be, két kútból próbálják szivattyúzni a vizet fel a medencékbe. De csak a próbálkozással maradnak, mert a víz még nem jutott fel. A vezetékek fagy elleni szigeteléséről nem is beszélve. (A megyei építővállalat munkája.) Magánkezdeményezés kevés van a község területén. Egy ABC kisüzlet nyílt, és a fodrászat ment át magánkézbe. („Mindenki várja, hogy az idők csendesedjenek le, s akkor majd eldönthetik, hogy mibe, hova fektessék a pénzüket“ — mondja a polgármester.) A nemzetiségi ellentétek szításának — úgy látszik — nem kedvez a magaslati levegő, mert a többségében magyar lakta község (összesen három román család él Komandón) lakói nagyon jól megférnek a Buzauból, Vranceából, Neamţből vagy Máramarosból származó erdei munkásokkal. A közhangulatot talán leginkább a „feketekocsmák“ elterjedése zavarja. A vendéglőben semmilyen szeszes italt nem lehet kapni, így a nehéz fizikai munkára „pezsdítő“ egy-két kupicából fél literek lesznek. A nyár derekára gondolva már nem is merek az erdei gyümölcsök dolgáról érdeklődni. De szóba jön az kérdezetlenül is, mert ez az óriási nyereséglehetőség is egyelőre kihasználatlan. Az erdészet, amelynek eleddig dolga és törvénnyel szentesített kötelessége volt összegyűjteni és értékesíteni az erdei gyümölcsöket, látszólag nem mozog, a község pedig nem foghat neki csak magától a begyűjtés megszervezéséhez. Pedig micsoda keményvaluta-forrás lenne (gomba, málna, szamóca, szeder stb.), nem beszélve a különböző értékesítési módok által nyújtott munkalehetőségekről. („Amikor iskolás voltam, a málnapénzből vettem meg az egyenruhát“ — emlékezik a polgármester.) A „leltárt“ talán még hosszasan folytathatnánk. De a reális általánosításhoz, azt hiszem, ennyi is elegendő. Az általánosításból következő összkép pedig senkinek nem lehet megnyugtató. A lehetőségek „paradicsoma“ egyelőre kihasználatlanul várja a jobb időket. Az 1170 lelket számláló község (érdekes, hogy az 1969-ben megjelent monográfia tanúsága szerint, Komandó lakóinak száma 1879 fő), szó szerint helyben topog. Hogy mire lenne szükség? Természetesen helyi erőből nem számíthatunk nagy dolgokra (talán sokkal több ötlet és bátorság kellene), de néhány,akár ki- s sebb méretű beruházás csodákat ’mű- * vélhetné. HÁROMSZÉK FELHAGYTAK A KÖZÉPKORI MÓDSZEREKKEL Épül az új kályhagyár Az Ipari Termelő- és Szolgáltató Megyei Vállalatnál jó ütemben halad a kályhagyár új részlegének építése. A tény ebben a pillanatban szinte egyedülállónak mondható, hiszen hirtelenjében nem is tudnék olyan vállalatot említeni, ahol nagyobb lélegzetű beruházásba fogtak volna — persze, kivétel az olyan munkálat, amely folyamatban van, például a kézdivásárhelyi szigetelőgyár égetőkemencéjének építése. Az új részleg termelőképessége 1 millió egység csempe, valamint 500 ezer darab vékony tégla lesz évenként. A cél a technológia korszerűsítése — hiszen a kályhagyárban szinte középkori, manufakturális módszerekkel dolgoznak még ma is —, a munkakörülmények javítása. Teljesen gépesített lesz a nyersanyag előkészítése, a formázás, de nem utolsósorban a mázazás is, ami rendkívüli jelentőségű az ott dolgozók egészségére nézve. Ez utóbbi berendezést remélik, hogy Németországból sikerül behozni, a formaságokat már elintézték, a papírok elmentek az illetékes helyekre. Két új, teljesen automatizált kemencét szerelnek fel, amelyek el lesznek látva a szükséges mérőműszerekkel, tehát a technológiai paramétereket maradéktalanul be lehet majd tartani. A termelőegységen kívül női és férfiöltöző, fürdő, valamint ebédlő épül. Nagyon sok berendezést, gépet helyi erőből, a gépészműhelyben valósítottak meg, például szállítócsillék, szalagrendszer, nyersanyag-keverő és -etető, és sok más apróság készült már eddig is el. — Mikor lehet üzembe helyezni az új egységet? — kérdeztük Lázár Alpárt, a kályhagyár technológusát, aki egyúttal a beruházásért is felel. — Körülbelül egy év múlva lehet megkezdeni a technológiai próbákat. A munkálatokat az Ipari Építkezési Tröszt csoportja végzi, nagyon jó ütemben haladnak. Sajnos, a finanszírozás megnyitásával voltak problémák, tulajdonképpen még most sincs megnyitva, de már előrehaladott állapotban vannak a dolgok, reméljük, hamarosan rendezni tudjuk ezt az oldalát is a kérdésnek. — A gépesítés érinti majd a munkaerő foglalkoztatását? — A létszámot nem kell csökkentenünk, hiszen folyamatos ütemben fogunk dolgozni, tehát három váltásban. — Kereslet van a termékekre? — Jelenleg a belföldi piacra termelünk, s nem tudunk annyit gyártani, amennyi elfogyna. PĂLJĂNOS MARIA A nyári ifjúsági és kulturális táborok sátorfái körül őgyelegve, többek között arra lettem figyelmes, hogy az interetnikus kapcsolatok kiépítésének óhaja, ezek elejtett szálainak csomóba kötése a tudatos és általános törekvések közé tartozik. Ezt a sehonnét sem irányított, spontán alakuló, s higgyük, hogy erőteljes tendenciává váló jelenséget azért is a vizsgálódás körébe kell vonni, mert a többség és kisebbség kapcsolatainak megrontására mindenfajta husángos és sajtó-, rádió- meg televízióbéli kutyauszító kísérlet is történik. Bárha igaz lenne, hogy mind kevesebb tömegbázissal és eséllyel, éshogy a jobb érzésű emberek az intelligenciaszint más, meg más lépcsőin is viszolyogva fordulnak el eme politikai gusztustalanságoktól. A Hargita megyei tanfelügyelőség Homoródfürdőre invitált, néznekmeg a tanügyiek háza révén szervezett nemzetiségi iskolástábor egyik délutáni programját. A helyszín tehát az a Hargita megye, amelynek rossz hírbe keverésével, az itteni — állítólagos — elűzetésekkel, lincselésekkel lapok, a tévé, parlamenti képviselők is ijesztgetik az ország lakosságát, akárcsak Kovászna megye esetében. Ebbe a tíznapos táborba Ploieşti-ről lengyel, Nagylakról szlovák, Bukarestből örmény, a barcasági Szentpéterről és Bodfaluból szász, Csíkmenaságról székely, Maroshévízről román gyerekeket és tanáraikat hívták meg. Előző nap távozott el egy tizenöt fős magyarországi — budapesti — csoport is. És itt voltak, nyilván, tanáraik, tanítóik. A délutáni játékos vetélkedők közepébe cseppentünk be, akkora kedvet, örömet, jó közérzetet tapasztalván, amelynek hangjai kitöltötték az egész völgyet, akárcsak az esti tábortűz „csupán“ négyméteresre sikeredett lángja, fénye és az ég felé röppenő szikrái. Mesélik, hogy falvakra is elvitték a gyerekeket. Útközben megtekintették a Csíki Székely Múzeumot, a csíksomlyói nagytemplomot. Dánfalva a lengyeleket látta vendégül, Csíkmindszent a szlovákokat, Gyergyócsomafalva a szászokat, Gyergyóalfalu a magyarországiakat, Gyergyószárhegy a bukaresti örményeket. Volt, ahol fürdőre vitték a gyerekeket, másutt iskolások műsorral köszöntötték őket, kölcsönösen tanulták egymás népdalait. Gyergyóalfaluban el is sírták magukat a vendégfogadók, mert nem jutott, ki tudja, mi miatt, mindenki számára vendéggyerek. Nemzetiségenként más-más napokat rendeztek, címcserékre, képeslapcserékre került sor, eltanulták egymás játékait, és nagynagy fogadalmakat tettek, hogy jövőben is találkoznak, és alkalmat kerítenek, hogy a most hiányzó szerbek, ukránok, lipovánok, cigányok, törökök is kedvet kapjanak az itteni táborozásra. Ide írom a szervezők nevét is: Tánczos Vilmos, a tanügyiek házának igazgatója, Borüs János, Mirea Aurica, Macarie Viorica, Sykora Ștefan, Danielian Eliza, Botoarcă Margareta, Darabas Karin, Jobb Mária Enikő, Hagatis Ana. Kincses Emese RMDSZ-tisztviselő öt nyelven köszöntötte a táborbelieket. Mondhatná valaki, hogy nem ez a jellemző, ez esetleg, csak egyedi történet. Egy tájegységnyivel errébb. Bálványosvár alatt nem csak a szabadtéri színpad előtti amfiteátrumot, hanem az egész patakvölgyet betöltő közönség előtt az erdélyi magyar csoportok mellett lipovánok, ukránok, törökök és tatárok, sepsiszentgyörgyi cigányok, moldvai csángó-magyarok, magyarországi román kisebbségiek vettek részt. Sok-sok ezer ember néha örömtől könnyezve tapsolta végig, s ölelte volna akár egyenként magához Közép-Kelet-Európa nemzetiségi csoportjainak itteni képviselőit. Azok is, akik viszolyogva fordultak el még fél esztendővel ezelőtt is a rájuk tukmált testvérkezéstől, amikor is az volt az igazi, ha egyik nép, népcsoport bekebelezte, beolvasztotta, felfalta a másikat. Most ugyanezek „szellemi“ örökösei, a husángos testvérkezés hívei, elcsodálkozhatnak a látottakon. Mi nem. Egymás megbecsülését és tiszteletét ugyanis nem a tegnap, nem ma és nem tőlük tanuljuk. Mondok egy harmadik példát. Ugyancsak Bálványosfürdőn, a nemzetiségi folklórtalálkozó második napján, Diktatúrából demokráciába címen három ország fiatalságának képviselői szerveztek sátortáborozással egybekötött konferenciát. Európai hírű szakelőadók, politikusok meghívásával. A román—magyar és általában a középeurópai kapcsolatok történelmi és kortárs jelenségeit elemezték, az itt élő népek és néptöredékek jövőképét vázolták föl. Legalább négy ország fiataljai jelentkeztek mintegy kétszázan. Bukarest, Budapest, London, Kolozsvár, Marosvásárhely, Debrecen és anynyi más nagyváros képviseltette magát kiváló szakemberekkel. Higgyük tehát, hogy ez az út, amely Európa és egyáltalán, a világ felé vezethet bennünket, és meg is tartott. Románnak, magyarnak, cigánynak, töröknek meg tatárnak — kit, aminek született és aminek lenni óhajt. SYLVESTER LAJOS Európába vezető ösvények