Háromszék, 1990. október (2. évfolyam, 219-240. szám)
1990-10-02 / 219. szám
Van-e „emberarcú“ Vatra? Avagy: hányféle a Vatra? — kérdeztem, s tudom, hogy épp az én egyik minapi (a lap hasábjain megjelent) írásomban hangzott el egy pontosítás: „a Vatra Românească egyes ideológusainak fasiszta célkitűzései“. Az eredeti kéziratban azonban nem így szerepelt ez a gondolat (az itt aláhúzott kiemelt rész hiányzott!), s csak a szolgálatos szerkesztőkolléga jóhiszemű pontosítása csempészte be a fenti „finomítást“. Sajnos. Mert így abba az abszurd helyzetbe kerültem, hogy elvi kifogásom van a sajátomként föltűnő álláspontot illetően! S így a saját(omnak vélhető) szövegemmel én magam nem értek egyet. S bár aprócska az eltérés — lényegit!), olyan s akkora, mint a gazság és igazság közötti... Mert — mi is itt a baj? Abból (ahogyan megjelent) ugyanis az következik, hogy a Vatra Românească többarcú, többszólamú, többszínű (s így: kétszírjú is). Ez pedig csak a kétszínűség értelmében igaz. A pluralizmus (ebben az értelemben) nem lehet igaz, mert egy (bármilyen) szervezet arculatát (jellegét s tartalmát) a szervezet hivatalosan vallott és vállalt célkitűzései és a tagjai ténykedésében megnyilvánuló tevékenysége egységesen tükrözi. Ám ha e kettő ellentmondásos, akkor szerepjátszásról, alakoskodásról, kétszínűségről, képmutatásról beszélünk (s — természetesen — annál tetszetősebb és nagyobb a kép, minél rusnyább és nagyobb az álcázandó ábrázat!). Hogy ez mennyire így van, azt a közelmúltban megélt sztálinista-csausiszta sokoldalúan fejlett szocialista társadalom (rög)eszmevilága és szociálfasiszta gyakorlata nagyon jól megmutatta: egyik oldalon a „csodaszép“ elképzelések — papíron és szólamokban, a másik oldalon a szörnyűségében minden korábbit fölülmúló társadalmi tapasztalat. Az, hogy a Vatra Românească kirakatbéli (álarc-) célkitűzései (az, amilyen színben a Nyugat felé igyekeznek mutogatni magukat) rokonszenvesek, nem vitatom. Csakhogy mindaz, ami a Vatra Românească létrejötte óta (mikor és miért is történt!?) a gyakorlatban „érdemei“ számlájára írható, az (épp képmutató és álszent mivoltában) távol áll a közönséges nemzetiszocializmustól és szociálfasizmustól: e század legfasisztább ideológiájának a testetöltése. „Álmaiban“ túltesz Hitler és Sztálin „legszebb reményein“ is. S ráadásul a Hitler, Sztálin (...) utáni csömör után! Eme ábrázatát a Vatra újabban már egyre kevésbé rejti véka (álarc) alá; parlamenti megnyilatkozásaik még a nacionalista román értelmiség számára is egyre kényelmetlenebbek. Képzeljük el, mi lenne az emberi (s ezen belül a kisebbségi) jogok sorsa büszke pátriánkban, s Európa békéje milyen „garanciákat“ nyerne, ha egy puccs révén (mert választások esetén — remélhetőleg — ez a veszély nem áll fenn, bár ki tudja...) megkaparintanák a hatalmat...!!! (E veszély mindazonáltal nem lebecsülendő, mert — tudvalevőleg — a hadseregben és az állambiztonsági szervekben erős és egyre erősödő pozícióban vannak. A kérdés csak az, hogy a Románia igazi érdekeit ismerő honi politikusok az ország jövője érdekében féken tudják-e és akarják-e tartani őket??? Avagy úgy gondolják, hogy a „szépreményű Mester“ útmutatásai — tökéletesített — szellemében most — egyelőre — rájuk bízzák a nemzetiségi kérdés végső megoldását, s majd csak azután térnek át az Európába való bekéreskedésre, ill. a kapubér megfizetésére...) Tudjuk, hogy sem a nagyvilág, sem az ország népének jelentékeny része nem rokonszenvezik velük, de a veszély (az őrültek tánca) mégis aktivizálódhat váratlan kül- és belpolitikai fejlemények alkalmával Az a tény, hogy hivatalos programjában — de gyakorlatával szöges ellentétben! — a Vatra ártatlan kulturális szervezetnek tünteti föl magát, csak arra bizonyíték, hogy a szalonképesség látszatát igyekszik (szeretné) kelteni azért, hogy céljait minél zökkenőmentesebben elérhesse. Ezt az esélyt azonban már első akciói alkalmával elvesztette, alulmaradt saját primitivizmusával és őrjöngésével szemben. Az aktivitásában megmutatkozó türelmetlenség és féktelenség (bestialitás) tulajdonképpeni fasiszta célkitűzéseiről rántotta le a leplet. Szívesen hasonlítják szerepüket az RDMSZ-éhez, mondván, hogy a Vatra is etnikai alapon szerveződő érdekvédelmi szervezet. Csakhogy ez fából vaskarika! Mert a többségi nemzet, amikor és valahányszor kisebbségekkel szembeni érdekvédelmi szervezetet hív életre, azt többnyire fasiszta (enyhébb esetben nacionalista) ideológia szolgálatában teszi. Hiszen jogállamban is szükség van ugyan az emberi (és kisebbségi) jogvédelem folytonosságára és e jogok garanciáira, de a többségi nemzet érdekeit maga az állam mint olyan képviseli intézményesen (a többségi nemzet szervezeti formát öltő „jogvédelme“ a kisebbségi jogok tiprásának nyílt vagy álcázott formája). Itt tévedett (s nem is véletlenül a román kormányzat, amikor a marosvásárhelyi eseményekért egyaránt felelőssé tette az RMDSZ-et és a Vatrát, holott épp a kormány maga csatornázta — 111, nem csatornázta — úgy a feszültségeket, hogy azok robbanásban csúcsosodhattak ki. „A véres összecsapás úgy kezdődött, hogy a magyarok visszaütöttek“ — jellemezte a helyzetet valaki nagyon frappánsan. Egyébként Az Emberi Jogok Nemzetközi Ligájának Jelentése IV. része (Végkövetkeztetések) is világosan fogalmaz: „Az RMDSZ növekvő ereje és a magyar kisebbség türelmetlensége bizonyára (kiem. tőlem — H.A.) szerepet játszott az események kirobbantásában“, de: „A március 19—i román támadás és a következő napi véres összecsapások (...) a manipulációnak a számlájára írhatók!“ „Tulajdonképpen az sem különösebben meglepő, hogy a rendőrség és a katonaság mindeközben feltűnő paszszivitást mutatott. A Vatra Românească szerepe mindebben több mint gyanús. Bár azt állítják magukról, hogy politikával nem foglalkoznak, minden román tüntetésen ők a hangadók, a legszélsőségesebben nacionalista téziseket propagálják. A Vatra tagjai között szép számban találhatók a letűnt rendszer elnyomó gépezetének kiszolgálói, de még szekusok is, akik talán abban reménykednek, hogy az ébren tartott feszültség előbb-utóbb szükségessé teszi majd a titkos erőszakszervezetek újbóli működését — ha egyáltalán ezeket valaha is megszüntették (lásd még: Európai Idő, 1990/35.) “ Pártatlan nemzetközi bizottság fogalmaz és értékel így. Hogy mennyire lehet „rokonszervezetnek“ nevezni a Vatrát és az RMDSZ-t, a fentiek alapján nem kérdés. Legutóbbi parlamenti megnyilatkozásaiban a Vatra nyíltan fasiszta nézetei fogalmazódtak meg: a kisebbségek teljes likvidálásának célja, a faji gyűlölet szítása, a vad, erőszakos terjeszkedés , a területszerzés, a leigázás politikája. A Vatra tudja, hogy túllőtt a célon, s épp saját érdekeinek ártott azzal, ahogyan megjelent a porondon. Ezért nem elképzelhetetlen (bár valószínűtlen), hogy — tisztán taktikai megfontolásokból — bizonyos fokig mérsékelni fogja magát a közeljövőben. De ez, most már nem téveszthet meg senkit. Nincs magát gondolkodónak nevező ember, aki előtt a Vatra fasiszta jellege kérdéses lenne. Az már más kérdés, hogy a Vatra kötelékében lehetnek valóban kulturális dimenziókban gondolkodó emberek is (amiként Hitler, Mussolini, Sztálin, Antonescu és Szálasi keze alatt is működhettek eltévedt, de — esetleg — tisztességes szándékú emberek.) Csakhogy ez a kivételesség nem ok arra, hogy ezeket a szervezeteket differenciáltakként (céljaikban tagoltként) fogjuk fel: aki a Nyilaskeresztes Vezér szolgálatában állt, az nyilas és fasiszta volt! S aki a Vatra kötelékében otthon érzi magát, az a Vatra tapasztalt ideológiájával egyetért!!! (Ha nem így lenne, nem kompromittáltatná magát, s egy új — valóban kulturális — szervezetet hívna életre, más név alatt). Ezért nincs emberarcú Vatra, 111. HORVÁTH ALPÁR (folytatása a 1. oldalon) HÁROMSZÉK 4 Rendkívüli zenei élmény (folytatás az első oldalról) tét követel az előadóktól, amely precizitásban, régi és új zenében való jártasságban, érzelmi töltésben teljes muzsikust követel. Művében ott kísért a preklasszikus concertók emléke, témakezelésben, de elsősorban a két szélső tétel ritmikájában, a szóló és tutti felelgetéseiben. Kétségtelen, hogy a Márkos Albert primárius irányította együttes ma a legautentikusabb tolmácsolója Bartók remekényvének hazánkban. Tetszett előadásukban a Negyedik Brandenburgi verseny, Márkos Albert (hegedű), Majó Zoltán és Simon Gábor (blockflőte) szólóival. Ezen a hangversenyen Mozart Exsultate, jubilate népszerű alkotásában újból megcsodáltuk a francia Agnes Robert gyönyörű hanganyagát. A MADRIGAL körtjs és MARIN CONSTANTIN Ez a kórusest valósággal lázba hozta a közönséget. Nem hiába mondják róluk, bármerre járnak, mindenütt, a szakemberek, a kórusbarátok legmerészebb álmait is felülmúlják. Amit ez a huszonnyolc tagú énekkar produkál, az nagyon sok szempontból egyedülálló, és nyugodtan mondhatjuk, hogy speciálisan a bukaresti madrigalisták produktuma, az ő utánozhatatlan sajátjuk, a remek hangulatváltás, előadásuk tökéletes csiszoltsága és végső kiérleltsége (nagyívű, expreszszív dallamokat éppoly hibátlanul formálnak meg, mint virtuóz, ritmikus, gyors részeket), a leghitelesebb homogén madrigálhangzás és ennek eredményeképpen a hamisítatlan középkori hangulatteremtés és nem utolsósorban repertoárjuk hatalmas műfaji és időbeni tágassága. 1933-ban alakult ez a kórus, alapító, szelemi irányítója azóta is a neves Marin Constantin karvezető, akivel az eltelt közel három évtized alatt az egész világot bejárták. Európában, Amerikában, de a távoli Keleten nemigen van már ország, ahol nem léptek fel. Huszonhat lemez örökítette meg eddigi művészi tevékenységüket, de a közelmúltban temérdek rendelést kaptak újabb felvételek elkészítésére. Paul Constantinescu, Bennett, Scarlatti, Adolf Adam, Vittoria, Hrisafi műveinek előadásában másfél óra alatt egyszerre nyújtották a legértékesebb, a legkomplexebb és legmegragadóbb művészi élményt.