Háromszék, 1990. december (2. évfolyam, 263-281. szám)

1990-12-01 / 263. szám

9 December 1 -je, Románia nemzeti ünnepe alkalmából tegnap és ma or­szágszerte ünnepségek zajlanak le. Minden helységben felvonták az álla­mi zászlót.­­ Románia elnöke, a par­lament, a kormány, a politikai pártok és diplomáciai testületek képviselői tegnap a Diadalívnél virágkoszorút helyeztek el. Ezt katonai díszszemle követte. 9 Ion Iliescu elnök a Cotro­­ceni palotában fogadást adott Románia nemzeti napja alkalmából. 9 Mexikó hat hónapra felfüggesztette a Romá­niával megkötött egyezményt a vízum­­kényszer eltörléséről. 9 A Románia és Ausztria belügyminisztere között aláírt egyezmény értelmében a két ország elhatározta, hogy ideiglenes tárca közti minisztériumot alakít az Ausztriából kitoloncolt állampolgárok átvételéről. A Peturján Danga, a Rómával egyesült román görögkeleti egyház kolozsvári, szamosújvári egyházmegyéjének fővi­káriusa a bukaresti fakultáson lezaj­lott találkozón nyilatkozatot olvasott fel, amely hangsúlyozza, hogy a gö­rög katolikus vallás liberalizálására és a diktatúra által az egyesült román egyháznak okozott erkölcsi és anyagi károk helyrehozatalára vonatkozó ren­delet nem járt a vár eredményekkel. A kétezer templom közül a görög ka­tolikus egyháznak mindössze hármat adtak vissza. A román állam — mutat rá a nyilatkozat — halogatja saját rendeleteinek alkalmazását, és az em­beri jogok területén tett nemzetközi kötelezettségvállalások tiszteletben tar­tását. A dokumentum rámutat: jelen­leg kulturális genocídium megy vég­be, amelyet az állam hallgatólagosan patronál,­­­ a román ortodox egyház táplál, az egyesült román egyházat pedig üldözik. Az Unitas román egy­ház ugyanazzal a lelkesedéssel vesz részt a december elsejei ünnepségen, amellyel fiai megvalósították, a nem­zeti egységet, de jelenléte a központi ünnepségek emelvényén szimbolikus lesz, és Alexandru Todea mitropoli­­tának nincs joga felszólalni. Románia budapesti nagykövete, Si­­mion Pop — jelenti az MTI , súlyo­san vétett a diplomácia írott és írat­lan szabályai ellen, amikor megsér­tette a Magyar Köztársaság elnökét és miniszterelnökét. Ezt Somogyi Ferenc külügyi államtitkár közölte a nagykö­vettel, amikor a külügyminisztérium­ba magához kérette. Az államtitkár kijelentette, nyilvános bocsánatkérés nélkül Antall József miniszterelnök nem fogadja a román nagykövetet, Si­­mion Pop ugyanis nyilvánosságra ho­zott kijelentéseivel súlyosan megsér­tette a magyar népet, amely a román­ságot jó szomszédként akarja maga mellett tudni. Somogyi Ferenc a leg­határozottabban visszautasította a bu­karesti külügyi államtitkár durva hangnemét és egyértelmű rágalmait, valamint azt, hogy hazugnak minősí­tette a román fővárosban nemrégiben tárgyaló Szakai Imre államtitkárt. E­­zekkel a­­megnyilatkozásokkal a ro­mán diplomaták akadályozzák a két nép közötti megegyezést. Somogyi ál­lamtitkár kérte szavainak pontos to­vábbítását a román kormánynak, meg­erősítette, hogy Magyarország a jövő­ben is elvi álláspontja fenntartásával, az ország érdekeinek következetes kép­viseletével és nemzetközi kötelezettsé­geivel összhangban törekszik a ma­gyar—román kapcsolatok normalizálá­­­­sára. Az elhangzottakra Simion Pop Románia budapesti nagykövete ér­demben nem reagált. A Biztonsági Tanács felhatalmazást adott az erőszak használatára Irak el­len, amennyiben az január 15-ig nem vonul ki Kuvaitból. Kuba és Jemen a határozat ellen szavazott, Kína pedig tartózkodott. Az Egyesült Álla­mok elnöke a határozat elfogadása u­­tán úgy nyilatkozott, hogy így kö­zelebb vagyunk a békéhez, mert Szad­­dam Husszein elnöknek meg kell érte­nie, hogy ki kell vonulna Kuvaitból. Adrian Năstase Románia külügymi­nisztere felszólalásában egyebek között rámutatott: „A jelenlegi helyzet el­húzódása beláthatatlan következmé­nyekkel járna a világ békéje és biz­tonsága, valamint világgazdasága szempontjából. Abban a meggyőző­désben, hogy a térségbeli békét bizto­sítani lehet és kell, minden meggyőző erőnkkel és minden rendelkezésre ál­ló eszközzel el kell érni a békés ren­dezést.“ A BBC szerint az öbölben állomásozó erőket riadókészültségbe helyezték, egy esetleges iraki légitáma­dásra való tekintettel. HÍRVILÁG FELHÍVÁS : Az, hogy csaknem 50 esztendő u­­tán először gyűlhettünk össze, itt, hogy a Nagy Egyesülést megünne­peljük, a fiataloknak köszönhetően vált lehetségessé, akik bátorságuk és áldozataik révén lemosták a kommunista szégyent Románia ar­cáról. Mi, fiatalok, akiket alig egy év­vel a Forradalom után hallgatásra kárhoztattak, itt megpróbáljuk újra hallatni szavunkat. A mi Egységre szólító, az egész néphez intézett felhívásunk kétségbeesett kísérlet arra, hogy ellensúlyozza azok ak­cióit, kik a hatalom sáncai mögül mindent elkövetnek azért, hogy megasszanak és uralkodjanak raj­tunk. Alig egy esztendő alatt a tegnap még békés emberek oda jutottak, hogy ok nélkül egymásra támadja­nak. Testvér támad testvért! Az igazság elkendőzésére hamis problémákat állítanak elénk! Becsaptak és becsapnak! Éppen ezért mi, a Romániai Ifjú­sági Liga — LTR —, a Magyar Fiatalok Szervezeteinek Szövetsé­ge — MISZSZ —, valamint az Or­szágos Független Diákszövetség — M­IS — a fiatal nemzedék leg­számottevőbb képviseletei, felhívást intézünk az országhoz: VIGYÁZZATOK! VIGYÁZZA­TOK! VIGYÁZZATOK! A szervezetek nevében: MIRCEA CATANA, TORÓ TIBOR és CORNEL ZUGRAVU elnökök. HÁROMSZÉK Újra táncház — Végül is hogyan, született újjá a táncház? — kérdezem Deák Gyulát, a Háromszék Népi Együttes igazgatóját. — Most már, a bemutató után, mi­kor alighanem elmondhatjuk, hogy vá­gányra került az együttes — több i­­dőt és energiát tudtunk a szervezésé­re fordítani. Sikerült megegyezni a Szakszervezetek Művelődési Házának vezetőségével, hogy 15 százalékos bér ellenében kedden délután hattól ti­zenegyig használhatjuk a termet. A fennakadás ott volt, hogy a ház prog­ramja csak kilencig tart, így, ezen a napon gyakorlatilag kétórás plusz­munkával kell hogy besegítsenek. A megegyezés értelmében a táncház tel­jesen a Háromszék együttes égisze a­­latt működik, ami azt jelenti, hogy mi biztosítjuk az élőzenét, a táncoktatást és a különböző programokat, sőt, még egy kis büfé beindítását is tervezzük. — Milyen elképzeléseitek vannak, hogy a program minél­­színesebb, érde­kesebb, változatosabb és ezáltal von­zóbb legyen ? — A szervezés egyelőre a zene biz­tosítására, a gyerek- és felnőtt-tánc­oktatásra korlátozódik. A zenészek „teljes műszakban“ vállalták a „han­gulatteremtő“ részt, a tanításra pedig felváltva Könczei Árpád, Bodó Bán János és Vajda Levente, nyilván párjaikkal együtt vállalkozóit. A gye­rekekkel Plugor Judit foglalkozik. Az elképzelésünk az, hogy a különböző táncokat, más-más „mesterek“ fog­ják tanítani. Tehát­ egy alkalommal csak egy tájegység táncainak a taní­tására kerül sor. Újdonság, hogy a szabadtánc közben is félrehúzódva vé­gig folyik a tanítás, tehát a késők vagy a kezdettől nem járók is begya­korolhatják a lépéseket. — Ki fogja szervezni a táncházat, amikor az együttes turnézik? — Amikor eleve nem tudunk itt lenni, akkor videó-táncházat tartunk. Érdekes dolog lesz, mert ilyen még nem volt nálunk. Egyszer próbálkoz­tam vele, még a tavasszal Kézdivá­­sárhelyen, és elég jól sikerült. — Tehát a táncház léte folyamatos­sá válik. — Igen, mostantól kezdve minden kedden táncház. Távlatilag persze szeretnénk meghívni falusi zenésze­ket nagyobb méretű mulatságok érde­e­kében. Gondolok itt a palatkaiakra, a gyímesiekre vagy a kalotaszegiekre, külön speciális, valószínű, kétnapos programokkal. * A gyermektáncházról Plugor Judit­tól érdeklődöm. — Az úgynevezett megnyitóra saj­nos elég kevesen jöttek el, úgy látszik, nagyobb reklám szükséges. Talán e­­miatt volt az, hogy elég kevert volt a felállítás is, háromtól egészen tíz­évesig jöttek el. — Milyen elképzelésekkel indultok? — Elképzeléseink szerint a legmeg­felelőbb az öttől tíz-tizenkét évesig terjedő korosztály számára — az úgynevezett táncra való előkészítések lennének. Tánclépéseket is tanulnánk, de inkább gyermekjátékokon, zenére és énekhangra történő ritmikus játéko­kon van a hangsúly. Ezen kívül mon­­dókákat, énekeket tanítanánk, egyszó­val mindent, ami a népi gyermekélet világához tartozik. — Távlati terveitek? — El szeretnénk érni, hogy a gyer-' mekek megismerjék legfontosabb táj­egységeink táncait, egyszerűsített for­mában, természetesen. A játékok be­tanításának fő célja pedig az lenne, hogy ne csak itt, hanem otthon vagy kint a játszótéren is szívesen játsszák. Népmese-olvasásra is gondoltunk, és természetesen a ruhákról, a viseletek­­ről is szó lesz. Népi mesemondók, já­­tékkészítők jelenlétére is számítunk. Nagyon fontos az, hogy a zenekar is besegít a tanításba. Mert, hogy tap­solunk, ütemezünk, ugrabugrálunk, az mind jó, de az még csak játék, hiányzik a tánc egyik lényeges eleme. A lépés a­ zene által lesz igazán tánc­cá. — A pontosítás és a reklám érde­kében ismételjük el az időpontot és „feltételeket“. — Kedden délután hattól fél nyol­cig, szüleikkel együtt szívesen, sok já­tékkal és jókedvvel várjuk az „apró­kat“­­ , az említett korhatárt természe­tesen nem szükséges pontosan­ betar­tani. FERENCZ CSABA (ALBERT LEVENTE felvétele) 2 1918 A TÖRTÉNELEMBEN (folytatás az első oldalról) mit „A Magyar Nemzeti Tanács Kor­mányához“ intéztek 1918. november 9-én. Hosszabb részt idéztünk belőle pénteki lapszámunkban. Szerk. megj.­ Erdély és a Bánság minden román lakta vidéke fölött. Úgy hi­szem, amit tettünk, jól tettük ...“ A nagygyűlés elnökének a tisztes ag­gastyánt, az erdélyi románság egyik legnagyobb tekintélyű vezetőjét, a Memorandum egyik megfogalmazóját, a per elítéltjét, a Román Nemzeti Párt elnökét, Gheorghe Pop de Ba­­sesti-t (1835—1919)­ javasolja. A nagy­gyűlés egyhangú lelkesedéssel válasz­totta meg, ahogy a munkálatokat ve­zető egész elnökséget. Ennek az össze­tétele: Elnökök: Gheorghe Pop de Băseşti, valamint Ioan I. Papp és Demetriu Radu püspökök; alelnökök: Teodor Mihali, Ştefan C. Pop, Ion Flueraş; titkárok: Alexandru Fodor, Sever Nicolae, Caius Brediceanu, Sil­­ viu Dragomir, Vielor Dcleu, Iosif Ci­­ser, Ionel Pop és George Crişan. A gyűlés elnöke, George Pop de Băseşti köszönti a megjelenteket, majd­ a nagygyűlés vezérszónokának, Vasile Goldişnak adja át a szót. Vasile Gol­­diş (1862—1934) emelkedett szavakkal ecsetelte a román nép évszázados harcát az egységéért és a független­ségéért. Történelmi és elméleti, mint­egy elvi indoklást nyújtó nagy be­széde számos maradandó gondolata közül csak néhányat ragadunk ki: „A nemzeteknek szabadoknak kell len­niük, hogy ily módon egyenlő jogok és feltételek mellett köthessék meg a népek ama nagy egyesülését, mely hi­vatva lesz magasabb felfogást képvi­selni a civilizáció létráján és így sza­porítani az emberi boldogságot a föl­dön“. „A román földön együttlakó összes nemzeteknek és egyéneknek u­­gyanazokat a jogokat s ugyanazokat a kötelezettségeket kell biztosítanunk.“ Kijelentette, hogy „az összes románok egyesülése egyetlen államba a civili­záció legtermészetesebb követelménye.“ Ezért, eltérően az 1848-as balázsfalvi nemzeti gyűléstől, amelyben a csá­szárnak, a hazának és a nemzetnek esküdtek hűséget (bár a császár eddig is „megcsalt, a haza pedig láncra vert“), Goldiş azt javasolta,­ „esküd­jünk hűséget ezentúl csak a román nemzetnek, de ugyanakkor esküdjünk erős hűséget az emberi civilizációnak.“ Bevezetést és humanista hitvallást nyújtó beszéde után Goldiş felolvasta az általa megfogalmazott (majd töb­bek által kiegészített) határozatterve­zetet. Ez elsősorban a románlakta magyarországi területek Romániával való egyesülését irányozta elő, nem­zetiségi, felekezeti és más szabadság­­jogok érvényesítését, gyökeres agrár­reform végrehajtását, korszerű mun­kajogi törvények­­hozását, végül pedig a Román Nemzeti Főtanács létesítését. A tervezetet lelkesen fogadta mind­ a nemzetgyűlés, mind a Horea meze­jén összegyűlt százezres néptömeg. Goldiş után Iuliu Maniu (1873— 1953) szólalt fel a Román Nemzeti Párt és Iosif Jumanea (1893—1949) a szociáldemokraták nevében. Iuliu Ma­niu a következőket mondta többek között: „Ezt az egyesülést nekünk jogunk van megkövetelni egységes nemzeti létünk alapján. Mindannyi­unknak ugyanazok a hagyományai, és ugyanazok a vágyai (...)“ A hozzászólások után Alexandra Vaida,­Voievod (1872—1950) javasol­ja, hogy az erdélyi adminisztratív és jogi ügyek intézésére válasszák meg a 250 tagú Főtanácsot (Marele Sfat),, amelyből 200 tagot, nyomban válasz­­szon meg saját képviseletére a nagy­gyűlés, a hiányzó 50-et­­pedig a ké­sőbbiekben maga a Főtanács koop­tálja a munka szükségletei szerint. Az általa felolvasott listát a nagygyű­lés egyhangúan jóváhagyta. Miután G. Pop de Băseşti elnök megköszönte a személyének és a nagy­gyűlés elnöksége többi tagjának a­­dott bizalmat, a megválasztott Főta­nácsot másnap reggel 9-re hívja össze a gyulafehérvári törvényszék termébe. Az elnök ezután bezárja a nagygyűlés munkáltjait.

Next