Háromszék, 1991. április (3. évfolyam, 344-362. szám)

1991-04-03 / 344. szám

­ Bogdan Baltazar, a kormány szó­vivője beszámolt — hazai és külföldi újságíróknak — az árak liberalizálása második szakaszának alkalmazá­sáról. Az ipari és élelmiszertermékek új árát a felvásárlási árakból kiindulva állapították meg. Nem változott egye­lőre a villamos és hőenergia, valamint a tüzelőanyag ára, az utazási bérletek árai és lakbérek. A kormányszóvivő arról is beszámolt, hogy jelenleg 25 353 munkanélkülit tartanak nyilván, és 10 000 új munkahelyet létesítettek. U­­gy­an­akkor 266 700 alkalmazott tarifá­­ris jövedelmének csak 60 százalékát kapja meg, közülük több mint 200 000 építő, akik ezen a tavaszon állnak is­mét munkába.­­ A madridi Kongresz­­szusi és Kiállítási Palotában tegnap nyílt meg az Európai Biztonsági és E­­gyüttműködési Konferencia tagállamai­nak parlamenti összejövetele­, melyen részt vesznek Románia küldöttei is.­­ A Szovjetunióban kétszeresére drágult a tej, háromszorosára a hús és négy­szeresére a kenyér. A ruházati cikkek, lábbelik, elektronikai termékek ára 250-től 1000 százalékig emelkedett. • Az albániai választások egyelőre nem hivatalos eredményei azt mutatják, hogy az országot jelenleg is irányító Albán Munkapárt mintegy 140 mandá­tumot szerzett, legfőbb ellenfele, az Ellenzéki Demokrata Párt megközelí­tően 70 képviselői helyhez jutott. Az előrejelzések alapján a nagyobb váro­sokban az ellenzéki falvakon a volt kommunista párt aratott győzelmet. Meg nem erősített források szerint a Munkapárt ugyan abszolút többséget szerzett, de legfőbb vezetői nem jutot­tak be a törvényhozásba.­­ Horvátor­szágba bevonultak a jugoszláv hadse­reg páncélos alakulatai. Hivatalos je­lentések szerint a vasárnap hajnali szerb-horvát összecsapásnak tizenhét sebesültje van, és ketten vesztették é­­letüket. Horvátországban különben vál­tozatlanul roppant feszült a helyzet, több szerb faluban összetűzések voltak a rendőrök és a helyi lakosok között. Ülésezett Horvátország Honvédelmi Ta­nácsa, amely elutasította a központi el­nökség közleményét, amely kérte, hogy a horvát és szerb rendőrök közötti et­nikai összetűzések nyomán, helyezzék riadókészültségbe a fegyveres erőket. Ez­— a horvát vezetők szerint — újabb próbálkozás arra, hogy döntőbírósze­reppel ruházzák fel a hadserget a ju­goszláv politikai válság megoldása ér­dekében.­­ Szaddam Husszein a már­cius 23-án megalakult új miniszterta­nács ülésén elnökölt. Az új miniszter­­elnök bejelentette, hogy a miniszterta­nács az alkotmánynak megfelelően és demokratikus légkörben működik. El­sődleges fontosságot tulajdonítanak az újjáépítésnek, valamint a lakosság el­látásának.­­ Az emigrációban élő kur­­dok figyelmeztetik a világ közvélemé­nyét, hogy Szaddam Husszein népirtást követ el népük és saját népe ellen. Az Egyesült Államoktól katonai és huma­nitárius segélyt követelnek a Husszein­­ellenes felkelőknek.­­ Az amerikai hadvezetés naponta átlag 3000 katonát von ki az Öböl-térségből, és ezt az ü­­temet tartani szeretné az államdó tűz­szünet eléréséig, amelyet talán már e­­zen a héten sikerül összehozni. Mivel az Egyesült Államok semmi szín alatt nem szeretné megismételni a Vietnam­ban elkövetett hibát, nem óhajt bea­vatkozni az Irakban dúló polgárhábo­rúba. A legutóbbi jelentések szerint az ország északi részében Szaddam Husz­­szein csapatai győzelmet arattak a kurd felkelők fölött. Olyan jelentések érkez­nek a nagy hírügynökségekhez, hogy az utóbbi két nap folyamán több mint ötvenezer kurd menekült Törökország­ba, és mintegy kétmillióan hagyják el otthonaikat az iraki kurdisztán városo­kat fenyegető katonás veszély nyomán. Más jelentések azt hangsúlyozzák, hogy Husszein csapatai teljesen irányításuk alá vonták a déli területeket is. Irak­ban a népfelkelés kirobbanása óta több mint 25 000 személy vesztette életét.­­ Az izraeli kormány egy sor határozatot fogadott el a palesztin késes merényle­tek megelőzése érdekében, ugyanis az Öböl-háború befejezése óta már hattan estek brutális késeléseknek áldozatául. A palesztin merénylőket kiutasítják Iz­raelből, házaikat lerombolják. A HÍRVILÁG HÁROMSZÉK Vizánk ebben az évben sem lesz? (folytatás az első oldalról) mint senki a döntőképes tényezők kö­zül. Normális körülmények közt meg kellett volna terem­teni először a köz­szolgáltatás feltételeit, s csak ezután felépíteni a lakásokat. A hálózat mai minőségének körülményei közt jelenleg 50 ezer lakosnak tudunk vizet termelni, s a lakosság száma 73-75 ezer. Én 5­.­- el kerültem ebbe a beosztás­ba. Akkor még azt hittem, hogy né­hány hónap alatt meg tudjuk majd ol­dani a gondokat. Bebizonyosodott, hogy nem így van. S nem mentegetni akarom magamat vagy munkatársaimat, de pillanatnyilag senki nem tudna többet tenni. Tavaly, év elején a város vízel­látásának megoldását tűztük ki leg­főbb feladatunknak. Tizenkét kút fúrá­sát kezdtük meg Bodoki Zoltán körze­tében, mert már a városhoz közelebb nem lehet újabb kutakat fúrni. A fő­városi URBANPROJECT szakosított tervezőintézetet bíztunk meg a munká­val. A tervet a mai napig nem kaptuk meg. A munka folyamatban van, már 8 kutat fúrtunk, az eredmény kielégí­tő. Óriási gond viszont a vezeték kié­pítése, mégpedig a földtörvény miatt. Levelet küldtünk a kataszteri hivatal­nak, a községek föléosztó bizottságai­nak, hogy még a földek kiosztása előtt ezt a kérdést tudjuk rendezni, mert ha magántulajdonba kerülnek a földek, minket nem engednek majd rá. A Ve­zeték fölött utat is ki kellene képezni, amin a javító-karbantartó csoportok eljuthatnak a kutakhoz, s ha ez az út megvan, a csőtörések kijavítása is köny­­nyebb lesz. Ha ez a tizenkét új kutiuk elkészül, s elkészül a ’vezeték', ak­kor egész nap hideg vizet tudunk adni a városnak, s javulhat a melegvíz-ellá­tás is. Sajnos, ebben a­z évben kevés a valószínűsége, hogy meglegyen, főként a beszerzési gondok miatt. A felszerelésünk javítására német gyártmányú EMU szivattyúkat akarunk venni, előzetes tárgyalásokat már foly­tattunk ebben a kérdésben. Jelenleg a Hehe márkájú hazai szivattyúkkal dolgozunk, dó ha a 7 ezer órát kibírják valahogy, az EMU-kat 70 ezer órára szavatolják. No, persze nem lesz olcsó, hiszen valutát kell vásárolnunk, de ha sikerül beszerezni, akkor nagy gondtól szabadulunk meg. Igyekszünk kicserél­ni a legrosszabb állapotban lévő veze­ték­szakaszokat. Dolgozunk a Sport ut­cában és környékén, de lassan hala­­dunk, mert hol ilyen, hol amolyan idom hiányzik. Később az Augusztus 23 — Esthajnalcsillag körzetére kerítünk sort. Ezzel reméljük, csökken a csőtörések száma. Rengeteg víz folyik el a nagy­­vállalatoknál, főként a gépgyárban. Csak példaként: a gépgyár megállapí­tott szükséglete havi 12 000 köbméter, s március 28-ig 24 843 köbmétert fogyasz­tottak el. Most az 1001-es kormányha­tározat értelmében 2-4-szeres árat számolhatunk fel a túlfogyasztásért. Hátha így ráveszik magukat, hogy a belső hálózatot megfelelően karbantart­sák. Túl sok biztató dolgot nem mond­hattam. S tudom, az sem vigasztalja az olvasót,­ ha elmondom, hogy nyol­cadik emeleti lakásomba nekem sem jön fel a meleg víz. Úgyhogy első szá­mú „bírálóm" a feleségem. De jelen pillanatban többet tenni nem tudunk. * Mit fűzhetnénk ehhez hozzá? Igaza van az ideges, reklamáló lakónak is, sajnáljuk a gondok közt vergődő szak­embert is.­ S vigasztalni még az sem vigasztalhat, hogy a baj gyökerei u­­gyanazok, ami miatt nincs vaj, nincs hús, villanykörte, gyufa, alsónemű... Fekete könyv - Fehér könyv * A folytatás az első oldalról) történt a két nap alatt Marosvásár­hely utcáin. Az én könyvem nem az utcán szerzett élményeket dolgozza fel, pont azért, hogy mindaz, amit leírtam hiteles legyen és cáfolhatatlan. Ezek­ről az untcán történt eseményekről a­­melyekről természetesen én is hal­lottam, de már csak áttételesen, röviden írtam, mert úgy éreztem, hogy a hitelességünket úgy őrizhetjük meg, hogyha a személyes élmény hite­lével szólunk, az igazmondás kénysze­re alatt. Nagyon szomorú igazságokat tár fel ez a két könyv. Az én könyvem ar­ról szól, hogy az 1989. december 26-án, magyar és román értelmiségiek által megfogalmazott és aláírt Barátság­platform, hogyan változott az ellenke­zőjévé. Ugyanis a 14 román aláíró­ból 19-en azóta, sajnos, „megvátrosod­­tak“. Ez a szomorú adat egy olyan a­­dalék, amely megmagyarázza, hogy miért is tört az a decemberi barátság dirik-darabokra, a közös véráldozat­tal kivívott győzelem­­ és szabadság u­­tán három hónappal hogy tudták végrehajtani ezt a magyarellenes pog­romot, és hogyan tudta elfogadni ezt a román közvélemény. Ez utóbbi meg­dolgozásában fő bűnös a bukaresti román televízió, a marosvásárhelyi Cu­­vîntul Liber vatrás szócső és a többi ilyen jellegű szélsőséges román sajtó­­orgánum. Ezekkel szemben a józan román sajtónak, sajnos, nem volt megfelelő súlya, így következhetett be ez­ a szörnyű tragédia, amit én nem csak Marosvásárhely vagy Erdély tra­gédiájának neveznék, hanem Romá­nia, sőt Magyarország tragédiájának is. Mert az újraindult exodus káro­kat okoz otthon, feszültségeket itt, és súlyosan terheli meg az amúgy sem felhőtlen román-magyar viszonyt, az oly szükséges román—magyar törté­nelmi kibékülést megint a jövőbe tolta. Pedig ez a mának volt a fel­adata és 89. decemberében mi őszin­tén hittük, hogy igenis megtörténik a történelmi kézfogás, új lapot indítha­tunk a két nép történetében. Ami továbbra is nagyon tragikus Marosvásárhelyen, az, hogy a hatalom teljesen a Vatra Românească kezébe került, a rendőrség varrás (a 400 rend­őr közül márc. 21-én már 300 volt a szövetség tagja, azóta talán még több), az ügyészség, a bíróság, a katonatisz­tek javarésze váltás és ők kellett volna hogy kiderítsék az események­kel kapcsolatos igazságot. Hogy kik a gyilkosok, ki verte ki Sütő András bal szemét, amiről, sajnos most már meg­állapították, hogy menthetetlen, és ami szintén nagyon szomorú, a jobb sze­me is rosszul gyógyul a műtét után. Ezért is nincsen jelen itt, mert tulaj­donképpen ő kellene hogy beszéljen a Fehér könyvről, amelyiknek az e­­gyik szerzője. A 19-i első pogromnak ő volt a legnagyobb kárvallottja: sze­me világával áldozott a barátságba vetett hitéért. Annak következtében, hogy ilyen kezekben van az igazságszolgáltatás, azóta is folyik a marosvásárhelyi ma­gyar és cigány lakosság tudatos meg­félemlítése. Több mint 100 magyar és cigány ellen indítottak eljárást, na­gyon sokan börtönben vannak. Ezek­­­­ről a túlkapásokról hallgat a magyar sajtó, hallgat a nemzetközi sajtó is. (Egyébként a kolozsvári Szabadság le­közölte pontosan, név szerint, dosszié­számmal, hogy kik azok a vásárhelyi magyarok és cigányok, akik ellen el­járást indítottak.) Sajnos, újabb le­tartóztatásokról, jogtiprásokról to­vábbra is érkeznek hírek. Engem is beidéztek március 11-re a Borsos Ta­más utca 9. szám alá (ott székel a rendőrség és a szekuritáté, új becene­vén a SRI). Mint tettest idéznek be, de pontosan nem lehet kiolvasni, h hogy ki állította ki az idézést. Jellemző pontatlanságot is tartalmaz, hiszen a román törvények nem ismerik a „tet­tes“ jogi kifejezést, hanem vádlott­ban és gyanúsítottban gondolkodnak. Azon kívül elmulasztották a Ptk-nak azt a szakaszát jelenteni, amelynek alapján megvádolnak. Ugyanúgy, mint az áprilisi első megidézéskor...“ A kiadó igazgatójától, Püski Sán­dortól, az eseményfeltáró könyvek mostoha sorsáról értesülhettünk. E két könyv 10 és 11 ezer példányban jelent meg, és belföldi forgalmazása is komoly akadályokba ütközik. A külföldi pedig lehetetlen. A találkozó befejezéseként, B Ir­m­­ann Imre házigazda szavaival sve, a Bean téri pártsz­ékházban egy „több­szörösen ideiglenes“ emléktáblát avat­tak. Ideiglenes szövege és helye miatt is. De a remény, hogy soha és sehol többé ne kelljen ilyen emléktáblát a­­vatni — reméljük mi is — nem épp ennyire ideiglenes. ­ Nagy próbatétel előtt az Orkó cigányegyüttes Ki tudta volna elképzelni néhány évvel ezelőtt, hogy népi együttese lesz a Sepsiszentgyörgyön élő cigányok­nak! Nos, a „csoda“ megtörtént, ez a lelkes és temperamentumos csapat már a múlt nyáron a nyilvánosság e­­lé lépett, a bálványosfürdői Szivár­vány nevű nemzetiségi folklórtalál­kozón. És mindjárt megillette a nagy felfedezéseknek kijáró őszinte és pártoló rácsod­álk­ozás. Aztán érett, to­vább kovácsolódott az együttes, már nyilvános előadásokra vállalkoztak a megyeszékhelyen is, s ez a növekvő önbizalom biztosan fontos eleme a­­csöpört megerősödésének. Ahogyan az ónak a reménye is, hogy egy újabb ét végi itthoni bemutatkozás után ’elföldre indulhat a cigányegyüttes. ''Mosan megérdemlik. Képünk az erkfi cigányegyüt­­tes egyik legutóbbi próbáján készült. (ALBERT LEVENTE felvétele)

Next