Háromszék, 1991. július (3. évfolyam, 406-427. szám)

1991-07-02 / 406. szám

(folytatás az első oldalról) háromtagú küldöttsége másodszori jugoszláviai látogatásán megállapítot­ta, hogy nagyrészt betartották a kö­zösség által megszabott feltételeket. Hangsúlyozták hogy a nézeteltérése­ket kizárólag békés úton kell megol­­d­ani A szlovén parlament ugyanak­kor erélyesen elítélte a szövetségi had­sereget, brutális beavatkozással vá­dolva azt. Belgrád amiatt tiltakozott, hogy a jugoszláv—osztrák határ köze­lében Bécs jelentős haderőket vont össze Változott az amerikai diplomá­cia álláspontja: előbb élesen elítélték Szlovénia és Horvátország kiválási szándékát, utóbb kijelentették: nem utasítják el egy önálló horvát és szlo­vén állam létének gondolatát, de nem is kívánják bátorítani. A Szovjetunió továbbra is az eddigi formában létező jugoszláv államot óhajtja. Ausztria va­sárnap kérte, hogy indítsák el az EBEÉ válság­mechanizmusát, hívják egybe a 35 európai ország képviselőit. Erre — valószínű — július 3-án sort is kerítenek. Tegnap Hans Dietriech Genscher német külügyminiszter látogatott Belg­rádija é° L­ujcjanába. A reménykeltő tudósítások mellett egyes hírügynökségek arról is beszá­m­o­­tak hogy tegnap még szórványos fegyveres összetűzésekre került sor Horvátország szerbek­ lakta vidékein PRÁGÁBAN tegnap megtartották a Varsói Szerződés tag­államai Politikai Konzultatív Bizott­ságának utolsó ülését. Aláírták a szö­vetség feloszlatására idén március 31- én hozott határozatot. A Varsói Szer­ződést 1955. május 14-én alakították meg, Moszkva székhellyel. A szocialis­ta tábort fenntartani hivatott szerve­zet feloszlatására utazott román kül­döttséget Ion Iliescu államelnök vezet­te A küldöttségben ott volt Petre Ro­man miniszterelnök és Adrian Năsta­­se külügyminiszter. LEGINKÁBB ROMÁNIÁBAN sértik meg a nemzeti kisebbségek jo­gait, így a genfi kisebbségi konferen­cián elsőbbséget kell adni a romániai kisebbségek helyzete megvizsgálásá­nak; ugyanakkor Romániában hara­­póztak el leginkább a szélsőséges, na­cionalista szervezkedések, amelyek ve­szélyt jelentenek minden nemzeti ki­sebbség létére — írta Cristopher Dood amerikai demokrata párti sze­nátor a genfi értekezlethez intézett levelében. A részt vevő EBEÉ-tagálla­­mok szakértői szintű értekezle­te meg fogja vizsgálni a nem­zeti kícebvt­egek helyzetét jogaikat és azok támogatását. A román külügymi­­nisztériumi szóvivő közölte, hogy a román részről ismertetik annak a Fe­hér Könyvnek a következtetéseit, a­­mely az 1989 decembere utáni romá­niai helyzetet elemzi. Az említett Fehér Könyvből — több mint valószínű — hiányzik a kolozs­vári fejleményekről szóló fejezet. Ko­­loz­­váron három magyar tannyelvű líceumban román IX osztályokat hir­detett meg a megyei tanfelügyelőség és prefektúra. Domokos Géza és Ve­­restóy Attila ezt is nehezményezte a Ion Iliescu elnöknél tett látogatásán, s úgy tűnt, az elnök és a tanügymi­­niszter álláspontja jobb belátásra bír­ja a helyieket. Nem így történt — tudtuk meg a kolozsvári RMDSZ köz­leményéből, amely arról számol be, hogy a szombaton délelőtt Kolozsvá­ron tartott tanácskozás — elsősorban a tanfelügyelőség képviselője, Ko­lozsvár polgármestere és Ionel Roman NMF-es képviselő elfogult magatartá­sa miatt — kudarccal végződött. Ko­lozsváron ma 17 órától mindhárom magyar tannyelvű iskolában tiltakozó nagygyűlést tartanak. ZSIDÓ VÉRTANÚKRA emlékeztek tegnap a bukaresti zsina­gógában. A romániai zsidóüldözések ötvenedik évfordulóján Moses Rosen főrabbi beszélt a pogromok áldozatai­ról. Több ország nagykövete, számos szervezet, küldöttség volt jelen. A megemlékező gyűlés résztvevőihez ü­­zenetet intézett Ion Iliescu államel­nök, illetve Petre Roman miniszterel­nök. A zsidóellenes pogromokról ma Iaşi­ban, holnap Kisinyovban emlé­keznek meg. HÍRVILÁG HÁROMSZÉK Védőbeszéd — toleranciáért (folytatás az első oldalról) Szilágyi Zsolt, az együttes karmestere alulírottat és Ion Negul­ici-ot, a Cu­­vîntul Nou főszerkesztő-helyettesét is meghívta, hogy kísérje el erre a mű­vészi kalandra, lehetőséget teremtve ar­ra is, hogy megismerkedjenek egy da­rabkát a magyar valóságból. A kórus tagjai sok melegséggel és kedvességgel fogadtak, remekül is éreztük magun­kat a nem túl kényelmes autóbusz­ban. Mert meg volt annak a veszélye, hogy kitűnő hangulatban, s a magyar­román viszonyok jó alakulásába ve­tett hittel lépjük át a határt, a borsi átkelőhely éber őreinek sikerült ked­vünket elrontani, mi több: megsérteni mindannyiunkat. Kisebbségben le­­ledzvén (én és Negulics úr), engednünk kellett a csoport nyomásának, s meg­feledkezve a kellemetlen incidensről, visszazökkentünk eredeti, jó hangula­tunkba. Ahogy megérkeztünk Miskolc­ra, kezdődött a magyar „diverzió“: a­­zonnal elszállásoltak a Miskolc—Ta­polca szállóba, ahol, mit ad Isten, minden helyiségben volt villanyégő (bár előző este a félixfürdői Unirea hotelben hozzászoktunk, hogy a vil­lanykörtét magunkkal kell hurcolni a szobából a fürdőszobába és vissza), tetav­ízió és még hűtőszekrény is, no meg meleg víz... megszakítás nélkül. A fesztivál hangulatába már meg­érkezésünk napján (június 18-án), az ünnepi megnyitón, belekóstoltunk, ez pedig meghatározó és jellemző já­téka volt a zene azon ünnepének, melynek részesei lettünk. Már a megnyitón megismerkedtünk a feszti­vál meglepetésével, a lengyel Reso­­nans con tutti kórussal, mely 18—24 éves fiatalokból állt, s mely egészen rendkívüli erővel és előadásbeli pon­tossággal, és főképpen az emberi hang változatos és különleges skálájával rendelkezett. A Vox Humana és az említett lengyel együttesen kívül mis­kolci, budapesti, debreceni, sárospata­ki kórusok léptek fel. A Vox Humana három hangversenyt tartott és részt vett a Szent Anna Templomban tar­tott záróhangversenyen, ahol az egye­sített énekkarok Mozart Koronázási Miséjét adták elő. A zenekedvelők azon csoportjába­­ tartozom, kiknek néha-néha engedik, s hogy elrabolja őket a muzsika, s ép­pen ezért, általában nem figyelek fel a zenei mű építményének finomságai­ra. Miskolcon diákköri esztétikai ta­nulmányaimat igyekeztem pótolni. Első ízben sikerült behatolnom egy kórus­mű hangépítményébe. A művészetet megérteni, egyet jelent átélni vala­mennyit alapvető nyugtalanságából, kereséseiből, izgalmaiból, és én négy napig együtt éltem a Vox Humanával. Számomra e négynapos hangverseny­­sorozat gyakorlatot jelentett, és köztudott az, hogy csak gyakorlott hallgatónak sikerül felfognia, megfej­tenie a zenei pillanatok szimbolikáját. Ha véleményt nyilvánítanék, most a Vox Humana fesztivál­ szerepléséről, valószínű, szubjektivizmussal vádolná­nak. Jobb tehát, ha arról szólok, ho­gyan értékelték a szakemberek az e­­gyüttest. Norbert Kroczek úr, a Reso­­nans con tutti kórus karmesterét pél­dául meglepte Szilágyi Zsolt hangjá­nak szépsége, nagyra értékelte a Vox Humana kórus előadókészségét. Meg is hívta őket Lengyelországba, hogy fellépjenek a zabrzei fesztiválon. Négy olasz vendég pedig csodálatát fejezte ki Szilágyi Zsolt fellépte után, el vol­tak ragadtatva hangjától, a Vox Hu­mánétól, s két jövő nyáron tartandó szardíniai zenei találkozóra hívták meg kórusunkat. A miskolci fesztiválra változatos repertoárral jelentkezett kamaraegyüt­tesünk: Liszttől Gheorghe Dimáig ter­jedt az előadott művek skálája, de erősségük Cézár Franck Panis Angeli­­cusa volt, melyet Szilágyi Zsolt nem csak vezényelt, hanem szólistaként é­­nekelt is. Ezen második minőségében szinte mintegy átalakult társszerzővé, egyéni vonásokkal gazdagítva a mű vibrációit, nagyfokú belső erőről téve­ tanúbizonyságot, egyszersmind bizo­nyítva, hogy technikai szempontból ura a helyzetnek. E számot kétszer adták elő Miskolcon, mindkét alka­lommal az orgonán Dombi Enikő kí­sérte. Az orgona különleges kifejező­képessége, mely a hangok tisztaságá­nak, fényének variálásán alapszik. Szilágyi Zsolt nagyon szép, és a kórus ragyogó-tiszta aláfestése, elragadta a hallgatóságot, s hosszú tapssal jutal­mazta őket. Nem tévedek, ha azt állítom, hogy a miskolci fesztivál közvetve védőbe­széd volt a tolerancia mellett, hisz a zene tulajdonképpen az együttvibrá­­lásra való felhívás. Mind én, mind Negulici úr hálásak vagyunk a Vox Humana kórusnak, és köszönjük, hogy lehetőséget teremtettek számunk­ra ezen emberi-lelki felszabadulás megélésére. E találkozás során sokat megtudtunk a zene szerepéről az em­ber életében, de most csak egyetlen tanulságát kívánom rögzíteni: „nem szabad alábecsülni azt a lap­pangó harmóniát és toleranciát, amit a zene kifejez“, állította egy nagy hegedűművész, Yehudi Menuhin, a Moses Mendelsson Tolarancia-díj ki­tüntetettje. Ui. Ahhoz, hogy külföldi meghí­vásoknak eleget tudjon tenni, a Vox Humanának anyagi támoga­tásra van szüksége. Akad-e valaki, ki arra vállalkozna, hogy szponzo­­rizáljon egy olyan művészeti tevé­kenységet mely harmóniát és sze­retőjét szolgálja ! Egy együttest, melynek segítségével városunk be­jut Európába? „Gázsó“ átlépett a Falon Osváth Gáborral valamikor a hetvenes évek elején ismerkedtem meg Kolozsvárott, egy házibulin. Vidám, huzatos, körhinta-évek vol­tak, fel-felruccantunk Kolozsvárra, Váradra, Vásárhelyre , házibuli­ra. Akkorát kacagott valaki mel­lettem, mint egy nagykabát, ez volt ő, a mókamester, akkor épp abla­kos- vagy haltenyésztő—jogi diplo­mával. Hajnalra a szobák már o­­lyanok voltak, mint az elhagyott csatatér. Mindenütt eldőltek a tár­sak, csak ő lengette tovább a vi­dámság lobogóját, a csikkekkel, fi­res és félig telt poharakkal teli asztal fölött. Akkor mondotta el — épp nekem, mivelhogy rajta kívül én maradtam talpon, megnézni a kolozsvári napfelkeltét —, hogy ő is ír. Néhány évre rá jött első és egyetlen könyve a Forrás-sorozat­ban; vidám fickóról szóltak eme OSVÁTH GÁBOR jogász, író — fél Háromszéknek, fél Kolozsvár­nak stb. stb., egyszerűen: Gazsó—, különös, tüskés, elbűvölő és párat­lan barátunk fájdalmasan komor és a mindenkori stílusától roppant távol eső cselt etette meg az elké­pedt gárdával: félbehagyva ígére­tesen indult, de a jeges években novellák, és szomorú sorsképletek elevenedtek meg bennük. Nem volt tenyérből jósolható hősei jövője, sivárság és unalom vette körül ő­­ket, akárcsak modelljeiket az élet­ben. Később Szentgyörgyre költözött, s már többször találkoztunk; részle­teket olvasott fel készülő regényé­ből. Ideadta drámáját is. A dráma egy falról szólt, amely kettéosztja a világot. Amikor végre elkezdték bontani a berlini falat s a Kárpá­tok géniusza is „kitűnt“ körünkből, gondoltam, eljött A fal ideje is. De a színházak épp mással voltak elfoglalva. S most ő is elment, ő sem fog többé segíteni, bontani a bennünk és körülöttünk épülő képletes és konkrét falakat... Legyen Neki könnyű a föld ...­­ BOGDÁN LÁSZLÓ rendre megtaposott k­ói pályáját, é­­lettől duzzadó terveit — hagyta, hogy a kór elragadja közülünk ... Temetése kedden 14 órakor lesz Kézdi­vásárhelyt, a református ra­vatalozóháztól a Bem utcai refor­mátus temetőbe. Kollégái és barátai a privatizálás fóruma A privatizációs törvénytervezet margójára (5.) A kereskedelmi társaságok részvé­nyeit román vagy külföldi fizikai vagy jogi személyek számára az aláb­bi eljárások szerint adják el: a) rész­vényeladási ajánlat a közönség számá­ra; b) részvényeladás nyilvános árve­résen vagy előzetesen kiválasztott résztvevők számára szervezett árveré­sen; c) részvények eladása közvetlen tárgyalások útján; d) az előbbi eljárá­sok bármiféle kombinációja útján. A kereskedelmi társaságok részvé­nyeit e cégek alkalmazottai vagy veze­tő beosztású dolgozói is megvásárol­hatják, akár a fenti eljárások, akár kedvezményes feltételek mellett. E kedvezmények a következőkből állhat­nak : a) záros határidőn belül az eladásra kínált részvények legtöbb 10 százalé­kát a nyilvános kínálatnál 10 száza­lékkal olcsóbban vehetik meg; b) ha a részvények eladására árve­rés útján került sor, a kereskedelmi társaságok alkalmazottai vagy vezető­ségi tagjai vagy ezek egyesülete (aso­ciaţie) kedvezményesen vehetik meg a részvényeket, ha az árverésen megál­lapított ár legkevesebb 90 százalékát megfizetik, és az ajánlat többi feltéte­lét is tiszteletben tartják; c) amennyiben a kereskedelmi tár­saságok részvényeit az Állami Tulaj­don Alappal való közvetlen tárgyalá­sok útján bocsátják áruba, ezeket a többi potenciális vásárlóval azonos feltételek mellett kínálják fel az ille­tő társaságok alkalmazottainak és vezetőinek. Mivel a kereskedelmi tár­saságok részvényeit kedvezményes fel­tételek mellett is meg lehet vásárolni, úgy véljük, szükség lenne arra, hogy az Országos Privatizációs Ügynökség határozza meg, mit ért a kereskedel­mi társaság vezetőségének fogalmán. Szerintünk ide kellene sorolni: — az Állami Megbízottak Tanácsának tag­jait; — a kereskedelmi társaság igaz­gató tanácsának azon tagjait, akik nem fizetéses alkalmazottai a társa­ságnak; — a társaságok végrehajtó igazgatóit. (...) A részvények eladására, a fennebb ismertetett eljárásmódok tiszteletben tartásával , az Országos Privatizáci­ós Ügynökség jóváhagyásával kerül sor. Ilyen értelemben kell az eladó­nak, még a tulajdonképpeni eladás megkezdése előtt. Írásban benyújtania az Ügynökséghez az eladás főbb felté­teleit. Az Országos Privatizációs Ügy­nökség e kérések elfogadásáról vagy visszautasításáról az iktatásuktól szá­mított 30 napon belül dönt. Abban az esetben, ha hazai vagy külföldi fizikai vagy jogi személyek egy kereskedelmi társaság részvényei­nek egészét (tehát 100 százalékát) meg akarnák venni, az Állami Tulajdon Alap az öt Magántulajdon Alap egyi­kére ruházza a jogot, hogy a nevében az eladási feltételekről tárgyaljon. A metodológiával kapcsolatos szem­pontokat, a részvényeladások feltéte­leit és megszervezését, az eladási a­­jánlatok benyújtását és az eladás en­gedélyezését az Országos Privatizációs Ügynökség által kidolgozott és a kor­mány által jóváhagyott Metodológiai Előírások (Normele metodologice) tar­talmazzák majd. AZ ORSZÁGOS PRIVATIZÁCIÓS ÜGYNÖKSÉG KOVÁSZNA MEGYEI FIÓKJA 2 Törvénytevők ... (folytatás az első oldalról) líceumunkba márpedig román osztá­lyokat helyeznek. Minden korábbi ígé­ret, egyeztetés ellenére. Mi jutunk fűhöz-fához, s azok vállvonogatva mondják: „hiába, a helyi autonómia...!" Ez a cinizmus a politikai szélhámia magas iskolája: azok hivatkoznak a helyi autonómiára, kik minden más­ban, foggal és körömmel a centraliz­must, az etatizmust védik. Törvény­hozókként az élet törvényein követve el erőszakot.

Next