Háromszék, 1991. július (3. évfolyam, 406-427. szám)

1991-07-02 / 406. szám

HÁROMSZÉK —------­ (folytatása a 4. oldalon) K.e .1 ember a nagy városban, öreg ember a ma­ga törpeségében. Csog Imre bácsi Magyarhermány­­ból, a szerkesztőség kapujában. Mögötte égig érő toronytömbhöz, hátán nyolcvan esztendő és egy er­dővidéki szép falu megannyi gondja, hátizsákban szállított jegyzetekben. Hogy montaná el valakinek, hogy hallanák az ősök hősi tetteit a maiak, hogy látnák mindazt, ami e települé­s nem előre viszi, de igencsak gátolja, mert a jövőért mindenki felelős — a mai öreg épp úgy, mint a holnapi derékhad ... Fiam, én 1912. február 7-én születtem Ma­gyarhermányban. Engemet Hegedűs Lajos taní­tó úr nevelt bele az életbe. Harmincnégyben Csernovicbe vittek, katonának. Harmincnyolc­ban megnősültem, nyolc gyermek volt, de csak öten élnek. Kétszer voltam bíró is a faluban, a néptanács elnöke — először negyvenöttől negy­venkilencig. Aztán voltam én párttag és kulák, kinevezett aktivista és kidobott aktivista. Föld­műves, kőfaragó, kohómunkás, vadőr. Elvették a pártkönyvemet, aztán visszaadták... Így telt el az élet. Gondolom, sokan azért rosszat rólam nem mondhatnak ... lyi magyarság is a többi kisebbség jogaién küzde­nek, és életüket áldozzák érte, szintén anyagi nehéz­ségekkel küzdenek, tehát nekik is szükségük van se­gítségre. Sajnos, a létünk fennmaradásáért, jogainkért küz­dő embertársainkért, lapjaink, sajtótermékeink fenn­tartásáért falunk viszonylatában 11 cm lehet dicseked­ni, nem beszélve az RMDSZ-tagdíjakról, amit csak koldulászva lehet összegyűjteni. A mi falunkban a 333 házszámnál csak 50—60 napilapot fizetnek elő. A tagdíjat pedig, hogy hogyan fizetik ? ? ? Itt magamnak fölteszem a kérdést, hogy az RMDSZ helyi vezetőinek, a Bacon községi polgár­­mesteri hivatal Magyarhormányba kinyújtott karjá­nak nem szívügye létünk fennmaradása és nem ál­dozhatják, nem áldozhatunk lapjaink előfizetésére, a tagdíjainkra 3 liter vodka árát. A tagsági díjakra például a Háromszék lapban közzétett kérdőív is rákérdezett. Miért nem lehet azt úgy összeszedni, mint a Magyar Népi Szövetség ide­jén volt, könyvecskékbe, bélyegek ellenében, ami megnyugtató volt a szervezetnek is, a tagságnak is. Nem úgy, mint most, papírszeletekre felkanyarítva a­­ fizetők nevét. Hány ember él ma Magyarhermányban? Pontosan nem tudhatom, a falu egészségügyi helyiségében 970-nek van betegnyilvántartója. A cigányokkal együtt olyan 1100-an lehetünk, mert 54 cigány családban 250—300 körüli em­ber él. Ez azért nem pontos, mert állandóan bolyognak, jönnek-mennek. A cigány nyelvet nem ismerik, a románt keverik a magyarral... Hát, nem beszélhetünk valami helyi kórról, inkább érrendszeri betegek vannak, úgy a negyvenes, ötvenes korosztály után. A legidő­sebb férfiú Boda Dénes bácsi, ő 86 éves. A férfinépnél nyolcvanon felül alig van öt-hat, a nőknél valami­vel többen élnek nyolcvan fö­lött ... Viszonylag jó a gyógyszerellátásunk, a sürgősségi gyógyszereink megvannak. Bármiról történik az ellátás. A nagy gond azonban a te­lefon hiánya. Pedig négyméteres huzallal át lehetne kötni a postától egy melléket. Most, önnek nem k­el mondanom, képzeljünk el egy sürgősségi hívást, amikor perceken múlik az élet, és nem tudjuk hívni a mentőkocsit, mert nincs telefonunk. Visszaemlékszem 1944 őszére, amikor bejöttek a Maniu urai és megtörtént a szárazajtai vérfürdő, akkor Magyarhermányban is megjelent Csonka Ma­­csedon, volt oklándi főszolgabíró és Gicseszky kis­baconi közjegyző, valamint a csendőrség. A falu la­kóit odaparancsolták a községházához, és asztalko­pogtatás mellett megtartották a felkészítőt, a mihez­tartás végett. Utána való napra a bibarcfalvi lelkészi lakásra rendeltek kb. 45 személyt, akik oda is men­tek. Egy éjszaka ott is voltak. Nagy riadalom lett, Godra István, aki csak félromán egyén volt (az é­­desapja román, az édesanyja magyar), hidegvérű, bátor ember, két embert kért maga mellé, hogy ve­lük menjen Bibarcfalvára, a kiszabadításukra. Én is ajánlkoztam, mert egy leventekatona testvérem ott volt a beidézettek között. Aznap délután két óra körül jött az Észak-Erdélyből való visszaparancsolá­­sa a Maniu-gárdának. Boldogan mentünk haza. Egy hét múlva jöttek a Kurkó Gyárfás emberei, meg­szervezték a Magyar Népi Szövetséget. Godra Ist­vánt elnöknek, engem pedig titkárnak választottak. A tagdíjat senkitől sem kellett követelnünk, férj és feleség egyaránt fizette, a házamhoz hozták. Mi most nem érezzük Temesvár tragédiáját, de áldozzunk azokért, akik értünk tesznek azért hogy bennünket képviselnek, hogy ügyünkért harcoljanak. Újra elgondolkozom, hogy az RMDSZ-vezető, helyi, aki nem fizet elő legalább a megyei lapunkra, az hogyan tart kapcsolatot a megyei szervekkel ??? Én arra a kérdőívre, ami a Háromszékben jelent meg, a tagdíjas kérdésre azt feleltem, hogy azt a felsőbb szervek állapítsák meg úgy, hogy az az összeg annyi legyen, hogy érje a széle a hosszát, ami a fenntar­tást illeti. *­­ Milyen a magy­arhermányi ember? Vágya­koznak a jóra, a szépre. Dolgosak, gyújtók, a kapun belül kiváló gazdák, rendszeretők. De a kapun kívül romolhat a híd, az áteresz, az út, nagyon gyenge a közösségi érzés. És rengeteget isznak. Néhány évvel ezelőtt készült egy felmé­rés, óriási pénzösszeg állt az alkoholárusítás­­rovatban. Mit is mondjak, tágítva a kört, a fo­galmat, illetve az ebből eredő veszélyt. Nem muszáj, minket kihajtson a Vatra Erdélyből, saját magunkat számoljuk föl az egykézésből származó gyermektelenséggel, az alkoholizmus­sal ... Mondok egy konkrét esetet, ami nagyon beszédes bizonyíték félelmemre: a református­­ egyházmegye segélycsomagokat irányított hoz­­­zánk, összeírtuk a 18 éven aluliakat és 54 ci­gány családban találtunk 137 gyermeket, míg 294 magyar családban csak 172 fiatalt. Hát er­ről van szó... A falu jobb fiataljai menekül­nek innen, városokban, magasabb iskolákban vannak és nincs is szándékukban a hazatérés... A templomunkat 1792-ben építették. A tavaly teljesen átjavítottuk, a bútorzatot felújítottuk. Ma 250-en férnek be kényelmesen, szorulva még négyszázan is. Például, konfirmációs ün­nepségen. Papíron 971 lelket számlál anya­­szentegyházunk. Egyszerű vasárnapokon 20— 60 között járnak templomba. A változás óta az óvodában heti fél órát, az iskolában osztályon­ként heti egy órát tanítok vallást Érdekli a gyermekeket, de nem nagyon készülnek föl hitoktatásból... Udvarhelyen jártam középis­kolába, Magyarhermányban immáron a tizen­hetedik éve végzem a szolgálatot’... Tudatában vagyunk annak, hogy mennyi veszély fenyeget bennünket, létünket,­­alvóinkat, melyek­nek kihalására irányulnak azok a bizonyos lépések. A földtörvény semmi jót nem hozott Magyar Kormány részére. Elsősorban a vadtartalék Erdővidékre és az egész Székelyföldre való meghonosításával odáig ju­tottunk, hogy a vaddisznók a kerítéseinket lerom­bolják és bejönnek a falu közepébe is. Tehát, mi 1967-től az „áldozati görbét“ fizetjük. Így a medvék és szarvasok a szemes terményünket, a herét, a lu­cernát teszik tönkre, a kaszálóinkat és legelőinket verik szét. A falunktól vagy 800 méterre az erdészet egy 20 hektárnyi területet bekerített csapdának, és ott eteti a vadakat, a külterületünk szívében. Magyarhermány falu a sepsiszentgyörgyi katasz­teri hivatal nyilvántartása szerint 8587 katasztrális tutiddal rendelkezik, amiből vagy 250 hektár erdei kaszáló a vaddisznók martalékává vált. A falusi kert­jeinkben pedig a gyümölcsfáinkat teszi tönkre a medve. Csog Imre bácsi, Pető József, Komporáty Géza, néhai Máthé János emlékiratai, Bartha Irma, Demeter József polgármester segítségével ös­szehozta e faluképet TORMA SÁNDOR, a fel­vételeiket készítette ALBERT LEVENTE. Arról a faluról írok, amely nem volt kollektivi­­zálva, amelyben magángazdálkodás volt és van. Ar­ról a településről, amelybe a magasabb vezetők nem jönnek el. Kimaradtak azok a módszerek, hogy a vármegye főbb alkalmazottai egy jól előkész­ült népgyűlésen kikérjék az állampolgárok véleményé­t, meghallgassák javaslataikat és panaszaikat. De ki­maradtak azok a jó módszerek is, hogy íróink, ripor­tereink találkozzanak az olvasóikkal, és a társadalom tudtára adják a jó és a rossz dolgainkat. Itt meg­jegyzem, hogy tudatában vagyunk annak, hogy az RMDSZ, valamint íróink és mindazok, akik az érdő- Komporály Géz azt mondja... Pető József : Ez a kerítés sem elég ... Hegyi Dániel tiszteletes, 1792-ben épült templomunk.

Next