Háromszék, 1991. július (3. évfolyam, 406-427. szám)
1991-07-02 / 406. szám
HÁROMSZÉK —------ (folytatása a 4. oldalon) K.e .1 ember a nagy városban, öreg ember a maga törpeségében. Csog Imre bácsi Magyarhermányból, a szerkesztőség kapujában. Mögötte égig érő toronytömbhöz, hátán nyolcvan esztendő és egy erdővidéki szép falu megannyi gondja, hátizsákban szállított jegyzetekben. Hogy montaná el valakinek, hogy hallanák az ősök hősi tetteit a maiak, hogy látnák mindazt, ami e település nem előre viszi, de igencsak gátolja, mert a jövőért mindenki felelős — a mai öreg épp úgy, mint a holnapi derékhad ... Fiam, én 1912. február 7-én születtem Magyarhermányban. Engemet Hegedűs Lajos tanító úr nevelt bele az életbe. Harmincnégyben Csernovicbe vittek, katonának. Harmincnyolcban megnősültem, nyolc gyermek volt, de csak öten élnek. Kétszer voltam bíró is a faluban, a néptanács elnöke — először negyvenöttől negyvenkilencig. Aztán voltam én párttag és kulák, kinevezett aktivista és kidobott aktivista. Földműves, kőfaragó, kohómunkás, vadőr. Elvették a pártkönyvemet, aztán visszaadták... Így telt el az élet. Gondolom, sokan azért rosszat rólam nem mondhatnak ... lyi magyarság is a többi kisebbség jogaién küzdenek, és életüket áldozzák érte, szintén anyagi nehézségekkel küzdenek, tehát nekik is szükségük van segítségre. Sajnos, a létünk fennmaradásáért, jogainkért küzdő embertársainkért, lapjaink, sajtótermékeink fenntartásáért falunk viszonylatában 11 cm lehet dicsekedni, nem beszélve az RMDSZ-tagdíjakról, amit csak koldulászva lehet összegyűjteni. A mi falunkban a 333 házszámnál csak 50—60 napilapot fizetnek elő. A tagdíjat pedig, hogy hogyan fizetik ? ? ? Itt magamnak fölteszem a kérdést, hogy az RMDSZ helyi vezetőinek, a Bacon községi polgármesteri hivatal Magyarhormányba kinyújtott karjának nem szívügye létünk fennmaradása és nem áldozhatják, nem áldozhatunk lapjaink előfizetésére, a tagdíjainkra 3 liter vodka árát. A tagsági díjakra például a Háromszék lapban közzétett kérdőív is rákérdezett. Miért nem lehet azt úgy összeszedni, mint a Magyar Népi Szövetség idején volt, könyvecskékbe, bélyegek ellenében, ami megnyugtató volt a szervezetnek is, a tagságnak is. Nem úgy, mint most, papírszeletekre felkanyarítva a fizetők nevét. Hány ember él ma Magyarhermányban? Pontosan nem tudhatom, a falu egészségügyi helyiségében 970-nek van betegnyilvántartója. A cigányokkal együtt olyan 1100-an lehetünk, mert 54 cigány családban 250—300 körüli ember él. Ez azért nem pontos, mert állandóan bolyognak, jönnek-mennek. A cigány nyelvet nem ismerik, a románt keverik a magyarral... Hát, nem beszélhetünk valami helyi kórról, inkább érrendszeri betegek vannak, úgy a negyvenes, ötvenes korosztály után. A legidősebb férfiú Boda Dénes bácsi, ő 86 éves. A férfinépnél nyolcvanon felül alig van öt-hat, a nőknél valamivel többen élnek nyolcvan fölött ... Viszonylag jó a gyógyszerellátásunk, a sürgősségi gyógyszereink megvannak. Bármiról történik az ellátás. A nagy gond azonban a telefon hiánya. Pedig négyméteres huzallal át lehetne kötni a postától egy melléket. Most, önnek nem kel mondanom, képzeljünk el egy sürgősségi hívást, amikor perceken múlik az élet, és nem tudjuk hívni a mentőkocsit, mert nincs telefonunk. Visszaemlékszem 1944 őszére, amikor bejöttek a Maniu urai és megtörtént a szárazajtai vérfürdő, akkor Magyarhermányban is megjelent Csonka Macsedon, volt oklándi főszolgabíró és Gicseszky kisbaconi közjegyző, valamint a csendőrség. A falu lakóit odaparancsolták a községházához, és asztalkopogtatás mellett megtartották a felkészítőt, a miheztartás végett. Utána való napra a bibarcfalvi lelkészi lakásra rendeltek kb. 45 személyt, akik oda is mentek. Egy éjszaka ott is voltak. Nagy riadalom lett, Godra István, aki csak félromán egyén volt (az édesapja román, az édesanyja magyar), hidegvérű, bátor ember, két embert kért maga mellé, hogy velük menjen Bibarcfalvára, a kiszabadításukra. Én is ajánlkoztam, mert egy leventekatona testvérem ott volt a beidézettek között. Aznap délután két óra körül jött az Észak-Erdélyből való visszaparancsolása a Maniu-gárdának. Boldogan mentünk haza. Egy hét múlva jöttek a Kurkó Gyárfás emberei, megszervezték a Magyar Népi Szövetséget. Godra Istvánt elnöknek, engem pedig titkárnak választottak. A tagdíjat senkitől sem kellett követelnünk, férj és feleség egyaránt fizette, a házamhoz hozták. Mi most nem érezzük Temesvár tragédiáját, de áldozzunk azokért, akik értünk tesznek azért hogy bennünket képviselnek, hogy ügyünkért harcoljanak. Újra elgondolkozom, hogy az RMDSZ-vezető, helyi, aki nem fizet elő legalább a megyei lapunkra, az hogyan tart kapcsolatot a megyei szervekkel ??? Én arra a kérdőívre, ami a Háromszékben jelent meg, a tagdíjas kérdésre azt feleltem, hogy azt a felsőbb szervek állapítsák meg úgy, hogy az az összeg annyi legyen, hogy érje a széle a hosszát, ami a fenntartást illeti. * Milyen a magyarhermányi ember? Vágyakoznak a jóra, a szépre. Dolgosak, gyújtók, a kapun belül kiváló gazdák, rendszeretők. De a kapun kívül romolhat a híd, az áteresz, az út, nagyon gyenge a közösségi érzés. És rengeteget isznak. Néhány évvel ezelőtt készült egy felmérés, óriási pénzösszeg állt az alkoholárusításrovatban. Mit is mondjak, tágítva a kört, a fogalmat, illetve az ebből eredő veszélyt. Nem muszáj, minket kihajtson a Vatra Erdélyből, saját magunkat számoljuk föl az egykézésből származó gyermektelenséggel, az alkoholizmussal ... Mondok egy konkrét esetet, ami nagyon beszédes bizonyíték félelmemre: a református egyházmegye segélycsomagokat irányított hozzánk, összeírtuk a 18 éven aluliakat és 54 cigány családban találtunk 137 gyermeket, míg 294 magyar családban csak 172 fiatalt. Hát erről van szó... A falu jobb fiataljai menekülnek innen, városokban, magasabb iskolákban vannak és nincs is szándékukban a hazatérés... A templomunkat 1792-ben építették. A tavaly teljesen átjavítottuk, a bútorzatot felújítottuk. Ma 250-en férnek be kényelmesen, szorulva még négyszázan is. Például, konfirmációs ünnepségen. Papíron 971 lelket számlál anyaszentegyházunk. Egyszerű vasárnapokon 20— 60 között járnak templomba. A változás óta az óvodában heti fél órát, az iskolában osztályonként heti egy órát tanítok vallást Érdekli a gyermekeket, de nem nagyon készülnek föl hitoktatásból... Udvarhelyen jártam középiskolába, Magyarhermányban immáron a tizenhetedik éve végzem a szolgálatot’... Tudatában vagyunk annak, hogy mennyi veszély fenyeget bennünket, létünket,alvóinkat, melyeknek kihalására irányulnak azok a bizonyos lépések. A földtörvény semmi jót nem hozott Magyar Kormány részére. Elsősorban a vadtartalék Erdővidékre és az egész Székelyföldre való meghonosításával odáig jutottunk, hogy a vaddisznók a kerítéseinket lerombolják és bejönnek a falu közepébe is. Tehát, mi 1967-től az „áldozati görbét“ fizetjük. Így a medvék és szarvasok a szemes terményünket, a herét, a lucernát teszik tönkre, a kaszálóinkat és legelőinket verik szét. A falunktól vagy 800 méterre az erdészet egy 20 hektárnyi területet bekerített csapdának, és ott eteti a vadakat, a külterületünk szívében. Magyarhermány falu a sepsiszentgyörgyi kataszteri hivatal nyilvántartása szerint 8587 katasztrális tutiddal rendelkezik, amiből vagy 250 hektár erdei kaszáló a vaddisznók martalékává vált. A falusi kertjeinkben pedig a gyümölcsfáinkat teszi tönkre a medve. Csog Imre bácsi, Pető József, Komporáty Géza, néhai Máthé János emlékiratai, Bartha Irma, Demeter József polgármester segítségével összehozta e faluképet TORMA SÁNDOR, a felvételeiket készítette ALBERT LEVENTE. Arról a faluról írok, amely nem volt kollektivizálva, amelyben magángazdálkodás volt és van. Arról a településről, amelybe a magasabb vezetők nem jönnek el. Kimaradtak azok a módszerek, hogy a vármegye főbb alkalmazottai egy jól előkészült népgyűlésen kikérjék az állampolgárok véleményét, meghallgassák javaslataikat és panaszaikat. De kimaradtak azok a jó módszerek is, hogy íróink, riportereink találkozzanak az olvasóikkal, és a társadalom tudtára adják a jó és a rossz dolgainkat. Itt megjegyzem, hogy tudatában vagyunk annak, hogy az RMDSZ, valamint íróink és mindazok, akik az érdő- Komporály Géz azt mondja... Pető József : Ez a kerítés sem elég ... Hegyi Dániel tiszteletes, 1792-ben épült templomunk.