Háromszék, 1991. december (3. évfolyam, 516-533. szám)

1991-12-03 / 516. szám

BAK­OMSZEK s Regél a toronygomb Állnak a falva­ink karcsúbb vagy zömökebb tor­­nyai, nézik a Kárpátok, a Hargita, a Bodoki-hava­­sok, a Barók­-hegyek meleg zöldbe, hideg kékesbe játszó csúcsait itt, ebben a „viharsarokban“. Mi, kései utódok nem tudjuk, esetleg csak sejtjük, hogy­ a csillagok, keresztek hol a ragyogóan azúr­kék, hol a reménytelenül ólomszürke, feketébe ját­szó égre írják történelmünket, amit immár senki emberfia el nem rabolhat, el nem hazudhat tőlünk. Szóljanak erről a múltról harangjaink. Állnak a tornyaink évszázadok óta, alattuk nem­zedékek keresztelkednek, és eleven mozgású asszo­nyok tanítják felcseperedő csemetéiket az édes a­­nyanyelvre. Arra, amit a népek csontokkal rakott országútién marcona és ebben a hegyek m­eg szik­lák övezte medencében cseppet sem rokonszenves, görbe kardos, íjas, tegzes, kopjás őseink hoztak. Bi­zonyosan, könnyebb volt errefelé a „rokonokkal áldott“ germánnak, szlávnak, latinnak beszélni, de mindez mindig nehéz volt elődeinknek: átmenteni, megőrizni ezt az igazgyöngyöt számunkra. A tor­nyok tövében durva darabba, szúrós len­kendervá­­szonba, aztán sima, selymes ipari holmikba burko­lózó asszonyok jártak minden időkben, és amíg szerelmetes legényeiket, férjeiket messze Nyugaton vagy Keleten okkal, ok nélkül aprították, hangzott ajkukról egy­­ritka nyelv. Szóljanak asszonyainkról a harangjaink. Áll a maroknyi ház és cinterem ölelésében egy karcsú torony Erdővidéken. Északról a Hargita, keletről egy kicsiny fenyves, nyugatról a Romhány erdő tölgyei, délről a Baróti-hegyek bükkösei kül­dik feléje megtartó üzenetüket A falucskát dolgos és rendtartó székely lófők, gyalogszeresek meg jobbágyok lakták, a kicsiny fenyvest Benedek Elek telepítette Szóljanak e népről harangjaink. Szülőfalum az: Kisbacon. Ennek toronygombjá­ból kerültek elő, egy felújítás alkalmával, az­ok a gyakran torokszorító, maholnap kettőszáz éves fel­jegyzések, amelyeket­ ennek előtte több mint negyven éve, nagyobbacska diákként lemásolgattam. Ki tudja élete titkait? Talán a fenyvesek susogták onnan­, keletről, hogy: Ez a te dolgod, fiam'. Aztán a kemény sirpadmalynak való tölgyesek onnét nyugatról; őrizd meg néped, tisztességtudó, szülő­föld-szerető falusfeleid számára évtizedekig, mert nehéz időkben erőt meríthetnek az előttük járók konok, makacs és kitartó küzdelmeiből. Az anyakönyvekből is kiböngésztem, amit diák­­fejjel megőrizendőnek véltem. Ki tudja, merre van­nak azok a toronygombból kivett, kegyelettel to­vább őrzött, patinás nyelven papírra rótt feljegyzé­sek, merre sodorta a történelem vad vihara ősi a­­nyakönyveinket?! Létezniük kell a féltve óvott egy­házi levéltárakban, de tudomásom szerint eddig nem kerültek nyilvánosság elé. A torony is megőrizte, igaz papjainak hála, azt a sok gyászt és könnyet, azt a kevéske örömet, amit a falu rábízott. Szóljon a harang a hajdani nótá­riusokért. A tornyok, a harangok értünk szólnak, nekünk szólnak, és bizonyosan tudom, hogy azt megérti népem, mert anyanyelvünkön kongatnak örömet, bánatot, keresztelőt és temetést. AZ ÚRNAK NEVE ERŐS TORONY A feljegyzéseket nem az eredeti írásmóddal köz­löm, ellenben pontosan követem a megfogalmazást és nyelvezetet, átültetve a mai helyesírásra. Az 1700-as évek végén élt jegyző írásából, szemelvény­ként, egészen pontosan idézve, íme a bekezdés: ..A Kis Baczoni Református kitsin Ekklésia a Nagy Baczoni Református Ekklésiától, mint Mater Ekk­ésiától, sok fáradozással, költéssel külön vette magát 1735-dik esztendőben, és akkor tehetsége sem lévén a kitsin Ekklésiának köbös Templomot építe­ni, az építkezésre való utak is az Uralkodótól el voltak záratva, melly szerént a Papi ház végibe egy Oratóriumot fáiból építettek volt, mellyben harmincz Esztendőkig fojt ki az Istenni Tisztelet.“ Szaporodván, az eklézsia ismét épített, ugyan fából, egy templomot, a mostan álló kőtemplom­nak észak felől való oldala mellé, 1765-ben, nem lé­vén szabadság akkor is kőből építeni. Fából álló falai és talpfundamentumai sorvadozni kezdvén, annak is utat nyitott a felséges Isten, ama boldog emlékezetű II. József és annak testvére II. Leo­pold római császárok és magyar királyok alatt, minden keresztény valláson levőknek a kőböl való templomépítésre. Szaporodván a kisbaconi kicsiny eklézsia is, megérvén óhajtott szabadságát, kezdette ezen temp­lomot és tornyot építeni kőből, kihozván funda­mentumát a földből 1793-ban, melynek kőfalai 1795- ben és 1796-ban felrakattak, be is cserepezettek. Kőmívespallér lévén Kézdivásárhelyen lakó német nemzet Zägler Péter mind templomnak, mind to­ronynak. Ácsmunkájában mester volt magyarher­­mányi, mostan pedig Bodosban lakó Pető Márton. Torony és templom gombjait készítette egy brassai Markbelius András nevű mesterember, ki a bodosi, száldobosi, bibarcfalvi és olaszteleki tornyoknak gombjait készítette. Készítette pedig a kisbaconi eklézsia számára a két gombot hatvanegy magyar forintokért. A kőmíves pallért a templom- és toronyépítésre fogadta az eklézsia 1250, írott ezerkétszázötven, fo­rinttal, Az ács Pető Mártont templom- és torony­­szarvazásra ötven magyar forintokkal. Az építésre való meszet, nagyobbrészt, itt helyben égette az eklézsis, ingyen adván mésznek­ való követ a var­­gyasi Communitás. A kisbaconi malom 36 gazdáké lévén, annak három esztendőben gyűlt hasznát ön­ként való jóindulatjukból fordították és adták a t­emp­lomépí­tésre. Annyi sok viszontagságok és fogyasztások között a keserűség eresztette a megmaradt kevés népün­ket. Nem szűnt meg mégis a megszaradott kevés népünk az építést nagy megerőltetésivel folytatni és végrehajtani. Sőt, a tiszteletes pap, megyebíró és egyházfiak, kimen­vén az eklézsiába, a kegyes ada­kozók­ templom- és toronygombjainak készítésére, többet 40 forintnál gyűjtöttek össze, egyéb sok szolgálaton kívül. A dél felől való templomajtónak kőlábait egy­házfi Gál István és hermányi Nagy Abel, ma kis­baconi molnár, ingyen készítették, a torony alatt valót pedig tíz magyar forintokért. A templom és toronyra megkívántató deszkákat és léceket a kisbaconi fűrészmalom, a gazdák jósá­gából, ingyen vágta, a fenyőfát ugyan ajándékon nyerte a kisbaconi eklézsia a méltóságos gróf Mikó urak erdejéből. Az építésre megkívántatott téglákat földből készítette az eklézsia a falun alól, az út mel­lett, amint Nagybacon felé megyen az út. Ezertől fizetett 1 magyar forintot és 8 pénzt, egy véka bú­zát, egy font sót, egy font költséget. A templom és torony fedelbre a cserepet vette Brassóban Nagy Györgytől vagy Jánostól. Ezertől fizetett 5 magyar forintot, a kupások 3 krajcárba jöttek. Neves renddel a kisbaconi lakosoknak, kik a templom és torony építésében szorgalmatoskodtak és el is végezték. Külső sor: Benedek András és testvére. János, Benedek János, nemzetes özv. Benedek Imréné, Be­nedek Sámuel és fia. János, ki most táborba ment, Vintzi Józs­ef, özv. Benedek Sándorné, Boda Sán­dor, Benedek János — bíró, Boda Sámuelné és fia, János, Benedek József volt czimermann. Lukáts János, Gál Pál és fia, József, Gergely István, Ger­gely Ferenc, Putnoky István, Benedek Gábor (egy ideig segített), Benedek Sámuel — huszár, Nagy Sámuel, Benedek Ferenc, özv. Benedek Andrásné, Benkő Sámuel, Mihály József,* Benedek Péter, Gál András — most táborban, Gál Mózes, Benedek Sámuel, Vajna András, Mihály Ferenc. Benedek Gergely — polgár, Sigmond Sámuel. Benkő Jó­zsef — egyházfi, Benkő János — nótárius, Lakatos György, Botz József. Belső sor: Lakatos András — most táborban, nemes Gál Sámuel, Benedek Sámuel — archivá­­rius, Benedek Sámuel, Benedek Antal, Benedek Mihály, Benedek József — megyebíró, Benedek Sámuel, Benedek Márton, özv. Benedek Jánosné, nemes Gál József, Gál István — egyházfi, özv. Benedek Jánosné, Keresztes Sámuel, Benedek Pál — polgár, Bened­ek Mózes, Benedek Sámuel, Bene­dek Dániel,­ Benedek­­Terem­iásné, Benedek Ferenc, ennek fia, Ferenc és Si­gmond, Benkő József. Ezen felírás, a belső soron alul kezdvén, felfe­lé ment, a külső, soron aláfelé. Ezek között is fele az írtaknak csak gyengén segedelmezett, tehetetle­nek lévén. Az építésnek kezdetitől fogva egy néhány sze­mélyek, kik az építést folytatták, meghaltak vagy táborba mentek. Meghaltak: Benedek János, Be­nedek József — Káplár, Benedek András, Benedek Bálint, Putnoki Sámuel, Benedek György, Benedek Benedek, Vintzi István, Gál Mózes, Bedő Sámuel, Benedek István a táborba a franciák előtt elesett. TÖRTÉNELEM A TEMPLOM ÁRNYÉKÁBÓL A mostani uralkodó felség fennebb irt II. Leo­­poldnak fia, II. Ferenc római császár és mint I. Ferenc magyar király és erdélyi fejedelem. Kinek uralkodásának kezdete is hadakozáson kezdődött. Háborút indítván az atyja, Leopold a francia nem­zet ellen 1791-ben, mely mostan is ezen folyó 1796. esztendőben is népünknek nagy pusztulásával és romlásával foly. Odalévén ezen kicsiny gyülekezet­ből a franciára mostan is tíz személyek, úgy mint lovas katona, Benedek Jeremiás. Gyalogos katonák: Lakatos András, Benedek János, Gál András, Bene­dek Dávid, Gál Sámuel és Benedek Sámuel. Kik most a múlt szeptembernek végin vitettek táboroz­ni. Kezdetitől fogva a háborúnak fenn vágynak a harcon fennírt Benedek Jeremiás, Benkő József, Benedek István, Vajna Tamás és Lukáts István. Lengyelországnak oltalmára nagynak Kisbaconból Benedek András káplár. czimsrmann Benedek András és Vintzi József. A franciák ellen 11. Leopold császárunk azért indította a háborút, hogy a francia király, XVI. Lajos felesége, Mária Antonina hercegasszony test­vér volt Leopold császárral. A franciák a királysá­got el akarván törteni, a királyukat, XVI. Lajost ,.grilottin" nevű előszerszámmal megölték hóhér ál­tal, annak utána egy néhány holnapokkal a felesé­gét és fiát is, most már mint Respublica úgy har­col v­elünk, és mindeddig barátja is volt a szeren­cse a francia nemzetnek. A királyi vérnek megbosz­­szúlására felkelt volt a prussziai király. De mester­séggel magát visszahúzta, s megbékéltett a fran­cokkal. Az anglus és spanyol királyok is, úgy a szi­cíliai király is. A spanyol és szicíliai királyt a ke­mény megverettetés arra szorította, hogy a fran­cokkal az ős kívánságok szerént kellett békességet kötni. Most már csak az anglus és a mi uralkodónk folytatja a háborút a francokkal. Akkor sok ural­kodók nem verhették meg, így minemű vége lészen, Isten ő felsége tudja. Az elmúlt 1788-tól fogva 1790. esztendőig a tö­rökkel folyt a háború. Kisbaconból 27 személyek hadakoztak a török előtt. 13 személy elesett a hoz­­zai „Passuson“. 4 személyt, úgymint Benedek Já­nost, Benedek Mihályt, Benedek Sámuelt és Bene­dek Dánielt elfogván a török, ugyan Bozzán, Cons­­tantinápolba vitte volt, és két esztendeig való rab­ságuk után, kiváltotta az uralkodó felség, kik mind a négyen az építők között most is élnek. Continuata,­­ II. A székelyek katonaságra szorítanak 1764-ben. Az adónak harmada és a föpénz a székely katonák­nak relaxáltatik, és esztendőnként, régi privilé­giuma szerént, a székely nemzethez tartoznék. Akik táborban nagynak az olyan háztól nem adóznak. Nota. A reformátusok, ezelőtt IS—20—30—40— 50—60 esztendőkkel, sok üldöztetéseidet szenvedtek a pápistáktól, de most nincs hatalmuk. Letörte Jó­­zusf császár az ő szarvuk. Ezen folyó esztendőben a franciák a pápát Rómából kiűzték, Rómát maguk hatalmuk alá vették. 1785-ben ■Erdélyország 11 vármegyékre osztatott volt József császár által, ki kétszer is járt Erdély­ben. De az is elromolván, régi állapotjára visszaál­litatott az ország. HA NEM IS SOK, DE SOKFÉLE PÉNZ A közöttünk folyó ezüst- és rézpénzeknek nemei 1. Nyolc Márjásos keresztes tallér. 2. Két német forintos császári tallérok és ezek félnek is vágynak vertbe. 3. Húszkrajcáros. 4. Tizenkét krajcáros, melyet Márjásnak hívnak. 5. Tízkrajcáros. 6. Kétkrajcáros, melyet patárénak hívnak. 7. Most újonnan, a francia háború alatt. 6 és 12 krajcárosok is kezdettek veretni. 8. 3 krajcáros, melyet garasnak hívnak. A rézpénzek ezek: egy poltura, mely egy garas­nak fele, fél poltura, krajcár, fél krajcár vagy egy pénz és fél pénz. Aranypénzek vagynak, melyek a hazában jár­nak: az első, öt magyar forintos és 20 krajcáros császári és körmötzi aranyak és azok in dupla is nevettetnek. 8 magyar forintos, susferinek, és annak duplásai. Szabadság járni a hollandus aranyakat is öt magyar forintba és 18 krajcárba. Mostani időnkben két közönséges jármozni való ökör, a mi pénzszámlálásunk szerént, megér 50—60 —70 magyar forintokat, mely magyar forint 100 pénzekből áll. Egy tehény 15—20—25 forintokat ér. Egy jó juh és kecske két forintokat, egy jó sertés, hizlalva 7—8—9—10 forintokat ér. Egy köböl szép tiszta búza 4 magyar forintokat, egy köböl rozs 2 forintot, 40 pénzt, egy köböl zab egy magyar fo­rintot ér. Egy kupa vagy ejtel bor 4 garas, egy fer­tály pálinka 3 poltura. A királyi adót fizeti most a közrend. Egy né­met forintot 2 ökörtől, 2 jármos tótól. Húsz krajcárt 1 tehénytől. 15 krajcár 1 lógós marha. 3 krajcár 1 juh, kecske, öt krajcár 1 sertés. Három krajcár 1 kas méhtől. Harminc krajcár 1 égett bor főző üst­ről. Nyolc krajcár 1 köböl fezeje földtől. Nyolc krajcár 1 szekér szénától. TOMPA ERNŐ (Folytatjuk) ezek: Benedek Elek híres háza Kisbaconban (ALBERT LEVENTE felvétele )

Next