Háromszék, 1992. január (4. évfolyam, 534-553. szám)
1992-01-04 / 534. szám
ÁROMSZÉK társadalmi-politikai napilap SEPSISZENTGYÖRGY 1992. JANUAR 4., SZOMBAT 534. SZÁMAra 5 lej Reménytelen reménykeltés 1992-t írunk. Sok reményt ehhez az esztendőhöz semfűzhetünk, mert ha őszintén szembe nézünk önmagunkkal, szűkebb és tágabb környezetünkkel, alig mozdul valamit az élet. A megye magánvállalatai közül tucatnyi, ha prosperál, a gyors meggazdagodásra vágyók összeeszkábált bódéiban csak az árak magasak, de igazi választék még ott sincs, valóságos termelőtevékenységbe kevesen kezdtek, s azok sem arra vállalkoztak, hogy az élet mindennapjaihoz sentos cikkeket állítsák elő, hanem csak arra, hogy jó és még jobb üzleteket hozzanak össze. A gyárak mozdulatlanok, a munkások jó része „technikai munkanélküliség“ állapotában leledzik, kevés pénzzel, sok gonddal és bajainak végiggondolásához bőrben elégséges szabad idővel. Igaz, olvashat, tévét néz,fet, s ez utóbbi valóban mindent megtesz, hogy gondjairól-bajairól el-terelje a figyelmet. Csillogó szilvesz- teri műsort, ragyogó reklámparádét, szép és elegáns urakat és hölgyeket lát- hatott három álló napon át, s egy mosolygó államelnököt, ki szokásához hí ven, most sem mondott semmit, újévköszöntő beszédében, csak szónokolt. De fő, hogy szólt a népéhez, s egyre kellemetlenebb, már-már álarcként ható mosolyát is megcsodálhattuk. Igaz, gondjainkra ünnepi alkalmakkor nem illik sok szót fecsérelni, nem is ezt kérnék számon most, év kezdetén Iliescu úrtól, s a televíziótól sem, csupán csak annyit, hogy örömünnepet ülni, vagy azt a látszatot kelteni egy gondoktól és csapásoktól megszomorított nép színe előtt, hogy minden a lehető legjobb e legeslegjobbak közül való világon, enyhén szólva, felelőtlenség. Persze volt azért humora is az év végi nagy dáridónak. A rügyező vagy inkább újraéledő román kabaré odaodakarmolt a hatalomnak, nem túl edzett körmökkel, nem is fékeveszet bátorsággal. Ez tanulságos volt, merjük remélni, nemcsak számunkra az az ünnepi műsor is, melyet a híres párizsi Moulin Rouge-ból sugároztak, tehát a nagy latin testvér fővárosának egyik szimbólumértékű helyéről, s ahol francia dal, mondat annyi hangzott el, hogy fél kezünkön is megszámlálhatjuk. Mert nem arra koncentráltak a százéves francia kabarét ünneplők, hogy nemzeti nagyságukat demonstrálják, hanem értékeket óhajtottak felvonultatni. S ettől nem lett kevésbé francia sem a Vörös Malom, sem Párizs. Nem túl nagy reménységgel nézünk az új esztendő elébe. Tudjuk, nem csitul a nacionalista hullám, tudjuk, üresebbek lesznek az üzletek, tudjuk, sokkal drágábban és jóval kevesebbet vásárolhatunk majd az elkövetkező hónapokban, tudjuk, a föld, ha visszakerül is tulajdonosaihoz, de nem lesz gépe, állatja, vetőmagja, hogy azt megművelje, de még munkaereje sem, mert az a bizonyos szívóhatás, melyet a földtörvénytől reméltünk, valahol útját vesztette, tudjuk, tömeges lesz a munkanélküliség, tudjuk, hogy utazni már ezután sem fogunk, tudjuk, hogy fiataljaink nem lelik itthon helyüket s életük célját, s ezért, mint a vándormadarak, indulnak az ismeretlen nagyvilágba, tudjuk, hogy választások jönnek, hol ismét csalni fognak, ha akarnak, kiknek ez vált fő foglalkozásukká, s még sok-sok lehangoló dolgot tudunk mi is, olvasóink is. De mert a reményt kioltani nem szabad, ha másban nem is bízhatunk, bízzunk saját túlélőképességünkben, szivósságunkban, s abban, hogy rosszabb időket is átvészelt , már e nép. SIMO IS KÍSÉRET . Szövetségesek az új év kapujában .KEMÉNYEN, MINT A KŐ, / SEBESEN, / MINT A NYÍI* / ÉLJETEK. / VÍGAN ÖREGEDJETEK.“ Hozzávetőlegesen fordítom csak ama népes, szelíd és kedves csoport újév hajnali rigmusát, mellyel megzörgették ajtónkat, finom gyermektorokkal kívánván boldog új évet, ezüstággal ütögetvén, áldást kívánva a házra, s nehezen beszerezhető rizsszemeket, a még ritkább búzaszem helyett, az eljövendő bőség jelkép-magvait szórván szét pad- latunkon, az első koccintás után pedig román és magyar nótázásba fogtak. Romáin és magyar sepsiszentgyörgyiek voltak mindahányan, amúgy vegyesen; említik is, hogy karácsony s újév között székely kolindával is jártak erre, de hát nem találtak idehaza. Ismerős arcok, a Polgári Szövetség fiatal vezérkarának sorcova-járói ismertettek meg egy számomra ez eddig ismeretlen — legalábbis személyesen még nem tapasztalt — népszokással. Oly hajnali, baráti melegség ömlött el bennem jöttükre, hogy kiszaladt fejemből még a piszkos politika is, melynek egész esztendei uszító-nacionalista propagandájának is köszönhetjük, hogy közös vagy külön népszokásainkban egy új, nehéz év elején ismét egymásra találhattunk. Köszönöm, barátaink, nemes gesztusotokat, jövőre, ha némi búza mégis megterem, várni fogunk foszlós kaláccsal! FARKAS ÁRPÁD Ti itt szilvesztereztetek? (ALBERT LEVENTE felvétele) itt népszámlálásról Mit kell tudni 1992. január 7.—14. között az egész ország területén nép- és lakásszámlálást hajtanak végre. A népszámlálás célja statisztikai adatok nyerése a lakosság száma, területi megoszlása, demográfiai, társadalmi-gazdasági szerkezetére vonatkozóan, valamint a lakásállományra és a népesség lakáskörülményeinek a pontos megismerése céljából. A polgári lakosság az összeíró személlyel előzetes megállapodás szerint, köteles otthon tartózkodni és a számlálási űrlapok kérdéseire pontos információkat közölni. Szükség van személyazonossági igazolványra (buletin). GAZDA LÁSZLÓ (folytatása a 2. oldalon) Mit vár az új esztendőtől ? Ezt a kérdést tettem fel pénteken, az új év harmadik napján a sepsiszentgyörgyi parkban az épp arra járóknak. A válaszok — talán a szép, napos idő miatt is — jobbára bizakodóak. De így van ez rendjén az év első napjaiban. Nekem pedig ez lett az év első, kellemes meglepetése. * Türelmet, békességet, kitartást, de hogy mindezt elhozza-e, az tőlünk is függ. Hogy mennyire tartunk össze. De bízni kell, ha egyszer egészség van * * Én hirtelen nem is tudom: csendességet, nyugalmat, békességet. Mi a mi korunkban már csak reménykedni tudunk. De valahogy, ezeket a maigas (folytatása a 2 oldalon) (FERENCZ) SZILVESZTER ÉJSZAKÁJÁN Három tyúkért egy élet December 30-ról 31-re virradó éjjel zajt hallott a málnásfürdői Keresztes Árpád a tyúkketrecek táján. Kilépett megnézni, miért karicsolnak a tyúkok. Gyilkos késszúrások oltották ki életét. A tetteseket egy nappal később, szilveszter éjszakáján, 2.30 órakor fülelte le a rendőrjárőr, a sepsiszentgyörgyi állomáson. Mocsel György (31) és Kozák Károly (17) csíkszentimrei lakosok (Hargita megye) és Majláth Ferenc (25) lemhényi lakos előzetese (PÁLJANOS) (folytatása a 2. oldalon) Sürgősségi sürgősségek (Írásunk a 2. oldalon) Szétszámlálás? Megjelent a Csángó Újság 18.—19., összevont száma. Nem véletlen, hogy ebben K. Gy. tollából újra eligazító írást olvashatunk a január 7-i népszámlálással kapcsolatosan. Amellett, hogy figyelmeztet: senkit nem befolyásolhatnak a meggyőződésével nem egyező adatok bevallására, újfent kiemeli a romániai magyarság kérdőívek sugallta részekre tagolását. Mert külön kódszámok alá tömörítik a magyart, a székelyt és a csángót. Olvasóink előtt nem új ez a téma, az egy tömbben élők között, az sem kelthet (túl nagy) zavart, ha a rovásírásos székely hazafiúságot egyeseknek éppen most sikeredett propagálniuk, de a szórvány- és a szigetmagyarság körében, ahová az újság szava sem jut el, az amúgy sem politizál(hat)ó tévé magyar műsorát sem foghatják, jóval több a csapdahelyzet. Mit mondjunk? A levélpapír, postabélyeg is drága távolba szakadt fiaink, lányaink és rokonaink vagy ismerőseink újévi üdvözlésére. Pedig szép szokás ez, kár lenne, ha fösvénység, szegénység vagy hanyagság feledtetné velünk, hogy megkérdezzük, hogy vagy?, mint vagy?, ki vagy? merre megy az új esztendőben, kedves fiam, barátom vagy bátyámuram? A népszámlálás vízkereszt utáni napon kezdődik. Bizonyos egyházi szertartáskönyvek szerint, a szenteltvíz használ a dögvész, a méreg ellen, sőt a béka és a mérges férgek ellen is, és ha igazi pap szenteli, a szenteltvíz egész évben nem romlik meg. De van olyan helyzet, ahol a pap nem is a háziak anyanyelvén szentel vizet, tart házszentelőt. És van, ahol él, aki más hitvallású és másképp kéri Isten áldását házára és népére. Végül is mindegy ez, csak úgy kérjék, hogy a ház népe nyelve, hite, hagyományai szerint is együtt maradhasson. Amennyire természetes, hogy oltyánnak, muntyánnak, moldovánnak, mócnak vagy avasinak nem okoz fejtörést román volta, a magyarnak is van annyi tudománya, hogy tudja vagy érezze: jobb ha a lakodalmakban, táncházakban s tollfosztókban virul a székely virtus, s cselleng be a csángó mese meg ének. Ezt akár az Elindultam szép hazámból kezdetű szépséges kesergőnk is eszünkbe juttathatja. SYLVESTER LAJOS CSÍZIÓ VAGYIS A CSILLAGÁSZATI TUDOMÁNYNAK RÖVID ÉS ÉRTELMES LEÍRÁSA Müller Regiomontanus, poroszországi csillagász, „mennyiség- és erőműtudor“ 1471-ben írta meg Csízió (vagyis kalendárium) című munkáját, amelyet Ilokai Gáspár fordított magyarra 1575-ben. A Csízió számos kiadást ért meg, a XV. századtól a XX. század elejéig az egyik legnépszerűbb olvasmánynak számított. Januárius, Boldogasszony hava Boldogasszony havában igyál jó bort, és ha van, édes italt. Az ürmösbor mellednek fájása ellen igen jó, borssal és füvekkel timporált étkek hasznosak, azonképpen a lekvárok és eleven gyömbér. Megeheted a kövér disznópecsenyét, kolbászt és ludat mustárral vagy borsos eczettel Eret ne vágass. Ha mennydörgést hallasz e hónapban, kegyetleneknek halálát jelenti. Kis-Karácson napján a reggeli vörös ég hadat és pokolidőt jelent. De miikor fénylik szent Vincze, akkor telik meg a pincze; mikor fénylik szent Pál, minden termés szépen áll; ha pedig havas vagy eső leend, mértékletes esztendőt jelent. Ha felleges vágy ködös lesz, könyörögjünk az Úristennek, hogy hirtelen haláltól minket megoltalmazzon. Kemény s kegyetlen hidegű a Boldogasszony a havában született gyermek, nedves és hideg természetű leszen, tiszta önnön természetében, de nagyravágyó, kevély, igen akaratos, minden szépséget szerető, tobzódó, tékozló, magamulató, nyájaskodó a szép személyekkel, de haszontalan részeges és kártyás lesz, az atyjától maradtat hamar felönti a közre vagy garatra, és megemészti.