Háromszék, 1992. február (4. évfolyam, 554-574. szám)
1992-02-01 / 554. szám
HÁROMSZÉK SEPSISZENTGYÖRGY 1992. FEBRUÁR 1., SZOMBAT 554. SZÁM ARA 5 LEJ A mi sokat szidott „egységünk“ Mióta annyi indulattal, egymást túlharsogva, valóságos élvezkedő szalagziban tobzódva szidnak-gyaláznak minket rőt szakállú honatyák és félanalfabéta tollnokok, azóta is szüntelenül töprengek azon, vajon mi lehet az, amit e gyűlölet-gyalázatrakásból el is hisznek azok, kik azt kitalálják.?! Rájöttem. Egyetlen dolgot hisznek ők, mély meggyőződéssel, s ez a magyarázata minden további rágalomnak. Hisznek a mi „bűnös, megbonthatatlan, elvtelen“ egységünkben. A mi kívülálló számára lehet rémisztő igazság (bár nem értem, miért kellene rémüldözni egy közösség egységétől és összetartásától), de — magunk között szólva — nem éppen ilyen rózsás a helyzet: a romániai magyarságot sem jellemzi igazán valami szétzúzhatatlan véd- és dacszövetség, törhetetlen akarategység és szilárd nézetazonosság. Sőt! Mi akkor vagyunk és lehetünk igazán egységesek (tehetnénk-e másként?), ha minden oldalról, minden elképzelhető módon és eszközzel mireánk támadnak, s közösségi — de néha már fizikai — létünkben fenyegetnek, kollektíven megbélyegeznek, megpróbálnak értékeinkből és jogainkból kitudni." Különben az a híres nagy erdélyi „magyar egység“ nincs sehol, s józan és önkritikus önismeretünk azt is súgja, hogy nem lehet, hiszen ahány ember, annyi világ, ahány elme, annyi vélemény, s egyébként közmondásosan, adomákba fogalmazottan, éppen széthúzó, magával torzsalkodó és tusakodó a magyar. Akkor is, ha éppen székely vagy csángó. Ezt, sajnos, történelmünk igazolja, s ha a közelmúlt számos eseménye meg is tanított rá, hogy jobb lenne a vállunkat egymásnak vetni, megfogni egymás kezét, bajainkat közösen fölvállalni — még nem biztos, hogy meg is változtunk. Ámbátor, bizonyos, hogy az elmúlt két esztendő megannyi ellentmondásos eseménye nyomot hagyott bennünk is, s a megelőző évek sem voltak maradandó tapasztalatok híján. De arról beszélni, hogy a mi egységünk egyenesen kihívó, riasztó és nadóztató — nos, ez csupán beteg és gyűlölködő elmék ferde elmeszüleménye, átok arra, hogy ellenünk csatasorok gyülekezzenek, olyan kákán is csomót kereső hamis indok, mint avia Da Fontaine farkasának érvelése, ki a bárányt mindenképpen megzabálni szándékozván, nem fogadott el semmiféle védekezést, s áldozatát — úgymond — apja, nagyapja állítólagos bűneiért falta föl. A törvény és a jog nevében. Szóval, mondom, ez a mi kárhoztatott nagy egységünk egyszerűen fantazmagória, s tudnám bizonyítani most frissiben megesett számtalan apró esettel, szomorú tapasztalással, a választások előkészítésének néhány hetes mozgalmas „krónikájából“ is. Bizony inkább a házalkodás, a torzsalkodás tanúi lehettünk néhány (szerencsére nem túl sok) közösségünkben-községünkben, hol ahelyett, hogy „okos gyülekezetté vált volna az arra hivatottak tanácskozása, a pártoskodás, a vádaskodás, a pörösködés, az osztályoskodás alkalmává lett inkább. S nyilvánvaló, hogy ilyen helyen ki sem alakulhatott a bölcs megegyezés, miszerint minekünk most, ha törik, ha szakad, ha tetszik, ha nem, de tényleg valamiféle egységre, egységes döntésre és fellépésre van szükségünk, mert különben mások veszik kézbe a dolgokat helyettünk, s késő lesz a bánat. A magunk kárán mi már annyit tanultunk, hogy ideje lenne végre egyszer már a másén is tanulni. Nem örvendezni — csak tanulni! Ám hiszem, hogy a torzsalkodás csak elül mindenütt, s megértjük, hogy éppen magunkért kellene egy kicsit több, erősebb egység. Akárhogyan is szidják, akik szidják. MAGYARI LAJOS saasi-m 9Célegyenesben A helyhatósági választások kampányának „lázában“ élünk, s bár a pártok, szervezetek és csoportosulások egy fityinget sem kaptak a költségvetésből arra, hogy megismertessék programjukat és jelöltjeiket a tájékozatlan állampolgárokkal, mégis van néhány útja-módja a „hírverésnek“. Sajnos, ezeket az utakat-módokat sem hasznosítjuk eléggé, pedig senki számára nem lehet közömbös, hogy négy álló esztendeig ki, kik vezetik városát, községét, hogy kik képviselik (vagy nem képviselik) jól felfogott érdekeit. Az egyik ilyen mód és lehetőség a jelöltekkel való találkozás. Sajnos, tapasztalataink szerint, az RMDSZ által szervezett hasonló ismerkedési alkalmakon még a megyeszékhelyen is eléggé gyér volt eddig a részvétel, pedig egy eléggé hirtelen felduzzadt egykori kisvárosban, ahol már nem ismerik — mert nem ismerhetik — egymást személy szerint a polgárok, igencsak szükség lenne rá, hogy szembenézzenek, szót is válthassanak a kiszemelt jelöltekkel. Az RMDSZ különben is a teljes nyitottság híve lenne, nem akar zsákbamacskát árulni, jelöltjei bármikor és bárkivel szívesen vállalják a találkozást, a párbeszédet, az észrevételek pedig nyitott fülekre és elmékre találnak. Idestova már csupán egy hét választ el a február 9-i, igen fontos társadalmi-politikai eseménytől, használjak ki tehát e hetet arra, hogy próbáljuk megismerni azokat, kiknek neve mellé, a tulipán felére ütjük pecsétünket ! (m. 1.) BÖLÜNBEN PÉLDÁUL MI TÖRTÉNT? Ajándék tégla romáknak Barna, körszakállas, megnyerő küllemű, jól öltözött roma férfi mutatta be a tévé választási felhizatalában az Ilfov megyei 30 Decembrie (!) község tanácsosi roma jelölteket. Nézze el nekem, hogy a nevét nem jegyezhettem meg, a szoba másik sarkából figyeltem fel a választási roma kampányra, s amire a képernyő közelébe kerültem, már be is mutatta Matache Dán tanácsosjelölt urat, aki a fővárosi agrárövezetben lévő, a falurombolás első fázisában halálra ítélt települések régi arculatának visszaállításához, alak (SYLVESTER) (folytatása a 3. oldalon) Fagypont alatt a sepsiszentgyörgyi gépgyár, csupán a jelszavak fűtik (NOS) (még meddig?) a dolgozókat, azaz: „TULAJDONOS — TERMELŐ — HASZONÉLVEZŐ ...“ minőségben... Ugyan, uraim! (ALBERT LEVENTE felvétele) (folytatása a 3. oldalon) Tavaszváró.. Akarva-alkaratlan a nagy mítoszok világát éljük. Az ezeregyéjszaáról szőtt mesék világában is érezhetjük magunkat, mert üzleteink telítve vannak immáron ezeregyszáz lejas szalámival. Minő öröm ez! Csak Seherezádé hiányzik, a nagy mesemondó, a másnapra szóló mesés folytatással. Elviharzott fejünk felől az Öböl-háború, a jugoszláv válság, a szovjet államcsíny, nyakkendős férfiak ülnek össze trap mint nap elegáns szalonokban, hogy a világ békéjéről papoljanak. Sue Ellen csábosan vigyorog a tévéképernyőn felénk, őt nem izgatja a háromszéki földosztás ügye ... Minden rendben volna hát? Ó, dehogy! Ekkora zűrzavar e század első évtizedei óta nem termett Európában. Siet a világ a nagy múltú kontinensre, hadd lásson csodát, talán utoljára. Drága kis Európánk már mosolyogni sem tud, csak bólogat mindenre, csináljátok gyerekek, a legjobb belátásotok szerint! Hódűnék állják el útját az autósnak, kisemmizett sok hektárok álmodoznak a faggatózó tavaszról, hogy lesz-e va-lami gabona, zöldség, fűtermés? Akácokról, kökénybokrokról, galagonyáról és csipkebogyóról most szót sem ejtek, őket neon műveli senki, mégis teremnek, bőségesen, akaratlanul ! Vicsorog szánkban a tormareszelék, tél van a javából. Készül választásra egy ország, ennek egymást meg jelölteti és ellenjelöltek, jönnek naponta az új Messiások, de naponta fagyos földdel temetnek be embereket a temetők. Zokogni kellene, hogy ez a farsang is ilyen balul ütött ki, de a templomok harangjai elnyomják sírásunkat, toporgunk a fagyott hólban, megint eltettünk valakit. A világ sajnálatos mód nem lép előre, egyazon érdek, ellentétek feszítik keresztre a jóakaratú embereket, akár Jézus korában. A minap éppen a vásárhelyi polgármester, jelölttel történt meg ez! Mesés világban élünk. A tavasz viszont mindenképpen közeleg: láttam csepegő jégcsapokait az autóm ablakán, láttam gyerekeket bukdácsolni a térdig érő hóban, hetven körüli asszonykát salátával telerakott szatyorral s az erkélyünkön cimkemadarat. S hallottam a kazánház környékéről furcsa-tavasztalan nyávogó macskákat is. Ez jó jel. MARKÓ IMRE 87 vegyes vállalat A periodikusan, mondhatni menetrendszerűen visszatérő magyar, illetve Magyarország-ellenes kampányok, amelyek végül is a kapcsolatok, az egymás felé nyitás lehetőségeit ássák alá, és e kampányok szószólóinak melegen ajánlom a Nemzetközi Kapcsolatok Minisztériumának közleményét. A magyar minisztérium szerint ugyanis a tavaly magyar közreműködéssel létrehozott külföldi vegyes vállalatok „rangsorában“ első helyen hazánk szerepel Csehszlovákia, a volt szovjet köztársaságok és Németország előtt. 1991 során összesen 87 magyar— román vegyes vállalat kezdte meg működését. Természetes folyamat — tennénk hozzá mi. Bár ez nem mindenki számára ilyen egyértelmű. (DANEL) CSÍZIÓ FEBRUÁRIUS, BÖJTELŐ HAVA Böjtelő-hóban őrizd meg magadat minden hevesítő nedves eledelektől, káposztától, salátától és goromba nehéz emésztésű húsoktól. Lágy purgáczió után vágasd a tőhöz szolgáló eret a hüvelyked mögött; szemeidre gondot viselj, hogy meg ne homályosodjanak, ahhoz pedig szolgál a köménymag, kaporos ópiummag, reggeli hányás, azonképpen a fürdőt is, a lúdhúst és kék káposztát eltávoztasd, étkeid füvekkel legyenek timpurálva, a sebes hidegek ártanak. Farsangkedden, Istennek nevében plántálván, amennyit fénylik a nap, annyit fénylik az egész böjtben: ha reggel jól fénylik, a tava, szívetéseknek jó termését mutatja. Beda azt írta (ha hihető dolog), hogy a mely gyermek Böjtölő-hónap estéjén születik e világra, annak a teste holta után épen megmarad az ítélet napjáig, és el nem rothad, szőttképpen épületre való fa, mit azon nap levágnak, soha meg nem rothad. A mely gyermek a Böjtelő-hóban születik e világra, sima szájú lesz, kérkedő, csacsogó, mindenkor csak szeles gondolatú, és más embereket vakmerően ítélő, gazdaságszomjazó, és mindenkor jó cselédes gazda lesz; egész életének folytában bujdosás kell kedvének. PANASZLEVELEK NYOMÁBAN Ki fizesse a vizet? Fejér Sándor, a sepsiszentgyörgyi közüzemek igazgatója válaszolt számos olvasónk panasza nyomán feltett kérdésünkre: — Miért kell ugyanakkora vízszámlát fizetni a felsőbb emeletek lakóinak, mint azoknak, akiknek folyamatosan van vizük? — Valóban méltánytalan dolog, éppen ezért folyamatban ennek a gond.