Háromszék, 1992. február (4. évfolyam, 554-574. szám)

1992-02-01 / 554. szám

HÁROMSZÉK SEPSISZENTG YÖRGY 1992. FEBRUÁR 1., SZOMBAT 554. SZÁM ARA 5 LEJ A mi sokat szi­dott „egységünk“ Mióta annyi indulattal, egymást túl­harsogva, valóságos élvezkedő szó- lagziban tobzódva szidnak-gyaláznak minket rőt szakállú honatyák és fél- analfabéta tollnokák, azóta is szünte­lenül töprengek azon, vajon mi lehet az, amit e gyűlölet-gyalázatrakásból el is hisznek azok, kik azt kitalál­ják-.?! Rájöttem. Egyetlen dolgot hisznek ők, mély meggyőződéssel, s ez a ma­gyarázata minden további rágalom­nak. Hisznek a mi „bűnös, megbont­hatatlan, elvtelen“ egységünkben. A- mi kívülálló számára lehet rémisztő igazság (bár nem értem, miért kellene rémüldözni egy közösség egységétől és összetartásától), de — magunk között szólva — nem éppen ilyen rózsás a helyzet: a romániai magyarságot sem jellemzi igazán valami szétzúzhaiat- lan véd- és dacszövetség, törhetetlen akarategy&jg és szilárd nézetazonos­ság. Sőt! Mi akkor vagyunk és lehetünk iga­zán egységesek (tehetnénk-e más­ként?), ha minden oldalról, minden elképzelhető módon és eszközzel mi- reánk támadnak, s közösségi — de néha' már fizikai — létünkben fe­nyegetnek, kollektiven megbélyegez­nek, megpróbálnak értékeinkből és jogainkból kitudni.' Különben az a híres nagy erdélyi „magyar egység“ nincs sehol, s józan és önkritikus önismeretünk azt is súg­ja, hogy nem lehet, hiszen ahány em­ber,' annyi világ, ahány elme, annyi vélemény, s egyébként közmondáso­san, adomákba fogalmazott an: éppen széthúzó, magúval torzsalkodó és tu- sakodó a magyar. Akkor is, ha éppen székely vagy csángó. Ezt, sajnos, tör­ténelmünk igazolja, s ha a közelmúlt számos eseménye meg is tanított rá, hogy jobb lenne a vállunkat egymás­nak vetni, megfogni egymás kezet, ba­jainkat közösen fölvállalni — még nem biztos, hogy meg is változtunk. Ámbátor, bizonyos, hogy az elmúlt két esztendő megannyi ellentmondá­sos eseménye nyomot hagyott ben­nünk is, s a megelőző évek sem vol­tak maradandó tapasztalatok híján. De arról beszélni, hogy a mi egy­ségünk egyenesen kihívó, riasztó és nadóztató — nos, ez csupán beteg és gyűlölködő elmék ferde elmeszülemé­nye, álok arra, hogy ellenünk csata­sorod gyülekezzenek, olyan kákán is csomót kereső hamis indok, mint a- via Da Fontaine farkasának érvelése, ki a bárányt mindenképpen megzabálni szándékozván, nem fogadott el sem­miféle védekezést, s áldozatát — úgy­mond — apja, nagyapja állítólagos bűneiért falta föl. A törvény és a jog neveben. Szóval, mondom, ez a mi kárhozta­tott nagy egységünk egyszerűen fan­tazmagória, s tudnám bizonyítani most frissiben megesett számtalan ap­ró esettel, szomorú tapasztalással, a választások előkészítésének néhány hetes mozgalmas „krónikájából“ is. Bizony inkább a huzalkodás, a tor­zsalkodás tanúi lehettünk néhány (szerencsére nem túl sok) közössé- günkben-községünkben, hol ahelyett, hogy „okos gyülekezetté“ vált volna az arra hivatottak tanácskozása, a pártoskodás, a vádaskodás, a pöröskö- dés, az osztályoskodás alkalmává lett inkább. S nyilvánvaló, hogy ilyen helyen ki sem alakulhatott a bölcs megegyezés, miszerint minékünk most, ha törik, ha szakad, ha tetszik; ha nem, de tényleg valamiféle egységre, egységes döntésre és fellépésre van szükségünk, mert különben mások veszik kézbe a dolgokat helyettünlz, s késő lesz a bánat. A magunk kárán mi már annyit tanultunk, hogy ideje lenne végre egyszer már a másén is tanulni. Nem örvendezni — csak ta­nulni! Am hiszem, hogy a torzsalkodás csak elül mindenütt, s megértjük, hogy éppen magunkért kellene egy kicsit több, erősebb egység. Akárho­gyan is szidják, akik szidják. MAGYARI LAJOS saasj-m 9 Célegyenesben A helyhatósági választások kampányának „lázában“ élünk, s bár a pártok, szervezetek cs csoportosulások egy íityinget sem kaptak a költség- vetésből arra, hogy megismertessék programjukat és jelöltjeiket a tájéko­zatlan állampolgárokkal, mégis van néhány útja-módja a „hírverésnek“. Sajnos, ezeket az utakat-módokat sem hasznosítjuk eléggé, pedig sen­ki számára nem lehet közömbös, hogy négy álló esztendeig ki, kik vezetik városát, községét, hogy kik képviselik (vagy nem képviselik) jól felfogott érdekeit. Az egyik ilyen mód és lehetőség a jelöltekkel való találkozás. Sajnos, tapasztalataink szerint, az RMDSZ állal szervezett hasonló ismerkedési al­kalmakon még a megyeszékhelyen is eléggé gyér volt eddig a részvétel, pedig egy eléggé hirtelen felduzzadt egykori kisvárosban, ahol már nem Is­merik — mert nem ismerhetik — egymást személy szerint a polgárok, igen­csak szükség lenne rá, hogy szembenézzenek, szót Is válthassanak a kisze­melt jelöltekkel. Az RMDSZ különben is a teljes nyitottság híve lenne, nem akar zsák­bamacskát árulni: jelöltjei bármikor és bárkivel szívesen vállalják a talál­kozást. a párbeszédet, az észrevételek pedig nyitott fülekre és elmékre ta­lálnak. Idestova már csupán egy hét választ cl a február 9-i, igen fontos tár­sadalmi-politikai eseménytől, használjak ki tehát e hetet arra, hogy pró­báljuk megismerni azokat, kiknek neve mellé, a tulipán jelére ütjük pecsé­tünket ! BÖLÜNBEN PÉLDÁUL MI TÖRTÉNT? Ajándék tégla romáknak Barna, körszakállas, megnyerő \ küllemű, jól öltözött roma férfi mutatta be a tévé választási fel- hi>zatalában az Ilfov megyei 30 Decembrie (!) község tanácsosi ro­ma jelölteket. Nézze el nekem, hogy a nevét nem jegyezhettem meg. a szoba másik sarkából fi­gyeltem fel a választási roma kam­pányra, s amire a képernyő köze­lébe kerültem, már be is mutatta Matache Dán tanácsosjelölt urat, aki a fővárosi agrárövezetben lé­vő, a falurombolás első fázisában hátálra ítélt települések régi ar­culatának visszaállításához, a lak­(SYLVESTER) (folytatása a 3. oldalon) (m. 1.) 87 vegyes vállalat A periodikusan, mondhatni menet­rendszerűen visszatérő magyar, illetve Magyarország-e,'.lenes kampányok, a- melyek végül is a kapcsolatok, az egymás felé nyitás lehetőségeit ássák alá. és e kampányok szószólóinak me­legen ajánlom a Nemzetközi Kapcso­latok Minisztériumának közleményét. A magyar minisztérium szerint ugyan­is. a tavaly magyar közreműködéssel létrehozott külföldi vegyes vállalatok „rangsorában“ első helyen hazánk szerepel Csehszlovákia, a volt szov­jet köztársaságok és Németország e- lőtt. 1991 során összesen 87 magyar— román vegyes vállalat kezdte meg működését. Természetes folyamat — tennénk hozzá mi. Bár ez nem mindenki szá­mára ilyen egyértelmű. (DANÉL) CSÍZIÓ FEBRUÄRIUS, BÖJTELÖ HAVA Böjtelő-hóban őrizd meg maga­dat minden hevesítő nedves elede­lektől. káposztától, salátától és go­romba nehéz emésztésű húsoktól. Lágy purgáczió után vágasd a tő­höz szolgáló eret a hüvelyked mö­gött; szemeidre gondot viselj, hogy meg ne homályosodjanak, ahhoz pedig szolgál a köménymag, kapor- ős ópium-mag. reggeli hányás, a- zonképpen a fürdőt is, a lúdbúst és kék káposztát citávoztasd. ét­keid füvekkel legyenek timpurál- va; a sebes hidegek ártanak. Farsangkcdden, Istennek nevé­ben plántálván, amennyit fénylik a nap. annyit fénylik az egész böjt­ben: ha reggel jól fénylik, a. tava-, szí vetéseknek jó termését mutatja. Beda azt írta (ha hihető dolog), hogy a mely gyermek Böjtelő-hó- nap estéjén születik e világra, an­nak a teste holta után épen meg­marad az ítélet napjáig, és el nem rothad, szőttképpen épületre való fa, mit azon nap levágnak, soha meg nem rothad. A mely gyermek a Böjtelö-hóban születik e világra, sima szájú lesz, kérkedő, csacsogó, mindenkor csak szeles gonclolatú, és más embere­ket vakmerőén ítélő, gazdaság­szomjazó, és mindenkor jó cselé­de* gazda lesz; egész életének foly­tában bujdosás kell kedvének. PANASZLEVELEK NYOMÁBAN Ki fizesse a vizet? Fejér Sándor, a sepsiszentgyörgyi közüzemek igazgatója válaszolt szá­mos olvasónk panasza nyomón fel­tett kérdésünkre: — Miért kell ugyanakkora vízszám­lát fizetni a felsőbb emeletek lakói­nak, mint azoknak, akiknek folyama­tosan van vizük? — Valóban méltánytalan dolog, ép­pen ezért folyamatban ennek a gond­Fagypont alatt a sepsiszentgyörgyi gépgyár, csupán a jelszavak fűtik (-NOS) (még meddig?) a dolgozókat, azaz: „TULAJDONOS — TERMELŐ — HA­SZONÉLVEZŐ ...“ minőségben... Ugyan, uraim! (ALBERT LEVENTE felvétele) (folytatása a 3. oldalon) Tavaszváró.. Akarva-aikaratlan a nagy mítoszok világát éljük. Az e- zeregyéjszafcáról szőtt mesék világában is érezhetjük ma­gunkat, ment üzleteink telítve vannak immáron ezeregyszáz lejas szalámival. Minő öröm ez! Csak Seherezádé hiányzik, a nagy mesemondó, a másnapra szóló mesés folytatással. El viharzott fejünk felől az Öböl-háború, a jugoszláv vál­ság, a szovjet államcsíny, nyalkkendős férfiak ülnek össze trap mint nap elegáns szalonokban, hogy a világ békéjéről papoljanak. Sue Ellen csábosán vigyorog a tévéképernyőn felénk, őt nem izgatja a háromszéki földosztás ügye ... Minden rendben volna hát? Ö, dehogy! Ekkora zűrzavar e század első évtizedei óta nem termett Európában. Siet a világ a nagy múltú kontinensre, hadd lásson csodát, talán utoljára. Drága kis Európánk már mosolyogni sem tud, csak bólogat mindeme, csináljátok gyerekek, a legjobb belátá­sotok szerint! Hódűnék állják el útját az autósnak, kisemmizett sok hektárok álmodoznak a faggatózó tavaszról, hogy lesz-e va- | lami gabona, zöldség, fűtermés? Akácokról, kökény-bokrok, ról, galagonyáról és asipkébogyóról most szót sem ejtek, őket neon műveli senki, mégis teremnek, bőségesen, akarat, lanul I Vicsorog szánkban a tormareszelék, tél van a javából. Készül választásra egy ország, ennék egymást meg jelölteit és ellenjelöltek, jönnek naponta az új Messiások, de napon­ta fagyos földdel temetnék be embereket a temetők. Zo­kogni kellene, hogy ez a farsang is ilyen balul ütött ki, de a templomok harangjai elnyomják sírásunkat, toporgunk a fagyott hóiban, megint eltettünk valakit. A világ sajnálatos mód nem lép előre, egyazon érdek, ellentétek feszítik keresztre a jóakaratú embereket, akár Jézus korában. A minap éppen a vásárhelyi polgármester, jelölttel történt meg ez! Mesés világban élünk. A tavasz viszont mindenképpen közeleg: láttam cse­pegő jógcsapökait az autóm ablakán, láttam gyerekeket buk­dácsolni a térdig érő hóban, hetven körüli asszonykát sa­látával telerakott szatyorral s az erkélyünkön cimkemada- rat. S hallottam a kazáníház környékéről íurcsa-tavaszta- aan nyávogó macskákat is. Ez jó jel. MARKÖ IMRE

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék