Háromszék, 1992. május (4. évfolyam, 616-636. szám)
1992-05-01 / 616. szám
HÁROMSZÉK 3 B MEGHIBÁSODOTT CÉGÉR fogad a vasútállomáson. A terméskőből faragott csörgőn olvassuk: APA MINERAI.A BORVÍZ. Kell-e jobb reklám egy gyógyfürdőnek? A vonatból is látni. A csöngőből azonban nem folyik semmi. Pedig a Herceg-forrás vize ott szivárog ma is a terasz lábánál. Új foglalatra várr, és egy új bekötőcsőre. De miért is folyna? A CFR földszegény. — Nem fikció ez már, kérem. — bizonyít rá Kelemen György nyugalmazott erdészbrigadér. — Alig hiszem, hogy egyelőre az is legyen. Szeméttelep, szennyezett hely, senki tanyája. Fáj az ember lelke, amikor látja. — Aggódunk érte — így Éltes Endre bányászmester. — Ideje lenne, hogy idevaló, becsületes magyar ember vegye a kezébe a fürdő sorsát. Éppen ma jött a hír, hogy egy nyugdíjas brassói polgár átvette a fürdővezetést. Én kétlem, hogy a „tulajdonos“ szentgyörgyi cég jól választott volt, a mi megkérdezésünk nélkül. Paltineanu úr — a szóban forgó — gyakran nyaralt a fürdőn. Többeknek kegyeibe férkőzött. „Hasznára“ is akart lenni hát a köznek: repülőmodellező kört nyitott az iskola padlásszobájában. Milyen jzó, hogy vannak szakembereink. Igen ám, csakhogy hamarosan ő lett a mindenes. Használta az iskola fáját, gazdáloodott javaiból. A takarítónő felelősségre vonta. Lett belőle galiba, de nagy. Tudtára adták, hogy jobb lenne, ha egyelőre nem „boldogítaná“ a málnásfürdődeket. Sebaj! — gondolta ő, és írt a fővárosba: elűzték Málnásfürdőről a magyarok! Aki nem hiszi, olvassa el a Har— Kov Jelentést. Kommentár nem szükséges. Mintha mi sem történt volna — magam is láttam —, ont jártunk napján megjelent a fürdőn poggyászaival, és kijelentette: én vagyok a fürdőfőnök. A papír a kezemben. Majd megmutatom én a málnási tüdőséknek! Pergőtűzként terjedt a hír, közfelháborodást keltett: — Láttam a papírjait — így az egyik. — Még nem írták alá — bizonygatta a másik. — Cálin (az Olt Szálló főnöke — Egy. Z. megj.) be sem engedte a hotelbe. Itt nincs mit keresnie. — mondta egy szemtanú. Aznap talán szállást sem kapott Málnásfürdőn. ■ SEMSEYÉK FÜRDŐJE ma senki tanyája. A meleg fürdő és a mofetta bajaiban hever. Javítani, szerelni, meszelni kellene. Kopogtat május az ajtón. De milyen pénzből? Az ivókutak foglalatainak egy része is korszerűsítésre vár. Az Ilona- és a Mókus-villa még megmenthető. A többi már talán a múlté. Amit a századfordulón virágzóvá tettek apáink és nagyapáink — a Fürdőbirtokosság, a „Siculia“ Rt. —, sikerült porrá tenni. Csak életet és egészséget adó vizei csorognak békésen, gyógyítói a gyomor-, bélés emésztési bántalmaknak, tüneti kezelői reumának, érszűkületnek. Valamikor bécsi orvosok javallották a Mária-vizet, s lám, ma még rátermett gazdája sem akad az Olt-völgyi Karlsbadnak... HA MARIA-VÍZ CSAK VOLT. . adják tudtunkra már az utcán. A régi töltődő áll, és napról napra halad a pusztulás felé. Szász Lajos, az ásványvíz- és szénsavpalackozó üzemvezetője: — A dolog nem olyan egyszerű. A hír azoniban igaz. Nekünk is legalább úgy fáj. Pénz kellene a régi töltő általános javításához, a felszerelések feljavításához. Elöregedett minden. A palackozást letiltotta a Sanepid. Most javítjuk a „Bodoc II.“ töltősort itt, az új töltődénél. Két héten belül indulunk. A szénsavgyárral most kezdtük a munkát. Megrendelőnk van. Teljes kapacitással dolgozunk. Nagy László, a bibarcfalvi Kovászna Gyöngye Rt. üzemvezetője: — Kényes víz a Mária—Málnás. Természetes szénsavval palackoztuk úgy, ahogyan az a forrásból jött. Ha sokat állott az áru, megzavarodott, vesztett kereskedelmi aspektusából. Szeretnénk vastalanítani és szénsavazni. Megrendelő még akadna, de a korszerűsítéshez — úgy, ahogyan mondtam — nincsen elegendő pénz. Szász Lajos: — A vastalanítással veszít a víz az értékéből, és ha ebbe beleegyezünk, alá is írtuk az utolsó Kovászna megyei természetes gyógyvíz gyászjelentőjét. Én ebbe nem megyek bele. Pénzt kérek a javításra, rendbe hozzuk a felszereléseket, és újra elindulunk. Nagy László: — Hullámvölgyben van a hazai borvízipar. A gyártási, de főleg a szállítási költségek az egekig emelkedtek. A vasúti szállítás literenként 9 lej. Mi 12 lejben tudjuk előállítani a vizet. Itt, a gyárban 14 lej. Képzelje: a Bukarestbe érkező borvizünk ára 56 lejre emelkedik a szállítással. Ki tudja azt megvenni? Bibarcfalva kapacitásának egytizedét adja. A kiút egy jó külföldi partner lenne, egy beruházás, modernizálás. ■ KIUTAT KERES MINDENKI, és jó, ha keresik a hozzáértők, azok, akik még nem fáradtak bele. A mindennapi kenyér, a munkahely megtartásának szigora kötelezi a helybélieket. Szász Lajosék emberi, bátor, biztató küzdelme, ez a kiút. Visszanyerni a régi megrendelőiket. Élethalálharc árán is megtartani, és nem jöttment vásárlóknak eladni a Székelyföld vagyonát. Azért már nem ők a hibásak, ha a külföldiek sorban lemaradoznak. Megbízható, európai szintű törvények, nem balkániak kellenének országos szinten, s ezt Bukarestben is meg kellene érteni! ■ KEREKASZTAL KEREKEDETT* Többedmagammal ültük körül Málnásfürdő gondjait. Az 500 lelkes fürdőtelep mintegy 200 lakója ipari munkás. Tízen dolgoznak a likőrgyárban, tizenegyen a borvízüzemben, néhányan a Mária kantin-vendéglőben, tucatnyian az Olt Kisipari Termelőszövetkezet varrodájában, a ládagyártó részlegében, tizennyolcan a közeli andezitbányákban. Valahány üzem — kivéve a likőrgyárt — csökkentett kapacitással dolgozik. És tobzódnak a gondok. A leromlott „oltosok“ oxigéngyáruknak felszereléseit akarják jól eladni, kilábalnának az adósságokból. Nem kevés a kőbányászok gondja sem: nincsen cserealkatrész. Itt csak a neve bányász a kőfejtőnek. Semmi más megkülönböztetett juttatásban nem részesül. Puskás Bajkó István amolyan íródeák. Nyugalmazott lelkészként vállaltra veszi a telep ilyenolyan baját. Tőle tudjuk, hogy itt föld kevés van. Málnásfürdőnak nincsen külön határa. Része az a málnási és amikóújfalusi határnak. Őneki is fáj a fürdő sorsa. Csendben vannak a fürdőtők. Várakozó pozícióban lesik, mennyire kezd fájni a mikóújfalusi új önkormányzatnak Málnásfürdő helyzete. Ilyen hamar, persze, még nem bizonyíthatnak — mondogatják. Reményük még van, elvárásuk is. Rendezni kell a belterületeket, tulajdonost kell találni a fürdőnek, meg kell oldani a tömbházlakások ivóvízellátását (félszzáz ember van víz nélkül emeleti lakásokban), javíttatni a kátyús utakat ... ■ „ MELLÉ ALLAS" A közös összefogás előnyeit is latolgattuk. Az ebek prédájává lett telep előbb-utóbb gazdára talál. De külső képén is kellene javítani. Láncok, allék, élő sövények rendbetétele, tavaszi nagytakarítás szükségeltetik. Ez csak közös összefogással érhető el. Nem lehet mindenért azonnal pénzt kérni. Nem fentről parancsolt „hazafias“ munkával, hanem a lakosok akaratával, a tehetős vállalatok vezetőinek jóindulatával. Giurgiu Nicolae vendéglátóipari egységfelelős: — Bár alig indultunk el mi is, ha kell, segítünk, ahol erőnk bírja. Csak szóljanak. Manólé Silviu, a likőrgyár igazgatója: — Hogyan képzelik, hogy én besegítsek a fürdőrendezésbe? Vége már a hazafias munkák idejének. Az az idő lejárt. Mindenki magának. Az igazgató urat nem vádolhatjuk lokálpatriotizmussal. ■ „nemcsak kenyérrel él az ember ...“, hanem Istien igéjével is. Maradjunk az igénél, mert a málnásfürdői református gyülekezet termőtalajában szökik csírába a szellemi táplálék csemetéje, nagytiszteletű Bács János lelkipásztor gondoskodása révén. Itt ünnepelték az idei március 15-ét is. A fürdő központjában Vadonatúj görögkeleti templom épült. Papját a betegeket amolyan csodamód gyógyítónak tartják, és messziről sereglenek ide az emberek. Málnásfürdő ettől is a sűrűn megeső történések eldorádója. Kultúrotthona nincsen a helységnek, és szerfelett fontos lenne, ha az önkormányzat létező és átalakítható középületet teremtene itt a kultúra hajlékának. Kisebbét, takarosát. E gond megyei szintű is lehetne, hisz nem egy rangos rendezvénynek (találkozónak, kongresszusnak stb.) lehetne színhelye a kellemes környezetű helység. ■ A LEGFIATALABB TANÁCSOS Benedek Barna erdész. Ő a tiszta, a múltból bélyeg nélkül érkező fiatal. Kellő komolysággal, hivatástudattal vette tisztjét. Az RMDSZ-választmány tagja. — Szomjúhozza Málnásfürdő a kultúrát, a művelődést, a rendezvényeket — mondja. — Érzem, tudom, hogy tennem, tennünk kell a szellemi életért. A cselekvés útján azonban segítségre van szükségem. Nekünk sem ártana egy testvérfalu, egy testvérgyülekezet. Új színt jelentene, feldobná a fiatalságot. Bár alig 150 éves ez a település, mégis van múltja. A Semsey családhoz fűződő negyvennyolcas események tiszteletére szabadtéri faragott kopjafát állítunk majd, legyen, ahol ünnepelni a szabadság napját. Leleplező ünnepséget álmodunk, eseményszerűt. Remélem, sikerülni fog. Az iskola, a könyvtár mellett a sajtó fontos információforrás. Páll néni — a postás — bevallása szerint, Málnásfürdőn 67 előfizetője van a Háromszéknek, tíz az RMSZ-nek, 4 a Románia liberánek, 13 a Családi Tükörnek. 11 UTÓHANG Megkerestük Tusaca Luminitát, az Olt Turisztikai Rt. igazgatónőjét. Paltineanu úr kinevezése felől érdeklődtünk: — Málnásfürdőről küldöttség keresett fel. Ismerem az ügyet. Nem írtam alá a kinevezését. Meggyőztek. Részünkről a Paltineanu-ügy befejezettnek tekinthető. A Málnásfürdőt valamikor az aktivisták is elvezették. Most nem akad egy rátermett vállalkozó? A feleletet a málnásfürdőiektől, a mikóújfalusi önkormányzattól várjuk. KISGYÖRGY ZOLTÁN mm