Háromszék, 1992. december (4. évfolyam, 768-782. szám)
1992-12-03 / 768. szám
A baj az, ha a rendőrség milíciaként viselkedik — BESZÉLGETÉS ZSIGMOND LÁSZLÓ KÉPVISELŐVEL — Szemmel láthatóan megváltozott a rendőrségnek a közvélemény tájékoztatásával kapcsolatos, a választások előtt pozitívnek minősíthető magatartása. Mostanság úgy érzik, nem kötelesek a lapban jelzett visszaélésekre reagálni, a közvéleményt irritáló kérdésekre válaszolni. Közben máig tartóan sorozatos rendőri visszaélések történnek mifelénk, ami elsősorban abban nyilvánul meg, hogy verik az állampolgárokat. Arra kérném a képviselő urat, ki a parlament belügyikérdésekkel foglalkozó csoportjában dolgozott, s az elkövetkezőkben is ott fog tevékenykedni, foglalná össze, mi a rendőrség feladata,, hatásköre egy jogállamban, s mi az állampolgár joga, ha nem kívánt kapcsolatba kerül a rendőrséggel? — Én úgy érzem, a baj forrása az, hogy nem tisztázódott kellőképpen egyes állományban dolgozó, kisebb vagy nagyobb rangot viselőkben, hogy alapvető különbség van a rossz emlékű milícia és a rendőrség között. Az alkotmány leszögezi, hogy a rendőrségnek politikamentes testületnek kell lennie. A milíciáról tudjuk, hogy a mindennapi politikának alárendelt, mi több, azt hűségesen kiszolgáló testület volt. Ez most oly módon alakult át, hogy más politikai kategóriák jelentek meg életükben. Például a nemzet védelme, az ország területi épségének megóvása. A televízió is közvetítette például, hogy a rendőrakadémia végzettjeinek egy tábornok arról beszélt, hogy Romániához Erdély is hozzátartozik, az ország területi integritása szent és sérthetetlen. Ezek nagyon szép gondolatok, csak éppen nem a rendőrség hatáskörébe tartoznak. Tulajdonképpen átloptak az 1989 előtti időkből egy eszközt vagy politikai klisét, melyek nevében a rendőr mindenhatónak érezheti magát, mert egy nemes eszme szolgálatában áll. Az állomány magyar megnevezése, RENDŐRSÉG, pontosan fedi annak feladatkörét: a közrend őrei? Elsőrendű feladata tehát a tulajdonhoz való jog védelme, valamint a politikai és szólásszabadság gyakorlásának a szavatolása, biztosítása. Feladata továbbá, ha megsérül a közrend, azonosítsa annak elkövetőit, hogy szabálysértés vagy bűncselekmény esetén munkahipotézist állítson és bizonyítékokat gyűjtsön, hogy azt majd az igazságszolgáltatás számára felmutassa. Tehát a rendőr elsősorban nem hazafi, hanem a bűnüldözés, illetve a közrend megőrzésének szakértője. Ha pedig megpróbál jó hazafinak lenni, kívánalomból személyi vagy szakmai, kompetenciát kovácsolni, akkor gyakorlatilag a hatalmi visszaélések ideológiáját teremti meg. — Ez a kérdés elvi megközelítése. De az életben, a gyakorlatban mi a helyzet? — Azt jó előre le szeretném szögezni, mindenhol a világon előfordul, hogy munkája közben a rendőr akaratától függetlenül visszaél hatalmával. Történik ez azért, mert nyilvánvalóan feltételezései vannak az adott esetről. Ezért rögzíti az alkotmány nálunk is, milyen jogai vannak az állampolgárnak, ha a rendőri nyomozás alanyává válik. Az első, hogy a rendőr köteles bemutatkozni, olyan egyenruhát hordani, melyen szám vagy jel teszi lehetségessé azonosítását. Az a rendőr, aki ezt nem vállalja, az törvényen kívül jár, annak nincs joga a közrendet őrizni Az állampolgárnak csak akkor szükséges a kérdésekre válaszolni, ha ő akar arra válaszolni, ha úgy érzi,hogy ezzel szegyíti a rendőrt. Tehát senki nem kötelezhető arra, hogy nyilatkozatot írjon, vagy vallomást tegyen. Ha a rendőr úgy véli, hogy az állampolgár megsérti a közrendet, szabálysértést vagy esetleg bűncselekményt követett el, akkor az állampolgárt őrizetbe veheti huszonnégy órára, közli ennek pontos okát, és kérdései csak az őrizetbe vétellel kapcsolatos tényállapotok tisztázására vonatkozhatnak. Ez az előzetes letartóztatásra, de a letartóztatásra is érvényes. Ezenkívül az állampolgárnak joga van ügyvédhez, és joga van kapcsolatot fenntartani családjával vagy más, általa kívánatosnak tartott személlyel, illetve szervezettel. Egyszerűbben szólva: joga van például a telefonhoz vagy látogatókhoz. És még abban az esetben is, ha valóban vétkes, joga van az emberi méltóságához. — Ez miben áll? — A jogállam fogalmai szerint, az emberi méltóság minden személy belső adottsága, és független attól, hogy elkövetette-e vagy sem bűncselekményt. Mindez elvileg szépen hangzik, a gyakorlatban nehéz megvalósítani azért, mert ha nincs a hatalom részéről, politikai akarat, akkor ezekkel a túlkapásokkal szemben csak a polgári, a civil társadalom tud — és ismerjük el, nem túl hatékony módon — védekezni. Ezzel kapcsolatban, az új belügyminiszter személyének ismeretében, nekem negatív előérzeteim vannak. Az a bizonyos politikai akarat, melyről előbb szóltam, csak úgy tud létezni, ha a civil társadalom meg tudja találni sajátos védekezési módszereit. Ezeket röviden úgy lehetne megjelölni, ha valaki úgy érzi, hogy ilyen túlkapás áldozata, akkor azt tanácsolom az illetőnek, hogy vállalja a nyilvánosságot. Tudniillik, egy vélemény miatt senki nem üldözhető. Hogy valóban túlkapás történt-e vagy sem, azt csak a bíróság állapíthatja meg, de így a személy érezheti, s egy véleményért senki nem vonható felelősségre, s én nagyon remélem, hogy nem is következhet be ilyen helyzet. Természetesen, az is igaz, hogy a nyilvánosság vállalásától a túlkapás még nem szűnik meg, de olyan információkhoz jutnak azok, akik a politikai akaratot befolyásolhatják, melyek majd külső vagy belső eszközként felhasználhatók, és melyek a maguk során majd az állampolgár védelmét szolgálják. Ugyanis a rendőrség ama részének, mely még mindig milícia, és amely ellen a közvélemény fel fog lépni, akár tetszik ennek a csoportnak, akár nem, nos, ezeket a tiltakozásokat nem lehet megállítani. A sérelmet szenvedett állampolgár, ha azt hiszi, hogy egyedül van, hogy senki nem próbálja megvédeni, ha úgy érzi, hogy továbbra is kiszolgáltatott, akkor valóbanazzá válik, és a rendőrségnek a régi mentalitáshoz ragaszkodó ága is merészebbé lesz. Ha viszont azt tapasztalják, hogy a sértett személy egy konkrét esetben a maga igazságát nem tudta kivívni, de azt nyilvánosságra hozta, eljuttatta pártokhoz, emberjogvédő szervezetekhez, a sajtóhoz, akkor, meggyőződésem szerint, csökken az esetleges visszaélések száma. S azt is bizonyosan tudom, hogy az emberek közti szolidaritás alapeszméje abban rejlik, hogy még akkor is, ha saját sérelmeim ellen nem tudok hatékonyan fellépni, legalább hozzájárulok ahhoz, hogy ilyesmi mással a jövőben ne történhessék meg. — Mikor ülhet a rendőr? Az utcán? A rendőrségen? Nemegyszer halljuk, ha valahol, nyilvános helyen valakihez hozzácsapnak, hogy „vigyék be legalább a rendőrségre, s ott aztán csinálhatnak vele, amit akarnak". — Amit mindközönségesen mi verésznek nevezünk, az tulajdonképpen a rendőrség belső nyelvén „fegyverhasználatot” jelent. Ez ugyanis két csoportba osztható, van fehérfegyver és lőfegyver. Az előbbihez tartozik az ököl is. Fontos tudni, hogy a fegyver használata nagyon pontosan szabályozott. Egyértelmű, hogy a rendőrség épületén belül fegyvert használni nem szabad. Sem az ököl, sem a csizma, sem kés nevűt, sem lőfegyvert, mert amikor valaki a rendőrségen belül van, akkor általában nincs lehetősége arra, hogy megtámadja a rendőrt, ott már nem szorul a rend őre önvédelemre Tehát az, hogy valakit a rendőrségen belül ,,nevelési szándékká,” fegyveres használat áldozatává tesznek, az teljesen törvényen kívüli. Ez a milícia módszere volt, s ha ma létezik, annak a maradványa. — És a rendőrség épületén kívül? — A rendőr akkor használhat fegyvert, alkalmazhat erőszarkot, ha önvédelmet gyakorol, vagy ha veszélyes bűnözőket üldöz. Az semmiképpen nem megengedett, hogy például ittas embert megverjenek, még akkor sem, ha az illető valóban szabállysértést követ el. A rendőr önvédelmének mértéke mindenkor az adott helyzethez igazítandó. A részeget könnyű támadóképtelenné tenni, nem szükséges megverni. A rendőrség azért kap az állami költségvetésből egy eléggé tekintélyes pénzösszeget, hogy az önvédelem technikáit megtanulja, hogy ezeket felelősséggel alkalmazza, és ne az állampolgárok ellen, hanem azok védelmében. A rendőrség, törvény szerint, huszonnégy órára vehet őrizetbe valakit, ha azt bűncselekmény elkövetésével gyanúsítja. Utána mi a törvényes eljárás? — Eben határidő lejárta után, az ügyész véleménye alapján, előzetes letartóztatást lehet elrendelni, amely csak a vizsgálat időtartamára szólhat. Ez utóbbi akkor rendelhető el csak, ha az illetőről fel lehet tételezni, hogy az a társadalom számára közveszélyt jelent, vagy ha elképzelhető, hogy a felelősségre vonás elől ki akarja valamilyen módon húzni magát. De nagyon szeretném, ha tudatosulna végre az emberekben, hogy ma már az állampolgár nem idézhető ide vagy oda be, nem kötelezhető ilyen vagy amolyan nyilatkozat aláírására, vallomástételre, jegyzőkönyvek aláírására stb. Ha valaki úgy érzi, hogy egy bizonyos szabálysértést nem követett el, ne írja alá a jegyzőkönyvet vagy nyilatkozatot. Éreznie kell minden egyénnek azt, hogy ő szabad és független állampolgár, s vele akárki, akármikor, akárhol nem írathat valamit alá, nem csikarhat tőle ki nyilatkozatokat. Mert miit tehet ellene ilyenkor a rendőr? Beviszi a rendőrségre. Ott meg előbb vagy utóbb előkerül egy olyan magasabb rangú tiszt vagy szakember, aki látni fogja, hogy az az eset nem tartozik rájuk, s akkor egyszerűen az útjára engedik... Ez a jobbik eset, s reméljük, az állampolgári öntudat helyrerázódásával, s természetesen, a milícia-mentalitásnak fokozatos kiveszésével ez válik a természetes állapottá. Addig vigyázzunk magunkra és egymásra. Lejegyezte: SIMÓ ERZSEBET Kétségtelen, hogy az idei év nagyvárosi zavargásait a „felejthetetlen“ Los Angeles-i események nyitották meg; ma sem eldöntött, írja Gönczöl Katalin a Beszélőben (1992. október 17 ), „hogy ami ott történt, az faji zavargás, szegénylázadás vagy egyszerűen polgárháború volt“- 9 A jeles és az akkor épp helyszínen tartózkodó szerző szerint az események felpörgetésében jellegzetes szerepet vitt az „új szegénység“! 9 Ezen több tízmillióra tehető tömegéből származnak azok a társadalom számára sok kellemetlenséget okozó ifjabb milliók akiket az amerikai statisztika permanens munkanélküliként, hajléktalanként, alkoholistaként, veszélyeztetett fiatalkorúként, közönséges bűnözőként, a szervezett bűnözés közkatonáiként, kábítószerfüggőként vagy éppen csak állandó szociális segélyből élő parazitaként tart nyilván“. Európában, főként a német nagyvárosokban a bőrfejűek randalíroznak nyár óta, s amint a német újságok a helyzeten felülemelkedni óhajtó fölös derűvel megállapítják,a turizmus új formája, a „krawall-turizmus" alakult ki, vannak olyan bőrfejűek, akik képesek ötszáz kilométert is utazni, hogy valahol csináljanak egy jó kis heccet... 9 Nos, az emlegetett bőrfejűek feltűntek Budapesten és a Vidéki nagyvárosokb) in (Miskolc, Eger, Szeged) is. 9 A 168 óra (1992. november 24.) megszólaltat egy jeles ifjút, aki elmondja, hogy ő avval, hogy minden cigányt ki kellene nyírni, maximálisan nem ért egyet, szerinte csak a rosszakat kell megregulázni, akik megérdemlik ezt... " Most ne minősítsük e nyilatkozatot, és azt se kérdezzük meg, hova vezet egy társadalomban az ilyesfajta, a „független bíróságok" szerepét átvevő önbíráskodás, hanem lássuk, hogyan látja a kérdést az a Csurka István, akinek „dolgozata“ lassan ismertbbé teszi a nevét, mint drámái... , nem az a kérdés — írja lapjában, a Magyar Fórumban (1992. november 12.) —, hogy kik és milyen egyenruhában vagy hajviseletben kivannak otthon lenni saját hazájukban, és milyen nemzeti közszolgálati televíziót és rádiót kívánnak maguknak hanem az, hogy kívánják“. S ha ez meglenne, sugallja az egykori drámaitól ő, akkor a bőrfejűek feltehetőleg a cigányok vállára borulva néznék éjt nappá téve a televíziót, vagy hallgatnák a magyar rádiót, és nem randalíroznának többé. „Kik játszanak hát a tűzzel? A bőrfejűek-e vagy az alá nem írást parancsolok ? — kérdezi Csurka, újabb összefüggést pendítve meg a bőrfejűek „akciói“ és a rádiómeg tévéelnökök menesztését alá nem író köztársasági elnök között. 9 De hát milyen (volt) eme televízió ? !" Az És-ben (1992. november 20.) Spiró György közli velünk elmélkedéseit a legfőbb nemzeti médiáról. 9 „A televízió a néző vágyait próbálta formálni, eltéríteni olykor meglehetős sikerrel, ám az álomlét formáit az életre soha nem tudta ráerőltetni (Amire a fejlettnek nevezett, ám ebből a szempontból kísérteties nyugati demokráciákban van példa.) Ehhez ugyanis a mi magyar (és általában kelet-európai) nézőnk nem elég naiv..." . „Ez kizárólag a mi átlagosnál is vérzivatarosabb történelmünk érdeme, ettől van bennünk am: öntudatlan, ám megingathatatlan, szinte az anyatejjel magunkba szívott bizonyosság, hogy MINDEN HIVATALOSSÁG HAZUDIK ! (Erre a fejlett Nyugaton, sőt Amerikában is rá fognak jönni ráőt évtized múltán.)“ 9 S most egyetlen mondat az Academia Caţavencu Europa-köszöntőjéből. „A Stela szappangyár új munkasikereket kivon az Europa című testvérlapnak abban a reményben, hogy a szappanipar heveny nyersanyaghiányán segítenek majd Neacşu ezredes (lapigazgató) erőfeszítései, amelyek arra irányulnak, hogy szigorú módszereket vezessen be a zsidók és magyarok románelenes jelleme ellen akik, ugye, maguktól nem hajlandók szappanhabot képezni." BOGDAN lAszi.o A NAGYBOROSNYAI RECITO RT. ELAD 9 96 fokos alkoholt literes palackban Ára 700 lpj/liter. Cserepalack szükséges: 31 30 61 Telefon: (77) 1992. DECEMBER 3. Kiveszel . Elveszett egy 200 kilós disznó. Becsületes megtalálója jutalomban részesül. Cím: Sepsiszentgyörgy Puskás Tivadar utca 53. szám. (622) A HETLER NEMZETKÖZI RT., UDVARHELY ELŐNYÖS ÁRON, KERESKEDELMI ADALÉK NÉLKÜL KÍNÁL : 9 BB pezsgőféléket 9 félliteres JEMNA vodkát 9 hétdecis magyar vörösbort, Malom utca 5. szám, telefon: 0959/1 12 20. (115) HÁROMSZÉK A