Háromszék, 1992. december (4. évfolyam, 768-782. szám)

1992-12-03 / 768. szám

A baj az, ha a rendőrség milíciaként viselkedik — BESZÉLGETÉS ZSIGMOND LÁSZLÓ KÉPVISELŐVEL — Szemmel láthatóan megváltozott a rendőrségnek a­ közvélemény tájékoz­tatásával kapcsolatos, a választások előtt pozitívnek minősíthető magatar­tása. Mostanság úgy érzik, nem kö­telesek a lapban jelzett visszaélések­re reagálni, a közvéleményt irritáló kérdésekre válaszolni. Közben máig tartóan sorozatos rendőri visszaélések történnek mifelénk, ami elsősorban abban nyilvánul meg, hogy verik az állampolgárokat. Arra kérném a kép­viselő urat, ki a parlament belügyi­­kérdésekkel foglalkozó csoportjában dolgozott, s az elkövetkezőkben is ott fog tevékenykedni, foglalná össze, mi a rendőrség feladata,, hatásköre egy jog­államban, s mi az állampolgár joga, ha nem kívánt kapcsolatba kerül a ren­dőrséggel? — Én úgy érzem, a baj forrása az, hogy nem tisztázódott kellőképpen e­­gyes állományban dolgozó, kisebb vagy nagyobb rangot viselőkben, hogy alap­vető különbség van a rossz emlékű milícia és a rendőrség között. Az al­kotmány leszögezi, hogy a rendőrség­nek politikamentes testületnek kell lennie. A milíciáról tudjuk, hogy a mindennapi politikának alárendelt, mi több, azt hűségesen kiszolgáló testület volt. Ez most oly módon alakult át, hogy más politikai kategóriák jelen­tek meg életükben. Például a nemzet védelme, az ország területi épségének megóvása. A televízió is közvetítette például, hogy a rendőrakadémia vég­zettjeinek egy tábornok arról beszélt, hogy Romániához Erdély is hozzá­tartozik, az ország területi integritása szent és sérthetetlen. Ezek nagyon szép gondolatok, csak éppen nem a rend­őrség hatáskörébe tartoznak. Tulajdon­­képpen átloptak az 1989 előtti időkből egy eszközt vagy politikai klisét, me­lyek nevében a rendőr mindenható­nak érezheti magát, mert egy nemes eszme szolgálatában áll. Az állomány magyar megnevezése, RENDŐRSÉG, pontosan fedi annak feladatkörét: a közrend őrei? Elsőrendű feladata tehát a tulajdonhoz való jog védelme, vala­mint a politikai és szólásszabadság gyakorlásának a szavatolása, biztosítá­sa. Feladata továbbá, ha megsérül a közrend, azonosítsa annak elkövetőit, hogy szabálysértés vagy bűncselek­mény esetén munkahipotézist állítson és bizonyítékokat gyűjtsön, hogy azt majd az igazságszolgáltatás számára felmutassa. Tehát a rendőr elsősorban nem hazafi, hanem a bűn­üldözés, illetve a közrend megőrzésé­nek szakértője. Ha pedig megpróbál jó hazafinak lenni, kívánalomból személyi vagy szakmai, kompetenciát kovácsolni, akkor gyakorlatilag a ha­talmi visszaélések ideológiáját teremti meg. — Ez a kérdés elvi megközelítése. De az életben, a gyakorlatban mi a helyzet? — Azt jó előre le szeretném szö­gezni, mindenhol a világon előfordul, hogy munkája közben a rendőr aka­ratától függetlenül visszaél hatalmával. Történik ez a­zért, mert nyilvánvalóan feltételezései vannak az adott esetről. Ezért rögzíti az alkotmány nálunk is, milyen jogai vannak az állampolgár­nak, ha a rendőri nyomozás alanyává válik. Az első, hogy a rendőr köteles bemutatkozni, olyan egyenruhát hor­dani, melyen szám vagy jel teszi le­hetségessé azonosítását. Az a rendőr, aki ezt nem vállalja, az törvényen kí­vül jár, annak nincs joga a közrendet őrizni Az állampolgárnak csak akkor szükséges a kérdésekre válaszolni, ha ő akar arra válaszolni, ha úgy érzi,­­hogy ezzel szegyíti a rendőrt. Tehát senki nem kötelezhető arra, hogy nyi­latkozatot írjon, vagy vallomást te­gyen. Ha a rendőr úgy véli, hogy az állampolgár megsérti a közrendet, sza­bálysértést vagy esetleg bűncselek­ményt követett el, akkor az állampol­gárt őrizetbe veheti huszonnégy órára, közli ennek pontos okát, és kérdései csak az őrizetbe vétellel kapcsolatos tényállapotok tisztázására vonatkozhat­­nak. Ez az előzetes letartóztatásra, de a letartóztatásra is érvényes. Ezenkí­vül az állampolgárnak joga van ügy­védhez, és joga van kapcsolatot fenn­tartani családjával vagy más, általa kívánatosnak tartott személlyel, illet­ve szervezettel. Egyszerűbben szólva: joga van például a telefonhoz vagy látogatókhoz. És még abban az eset­ben is, ha valóban vétkes, joga van az emberi méltóságához. — Ez miben áll? — A jogállam fogalmai szerint, az emberi méltóság minden személy bel­ső adottsága, és független attól, hogy elkövetette-e vagy sem bűncselek­ményt. Mindez elvileg szépen hangzik, a gyakorlatban nehéz megvalósítani azért, mert ha nincs a hatalom részé­ről, politikai akarat, akkor ezekkel a túlkapásokkal szemben csak a polgári, a civil társadalom tud — és ismerjük el,­ nem túl hatékony módon — véde­kezni. Ezzel kapcsolatban, az új bel­ügyminiszter személyének ismereté­ben, nekem negatív előérzeteim van­nak. Az a bizonyos politikai akarat, melyről előbb szóltam, csak úgy tud létezni, ha a civil társadalom meg tud­ja találni sajátos védekezési módsze­reit. Ezeket röviden úgy lehetne meg­jelölni, ha valaki úgy érzi, hogy ilyen túlkapás áldozata, akkor azt tanácso­lom az illetőnek, hogy vállalja a nyil­vánosságot. Tudniillik, egy vélemény miatt senki nem üldözhető. Hogy va­lóban túlkapás történt-e vagy sem, azt csak a bíróság állapíthatja meg, de így a személy érezheti, s egy véle­ményért senki nem vonható felelős­ségre, s én nagyon remélem, hogy nem is következhet be ilyen helyzet. Termé­szetesen, az is igaz, hogy a nyilvános­ság vállalásától a túlkapás még nem szűnik meg, de olyan információkhoz jutnak azok, akik a politikai akaratot befolyásolhatják, melyek majd külső vagy belső eszközként felhasználhatók, és melyek a maguk során majd az ál­lampolgár védelmét szolgálják. Ugyan­is a rendőrség ama részének, mely még mindig milícia, és amely e­llen a közvélemény fel fog lépni, akár tet­szik ennek a csoportnak, akár nem, nos, ezeket a tiltakozásokat nem lehet megállítani. A sérelmet szenvedett ál­lampolgár, ha azt hiszi, hogy egye­dül van, hogy senki nem próbálja meg­védeni, ha úgy érzi, hogy továbbra is kiszolgáltatott, akkor valóban­­az­­zá válik, és a rendőrségnek a régi mentalitáshoz ragaszkodó ága is me­részebbé lesz. Ha viszont azt tapasz­talják, hogy a sértett személy egy konkrét esetben a maga igazságát nem tudta kivívni, de azt nyilvánosságra hozta, eljuttatta pártokhoz, emberjog­védő szervezetekhez, a sajtóhoz, akkor, meggyőződésem szerint, csökken az e­­setleges visszaélések száma. S azt is bizonyosan tudom, hogy az emberek közti szolidaritás alapeszméje abban rejlik, hogy még a­kkor is, ha saját sé­relmeim ellen nem tudok hatékonyan fellépni, legalább hozzájárulok ahhoz, hogy ilyesmi mással a jövőben ne tör­ténhessék meg. — Mikor ülhet a rendőr? Az utcán? A rendőrségen? Nemegyszer halljuk, ha valahol, nyilvános helyen valakihez hozzácsapnak, hogy „vigyék be lega­lább a rendőrségre, s ott aztán csinál­hatnak vele, amit akarnak". — Amit mindközönségesen­ mi verész­nek nevezünk, az tulajdonképpen a rendőrség belső nyelvén „fegyverhasz­nálatot” jelent. Ez ugyanis két cso­portba osztható, van fehérfegyver és lőfegyver. Az előbbihez tartozik az ö­­köl is. Fontos tudni, hogy a fegyver­ használata nagyon pontosan szabályo­zott. Egyértelmű, hogy a rendőrség é­­pületén belül fegyvert használni nem szabad. Sem az ököl, sem a csizma, sem kés nevűt, sem lőfegyvert, mert a­­mikor valaki a rendőrségen belül van, akkor általában nincs lehetősége arra, hogy megtámadja a rendőrt, ott már nem szorul a rend őre önvédelemre Tehát az, hogy valakit a rendőrségen belül ,,nevelési szándékká,” fegyve­res használat áldozatává tesznek, az teljesen törvényen kívüli. Ez a milí­cia módszere volt, s ha ma létezik, an­nak a maradványa. — És a rendőrség épületén kívül? — A rendőr akkor használhat fegy­vert, alkalmazhat erősz­arkot, ha ön­védelmet gyakorol, vagy ha veszélyes bűnözőket üldöz. Az semmiképpen nem megengedett, hogy például ittas em­bert megverjenek, még akkor sem, ha az illető valóban szabállysé­rtést kö­vet el. A rendőr önvédelmének mérté­ke mindenkor az adott helyzethez iga­­zítandó. A részeget könnyű támadó­­képtelenné tenni, nem szükséges meg­verni. A rendőrség azért kap az állami költségvetésből egy eléggé tekintélyes pénzösszeget, hogy az önvédelem tech­nikáit megtanulja, hogy ezeket felelős­­séggel alkalmazza, és ne az állampol­gárok ellen, hanem azok védelmében.­­ A rendőrség, törvény szerint, hu­szonnégy órára vehet őrizetbe vala­kit, ha azt bűncselekmény elkövetésé­vel gyanúsítja. Utána mi a törvényes eljárás? — Eben határidő lejárta után, az ügyész véleménye alapján, előzetes le­tartóztatást lehet elrendelni, amely csak a vizsgálat időtartamára szólhat. Ez utóbbi akkor rendelhető el csak, ha az illetőről fel lehet tételezni, hogy az a társadalom számára közveszélyt jelent, vagy ha elképzelhető, hogy a felelősségre vonás elől ki akarja va­lamilyen módon húzni magát. De na­gyon szeretném, ha tudatosulna végre az emberekben, hogy ma már az ál­lampolgár nem idézhető ide vagy oda be, nem kötelezhető ilyen vagy amo­lyan nyilatkozat aláírására, vallomás­tételre, jegyzőkönyvek aláírására stb. Ha valaki úgy érzi, hogy egy bizo­nyos szabálysértést nem követett el, ne írja alá a jegyzőkönyvet vagy nyi­latkozatot. Éreznie kell minden egyén­nek azt, hogy ő szabad és független ál­lampolgár, s vele akárki, akármikor, akárhol nem írathat valamit alá, nem csikarhat tőle ki nyilatkozatokat. Mert miit tehet ellene ilyenkor a rendőr? Beviszi a rendőrségre. Ott meg előbb vagy utóbb előkerül egy olyan maga­sabb rangú tiszt vagy szakember, aki látni fogja, hogy az az eset nem tar­tozik rájuk, s akkor egyszerűen az út­jára engedik... Ez a jobbik eset, s reméljük, az állampolgári öntudat helyrerázódásá­­val, s természetesen, a milícia-menta­litásnak fokozatos kiveszésével ez vá­lik a természetes állapottá. Addig vi­gyázzunk magunkra és egymásra. Lejegyezte: SIMÓ ERZSEBET Kétségtelen, hogy az idei év nagy­városi zavargásait a „felejthetetlen“ Los Angeles-i események nyitották meg; ma sem eldöntött, írja Gönczöl Katalin a Beszélőben (1992. október 17 ), „hogy ami ott történt, az faji zavargás, szegénylázadás vagy egy­szerűen polgárháború volt“- 9 A je­les és az akkor épp helyszínen tar­tózkodó szerző szerint az események felpörgetésében jellegzetes szerepet vitt az „új szegénység“! 9 Ezen­­ több tízmillióra tehető tömegéből származnak azok a társadalom szá­mára sok kellemetlenséget okozó if­jabb milliók akiket az amerikai sta­tisztika permanens munkanélküliként, hajléktalanként, alkoholistaként, ve­szélyeztetett fiatalkorúként, közönsé­ges bűnözőként, a szervezett bűnözés közkatonáiként, kábítószerfüggőként vagy éppen csak állandó szociális se­gélyből élő parazitaként tart nyilván“.­­ Európában, főként a német nagy­városokban a bőrfejűek randalíroz­­nak nyár óta, s amint a német újsá­gok a helyzeten felülemelkedni óhaj­tó fölös derűvel megállapítják,­­a tu­rizmus új formája, a „krawall-turiz­­mus" alakult ki, vannak olyan bőr­­fejűek, akik képesek ötszáz kilomé­tert is utazni, hogy valahol csinálja­nak egy jó kis heccet... 9 Nos, az emlegetett bőrfejűek feltűntek Buda­pesten és a Vidéki nagyvárosokb) in (Miskolc, Eger, Szeged) is. 9 A 168 óra (1992. november 24.) megszólaltat egy jeles ifjút, aki elmondja, hogy ő avval, hogy minden cigányt ki kelle­ne nyírni, maximálisan nem ért egyet, szerinte csak a rosszakat kell meg­­regulázni, akik megérdemlik ezt... " Most ne minősítsük e nyilatkozatot, és azt se kérdezzük meg, hova vezet egy társadalomban az ilyesfajta, a „független bíróságok" szerepét átvevő önbíráskodás, hanem lássuk, hogyan látja a kérdést az a Csurka István, akinek „dolgozata“ lassan ismer­tbbé teszi a nevét, mint drámái... , nem az a kérdés — írja lapjában, a Magyar Fórumban (1992. november 12.) —, hogy kik és milyen egyenru­hában vagy hajviseletben kivannak otthon lenni saját hazájukban, és mi­lyen nemzeti közszolgálati televíziót és rádiót kívánnak maguknak hanem az, hogy kívánják“.­­ S ha ez meg­lenne, sugallja az egykori drámaitól ő, akkor a bőrfejűek feltehetőleg a ci­gányok vállára borulva néznék éjt nappá téve a televíziót, vagy hallgat­nák a magyar rádiót, és nem randa­líroznának többé.­­ „Kik játszanak hát a tűzzel? A bőrfejűek-e vagy az alá nem írást parancsolok ? — kérde­zi Csurka, újabb összefüggést pendítve­ meg a bőrfejűek „akciói“ és a rádió­­meg tévéelnökök­ menesztését alá nem író köztársasági elnök között. 9 De hát milyen (volt) eme televízió ? !" Az És-ben (1992. november 20.) Spiró György közli velünk elmélkedéseit a legfőbb nemzeti médiáról. 9 „A tele­vízió a néző vágyait próbálta formál­ni, eltéríteni olykor meglehetős siker­rel, ám az álomlét formáit az életre soha nem tudta ráerőltetni­ (Amire a fejlettnek nevezett, ám ebből a szem­pontból kísérteties nyugati demokrá­ciákban van példa.) Ehhez ugyanis a mi magyar (és általában kelet-euró­pai) nézőnk nem elég naiv..." . „Ez kizárólag a mi átlagosnál is vér­­zivatarosabb történelmünk érdeme, ettől van bennünk am: öntudatlan, ám megingathatatlan, szinte az anya­tejjel magunkba szívott bizonyosság, hogy MINDEN HIVATALOSSÁG HA­ZUDIK ! (Erre a fejlett Nyugaton, sőt Amerikában is rá fognak jönni ráőt évtized múltán.)“ 9 S m­ost egyetlen mondat az Academia Caţavencu Eu­­ropa-köszöntőjéből. „A Stela szappan­gyár új munkasikereket kivon az Europa című testvérlapnak abban a reményben, hogy a szappanipar he­veny nyersanyaghiányán segítenek majd Neacşu ezredes (lapigazgató) e­­rőfeszítései, amelyek arra irányulnak, hogy szigorú módszereket vezessen be a zsidók és magyarok románele­­nes jelleme ellen akik, ugye, ma­guktól nem hajlandók szappanhabot képezni." BOGDAN lAszi.o A NAGYBOROSNYAI RECITO RT. ELAD 9 96 fokos alkoholt literes palackban Ára 700 lpj/liter. Cserepalack szükséges: 31 30 61 Telefon: (77) 1992. DECEMBER 3. K­iveszel . Elveszett egy 200 kilós disz­nó. Becsületes megtalálója ju­talomban részesül. Cím: Sep­­siszentgyörgy Puskás Tivadar utca 53. szám. (622) A HETLER NEMZETKÖZI RT., UDVARHELY ELŐNYÖS ÁRON, KERESKEDELMI ADALÉK NÉLKÜL KÍNÁL : 9 BB pezsgőféléket 9 félliteres JEMNA vodkát 9 hétdecis magyar vörösbort, Malom utca 5. szám,­ telefon: 0959/1 12 20. (115) HÁROMSZÉK A

Next