Háromszék, 1993. március (5. évfolyam, 823-844. szám)

1993-03-02 / 823. szám

// Kármentő Az államisten hidege Két szál szomorú, Pruton túli legény árult a szombati piacon. Egyikük, a barátságosabb tekintetű, druzsbát. (Druzsba-barátság, oroszul) A mima, én írtam éppen, hogy­ pacainkról eltűntek a Pruton túliak. Az „oroszok”, ahogyan a mieink mondják. Úgy tudtam, hogy (csak) ho­mi honi rendszabá­lyok miatt. Utána többen figyelmeztettek, hogy nem a tél, nem a fagy, nem a piacrendészet zavarta el őket, hanem az „államisten hidege” vette s vitte el őket. — Hogy adja? — mutatok a láncfűrészre. — Hatvan — néz fürkész­ve, tapogatva, hogy komag-e a vásárlói szándék. — Nem akarom meg­­vásárolni — mondom, de azért érdekel, hogy ha ötvenet mondanék, adná­­l? Néz. — A tegnapelőtt hatvanért adtam egyet, igaz, kapott meg­é még három pótláncot. A tegnap ötvenhatért — pótlánc nélkül. Ma, ha ígérné­nek ennyit, pótláncot is adnék hozzá. — Miért vannak mostanság ilyen ke­vesen? — Hogy miért? Hát a vám miatt. Eddig 15 százalékot fizettettek o­­daát. Most ezek erre még reáteszne­k húszat, összesen harmincötet. Így nem megy a bolt. Káromkodnak egy s°rt az emberek, de többet nem jön­nek. — Mi úgy tudtuk, a besszarábiai aktnak sokféle kedvezmény jár... — Egy francot! Nem kedveskednek ezek A tegnap egy asszonytól egy rend gyermekcuccért 39 00e lej vámot kértek. Hiába átkozódott, sírt. Az se jön többet ide. — Hogy lesz akkor itt N­agyrománia? — Sehogy. Kinek kell­ ez? Hát ők senj, akarják. Ha akar­ák vol­na, eddig megvo­la. Nekünk azt mondják odaát az oroszok, hogy mars haza. A tieitekhez. Ott van Romá­nia. — De mégis, mire va­n ez a nagy vám? — Hogy mire? Hát az állam védi a maga iparát. Ez a fűrész például jobb és olcsóbb, mint amit itt gyár­tanak. Itt van vagy hetvenötezer lej. Ha a miénket az állam piacra engedi, nem tudja elsózni a maga rossz portékáját Az állam itt nem az állampol­gárait támogatja, hanem magát. Ne­m az embereknek akar jót, hanem magának. Nem tudja, hogy ha az em­berek jólétben s békességben meg gaz­dagságban élnek, akkor az állam is e­rős. Na, érti most? Ezért suvasztják reánk ezeket a nagy vámokat. Védik magukat Nem én mondtam ... SYLVESTER LAJOS A turisztika privatizált­ ­folytatás az első oldalról t­valyra 49-re esett vissza, a „befoga­dóképesség“ 5669-ről 4150-re zsugoro­dott. Történik mindez éppen az Olt turisztikai társaság átalakításra, meg­újulásra való képtelensége folytán és valószínű, annak okán is, hogy a vál­lalat túlságosan függő helyzetben van minisztériumától, amely hatás­körét túllépve a privatizációs ügy­nökség feje fölött „telexutasítással“ szól bele privatizálási kérdésekbe. A statisztikusok a turizmus hanyat­lásának okait Háromszéken elsősor­ban a díjszabás páratlan mértékű — 22-szerese az 1990-esnek — növe­kedésére vezetik vissza. Aligha vitat­ható, hogy a díjszabás mértéke egye­nes összefüggésben áll azzal: ki a gazdája annak a szállodának, ven­déglátó egységnek. És amíg az egyet­len gazda továbbra is az állam lé­szen, addig holtbiztos, az „egységesen növekvő“, igen-igen borsos árak még inkább elriasztják Háromszékről a turistákat. Nos, ha az aktívaeladást ilyen mos­tohán kezelték eddig a turisztikában,­­ most csak abban reménykedhetünk: ezúttal élnek a MEBO-rendszerű részvénykibocsátásos magánkézbe vé­tel lehetőségeivel. Vállalják a kocká­zatot, s véghezviszik azt, hogy a há­romszéki szállodák, vendégfogadók magángazdái háromszékiek legyenek, és ne kiszolgáltatottjai egy megköve­sedett, túlcentralizált szolgáltatóháló­zatnak. CURZIO MALAPARTE KAPUTT (27.) Körülöttem mindenki lélegzet-visszafojtva hallga­­tott. A Praeludium tiszta, könnyed hangjai úgy le­­begtek a levegőben, mint repülőgépből kiszórt röp­lapok. Mindegyiken nagy bíborbetűkkel nyomtatott szöveg: „Éljen Lengyelország!” Az ablakon át néztem, mint szállingózik a hó a tágas, holdsütötte, elhagyatott Laski térre, és mintha mindegyik hópehelyre csupa nagy, bíborbetűvel az volna írva, hogy „Éljen Lengyelország!” Ugyanezeket a bíborbetűkkel nyomtatott szavakat olvastam ki több mint húsz évvel ezelőtt, 1919 októberében is Chopin tiszta és könnyed hangjegyeiből, amelyek a lengyel miniszterelnök, Ignacy Paderewskinek fehér, töré­­keny, nemes keze nyomán röppentek fel a zongorából a varsói királyi palota nagy, piros termében. A lengyel felkelés napjait éltük: a lengyel nemesség és a dip­­lomáciai kar tagjai esténként gyakran összejöttek a királyi palotában, meghallgatni a miniszterelnök zongorajátékát. Chopin kedves kísértetként moso­lyogva lépkedett közöttünk, s borzongás futkosott az ifjú hölgyek karján, csupasz vállán. Chopin halhatat­lan, angyali hangja, akár egy tavaszi vihar távoli zöngése, ráborult a felkelések s a vérengzések bor­zalmas jajkiáltására. A tiszta és könnyed hangok úgy lebegtek az ólomszürke és csonttá soványodott töme­gek felett, a piszkos levegőben, mint a repü­őgépből kiszórt röplapok, míg csak az utolsó akkordok hang­­jai lassan el nem bámultak: Paderewski felemelte a klaviatúráról sűrű, ősz kozzontját, s könny áztatta arccal felénk fordult. Most pedig a Bruhl palotában, néhány lépés­nyire a királyi palota romjaitól, a német polgári intérieur meleg és füstös levegőjében, Frank Gene­­ralgouvemeur fehér, jól ápolt német keze nyo­mán röppentek fel Chopin tiszta és varázslatos hangjai, és homlokomat a szégyen s a tiltakozás pírja öntötte el. — Ó, akár egy angyal, úgy zongorázik — sut­­togva Frau Brigitte Frank. E pillanatban elhallga­tott a zene, s a küszöbön megjelent Frank. Bri­gitte asszony felpattant ültéből, a földre szórta pamutgombolyagját, elébe ment, és kezet csókolt neki. Frank arcán, miközben kezét átengedte az a­­lázatos, vallásos rajongás áthatott a csóknak, szi­gorú főpapi méltóság honolt, mintha csak egy misztikus áldozat bemutatása után most szállna alá az oltár lépcsőin: már-már azt hittem, hogy Frau Br­­ 1993. MÁRCIUS 1. A KRÉTA KÖRÜL 11 a rónaszéki diáksiker Gyakran észlelhető miseánk a ma­gas hegyekről, hogy hófehér köd tenger borítja a Háromszéki-medencét. Fenn, a mag­as hegyi pusztákon napfényű­en úszik a táj, olykor napoznak a síelők, lenn pedig dermesztő fagy és hideg üli meg a síkságot Ez a kárpát közi me­dencékben előforduló sajátos éghajlati jelenség a hőmérsékleti in­erzió nevet viseli. Amikor fenn, az 1777 m magas Lakócán mínusz 15 fok a hőmérséklet, fenn a kézdivásárhelyi meteorológiai állomáson gyakran mérnek 5—6 fokkal alacsonyabbat! Erről a más vidéken szinte ismeret­len jelenségről írt egyéni tapasztalato­kon, és méréseken alapuló dolgozatot Mátray László, a Mikes Kelemen Lí­ceum X. D osztályos diákja. Talá­lozá­som a meteorológiával című írásával a Budapesten megjelenő Természet Világa folyóirat diákpályázatának II. országos díját nyerte el. A líceum igazgatóságának és a Mi­­kes-alapítványnak a jóvoltából Mát­ray László személyesen vehette át a díjat a budapesti Kossuth Klubban, a tudományos sajtó és a televízió jelen­létében. (KISGYÖRGY) gitte imádatában térdre is ereszkedik előtte. Ehe­lyett azonban megragadta Frank kezét, a magasba emelte, felénk fordult, és diadalittasan így kiál­tott fel: „Nézzék, lássák, ilyen az angyalok keze!" Megnéztem, kicsi volt, igen ápolt, szinte már­­ványszerűen fehér. És elámultam és örültem, hogy egyetlen csepp vért sem látok rajta. Néhány napon át nem találkozhattam sem Ge­­neralgouverneur Frankkal, sem Varsó kormányzó­jával, Fischerrel, mert Himmlerrel, aki váratlanul megérkezett Berlinből, a kényes helyzetet tanulmá­nyozták (1942 februárjának első napjaiban voltunk), amely a németek oroszországi veresége nyomán Lengyelországban kialakult. Himmler és Frank közismerten igen rossz viszonyban voltak: Himmler megvetette Frank „teatralitását”, „ intel­lektuális kifinomultságát”, Frank viszont „miszti­kus kegyetlenséggel” vádolta Himmlert. A fáma úgy szólt, hogy a lengyelországi magas náci hierarchiá­ban komoly változások várhatók, egyesek szerint maga Frank is veszélyben forgott. De amikor Himm­­ler eltávozott Varsóból s visszatért Berlinbe, úgy tűnt, hogy Fr­ank nyerte a játszmát, mindössze Wächtert, Krakkó kormányzóját váltották le Himm­­ler egyik közeli rokonával (a czestochowai Stadt­­hauptmann)-nal, s Wächter Lwów kormányzója lett. Wächter közben Gassner és Wolsegger -Váróval e­­gyütt visszament Krakkóba. Felesége azonban arra a néhány napra, amíg a Genvalgouverneurnek Varsóban kellett tartózkodnia, Frau Brigitte Frank mellett maradt, szórakoztatni az asszonyt. Én vi­szont, várva a napot, amikor elindulhatok a szmo­­lenszki frontra, arra használtam fel Himmler jelen­létét (ha Gestapo nem a szokott munkáját végezte akkor, teljes figyelmét lekötötte Himmler szentsé­­ges életnek védelme s az ezzel kapcsolatos felelős­ség), hogy titokban szétosszam­ azokat a leveleket, élelmiszercsomagokat és pénzt, amelyet olaszországi lengyel menekültek bíztak rám, azzal a kéréssel, hogy juttassam el rokonaikhoz és barátaikhoz. Aki külföldről lengyel állampolgároknak illegálisan le­veleker, de akár egyet is hozott, halállal bűnhő­dött. * Városparancsnok (németül) (folytatjuk) OROSZ F­eGYVEREK JUGOSZLÁVIÁBAN A brit The Observer lap szer­it Romániában és Bulgáriában foly­tattak titkos tárgyalásokat orosz katonatisztek és kínszerző tisztek szerb vezérekkel. Az orosz és a szerb felek között fegyverszállítási szerződés jött létre. A fegyverek között szerepel meghatározhatatlan számú T-55-ös orosz harckocsi és 600 kilométeres körzetben ható föld­levegő rakéta. A román Honvédelmi Minisztérium faxon küldött közle­ményben cáfolta Románia részvéte­lét az eseményekben. PÁRIZSI MERÉNYLET SZERBEK ELLEN Egyre feszültebb a légkör a Pá­rizsban és Franciaországban élő volt jugoszláviai állampolgárok között, akik származásuk szerint különülnek el. Érvényes ez a szer­­bekre, a horvátokra és a muzulmá­nokra. A napokban egy szerb ven­déglő ellen történt robbanószeres és gépfegyveres merénylet, szeren­csére, emberi áldozatok nélkül. KELET-BOSZNIAI KÜLDEMÉNYEK Kelet-Boszniiában eddig 20 ton­na élelmiszert és gyógyszert dobtak le ejtőernyővel. Biztonsági okokból az amerikai katonai források nem ismertették a légi úton ellátott kör­­zeteket és a repülési magasságot. A tegnap reggel egy frankfurti tá­­rraszpontton tartott sajtótájékozta­tón arra kérték az újságírókat hogy ne tegyenek közzé olyan adatokat, amelyek révén veszélybe sodorhat­nák a segélyszállítmányokban részt vevő repülőgépeket. A legutóbbi akcióban minden repü­l­ő konté­ner — egyenként 700 kilós — élel­miszert és 1 konténer — 335 kilós —gyógyszert juttatott a kelet-bosz­niai lakosságnak. NEW YORKBAN TANÁCSKOZNAK Cyrus Vance és David Owen, a volt Jugoszlávia-konferencia társel­nökei tegnap találkoztak Alija Izet­­begovics bosnyák elnökkel, Rado­van Karadzsics szerb vezérrel és Mate Boban boszniai horvát ve­zérrel. A megbeszéléseken részt vett Reginald Bartholomew, az a­­merikai elnök személyes megbízott­ja, aki ősztől rész­t vesz a volt Ju­goszláviával kapcsolatos tárgyalá­sokon. GENFBEN IS TANÁCSKOZTAK Az úgynevezett Krajin Szerb Krcatársasá­g horvátországi többsé­gű övezet vezetői Genfben arról ér­veltek, hogy amennyiben az ENSZ elismeri a maslenicai övezet hor­­vát fennhatóságát, akkor a krajnai szerbek elszigetelése mellett dönte­nek. A krajnai szerbek küldöttei kiálltak a létük fennmaradását biz­­tosító földrajzi folyosók elismerése mellett. A maslenicai vízierőmű ö­­vezetéből január folyamán szorítot­ták ki a szerb fegyvereseket a hor­­vát hadsereg fegyveresei. VESZÉLYBEN AZ ÓZONRÉTEG Nemrég a szakemberek felfedez­ték, hogy a Föld északi részén ú­­jabb károsodás következett be az életet védő levegőrétegb­en. Skócia fölött az ózonréteg egyharmada semmisült meg. Svédország, Norvé­gia és Finnország fölött csúcsérté­keket ért el az ózon sűrűségcsökke­nése. Az ózonréteg a Nap ibolyán­túli sugárzásától véli a fö­di­eik­et HA K­aA­LÁLÍ! !

Next