Háromszék, 1993. március (5. évfolyam, 823-844. szám)
1993-03-13 / 832. szám
N AZ RMDSZ IS „BIZALMATLAN“ A Corneliu Coposu által benyújtott bizalmatlansági indítványt az RMDSZ parlamenti csoportja támogatja. Oka: már a novemberi kormányzási vázlatot elégtelennek minősítette. Most megerősödött képviselőinkbena korábbi minősítés. Kifogásolják a program nyílt központosító etatista akaratát, a privatizációs ügynökség, a bankok, a prefektúrák még fokozottabb kormány általi irányításának szándékát). Teljesen elfogadhatatlan az RMDSZ számára, hogy mindössze néhány sorban, s ott is etnikai csoportként veti fel a nemzetiségi ■kérdést, s tételesen megfogalmazza, hogy nincs szükség semmilyen intézményre, mely a kisebbségi jogokat szavatolná. A bizalmatlansági indítvány parlamenti vitájára a jövő héten kerül sor. Politikai kommentátorok úgy vélik, hogy a Parasztpárt, az NMF, az RMDSZ, a Liberális Párti által indítványozott, a PSZP által majd csak a szavazás alkalmával támogatott kezdeményezés nem kapja meg azt a szavazatmennyiséget? (a képviselők fele plusz egy), mely megbuktathatná a Văcăroiukormányt, de az ellenzék így kívánja jelezni, hogy ez a program számára elfogadhatatlan, mert az az országot még mélyebb gazdasági és politikai válságba sodorja. AZ államadósság NEM JELENTÉKTELEN A kormány tegnapi ülésén az iparügyi miniszter tájékoztatót terjesztett elő az energetikai helyzetről, a mezőgazdasági miniszter pedig a tavaszi mezőgazdasági kampány előkészítéséről és a földtörvény előírásairól számolt be. Jelentés hangzott el Románia kiadósságáról. A múlt év december 31-ével bezárólag 2 milliárd 200 millió dollár volt hazánk adósságállománya. A DEMOKRÁCIA JELE Az elnöki hivatal szóvivője a kormányzási program parlamenti vitájáról kialakult államfői véleményt mondta el tegnap a kül- és belföldi újságíróknak. Iliescu elnök úgy véli, hogy a vita a demokrácia jele, nem tartja hibának, hogy a kormányzási program bizonyos mértékben eltér a demokratikus front által felvállalt célkitűzésektől. Chebeleu elnöki sajtószóvivő egyszerű spekulációknak minősítette azokat a sajtóban megjelent véleményeket, miszerint az elnök azt szeretné, ha koalíciós kormány alakulna a mostani helyett. A KISEBBSÉGEK NEM SZABTAK FELTÉTELEKET Az Európa Parlamentben májusban Romániáról előterjesztett jelentésben kedvező véleményt mondanak hazánkról — jelentette be az említett nemzetközi szervezet két előadója, Friedrich König és Gunnar Jansen, de arról nem biztosíthatják a román politikusokat, hogy májustól az ország teljes jogú tagja lesz a közösségnek. A kisebbségek képviselőivel folytatott tanácskozásokról úgy nyilatkoztak, hogy főzek, tehát az RMDSZ sem szorgalmazta a területi autonómiát, hanm a decentralizálást és a helyi önkormányzatok alkotmányos előírások szerinti megerősödését Az Európa Parlament előadói úgy vélték, hogy a kormány megértést tanúsít a kisebbségi kérdés megoldásában, csak közép- és alsó szinten akadályozzák azt. Ugyanakkor nagyra értékelték, hogy a kisebbségi szervezetek vezetői nem szabtak feltételeket, úgy értékelték, hogy sérelmeik, panaszaik a tanácsba való felvétel után megoldódnak. 1993. MÁRCIUS 13. AGACHE HŐSSÉ AVATÁSÁT nem mi intéztük! A Hivatalos Közlöny 40. számában közzétett forradalmi harcosok és mártírhősök (részleges) névsorában három Kovászna megyei neve szerepel: Ioan Aurel Agache, Brînză Constantin és Şuiu Gheorghe. A Háromszék 828. számában Sochom István cikkét közük, amelyben tévesen értelmezhető információk kaptak helyet. Ennek következtében az írás sok kommentárra adott okot a megye közvéleményének és éppenséggel szövetségünk tagjainak a körében is. Ezért fontosnak tartjuk az alábbi pontosítások közlését : 1. Az Agache család egyetlen tagja sem tartozik a sebesültek és mártírhősök Kovászna megyei szervezetének soraiba ! 2. Ez a szövetség semmiféle folyamodványt nem tett azért, hogy Agache Aurélt mártírhősként ismerjék el. 3. A címet nem Románia elnöke adjja át, hanem a 42/1990-es törvény ér-telmében létrehozott parlamenti bizottság. 4 Iíviusos, volt kiskatona ügyével kapcsolatban: õ 1990. január 17-én a focşani-i katonai egységnél halt meg. A 42/1990-es törvény értelmében mártírhősnek csak azokat ismerik el, akiket 1°89. december6.—1990. január 10. között lőttek meg. Liviu édesanyja tájékozódott a kérdésben, és szövetségünknél nem követelte a jogokat. * NITU SMARANDACHE, a Sebesültek és Mártírhősök Kovászna Megyei S-Sövetségének elnöke SZTRÁJK A FELSŐHÁROMSZERI TANINTÉZETEKBEN Egy nap tanítás, két nap szünet A szerdán lezajlott sepsiszentgyörgyi megbeszélésen a megyénkben két tanügyi szakszervezet liderjei nem jutottak közös nevezőre, ami a kétnapos sztrájk megszervezését illeti. A Nagy Gábor vezette szakszervezet egyféleképpen, a Csatlós Mihály Levente-féle másképpen látta annak megszervezését. Csütörtökön a Felsőháromszéki Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének az elnökét, Csatlós Mihály Leventét kerestük fel kérdéseinkkel. — Mesénkben nincs alárendütségi viszony a két létező tanügyi szakszervezet között — mondja az elnök. — Kezdetben, még 1990 elején, megyeszinten egyetlen szakszervezetünk volt, de talán két hónap múlva különváltunk és megalakítottuk a felsőháromszékiek tanügyi szakszervezetét, amelyhez 32 tanintézet tartozik. Úgy értékelem, hogy a falusi tanerők jobban megértették a szakszervezet fontosságát, hiszen, ami a taglétszámot illeti, jobban mellénk álltak. Vegyünk pár konkrét példát: a Nagy Mózesben a 79 alkalmazottból 45 szakszervezeti tagunk van, az Apor Péterben a 38-ból 18-an, az 1-es számú Általános Iskolában pedig az 58-ból 45-en tartoznak sorainkba. Nézzünk pár községet: Almásban 18-ból 18, Felsőlendrényben 13-ból 13, Bélafalván 14- ből 14, Esztelneken 11-ből 11, Csernátonban 36-ból 32 fizető tagunk van. Egyetlen kivétel az alsólemhényi iskola, ahonnan eddig egyej tagsági díj sem gyűlt be. — Tanár úr, térjünk rá a mostani sztrájkra. — A 15-ös törvény 45 cikkelyének negyedik bekezdése előírja, hogy a tanintézetekben a sztrájk abban az esetben lehetséges, ha a szervezők, tehát mi, biztosítani tudjuk az addigi tevékenység egyharmadát. Hogy ki mit ért normális tevékenység alatt, az egyharmadon azt maga dönti el Ezt úgy is lehet értelmezni, hogy három napból egy nap tanítunk. A szentgyörgyi körzetben az egyharmadot úgy értelmezték, hogy a végzős IV., VIII., és Xli. osztályokban megtartják a falakat, a többi osztályban nem. Ez is egy jó elképzelés, nem látok benne semmi hibát. Viszont mi másképpen határoztunk, mi három napból egy nap tanítunk. Mi úgy döntöttünk, hogy a sztrájkot pénteken kezdjük, csütörtökön tanítottunk, és hétfőn szintén szünetelünk. Tehát egy nap tanítás két nap szünettel. Városunk iskolái, a Nagy Mózes kivételével, mindmind alkalmazkodtak elképzelésünkhöz, ők viszont úgy határoztak, hogy csütörtökön és pénteken sztrájkolnak, hétfőn pedig tanítanak. Ebbe mi nem szólunk bele. — Tehát ön indokoltnak látja a mostani sztrájkot? — Természetesen, mivel az állami költségvetésből minimális pénzösszeget, három százalékot fordítanak a tanügyre, ami nagyon kevés. Például még Bulgáriában is ez az összeg hétszázalékos. A mi három százalékunkból a fizetéseinket is alig tudják biztosítani, hogy ne is emltsem a befejezetlen iskolákat és más tanintézeteket Az sem egy normális dolog, hogy egy villanytelep vagy ruhagyári takarítónő nagyobb fizetést kapjon, mint egy főiskolát végzett tanár. Nekem nem azzal van bajom, hogy ők többet kapnak, hanem azzal, hogy a mi fizetésünk teljesen nevetséges a mai csillagászati árak mellett. Alig élünk egyik fizetéstől a másikig, a legszükségesebb szakkönyveket sem vásárolhatjuk meg, erre már nem futja a zsebünkből Egy első fokozattal és maximális régiséggel rendelkező tanár, például, papíron 47 800 lejt kap, egy kezdő pedagógus pedig 25 ezer lejt, szintén papíron. Ez pedig nagyon kevés... SOCHOM ISTVÁN Elhallgatni arany? Tőkés püspök úr háromszéki körútját, ha jól tudom, lapunkat s az ugyancsak nálunk szerkesztett és kiadott Európai Időt meg a Romániai Magyar Szó egy bővebb tudósítását kivéve, a hazai sajtó, a rádió és televízió elhallgatta. Felette meggondolkoztató, hogy vajon miért ? Mert nincs rosszabb süket annál, mint Mit hallani sem akar. A kép, amelyet bizonyos tények és jelenségek mozaikkockáiból először magamban és most a nyilvánosság előtt összerakok, bizony, egyszerre veszélyes és siralmas. Veszélyes azért, mert magyar pártamért politikusaink szószólói — nemcsak ebben az ügyben — belesétáltak abba a csapdába, hogy Tőkés László beszédéből ugyanazzal a csipesszel emeltek ki két szót, mint amivel a nagy tudású politikai doktorok a kisebbségi problémák gennyedt gócai körül matatnak. Kicsípik az inkriminált etnikai tisztogatást, s ezt pörgetik nyelvük hegyén. Verestóy még „szerencsétlen“ kifejezésnek is titulálja, mintha nem tudná, hogy a politikai terminológiában micsoda különbség van a „szerencsétlen“ és a „nem szerencsés“ között. A parlamenti fortyogásban aztán első a folyamatos magyartalanítás ténye-veleje, az erre illetékesek — mondtuk már a lapban is — arra sem képesek, hogy puszta tényeket, adatokat sorakoztassanak fel Tőkés László igaza mellett. Azóta is ezt a két szót kergetjük, mint macska a farkát a háromszéki kétnapos helyzet- és tényfeltárő beszédek, közlemények, a lakosság hatalmas tömegeinek a szimpótián túlmutató kiállása senkit sem érdekel. Tőkés László ekképpen mintha siketeknek harangozott volna. A román lapok hallgatásit tökéletesen megértem. Sem a helyi lap sőt, még az Evenimentul hallgatása szerint meg sem történt ez a látogatás. Nem hangzott el itt egy közérdeklődésre és a hatarom, a politikai pártok fülének szánt egyetlen szó sem Bukarestben Friedrich König úr tárgyal. Tőkés Lászlóval külön is beszélne, de pechére, az utat Predeálnál elrekeszti kocsija elől a hó. A kisebbség számbeli és értékbeli sorvasztásának gondját elfújják a szelek. Ez van. Kváncsi vagyok viszont, hogy König úrék távozása után előkaparják-e majd a hó alól a háromszéki szövegeket, és leszen-e vitriolos szavuk hozzá? Meglehet, mert Gavra úr már a román etnikai tisztogatásról szövegel, ami történik éppen Háromszéken. No de addig is, amg az üvöltő kórus összeáll, olvassuk el Márton Árpád e tárgykörben közölt írását az Európai Időben, hogy Tőkés püspök úr Háromszéken jártának nyomait ne lepje be a hó. SYLVESTER LAJOS I Házi betegápolás öreg és beteg társadalomban élünk — derült ki, miután a leszorított rendszerből felszabadulni készülő energiák szembe találták magukat a szomorú valósággal S mivel a társadalom értéket termelő része is a felpuffadt alultápláltság jeleit mutatja, az igazi betegekre, a magatehetetlenekre, a segítség nélküliekre vagy éppen a betegek családjaira talán még kevesebben gondolnak. Talán ezért is válnak olyan fontossá azok a kezdeményezések, amelyek az ilyen területen jól bevált nyugati módszerek meghonosítása által próbálnak segíteni a rászorulókon. E hét közepén védett Sepsiszentgyörgyön az a nyolc fiatal, akik a megyei Vöröskereszt égisze alatt egy, nálunk fele még egyedülálló három hónapos tanfolyamon a házi betegápolást sajátították el. Sokan tudják, hogy nem új dologról van szó, hiszen a mindenről gondoskodó állam bácsi „fellépte“ előtt, főként az egyház támogatásával, egyebek mellett ez is egy természetes dolog volt. De a Svájcból érkező Margrit Bősei asszony és hazai segítői, Barna Janka illetve a megyei Vöröskereszt által kidolgozott kísérleti program, azt hiszem, mégis megérdemli a különleges elismerést. A vendég és házigazdái több hónapig járták a családokat, betegeket és, az „élő“ viszonyokat tanulmányozva, álltották össze harmincöt oldalas kísérleti programjukat. Hogy olyan módszereket, anyagokat, teszteket, egyszóval lehetőséget tegyenek az érdeklődők asztalra, amelyek a látszólag egyszerű, hétköznapi, de a megfelelő szaktudással könnyebben és hatékonyabban elvégezhető munkát a hivatás szintjére emelik. Az első (kísérleti) évfolyam tehát e hét csütörtökén teszi le képesítő vizsgáját. De ezzel az indulás korántsem biztosított, hiszen a kísérletet nem biztos, hogy általánosítják a szervezeten belül, arról aeim is beszélve, hogy a végzök „alkalmazása“ — ebből a munkából, természetszerűleg, meg szeretnének élni — egyáltalán nem biztosított. A Vöröskeresztnek erre nincs elég anyagi fedezete, s ha vannak is, akik ezt a szolgáltatást meg tudják fizetni, az adminisztráció még mindig fedezetlen. Arról nem is beszélve, hogy az igazán rászorulóknak ingyenes ellátás kellene. Talán a helyi tanácsok tudnának segíteni, kiszorítva egy kis pénzt a társadalombiztosítási költségvetésből. ERENCZ CSABA HA HOMSZEK 2