Háromszék, 1993. március (5. évfolyam, 823-844. szám)

1993-03-18 / 835. szám

MINDEN HAVI KÖZKÖLTSÉGÜNK ZSEBRE MEGY A JÁTÉK Három­szobás lakásban élő négy személyre, 1992—1993 telén, átlagban 4075 lej költség jutott a sepsiszent­györgyi Állomás lakónegyedben, 4525 lej a Szemerja és 4500 lej a Csíki negyedekben. Az Állomás lakónegyed­beliek számára az IAME (villanymo­torgyár), a Szemerja és a Csíki ne­­gyediek részére a közüzemek biztosít­ják a vizet és a fűtést. Az utóbbi időben több tömbházlakó panaszkodott, hogy megszaporodott a­­zok szám­a, akik nem szerepelnek a közköltségnévsoron, de „kiveszik ré­szüket“ a fogyasztásból, s az így ke­letkezett többletfogyasztás díja a lét­számot tisztességesen bevalló szom­szédokat terheli. A jelenség felgön­gyölítése érdekében három sepsi­szentgyörgyi intézménnyel vettük fel a kapcsolatot­: a közüzemekkel, a vá­rosi tanáccsal és a városi rendőrség­gel. Beder Mária, a közüzemek tisztvi­selője arról tájékoztatott, hogy ők a közköltségeket csak lakótársulásokra bontják le, ezek pedig tömbházakra, lépcsőházakra és lakásokra bontják tovább az összeget, a lakások szoba- és személy számának arányában. Gábor Irén, a városi tanács alkal­mazottja elmondta, hogy a még ér­vényben lévő 387/1977-es számú mi­nisztertanácsi határozat szerint köz­költségnek tekintendő a hideg- és me­legvíz-, a gáz-, a villany- és csator­názá­sszolgáltatási, valamint a szemét­­szállítási és a felvonó-üzemeltetési díj. A lakók közül kiválasztott lépcső­­házfelelős vezeti a házkönyvet, lát­­tamozza a harminc napnál huzamo­sabb ideig a lakásból távol maradók kérvényét, és minden hónap husza­dikáig leadja a lépcsőházbeli laká­sokban tartózkodó személyek számát. Helyenként előfordul, hogy a kije­­lentkező visszatértekor nem jelentke­zik vissza a lépcsőhözfelelősnél, s így kevesebb fogyasztást fizet. Daczó Anna, a városi rendőrség tisztviselője aról tájékoztatott, hogy a házkönyv adatai és a tényleges lakó­szám közötti eltérés esetén a házigaz­dát 400—1500 lejnyi pénzbírsággal sújtják, ha az érintett — tényleges fogyasztásuknál többet fizetők — pa­nasza nyomán a körzetfelelős rendőr ellenőrzést tart a lépcsőházban. Da­czó Anna elmondta, hogy ilyen ügy­ben panaszt tenni munkanapokon, minden reggel 8—9 óra között, a 31 10 90-es telefonszám 280-as vagy 288-as mellékállomásán lehet. DOMOKOS PÉTER független napilap KÉZDIVÁSARHELYEN KÖZADAKOZÁSBÓL Tatarozzák a gyermekkórházat A kézdivásárhelyi gyermekosztály kö­zel esik a városi kórházhoz, szintén a Vasút utcában, egy impozáns villában van. A salétrom embermagasságig marta föl az épület vastag falait, s ezért a múlt év októbere óta az osz­tályt tatarozzák. Ahogy illik, először a városi kórház igazgatóját, dr. Boga Olivér főorvost kerestük fel, aki azt mondta, fordul­junk bizalommal dr. Terza Lívia osz­tályvezető főorvoshoz, ő majd elka­lauzol a „birodalmában“. Dr. Terza Lívia gyermekgyógyász főorvos sepsiszentgyörgyi születésű, három kiskorú gyermek (két fiú­ és egy lány) édesanyja, férje Fejér Mik­lós, a csernátoni sertéshizlalda igaz­gatója. Tíz évvel ezelőtt, pontosabban 1983-ban került Kézdivásárhelyre, azóta a gyermekosztályon dolgozik, és két otthona van. Ha jól kiszámí­tanánk, talán a családi és a kórházi „otthona“ közül naponta az utóbbi­ban tölt el több időt. Roppant elfog­lalt asszony. A tavaly dr. Kelemen András nőgyógyásszal egy időben kapta meg, komoly vizsgák után, a főorvosi címet. Amíg a kórház folyosóján rá vára­kozunk, alkalmunk nyílik kissé kö­rülnézni. Nagy a jövés-menés. Egy tucat mesterember, főleg víz- és gáz­szerelő dolgozik a több mint egy év­­­­százados épület renoválásán. Az osztály jelenleg ötven ággyal rendelkezik, az idéntől az ágyak szá­mát tízzel csökkentették. Rövid vára­kozás után feltűnik a folyosón dr. Terza Lívia, a szigorúságáról közis­mert fiatal főorvos. De mihelyt elmo­solyodik, a megértés és a jóság sugár­zik arcáról, tekintetéből. Belépünk az orvosi szobába, ahol először is a ja­vításokról beszélgetünk. — A munkálat megkezdése előtt videokazettára vetettük a penészes, salétromos falakat, hogy a befejezés­kor össze lehessen hasonlítani a múl­tat a jelennel. Pénz és anyagi támo­gatás nélkül vágtunk neki a javítás­nak. Elvünk az volt, hogy segíts ma­gadon, és az Isten is megsegít. A te­raszrész a tavaly nyáron úgy nézett ki, hogy már nem lehetett tétlenül nézni. Kint már egy hete nem esett (folytatása a 1. oldalon) --------------------- Máról holnapra ----------­„MINTHA“ ÉLET A társnemzet fogalmát Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetségének elnöke is „körüljárja“ a Duray-féle, tulajdonképpen nem új, de felerősített kihívás kapcsán. Felerősített kihívás, mert pártkongresszuson (az Együtt­élés IV. Országos Fórumán) mondja el. Csoóri Sándor: Olyan változások történnek a világ­ban, amelyek tükröződéseként jött létre a társnemzet fo­galma. Mert, mondjuk, ha több nemzet tárgyalt volna ró­la, akkor már rég bekerült volna a szerződésekbe. Miu­tán nincsenek ilyen békeszerződések, vagy legalábbis ed­dig nem volt, azok, akik megélik, s alulról élik át ezt a sorsot, akik mindennapi gondként és üldözésként­ élik meg, miért ne vethessék föl ? El tudom képzelni, hogy ha a strasbourgi parlamentben vagy pedig egy új béke­szerződési konferencián ezekről szó esik, akkor Duray Miklós ezt nem hozza szóba, de miután nem volt béke­­konferencia, szinte törvényszerű, hogy ő szóba hozza. Ezt az igényt, a történelemnek ezt az akarását nagyon-nagyon emberi igénynek érzem. A kisebbségiek, azok „mintha életet“ élnek. Nem is veszik észre talán ezt. Ez a „mint­ha élet" azt jelenti, mintha hazájuk volna — és nincsen. Legfeljebb otthonuk. Mintha közgazdaságtanuk volna, de nincsen, csak néha valami töredék ebből. Mintha iskola­­politikájuk, oktatáspolitikájuk volna, de nincsen. Mintha az lenne... Ezt a „mintha életet­“ éli meg az ember be­lülről. És nem csodálkozom, ha ezek miatt a mélylélek­tani dolgok kerülnek előtérbe, hiszen ebben a térségben csupa sérült nép, csupa sérült nemzet alakítja történelmét. És ezek miatt a „minthája“ miatt még külön szenvedhetnek és szenvednek az emberek. Ezt természetes, hogy valami­kor meg kell szüntetni. És efelé halad a világ. Dobos László: Úgy érzem, nyilván nemcsak én, ha­nem­ sokan, hogy a nemzetiségi kérdés felértékelődik és felértékelődött. Hogy mit lehet gyakorlatilag tenni? Sok­szor mondtam ugyanezt: nyíltan — és most már a Szlo­vák Köztársaság nyilvánossága előtt, a szlovák politika, a parlament előtt — mindent, amit gondolunk, írunk, gon­dot, bajt, a legszélesebb nyilvánosság előtt mondjuk és tegyünk. És sokszor mondani ugyanazt. Sokszor elmenni ugyanarra a helyre. Valahol meggyőzni a kételkedőket, és valahol száműzni a bizalmatlanságot, mert mindennek a hátterében egy hatalmas méretű bizalmatlanság van. (Ri­porter: — Kaptak-e visszajelzést arra, hogy magukat ki­nevezik társnemzetnek?) — Nem, nem kaptunk. Ez egy új fogalom, és én a magam részéről ezt úgy értelmezem, hogy ez az egyenrangú partnerségnek a fedőszava vagy a metaforája, egy költői kifejezése, mert a hangsúly az az egyenrangúságon van. Ennek az értelmét, a megfejté­sét a magam számára én az egyenrangúságra épülő vi­szonyként képzelem el. Bölcs József: Együtt élni szeretnénk — de nem min­denáron. Itt állunk most a komáromi hídnál, ami alatt a nemzetet elválasztó Duna folyik. Mi nem akartuk ezt a különélést, és menet közben állandóan próbálgattuk az együttélés lehetőségeit. Most már az új szlovák államban. Idáig ez a hetven esztendő alatt nem sikerült. Most a IV. Együttélési Kongresszus után talán nyílik valami remény, hogy az együttélés lehetőségeit megtaláljuk. Próbáljuk a területi autonómia, illetve a személyi autonómia különbö­ző változatait megvalósítani, amire most újra némi re­ménysugár nyílik. (Riporter: — Ez lenne a végső meg­oldás ?) — Azt hiszem, hogy nem ez a végső megoldás... SYLVESTER LAJOS SEPSISZENTGYÖRGY 1993. MÁRCIUS 18 835. SZÁM Szabadás­usitasban 20 LEJ Előfizetőknek 15 LEJ CSÜTÖRTÖK Milyen a koszorú? (KOVÁCS LÁSZLÓ ATTILA felvétele) EGY SEPSISZENTGYÖRGYI ANYA SZEGEDEN SZÜLTE MEG NEGYEDIK GYERMEKÉT Március elején a gyermeküket áru­ba bocsátó, róluk lemondó erdélyi a­­nyák után kutatva a szegedi női kli­nikán két asszonyt talált a Magyar Nemzet riportere. Egyik közülük sep­siszentgyörgyi volt, s D. E.-nek hívták. A Magyar Nemzet március 6-i szá­mában közölt (Egy erdélyi csecsemő­ért több ezer dollárt adnak — mond­ják a nővérek felcímű, Remélem, a szegedi botrány után törvényt hoznak című) riportban Halász Miklós elbe­szélget D. E.-vel. „— Ártatlan vagyok, én nem akar­tam eladni a gyermekemet. Itt hal­lottam a klinikán, hogy tíz nő mit tett. De mi nem vagyunk olyanok. — Miért jött Szegedre? — Pestről hívott az unokahúgom. Ő ajánlotta, szerez állást a főváros­ban. Egy napig utaztam otthonról, s mikor Szegedre értem, megrohantak a szülési fájdalmak. — Áldott állapotban indult el mun­kát keresni? — A kétségbeesés vitt rá. Elvált asszony vagyok, három gyereket ne­velek, és engem is az apám tart el, nincs állásom. Mivel a kétéves kisfia­(INCZE) (folytatása a 8. oldalon) KOVÁSZNA MEGYE KOVÁSZNA MEGYE EGÉSZSÉGÜGYI TANÁCSA ÉS BETEGSÉGMEGELŐZŐ RENDŐRSÉGI FELÜGYELŐSÉGE FELHÍVÁS Tekintettel arra, hogy Bárót város ivóvíztisztító berendezésénél munká­latok folynak, felhívjuk Bárót város lakóit, akik vezetékes vizet használ­nak, hogy ivóvíznek csak felforralt és lehűtött vizet fogyasszanak az eset­leges fertőzések és betegségek elkerülése végett. Ugyanakkor felszólítjuk Erdőfüle, Bardóc, Száldobos és Olasztelek la­kóit, hogy a Kormos vizébe és környékére ne engedjenek szennyvizet, trá­gyalevet, és ne dobjanak szemetet, mert ez a víz szolgáltatja Bárót város ivóvízszükségletét. A FÜRDŐ VIDÉKÉN ,­­jabb két gaz­dakör alakult Szárazajtán a ’89-es események után több mint három évig nem volt érdekképviseleti szervezete a gazdáknak. S mert a közelgő ta­vaszi munkálatokkal kapcsolatos gondok egyre tornyosulnak, 1993. március 11-én megalakult a szá­­razajtai származású, hajdani gaz­­dasági előadó, Németh András nevét viselő gazdakör. Már az alakuló ülésen 44-en iratkoztak fel alapító tagként, egyúttal megvá­lasztották a vezetőtanácsot Ennek elnöke Incze Jenő, alelnökei Incze Lajos és Péter Attila, jegyzője Székely Zoltán Csaba, a vezetőta­nács tagja Gróza Jenő. Baráton ugyan még az új de­mokrácia kezdetén alakult egy gazdakör, de mert többen úgy érez­ték, hogy ez­ nem működött-működik az elvárások szintjén, ugyancsak március 11-én, 22­ alapító taggal megalakították az Ezüstkalász ne­vet viselő gazdaszervezetet mely­nek elnöke Ráduly Tamás városi tanácsos, alelnökei Nagy István és Kerekes Péter, jegyzője Szabó József, pénztárosa Medgyesi Sán­dor, miNKOI

Next