Háromszék, 1993. március (5. évfolyam, 823-844. szám)

1993-03-12 / 831. szám

Március 15. Háromszéken Sepsiszentgy­öör­gy­ön A március 15-i ünnepség 13 órakor veszi kezdetét. Az iskolák ekkor ko­szorúkat helyeznek el a vártemplomi temetőben és a parkbéli emlékmű­nél (Székely Mikó Kollégium), a sze­­merjai temetőben, a Váradi—Bartfalis emlékműnél (Váradi József Általános Iskola), a Lábasház emléktáblájánál (a Váradi—Bartalis Alapítvány), a Nicolae Bălcescu—Gábor Áron szo­bornál (Csíki negyedi 7-es számú Ál­talános Iskola). 15.30 órakor a központi parkban és az RMDSZ székháza előtt tömegün­nepély kezdődik. Ennek keretében megkoszorúzzák az 1848-as parki em­lékművet (a szervezők minden ko­szorúzni óhajtót a színház előcsarno­kában várnak 15.15 órára). Az ünnep­séget a városi RMDSZ-választmány képviselője nyitja meg. Utána a rétyi fúvószenekar, a László Attila vezette kórusok és a közönség eljátssza-el­­énekli a Gábor Áron rézágyúja... kezdetű dalt. Ezt követően ünnepi be­szédet tart Magyari Lajos szenátor, majd felcsendül a Magyarok Világ­szövetségének himnusza, elhangzik Petőfi Sándor Nemzeti dal és Ady Endre A tűz márciusa című verse, a kórus 48-as nótákat énekel, s követ­kezik a Szózat. Incze Sándor esperes bibliai igét olvas fel, a résztvevők el­­imádkozzák a miatyánkat, a zenekar, a kórus és a közönség végül himnu­szokat énekel. Kezdi­vásárhelyen Március 13-án, szombaton a Bod Péter Tanítóképző tanárai és diákjai a Nyergestetőn koszorúzzák meg a közös sírt, vasárnap a Gábor Áron Szakközépiskola közössége Bereckben emlékezik a nagy szabadsághősre, hét­főn pedig a Nagy Mózes Gimnázium az eresztevényi síremléknél helyez el koszorút. Március 14-én, vasárnap 12 órakor a kézdivásárhelyi múzeumban meg­nyílik a helybeli képzőművészek március 15-ét köszöntő hagyományos tárlata. Kiállít Kosztándi Jenő, Kosz­­tándi Katalin, Vetró András, Vetró Bodoni Zsuzsa, Sárosi Csaba és Var­gha Mihály. Március 15-én Kézdivásárhely ipari egységei, intézményei és iskolái az eddigi hagyományokhoz híven a fő­téri Gábor Áron téren ünneplik meg március 15-ét. A felvonulás az előző években kialakult rend szerint törté­nik, amelyről az érdekelteket külön értesítik. Az ünnepség fél 12-kor ko­szorúzással kezdődik. Az egyházak dalárdái is jelen lesznek. Az ünnepi műsor 12 órakor kezdődik, és 13 órá­ig tart Meghívott Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, aki beszé­det mond, Gazda Zoltán sepsiszent­györgyi színművész pedig szaval. U­­tána a római katolikus és református egyházak képviselői szólnak az egy­begyűltekhez. A téren lezajló ünnep­ség után a művelődési ház nagyter­mében a Bod Péter Tanítóképző és a Nagy Mózes Gimnázium diákjai ün­nepi műsorral köszöntik március 15-ét­. Lapzártáig Felsőháromszék falvai közül Bereck, Martonos, Csernáton, Ozsdola, Torja és Bélafalva jelezte részvételét a Gábor Áron téri ünnep­ségen. BÁRÓT Akárcsak az előző években, idén is az egyházak, az iskola és az RMDSZ közös szervezésében kerül sor a ma­gyar szabadságharc kirobbanása év­fordulójának megünneplésére. Vasárnap, március 14-én —­a szentmi­se és az istentiszteletek­ bezártakor — déli 12 órakor gyülekező a Diák­dombon, ahonnan a Zathureczky-te­metőbe vonulnak az ünneplők, és megkoszorúzzák dr. Simonfy Sámuel volt tábori orvos és a Zathureczky család sírját. Hétfőn, március 15-én déli fél egykor kezdődik a baróti római ka­tolikus műemlék templomban a Baróti Szabó Dávid Középiskola és a Gaál (BE.­I , (folytatása a 2. oldalon) Erdővidéken Kovásznál­ 15 óra 30 perckor — jó idő esetén a szabadtéri színpadon, rossz idő esetén a városi klubban — kerül sor egy ó­­rás ünnepi műsorra. A március idu­sára emlékeztető beszéd után a Kö­rösi Csom­a Sándor Iskola és a mű­velődési ház csoportja, valamint a református egyház ifjúsági kórusa, lép közönség elé. (DSVAI). ----------------------Máról holnapra -----------­NEM SZŐRMENTÉN A Duna Televízió Közép-európai magazin című mű­sorának legmeggondolkoztatóbb mozzanata, a legna­­gyobb kihívás Duray Miklósnál a szlovákiai Együtt­élés mozgalom reprezentánsai előtt elmondott beszédé­nek kommentárokkal megtűzdelt műsorba illesztése volt. Az önálló Szlovákia megteremtése az ott élő magyar­ság önmeghatározásának, a szlovákokhoz és a szlovák államhoz való viszonyának más dimenziókat adott. Egy­részt: a felvidéki magyarok számaránya húsz százalék fölé ugrott, másrészt: az időben visszább nyúló és mé­lyebb cseh demokrácia a különválással a szlovák—ma­gyar viszonyra már nem hat mérséklően, és emiatt­ (is) előáll az a groteszk helyzet­, hogy — az európai integrá­ciós folyamatokkal ellentétben — a szlovák nacionaliz­mus vérmesen elfogult és öntelt tobzódásának politi­kai kurjongatása és jogsértő cselekedetei töltik ki a te­ret. Duray az új helyzetben egy geológus — ez tulaj­donképpen a civil foglalkozása — szakszerűségével vizsgálja át nemcsak a múló (politikai) felszíni formá­kat, hanem elsősorban a társadalmi mozgás mélységei­ben lezajló folyamatokat. Mielőtt beszédéből kiemel­nénk jellemző részeket, jegyezzük meg, hogy ha ez Ro­mániában hangzik el, parlamentünket a Tőkés püspök úr fogyó magyarságról elmondott szövegénél is jobban megrázza, olyannyira, hogy talán le is szakad az egy­séges, nagyromán gondolat fölé emelt (ál)mennyezet. Duray azt mondja ugyanis: Az elmúlt negyven év alatt ahhoz szoktunk hozzá, hogy, úgymond, szőrmentén próbáljunk helyet fészkelni magunknak, kikönyökölni posztokat és pozíciókat. Ettől a gondolkodásmódtól és magatartásformáktól nehéz megszabadulni. Ma azt kell tudatosítanunk, hogy az el­múlt évtizedek kompromisszumokkal tele próbálkozásai a kisebbségi jogok biztosításában nem vezettek sikerre. És az utolsó három év hasonló erőfeszítései, a többpárt­­rendszeri feltételek között, ugyancsak eredménytelenek maradtak. Sorsunk alakulása ma is a többségiek jó vagy rossz szándékától függ. Az adott új helyzetben, a­­mikor a szlovák nemzet élni tudott önrendelkezési jo­gával, az eddigi törekvésektől eltérő és a kölcsönössé­gen alapuló megoldás elfogadtatását kell kérni tudnunk. * Meg kell teremteni az intézményesített egyenrangúsá­gunkat a többségi nemzettel. Hogyan kell értelmezni ezt a viszonyt? Politikailag, illetve jogilag meghatároz­ható keretek között. Egyenrangú, partneri közösségben élni egy másik nemzettel vagy nemzetrésszel, társnem­zeti viszonyt alakítani ki közöttük. A hagyományos kul­turális jellemzőket, a történelmi múlt összetartó erejét, amely a nemzetrészt az anyanemzettel összekapcsolja, ez nem kérdőjelezi meg. A nemzetet államhatároktól függetlenül tekintjük egyetemesnek. A történelmileg és kulturálisan egyetemes nemzetnek az anyaországon kí­vül élő része olyan nemzeti közösségnek tekinthető, amelynek élete egy más nemzet mindennapi életéhez fűződik. Főleg abban az esetben érvényes ez, ha egy nemzetrésznek, nemzeti közösségnek van saját település­­szerkezete és önálló társadalmi-politikai struktúrája. Nekünk van. A következő részek közléséig, Csoóri Sándor idevá­gó kommentárjáig tartsunk gondolkodási szünetet. Mert van ebben az Együttélés IV. Kongresszusán elmondott beszédben, amin elgondolkozni. SYLVESTER LAJOS SEPSISZEN­TGYORG1 1993. MÁRCIUS 12. 831. SZÁM Lzabadár­usilasban 20 LEJ Előfizetőknek 13 LEJ A KÜSZÖBÖN ÁLLÓ MEZOGAZDASÁGI MUNKÁLATOKRA SZERZŐDÉSEK (IS) KÖTTETNEK! Az eddigi, nem a legjobb tapaszta­latokból tanulva, a sok-sok felesleges rohangálás, idegesség, értelmetlen ci­­vakodás megszűntéért, az ügyintézés valamelyes, normális mederbe való te­reléséért a baráti mezőgépészeti ál­­lomás — AGROMEC Rt. — rendezni kívánja viszonyát a vidék termelőivel. Az idén tavasztól a különféle — ta­vaszi, nyári, őszi — mezőgazdasági munkálatok elvégzésére szerződések köttetnek a munkáltatókkal, vagyis a termelőkkel, magánemberekkel és tár­sulásokkal egyaránt. E szerződések szerint — tudtuk meg Egyed Béla és Szilágyi B. Gábor mérnököktől, a ba­róti mezőgépészeti állomás igazgató­jától, iletve főmérnökétől — az illető részleg mezőgépésze kötelezi magát, hogy a szerződésbe foglalt bizonyos földterület bizonyos munkafázisát a törvényes munkadíj fejében és a fe­lek által rögzített időpontban elvégzi. Az okmány aláírásakor a megrende­lőnek ki kell fizetnie a leszerződött munkálat(ok) értékének 20 százalékát, melyet a mezőgépészeti állomás kizá­rólag csak pótalkatrészek és üzem­anyag vásárlására, illetőleg a gépek folyamatos karbantartására fordít. Ab­ban az esetben, ha a termelő a már leszerződött munkálato(ka)t mégsem a szerződő mezőgépészekkel végezteti el, a már kifizetett 20 százalékos elő­leg elvész, a termelő nem kapja azt vissza. Ha pedig a munkálat elvég­zése a mezőgépészeti állomás hibájá­ból vagy más, gátoló körülmények miatt elmarad, a részlegek vezetői azt a felek közös megállapodásával újraütemezik. A munkálatokra szerződést kötő termelők minden körülmény között előnyt élveznek azokkal szemben, a­­kik ezt nem tették meg — áll a szer­ződés űrlapján. BENKŐ LEVENTE EBÉDET A GYERMEKEKNEK „Sajnos, hogy így van, így kaptuk el a demokráciát...“ — mondta az e­­gyik nagymama, miközben a Csíki ne­gyedi iskola előterében unokái ebéd­jére várakozott. Talán hihetetlen az, hogy Európa (igaz, keletii) szívében a betevő falat gondja varázsol ráncokat felnőtt és gyermek homlokára. Az iskola előte­rében közel félszáz gyermek és né­hány felnőtt várakozott a „mikós“ szekérre. Itt ugyanis, megfelelő ét­­­kezde hiányában, így tudták megol­dani annak az ebédnek a porciózását, amelyet az illyefalvi KIDA alapít­vány révén a svájci HEKS segélyszer­vezet juttat a rászorulóknak. Ko­­vászna megye immár, öt városában közel 800 iskoláskorú gyermeknek csillan fel a szeme a gőzölgő „csoda“ láttán. Fekécs Károly, az iskola igazgató­ja, a KIDA megbízottja, kérdésemre az akció felfutását meséli: — Már '90-ben, az illyefalvi refor­mátus egyház kezdeményezésére kez­dődött el minden, amikor elmeséltem. FERENCZ CSABA (folytatása a 1. oldalon) I Behavazott nagymamák (ALBERT LEVENTE felvétele)

Next