Háromszék, 1993. június (5. évfolyam, 886-907. szám)

1993-06-01 / 886. szám

­Kedves gyermekek! Az idén úgy történt, hogy a „pi­ros pünkösd“ napja, na meg a vilá­gon­­ immár mindenhol otthonos gyermeknap — vagyis június else­je — nagyon közel esett egymáshoz a naptárban. Ezért a mai Csodama­lom egy kicsit pünkösdi, egy kicsit gyermeknapi, de mindkettő együtt. Vidám ünnepeket kívánunk/ A CSODAMALOM SZERKESZTŐI A piros pünkösd „A városhoz közel fekszik a magyar nép ajkán Szenterzsébethnek nevezett falu... Tudjuk, hogy erre a helyre pünkösd másnapján a városból igen jámbor, de egyúttal vidám hívő sereg szent zarándoklatát szokták vezetni. A falusi nép ugyanis, ősi szokás szerint, a pünkösdi napokra királyt szokott vá­lasztani, akit a nép nyelvén Pünkösdi Királynak vagy Ideiglenes Királynak neveznek. Nemegyszer úgy jönnek i­­de össze, hogy az Istentiszteleten való közöss részvétel helyett is táncra és ugrándozásra özönlenek...” (BEL MÁTYÁS, 1736.) MAGYAR NÉPMESE A pap meg a cigány Hol volt, hol nem volt, de volt egyszer egy szegény ci­gány. Mikor nem volt már semmi ennivalója, elment a pap­hoz. — Segítsen rajtam, tisztelendő uram, ezért ilten halok! — Dolgozz, cigány — felelt a pap —, aztán lesz majd ennivalód. A cigány elment, de bizony nemsokára megint csak beállított a paphoz. — Segítsen rajtam, tisztelendő uram, mert idén halok! — Majd segít az isten, cigány — felelt a pap. — Csak menj el szépen, majd ad az ennivalót! A szegény cigány szom­orúan hazament. Volt pedig a papnak három szép tehene. Ha a csordával mentek, mindig a cigány udvarán kellett átmenniük’, mert a cigány háza éppen a falu végén, az úton keresztbe feküdt. A cigány udvara szép gyepes volt. Mikor a pap tehenei arra mentek, ott, az udvaron, elkezdtek legelni. No hiszen kiszaladt a cigány minden rajkójával megfogta a szép há­rom tehenet, aztán bekötötte az istállóba. A pap meg várta este a teheneket, de biz azok nem jöttek. Kereste hát az egész faluban, írig végre a cigánynál megtalálta. — Hé, cigány, hogyan került ide ez a három tehén? — Jaj, tisztelendő uram, ezeket az isten adta! — De, cigány, ezek az én teheneim! Ide velük! — Nem lehet, tisztelendő uram, hisz maga mondta, hogy majd ad az isten. Ezeket az isten adta. Én vissza nem adhatom. Sokat pereltek. Végül is abban egyeztek meg, hogy amelyikük előbb kíván a másiknak jó reggelt, azé legyen a három szép tehén. Jól van! A pap hazament, a cigány pedig szép csende­sen utánasompolygott. Mikor a pap bement a házába, a ci­gány felmászott arra a fára, amelyik a pap ablaka előtt állt Meg is halt rajta. Reggel jó korán felkelt a pap. De hiába, mert alighogy kinyitotta az ablakát, a cigány már elkezdett k­iabálni. — Jó reggelt, tisztelendő uram," jó reggelt, jó reggelt! — Hát te mit keresel ott azon a fán, mi? — Jaj, tisztelendő uraim­, itt háltam én ezen, hogy’ én kívánhassak előbb jó reggelt! így aztán a szegény cigányé lett a szép három tehén, a pap meg semmit sem kapott. t:2. 1. PETŐFI SÁNDOR INTÉSE EGY KEDVES KUTYÁHOZ Az idézetet a középső E betűtől kezd­ve, lóugrásokkal haladva kapod meg. * 2. FÉNYES KÉRDÉS Melyiket használták régen, és melyi­ket használjuk ma? Rakd időrendi sor­rendbe a képen látható lámpákat, fényt adó tárgyakat/ Az oldalt szerkesztette: FERENCZ CSABA ZSIGMOND GYŐZŐ MÉSZELY JÓZSEF K­A­R­P­N­E­­­L­T­B­S­G­Y­H­I­­ N­O F­R­Q G­Y­Z­u­T­z­A­T­Z­J­0 A­E­R­p L Mw NE­D #U­­­E­Q­R­V­C­U­L­T 1 S­B­C 1­0­M­L­G­K­z­S­K­L­A­D­M­J­Y­T­M­S­J­P­X­E­D­Y 1 l 1)03 júniu­c­­. A pünkösdi kocsis meg a lova Nagyapó is gyerek volt még, mikor régente a somogyi gyerekek egyik ked­ves pünkösdi játékukat játszották. Erre a játékra tanítanak meg most titeket. Úgy kezdték, hogy először is virágá­gyat ültettek. Szemben egymással két hosszú sorban. Beléje egy-egy kis fiút, kis leányt állítottak pünkösdi rózsának. A két rózsaágy között szép széles út maradt. Ez volt a kocsi útja s ezt szeg­te be két oldalt mindig pár lépésnyire egy írástól a két sor virág. Aztán jó erős spárgával befogták az egyik gyere­ket, mondjuk, a Jancsit lónak. A má­­si­kt teszem a Karcsi, lett a kocsisa Karcsi kocsisnak úgy kellett lovát a két virágágy között elhajtania, hogy a ficánkoló ló kárt ne tehessen a pün­kösdi rózsákban. Ha észrevette, hogy lova az egyik rózsa felé a­kar kapni vagy ugrani erős kézzel fogta a gyep­lőt, s visszatartotta. A ló, persze, meg nem állhatott soha, mert kocsija szün­telen hajtotta, és csak úgy futtában ka­pott egy-egy virág felé. A virág meg igaz, hogy helyiből el nem mozdulha­tott, de úgy hajladozott, hogy a ló meg ne érinthesse. Ha a ló, közülük a Jancsi, meg tu­dott érinteni vagy ütni egy virágot, például a Pista gyereket, akkor az ügyetlen kocsis, a Karcsi beállott Pista helyibe virágnak. Jancsiból kocsis, Pis­tából íz­eg ló lett és így ment tovább a játék De ha a kocsis úgy tudta haj­tani lovát, hogy az nem taposott el egy pünkösdi rózsát sem, kocsis maradt és azt választotta ki új lónak a gyerekek közül, akit akart. Egy lovat addig kel­lett hajtania, amíg a többiek egyszer elénekelték a nótát. Ha közben már megfutotta útját és a nóta még mindig tartott, az utolsó virág után megfordí­totta lovát és visszahajtott a soron. Ha meg nem hajtott végig egy nóta alatt, újrakezdték a dalolást. No, gyerekek, egy játék, egy nóta. Próbáljátok ö­eg. Biztosan ti is úgy fogtok­ mulatni vele, mint nagyapáék. Ez az énekelnivaló. (népi gyermekjáték Lajtha László és Molnár Imre gyűjteményéből) CHARLES VILDRAC Malan­dzsán­ és Csacsonga A smaragd sziget közepén állott egy csodás mióta, gazdája: Halandzsát király és bájos neje: Csacsonga. E palotában emelet sincs, de lépcsőház, az van benne, ám a lépcsőház a pincegádorba vitt le és nyílt a nádit étterembe. Ó! Hal-a-lk hal.a-la-lan-dzsir csalalandzsár és hacsonya! A királyi nagy étteremben volt hely foxtrottra, tanodra ... Széknek, asztalnak nyoma sincs ott. S még a kredenc is apróka. S ebben az apróka kredencben nincs, csak egy csorba sótartó, három dugó, két fogpiszkáló s egy pici kék üvegkorsó. A korsóban — se bor, se sör... csak egy piros pamutfonál, pamut alatt — egy mogyoró, ott száradt már négy éve tán. Szent Halandzsái­ nagy ünnepére a jó királyné. Csacsonga a mogyorót, ünnepi díszben, a király elé tálalja. A király kirántja nagy kardját, hogy a mogyorót hátfelé vágja, megkínálja feleségét, s igyanak rá ribizkebori szent Halandzsár ünnepnapjára. Tamkó Sirató Károly fordítása­ ­ A JfA J0J' - I & : ■ ‹‡—. \ •. '"é III» Uf' ; */ r-J ■: fi :m A'-,.-." ‚"l !; ÍU *‚L. CSODAPOSTA Lehet hogy­ éppen vízi járműre bíz­zátok leveleiteket, és elázik, mielőtt a „malomba” jutna, mert címünkre egyre kevesebb folyik be. Azért vannak ré­­gi barátaink, mint például Bicsi Réka Hídvégről, aki akkor is elküldi meg­fejtéseit, ha nem harangozunk be a­­jándékozást, így önmagát ajándékozza meg azzal a tudással és azzal a siker­élménnyel, amit legutóbb is a kisisko­­lások anyanyelvi vetélkedőjének meg­oldásai révén szerzett. Dicséret érte, na meg a majszoló nyuszis rajzért. Egy másik levél visszajelzésként ér­kezett Simon Adéltól, aki a múltkori Csodamalomban Balázs Árpád tollá­ból közölt Szeszélyes zenei jegyzetre reagál. Idézzük: „Nagy érdemet még nem szereztem, hölgy még nem vagyok, de azért a szaxofon számomra már nem ismeretlen. Szaxofon szakot végeztem a Népművészeti Iskolában, és jelenleg Cserkész Béla tanítványa vagyok. Bí­­zom abban, hogy a jövőben utcáinkon parádézó 600 tag között már hölgy is képviseli nemzetünket. Simon Adél: 13 éves, Székely Mikó Kollégium.” Kö­szönjük a helyesbítést, és a megjegy­zést továbbítjuk majd vendégéld­­ünk (magyarországi) szerzőjének. Leveleitekre pedig nagy szükségünk van. A CSODAMALOM SZERKESZTŐI N­A KOM SZ­EK 5

Next