Háromszék, 1993. június (5. évfolyam, 886-907. szám)

1993-06-26 / 905. szám

ATTILA HÓDÍTANI KÉSZÜL Még messze a premier, de máris ak. kora az érdeklődés, hogy a tervezett négy előadást újabb tizenkettővel tol­dották meg. Sikert kovácsolnak a Mar- git-szigeten. A Szabadtéri Színpadon augusztus 20-án mutatják be Szörényi Levente új rockoperáját. A címe: Atti­la Isten kardja. — Minek köszönhető ez a nagy vá­rakozás? — kérdezte az MTI-Press munkatársa Koltay Gábor rendezőtől. — Az István, a király után szinte természetes, hogy ez a bemutató is fel­keltette a közönség érdeklődését. Be­vált az is, hogy a közönséget megsza­vaztattuk a szereposztásról, a válaszok majdnem egybeestek a mi elképzelése­inkkel. — Attila, a hunok királya ellentmon­dásos személyiség. Ki volt az Isten ostora tulajdonképpen? Barbár hódító vagy zseniális államférfi? — Szörényi Levente ezúttal is rend­kívül kiterjedt és alapos kutatómun­kával készült az Attila megírására — válaszolja Koltay Gábor. — Most is Ncmeskürty István tanácsai, útmutatás sái segítették ebben a hatalmas és ké­nyes munkában. Magam is kezdettől fogva részt vettem az előkészületek­ben. ám közben nemcsak hiteles for­rásokra. hanem legendákra és megvá­laszolatlan kérdések sokaságára is buk­kantam. Az elmúlt évtizedek történe­lemoktatása is hibás abban, hogv ke­veset tudunk Attiláról, a hunokról. At­tilát ijesztő ősbarbár hódítónak kép­zeljük el, aki leigázta a fél világot. Nos, a rendelkezésünkre álló történel­mi adatok szerint a valóság más, több, mint ansi a köztudatban él. Nemeskür- ty tanár úr A bibliai örökség című ér­tékes és szép könyvében mélyértelmű- en elemzi a hun-magyar eredetmítosz kérdésiéit, s ezzel nagy segítséget nyúj­tott a rockopera szellemiségének kiala­kításához. A könyv elgondolkodtató megállapításainak egyike hogy jólle­het a krónikák írói — Anonvrrustól Kézai Simonig és Thúróczy Jánostól Pietro Ronzanáig — a megrendelő ural­kodók szája íze szerint beszélték el és alakították az eséményeket. a hun-ma­gyár rokonság mindegyikben szinte azonos formában nyer hangsúlyt. — Mindezek ellenére bizonyára vitá­kat kelt a darab történelemfelfogása. — Egy rockopera, bármilyen fontos gondolatokat is hordoz, természetesen nem vál.alkozhat vitatott históriai problémák eldöntésére. Arra azonban igen, hogy a ma embere számára is érvényes tanulságokat fogalmazzon meg. Történelmi tény, hogy ^Attila vé­res hódításai egy grandiózus célt szol­gáltak: azt, hogy a kínai Nagy Faltól a Rajnáig hatalmas és egységes világ- birodalmat hozzon létre. Kitűnik a for­rásokból az is, hogy a hunok tartósan a Kárpát-rr edencében. hazánk terüle­tén telepedtek meg. De az is, bogv eb­ben a megálmodott hatalmas biroda­lomban az egyes népek, népcsopor­tok megőrizhették volna hagyományai­kat, kultúrájukat, és együtt fejlődhet­tek volna egy dinamikus gazdasági, ke­reskedelmi és kulturális kapcsolat- rendszerben. Ez volt Attila nagy álma. amely korai és váratlan halála miatt nem valósulhatott meg. Nem nehéz fel­ismerni ezen gondolatok időszerűségét napjainkban, amikor az egységes Eu­rópa megteremtésén fáradozunk. Nein kétséges, hogy az Attila — az István, a királyhoz hasonlóan — parázs vitá­kat fog kiváltani történelmünkről, kül­detéstudatunkról és sok más olyan kér­désről. amelyről az elmúlt évtizedek­ben nemigen lehetett szólni. — Beszéljünk ezután magáról a pro­dukcióról. — Mindig is vonzódtam a nagy to­re .egeket mozgató, látványos előadások­hoz. Jó néhány ilyen előadást mái- ren­deztem is, de úgy érzem, hogy az Atti­la mindezeknél jóvá] nagyobb kihívást jelent. A grandiózus díszletek között több száz táncos, kaszkadőr és statiszta működik közre, szolgálva a látványt. Kivételes élményt nyújtanak majd a korhű jelmezek. A címszerepet Vikidül Gyula alakítja. Partnerei között van Varga Miklós, Sasvári Sándor, Nagv Feró, Kovács Kati Kováts Kriszta, Se­bestyén Márta, Begányi Ferenc és Da- róczi Tamás. Már dolgozunk a zenei felvételeken, mert szeretnénk, hogy a bemutató idején megjelenjen a rocko­pera háromlemezes, díszes albuma, dupla kazettája és CD-lemeze is. garai tamás (Napló) A Szörényi Levente és Lezsák Sándor szerzőpá­ros augusztusban mutatja be a közönségnek a? álta­luk megálmodott Attilát. A sajtóban eddig megje­lentekből sejteni lehet, hogy — szerintük — a hu­nok királya nem való miféle barbár horda, hanem a kor színvonalán álló, művelt nép élén lovagolt be Európába. Ez a beállítás egyeseket meglephet, má­sokat megmosolyogtathat, ami az elmú.t két évszá­zad történelemhamisitásainak és az ebből követke­ző tájékozatlanságnak tudható 'be. Megint mások aktuálpolitikai szándékokat vélhetnek fölfedezni mögötte — és ez akár igaz is lehet —, amennyiben annak számít a por letörlése az ősök képmásáról. A rockopera tehát egy időszerű történettudományos kérdést feszeget. Ahogy azt. Padányi Viktor már fölvetette, jelleg­zetesen ,,nyugat-európai” és XIX. századi történet­szemléletünk rosszul értesült, s mintha igazságta­lan és helytelen lenire az ókori és középkori lovas­civilizációkkal szemben, aminek következtében az európai ókorszemlélet felemás és egyoldalú. Az eu­rópai értékelés a lovaséletformát mindenkor civili­zációs foknak (mégpedig a.acsony foknak) snem civilizációs tormának tekintette. Alighanem az is­meretek (és ami esetünkben ezzel gyakorlatilag azonos: a monumentális építészeti emlékek) hiá­nya miatt. Ez a felületes értékelés nem vesz' tudo­mást többek között a lovastársadalmak zenei, sző­nyegszövő, öltözködési, közlekedési, fegyverkészi- tési, mese-, tánc-, hadi. és ötvöskultúrájáról. fejlett mitológiájáró,. Pedig az létezett és magas színvo­nalú volt. Ennek az egykori sztyeppéi (jóllehet részterületekre szorítkozó) kultúrfölénvnek még ma is kimutathatóak a maradványai. Például a ma­gyar népdalok ezreihez hason.ó tömegű és szépsé­gű zenei fcinesie az európai népeknél nincs példa. Hasonlóképpen árulkodó jel az is. hogy a művelt világ ma nem az ókori parti népek hosszú ingeit, tógáit, tunikáit, dalmatikáit vagy a germánok elöl- hátú] lelógo és kétoldalt hónaljig szíjjal összefű­zött ujjatlan ruhadarabjait, hanem a sztyeppéi lo­vasnépek nadrágjainak, csizmáinak, öveinek, sap­káinak, csatjainak, kesztyűinek, fehérneműinek, ka­bátjainak korszerűbb változatait vised. A viselet­váltás Európában éppen Attila és udvara példája nyomán indult meg. A hunok egyébként télen ki­sebb erdei vadak prémjébe öltöztek, nyári ruhájuk pedig könnyebb anyagokból (vászonból. selyem­ből vagy gyapjúból) készült, amelyet színes hímzé­sek tarkítottak. A tunikaszerű, elöl nyíló, térdig vagy combközépig érő kabátot övvel szorították ösz- sze. Rendszerint, kecskebőrből varrott hosszú nad­rágot hordjak melynek szárát bokában összehúz­ták és börsaruba bújtatták. Fejüket csúcsos, előre- hajló görbe süveg (sisak) fedte. Az előkelők kard­kötőjét, saruszíját, lószerszámát aranv es drágakö­vek ékesítették. Az alkotók tudományos kérdésekre válaszolnak például a színpadkép megtervezésekor AZ opera cselekménye a korra jellemző díszletek között fo­lyik. A szorep.ők hun római stb. öltözetet, fegyver­zetet, ékszereket, edényeket használnak, azaz több ósszeieit építészeti és tárgyi környezetet Kell újra megalkotni. A problematikus elemekből összeálló feladat — a hun kultúra újszerű értékelésének lehe­tősége miatt — különösen izgalmas Meg ke',1 ter­vezni például Attila kardját is. Eközben el kell dön­teni, hogy egyenes kard vagy görbe szabivá kerül­jön-e a hun uralkodó kezébe. A hun sírokból ugyanis egyenes kardokat ástak ki a régészek. Ez­zel szemben egyes magyar kutatók — magvar tör­ténelmi adatokra támaszkodva — azt föltételezik, hogy a magyar királyi udvarban egy ma már Bécs- ben őrzött, remekmívű, ámde görbe szablvát tu.a.j- d inítottak Attila hagyatékának. Ez utóbbi lélegzet­elállítóan szép, valóban isteni fegyver, habár még tisztázatlan az eredete. (Az osztrák hagyomány pél­dául Nagy Károly kardjaként tartotta nyitván, azaz hasonlóképpen kisajátította, mint a szlovák a hár- niashaimot és a kettős keresztet, vagy mint néme­lyik román szerző a székely rovásírást stb.) Ha a bécsi szab.ya a szent koronához hasonlóan a hun időkben készült — és ennek föltételezését a fegy- vertlpus ősisége esetleg megengedheti —, a hun fegyverek között akkor is kivételes jelenség lehe­tett. a fegyvertípust meghatározó döntés így egyút­tal a szerzők véleményét is tükrözni fogja a ma­gyar hagyományról. Ha Attila a bécsi szablyával a derekán jelenik meg a színpadon, az a magyar ural­kodóház hun hagyományának elismerése is iesz. Attila palotája és annak építészeti környezete is hasonló döntés elé állítja az alkotókat. Priszkosz re­tor ugyan meglehetősen pontos leírást ad — és eszerint a király fapalotában lakik, és a hun falvak is faházakból álltak —, ezeket a falvakat azonban Váczy Péter a földműveléssel foglalkozó szolga- rendűek (értsd: nemhunok) lakhelyének tartja Fel­sorol több forrást, ami szerint a hunok sátorlakók voltak, és nem sokra becsülték a kőházakat. Nem Lehet azonban figyelmen kívül hagyni azt a kettős­séget, ami a hunok építészetéről a forrásokban föl ­Az Attilának tulajdonított kard, mely az Arpád-ház kincstárából származik. fedezhető. Menandrosz szerint ugyanis a (heftali- ta) hunok városlakóik, Prokopiosz pedig azt írja. hogy a heftaliták nem nomádok. A kettősség ma­gyarázata az lehet, hogy a hun birodalomban min­denféle foglalkozást űző népesség és ennek megfe­lelően igen különböző házféleségek is megtalálha­tóak voltak. Hogy aztán ezt a kevertséget hogyan lehet jelezni egy színpadképen, amiatt főhet a dísz­lettervező feje (de például a fürdőház lehetne kő- épütoií). Maga a fapalota olyan is lehet mint ami­lyeneket Magyar Adorján álmodott — a székely népi építészetből kiindulva — a közelmúltban meg­jelent Magyar építőízlés című könyvében. Attila palotájának történeti hitelű rekonstrukciójára nincs elegendő adat, ezért a hasonló költői kiegészítések­re kell hagyatkoznunk. A nagyközönség előtt jobbára még rejtve marad­tak azok a közelmúltban megszületett fölismerések, amelyek valósággal kikényszerítik a hunok művelő­déstörténeti jelentőségének és a hun—magvar kap­csolatok kérdéskörének újragondolását és átértéke­lését. Alapos okunk van például annak íöltete.ezese- re. hogy a hunok ismerték és használták a székely rovásírás ősét, valamikor az i.e. második e.e , .ct második felében, Kína határán. Az írástörténeti ösz- szefüggések tanúsága szerint a hunok a7 Aral-tó vi­dékéről kerüllek ide néhány száz évvel korábban. Azt megelőző hazájuk pedig a Kaukázustól delre. Eszak-Mezopotámia, Szíria vidékén — a hurrita (szabír) területeken — lehetett. így magyarázhatok ugyanis a legkézenfekvőbben azok a kapcsolatok, amelyek a székelv írást a bronzkori (sumer, heuita. kínai) írásrendszerekhez, valamint a magyar és hun jelkepekhez kötik. A tény, hogy a székely írásjelek némelyike genetikus kapcsolatban van néhány — hunok és magyarok által egyaránt alkalmazott — jelképpel, a székely írás keletkezésének körülmé­nyeire utalnak. Az eredeti írásrendszerek je.ei ugyanis általában korábbi jelképekre vezethetők vissza. Ezen közös jelképek közé tartozik a Nim­ród tamga (az Orion csillagkép, azaz a benne egy­kor fölismerni vélt Nimród jelképe), a hármasna- lom, a kettős kereszt, a vörös mezőbe rajzolt fekete turulmadár és társai. Ha a zenemű alkotói is úgy akarják, akkor megjelenhetnek a színpadi sátrak ol­dalán. zászlókon, bőrpajzsokon, lovak nyeregtaka­róján és a vitézek sisakján is. Mindezeket a jeltörténeti összefüggéseket a szín­padon csak fölvillantani lehet Részletesebb tagla­lásukra az IrástörtenetiwKutatóintézet kiaua. un a közeljövőben megjelenő Bronzkori magyar írás­beliség című kötetben lesz mód, ha a kiadással kap­csolatos anyagi nehézségek megoldódnak. Ebben Simon Péter a székely írás közel-keleti forrásvidé­két lokalizálja. Szekeres István pedig valószínűsíti, hogy ezt az írást Kína északi határvidékein magya­rul beszélő hun népesség használta, és hogy ebből a hun/székely írásból merített a kínai, a türk és a déli germán írások alkotója is. Néhány adat szerint a magyar szent koronát is a hunok számára készítették a mervi oázisban, vala­mikor az V. század táján, amikor ott — hun uralom alatt — görög és római lakosság élt, s keresztény püspökség is működött. A pártázat halmainak pár­huzamai ezért fedezhetők föl egy B. Marschak által ismertetett — szerinte föltehetően Mérvben készült — ötvösgyáron, meg a Bóna István által közölt re- gölyi hun ezüstcsaton is. Vagyis — bár erre vonat­kozó tényleges adatunk nincs — a szent koronát esetleg viselhette/viselhetné Attila is. Az alkotók ilyen döntését is inkább művészi indítékok támaszt­hatnák alá — akár az Isten-kardja vagy a fapalora esetében is. A hunokról — és őseinkről — alkotott történel­mi! kép átformálására némi lehetőséget ad a készü­lő színpadi mű. Mindez azonban <sak lehetőség. Ha az alkotók megfelelően élni tudnak vele. akkor a hun királyról irt opera újabb példája lesz a ma­gyar művészet legjobb hagyományaiban mindig is fölismerhető társadalmi felelősségérzetnek. (Heti Magyarország.VARGA GÉZA) HÁROMSZÉK 5 V JUNIUS 26. HUNOK - SZÍNPADON Attila kardfa — Nemzeti mitologia

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék