Háromszék, 1993. november (5. évfolyam, 996-1016. szám)
1993-11-02 / 996. szám
------------------—----------- AGACHE: MÁRTÍRHŐS! Mint már hírül adtuk, az október 27-i rendőrségi sajtótájékoztatón többek között Căşunean prefektus is részt vett Kérdést is intézett a megyei rendőrfelügyelőség parancsnokához: hogy állnak az Agache-ügy kivizsgálásával? Gheorghe Molgureanu ezredes válaszából az derült ki, hogy öt személy esetében a megyei ügyészség előzetes letartózatási parancsot bocsátott ,de tulajdonképpen csak három kézdivásárhelyit tartóztattak le: 1991. november 26-án Héjjá Dezsőt, november 29-én Filip Orbán Danielát, december 4-én pedig Paizs Ottót-I.I. megj.), harminc nap után a megyei törvényszék nem hosszabbította meg az ügyészség letartóztatási parancsát (1991. december 27-én szabadon bocsátották Héjját és Filip Orbán Danielát, majd 1992. január 4-én Paizs Ottót kiszabadulása után Filip Orbán Daniela Magyarországra menekült, politikai menedékjogot kért és kapott, a másik két személytől visszavonták az útlevelet - I.I. megj.), az ügy kivizsgálása nem zárult le, az Agache-dosszié a megyei ügyészségen található (Fábián Károly ügyész foglalkozik az iratcsomóval-1.1. megj.). E válasz nyomán jogász-prefektusunk bizonyára nem lett semmivel sem okosabb, de mi sem. A lényeg az, hogy az ügy kivizsgálása tovább folytatódik, nem zárult le, hiszen Ioan Aurel Agache őrnagynak elnöki rendelettel mártírhöselmet adományoztak. Egy mártirhös „gyilkosai” pedig nem maradhatnak büntetlenül Ugyebár?!___________________________Iichom István ! BOTRÁNY A PREFEKTÚRÁN (folytatás az első oldalról) „A Románia kormányától — a helyi adminisztrációs ügyosztálytól—kapott, új metodológiát előíró közléssel kapcsolatosan az a véleményem, hogy nem kell föltétlen jogásznak lenni ahhoz, hogy tudja az ember minden új eljárás a kézhezvételtől számítva alkalmazandó, s ha ez az új metodológia a versenyvizsga megtartása után érkezett, az nem vonatkozhat az 1993. október 14- én lezajlott versenyre, és csak azokra érvényes, amelyeket a közlés után tart a prefektúra. Az október 14-i versenyvizsgát egy, a vizsga időpontjában érvényes, előbbi prefektusi rendelettel előírt szabályzat szerint bonyolították le. Ami a Kovászna megyei prefektúra új működési szabályzatára való hivatkozást illeti: a közleményben meghirdetett üres állások jegyzékét és az azelőttit összevetve kitűnik: egy kivétellel teljesen ugyanaz, mint az október 14-re meghirdetett. Az egy kivétel: október 14-re egy gépíró-titkár állást hirdettek meg, most kettőt. A pluszban meghirdetett állás már azóta betöltetlen, amióta létezik a prefektúra intézményének új felépítése, tehát több mint egy éve és négy hónapja, s annak oka, hogy azt október 14-re nem hirdették meg, ismeretlen. Következésképpen az új szerkezeti előírás ugyanaz, mint a régi. Annak valós oka, amiért ön semmissé nyilvánította a versenyvizsgát, politikai indíttatásra vezethető vissza, holott még mindig érvényben van a kompetencia alapján történő felvételt előíró törvény. Önnek nem volt ínyére azoknak a személyeknek a kiléte, akiket a vizsgáztatóbizottság nyertesnek nyilvánított. Mindannak a nyomásnak el------------------------------------------------------------------lenére, amelyet ön a vizsgáztatóbizottságra gyakorolt, az nem adta meg magát, amint az a prefektúrán 4446/1993. október 15-én iktatott jegyzőkönyvből is kiderül. A jegyzőkönyvet akkor tették le, amikor ön leállította a bizottság tevékenységének folytatását. Azért a korrektségért és tisztességért, ahogy ez a bizottság feladatát ellátta — és remélem, ezzel egy véleményen van az 1993. október 14-i versenyvizsga valamennyi résztvevője —, köszönettel tartozom a vizsgáztatóbizottság minden tagjának, az elnöktől a titkárig. Tevékenységük során a bizottsági tagok betartották a 667/1991- es kormányhatározat 3. cikkelye 1. bekezdésének a közhivatalnok társadalmi presztízsének biztosítására vonatkozó előírását, miközben ön, prefektus úr, megszegte azt, arra késztetve a bizottság tagjait, hogy lemondjanak, s így olyan foltot ejtett az ön által vezetett intézményen, amelyet nehezen lehet letörölni. Mindezekről az elbírálásokról ön tudomást szerezhetett a bizottság tagjainak közös jegyzékéből is, de sajnos, az eredménytelennek bizonyult. Remélem, hogy az 1993. október 14-én megtartott versenyvizsga minden résztvevője legyőzi a félelmet, és él azzal a törvényes jogával, hogy a történtek miatt Románia kormányához — a Helyi Közigazgatási Ügyosztályhoz —, Kovászna megye törvényszékének közigazgatási részlegéhez fordul annak érdekében, hogy az ön illegális rendeletét töröljék, mert az olyan okmány, amely súlyos erkölcsi kárt okoz minden versenyzőnek, s akiket a versenyvizsgán nyerteseknek nyilvánítottak, azokat anyagi veszteség is éri. Gseorghe Frédi,t, az 1993. október 14-én MEGTARTOTT VERSENYVIZSGA EGYIK RÉSZTVEVŐJE SZOCREÁL PONYVA (57.) AZ ÖRDÖG HÁROMSZÉKEN (Észrevettem akkor a Rebeka tartózkodását — így Hutera utolsó beszélgetésünk során, amikor a felgyorsuló eseményeket megnyugtatóan igyekezett tisztázni, hogy lehetőleg semmi ne maradjon a túlzók szerint „megváltó”, de tulajdonképpen saját megfogalmazása szerint a bizony mindörökre „meg ártatlan” homályban! — Azt hittem, ő már tud a megkezdődő letartóztatásokról, mert Boticselli úresti szemfényvesztéseiről ugyan átmenetileg tényleg megfeledkeztek a túlbuzgó elvtársak, de a rosszkedvű, másnapos Albu alezredes megkezdte mégis azok „begyűjtését” és kihallgatását, akik valamilyen kapcsolatban voltak, lehettek a felsőtábori ördögjárással. Csakhogy ő — így a szakácsnő sóhajtva — még semmit sem hallott az egészről, ő a felsőtábori Figarót akkor arról igyekezett meggyőzni, hogy az összes vizekből már csak azért sem kerülhet ki a falu, mivel jön a tél, s isten kifogyhatatlan kegyelméből befagynak a vizek, ők pedig be fognak szorulni..., nem részletezte ezt akkor, sejtette, hogy Hutera is hallotta a csuka fogta róka, illetve róka fogta csuka meséjét) — Tanító néni — rikkant a borbély —, elvisznek-e majd vadászni engemet is? A szakácsnő kacagva von vállat. —Nem tőlem függ ez, kedves Béla, tudja jól. —Merre tart, Rebeka néni, elkísérem— ajánlkozik a borbély, és nevetve vallja be, ő még nem is volt vadászni, soha nem volt, pedig immár krisztusi korban van, harminckét esztendős, de eddig még valahogy mindég rá vadásztak mások, s a költő szavaival élve, mintegy „elszeleltek’ ’ az évei, de nemhogy ,havi kétszázra’ ’ nem telt soha — ami mai román pénzben legalább 4000 lej! —, de vadászni se vadászott, ellenkezőleg, ismétli, rá vadásztak egy, folytában... — Ugyan kik? — hökken meg a szakácsnő. — Ugyan kik vadásztak volna magára, kedves Béla? — Kik? Kik? Nem is jó erről beszélni — hadukál a férfi —, hát a ruszkik és a jenkik a háború alatt. Éppen ezért érzi úgy, tovább már nem halogatható ez sem; az elkésett dolgok pontosan annyira jóvátehetetlenek, mint az elsietettek, és nevetségesek is, mintha valaki ötvenéves korában veszítené el a (bocsánattal legyen mondva) leányságát, vagy megint más hatvanévesen tanulna meg Johann Sebastian Bachot zongorázni. — Nem tudja — magyarázza rosszkedvűen a szakácsnő, és idegesen pillant körbe a furcsa módon kihalt utcán —, ő igazán nem tudja, de hát őtőle olyan kevés dolog függ. Hutera úr talán beszéljen Prokoppal, a hajtók főnökével. — No nem — dörgi hirtelen megsértődve a borbély. — Hát mi ő? Paraszt?Nem, tanító néni, ő igenis városi ember. Még akkor is, ha jelenleg „száműzetését” tölti itten, ebben a télen sáros, nyáron poros faluban. Hajtó nem akar lenni, ő igenis vadászni akar, puskával a kezében, zergetollas kalapban, büszkeségtől dagadó kebellel szeretne immáron lődözni fácánkakasra vagy vaddisznóra, mindegy az, lehetne éppen szarvasbika is. Igen, ő a többi urakkal szeretne együtt vadászni, akik most elvtársak!... — Ne kiabáljon — szól rá idegesen az asszony. — Nem vagyok süket. A borbély megszorítja a karját, megállítja, letérdel eléje az út porába, és félig nevetve, félig sírva kezd könyörögni, hogy csak most, most azgyszer segítsen rajta, soha semmit nem kér többet, s ezt intézze el neki a tanító néni, beszéljen, akivel kell az engedély ügyében, mert ő úgy érzi, ha mostan nem lát, ha az idei őszi vadászatokat szerencsétlenül elmulasztja, .. már őneki nem jön össze többé soha. Hiszen vele állandóan kiszúrnak. Kibazilikázik ővele az idő! Bogdán László (folytatjuk) ! FORDÍTVA IS ÍGY LENNE? Még 1990 tavaszán új utcanevek jelentek meg székvárosunkban is. Egyike ezeknek Gödri Ferenc neve, városunk volt polgármesteréé, aki igazán méltó arra, hogy helyébe lépjen egy olyan utcanévnek, melynek hordozója a kommunista diktatúra éveiben „érdemelte ki ’ ’, hogy utcát kereszteljenek el róla: Dumitru Petrescu S miután 1991-ben a személyazonossági igazolványomba is beírták az új lakcímemet — tehát az utcanév megváltoztatása hivatalos —, az 1993. októberi telefonszámlámon még mindig a Dumitru Petrescu utcanév szerepel. A kérdés csak annyi, ha a névcsere fordítva történik, a telefonszámlámra Gödri Ferenc nevét írnák? (enzé) A KÖZVÉLEMÉNY-KUTATÁS NEM KEDVEZ JELCINNEK Az oroszok nagy része nem döntötte el, kire szavazna a december 12-i elnökválasztáson. A megkérdezettek 61 százaléka ellenben nem kívánná Borisz Jelcint látni magas állami funkcióban, állítja az US World and News Report című amerikai lap a helyszínen végzett közvélemény-kutatás alapján Mihail Gorbacsov, a kommunista birodalom széthullásának eszmei kezdeményezője még népszerűtlenebb hazájában Rá csak a szavazati joggal rendelkező állampolgárok 1 százaléka szavazna Bár Jelcin e jelzések szerint veszített népszerűségéből, nincs olyan politikus jelen pillanatban versenyben, ki nyolc százaléknál több szavazatot tudna összesíteni. SEVARDNADZE VETTE ÁT A VEZETÉST A múlt hét végén a kormánycsapatok pár napos sikeres offenzívája után ismét a Gamszahurdia volt elnök vezette erők nyomultak elő az ország nyugati részén folyó hadműveletekben. A grúz vezetés számára fenyegető helyzetben Sevardnadze személyesen vállalta a katonai hadműveletek vezetésének felelősségét. Gamszarhurdiát az Észak-Kaukázusi Népek Föderációja segíti, ők támogatják mind katonákkal, mind fegyverekkel a volt elnököt és az abház harcosokat is, mert a törvényes tbiliszi hatalom győzelme esetén ezek a kis népek elvesztenék fekete-tengeri kijáratukat. SZOROSABB EGYSÉG Tegnaptól az Európai Gazdasági Közösség új elnevezése Európai Szövetség. A változásra a tavaly aláírt maastrichti szerződés értelmében került sor. A szorosabb egység felé haladó szervezet, több európai állam érdekcsoportja a jövőben a biztonsági, nevelési, szállítási, pénzügyi, igazságügyi, társadalomvédelmi, valamint környezetvédelmi kérdésekben hoz közös döntéseket. Ugyanakkor lehetővé válik, hogy a tömbön belüli országok bármelyik választási jelöltjére szavazzanak az állampolgárok. A kétkedők szerint az új, szorosabb együttműködési szervezet nem tudja megoldani a munkanélküliség kérdését. ÚJABB ÁLDOZATOK Vasárnap az északnyugat-írországi Greysteel helységben két álarcos fegyveres válogatás nélkül nyitott tüzet egy bárban a fogyasztókra. A merénylet során hét személy életét vesztette, tizenkét ember megsebesült. A katolikus helységben történt lövöldözés áldozatai között protestáns vallásúak is vannak A tegnapelőtti merénylet nyomán idén ősszel immár 23 halottat és 83 sebesültet jegyeztek fel a katolikus és protestánsok közötti összetűzések során. Múlt szombaton egy elsietett robbantás nyomán tíz személy meghalt és 56 megsebesült. A halottak között volt egy 7 és egy 13 éves kislány, valamint 4 nő. HADITECHNIKAI EGYÜTTMŰKÖDÉS Für Lajos magyar honvédelmi miniszter Izraelben találkozott a vendéglátó ország honvédelmi tárcájának vezetőjével. A kétoldalú haditechnikai együttműködésről tárgyaltak. A közeljövőben a katonai kapcsolatok gyakorlati részéről is megbeszéléseket kezdenek. STOLTENBERG BELGRÁDBAN Tegnap Thorvald Stoltenberg, a volt Jugoszlávia-értekezlet társelnöke találkozott az ENSZ menekültügyi főbiztosának képviselőivel. Vasárnap Stoltenberg Szlobodan Milosevics szerb államfővel tárgyalt. Milosevics azt állította, hogy az Európai Közösség országainak be kell bizonyítaniuk, hogy képesek gyümölcsöztetni a genfi béketerv esélyeit. A múlt hét végén fokozódott a szerb fegyveresek nyomása a kelet-boszniai Gorazde és Gradacac muzulmán helységekre. HP— ■