Háromszék, 1993. december (5. évfolyam, 1017-1038. szám)

1993-12-01 / 1017. szám

A PARÁZSBAN SÜLT BÉKE Tudjuk, háromnegyed százada, az ebő­ világégés után parázsban száz béke született. Birodalmak, országok omoltak össze, nemzeti közösségek kerültek új határok közé. Közismertek az adatok, mégis újra leírjuk: Romániához akkor 5,4 millió lakos került, ebből 2,8 millió volt román, 2,4 millió más nemzetiségű, magyar 1,7 millió. Csehszlovákia lélekszáma 3,5 millióval gyarapodott, 1, 7 millió szlovákkal és 1,8 millió más nemzetiségű, többségében magyar állampolgárral, a dészláv szövetségi állam egymilliónyi szerb-horvát lakossal és 1,3 milliónál több idegen etnikumúval, közülük 465 000 magyarral lett gazdagabb. Ausztriában lelt hazára 232 000 német is 126 000 nem német polgár, 26 000 volt magyar. A trianoni békeszerződést szeretik itthon is, másfele is a nemzetiségek feszabadításának nevezni Nézőpont kérdése csupán. Van, aki felizakadott, van, aki nem A történelem kerekének vissza­forgatása nélkül, tiszteletben tartva a nemzeti ünnepet ülő románság érzékenységét, el kell mondanunk, máig úgy érezzük, ez a béke igazságtalan döntés, mi több, a nagyhatalmak hazárdjátéka volt Hazát adott, igaz, közel hárommillió románnak, de másodrendű állampolgári sorsba döntött két és fél millió más nemzetiséget Bár ez utóbbi nem volt törvényszerű. Lehetett volna hazát és otthont, egyenlőséget és szabadságot nyújtani a más ajkú és más szokású népeknek, de a különös béke nyomán kikerekedett ország többségi nemzetének vezetői ezt soha nem tudták és nem is akarták biztosítani A nemes fogadalom, mely Iuliu Maria szájából hangzott el háromnegyed századdal ezelőtt, miszerint a románság sohasem válik elnyomott kisebbségből elnyomó többséggé, múlékony és bűnös gyorsasággal feledett ígéretnek bizonyult csupán, s ha ma mi a gyulafehérvári kiáltványt emlegetjük, igazi nagymesteri fordulattal állítják a történelmet saját szájuk íze szerint átgyúró politikusok, hogy azt még csak nem­­ úgy gondolták, hanem éppen fordítva. Mi bevallhatjuk, hogy Trianont nemzeti tragédiának tartjuk A parázsban született béke torz eszméket táplál és táplál ma is. Megtehetjük, mert lojális, kultúrahordozó, dolgos állampolgárai voltunk, vagyunk ennek az ország­nak Törvényét betartottuk, jussunkból csak kényszer hatása alatt engedtünk Erőt bizonyára ez adott a megmaradásra, s ez fog adni a továbbiakban is. . Simó Erzs­ter. HÍRSALÁTA 0 Meglepően hosszú idő óta egy helyben áll a dollár árfolyama. A nagy zajjal beje­lentett sikeres washingtoni tár­gyalások után az lett volna a természetes, hogy ha nem is drasztikus hirtelenséggel, de felfele íveljen. Hogy nem így történt, arra egyetlen magyará­zatot találnak az ellenzéki román lapok: ez Iliescu és Văcăroiu­ ajándéka december elsejére. Ceauşecu ünnepek előtt húst, vajat adott, a mai hatalom az árakat próbálja féken tartani. Igaz, erre ere­jéből csak a nagy nap lejártáig futja. Mi lesz utána? Élünk, s meglátjuk. Ő ígéretéhez híven, a ka­binet dööntött a bér­kiegészítések mértékéről. De­cember 1-jétől a garantált minimálbér Romániában 43 ezer lej, az állami vállalatok 3 százalékkal, a költségvetés­ből fizetett intézmények 6,5 százalékkal emelik a béreket A nyugdíjak is 6,5 százalékkal nőnek, a családi pótlék 3 szá­zalékkal lesz több.­­ A cotroceni-i palotában tartott ünnepségen nem jelen­tek meg az ellenzéki pártok vezetői és személyiségei, tehát szűk baráti körben tölthették az estét az elnöki hivatal, a kormány, a Társadalmi Demokrácia Pártja, a Románok Nemzeti Egységpártja, a Nagy­­románia Párt és a Szocialista Munka Pártja elöljárói. Ele­ven és patetikus beszédében Iliescu elnök az e tájakon évezredek óta élő népe helyett évmilliárdokról szónokolt. A bakit bizonyára kevesen vették észre, s ha igen, akkor sem számít abban a körben néhány milliárd éves tévedés. ADVENTI AJÁNDÉK BÉCSBŐL Boldog karácsonyt kívánnak a bécsi bará­tok! - áll magyar és német nyelven azon a papírlapon, amelyet minden egyes ajándékcsomaghoz mellékeltek a bécsi adományozók. Hogy a minden jókat kívánó és a címzett is megértse, miről van szó. Ezerhatszáz, egyenként tizenkét kilo­grammot nyomó ilyen, súlyra, tartalomra, kül- és belalakra teljesen azonos kis csomag érkezett a mi­nap Barótra, a város iskoláiban tanuló valamennyi gyermek számára. A nemeslelkű osztrákoknak nem esett ne­hezére a kétnyelvűség. Az előbb említett karácsonyi jókívánságokon kívül ama pa­pírlapra minden, a csomagban található portéka német nevének magyar megfele­lőjét is odafirkantották. Eszerint az er­dővidéki magyar tudja, hogy ha a Mehles zacskót bontja fel, akkor lisztet talál benne, a Griess feliratúban grízt, a Zuckeresben cukrot, a Slaz felirattal jelzettben pedigsót, és így tovább a Hefe-élesztőig; ha netán valamelyik lurkó a csomagbontás után Hasel­usscreme-ért nyúzza a mamáját, akkor holtbiztosan tudja, incsi-fincsi diókrémért teszi. S hogy ember emberrel, osztrák a székelymagyarral szót értsen, ír­juk gyorsan ide: Wielen Dank! Ami anya­nyelvünkön annyit teszen: Hálás köszönet! (Benkö) ­ BEKE GYÖRGY FŐISPÁNOK HÁROMSZÉKEN 13. Ő maga egyszer mégis megszólalt a tömeg előtt megtagadott anyanyelvén. Azon az 1989-es decemberi napon. Hatalmas nép­ség gyűlt a megyeháza elé. Bukarestben lázadás, Temesváron már napok óta folyt a vér. Az épületek tetején körös-körül gépfegy­veres katonák. Egy intés, és vérfürdő lesz, mint Kolozsváron, Brassóban, Nagyszebenben, Bukarestben. - Hallgassanak meg, elvtársak - kezdte Rab István magyarul. - Beszéljen csak románul, ha eddig szégyell­te az anyanyelvét De főként takarodjék innen! - szállt vissza a felelet Rab István talán élete legnehezebb pillanatait élte át Mint a haldoklónak, átsuhant rajta egész sorsa Melyik érzés vált egy­szerre uralkodóvá benne? Egy gyermekkori emlék a szülői házból, a kézdivásárhelyi képzőből, édesanyja szavai? Nem adott parancsot a tüzelésre. Egyedül ő adhatott volna. Engedélye, sőt, utasítása volt erre Bukarestből. A párt legfőbb vezetősége egy-két nappal előbb döntést hozott a „lázadás” fegyveres elfojtására, és ezzel a vidéki párttitkárok felelősségét is magára vállalta. Rab István végignézett a tömegen, és gyorsan visszalépett a pártbizottság erkélyéről egész vezérkarával együtt. Sepsiszentgyörgy főterén nem folyt vér... Vajon az új prefektus, Adrian Vlad Cășunean lövetett volna­­­, vagy lövetne-e, ha úgy alakulna? 1989 után magyar ember lett a főispán, Fodor Ferenc agrármérnök, szelíd, jóindulatú. A megye román lakói is elégedettek lettek volna vele. Kivéve a Vatra V________________________________________ Românească korifeusait, például Adrian Vlad Cășuneant. Már egy évvel leváltása előtt támadták Fodor Ferencet, hogy nem valósítja meg kellő eréllyel ,a román állam politikáját”. Ami jelenleg egyet jelent a fortélyos románosítással. Erdélyi mérsékelt magyarok és magyarországi nagylelkűek akkoriban a veszélyt érzők ellen háborogtak, az „eredeti” román demokráciában és kieszelős­ében, Iliescu elnökben bizakodva Hogy ő meg a román demokraták... csak várjuk ki türelmesen... Adrian Vlad Căşunean 1992. április 16-án így köszöntötte volt Sepsiszentgyörgyön Iliescu államelnököt: „Elnök úr, Adrian Vlad Căşunean vagyok, az országos Vatra Românească alelnöke, a Kovászna megyei fiókszervezet elnöke. Engedje meg, hogy a Vatra Românească Kovászna megyei szervezete nevében mindannyiuknak, akik ellátogattak Kovász­na megye szent földjére, e szent román földre, azt mondjam: Isten hozta!” Ugyanígy hangzott volna ez öt évvel ezelőtt, Ceauşescu látogatásán. Csak az ezután következő „bírálat’ ’ maradt volna el, félelemből, vagy mivel nem lett volna szükséges. Căşunean Vatra-vezér ugyanis így folytatta: „Milyen az elnöki hivatal álláspontja, mely által megengedi, hogy három éve nemcsak Kovászna megye, hanem egész Romá­nia területén is megünnepeljék Kossuth kultuszát, március 1­5-ét, Magyarország nemzeti ünnepét?’ ’ Căşunean úr akkor nem kapott választ Iliescutól. Cserében most megkapta főispáni kinevezését Reá bízatott, hogy tüzzel­­vassal megfékezze a székely rebelliseket. Azok tüntetnek, polgári engedetlenséget emlegetnek, míg a Vatra-vezér a prefektusi székben ül, és intézkedik. Joggal érzik a szülőföldemen, hogy szellemében a magyar­gyilkos utolsó román prefektus, Cerghi Pop Victor tért vissza. ____________________________| SUMEJKO KÉT PÁRT KIZÁRÁSÁT KÉRI Vlagyimir Sumejko orosz miniszterelnök-helyettes levelet írt az országos választási bizottsághoz, amelyben két párt kizárását kérte a decemberi parlamenti választásokból. Sumejko azzal vádolta a kommunista pártot és a demokratikus pártot, hogy visszaélnek az ingyenes televíziós adásidővel, mert arra használják, hogy elítéljék az új orosz alkotmánytervezetet, amely nagyobb hatalmat biztosítana az elnöknek. Tudósítók azonban rámutatnak, hogy a választási bizottságnak nincs jogában egyetlen pártot se törölni a választási listáról. Ezt Jelcin elnök és az igazságügyi hatóságok tehetik meg. GENFBEN FOLYTATÓDTAK A BÉKETÁRGYALÁSOK A Bosznia területén harcoló három fél képviselői és a nemzetközi közvetítők az Európai Unió által előterjesztett javas­latokat vitatták meg. Ennek értelmében, ha a boszniai szerbek területi engedményeket tesznek a muzulmánoknak, akkor foko­zatosan enyhítenek a Szerbia elleni szankción. Lord Owen úgy nyilatkozott, hogy a mostani tárgyaláson két kulcskérdés szere­pel: Szarajevó jövője és a muzulmánok azon követelése, hogy megkapják a folyosót a tengerre. Warren Christopher szóvivője jelezte, hogy az Egyesült Államok támogatni fogja a szankciók feloldását, ha a szerbek megteszik a területi engedményeket. A boszniai horvát és muzulmán katonai parancsnokok egyezményt írtak alá a humanitárius segélykonvojok biztonságos átengedéséről. A boszniai szerbek parancsnoka azonban nem írta alá a megállapodást, ezért nem valószínű, hogy ez az újabb egyezmény sikeresebb lesz az eddigieknél. KERESKEDELMI KORLÁTOK ENYHÍTÉSÉÉRT Douglas Hurd brit külügyminiszter bírálta az Európai Uniót, amiért nem nyitja meg jobban piacait a közép- és kelet-európai országok előtt. Hurd az olaszországi Bolognában úgy nyilatko­zott, hogy Nyugat-Európának nagyvonalúbbnak kellene lennie, és csökkentenie kellene a kereskedelmi korlátokat, mert külön­ben az olyan országok, mint a Cseh Köztársaság, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia ismét súlyos helyzetbe kerülhetnek. ÚJABB ÁLDOZAT ÉSZAK­ÍRORSZÁGBAN Újabb áldozata van Észak-Írországban a katolikusok és protestánsok háborújának. A feltételezések szerint protestáns fegyveresek gyilkoltak meg hétfőn egy katolikus férfit Ebben az évben már a hetven­hatodik katolikus esett áldozatául a terror­nak. A brit kormány jelezte, hogy hajlandó párbeszédet folytatni az IRA-val, amennyiben az segít békét teremteni Észak-Írország­ban. A kormány abban az esetben ajánlotta fel a béketárgyalá­sokat az IRA-nak, ha a szervezet felhagy az erőszakkal A LESZERELÉSI EGYEZMÉNY KÖRÜL Clinton amerikai elnök közölte Kravcsuk ukrán elnökkel, hogy nincs megelégedve azokkal a feltételekkel, melyeket az ukrán parlament a START-1. leszerelési egyezmény aláírásához kötött Clinton szóvivője azt nyilatkozta, az ukrán elnök meg­ígérte, hogy az áprilisi választások után ismét a parlament elé terjesztik a szerződést. WEEBESL 1993. I)I C I.MBI.K 1.3

Next