Háromszék, 1994. március (6. évfolyam, 1079-1101. szám)

1994-03-01 / 1079. szám

* A Petromin péntekig sú­lyos szívbajjal ápolt vezetőjét, Marinescu Călin Dragomirt mégsem vetették alá vesekő­­műtétnek, hanem kiengedték a konstancai kórházból. Nem érhetett haza, mert a kapuban várta a rendőrség, s kihall­gatás végett bevitték az őrsre. Hamarosan megérkezett az ügyészség harmincnapos le­­tartóztatási parancsa, így ha kis késéssel, de mégiscsak három társa mellé került a fogdába. * Az AIDS egyre aggasz­tóbb méreteket kezd ölteni országunkban. Mikor a sta­tisztikák egy része nyilvános­ságra került, kiderült, vezetünk Európában a gyermekbetegek számarányát illetően. Most lassan arra is fény derül, hogy egész családok, apa, anya, gyermekek szenvednek e halálos kórban Romániában. Erre vonatkozó adatokat még nem hoztak nyilvánosságra, de az már tény, ^-------------------------------------------N hogy e téren (U af^C*^ I /ST/S is rendhagyóN­"■ az ország. Itt v,--------------------------------------------- nem a homoszexuálisok, a kábítószer-élvezők a legveszé­lyeztetettebb réteg, hanem azok, akik vérkészítmé­nyeket kaptak, műtét után vérátöm­lesztést vagy más orvosi bea­vatkozást voltak kénytelenek elviselni. A család többi tagj­át meg a betegségét nem is­merő egyén fertőzte meg. * Hátborzongató hírt tett közzé a România liberă. A bukaresti kórházak sürgőssé­gi osztályait a minisztérium készültségbe helyezte, és szóbeli utasítást adott az orvosoknak arra, hogy az esetleges lőtt sebbel kórház­ba szállítottakat ne vezessék be a nyilvántartásba, ha a pillanatnyi helyzet ezt lehetetlenné teszi, írjanak hamis adatokat. A hírt nyilvánosság­ra hozó orvosok azt is elmondták, hogy az utasítást ugyanazok a személyek adták, akik 1989 decemberében, 1990 júniusában, s azt is leszögezték, ők orvosi hivatásuk parancsának tesznek eleget, minden beteget lelki­­ismeretesen és előírásszerűen ellátnak. A legjobb ellenben az lenne, ha erőszakos csele­kedetekre nem kerülne sor. * A Nagyrománia Párt két parlamenti képviselőjének kiválása a pártból megin­gatta, kissé Vadim Tudor önbizalmát Mikor az újságírók arról faggatták, számít-e újabb kiszakadásra pártjából, a mindig magabiztos, pergő nyelvű szenátor meglehetősen rezignáltan válaszolta: élete megtanította a váratlan ese­­­mények elviselésére. Minket meg az ő elviselésére. BEM JÓZSEF VAGY LUKA LÁSZLÓ?! A ’99-es események után a semmitmondó számokkal jelárt iskoláink, kilépve a névtelenségből, nagy elődeink nevét vették fel Lemhény községben is már több alkalommal felvetődött a névadás kérdése, míg végül ez év február 3-án az iskola vezetőtanácsa hivatalos átiratban kérte a megyei tanfelügyelőség jóváhagyását ahhoz, hogy Bem József születésének 200. évfordulója alkalmából, március 14-én az iskola hivatalosan is felvehesse a lengyel és magyar szabadságharc legendás hírű tábornokának nevét E névadási kezdeményezést heves vita, érvek és ellenérvek összecsa­pása előzte meg. A faluközösség egy része azt szerette volna, hogy az iskolát Luka László egykori kommunista pénzügyminiszterről, a falu szülöttéről, az iskola és kultúrotthon építőjéről nevezzék el A Luka­­kultusz még mindig érezhető a faluban, sokan a közösség jótevőjét látják a Dej-korszak harmadik emberének személyében, akitől Gh. Gheorghiu-Dej 1952-ben jobboldali elhajlása ürügyén a zsidó szár­mazású Pauker Annával együtt szabadult meg. Nem vitatjuk Vasile Luca (nevét románosítva használta), azaz Luka László érdemeit, ellen­ben azt már furcsállnánk, hogy az iskola egy kommunista pártvezér nevét viselje. 1994-et írunk! Az idő kerekét nem lehet megállítani Ha már Lemhénynek nincsenek világhírű szülöttei, akkor is h­elyénvalóbb­­nak tartjuk az iskola vezetőségének névadási javaslatát, hiszen Fel­­sőháromszéken egyetlen tanintézet sem viseli Bem nevét, holott Bem seregében például 122 lemhényi szabadságharcos szolgált. A hős tábor­nok mindenképpen megérdemli az utókor kegyeletét és háláját Remél­hetően születésének 200. évfordulójára neve felkerül az iskola homlok­zatára. Luka László nevét őrizzék és ápolják továbbra is a Luka, Tóth rokonok és a felállított emlékoszlop. Ez ellen semmi kifogásunk.. . Sochom István^ MAKKAI SÁNDOR MAGYAROK CSILLAGA 59. Összegörnyedt a kíntól. Halántékán mázsás kalapácsok roppantó ütései dübörögtek, s szívét éles csővű sasok szag­gatták... Ott látta magát a sziklán, lova hátáról meredni a távoli, elérhetetlen síkokra. Hányszor, ó, hányszor! Müyen forró epedéssel vágyott közéjük, a szabad magyarok közé! Hogy elképzelte, kiszínezte magának arcukat, lelküket, életüket! Úgy érezte, mind feléje fordulnak a ködökön át, reá várnak, s ő a szívét szerette volna áthajítani nekik a hegyeken, hogy örömöt igyanak belőle mind! De íme, ők kiütik a kezéből, s rátaposnak. - Fegyver kell hozzá! - szisszen fülébe apja hangja. - Mi, akik egyedül szeretjük, beverjük a fejét a magyarnak, ha kell! Igen... Csak parancsolni kell, s az idegen lovagok zsoldo­saikkal kitapossák az útját népe szívébe. Majd helyeslőleg bólogat hozzá a német császár, s a kereszténység imádkozik érte, hogy alaposan kiirthassa pogány testvéreit, a bolond magyar fajtát. Föllélegzik s tapsol az egész világ, mikor csontjaikból rakott székébe ül. Nincs többé barbár veszedelem, a kegyes István Krisztus nevében maga oltotta ki a tüzet, melyet apái hoztak Ázsiából! Majd jőnek jámbor keresztény népek, s megszállják a kiirtott pogányok földjeit. Reccsen a német ekevas a dögtől kövér magyar televényben, s kifordul alóla a régi pogány úr koponyája. Keresztet vet az istenfélő Hans, s áhítatosan elrúgja magától... Felugrott, s görcsösen ökölbe ránduló kezével fenyegetve suhintott a Duna felé, nyugatra. - Ti... ti hozzátok nekünk Krisztust? - lihegte reszkető szájjal. Egyszerre lehanyatlott a karja... Feltűnt előtte a fenséges Megváltó titokzatos, figyelő arca az új templom oltára felett... Most mintha egyenesen csak az ő szívébe nézne, mélyen, kérdezve, várakozva... - Nem, nem kell ti hozzátok! - suttogta. - Neve, arca itt hánykódik bennem, tépi, őrli a szívemet rég! Csak meg­szólalna már!... Csak felfedné már egyszer a titkot, mint egyesül benne a mindenható Úr s Isten szelíd Báránya... Az igazság pallosa s a szeretet simogató keze?... A nagyúr jótékony álomba szenderült Sarolt karjaiban. Az asszony óvatos-gyöngéden bontakozott ki öleléséből. Aztán kisurrant a szobából. Fáradhatatlan lábai az egész házat beszaladtak. Majd a konyhákban, vendégszállások körül, a kertben, a védősán­con bukkant fel villanó alakja. Rettenetes volt, kiállhatat­­lan. Még a fülemilék is elköltöztek a várból, mert a madarak idilljeiben is összeesküvést sejtett, s elzavarta őket... S jaj volt annak az embernek, aki szerelmesével a sötétbe bújt. Életével játszott az olyan. Kietlen, titoktalan sivataggá tette az életet maga körül. Az őröket rendben találta. Mozdulatlan-éberen álltak helyükön, egyenesen tartva hosszú dárdáikat. Jól tudták a szokását. Reszkettek zöld szemétől. Suttogták a konyhák­ban, hogy valamikor aludva talált egyet, s megvakította. Az egyiket most élesen szemügyre vette. Sohase látta ezt a szálfaembert eddig. Az őr kihúzta magát, s tisztelgett. - Te ki vagy? - vonta össze szemöldökét Sarolt. - Dőlt a nevem, nagyasszonyom - jelentette a katona, s állta bátran a kutató tekintetet. - Mióta vagy itt?... S ki rendelt ide? - A fiatal nagyúr vett maga mellé nemrég, nagyasszo­nyom. Velejárok, vagyis a lovát gondozom... S éjjel is őrzöm, mint a szemem fényét... Várnagy uramtól esdekeltem ki... Gyuláról szeretetet, barátságot hoztak Békés megye és a mi megyénk közötti, közel egyéves, kétoldalú szerződéssel is meg­erősített kapcsolat egyik biztató jelének tekinthetjük a két kórház egyre gyümölcsözőbb, eredményesebb együttműködését. Tegnap adta át a gyulai megyei érdekeltségű kórház orvos-igazgatóhelyettese, dr. Kovács József azt a teherautó-szállítmányt, mellyel a testvérmegye legnagyobb egészségügyi intézménye támogatni kívánja a mi kórhá­zunkat. A szállítmány tartalmát nemrégiben Gyulán tett látogatásuk során a mi kórházunk vezetői a raktári készletből válogatták. Az volt tehát a teherautó rakterében, amire jelen pil­lanatban a legnagyobb szükség van, s amit szűkös anyagi lehetőségeink miatt nehezen tudunk megvásárolni. Például vérvételkor használa­tos laboratóriumi kellékeket, ágyneműt, műtőben, rendelőben használandó formaruhákat. A fel­sorolást ne folytassuk, idézzük inkább dr. Kovács József igazgató urat: „Azt­ a szót, hogy adomány, nem szeretem, itt nem adományról van szó, hanem olyan szállítmányról, amit az itteni kollégák a betegek javára fel tudnak használ­ni. Mikor az ember eljön 550—600 kilomé­terre, hogy a magyar szót szebben hallja, mint otthon, akkor mit lehet hozni? Szeretetet, barátságot, megértést, hovatartozást.” Ezt a meleg ked­ *­vességet is köszönjük. SIMO Harci tevékenység Boszniában Tegnap közel 200 kilométerre Banja Lukától, Észak­­nyugat-Boszniában az ENSZ-légierőhöz tartozó amerikai vadászgépek megsemmisítettek négy, feltehetően szerb repülőt. A műveletre azután került sor, hogy a repülési tilalmi zónában tartózkodó hat gép nem tett eleget az ismételt leszállási felszólításnak. Két repülőnek sikerült megmenekülnie. A hat gépből álló kötelék a muzulmán ellenőrzés alatt álló közép-boszniai travnikbeli fegyver­gyárat bombázta. Szemtanúk szerint a repülőkön jugo­szláv felségjelzés volt. A jugoszláv légierő és a boszniai szerb hadsereg vezetősége cáfolta azt, hogy tőlük származó gépek vettek volna részt a boszniai akcióban. Oroszország nem ítélte el a négy repülő megsemmisítését, s úgy vélekedett, hogy amennyi­ben beigazolódna a jugoszláviai vagy boszniai szerb légi résztvétel, nagy felelősség terhelné az akció kezdeményezőit. Szintén tegnap 10 kilométerre északra Szarajevótól ENSZ- megfigyelők felfedezték, hogy hat szerb páncélos harc­kocsi tartózkodik a 20 kilométeres zónában. Választások Moldávia Köztársaságban A vasárnapi általános előrehozott választások során Moldávia Köztársaságban a szavazatok 45 százalékát sze­rezte meg a Demokrata Agrárpárt, 25 százalékát pedig a Szocialista Munkáspárt és az Egység-Egyinsztve Mozga­lom koalíciója. A Kereszténydemokrata Front csupán 6,2 százaléknyi szavazatot tudott összegyűjteni. Az eredmények ugyan részlegesek, de nem várható lényeges változás a következő napokban. A szocialisták úgy nyilatkoztak, hogy céljuk Moldávia Köztársaság társulása a Független Államok Közösségéhez. Ruckoj és Haszbulatov szabadlábon Az orosz parlament alsóházának határozata alapján szombaton kiengedték a moszkvai Lefortovo börtönből Alekszandr Ruckoj tábornokot, volt államfőhelyettest és Ruszlan Haszbulatov volt parlamenti elnököt. A két poli­tikus részt vett az 1993. október eleji felkelésben. Ruckoj úgy nyilatkozott, hogy részt vesz az 1996. évi elnöki választásokon, Haszbulatov pedig úgy vélte, visszalép a további politizálástól, hiszen megcsömörölt a modern politikusoktól. Az izraeli mészárlás után A Rabin-kormány kivizsgálóbizottság összeállítását rendelte el annak kiderítésére, hogyan történt meg az a hebroni mészárlás, melynek során 60 palesztin vesztette életét. A merénylőről kiderült, hogy izreali telepes és elmebeteg. A Palesztinai Felszabadítási Szervezet keve­­selli az izraeli kormány eddig hozott intézkedéseit, s tegnapi tuniszi ülésén mégis úgy döntött, megvárja a mai nap folyamán hozandó ENSZ-állásfoglalást, s azután határoz az Izraellel folytatott tárgyalások felvétele ügyében. Az izraeli kormány, tartva az esetleges palesztin ellencsapá­soktól, lezárta az Izraelbe vezető gázai és ciszjordániai utakat. A megszállt területeken több tiltakozó akcióra került sor. Szíria, Libanon és Jordánia bejelentette, felfüggeszti az Izraellel folytatott tárgyalásokat. Rabin miniszterelnök az izraeli szélsőséges telepesekkel szemben korlátozó intézkedéseket szándékszik hozni. TÜKÖR il MJ.I't Wf

Next