Háromszék, 1994. május (6. évfolyam, 1123-1142. szám)
1994-05-04 / 1123. szám
JSBSBSBBMK! ■■ SZÉKELYFÖLDI KÉPZŐMŰVÉSZEK SZÉKESFEHÉRVÁROTT Alba Regia ősi település még a magyar államalapítás korából. Akkor a népek folytonos ide-oda, főleg ideáramlása idején elsősorban arra kellett gondolnia annak, aki meg akarta vetni a lábát, hogy a környék hívatlan vendégek ellen védhető legyen. Felült a megmászhatatlan kősziklák tetejére, vagy vizes árkok mögé húzódott. Székesfehérvár őslakói a síkságra telepedtek, a népek országútjára, viszont ott volt körülöttük a terepet nem ismerő idegen számára nehezen átjárható mocsárvilág, amelynek maradványai még manapság is fellelhetők az emberszabású, vonzó tájon. Akadt a mocsarak között egy faláska kiemelkedő, szárazabb földdarab, ahol kialakult a mai belváros. Az alapítás érdeme Géza nagyfejedelemé 972-ből. Végül is jelkép lett ez a város, s méltán díszíti a városháza terét az országalma, hiszen megléte során 37 király koronázását ünnepelhette, s 14 király temetkezett hantjai alá. Szent István római szarkofágból átfaragott koporsója ma is megtekinthető a középkori Romkert mauzóleumának árkádjai alatt, háttérben Aba Nivák Vilmos 1940-ben készült freskójával, amely azt a nagyszerű politikai eseményt örökíti meg, amikor a nagy király átveszi a koronát. Ott van a székesegyház altemplomában III. Béla és felesége, Antiochiai Anna vörös márvány koporsója 1196- ból, illetve 1184-ből. A koporsók alsó lapján kirajzolódnak a király és királyné testének formái. Kegyelettel megtekinthető, megtapintható a 800, 950 és a több mint ezeréves történelmi múlt. Felbecsülhetetlen értékű ereklyék, krónikák őrzője Székesfehérvár, országos vásárok, időnként pénzverdék működésének színhelye, itt országgyűléseket is tartottak. Közbeiktatódtak nagy hanyatlások is a város történetében, mert 1543-ban török kézre kerül, s csak 145 év múltán szabadul a hódoltságtól. Az 1700-as években, miután püspöki székhely is lett, kialakul a jellegzetes barokk építészeti és művészeti arculata. Apró belvárosi terei olaszos jellegű, barátságos pihenőhelyek. Egyetlen épségben maradt középkori épülete az 1470 táján épült Szent Annakápolna. A török hódoltság idején egy pasa imaháza, dzsámi lett belőle, s így nem enyészett el, mint a hajdani királyi bazilika, melynek pompáját ma is sejtetik a kőtár kőfaragványai és a hatalmas falak feltárt alapjainak maradványai. 1938-ban, Szent István halálának 900. évfordulóján Székesfehérváron rendezték meg a világ katolikusainak összejövetelét. 1970- ben megemlékeztek Szent István születésének 1000., s 1990-ben Mátyás király halálának 500. évfordulójáról. 1996-ban, a magyar államiság 1100. évfordulóján nemzeti emlékhelyet kívánnak a városban felavatni az egykori koronázóváros fényét tisztelve. Székesfehérvár manapság Magyarország hetedik városa több mint 122 000 lakosával. Hatalmas átmenő idegenforgalmat bonyolít le a Balaton és a Bakony felé. A város mindig figyelt a világra, az európai értékek meghonosításra. Sok évszázados címerén a bástyakapu szárnyai nyitva állnak, mintegy jelképezve a fogadókészséget minden és mindenki iránt, akinek szándéka tiszta. Ez a jelkép teremtett számunkra gyakorlatilag is alkalmat, hogy röviden bemutassuk olvasóinknak. Eredményes kapcsolatok kiépítése a cél, s távlatilag a határok nélküli Európa létrehozása. Az említett viszonyulás tette lehetővé közel félszáz székelyföldi képzőművész bemutatkozását április 15-i kezdettel a Fehérvári Megyei Művelődési Központ kiállítótermeiben mintegy száz alkotással. A székelyföldi szervezés gondjait “'A lelkesen vállaló Kisgyörgy Tamás grafikusművész tárlatmegnyitó beszéde nyomán tájékozódhatunk az előzményekről. „Találkozásunk a közösen vállalt út elejét jelzi. Most egy éve Székely Imre, Békesy Győző és Szele István felkereste a háromszéki és csíki képzőművészeket, műtermeket és tárlatokat tekintettek meg, majd meghívták az alkotókat a királyok városába. Januárban elhatároztuk, hogy brassói kollégáinkat is bevonjuk. Most pedig elhoztuk Háromszék, Csíkország és Brassó város levegőjét, ragaszkodását, szeretetét a képzőművészet nyelvén tolmácsolva. ’ ’ Az eredeti elgondolás, hogy az alkotó szellemiség e területen is mindkét irányban gyűrűzzön. Megelőzően 21 fehérvári művész ellátogatott Sepsiszentgyörgyre, Kézdivásárhelyre, majd április 8-án Csíkszeredában, a Mikó-várban Békefy Győző köszöntötte a tárlat ünneplő közönségét, megérkezve a közel ezer kilométeres útról — tudósított a Fejér Megyei Hírlap. —Torokszorító érzés volt — fejezi be a lap tudósítója —, látva egy-egy műemlék épület vagy emlékmű pusztulását, s érezhettük, mi a felelősségünk, mi a dolgunk. Az 1972-es vajdasági látogatásától eltekintve a fehérvári tárlat a székelyföldi művészek alkotócsoportjának első nagyszabású jelentkezése. Ez „történelmi esemény”, jegyezte meg Balsay István, a vendéglátó város polgármestere ünnepi beszédében. „Érezzék otthon magukat nálunk, ahol 30 000 diák tanul, 3 főiskola és több művészeti középiskola létezik. A helyi sokszínű kultúra minőségi életet jelent.’ ’ És hozzátette közvetlen baráti hangon: Öröm számunkra is, hogy megérhettük ezt a találkozást. A városháza fogadótermében az öreg Kossuth is mintha elégedetten és meghatottan tekintett volna ránk a széles nemzetiszínű szalaggal díszített festményről. A tárlat megnyitójáról csak annyit, hogy a két teremben hullámzott, zsongott a sok érdeklődő, egy helyi zenekar népviseletben székely nótákat játszott, csengő hangon énekelt a Székelyudvarhely környéki Andrásfalváról elszármazott Fodor Mária színésznő. Amíg Nemes Levente, sepsiszentgyörgyi színész, Magyari Lajos poémáját, Csorna Sándor naplóját szavalta — „És mégis testamentum: A nép, melyből vétettem, bizonnyal megél... nem az a fontos, hogy rokonok — de testvérek lakják ezt a földet” —, megilletődésről árulkodó sűrű csend szállt a termekre, és valamitől fénylettek a magyar meg székely szemek. Balsay István polgármester uram végül beismerte, hogy ő bizony kissé meghatódott az együvé tartozás magasztos érzésétől. Később találtunk egy első világháborús emlék fölé bevésett Ady-gondolatot, de szép ilyen végzetes néppel ugyanannak tudni magunkat. Talán ilyen gondolatok fogalmazódtak meg akkor a közönség lelkében. Másnap reggel pedig olvashattuk a Fejér Megyei Hírlap mellékletében: „...megértjük egymást a vizualitás nyelvén is... nem ismerjük eléggé a nemzetiségi területek magyar kultúráját... a fehérvári önkormányzatot nem riasztották el az ügyintézés bonyodalmai... Talán nem szerénytelenség áttörésről beszélni a több évtizedes elszigeteltség után... A kollekció kiegyensúlyozott... változatos, érdekes képet kapunk az ottani alkotókról.” És hadd szóljon a krónikás a gondos, bőséges, igazán tárt karú és szívű magyaros vendégfogadásról, a nagyszerű programról. A hivatalos fogadásokról, a meleg hangú beszédekről a városházán és másutt, a Tóparti Művészeti Gimnázium megtekintéséről, a Fehérvári Művészek Társaságának baráti vendéglátásról, a móri alkotóházról, Zirc, Balatonfüred, Tihany nevezetességeinek bemutatásáról, s a csopaki, gazdászszemmel nézve is, nagyszerű szőlőhegyekről. A város polgárainak viszonyulásáról pedig árulkodjon egy apró, de sokatmondó epizód. Az idősebb korosztályhoz tartozó festő barátunk kíváncsiságból betévedt az egyik utcácska, talán éppen az Oskola utca, mert ilyen is van, könyvesboltjába. Ott a polcokon, falakon sorakozott néhány képzőművészeti alkotás is,nyilván azokat is megszemlélte az „idegen”.—Érdekli a képzőművészet - fordult hozzá az elárusító. — Hát igen, igen — válaszolt a művész. — Akkor jöjjön el délután a székelyföldi képzőművészek tárlatának megnyitójára, látja, itt a plakát, így mondta, hogy jöjjön el, és nem a saját áruját forgalmazta. Búcsúzáskor még erre az évre újabb meghívást kapott a vendég alkotócsoport, s ígéretet a további ösztönző együttműködésre, ami újfent Alba Regia nyitott kapuinak beszédes bizonyítéka. Tompa Ernő A nyitott város V Az államalapító szobra A város címere