Háromszék, 1994. június (6. évfolyam, 1143-1168. szám)

1994-06-01 / 1143. szám

NINCS KIÚT Tegnap délelőtt immáron rendszeressé váló havi találkozójukon tanácskoztak Erdővidék polgármesterei, ahol elsősorban a földtörvény­­nyel kapcsolatos égető gondok kerültek terítékre, amelyekből ítélve nem egy, de tíz polgármesteri mandátum sem lenne elegendő ahhoz, hogy a nyakat­ékért tizennyolcast végérvényesen és mindenkit kielégítően alkalmazni, illetve a gyakorlatba ültetni lehessen. Ez a kulcsfontosságú jogszabály ugyanis olyan lehetetlen helyzeteket teremt, hogy azokból egyszerűen nincs kiút A törvényszék például nem egy esetben — talán szándékosan vagy csak a részleteket nem ismerve, elhamarkodottan ? — hoz olyan ítéleteket, amelyeknek nyomán a földosztóknak nem egy, de két-három örökösnek kellene kimérniük ugyanazt a jussot. A prefek­­túra pedig nemhogy segítene, de szándékosan keresztbetesz a taná­csoknak, és valósággal az önkormányzatok ellen hergeli az embereket. S mivel mind a helyi, mind a megyei tanács — mert a földtörvény kivitelezése nem tartozik teendőik közé — nem is szól(hat)nak abba bele, a polgármesterek rendszerint két vagy több kő között őrlődve magukra maradnak a kutyaszorítóban. Lényeges segítséget jelentene, ha szerződéses alapon egy közigazgatásban jártas jogász legalább kéthetente Baráton találkozhatna az adminiszt­rációban dolgozókkal, hogy mind a napi, mind a távlati, illetőleg mind a helyi, mind az országos vonatkozású, idevágó kérdéseket és jogszabályokat idejében és a szakmai igényeknek megfelelően rész­leteiben is egyeztetni, megbeszélni lehessen. Hogy ennek függvényében történjenek majd a konkrét lépések.­­ Benkó Levente keresik a verekedő alhadnagyot Tegnap a Kovászna megyei rendőrségnél érdeklődtünk a keddi lapszámunkban ismertetett Horthysták és bozgorok című anyagban szereplő Costică V­oltuico rendőralhadnagyról. Gheorghe Dobriţa ezredes közölte, hogy Voltuicót többször is büntették különböző szabálytalanságok elkövetéséért. „Jelenleg keressük, mert nem találjuk sehol — folytat­ta az ezredes —, az eset vizsgálat tárgyát képezi. Az említett időpontban az alhadnagy­nak szabadnapja volt, és bizonyos mennyi­ségű italt fogyasztott.” Costică Voltarco alhadnagy péntekről szom­batra virradólag, polgári ruhában, a Váradi József Általános Iskolába kérezkedett be tele­fonálni. Bár Boros Béla szolgálatos őr észre­vette, hogy ittas, beengedte. Adott időpont­ban a civil ruhás alhadnagy felmérgelődött, majd lehorthystázta és lebozgorozta Borost, aztán ütlegelni kezdte. (D.P.) 4" Vasárnap éjjel Szatmár megye egyik falujában tizen­egy cigány házat gyűjtött fel a lakosság. Négy nappal koráb­ban a falu pásztora, a 69 éves Tom­a Crăciun és két cigány férfi közötti szóváltás tettle­­gességgé fajult, s Adrian Marin Varga és Marin Mezei meg­ölték az idős embert A közösség bosszúja, sajnos, a mifelénk ismert módon zaj­lott le, a falu lakói megostromolták, majd felgyújtották a cigánytelepet. A tűzoltók és a csendőrség egy óra múltán érkeztek. Mint mindig, későn,­­ Erdély-szerte az a plety­ka járja, hogy Ioan Stoica emberei az elmegyógy­intézeteket járják, hogy ráleljenek gazdájuk hason­mására. Időközben a Cari­tas atyja Svájcba menekülne, a balhét meg az a szeren­csétlen vinné el, kit erre maj­d kiszemelnek. 4* Galacon egy Gheorghe Măgureanu nevű egyén, volt politikai fogoly kérést nyúj­tott be a legfelsőbb ügyészség­re, hogy Vasgár­da néven jegyez­­zék be keresz­ténydemokrata fogantatású, polgári, antikommunista szer­vezetét A kérvényező úgy érzi,­ ha korábban az RKP-t az alkot­mány előírásainak megszegésé­­ vel, minden különösebb akadály nélkül törvényesítették, az ő szervezetének is létjogosult­sága van Romániában. 4* A Nagyrománia Párt bukaresti szervezetének ülésén V. C. Tudor bejelentette, hogy szándékában áll jelöltetni magát a két év múlva sorra kerülő elnökválasztásokon. 4* Kolozsváron sor került a németekre is. A polgármesteri hi­vatal ki akarja költöztetni a Mó­­cok útja 18. szám alatti székhelyéről a Német Demokrata Fórum helyi szer­vezetét Korábban ide telepítet­ték a Számvevőszéket, és úgy tűnt, megférnek egymással. De nem így történt. Minap, mikor épp Mátyás királyról tartot­tak egy előadást, valaki kicsa­varta a biztosítékot, betörték az ajtót, meggyalázták a hall­ban álló Oberth-szobrot. A RENEL is beszállt az egyen­lőtlen harcba, közölték a szer­vezettel: mivel nincs kétoldalú szerződésük, nem szolgáltat­hatnak a továbbiakban szá­mukra villanyt Tiltakozásként a fórum egész választmánya beadta felmondását, és Bonnt is tudósították a történtekről. A helyi egységpártos sajtó ezút­tal szélsőséges németekről cikkezik. 5. Lélekharangok –KATONA SZABÓ ISTVÁN Kisgyermekkoromban észrevettem a fényképekről, hogy apám rokonsága egészen másféle, mint anyámé. Apám testvérei, a nagybácsik, nagynénik és azok gyermekei mesteremberek voltak. Fényképeik Brassóban, Bukarestben készültek jel­legzetes iparos öltözetben, apai nagyanyám pedig falusia­san feketében, kendővel a fején jelent meg a fényképész előtt, míg az anyai rokonságban református papok, ügy­védek, nyalka katonatisztek szerepeltek, s a nők ci­ff­a nagykalapban vagy toronyfrizurában, csipkével díszített ruhákban álltak a fotográfus elé. Anyám gondoskodott arról, hogy gyakran érzékeltesse, nem akármilyen famíliából való. S a rokonsá­gi kör elbeszéléséből egészen Sándor János magyar belügy­miniszterig, Tisza sógoráig, sőt, még valami távoli hercegi családig is kiterjedt. Persze, ennek a nevezetes rokonság­nak a leszármazottai soha, egyetlen mozdulattal sem mutat­tak különösebb érdeklődést irántunk, s később, az ínség és nyomor éveiben anyám hiába írta a leveleket az általa ismert, s gyermekkorában még a házuknál megfordult tehe­tős rokonokhoz, utódaikhoz, választ egyiktől sem kapott, csak a közvetlen, az első unokatestvérig terjedő rokonság nyújtott néha valami támogatást. Apám családja a felsőháromszéki Szárazajtáról szárma­zott, ezt éppen száz évvel nagyapám születése után tudtam meg, amikor 1943-ban az akkori törvények szerint nagyszülőkig bezáróan kellett igazolni az ősöket. A szárazajtai nemes és szent eklézsia anyakönyvében Szabó János nagyapám mint gyalogos katona székely gyermeke jegyeztetett be 1843- ban. Apai ágon tehát nem volt az elődök között semmiféle székely előkelőség, lóföl­dúló, nemes, egyszerű közszéke­lyek voltak, akiket a madéfalvi veszedelem után katonai szolgálatra köteleztek, s ezt a fiúgyermek születésekor jelezték az anyakönyvben. Ennek az 1859-ig érvényben lévő törvénynek emlékét őrizte apai ágon nagyapám keresztle­vele. Mikor és milyen okokból került nagyapám Szárazajtáról Csíkkozmásra, nem tudom. Nagyapám szülőfalujának neve pedig csak 1944 őszén került ismét szemem elé, az ott történt borzasztó események következtében.­­ ______________________________________ _ Apám hirtelen gazdagodási vágyát az első világháború utáni konjunktúra éveiben megvalósulni látta. A kantai telken felépült a öntöde, a gépműhely s még egy üzlethelyi­ség is kirakattal és közvetlen bejárattal az utcáról, ahol a gyár termékeit: rézcsengőket, mozsarakat, szerszámokat, konyhakályhákat, majd a húszas évek vége felé autóal­katrészeket is árult a Ford cég kézdivásárhelyi megbízottja­ként. A „Székelyföld iparosításának’ ’ gondolata, melyről már a század első felében az újságok annyit cikkeztek, ki virág­zott apámban. Igaz, tekintélye egyre nőtt a kisvárosban, az iparostestület alelnöke volt jó ideig és alparancsnok az önkéntes tűzoltó egyletben. Valami makacs, nagy felemelkedési láz dolgozott benne az anyagi érdekeken felül is, amit csak akkor értettem meg, amikor gyermekkorát és családi körülményeit megismertem. Anyám elbeszéléseiből bontakozott ki mind­az, ami születésem előtt történt, mert apám soha nem beszélt gyermekkoráról, régebbi életéről. Nem volt mesélő típus, hallgatag, zárkózott ember volt és mindig sietett. Nem végeztem történeti kutatást családom egyik ágáról sem, csak annyit tudok, amennyit a szüleim és közeli­ rokonaim emlékezete megőrzött és adott tovább nekem egy-egy alkal­mi és nem is tervszerű beszélgetés során. Ez időben alig száz évre nyúlik vissza. Sok apró emlék, egy-egy fénykép szemé­lyekről, családi eseményekről ad némi útbaigazítást. Mert a fényképeztetés nagy divat volt már a múlt század végén, még a székely kisvárosban is volt állandó fotográfus, Bogdánnak hívták, s még én is lencsevégre kerültem gyermekkoromban a műteremben, amire az volt kiírva: Bogdán és utóda. " POLITIZÁLÓ RENDŐR (2.) Koalíciós tárgyalások szorgalmazása Horn Gyula szerint már a jövő hétfőn el kellene kezde­ni a koalíciós tárgyalásokat, ha mind az MSZP, mind az SZDSZ beleegyezik az együttműködésbe. Jó lenne, ha már június végére megalakulhatna az új kormány — véleke­dett a szocialista párt elnöke tegnapi televíziós nyilatko­zatában. A szakszervezetekkel kialakítandó kapcsolatokról Horn azt nyilatkozta, ha az új kormány nem tud megál­lapodni a bérből és fizetésből élők érdekvédelmi szer­vezeteivel, akkor nem lesz szociális béke. Magyarország már nem vidám barakknak számít A Népszava szerint Magyarország közelebb került Európához, nem egyik napról a másikra történt ez a lépés, csak éppen most vettük észre. A szóbeli győzködés, a küldetéstudat és pátosz a magyar lélektől idegennek bizonyult. A lakosság elsöprő többsége egy szociálliberális politikára szavazott, és amint a választások után a külföldi visszhangokból kiderül, a rendszerváltás után négy évvel Magyarország már nem vidám barakknak számít Európa szemében. • Az Új Magyarország úja: szeretnék hinni, hogy nem a történelem segítő kezét taszítottuk el magunktól ezzel a megfelleb­bezhetetlen döntéssel, szeretnék hinni, hogy az abszolút többség nem vezet abszolutisztikus kormányzáshoz. U­­gyanis hivatkoztak már a népre, egyszer kaphatna is vala­mi jobbat, mint ami általában jut neki. • A Magyar Nemzet a koalíció lehetőségeit taglalja: a politika fel­színén az elkövetkező napokban az lesz a kérdés, koa­lícióra lép-e az MSZP és az SZDSZ. Nem lehetnek két­ségek afelől, hogy az MSZP szeretné ezt a szövetséget, de azzal, hogy a szocialisták túlgyőzték magukat, az SZDSZ számára majdnem érthetetlenné válik a kormányzati együttműködés. A német szociáldemokraták elsősor­ban azt a szerepet méltatták, amelyet Magyarország és Horn Gyula akkori külügyminiszter játszott Németország és Európa 1­989-es változásaiban. Az ellentéteket emeli ki A Franciaországban megjelenő angol nyelvű Interna­tional Herald Tribune hangsúlyozza, hogy korántsem egyértelmű a szocialisták elszántsága, hiszen a párton belül komoly ellentétek vannak a régi vonalas kommunisták és a re­formszellemben gondolkodó szociálliberálisok között. Tokiói pénzügyi körök a piacgazdaság fejlődésére számítanak, de nem biztosak abban, hogy a privatizáció az eddigi sebességgel folytatódik, szerintük az MSZP és a szakszervezetek szoros kapcso­latai hátráltatják a folyamatot. Szlovák—magyar alapszerződés körül A szlovák miniszterelnök kedvezően értékeli a szocia­listák elképzeléseit a két ország kapcsolatait illetőn. Arra a kérdésre válaszolva, hogy elképzelhetőnek tartja-e a Szlovákia és Magyarország közötti alapszerződés előkészítését úgy, hogy még a szeptemberi parlamenti választás előtt aláírják, Mora­vcik leszögezte, hogy bár eddig is inten­zívek voltak a tárgyalások, valami miatt mindig megsza­kadtak. Horn Gyulának azt a kijelentését, miszerint Ma­gyarország igyekezni fog pragmatikusan viszonyulni a nemzetiségi kérdéshez, Jozef Moravcik a szlovák fél számára is elfogadhatónak tartja. Újabb szerb támadás Tuzlánál A boszniai békeerők Tuzlában állomásozó parancs­noka megerősítette: hétfő délután két óra óta a szerb csapatok támadják a várost. A tiszt elmondta, hogy a repülőtér környékét tüzérség lö­vi, és a kéksapkások óvóhelyre kényszerültek. A támadásról szóló hírt megerősítette az ENSZ-erők szarajevói szóvivője is, aki szerint az ENSZ- csapatok Közép-Boszniában ellentámadásba lendültek, hogy megakadályozzák a muzulmánok további előrenyo­mulását. I­MU­MEmi«

Next