Háromszék, 1994. június (6. évfolyam, 1143-1168. szám)
1994-06-01 / 1143. szám
NINCS KIÚT Tegnap délelőtt immáron rendszeressé váló havi találkozójukon tanácskoztak Erdővidék polgármesterei, ahol elsősorban a földtörvénynyel kapcsolatos égető gondok kerültek terítékre, amelyekből ítélve nem egy, de tíz polgármesteri mandátum sem lenne elegendő ahhoz, hogy a nyakatékért tizennyolcast végérvényesen és mindenkit kielégítően alkalmazni, illetve a gyakorlatba ültetni lehessen. Ez a kulcsfontosságú jogszabály ugyanis olyan lehetetlen helyzeteket teremt, hogy azokból egyszerűen nincs kiút A törvényszék például nem egy esetben — talán szándékosan vagy csak a részleteket nem ismerve, elhamarkodottan ? — hoz olyan ítéleteket, amelyeknek nyomán a földosztóknak nem egy, de két-három örökösnek kellene kimérniük ugyanazt a jussot. A prefektúra pedig nemhogy segítene, de szándékosan keresztbetesz a tanácsoknak, és valósággal az önkormányzatok ellen hergeli az embereket. S mivel mind a helyi, mind a megyei tanács — mert a földtörvény kivitelezése nem tartozik teendőik közé — nem is szól(hat)nak abba bele, a polgármesterek rendszerint két vagy több kő között őrlődve magukra maradnak a kutyaszorítóban. Lényeges segítséget jelentene, ha szerződéses alapon egy közigazgatásban jártas jogász legalább kéthetente Baráton találkozhatna az adminisztrációban dolgozókkal, hogy mind a napi, mind a távlati, illetőleg mind a helyi, mind az országos vonatkozású, idevágó kérdéseket és jogszabályokat idejében és a szakmai igényeknek megfelelően részleteiben is egyeztetni, megbeszélni lehessen. Hogy ennek függvényében történjenek majd a konkrét lépések. Benkó Levente keresik a verekedő alhadnagyot Tegnap a Kovászna megyei rendőrségnél érdeklődtünk a keddi lapszámunkban ismertetett Horthysták és bozgorok című anyagban szereplő Costică Voltuico rendőralhadnagyról. Gheorghe Dobriţa ezredes közölte, hogy Voltuicót többször is büntették különböző szabálytalanságok elkövetéséért. „Jelenleg keressük, mert nem találjuk sehol — folytatta az ezredes —, az eset vizsgálat tárgyát képezi. Az említett időpontban az alhadnagynak szabadnapja volt, és bizonyos mennyiségű italt fogyasztott.” Costică Voltarco alhadnagy péntekről szombatra virradólag, polgári ruhában, a Váradi József Általános Iskolába kérezkedett be telefonálni. Bár Boros Béla szolgálatos őr észrevette, hogy ittas, beengedte. Adott időpontban a civil ruhás alhadnagy felmérgelődött, majd lehorthystázta és lebozgorozta Borost, aztán ütlegelni kezdte. (D.P.) 4" Vasárnap éjjel Szatmár megye egyik falujában tizenegy cigány házat gyűjtött fel a lakosság. Négy nappal korábban a falu pásztora, a 69 éves Toma Crăciun és két cigány férfi közötti szóváltás tettlegességgé fajult, s Adrian Marin Varga és Marin Mezei megölték az idős embert A közösség bosszúja, sajnos, a mifelénk ismert módon zajlott le, a falu lakói megostromolták, majd felgyújtották a cigánytelepet. A tűzoltók és a csendőrség egy óra múltán érkeztek. Mint mindig, későn, Erdély-szerte az a pletyka járja, hogy Ioan Stoica emberei az elmegyógyintézeteket járják, hogy ráleljenek gazdájuk hasonmására. Időközben a Caritas atyja Svájcba menekülne, a balhét meg az a szerencsétlen vinné el, kit erre majd kiszemelnek. 4* Galacon egy Gheorghe Măgureanu nevű egyén, volt politikai fogoly kérést nyújtott be a legfelsőbb ügyészségre, hogy Vasgárda néven jegyezzék be kereszténydemokrata fogantatású, polgári, antikommunista szervezetét A kérvényező úgy érzi, ha korábban az RKP-t az alkotmány előírásainak megszegésé vel, minden különösebb akadály nélkül törvényesítették, az ő szervezetének is létjogosultsága van Romániában. 4* A Nagyrománia Párt bukaresti szervezetének ülésén V. C. Tudor bejelentette, hogy szándékában áll jelöltetni magát a két év múlva sorra kerülő elnökválasztásokon. 4* Kolozsváron sor került a németekre is. A polgármesteri hivatal ki akarja költöztetni a Mócok útja 18. szám alatti székhelyéről a Német Demokrata Fórum helyi szervezetét Korábban ide telepítették a Számvevőszéket, és úgy tűnt, megférnek egymással. De nem így történt. Minap, mikor épp Mátyás királyról tartottak egy előadást, valaki kicsavarta a biztosítékot, betörték az ajtót, meggyalázták a hallban álló Oberth-szobrot. A RENEL is beszállt az egyenlőtlen harcba, közölték a szervezettel: mivel nincs kétoldalú szerződésük, nem szolgáltathatnak a továbbiakban számukra villanyt Tiltakozásként a fórum egész választmánya beadta felmondását, és Bonnt is tudósították a történtekről. A helyi egységpártos sajtó ezúttal szélsőséges németekről cikkezik. 5. Lélekharangok –KATONA SZABÓ ISTVÁN Kisgyermekkoromban észrevettem a fényképekről, hogy apám rokonsága egészen másféle, mint anyámé. Apám testvérei, a nagybácsik, nagynénik és azok gyermekei mesteremberek voltak. Fényképeik Brassóban, Bukarestben készültek jellegzetes iparos öltözetben, apai nagyanyám pedig falusiasan feketében, kendővel a fején jelent meg a fényképész előtt, míg az anyai rokonságban református papok, ügyvédek, nyalka katonatisztek szerepeltek, s a nők ciffa nagykalapban vagy toronyfrizurában, csipkével díszített ruhákban álltak a fotográfus elé. Anyám gondoskodott arról, hogy gyakran érzékeltesse, nem akármilyen famíliából való. S a rokonsági kör elbeszéléséből egészen Sándor János magyar belügyminiszterig, Tisza sógoráig, sőt, még valami távoli hercegi családig is kiterjedt. Persze, ennek a nevezetes rokonságnak a leszármazottai soha, egyetlen mozdulattal sem mutattak különösebb érdeklődést irántunk, s később, az ínség és nyomor éveiben anyám hiába írta a leveleket az általa ismert, s gyermekkorában még a házuknál megfordult tehetős rokonokhoz, utódaikhoz, választ egyiktől sem kapott, csak a közvetlen, az első unokatestvérig terjedő rokonság nyújtott néha valami támogatást. Apám családja a felsőháromszéki Szárazajtáról származott, ezt éppen száz évvel nagyapám születése után tudtam meg, amikor 1943-ban az akkori törvények szerint nagyszülőkig bezáróan kellett igazolni az ősöket. A szárazajtai nemes és szent eklézsia anyakönyvében Szabó János nagyapám mint gyalogos katona székely gyermeke jegyeztetett be 1843- ban. Apai ágon tehát nem volt az elődök között semmiféle székely előkelőség, lóföldúló, nemes, egyszerű közszékelyek voltak, akiket a madéfalvi veszedelem után katonai szolgálatra köteleztek, s ezt a fiúgyermek születésekor jelezték az anyakönyvben. Ennek az 1859-ig érvényben lévő törvénynek emlékét őrizte apai ágon nagyapám keresztlevele. Mikor és milyen okokból került nagyapám Szárazajtáról Csíkkozmásra, nem tudom. Nagyapám szülőfalujának neve pedig csak 1944 őszén került ismét szemem elé, az ott történt borzasztó események következtében. ______________________________________ _ Apám hirtelen gazdagodási vágyát az első világháború utáni konjunktúra éveiben megvalósulni látta. A kantai telken felépült a öntöde, a gépműhely s még egy üzlethelyiség is kirakattal és közvetlen bejárattal az utcáról, ahol a gyár termékeit: rézcsengőket, mozsarakat, szerszámokat, konyhakályhákat, majd a húszas évek vége felé autóalkatrészeket is árult a Ford cég kézdivásárhelyi megbízottjaként. A „Székelyföld iparosításának’ ’ gondolata, melyről már a század első felében az újságok annyit cikkeztek, ki virágzott apámban. Igaz, tekintélye egyre nőtt a kisvárosban, az iparostestület alelnöke volt jó ideig és alparancsnok az önkéntes tűzoltó egyletben. Valami makacs, nagy felemelkedési láz dolgozott benne az anyagi érdekeken felül is, amit csak akkor értettem meg, amikor gyermekkorát és családi körülményeit megismertem. Anyám elbeszéléseiből bontakozott ki mindaz, ami születésem előtt történt, mert apám soha nem beszélt gyermekkoráról, régebbi életéről. Nem volt mesélő típus, hallgatag, zárkózott ember volt és mindig sietett. Nem végeztem történeti kutatást családom egyik ágáról sem, csak annyit tudok, amennyit a szüleim és közeli rokonaim emlékezete megőrzött és adott tovább nekem egy-egy alkalmi és nem is tervszerű beszélgetés során. Ez időben alig száz évre nyúlik vissza. Sok apró emlék, egy-egy fénykép személyekről, családi eseményekről ad némi útbaigazítást. Mert a fényképeztetés nagy divat volt már a múlt század végén, még a székely kisvárosban is volt állandó fotográfus, Bogdánnak hívták, s még én is lencsevégre kerültem gyermekkoromban a műteremben, amire az volt kiírva: Bogdán és utóda. " POLITIZÁLÓ RENDŐR (2.) Koalíciós tárgyalások szorgalmazása Horn Gyula szerint már a jövő hétfőn el kellene kezdeni a koalíciós tárgyalásokat, ha mind az MSZP, mind az SZDSZ beleegyezik az együttműködésbe. Jó lenne, ha már június végére megalakulhatna az új kormány — vélekedett a szocialista párt elnöke tegnapi televíziós nyilatkozatában. A szakszervezetekkel kialakítandó kapcsolatokról Horn azt nyilatkozta, ha az új kormány nem tud megállapodni a bérből és fizetésből élők érdekvédelmi szervezeteivel, akkor nem lesz szociális béke. Magyarország már nem vidám barakknak számít A Népszava szerint Magyarország közelebb került Európához, nem egyik napról a másikra történt ez a lépés, csak éppen most vettük észre. A szóbeli győzködés, a küldetéstudat és pátosz a magyar lélektől idegennek bizonyult. A lakosság elsöprő többsége egy szociálliberális politikára szavazott, és amint a választások után a külföldi visszhangokból kiderül, a rendszerváltás után négy évvel Magyarország már nem vidám barakknak számít Európa szemében. • Az Új Magyarország úja: szeretnék hinni, hogy nem a történelem segítő kezét taszítottuk el magunktól ezzel a megfellebbezhetetlen döntéssel, szeretnék hinni, hogy az abszolút többség nem vezet abszolutisztikus kormányzáshoz. Ugyanis hivatkoztak már a népre, egyszer kaphatna is valami jobbat, mint ami általában jut neki. • A Magyar Nemzet a koalíció lehetőségeit taglalja: a politika felszínén az elkövetkező napokban az lesz a kérdés, koalícióra lép-e az MSZP és az SZDSZ. Nem lehetnek kétségek afelől, hogy az MSZP szeretné ezt a szövetséget, de azzal, hogy a szocialisták túlgyőzték magukat, az SZDSZ számára majdnem érthetetlenné válik a kormányzati együttműködés. A német szociáldemokraták elsősorban azt a szerepet méltatták, amelyet Magyarország és Horn Gyula akkori külügyminiszter játszott Németország és Európa 1989-es változásaiban. Az ellentéteket emeli ki A Franciaországban megjelenő angol nyelvű International Herald Tribune hangsúlyozza, hogy korántsem egyértelmű a szocialisták elszántsága, hiszen a párton belül komoly ellentétek vannak a régi vonalas kommunisták és a reformszellemben gondolkodó szociálliberálisok között. Tokiói pénzügyi körök a piacgazdaság fejlődésére számítanak, de nem biztosak abban, hogy a privatizáció az eddigi sebességgel folytatódik, szerintük az MSZP és a szakszervezetek szoros kapcsolatai hátráltatják a folyamatot. Szlovák—magyar alapszerződés körül A szlovák miniszterelnök kedvezően értékeli a szocialisták elképzeléseit a két ország kapcsolatait illetőn. Arra a kérdésre válaszolva, hogy elképzelhetőnek tartja-e a Szlovákia és Magyarország közötti alapszerződés előkészítését úgy, hogy még a szeptemberi parlamenti választás előtt aláírják, Moravcik leszögezte, hogy bár eddig is intenzívek voltak a tárgyalások, valami miatt mindig megszakadtak. Horn Gyulának azt a kijelentését, miszerint Magyarország igyekezni fog pragmatikusan viszonyulni a nemzetiségi kérdéshez, Jozef Moravcik a szlovák fél számára is elfogadhatónak tartja. Újabb szerb támadás Tuzlánál A boszniai békeerők Tuzlában állomásozó parancsnoka megerősítette: hétfő délután két óra óta a szerb csapatok támadják a várost. A tiszt elmondta, hogy a repülőtér környékét tüzérség lövi, és a kéksapkások óvóhelyre kényszerültek. A támadásról szóló hírt megerősítette az ENSZ-erők szarajevói szóvivője is, aki szerint az ENSZ- csapatok Közép-Boszniában ellentámadásba lendültek, hogy megakadályozzák a muzulmánok további előrenyomulását. IMUMEmi«