Háromszék, 1994. július (6. évfolyam, 1169-1194. szám)

1994-07-01 / 1169. szám

HAZAI Nincs vegyi fegyver Gheorghe Tinea védelmi miniszter sajtótájékoz­tatón ismertette, hogy Románia nem rendelkezik vegyi fegyverekkel vagy vegyifegyver-gyártási programmal. Tinea elismerte, hogy 1968-tól, Nicolae Ceauşescu utasítására évi öt-, majd utólag csak négyfajta, 100— 200 grammnak megfelelő mennyiségű mérgező vegyi anyagot gyártottak kísérleti célokra. 1987-ben arról határoztak, hogy nem folytatják a vegyianyag-gyártási programot, 1990-ben pedig megrendelések híján rész­legesen leállították a termelést. Nem uszálypárt A Demokrata Párt(a Petre Román-féle Front) sajtótájékoz­­tatóján Victor Babiuc parlamenti képviselő ismertette, hogy a DP nem uszálya egyetlen pártnak sem, és a továbbiakban is megőrizni szándékszik politikai független­ségét. Babiuc közölte, hogy a Demokrata Munkáspárt egyesült a Demokrata Párttal, és hasonló ideológiával rendelkező politikai alakulatokkal folytat egyesülési tárgyalásokat a DP. Torzít az IRSOP A Román Nemzeti Egységpárt tegnapi sajtótájékoz­tatóján Ioan Gavra parlamenti képviselő és pártalel­­nök, valamint Viorel Sălăgean szenátor ismertette az RNEP álláspontját a privatizálás, a kormány elleni bizalmatlansági indítvány és az IRSOP közvélemény­­kutató intézet legutóbbi eredményei kapcsán. Sălăgean szerint az RNEP csalódott abban, ahogyan a kormány elképzelte a privatizálást, de pártja rendelkezik egy ilyen jellegű privatizálási­ programmal. A bizalmatlan­­sági indítványról ismertették, hogy az RNEP szerda esti ülésén világossá vált, hogy a párt honatyáinak kétharmada továbbra is támogatja a kormányt, és mindenki úgy szavaz, ahogyan lelkiismerete diktálja. Az IRSOP nemrég közzétett eredményeiről a két RNEP-es szemé­lyiség azt állította, hogy nem megbízhatók, hiszen az így kialakult kép hol az egyik, hol a másik politikai alakulat számára kedvező. Iliescu felfüggesztése Tegnap a­ képviselőház és a szenátus közös ülésén elhatározták, hogy július 4—7. között összehívják a két ház rendkívüli ülését, ahol megvitatják azt, a Ion Ilies­cu államfő tisztségéből való felmentését követelő in­dítványt, melyet 167 parlamenti képviselő írt alá. Ugyanakkor egyéb, soron lévő kérdés is szerepel a napirenden. Viorel megkerült Csütörtökön a bukaresti rendőrség sajtótájékoz­tatóján bemutatták Horia Viorel fiatalembert, aki négy évvel ezelőtt, az 1990. június 13—15-i események idején tűnt el a román fővárosból. A sajtó annak idején azt állította, hogy Viorel egyszerű járókelőként, véletlenül belekeveredett az akkori eseményekbe, majd hirtelen eltűnt. Más változatok szerint a fiút rejtekhelyen tar­tották fogva, illetve meglőtték, és titokban a bukaresti Străuleşti—2. szegények temetőjében hantolták el számos 1990. júniusi áldozattal együtt. Viorel meg­találása érdekében országos, majd nemzetközi körözést adtak ki. Végül a napokban a Krassó-Szörény megyei rendőrség bukkant a nyomára. Kiderült, hogy a fiúnak számtaneredménye miatt kellett volna pótvizsgáznia, ezért elment otthonról, Tulcea megyében juhpásztorként dolgozott, majd Krassó-Szörény megyében keresett munkát. TÜKÖR Mátyás király örök —és sérthetetlen! Az RMDSZ sepsiszentgyörgyi szervezete választmányának NYILATKOZATA Sepsiszentgyörgy minden becsületesen gondolkodó, jóérzésű állampolgára — nemzetiségétől függetlenül — aggódó figye­lemmel kíséri azt a szavakkal eléggé ki nem fejezhető akciót, amit Kolozsvár magyargyűlölő polgármestere, Gh. Fimar tervez a kolozsvári Mátyás-szobor lebontásával, a főtéri ásatá­sokkal kapcsolatban. Sepsiszentgyörgy város RMDSZ-választ­­mánya 1994. június 28-án foglalkozott a Mathias Rex szobor körül kirobbant háborúval. A választmánynak az a véleménye, hogy ebben a háborúban Gh. Funar csak eszköz, mögötte állnak a szélsőséges, nacionalista, fasisztoid erők, a hatalom! A gazdasági nyomor növekedésével egyre inkább előtérbe kerül a mellveregető, öntelt, kik vagyunk mi, nacionalizmussal, soviniz­mussal tömjénezett üres frázisok pufogtatá­­sa, a magyarellenes kampány, mely szerint minden bajnak az okozói mi, romániai, erdé­lyi magyarok vagyunk. Erdély a mi hazánk is, több mint ezer éve itt élünk ezen a földön, századokon át együtt éltünk más népekkel , románokkal, szá­szokkal, zsidókkal, cigányokkal —, s ezután is itt akarunk élni, békességben, barátságban mindenkivel. Mi tiszteljük a más népek kultúráját, iro­dalmát, műalkotásait, s elvárjuk, hogy mások is tiszteljék a miénket. A Mátyás király­szoborcsoport olyan művészeti alkotás, amely­re az egész világ csodálattal néz. Az UNESCO által nyilvántartott műértékek között az 5. helyen jegyzik. Joggal követeljük, hogy azt ne bántsa senki! Mi, sepsiszentgyörgyiek nem akarjuk ledönteni sem Mihály vajda, sem Bălcescu mellszobrát, pedig egyikük sem született Sepsiszentgyör­­gyön, még csak Erdélyben sem! Mátyás király Kolozsváron született, uralkodása idején nagyon sokat tett a kultúra, a civi­lizáció fellendítéséért Közép-Európában., Udvarában művelt, humanista tudósok dolgoztak, s bővítették híres könyvtárát, vésték egymás mellé a betűket, hogy a Corvinák száma növeked­jék, legyenek az emberi kultúra és civilizáció terjesztői. A Mathias Rex szoborcsoport nemcsak a magyaroké, nemcsak a kolozsváriaké, az minden becsületesen érző és gondolkodó ember tulaj­dona. Olyan műalkotás, amely esztétikai élményt nyújt annak, aki csak rátekint. Éppen ezért határozottan elítélünk minden olyan akciót, amely a mai Kolozsvár főterét, esztétikáját próbálja megváltoztatni. Felhívjuk Kovászna megye RMDSZ-tag­­ságát, szimpatizánsait, minden becsületesen gondolkodó állampolgárát, nemzetiségre való tekintet nélkül, hogy levélben, rádióban, újságban tiltakozzék ez ellen a készülő embertelen bar­barizmus ellen. F­elhívjuk a megye városainak, községeinek RMDSZ-választmányait, hogy egységesen emeljék fel szavukat a Mátyás-szoborcsoport megmentése érdekében. Sepsiszentgyörgy, 1994. június 28. NYILATKOZOTT A LEGRANGOSABB BÖRTÖNŐR A DUTYIBAN MINDEN CSUDA JÓ! A rövid és kedélyes terefere­m Péter és Pál, tehát a bebörtönzöttek napjára, szerda reggel hangzott el a bukaresti rádióban. Az „Események” riportere feltett néhány ártatlan kérdést, a Büntetőintézetek Vezérigazgatóságának vezetője pedig készséggel és derűsen válaszolgatott. Olyan volt az egész interjú hangulata, mintha arról csevegtek volna, lesz-e elegendő fagylalt a nyár folyamán a strandokon? A vezérőrnagy úr elmondta, hogy a hazai fegyintézetek mintegy 30 000 „vendég” fogadására vannak berendezve, ennek ellenére 10—15 000 rabbal mindig több hűsül bennük. Ezért ágyakat szorítanak be a cellákba, a zsúfoltság elkerül­hetetlen. A riporter megkérdezte, mit tesznek azért, hogy a románság tudatába oly gyászosan beépült, egykori félelmetes börtönök — Jilava, Periprava, Enyed és Sziget — neve megszabaduljon a rájuk rakódott szennytől? A­ válasz: a jila­­vai erődöt fertőtlenítették, és sohasem ad helyet ezután sem­miféle börtönnek, múzeumnak szeretnék berendezni. A szigeti börtönből a totalitarizmus elleni küzdelem nemzetközi központj­a lett, Periprava pedig megszűnt. Enyedről a vezérőrnagy úr elfeledkezett. Szó volt még arról is, hogy nemzetközi viszony­latban nem túlságosan rossz az a 37 százalékos arány, ameny­­nyi a büntetőintézetek korábbi klientúrájából—visszaesőként — újra lakja az ismerős épületeket. Arról is beszélt a tábor­nok úr, hogy igyekeznek közeledni az európai elvárásokhoz, s a fiatalokkal rengeteget foglalkoznak, mintegy 20 mesterséget lehet „odabenn” kitanulni, olvashatnak, írhatnak a foglyok, s amiről nem beszélt ugyan, de az Evenimentul zilei megírta, hogy országos premierként egy szerelmi gyilkosság miatt lecsukott ifjúnak még az egyetemi felvételit is engedélyezték , és be is jutott. Nagy hangsúlyt fektetnek az erkölcsi-vallási nevelésre, nyilatkozta a tábornok úr, és a riporter meg­köszönte a beszélgetést. Olyannyira nem tetszett ez az interjú, hogy vakmerő gon­dolatom támadt: megpróbálok magam feltenni a tábornok úrnak néhány kényelmetlenebb kérdést, és megkérem olvasóinkat, juttassák el, ha van, a saját vagy családjuk, esetleg ismerőseik köréből szerzett börtönélményeket — szegezzünk néhány kérdést velük kapcsolatban a magyaros nevű tábornok úrnak. Például megkérdezném tőle, próbálnak-e tenni valamit az ellen, hogy a magyar nemzetiségű foglyok ne szenvedjenek a börtönben pusztán magyar voltuk miatt is? Hogy van az, hogy a magyar rabok románul szinte alig tudó idős szüleikkel sem beszélhetnek a ritka látogatások alkalmával magyarul? Meg­kérdezném, hogyan kezelik a (legtöbbször burkoltan elítélt) politikai foglyokat? Megtudakolnám, volt-e az utóbbi négy esztendőben börtönlázadás Romániában, s hány gyilkosságot követtek el a büntetőintézetekben? Mi a helyzet a börtönben oly gyakori, nagyok sokszor csak kényszerűségből vállalt fenyegetéssel kikényszerített homoszexuális kapcsolatokkal? Mit tesznek a fegyőrök emberi-erkölcsi arculatának megis­­meréséért, nevelésükért, előfordult-e olyan eset, hogy szadis­ta porkolábokat menesztettek a szogálatból, esetleg­ őrzőből őrizetesekké lettek? Kíváncsi vagyok, vállalja-e az interjút a tábornok úr. Matekovics János ­ülésezik a­­ MEGYEI TANÁCS MEGHÍVÓ Kovászna megye taná­­csának elnöke a helyi közi­­gazgatást szabályozó törvény 6. szakasza értelmében 1994. július 12-én 10 órára össze­hívja a megyei tanács rendes ülését. Az ülésre Sepsi­­szentgyörgyön, a Szabad­ság tér 4. szám alatt kerül sor az alábbi javasolt na­pirenddel: 1. határozattervezet az 1994-es állami költségvetés­ből átutalt összegek elosz­tásáról a területi-admi­nisztratív egységek között 2. határozattervezet a Kovászna Megyei Tanács 1994. évi helyi költség­vetésének elfogadásáról 3. határozattervezet a Kovászna Megyei Tanács működési szabályzatának a megyei tanácstagok gyű­léspótlékát megszabó 69. szakasza módosításáról 4. tájékoztatás a me­gyei tanács, az állandó küldöttség, a tanácselnök határozatainak, döntéseinek és rendelkezéseinek meg­valósításáról. Az ülés anyagait 1994. július 4-től tanul­mányozhatják a megyei tanács titkársági­ protokoll ügyosztályán. Orbán Árpád ._______________ELNÖK_ A víz környékén a kániku­la is elviselhetőbb. Teg­nap már kora délelőtt száz körül voltak a fürdőzök a sepsiszentgyörgyi stran­don.Belépő gyermekek­nek, katonáknak 300, fel­nőtteknek 500 lej. Albert Levente

Next