Háromszék, 1994. július (6. évfolyam, 1169-1194. szám)

1994-07-01 / 1169. szám

♦ Aranyosgyéres közelében ismét lezuhant egy MiG—21 - es katonai repülőgép. A piótának sikerült katapultálnia magát, s kisebb karcolásokkal meg­úszta a kalandot. A gép nem. * Július 1-jétől egy tulaj­donjegy ára 225 000 lejre nőtt. Mint a süllyedő hajóról, úgy menekülnek az országos tévétől az alkalmazottak. Mert elhagyta a stúdiókat Daniela Gămulescu és Anca Toader, kénytelenek vagyunk az esti híreket Corneliu Roşiianu tol­mácsolásában hallgatni-néz­­ni. Ha épp nem részeg, akkor sem kellemes látvány.­­ Végül is találtak rek­tort a hírszerzők egyetemére. Számunkra az eddig ismeretlen nevű és rangú Horia Pitaru egyetemi tanár vállalta a nagy feladatot. * Miron Cosma bányász­vezér augusztus 10-én baj­tár­saival együtt ellátogat Kolozs­várra, hogy érdeklődjenek Ioan Stoicánál a Cari­­tas-pénzek sor­sáról. Szegény kincses város, még csak egy bányászlátogatás hiányzott onnan. * Bár nagy igyekezettel prób­álj­ák kormánykörökben rózsaszínűre festeni a román gazdaság helyzetét, a nyers valóság az, hogy a volt szo­cialista országok közül Romániának volt a legkisebb az exportja. Még a Pruton túli testvéreik is megelőzték e téren. * Arról olvashatunk a központi sajtóban, hogy egy Szarvadi Loránd nevű kézdi­­vásárhelyi lakost elkaptak a határon, miközben egy, 1005 darab 1871 és 1944 között ki­adott bélyegeket tartalmazó albu­mot akart át­csempészni Magyarországra. * A szenátus jóváhagyta, hogy az 1989. decemberi ese­mények kivizsgálásával foglal­kozó bizottság június helyett december 5-én terjessze a tisztelt ház elé jelentését. * A bukaresti villamos­­gépgyárban j­ártakor Iliescu elnök ismét elengedte az agarakat. Egyebek közt óva intette hall­gatóit, hogy őrizze meg őket a fennvaló attól, hogy kik 90 óta lesik őt s társait, sikerrel ügyködjenek, s az ország élére egy Emil Constantinescu vagy Dinu Patriciu kerüljön. Az lesz nemzeti tragédia — állította —, és élénk fantáziával vá­zolta a munkásoknak, mit je­lentene, ha azok a fránya el­lenzékiek visszahoznák a nagyiparosokat és a ki­rályt. „Coposuhoz én mindig emberien viszonyultam, de ő csak a mérget és gyűlölködést ismeri’ ’ — állította kissé rövid emlékezetű elnökünk, feledve, hogy legkevesebb négy alka­lommal vádolta és rágalmazta meg nagy nyilvánosság előtt az öreg parasztpárti vezért. METEOR-­­ HULLÁS SZÉPMEZŐN Kedden a rétyi keresztúrig két kocsi szélvédőjének szétszóródott törmelékét láttuk. Szerdán „eredményesebb” nap volt, három mar­taléka pak­sztozott szét, egy nyerges vontató vakablakkal jött szembe, a költöző cirkusz márkás személygépkocsijának szélvédőjén is lapát­nyi lyuk tátongott, tőle sugaras irányban ezerfelé szaladtak a törésvo­nalak. Mintha meteoritfelhőből hullana a mogyorónyira, diónyira zúzott andezit, bazalt. Az útügyiek új köpenyt szurkoznak az útra. Szurkoznak, erre szórják a zúzalékot, ha hideg idő van, eső lesz, a kocsik egymásra és az út szélére seprik a drága anyagot, ha éppen kánikula van, mint ezekben a napokban, a megolvadt szurokhoz ragad a kocsikerék, a szurkos gumiköpeny felszedi a kavicsot, majd iszonyú sebességgel hátraszórja, a szembejövő sávra repteti A közúti forgalom a kocsisűrűségre tekintve századvégi, az aszfaltozás technikája a szurkoskanna és a lapát szintjén maradt. Erre aztán ráépül a fe­gyelmezetlen forgalom, hiába a sebességkorlátozást előíró figyelmez­tetőtáblák, amik szerint negyvennel kellene hajtani Ennek a dupláján hajszolják a kocsikat, előznek, ekképpen közel kerülnek a szabályosan közlekedő járműhöz, azt olyan kőzáporral árasztják el, hogy inkább a kövezetten úti világot várná vissza. A szerkesztőségbe a 3—CV—835- ös és a CV—01—ES rendszámú Dacia-kombikról röppent be a hír kőzáporozó száguldásaikról És mindez nem szépmezői specifikum. Nemzetközi utakon ugyan­ez a helyzet, esetleg a zúzalék darabosabb. Nagyobb szélvédőhöz nagyobb kő kell A múlt évben, útban a kisvárdai színházi fesztiválra, az autóbusz szélvédőjét robbantották ki Az egyik kolozsvári roncs­telep magas kerítésén át érkezett a pótalkatrész. Kemény pénzért, hisz szombat-vasárnap hol keressen szélvédőt az utazó? És hol kap? Hiába zsörtölődünk, ezen az áldatlan állapoton csak úgy se­gíthetünk, ha lassan hajtunk az Európába vezető szurkos utakon. Sylvester Lajos KATONA SZABÓ ISTVÁN Lélekharangok 27. „Mi senkit nem bántunk. Senki ellen nem törünk. De jogainkért nyílt és becsületes eszközökkel harcolni meg nem szűnünk soha — írta a kézdivásárhelyi Székely Újság még az 1927-es választások idején. — Sokan vannak most, akik sok­szor és sokat háborgatnak benneteket. Ígéretekkel, fenyegetések­kel, sőt,hazugságokkal is’ ’— írták figyelmeztetve Kézdivásár­­hely lakóit a liberális pártiak üres, félrevezető hazugságaira célozva. Pedig nem keresték a harc útját. Kézdivásárhelyt a Magyar Párt vezetői között jeles személyiségek, a főgimnázi­um paptanárai és a város tekintélyes ügyvédei, iparosai vettek részt, akiknek legfőbb gondjuk a magyar tulajdon és a magyar értékek megőrzése volt. Konzervatizmusuk, ha ennek lehet nevezni, csupán védekezés volt, igazi nemzeti önvédelem. Nem tartalmazott támadást senki ellen, csupán az átélt történelmi katasztrófák megismétlődésének próbálták útját állni. Milyen szörnyű és tragikus tapasztalat sugallhatta annak a kiváló gondolkozó papnak, dr. Boga Alajosnak, hogy 1927 októberében ezeket írta: „Láttuk, hogy az újkor három jelszava közül a szabadság véres orgiákban tombolta ki magát, az egyenlőség a kommunizmus szörnyűségeit termelte ki, nézzük meg, mire képes a harmadik, a testvériség, jobban mondva: a szeretet.” Ebben látta a kivezető utat, éppen a meg nem valósult harmadik gondolatban, az emberi és nemzeti együttélés egyetlen lehet­séges útjában, melyet az egyház hirdetett, a testvériségben megvalósuló szeretetben. A katolikus egyház tehát nem adott fel önként semmit érdekeiből, és akkor volt ereje mozgósítani híveit a magyarság és az emberség ügyében. A Kézdi-Orbaiszék katolikus nagy­gyűlésén, 1927. október 27-én az egykori híradás szerint 6000 ember gyűlt össze a kézdivásárhelyi kantai főgimnázium ud­varán, ahol az egyházi ügyeken kívül éppen dr. Boga Alajos olvasta fel azt a határozati javaslatot, mely kimondta a kézdi­vásárhelyi róm. kat. főgimnázium fenntartását. Boga Alajos nagy tekintélyű tanár és egyháztörténész talán akkor még nem tudta és nem is sejtette, milyen vérzivataros korszaknak nézünk elébe, de mint történettudós felismerhette, hogy az akkor egyre divatosabbá váló egyház- és istenellenes, ún. antiklerikális mozgalmak, a csak önös érdek hajhászása, a „felvilágosodásra’ ’ alapozott liberális eszmék milyen igazi célokat rejtegetnek. A hit, erkölcs, nemzet szavak nem üres fogalmak és politikai célokat követő jelszavak voltak számára. A világháború és az azt követő kommün, mely felborította a dolgok ter­mészetes rendjét, mely Magyarország összeomlásához és a magyar nemzet végromlását előkészítő útra taszította Erdély népét, még ott vibrált idegeiben. Nem tudta és nem is sejthette, hogy ezek a téveszmék, melyek ellen egész életében küzdött, mely későbbi főpapi tevékenységének központi kérdése lesz, a magyar ifjúság megóvása ezen eszméktől, a magyar iskolák megmentése Erdélyben s végül a katolikus egyház örök, igazi szellemének megóvása és továbbéltetése az ő pusztulását is előidézik. Ment sorsa elébe, hogy egyházának hű fiaként mártíromságot szenvedjen, mint annyi nagy elődje a történelem folyamán. Az erdélyi magyarság önvédelmének megerősödését jelezte, hogy 1928-tól az Országos Magyar Párt egyedül (románpárti paktum, nemzetiségi összefogás nélkül) indult a választásoknak. Ennek köszönhető, hogy éppen a liberálisok visszaszorítása végett, Kézdivásárhelyt is megerősödött a Magyar Párt, és bizonyára éppen Boga Alajos biztatására apám is belekapcsoló­dott a politikába. Egyébként is tekintélyére sokat adó ember volt, és gondolhatta, hogy ha már a város tekintélyes iparosai részt vesznek, ő sem maradhat le. Be is került a Magyar Párt városi vezetőségébe. Ebből gyermekként annyit érzékeltem, hogy gyakrabban megfordultak házunknál tekintélyes iparosok (apám a Vegyes Ipartársulat alelnöke volt), és legtöbbször velem egykorú gyermekeiket is elhozták, így aztán tágas udva­runk, ahol régi cséplő- és kaszálógépek vártak jobb sorsukra, meg a sokféle melléképület nagyszerű bújócskázóhelyeket rejtegetett. . MÁSFÉLSZERES BÉLYEGDÍJ Állandóan híguló pénzünk értékét valóban nehéz követni. Amikor az ember reggel felkel, még nem tudhatja biztosan, aznap hány kiló kenyérre elég az ezres, és hány banira taksálják fémszázasait. A nagy kínálatú kereskedelemből ez érdekli leginkább a vásárlót. Természetesen, a benzin, a villanyáram, a szolgáltatások drágulása is ébren tartja a figyelmet, de nap mint nap mégsem lehetünk résen, hol?, meny­nyivel? csapnak be. A címben jelzett drágulás nem afféle hivatalos díjemelés, hanem egyszerű, ha­nyagság szülte drágítás. Mert mi másnak nevezhető, hogy a megszabottnál más­­félszeres értékben kell bélyeget rányalni a borítékra azért, mert csak ilyent árusí­tanak. És nem csak az utcai bódéban, ahol legtöbbször egyáltalán nincs bé­lyeg, hanem a postahivatalban is. Nem csak az a harminc lej bosszant,­­amennyivel többet fizettem a minap egy hazai levél elküldéséért, hanem a gesz­tus, amivel a levél- és okmánybélyegáru­­sok ki szokták fizetni a jelenségért pa­naszt tevő vásárlót. Fekete Réka Nyomást Phenjanra James Lilley, az American Enterprises Inc. Ázsia Főosztályának vezetője azt nyilatkozta a CNN tévétársaság riporterének: rendkívül veszélyes, hogy a Kim Ir Szen típusú államfők kezében atomfegyver lehet. Lilley szerint, amennyiben az észak-koreai vezető háborút kezdeményez, véget vetett hatalmának és államrendszerének. Bár igyekszik tagadni ezt, É­­­­szak-Korea rendkívül nehéz gazdasági helyzetben van, évente 7 százalékkal csökken a bruttó nemzeti termék. Lilley kiemelte, hogy a kommunista Korea nincs abban a helyzetben, hogy feltételeket szabjon, ugyanis minden (politikai, katonai és gazdasági) ütőkártya az Egyesült Államok kezében van. Gondok Haitiban Éhínség és nyomor pusztít Haiti Köztársaságban az ENSZ elrendelte gazdasági szállítási tilalom beve­zetése után. Az emberek hosszú sorokban állnak ivóvízért, hiánycikk a gyógyszer, az alapvető élelmiszerek, az üzemanyag. Naponta több száz főből álló haitiak csoportja, főként nők és gyermekek menekülnek az Egyesült Államokba. Raul Cedras tábornok, Jean- Bertrand Aristide megválasztott elnök félreállítója háborúval fenyegette az esetleges inváziós csapa­tokat. Arafat Gázában Nem kevesebb mint nyolcezer főt mozgósítottak Jászer Arafat palesztin fővezér szombati érkezésére. A Palesztinai Felszabadítási Mozgalom elnöke szombaton érkezik a délkelet-izraeli arab többségű Gáza auto­nóm palesztin övezetbe. Az izraeli hatóságok közölték, hogy amennyiben Arafat Jerikó palesztin övezetbe is szeretne ellátogatni, akkor kizárólag az izraeliek szabhatják meg az Izrael területén áthaladó útvon­alat. A zsidó telepesek 100 ezer sekel (33 ezer dollár) fejpénzt ajánlottak fel annak, aki elrabolja Arafatot. Tűzszünet Adenben Az észak-jemeni csapatok tüzérséggel lőtték és megszállták az úgynevezett Jemen Demokratikus Köztársaság fővárosának északi negyedét. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa újabb határozatot hozott a szem­benállók katonai műveleteinek leállítására. A Vörös­­kereszt közbenjárására a felek között tűszünet jött létre. Moszkva ismertette, hogy mindkét harcoló fél egyetértett abban, hogy meg kell szüntetni az ellen­ségeskedéseket, és ebből a célból tegnap az orosz fővárosban kötöttek ilyen jellegű szerződést.­­ A jemeni polgárháború azzal kezdődött, hogy az 1990- ben létrejött Jemen Államból idén májusban kiváló Dél-Jemen (volt kommunista rendszerű, önálló ál­lam) harcokat kezdeményezett északi társa ellen. König—Janssen-jelentés Tegnap megvitatás céljából terjesztették a stras­­bourgi Európa Tanács jogi, illetve emberjogi bizott­sága elé a Románia helyzetképét rögzítő König— Janssen-jelentést. A dokumentumot előzőleg Szó­fiában, az ET tanácskozásán mutatták be és fogadták el. Bár Romániában az ET román küldöttségének vezetője, Florin Rădulescu-Botică több kifogást emelt a jelentés kapcsán, a bolgár fővárosban nem volt ellenvetése a dokumentummal kapcsolatban.

Next