Háromszék, 1994. szeptember (6. évfolyam, 1222-1247. szám)

1994-09-01 / 1222. szám

Színe és fonákja Nem kicsi volt a felsőrákosiak — s nem csak az Ovik — öröme, amikor a baráti Önkormányzat kereken egymillió lejt utalt ki gyalázatos állapotban levő művelődési házuk tatarozására. Noha ebből az összeg­ből sem lehet megváltani a világot, arra mégis számítottak, hogy legalább a lehullt vakolatot újrafoltozzák, a hiányzó ajtók és ablakok helyükre kerülnek, miként a falu ma még szétszóródott könyvtára is. Sőt, a tatarozás után, a karácsony tájékán esedékes dalostalálkozó is szóba került, s úgy nézett ki, hogy Felsőrákos végre kimozdul a szürke hétköznapok sorába. Aztán a mesteremberek munkához láttak: a fél tetőt megjavították, a nagyterem mennyeze­tét, falait toldozzák-foldozzák, és... egyelőre ennyi Az, hogy az előszoba tokostól kirúgott ablaka a jelek szerint nem kerül vissza, s a majdani téli bálokon továbbra is vacogni fog a jegycsípő, még hagyján. Az viszont már minden képzeletet felülmúl, hogy a derék mesteremberek úgy tatarozzák a nagyterem falait és mennyezetét, hogy egyetlen festményt és díszoklevelet vagy fogast le nem akasztanak a szegről, mi több, a híres-neves felsőrákosi szedettes drapériák s a függönyök is mind a helyükön maradtak, rámászól így aztán a Bilske óvó néni huszonévi bérmentes kultúrfelelősködése alatt előteremtett s őrzött, Fekete Dezsőné tiszteletes asszony és segítői szötte-varrta gyönyörű csillagmintás szedettesre por, mész, habarcs fröccsen, s a pók is, köszöni szépen, igen jól megvan a fedezékben... A minapi lagzira készülőben, az asszonyok sütés-főzés miatt nem érkez­vén, a férfiakat állíták oda vikszolni, akik álló napig súrolhatták a padokról a rászáradt meszet. V­igasztalván nejeiket, hogy a szedettest holtbiztosan nem a habarcsosok mossák ki.. Benkó Levente­ ­ ! — Ne búsulj... a Funarét most meszelik. Dézsy Zoltán karikatúrája SYLVESTER LAJOS : Úz-völgyi hegyomlás 31. INCZE PÁL: Szőts Danikáék már láttak egy utánpótlási vonalat. Aztán akkor jött a haddelhadd, amikor az erdőből kikerültünk. Hegyi kaszálók, legelők voltak. Megindultak az orosz repülők is. Nem bombát dobtak, hanem kézigráná­tokat, kisméretű bombákat. Estére beértünk abba a patakba, amelyik fő le Pottyond, Csikmenaság, Csikszentgyörgy felé. Ott kisméretű bombákkal újra megszórtak, de valahogy sebesülés nem volt. Akkor este beosztottak egy családhoz. Mi egy pásztorhoz kerültünk, a nevét leírtam egy papírra, de a fogságban elszivaroztuk azt is, valamilyen Pál. Aztán onnan visszavittek minket Pottyond fölé, ez fenn van a patakon, úgy hívják, Fiság, a legkisebb falucska. Ott he­lyezkedtünk el védőállásba azokkal az orosz erőkkel szem­ben, amelyek vonultak fel a Csobános völgyén, s ki akartak jutni Menaság felé. Zabföldekben voltunk jó két hétig. Szeptem­ber 11-én éjjel fél tizenegy óráig. Akkor kaptu­k meg a végleges visszavonulási parancsot Kezdetben az oroszok nem nagyon támadtak, de aztán elébb jöttek, s a végén már aknavetőkkel lőttek, s van nekik az az alacsony röppályájú, kisméretű ágyújuk, mi úgy hív­tuk, hogy csim-bum. Borzasztó gyors volt a lövedék sebessége. Előbb robbant, s azután hallottuk a kilövését. Nagyon féltünk tőle, mert pontos irányzéka volt, távcsöves. Be voltunk ásva. Száraz, forró augusztus vége, szeptember eleje. A zab le volt aratva, egész nap feküdni kellett. Este, amikor Pottyondról kihozták az élelmet, úgy el voltunk gémberedve és zsibbadva, hogy az embernek négykézláb kellett mászkálnia, amíg magához tért. Aztán kikaptuk az egész napi kaját, mit megettünk és mit eltettünk. Egyszer jött egy támadás. Sík terep volt, s jött egy mély völgy, egy meredek oldal. Mi a völgybe nem tudtunk lelátni. Közel engedtük az oroszokat, beléjük lövöldöztünk, befútták egy holt térbe, mi oda nem tudtunk belőni, így éltünk, s állandó aknavetőtűzben. Az aknavető beszórt földdel, kérdeztem, élsz-e, Dani? Mondta, hogy igen. Engem egyszer ki is kellett ásni, úgy betemetett az aknalövés. Voltak repülőtámadások is. A szovjetek rendszerint a Gyímes völgye fölött jöttek, kiértek Madéfalva felé, ott az állomást jól megporozták, Csíkszeredának is adtak, s akkor a fejünk felett mentek vissza. Olyan alacsonyan jártak a vadászbombázók, hogy kértük a tiszteket, engedj­ék meg, egy sorozatot lőjünk ki. Három-négyszáz méterre volt, a tárból ha legalább egyet ráeresztünk, levesszük. De nem engedték, mert akkor megtorló támadás lesz az eredménye. Megbom­báznak. Nem lőhettünk rájuk. Zsögödfürdő fölött van az a fenyősáv. Annak a külső felében is voltunk. Onnan is lőhet­­tü­k volna. A németek a Hargita felől jöttek, azok Úz völgyét püfölték. Egy időn túl az oroszok az Úz völgye felől jöttek, átmentek a Hargitán, s egy fél óra múlva jöttek vissza. Mikor mi visszavonultunk, Szászrégen környékén megkap­tuk a tábori repülőteret. Az összes német gépek szét voltak lőve. Feltételeztük mi akkor, hogy biztosan az előretolt és visszavonuló magyarok és németek közé beékelődött az orosz, s a felderítők értesítették a parancsnokságot, hol a­­repülőtér. Máskülönben hogy kapták volna meg? HIRSALÁTA . Bármennyire tagadja Chebeleu nagykövet, a cotroceni-i palota szóvivője, hogy gazdájának egészségi állapotával baj van, hatalmi körökben mégis arról beszélnek, hogy Iliescu depressziós, zárkózott, s megváltozott viselkedése még a leg­közelebbi munkatársaival is. Az erre vonatkozó kommentárok azért tartják aggasztónak a helyze­tet, mert a szélsőséges személyekkel tele ko­rmány az utóbbi időben egyre függetlenebb mag­atartást tanúsít, ami kiszámíthatatlan helyzetbe sodorhatja az országot.­­ Hevesen tagadta Iosif Gavril Chiuzbaian igazságügyi miniszter, hogy az RNEP tagja lenne. Most ellenben Iosif Constantin Dragan, Olaszországban élő szélsőségesen naciona­lista politikus és üzletember, a Vatra Româneas­că tiszteletbeli elnökének vendége a nap­fényes Itáliában.­­ Tegnaptól nem jelenik meg az Óra nevet viselő bukaresti napilap. Az újság anyagi patrónusa, Viorel Cataramă elmondta, hogy havonta 40 millió lejt fizetett rá a lapra. A mi szempontunkból nézve az ügyet, nyugodt lelkiismerettel kijelenthetjük, nem kár érte, mert nemzetiségi, főképp magyar vonatkozásban meglehetősen véresszájú volt.­­ A közmondás úgy tartja, más korából tanul az okos, a buta még sajátjából sem. Jut eszünkbe ez arról, hogy Kolozsvárott Driada néven új pilótajáték indult. S van érdeklődő is szép számban.­­ Közben kiderült, Ioan Stoica bár hat napja már rács mögött van, de nem kezdték meg a kihallgatását. Állítólag a gyors letartóztatása azért következett be, hogy megmentsék a népharagtól. Olvashatunk az üggyel kapcsolatban arról is, hogy a Caritas kolozsvári működtetéséhez egyetlen engedéllyel rendelkezett, a Funaréval. Ha logikusan követik egymást az események, bűnpártolásért a Román Nemzeti Egységpárt elnökét, Kolozsvár polgármesterét is le kellene tartóztatni. Akárcsak Miron Cosmát a Zsil völgyéből és a petrozsényi polgármestert, akik a bányászok pénzével gazdagították a szélhámost.­­ Az Itartassz jelentése szerint Moszk­vában letartóztattak két radioaktív anyaggal kereskedő egyént, s mit ad isten, kiderült, hogy mindketten az orosz titkosszolgálat embe­rei. Erre mondják mifelénk, kecskére bízták a káposztát.­­ Jellemző módon pont a kormány lapja, a Vocea României csapott le az Úz­ völgyi magyarellenes diverzióként is használható Rompres-hírre és tévétudósításra, megtoldva azzal a vérlázító hírrel, hogy miközben a magyar nemzeti lobogó alatt fiatal lányok vigyázállásban irredenta dalokat és a magyar állami himnuszt énekelték stb., stb., EGYETLEN ROMÁN RENDŐR VAGY HIVATALOS SZEMÉLY SEM VOLT A HELYSZÍNEN, hogy az ellenséges megmozdulást leállítsa. S kioktatja a tévéhíradó ott munkálkodó tudósítóját, szerkesz­tőségét, hogy szombat este kitette e mioritikus ország népét a fenti látvány szemlélésének. A kivonulás jelentősége és ára Tegnap elhagyták Németországot az utolsó orosz csapa­tok. Több mint 500 000 katona, a tisztek családtagjai, 5000 harckocsi, 2,5 millió lőszer indult vissza Oroszország felé. Cserében Bonn 13,5 milliárd márkát fizetett, illetve ebből 8 milliárddal lakásokat építtetett a hazatérő tiszteknek. A kivonulás tiszteletére szervezett ünnepségen jelen volt Borisz Jelcin. Beszédében Helmuth Kohl kancellár felkérte az orosz elnököt, vonja le a tanulságot a fájdalmas német— orosz múltból, anélkül, hogy feledné a mindkét részről elkövetett atrocitásokat. Felidézve Németország fájdal­mas, közel fél évszázados kettéosztását, elismeréssel szólt a szovjeteknek a volt NDK-ban lezajlott demokratikus forradalom idején tanúsított magatartásáról. Miután üd­vözölte a Németországot elhagyó katonákat és családtag­jaikat, hangot adott annak a meggyőződésének, hogy ezután kezdődnek majd az igazán jó kapcsolatok a két ország között. A Kohl-Jelcin megbeszéléseken kívül találkozott a két ország külügyminisztere és védelmi minisztere is. Virágzó hasadóanyag­kereskedelem Már Magyarországon is működik a nukleáris hasadó­anyagokat csempésző piac. Budapesten őrizetbe vettek két magyar állampolgárt, akik feltehetően oroszországi szár­mazású sugárzóanyaggal próbáltak üzletelni. A náluk lévő két kilogramm urán-fűtőelemet lefoglalták a rendőrök. A vevő, aki 40 000 dollárért vette volna át az árut, meg­szökött. Újabb 4,5 kilogramm radioaktív anyagot loptak egy oroszországi vegyi kombinátból. A szakemberek szerint az eltulajdonított cézium 137-et nem lehet katonai célokra felhasználni A tetteseket egyelőre nem fogták el. Kudarcot vallott az ENSZ különmegbízottjának haiti próbálkozása. A köz­vetítő politikusnak nem sikerült eljutnia a szigetországba, Dominikában feltartóztatták. Közben a Karib-tengeri Ál­lamok Közössége bejelentette, hogy hajlandó támogatni egy esetleges nemzetközi beavatkozást Haitiben. Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár a haiti helyzetről nyilatkozva leszögez­te, hogy azoknak a nemzetközi erőknek, melyek felhatal­mazást kaptak a beavatkozásra, maguknak kell dönteniük az akciót illetően, és elismerte, hogy a múlt héten kiküldött előkészítő csapatok beavatkozása sikertelen volt. Meg­ítélése szerint a haiti helyzet békés rendezésére irányuló küldetésnek csak akkor lesz hatása, ha a Biztonsági Tanács felhatalmazza az ENSZ főtitkárát erre, vagy ha Haitiben gyökeresen megváltozik a helyzet. Észak- Írország dem­i­l­ita­rizá­lásáért A nyugati demokrác­iák szégyenfoltjának tekinti a közvélemény az észak-írországi helyzetet. Épp az egyezető béketárgya­lások megkezdése előtti napokban Belfast nyugati részében újabb bombamerényletet követtek el ismeretlen tettesek, s ez mintegy meghiúsítani látszik az IRA fegyverszünetköté­si szándékát. Az IRA politikai fedőpártja azonnali elis­merését követel­i az angol kormánytól, ugyanakkor kérik az IRA-val kapcsolatos cenzúra felszámolását, valamint Észak-Írország demilitarizálását. Az IRA fegyverszüneté­vel kapcsolatban az Egyesült Államok egy 120—200 mil­lió dolláros Ulster újjáépítését támogató segély folyósítását latolgatja, de nem zár ki más, Észak-Írországnak nyújtandó anyagi támogatást sem, amennyiben sor kerül egy béke­­szerződés aláírására a fegyverszünet megkötése után. Népszavazás a Golán-fennsíkról Izrael északi határainak helyzetéről nyilatkozva Iczak Rabin azt nyilatkozta, hogy kormánya megítélése szerint Szíria le tudná fegyverezni a libanoni Irán-barát Hezbolla­­hot, de ez nem áll szándékában. Izrael kivonulása a Golán­­fennsíkról Szíria szándékaitól függ, s ha a békéhez ez is szükséges, akkor népszavazás útján Izrael népét fogják megkérdezni erről. Rabin felszólította a Palesztin Felsza­­badítási Szervezetet is, hogy lépjen fel a Hamasz Iszlám Ellenálló Mozgalom terrorizmusa ellen. TÜKÖR EZE 222 HH!U H

Next