Háromszék, 1994. december (6. évfolyam, 1300-1321. szám)

1994-12-13 / 1309. szám

H­ÁROMSZÉK SEPSISZENTGYÖRGY 1994. DECEMBER 13. 1309. szám ÁRA 120 lej Előfizetőknek 90 lej KKIft­» SZTRÁJKHULLÁM A „FORRADALOM” 5. ÉVFORDULÓJÁN RESICA, ARAD, DÉVA... ! Tegnap este a resicai tüntetés szervezői bejelentették, hogy folytatják a tiltakozást, holnap lezárják a vasúti vonalakat, és csütörtökön éhségsztrájkba kezdenek. A sajtótájékoztatón elhangzott határozat válasz volt a bukaresti rádióban hétfő délután sugárzott miniszterelnöki kijelentésekre. Déván és Aradon tömeges tüntetésekkel szolidarizáltak a resicaiakkal. „Nem magas béreket, hanem munkát akarunk” —hangoztatták a Krassó-Szörény megye prefek­­túrája előtt tiltakozó resicaiak. A társadalmi válság megoldásán, a Resicán történő kor­mányvizsgálaton, illetve a prefektus felfüg­gesztésén kívül a tüntetők követelték a mi­niszterelnök leváltását is. Letiltották a petárdák forgalmazását Karácsony előtt két héttel az országos rendőrfelügyelőség végre lépett, és letiltotta a petárdák forgalmazását és használatát. Közismert tény, hogy országszerte az állami és magánkereskedelemben több­féle tűzszerészeti anyag került forgalomba November második felétől megyénkben is főleg az esti órákban lépten-nyomon hallani, látni különféle erősségű lövöldözéseket, tűzijátékokat. A rendőrségi lépés helyénvaló, de kései. A kilátásba helye­zett büntetések sem elhanya­golhatók: hat hónaptól 5 évig terj­edő börtönbüntetéssel súj­t­­ható az a személy, aki petárdákat vagy ehhez hasonló tűzszerészeti anyagokat forgalmaz, szállít vagy használ. Aki az esti órákban eldob egy-egy petárdát, vagy más szerkentyűvel zavarja a csendet, a 61 /1991 -es törvény előírásai értelmében 50—150 ezer lej pénzbüntetéssel vagy 1,5—3 hónap börtönbüntetéssel sújtható. A petárda-ellenes rendelet kapcsán egy közelmúltban Kézdivásárhelyen történt eset jutott eszünkbe. A benzinkút közelében lakók a múlt hét egyik napján, es­te háromnegyed tízkor lövöldözésre figyeltek fel. Kinézve az ablakon egy rendőraltisztet és egy csendőrka­tonát láthattak, akik egy játék­pisztollyal lövöldöztek, majd jó nagyokat kacagtak az ijedősebb lakókon... (loc­om) Máról holnapra * /-----------------------------------­A REMÉNYTELENSÉG VÁROSA Olyannyi­ra szétzilálta a hatalom a szakszervezeti mozgalmat, annyira megosztottá és áttekinthetetlenné tette, annyi árulás, cserbenhagyás történt, olyan követhetetlenül el­szaporodtak a szövetségek, föderációk és konföderációk, hogy az volt az ember érzése, egyhamar jelentősebb szakszervezeti megmozdulás nem zavarhatja meg az ország csendjét. Resica meglepetés volt, s azért válhatott azzá, mert az arroganciába belemerevedett hatalom, de még a köznép sem igen számított arra, hogy olyan egységesen és meg­­bonthatatlanul fordul szembe egy kistelepülés lakossága a hatalmasokkal, mint ahogyan a resicaiak tették. Ter­mészetesen ehhez tudni kell, hogy a nagy iparvárosok­ban, a szocialista társadalom büszkeségeiben az élet talán még nehezebb, mint más helységekben. Resicán, Vajdahunyadon a gépgyár és az acélöntőde még a létmi­nimumot sem tudja biztosítani az ott élőknek, a munkanél­küliség rátája magasabb az országos átlagnál, az egy lakosra számított átlagjövedelem 34 151 lej, ott sem épülnek helyhatósági pénzből lakások, nincs víz, hidegek az otthonok, a szegénykonyhán étkező több száz létmini­mum alatt élő személyen kívül még kétezernyi ember kérne enni, ha lenne pénz, miből igényeiket kielégítsék. S a gyárak, a város kenyerét biztosító nagyüzemek szemmel láthatóan omlanak össze, nyers- és alapanyaghiány miatt alig tudnak munkát biztosítani, s emiatt a bérek ki­fizetésével is hónapokkal elmaradtak. A múlt hét közepén ugyan talált a kormány rejtett forrásokat, de már késő volt, a kedélyeket felkorbácsolta a sértő közöny és hatástalan bukaresti komissziók jelenléte, s az, hogy a miniszterel­nök nem mer szembenézni a felháborodott tömeggel, Iliescu olaj­ágat lengető üzenete sem más az elnöki hivatal megszokott gesztusainál, melyeket tett mindeddig soha nem követett. Ráadásul, olajként a tűzre, beleszólt a sztrájkba C. V. Tudor is, külföldi hiteleket ígérgetve, melyekért egyenesen a spanyol állam vállalt — úgymond — kezességet, s ennek pajzsa mögül olyan hangon oktatta ki a ma már nyolcadik napj­a az utcán fagyoskodó munkásem­bereket, mintha azok kétségbeesett cselekedeteikkel a nagy román nemzeti eszmét bocsátottak volna áruba. Vasárnap este a szakszervezeti vezetők fogadalmat tettek, hogy városukat, ügyüket nem árulják el, s csak Resicán hajlandók tárgyalni a miniszterelnökkel, a kor­mány többi tagjával. Resica főterén, a prefektúra előtt a hangulat az Egyetem tér egykori légkörét idézi, az ott felkapott dalok állam-, kormány-, Uiescu-ellenes rigmu­sokkal színezik a különben meglehetősen nyomott hangu­latú és reménytelen tüntetést Ha az ország szakszervezeteinek sikerül valóban a resicaiak mellé állni, ha a karhatalom ígéretéhez híven nem folyamodik erőszakhoz, ha a mi­niszterelnök végül is foga közé szorított szívvel elutazik Resicára, s főképp, ha a munkásváros főterén tüntetők nem érzik elmagányosodva magukat, lehet, nem lesz ered­ménytelen a Bánátban fellángolt tiltakozás. Csak épp mély tetszhalálukból kellene felébrednie mindazoknak, kik végre világosan látják: a jelenlegi országvezetés nem csak a munkásságot, de az ország lakóinak minden kategóriáját s magát az egyhetes temesvári és egynapos 1989. decem­ber 22-i bukaresti forradalmat is elárulta. De hogy Resicán mi lesz, nehéz megjósolni. Lehet, eddig mindig jól bevált módszereikkel oltják el a parazsat, lehet Brassó belőle, és lehet Temesvár. Mindhárom út tragikusnak ígérkezik.^ Simó Erzsébet MI LESZ AZ ÉPÍTŐKKEL TÉLEN? Nyugodtan nézhetnek a tél elé az építőválla­latok alkalmazottai —jelentette ki Pap János, a Prometheus szakszervezeti társulás elnöke, akit a november végi tüntetéssorozat eredményességéről kérdeztünk. Az országos megmozdulást követően ugyan összeült egy tárgyalóbizottság, de lénye­ges egyezkedésre nem került sor. Elfogadták az akkorra már kidolgozott miniszteri jegyzéket, amely kielégíti a követeléseket, s többek között arról rendelkezik, hogy a december 1 és március 31. között téli szünetre kényszerült építőválla­latok dolgozóinak gyorsított menet szerint a vállalatoknál készítik el a munkanélküli-segély megadásához szükséges iratcsomót, az idősza­kosan munkanélküliekké váltak pedig a meg­felelő alapból kapnak segélyt, és nem kell őket az egységeknek fizetniük. (Incze) írók a képzőművészeti galériában December 15-én, csütörtökön 18 órakor, a Krite­­rion Könyvkiadó megalakulásának 25. évfordulója alkalmából író-olvasó találkozóra kerül sor Sepsi­­szentgyörgyön a Képtárban. Résztvevők: H. Szabó Gyula, a Kriterion igazgatója, Demény Lajos, Tüdős S. Kinga, Bogdán László, Gazda József. A ren­dezvényen jelen lesznek a Pro Natura-kötet szerzői, Németh János, Háromszékről: Damó Gyula, Dénes Emese, Kakas Zoltán, Kisgyörgy Zoltán, Kuban­­da Miklós, Martinecz Éva, Már Dénes, Puskás Attila, Rabocskai László, Szász Fejér János. Meghívott vendégként részt vesz Matuska Márton újvidéki író, újságíró, A megtorlás napjai című könyv szer­zője. A résztvevők alkotásaikat dedikálják. Kúria, háztetők, kémények, fenyők égre törő kúpjai az első hó­fehér mintázatával mutogatják a csernátoni múzeumkertben azt a tiszta, szép munkát, amelyet az udvarház eredeti szép­ségének visszavarázsolásáért a tervezők, építők és a megyei tanács 70 millió lejes nagyberuházásával végeztek.fs.l.) Albert Levente felvétele fiz emberi jogok nemzetközi napja (4 oldal) MEZŐGAZDÁLKODÁS HITELBŐL LEHET-E? Széchenyi óta a hitel fogalma akár ismerősen is csenghetne. Hogy manapság nem így van — legalábbis a magánérdekelt­ségű mezőgazdálkodásban—­," arról legkevésbé a nagy gon­dolkodó tehet. De az tény, hogy a kormányszinten meghirde­tett, majd nagy késéssel kivitelezett hitelkonstrukciók nyomán felvehető pénz azokhoz nem jut el, akiknek a leg­nagyobb szüksége lenne rá­ a saját erejükből gaz­dálkodó magángazdákhoz. Legutóbb a kormány 767- es rendelete az őszm­unkála­­tokra és terményfelvásárlásra utalt ki egy 1600 milliárdos keretet, 15 százalékos kamatláb mellett. Ebből megyénknek 7 milliárd lej jutott. A magán­termelők által igényelt és ka­pott hitelek pedig alig érik el a 100 millió lejt. (folytatása a 2. oldalon) Ferencz Csaba Kaszinóban voltunk Érdekes, stílusában is sziporkázóan színes előadás-soro­zatnak és érdeklődést ajzó kiállításnak lehettünk tanúi vasár­nap a sepsiszentgyörgyi képzőművészeti galériában, ahol Mikes Kelemen Leveleskönyve megjelenésének 200. évfor­dulója kapcsán Kalamár György Veress Dániel — nem túl­zunk — ragyogó esszéjét olvasta fel a szerző távollétében. Birck Edit, a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa az ÚJ IDŐK száz évvel ezelőtti indulását és a népszerű magyar lap pályaívét idézte emlékezetünkbe (a lap egyik szerkesztője volt Holló Ernő is). Száz éve jelent meg Benedek Elek Testamentum és hat levél című műve, valamint a Magyar mese- és mondavilág is. Kónya Ádám, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója, a rendezvény megalkotója a Természet Világa 125. évfordulója kapcsán ennek erdélyi gyökereiről értekezett, s amikor polihisztori tájékozottságát és tudását Domokos Géza házigazdaként méltatni akarta,­ az előadó azzal hárította el az elismerést, hogy a Kárpát-medence magyarsága, Székelyföld művelődéstörténeti nagyjai mindig is egymásra figyelve, a tudást a következő generációkra hagyományozva éltek, és ennek ma is ekképpen kell lennie. (Sylvester)

Next