Háromszék, 1994. december (6. évfolyam, 1300-1321. szám)
1994-12-13 / 1309. szám
HÁROMSZÉK SEPSISZENTGYÖRGY 1994. DECEMBER 13. 1309. szám ÁRA 120 lej Előfizetőknek 90 lej KKIft» SZTRÁJKHULLÁM A „FORRADALOM” 5. ÉVFORDULÓJÁN RESICA, ARAD, DÉVA... ! Tegnap este a resicai tüntetés szervezői bejelentették, hogy folytatják a tiltakozást, holnap lezárják a vasúti vonalakat, és csütörtökön éhségsztrájkba kezdenek. A sajtótájékoztatón elhangzott határozat válasz volt a bukaresti rádióban hétfő délután sugárzott miniszterelnöki kijelentésekre. Déván és Aradon tömeges tüntetésekkel szolidarizáltak a resicaiakkal. „Nem magas béreket, hanem munkát akarunk” —hangoztatták a Krassó-Szörény megye prefektúrája előtt tiltakozó resicaiak. A társadalmi válság megoldásán, a Resicán történő kormányvizsgálaton, illetve a prefektus felfüggesztésén kívül a tüntetők követelték a miniszterelnök leváltását is. Letiltották a petárdák forgalmazását Karácsony előtt két héttel az országos rendőrfelügyelőség végre lépett, és letiltotta a petárdák forgalmazását és használatát. Közismert tény, hogy országszerte az állami és magánkereskedelemben többféle tűzszerészeti anyag került forgalomba November második felétől megyénkben is főleg az esti órákban lépten-nyomon hallani, látni különféle erősségű lövöldözéseket, tűzijátékokat. A rendőrségi lépés helyénvaló, de kései. A kilátásba helyezett büntetések sem elhanyagolhatók: hat hónaptól 5 évig terjedő börtönbüntetéssel sújtható az a személy, aki petárdákat vagy ehhez hasonló tűzszerészeti anyagokat forgalmaz, szállít vagy használ. Aki az esti órákban eldob egy-egy petárdát, vagy más szerkentyűvel zavarja a csendet, a 61 /1991 -es törvény előírásai értelmében 50—150 ezer lej pénzbüntetéssel vagy 1,5—3 hónap börtönbüntetéssel sújtható. A petárda-ellenes rendelet kapcsán egy közelmúltban Kézdivásárhelyen történt eset jutott eszünkbe. A benzinkút közelében lakók a múlt hét egyik napján, este háromnegyed tízkor lövöldözésre figyeltek fel. Kinézve az ablakon egy rendőraltisztet és egy csendőrkatonát láthattak, akik egy játékpisztollyal lövöldöztek, majd jó nagyokat kacagtak az ijedősebb lakókon... (locom) Máról holnapra * /-----------------------------------A REMÉNYTELENSÉG VÁROSA Olyannyira szétzilálta a hatalom a szakszervezeti mozgalmat, annyira megosztottá és áttekinthetetlenné tette, annyi árulás, cserbenhagyás történt, olyan követhetetlenül elszaporodtak a szövetségek, föderációk és konföderációk, hogy az volt az ember érzése, egyhamar jelentősebb szakszervezeti megmozdulás nem zavarhatja meg az ország csendjét. Resica meglepetés volt, s azért válhatott azzá, mert az arroganciába belemerevedett hatalom, de még a köznép sem igen számított arra, hogy olyan egységesen és megbonthatatlanul fordul szembe egy kistelepülés lakossága a hatalmasokkal, mint ahogyan a resicaiak tették. Természetesen ehhez tudni kell, hogy a nagy iparvárosokban, a szocialista társadalom büszkeségeiben az élet talán még nehezebb, mint más helységekben. Resicán, Vajdahunyadon a gépgyár és az acélöntőde még a létminimumot sem tudja biztosítani az ott élőknek, a munkanélküliség rátája magasabb az országos átlagnál, az egy lakosra számított átlagjövedelem 34 151 lej, ott sem épülnek helyhatósági pénzből lakások, nincs víz, hidegek az otthonok, a szegénykonyhán étkező több száz létminimum alatt élő személyen kívül még kétezernyi ember kérne enni, ha lenne pénz, miből igényeiket kielégítsék. S a gyárak, a város kenyerét biztosító nagyüzemek szemmel láthatóan omlanak össze, nyers- és alapanyaghiány miatt alig tudnak munkát biztosítani, s emiatt a bérek kifizetésével is hónapokkal elmaradtak. A múlt hét közepén ugyan talált a kormány rejtett forrásokat, de már késő volt, a kedélyeket felkorbácsolta a sértő közöny és hatástalan bukaresti komissziók jelenléte, s az, hogy a miniszterelnök nem mer szembenézni a felháborodott tömeggel, Iliescu olajágat lengető üzenete sem más az elnöki hivatal megszokott gesztusainál, melyeket tett mindeddig soha nem követett. Ráadásul, olajként a tűzre, beleszólt a sztrájkba C. V. Tudor is, külföldi hiteleket ígérgetve, melyekért egyenesen a spanyol állam vállalt — úgymond — kezességet, s ennek pajzsa mögül olyan hangon oktatta ki a ma már nyolcadik napja az utcán fagyoskodó munkásembereket, mintha azok kétségbeesett cselekedeteikkel a nagy román nemzeti eszmét bocsátottak volna áruba. Vasárnap este a szakszervezeti vezetők fogadalmat tettek, hogy városukat, ügyüket nem árulják el, s csak Resicán hajlandók tárgyalni a miniszterelnökkel, a kormány többi tagjával. Resica főterén, a prefektúra előtt a hangulat az Egyetem tér egykori légkörét idézi, az ott felkapott dalok állam-, kormány-, Uiescu-ellenes rigmusokkal színezik a különben meglehetősen nyomott hangulatú és reménytelen tüntetést Ha az ország szakszervezeteinek sikerül valóban a resicaiak mellé állni, ha a karhatalom ígéretéhez híven nem folyamodik erőszakhoz, ha a miniszterelnök végül is foga közé szorított szívvel elutazik Resicára, s főképp, ha a munkásváros főterén tüntetők nem érzik elmagányosodva magukat, lehet, nem lesz eredménytelen a Bánátban fellángolt tiltakozás. Csak épp mély tetszhalálukból kellene felébrednie mindazoknak, kik végre világosan látják: a jelenlegi országvezetés nem csak a munkásságot, de az ország lakóinak minden kategóriáját s magát az egyhetes temesvári és egynapos 1989. december 22-i bukaresti forradalmat is elárulta. De hogy Resicán mi lesz, nehéz megjósolni. Lehet, eddig mindig jól bevált módszereikkel oltják el a parazsat, lehet Brassó belőle, és lehet Temesvár. Mindhárom út tragikusnak ígérkezik.^ Simó Erzsébet MI LESZ AZ ÉPÍTŐKKEL TÉLEN? Nyugodtan nézhetnek a tél elé az építővállalatok alkalmazottai —jelentette ki Pap János, a Prometheus szakszervezeti társulás elnöke, akit a november végi tüntetéssorozat eredményességéről kérdeztünk. Az országos megmozdulást követően ugyan összeült egy tárgyalóbizottság, de lényeges egyezkedésre nem került sor. Elfogadták az akkorra már kidolgozott miniszteri jegyzéket, amely kielégíti a követeléseket, s többek között arról rendelkezik, hogy a december 1 és március 31. között téli szünetre kényszerült építővállalatok dolgozóinak gyorsított menet szerint a vállalatoknál készítik el a munkanélküli-segély megadásához szükséges iratcsomót, az időszakosan munkanélküliekké váltak pedig a megfelelő alapból kapnak segélyt, és nem kell őket az egységeknek fizetniük. (Incze) írók a képzőművészeti galériában December 15-én, csütörtökön 18 órakor, a Kriterion Könyvkiadó megalakulásának 25. évfordulója alkalmából író-olvasó találkozóra kerül sor Sepsiszentgyörgyön a Képtárban. Résztvevők: H. Szabó Gyula, a Kriterion igazgatója, Demény Lajos, Tüdős S. Kinga, Bogdán László, Gazda József. A rendezvényen jelen lesznek a Pro Natura-kötet szerzői, Németh János, Háromszékről: Damó Gyula, Dénes Emese, Kakas Zoltán, Kisgyörgy Zoltán, Kubanda Miklós, Martinecz Éva, Már Dénes, Puskás Attila, Rabocskai László, Szász Fejér János. Meghívott vendégként részt vesz Matuska Márton újvidéki író, újságíró, A megtorlás napjai című könyv szerzője. A résztvevők alkotásaikat dedikálják. Kúria, háztetők, kémények, fenyők égre törő kúpjai az első hófehér mintázatával mutogatják a csernátoni múzeumkertben azt a tiszta, szép munkát, amelyet az udvarház eredeti szépségének visszavarázsolásáért a tervezők, építők és a megyei tanács 70 millió lejes nagyberuházásával végeztek.fs.l.) Albert Levente felvétele fiz emberi jogok nemzetközi napja (4 oldal) MEZŐGAZDÁLKODÁS HITELBŐL LEHET-E? Széchenyi óta a hitel fogalma akár ismerősen is csenghetne. Hogy manapság nem így van — legalábbis a magánérdekeltségű mezőgazdálkodásban—," arról legkevésbé a nagy gondolkodó tehet. De az tény, hogy a kormányszinten meghirdetett, majd nagy késéssel kivitelezett hitelkonstrukciók nyomán felvehető pénz azokhoz nem jut el, akiknek a legnagyobb szüksége lenne rá a saját erejükből gazdálkodó magángazdákhoz. Legutóbb a kormány 767- es rendelete az őszmunkálatokra és terményfelvásárlásra utalt ki egy 1600 milliárdos keretet, 15 százalékos kamatláb mellett. Ebből megyénknek 7 milliárd lej jutott. A magántermelők által igényelt és kapott hitelek pedig alig érik el a 100 millió lejt. (folytatása a 2. oldalon) Ferencz Csaba Kaszinóban voltunk Érdekes, stílusában is sziporkázóan színes előadás-sorozatnak és érdeklődést ajzó kiállításnak lehettünk tanúi vasárnap a sepsiszentgyörgyi képzőművészeti galériában, ahol Mikes Kelemen Leveleskönyve megjelenésének 200. évfordulója kapcsán Kalamár György Veress Dániel — nem túlzunk — ragyogó esszéjét olvasta fel a szerző távollétében. Birck Edit, a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa az ÚJ IDŐK száz évvel ezelőtti indulását és a népszerű magyar lap pályaívét idézte emlékezetünkbe (a lap egyik szerkesztője volt Holló Ernő is). Száz éve jelent meg Benedek Elek Testamentum és hat levél című műve, valamint a Magyar mese- és mondavilág is. Kónya Ádám, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója, a rendezvény megalkotója a Természet Világa 125. évfordulója kapcsán ennek erdélyi gyökereiről értekezett, s amikor polihisztori tájékozottságát és tudását Domokos Géza házigazdaként méltatni akarta, az előadó azzal hárította el az elismerést, hogy a Kárpát-medence magyarsága, Székelyföld művelődéstörténeti nagyjai mindig is egymásra figyelve, a tudást a következő generációkra hagyományozva éltek, és ennek ma is ekképpen kell lennie. (Sylvester)