Háromszék, 1995. január (7. évfolyam, 1322-1345. szám)
1995-01-04 / 1322. szám
Y NEM LESZ HÁBORÚS EMLÉKTÁBLA? Az Olt utcai református egyházközség presbitériuma késő ősszel lapunkban felajánlotta, hogy a Vasút utcai pirosban levő templomtorony főút felőli szabad oldalán helyeznék el a második világháborúban elesett és odaveszett sepsiszentgyörgyi hősök monumentális emléktábláját. Ilyen emléket ugyanis nem állított (állíthatott) ez a város eddig, és hogy ez most éppen mennyire időszerű, ahhoz nem szükséges bővebb magyarázat. Igaz ugyan, hogy van ennek a városnak egy első világháborús emlékműve a köztemetőben. Valljuk meg: gyalázatos állapotban. Mert hát ugye könnyebb valamit nem tenni, mint tenni— tartja a szólásmondás is. Vagyis: ha a diktatúra idején nem volt ajánlatos extaz emlékművet gondozni, koszorúzni, akkor most sem az? öt év óta sem? Bizony meglátszik rajta az idő nyoma, s hát még a tőle kissé északabbra levő, a német hősök emlékét őrző obeliszken!? A szóban forgó emléktábla védett helyen lenne, és rákerülhetne a neve minden hősnek, nemzetiségre és vallásra való tekintet nélkül—érveltek a felajánlók Nos, a szentgyörgyiek meglepően kevesen jelentették be elesettjeiket-odaveszettjeiket a lelkészi hivatalban. Hősi halottaink névsorát mégiscsak ismerni kellene! Ez történelem. Jó lenne hát, ha most, új év elején elhangzana a felhívás újra minden szószékről. Fél évszázad után bírnánk-e még egyáltalán emléket állítani—ilyent vagy szabadtéri obeliszket — ismeretlen sírban nyugvó mieinknek? Kisgyörgy Zoltán BENKŐ LEVENTE SZÁRAZAJTA 56. Bizonyára feltűnik, hogy Gavrilă Olteanut távollétében ítélte el a brassói haditörvényszék. Mialatt a brassói tárgyalássorozat folyt, a gárdaparancsnok maradék csapatával a hegyekben bujkált. Ugyanis 1944 őszén a Szövetséges Ellenőrző Bizottság, látva a Maniu-gárda észak-erdélyi véres rémtetteit, november 14-én kiutasította onnan a román közigazgatást, és felszólította a gyilkos gárdát, hogy huszonnégy óra alatt vonuljon ki Erdélyből. A véres atrocitások miatt letartóztatottak Brassóban várták a hadbíróság ítéletét, de Olteanu és néhány hűségese Fekete Subák néven új paramilitáris alakulatot létesített. A szervezet akkori főtitkára, Dumitru Emil Şteanţă vallomásaira, tanulmányokra és a korabeli sajtóra hivatkozva a Tinerama c. román hetilap 1993. augusztus 13—19-i, 141. száma részletes leírást tett közzé a Maniu-gárdáról, majd az ebből alakult Fekete Subák szervezetről. Eszerint a szovjet parancsra Erdélyből kiutasított Maniu-gárda „önkéntesei ’ lakhelyeik irányában szóródtak szét, vagy vándorútra keltek. Azon év karácsonyán a Maniu-gárda gerincén Marius Pop parasztpárti elöljáró lakásán megalakult Románia első nemzeti ellenállási szervezete. A szervezet az ország 1939. évi határaiba való visszaállítását és az országot megszálló kommunisták és szovjetek alóli felszabadítását tűzte ki céljául. „Bomlasztó szervezet lévén — írja a Tinerama — egy paramilitáris hadosztály alakult”, amelynek parancsnoka nem más, mint éppen Gavrilă Olteanu volt. „A berukkolók — emlékszik Şteanţă főtitkár—nem saját vagyonukat vagy másmilyen előnyeiket védő emberek voltak. Nem bandák voltunk, úgy, ahogy a kommunisták megjelöltek, hanem románok csoportjai, akiket a nemzet és a haza iránti szeretet fűtött, és akik Észak- Erdélyért minden fronton harcoltunk.” A Fekete Subák vezetői a mai Beszterce-Naszód megyei Naszód városában és Szentjózsefen húzódtak meg titokban Leonida Pop nevű parasztpártinál. Iuliu Oprea tanár, az akkori Polgári Rendőrség főnöke készített számukra hamisított iratokat, s egyúttal egy ideig ő bújtatta el Olteanut és helyetteseit, Ghereşanut, Paleacut és a szervezet főtitkárát, Şteanţă Dumitru Emilt. Idézett lap szerint „a Visinszkij nyomására 1945. március 6-án alakult Groza-kormány” hirdette meg a Fekete Subák vesszőfutását. A Groza-kabinet megalakulása után a Fekete Subák vezetői Vatra Domei környékén húzódtak meg. A Naszód környéki tevékenységről Maniu unokaöccsei, Marius, Comei és Leonida Pop gondoskodtak, állandó kapcsolatban állva Arad ortodox püspökével, Andrei Magheruval, illetve Kolozs ortodox püspökével, Hossuval és Temes ortodox püspökével, Mesiuval. A szervezet közben „a királyi palota kérésére terveket dolgozott ki búvóhelyek kiépítésére’ ’ a Kelemen-havasokban. 1945 nyarán a Fekete Subák tagjainak és szimpatizánsainak száma, a lap szerint, elérte a tízezret. „A Fekete Subák letartóztatása — írja továbbá az idézett lap — úgy vált lehetővé, hogy egy Nicolae Dumitrescu nevű csendőrkapitányt beépítettek soraiba, és 1946. május 21-én a déli órákban Bukarestben letartóztatták a subások egy részét, akiket előbb a suceavai, majd a piteşti-i fogdába vittek. Novemberben Bukarestben volt a törvényszéki tárgyalás, amelynek során 1946. november 18-án ítéletet hirdettek, amelynek nyomán Paleacut és Şteanţăt, illetve Aurel Aldea tábornokot életfogytiglani kényszermunkára ítélték. A többi vádlott hét-nyolc éves kényszermunkát kapott.” A Tinerama úgy tudja, hogy Gavrilă Olteanut 1946. augusztus 10-én, „három hónappal az ítélethirdetés előtt megölték a belügyminisztérium celláiban”. A Maniu-gárdának ezzel bevégeztetett. A brassói per után azonban a Népi Egység és az ugyancsak brassói Dram Nou korabeli számai értékelték a Cenk alatti városban lezajlott pert. Noha mindkét lap a „népi demokrácia” szolgálatába állva kétségtelenül baloldali beállítottságú volt, megítéléseinek néhány részletét érdemes felidézni. Hogy azoknak volt-e vagy sem politikai töltete, arról itt és most felesleges vitázni. Minden bizonnyal — a megfogalmazások némelyikéből is ítélve volt. Az azonban mindennél többet mond, ahogy a Népi Egység 1945. május 5-i, 99. száma leszögezi: „(...) Az ügyész által megnyitott úton a védelem sokkal tovább ment, és a közönséges bűntényeket állami szükségesség gyanánt igyekezett feltüntetni. Azt szerette volna bebizonyítani, hogy ezek a közönséges gyilkosok, akik a polgári lakosság ellen elkövetett rablásaik és gyilkosságaik révén beszennyezték a román nemzetet, a román demokráciát és a román nevet, azért indultak útnak, hogy Erdély »szabadságáért« harcoljanak. Nicoară ügyvéd úr egy ízben azt merészelte mondani, hogy »a bűntények tulajdonképpen nem voltak bűntények, a kivégzések igazságosak és törvényesek voltak«.” A Dram Nou többek között így ítéli meg a Maniu-gárdisták brassói perét: „Emberfeletti erőfeszítések történtek a drága »fiúk« megmentésére. A védők odáig mentek, hogy azonosították magukat e közönséges gyilkosokkal." Négyrészes interjút közvetített a múlt év végén a TM temesvári televízió. A nyilatkozó, egy Roland Vasilievici nevű úr 1987-ig a temesvári egyházak felügyeletével megbízott szekuritátus alezredes volt. Sok egyéb érdekesség mellett elmondta, hogy két kivétellel, Tőkés Lászlóról és Neumann Ernőről van szó, az összes temesvári pap együttműködött a szekuritátéval. Gondolhatjuk, a nyugalmazott ezredesnek különösebb oka nem volt, hogy egy magyar és zsidó pap mellett kiálljon. Csak egyszerűen igazat akart mondani. A miniszterelnök tavaly tavasszal azt állította, hogy ebben az évben 3000 nagy és közepes üzemet magánosítanak. Ezt az ígéretét sem tartotta be, de nem valószínű, hogy az ellenzéken kívül ezt számon tartanák. Rossz évnek néznek elébe a vasutasok. Miniszterük, Aurel Novac azt nyilatkozta, hogy ebben az évben 40 000 alkalmazottat bocsátanak el. A vasút korszerűsítésére 403 millió dollár kell, a Világbank csak 120 milliót ad, a központi költségvetés is kb. ugyanennyit szán nekik. Tehát húzni kell egy jó nagyot a nadrágszíjon. A Nemzetközi Valutaalap figyelmeztette a hazai szakembereket, hogy meg kell állítani az ismét gyors iramot vett inflációt, ami, ha az intést komolyan veszik, azt jelenti, hogy csökkenteni fogják a forgalomban lévő pénzmennyiséget, és emelik a bankkamatokat. A resicabányaiak rájöttek, hogy meglehetősen csúnyán átverte őket a kormány és annak vezetője, s ezért januárban újabb megmozdulásokra készülnek. Néma meneteléseket, mítingeket szerveznek, és ha hatástalan marad, általános sztrájkba lépnek. Hála egy tiszta „román” találmánynak, a Hododi-féle Durres-termékeknek, idén 8000 olcsó lakást építenek Romániában. Az olcsó a klasszikus építőanyagokból felhúzott épületköltségek felét jelenti. Bár igaz lenne. Kudarcba fulladt a Groznij elleni offenzíva A csecsen főváros ellen indított orosz támadás kudarcot vallott. Helyszíni jelentések szerint a Dudajevet támogató erők ellenőrzésük alá vonták Groznij jelentős részét. Az orosz kormány mellett felállított információs központ egyelőre hallgat a sikertelenségről. Utoljára hétfőn este adott ki egy nyilatkozatot arról, hogy a védők heves ellenállása miatt át kellett csoportosítani a támadó alakulatokat. Vasárnap Pavel Gracsov még azt nyilatkozta, hogy az orosz egységek körülzárták az elnöki palotát, és ellenőrzésük alá vonták a város nagy részét. A jelek szerint az orosz védelmi miniszter ismét súlyosan tévedett, és ez a tévedés több száz orosz katona életébe került. Közben a grozniji televízióban felszólaló csecsen elnök az ostrom azonnali beszüntetésére szólította fel a moszkvai vezetést, és utalt arra, hogy a támadás során elfogott orosz katonák élete mindössze egyetlen parancson múlik. Dudajev kijelentette: biztos a győzelemben, és abban reménykedik, az oroszok hallgatnak a józan ész szavára, és mindent elkövetnek a Groznijban bekerített katonák megmentésére. A csecsen vezér azt üzente Csernomirgyin kormányfőnek, hogy az újabb ostrom tragédiát jelentene a védők számára, a támadókat viszont katasztrófába sodorná. Újabb boszniai tárgyalás A boszniai muzulmánok megígérték : kivonják csapataikat a demilitarizált területekről. Ez egyik feltétele az újév óta érvényben levő négy hónapi egyezmény alkalmazásának. A szarajevói körzetben illetékes közös bizottság újabb ülését január 5-re tűzték ki, és ezen kellene meghatározni az elválasztóvonalat a bosnyák főváros térképén. A vonalakra a megállapodás szerint ENSZ-erőket, illetve -megfigyelőket telepítenek. A tűzszünetről szóló egyezmény legnagyobb előnye az, hogy előirányozza valamennyi korábbi egyezmény tiszteletben tartását, másik fontos eleme, hogy ki kell vonni az összes idegen csapatot Boszniából. Idegen csapatokon a krajnai szerb katonaság és a horvátországi reguláris hadsereg alakulatai érthetők. Legnagyobb hiányossága a megállapodásnak viszont az, hogy befagyasztja a helyzetet a jelenlegi frontvonalakon, ami a muzulmánokra nézve hátrányos mája a muzulmánok központi lapja. Perez megint Kairóban Tegnap Kairóban összeült az izraeli—palesztin összekötő bizottság, hogy előmozdítsa a palesztin autonómia kiterjesztéséről folyó tárgyalásokat. A megbeszélések szünetében Simon Perez izraeli külügyminiszter találkozott Nabil Saát palesztin vezetővel. A találkozót beárnyékolja, hogy hétfőn este különböző összetűzésekben hét palesztint, köztük négy rendőrt öltek meg izraeli katonák a Gázai övezetben a Jordán nyugati partján. Amerikai-orosz találkozó előtt Washington az orosz vonakodás ellenére is kitart amellett, hogy Magyarországgal is bővítse a NATO-t — közölte Clinton elnök nemzetbiztonsági tanácsadója. Anthony Lake szerint ez lesz a legfontosabb témája a rövidesen sorra kerülő amerikai—orosz külügyminiszteri találkozónak. Több amerikai szakértő ugyanakkor azt hangsúlyozza, hogy a kelet-közép-európai országoknak nem annyira a NATO, mint inkább az Európai Unió tagsága a fontos, elsősorban gazdasági okokból. Hivatalba lépett George Pataki Beiktatták New York magyar származású polgármesterét. A konzervatív elveket valló politikus első döntésével befagyasztotta a tizennyolcmillió lakosú New York államapparátusának létszámát, arra válaszolva ezzel, hogy nagy a költségvetési hiány. George Pataki azt vallja: New York állam sokat költ és sokat adóztat, tehát ezen kell változtatni mindenekelőtt.