Háromszék, 1995. január (7. évfolyam, 1322-1345. szám)

1995-01-04 / 1322. szám

Y NEM LESZ HÁBORÚS EMLÉKTÁBLA? Az Olt utcai református egyházközség presbitériuma késő­ ősszel lapunkban felajánlotta, hogy a Vasút utcai pirosban levő templomtorony főút felőli szabad oldalán helyeznék el a második világháborúban elesett és odaveszett sepsiszentgyörgyi hősök monumentális emléktábláját. Ilyen emléket ugyanis nem állított (állíthatott) ez a város eddig, és hogy ez most éppen mennyire időszerű, ahhoz nem szükséges bővebb magyarázat. Igaz ugyan, hogy van ennek a városnak egy első világháborús emlékműve a köztemetőben. Valljuk meg: gyalázatos állapotban. Mert hát ugye könnyebb valamit nem tenni, mint tenni— tartja a szólásmondás is. Vagyis: ha a diktatúra idején nem volt ajánlatos extaz emlékművet gondozni, koszorúzni, akkor most sem az? öt év óta sem? Bizony meglátszik rajta az idő nyoma, s hát még a tőle kissé északabbra levő, a német hősök emlékét őrző obelisz­­ken!? A szóban forgó emléktábla védett helyen lenne, és rákerülhetne a neve minden hősnek, nemzetiségre és vallásra való tekintet nélkül—érveltek a felajánlók Nos, a szentgyörgyiek meglepően kevesen jelentették be ele­­settjeiket-odaveszettjeiket a lelkészi hivatalban. Hősi ha­­lottaink névsorát mégiscsak ismerni kellene! Ez törté­nelem. Jó lenne hát, ha most, új év elején elhangzana a felhívás újra minden szószékről. Fél évszázad után bírnánk-e még egyáltalán emléket állítani—ilyent vagy szabadtéri obeliszket — ismeretlen sírban nyugvó mieinknek? Kisgyörgy Zoltán BENKŐ LEVENTE SZÁRAZAJTA 56. Bizonyára feltűnik, hogy Gavrilă Olteanut távollétében ítélte el a brassói haditörvényszék. Mialatt a brassói tárgya­lássorozat folyt, a gárdaparancsnok maradék csapatával a hegyekben bujkált. Ugyanis 1944 őszén a Szövetséges El­lenőrző Bizottság, látva a Maniu-gárda észak-erdélyi véres rémtetteit, november 14-én kiutasította onnan a román közigazgatást, és felszólította a gyilkos gárdát, hogy hu­szonnégy óra alatt vonuljon ki Erdélyből. A véres atrocitá­sok miatt letartóztatottak Brassóban várták a hadbíróság ítéletét, de Olteanu és néhány hűségese Fekete Subák néven új paramilitáris alakulatot létesített. A szervezet akkori főtitkára, Dumitru Emil Şteanţă vallomásaira, tanulmányokra és a korabeli sajtóra hivatkozva a Tinerama c. román hetilap 1993. augusztus 13—19-i, 141. száma részletes leírást tett közzé a Maniu-gárdáról, majd az ebből alakult Fekete Subák szervezetről. Eszerint a szovjet parancsra Erdélyből kiutasított Maniu-gárda „önkéntesei­ ’ lakhelyeik irányában szóródtak szét, vagy vándorútra keltek. Azon év kará­csonyán a Maniu-gárda gerincén Marius Pop parasztpárti elöljáró lakásán megalakult Románia első nemzeti ellenál­lási szervezete. A szervezet az ország 1939. évi határaiba való visszaál­lítását és az országot megszálló kommunisták és szovjetek alóli felszabadítását tűzte ki céljául. „Bomlasztó szervezet lévén — írja a Tinerama — egy paramilitáris hadosztály alakult”, amelynek parancsnoka nem más, mint éppen Gavrilă Olteanu volt. „A berukkolók — emlékszik Şteanţă főtitkár—nem saját vagyonukat vagy másmilyen előnyeiket védő emberek voltak. Nem bandák voltunk, úgy, ahogy a kommunisták megjelöltek, hanem románok csoportjai, akiket a nemzet és a haza iránti szeretet fűtött, és akik Észak- Erdélyért minden fronton harcoltunk.” A Fekete Subák vezetői a mai Beszterce-Naszód megyei Naszód városában és Szentjózsefen húzódtak meg titokban Leonida Pop nevű parasztpártinál. Iuliu Oprea tanár, az akkori Polgári Rendőrség főnöke készített számukra hamisított iratokat, s egyúttal egy ideig ő bújtatta el Olteanut és helyetteseit, Ghereşanut, Paleacut és a szervezet főtitkárát, Şteanţă Dumitru Emilt. Idézett lap szerint „a Visinszkij nyomására 1945. már­cius 6-án alakult Groza-kormány” hirdette meg a Fekete Subák vesszőfutását. A Groza-kabinet megalakulása után a Fekete Subák vezetői Vatra Domei környékén húzódtak meg. A Naszód környéki tevékenységről Maniu unokaöc­­­csei, Marius, Comei és Leonida Pop gondoskodtak, ál­landó kapcsolatban állva Arad ortodox püspökével, Andrei Magheruval, illetve Kolozs ortodox püspökével, Hossuval és Temes ortodox püspökével, Mesiuval. A szervezet köz­ben „a királyi palota kérésére terveket dolgozott ki búvóhelyek kiépítésére’ ’ a Kelemen-havasokban. 1945 nyarán a Fekete Subák tagjainak és szimpatizánsainak száma, a lap szerint, elérte a tízezret. „A Fekete Subák letartóztatása — írja továbbá az idézett lap — úgy vált lehetővé, hogy egy Nicolae Dumitrescu nevű csendőrkapitányt beépítettek soraiba, és 1946. május 21-én a déli órákban Bukarestben letartóztatták a subások egy részét, akiket előbb a sucea­­vai, majd a piteşti-i fogdába vittek. Novemberben Buka­restben volt a törvényszéki tárgyalás, amelynek során 1946. november 18-án ítéletet hirdettek, amelynek nyomán Paleacut és Şteanţăt, illetve Aurel Aldea tábornokot életfogytiglani kényszermunkára ítélték. A többi vádlott hét-nyolc éves kényszermunkát kapott.” A Tinerama úgy tudja, hogy Gavrilă Olteanut 1946. augusztus 10-én, „három hónappal az ítélethirdetés előtt megölték a belügyminisztérium cel­láiban”. A Maniu-gárdának ezzel bevégeztetett. A brassói per után azonban a Népi Egység és az ugyancsak brassói Dram Nou korabeli számai értékelték a Cenk alatti városban lezajlott pert. Noha mindkét lap a „népi demokrácia” szolgálatába állva kétségtelenül baloldali beállítottságú volt, megítéléseinek néhány részletét érdemes felidézni. Hogy azoknak volt-e vagy sem politikai töltete, arról itt és most felesleges vitázni. Minden bizonnyal — a megfogal­mazások némelyikéből is ítélve­ volt. Az azonban minden­nél többet mond, ahogy a Népi Egység 1945. május 5-i, 99. száma leszögezi: „(...) Az ügyész által megnyitott úton a védelem sokkal tovább ment, és a közönséges bűntényeket állami szükségesség gyanánt igyekezett feltüntetni. Azt szerette volna bebizonyítani, hogy ezek a közönséges gyil­kosok, akik a polgári lakosság ellen elkövetett rablásaik és gyilkosságaik révén beszennyezték a román nemzetet, a román demokráciát és a román nevet, azért indultak útnak, hogy Erdély »szabadságáért« harcoljanak. Nicoară ügyvéd úr egy ízben azt merészelte mondani, hogy »a bűntények tulajdonképpen nem voltak bűntények, a kivégzések igazságosak és törvényesek voltak«.” A Dram Nou többek között így ítéli meg a Maniu-gárdisták brassói perét: „Emberfeletti erőfeszítések történtek a drága »fiúk« megmentésére. A védők odáig mentek, hogy azonosították magukat e közön­séges gyilkosokkal." ­ Négyrészes interj­út közvetített a múlt év végén a TM temesvári televízió. A nyilatkozó, egy Roland Vasilievici nevű úr 1987-ig a temesvári egyházak felügyeletével megbízott szekuritátus alezredes volt. Sok egyéb érdekesség mellett elmondta, hogy két kivétellel, Tőkés Lászlóról és Neumann Ernőről­ van szó, az összes temesvári pap együttműködött a szekuritáté­­val. Gondolhatjuk, a nyugalmazott ezredesnek különösebb oka nem volt, hogy egy magyar és zsidó pap mellett kiálljon. Csak egyszerűen igazat akart mondani.­­ A miniszterelnök tavaly tavasszal azt állítot­ta, hogy ebben az évben 3000 nagy és közepes üzemet magánosítanak. Ezt az ígéretét sem tartot­ta be, de nem valószínű, hogy az ellenzéken kívül ezt számon tartanák.­­ Rossz évnek néznek elébe a vasutasok. Minisz­terük, Aurel Novac azt nyilatkozta, hogy ebben az évben 40 000 alkalmazottat bocsátanak el. A vasút korszerűsítésére 403 millió dollár kell, a Világbank csak 120 milliót ad, a központi költségvetés is kb. ugyanennyit szán nekik. Tehát húzni kell egy jó nagyot a nadrágszíjon.­ ­ A Nemzetközi Valutaalap figyelmeztette a hazai szakembereket, hogy meg kell állítani az ismét gyors iramot vett inflációt, ami, ha az intést komolyan veszik, azt jelenti, hogy csökkenteni fogják a forgalomban lévő pénzmennyiséget, és emelik a bankkamatokat.­­ A resicabányaiak rájöttek, hogy meglehetősen csúnyán átverte őket a kormány és annak vezetője, s ezért januárban újabb megmozdulásokra készülnek. Néma meneteléseket, mítingeket szerveznek, és ha hatástalan marad, általános sztrájkba lépnek.­­ Hála egy tiszta „román” találmánynak, a Hododi-féle Durres-termékeknek, idén 8000 olcsó lakást építenek Romániában. Az olcsó a klasszikus építőanyagokból felhúzott épületköltségek felét jelenti. Bár igaz lenne. Kudarcba fulladt a Groznij elleni offenzíva A csecsen főváros ellen indított orosz támadás kudarcot vallott. Helyszíni jelentések szerint a Dudajevet támogató erők ellenőrzésük alá vonták Groznij jelentős részét. Az orosz kormány mellett felállított információs központ egyelőre hallgat a sikertelenségről. Utoljára hétfőn este adott ki egy nyilatkozatot arról, hogy a védők heves ellenállása miatt át kellett csoportosítani a támadó alakulatokat. Vasárnap Pavel Gracsov még azt nyilatkozta, hogy az orosz egységek körülzárták az elnöki palotát, és ellenőrzésük alá vonták a város nagy részét. A jelek szerint az orosz védelmi minisz­ter ismét súlyosan tévedett, és ez a tévedés több száz orosz katona életébe került. Közben a grozniji televízióban fel­szólaló csecsen elnök az ostrom azonnali beszüntetésére szólította fel a moszkvai vezetést, és utalt arra, hogy a támadás során el­fogott orosz katonák élete mindössze egyetlen parancson múlik. Dudajev kijelentette: biztos a győzelem­ben, és abban reménykedik, az oroszok hallgatnak a józan ész szavára, és mindent elkövetnek a Groznij­ban bekerített katonák megmentésére. A csecsen vezér azt üzente Cser­­nomirgyin kormányfőnek, hogy az újabb ostrom tragédiát jelentene a védők számára, a támadókat viszont kataszt­rófába sodorná. Újabb boszniai tárgyalás A boszniai muzulmánok megígérték : kivonják csapa­taikat a demilitarizált területekről. Ez egyik feltétele az újév óta érvényben levő négy hónapi egyezmény alkal­mazásának. A szarajevói körzetben illetékes közös bizott­ság újabb ülését január 5-re tűzték ki, és ezen kellene meghatározni az el­választóvonalat a bosnyák főváros térképén. A vonalakra a megállapodás szerint ENSZ-erőket, illetve -megfigyelőket telepítenek. A tűzszünetről szóló egyez­mény legnagyobb előnye az, hogy előirányozza valamennyi korábbi egyezmény tiszteletben tartását, másik fontos ele­me, hogy ki kell vonni az összes idegen csapatot Boszniából. Idegen csapatokon a krajnai szerb katonaság és a horvát­országi reguláris hadsereg alakulatai érthetők. Legnagyobb hiányossága a megállapodásnak viszont az, hogy befagyasztj­a a helyzetet a jelenlegi frontvonalakon, ami a muzulmánokra nézve hátrányos m­ája a muzulmánok központi lapja. Perez megint Kairóban Tegnap Kairóban összeült az izraeli—palesztin összekötő bizottság, hogy előmozdítsa a palesztin autonómia kiter­jesztéséről folyó tárgyalásokat. A megbeszélések szünetében Simon Perez izraeli külügyminiszter találkozott Nabil Saát palesztin vezetővel. A találkozót beárnyékolja, hogy hétfőn este különböző összetűzésekben hét palesztint, köztük négy rendőrt öltek meg izraeli katonák a Gázai övezetben a Jordán nyugati partján. Amerikai-orosz találkozó előtt Washington az orosz vonakodás ellenére is kitart amel­lett, hogy Magyarországgal is bővítse a NATO-t — közölte Clinton elnök nemzetbiztonsági tanácsadója. Anthony Lake szerint ez lesz a legfontosabb témája a rövidesen sorra kerülő amerikai—orosz külügyminiszteri találkozónak. Több amerikai szakértő ugyanakkor azt hangsúlyozza, hogy a kelet-közép-európai országoknak nem annyira a NATO, mint inkább az Európai Unió tagsága a fontos, elsősorban gazdasági okokból. Hivatalba lépett George Pataki Beiktatták New York magyar származású polgármesterét. A konzervatív elveket valló politikus első döntésével befa­gyasztotta a tizennyolcmillió lakosú New York államap­parátusának létszámát, arra válaszolva ezzel, hogy nagy a költségvetési hiány. George Pataki azt vallja: New York állam sokat költ és sokat adóztat, tehát ezen kell változtatni mindenekelőtt.

Next