Háromszék, 1995. február (7. évfolyam, 1346-1369. szám)

1995-02-01 / 1346. szám

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­ Az információ Alighanem az országszerte dühöngő RMDSZ- és magyarel­lenes kampány része az az írás, amelyet az Adevărul január 24-i száma „Se refac vechile »scaune secuieşti”?” (Újjáalakulnak a régi „székely székek”?) címmel közöl A cikkíró „S. Achim” aláírással arról tudósít olyan részletesen, ahogy az csak a meg­beszéléseken hangzott el, hogy Hargita és Kovászna megyében a helyi tanácsok szövetkeznek, ezen belül Baráton, „Erdővidéken” is ilyen szövetség alakul, amelynek alapszabályzata ezt, azt meg amazt tartalmaz A lap gyorsan le is szögezi, hogy a tanácsoknak erre törvény szerint joguk van, ilyetén természetű lépései tehát jogosak. Eddig semmi gond. Számunkra ugyanis fölöttébb hasznos, ha mások is, esetünkben a román ajkúak saját lapjaik révén arról szereznek tudomást, hogy mi, magyarok valójában mit akarunk, arról nem is beszélve, ha elismerik akaratunk jogosságát. A baj csupán az, hogy a lap mikor és hogyan használja a birtokában levő információt. Mert a továbbiakban „S. Achim” nem mulasztja el megbirizgálni egy cseppet román ajkú olvasója fantáziáját, mond­ván, hogy a szövetségre lépő­ udemerés tanácsok nem hoztak erre vonatkozó határozatokat, ergo: a rebellis magyarok megint meg­kerülték a jog és törvényesség felett éberen őrködő prefektusokat. Le is vonja a következtetést, hogy nem kész tények elé állíttat­nak-e a kormánymegbízottak, s véletlenségből nem a régi székely székek visszaállításáról, a mindenkori román ajkú olvasói zöme logikája szerint: szeparálódásáról, elszakadásáról, a haza területi épségének megcsonkításáról stb. volna-e szó. Teszi ezt az Adevărul két hónappal a szóban forgó esemény, nevezetesen az önkormányzati szövetség megalakulása után, az általános RMDSZ-ellenes han­gulatot keltő írásokkal egy időben, egyazon oldalba tördelve, amelyen hasábokon keresztül boldog-boldogtalan szapulja az egységes és független nemzetállamot széthordani kész Udemerét. Szóval: ennyit ér az igazság? ! Benkó Levente ! Hírsaláta s-c Különféle statisztikai adatok alapján ál­lapítják meg a szakintézetek egy ország lakos­ságának életszínvonalát. Egyik ezek közül az a mutató, mely azt jelöli meg, a fizetése hány száza­lékát költi élelemre az állampolgár; ha ez megha­ladja a 33 százalékot, nemzetközi megítélés szerint az illető szegénységi küszöb alá került Az Egyesült Államok lakosai havi jövedelmük 8 százalékát fordítják az élelem biztosítására, a kanadaiak 11 százalékát, az ausztráliaiak 14,8 százalékát, a franciák 16,2 százalékát, az indiaiak, szudániak 50 százalékát, mi pedig 60 százalékot.­­ Hrebenciuc budapesti látogatása során több­ször is szóba kérett, hogy Iliescu üzenetét kellett volna átadnia Horn Gyulának. Mára kiderült hogy tulajdonképpen egy régebbi, decemberi budapesti egyezséget akart a román államelnök felújítani, ak­kor ugyanis Horn megígérte, hogy támogatni fogja a Társadalmi Demokrácia Pártjának felvételét a Szo­cialista Internacionáléba, ha a román fél enged­ményeket tesz a magyar kisebbségnek, elfogadható tanügyi törvényt fogadnak el, nem akadályozzák a kétnyelvű feliratokat. Bár reálisan szemlélve Hre­benciuc személye nem volt a legalkalmasabb e nagy feladatra, most állítólag duzzog a gazda . A iaşi-i AIDS-beteg kislány szülei által kirob­bantott botrány továbbgyűrűzik, hivatalosan azt próbálják elhitetni, hogy a románai beteg gyerme­kek zöme 1989 előtt fertőződött meg. De a Gheorghe Lupu Gyermekkórház aligazgatója Mihály király Margit nevű lányának látogatásakor elismerte, hogy az ott fekvő beteg gyermekek nagy része az elmúlt öt év során fertőződött és betegedett meg.­­ Bár azt ígérte Adrian Năstase, hogy a fele­lőtlenül nyilatkozgató igazságügy-minisztert meneszteni fogják, erre nem került sor, mert kiderítették, hogy nem is annyira a magánember, mint inkább a szak­ember szólalt meg benne. Most újra a nyeregben érzi magát az egységpártos miniszter, s dialógusra hívja az RMDSZ jogászait, kimondottan a mérsékelt szárnyat, azzal a reménnyel, hogy sikerül meggyőznie őket a Országos Önkormányzati Tanács alkotmányelle­nességéről. ­­ rNÉMETH LÁSZLÓ MAGYAROK ROMÁNIÁBAN 10. A román népnek még nem született meg annyira a Krisztus, pópái és vallásossága ellenére sem, hogy a pogányságát elfeledje. Miféle pogányság ez? Azt hiszem, nem egy bizonyos öröklött, hanem az a bizonyos ösztönös, amely a primitív lélekből nagyjából egyformán hajt ki, s melyet a magas kultúrák egy-egy irányba átnevelnek. Hogy fogta be Bizánc, a merev, e lágy pogányságot, ezt szerettem volna kiolvasni az ikongyűjteményből, melyet Harry zsidó barát­nőj­e kicsiny dolgozószobájában elénk terített. Furcsa szoba volt: az asztalon Proust levelezése, az állványon bolsevista könyvek s a falon régi paraszttemplomok fára és üvegre festett szentképei. A román fatemplomok nagy részét pa­rasztok építették; ők faragták ki, és ők festették az ikonokat is belé. Külön népi mesterei voltak az ikonfestésnek (a Proust-olvasó hölgy kinyomozott néhányat közülök), akik a konstantinápolyi, majd az orosz bazilikák képeit utánozták a frunza verde bűvöletében élő lelkükkel s alázatos ecset­jükkel. A frunza verdét, a zöld lombot különben meg is találtam a régebbi, száz-százötven éves ikonokon, melyek­nek maguk készítette, zöldben gazdag, halványabb színe­zése ízlésesen üt el az újabbak patikában vásárolt piros­­kék színeitől. Engedelmes és mégis győzelmes képek ezek a paraszti ikonok. Fölvették a mozaikra kívánkozó, merev bizánci alakot, s valahogy r­omló, mindent körülfolyó lírájukkal mégis beszippantj­ák. Húsevő növények, jut eszembe a füvészemlék, s az erdélyi magyarságra gondolok. Kedves vitatárgy nálunk „sznobok és parasztok közt”, hogy mi a népművészet: lesüllyedt kultúrjószág vagy ősi népi termék. Ahelyett, hogy érvet rakunk érv ellen, rán­­duljunk le Romániába egyszer. Az itt látott népköltészet minden bizonnyal „ősi’ ’. De miképp ősi? A legszebb szőttesek a tizennyolcadik századból valók; ez a román népművészet .---------------------­aranykora. Az ikonok közt ritka a néhány száz éves. A népénekesek által énekelt balladák közt — ugyanazzal a témával—ma sincs két egyforma. A népművészet műtárgyai, de a technikája is, jóval újabb, mint képzeljük. Mi ősi hát? Maga a lélek. Romániába az Isten még ma is küld prófétákat. Egy Petru Lupu nevű együgyű paraszt, akit eddig hülyének tartottak, csodák és gyógyulások közt a világ végét hirdeti, s több istenfélelmet, kegyességet terjeszt a Regátban, mint a görög egyház minden szakállas egyházfejedelme. S ha Petru Lupuban kissé megpiszkáljuk a kereszténységet, könnyen leszaladunk még primitívebb, vallásos állapotokba. Ez a Luput hívő románság eltanulta török hódítóitól a selyemfo­nalat, s Bizánctól a szentképet, de amit szőtt, festett, dalolt, azt a ma is élő őstörténet dalolta benne, mely annyira mély, elemi, hogy a civilizáció érintésére átalakulni sem tud többé — csak szétbomlani. Annak az asszonynak, aki Harry gramofonlemezéről küldte utánam a sorvégeken felcsukló zokogást, középosz­tálybeli ellenpárját a konstancai gyorsvonaton ismertem meg. Konstanca a románok büszkesége, s noha a mi szívünk Bukarestből Erdély felé törekedett már, udvari­asságból és óvatosságból is le kellett rohannunk a tengerre, nehogy puszta fogásnak lássék a romániai tanulmányút, afféle hátsó kapunak az elölről elkerített kisebbségi területre. A román hölgy, aki a siratóasszonnyal szemben kapott emlékezetemben helyet, heveny hordárgondok közt szállt be a konstancai gyorsba, s néhány percnyi fészkelődés, kikukkantgatás után engem kért meg, románul, hogy tart­sam fenn a helyét, amíg ő a hordárt megkeresi. Franciául jeleztem, hogy idegen vagyok (az „étranger’ ’ mindig jó rang­­rejtője a Regátban a magyarnak), s ő, miután a hordárt s a könnyű kézitáskácskát megkerítette, tovább fűzte a hely­fenntartás ürügyén megindult francia beszélgetést. Én eleinte óvatosan felelgettem (előző nap a sajtófőnökségen elég kínosan dadogtam ezt a nyelvet, melyen állandóan olvasok, de öt évben ha egyszer beszélek), az én hölgyem azonban véletlenül román—francia nyelv szakos tanárnő volt, s modorában igen szerencsésen folyt össze a fér­fizárkózottságot óvatosan kigomboló nő s a bátortalan, de jól készült tanítvány nyelvét megoldó pedagógus. A négy­órás utat elettől végig átbeszélgettük, ami nemcsak nyelv­­gyakorlatnak volt pompás, de román tanulmánynak is. ______________________________________________________________/ Határidőt kell szabni a boszniai szerbeknek Sziladzsics bosnyák külügyminiszter-helyettes kije­lentette, hogy a boszniai béketervnek érvényt szerezni akaró nemzetközi összekötő csoportnak válaszút elé kell állítania a szerbeket: vagy határidőre és feltételek nélkül elfogadják a tervet, vagy az­ ENSZ feloldja a boszniai fegyverszállítási tilalmat, és Szlobodan Milosevics, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság elnöke nem fogadta a nemzetközi összekötő csoport közvetítőit, az Egyesült Államok, Oroszország, az ENSZ és az Európai Unió képviselőit, akik a horvátországi Krajna szerb többségű övezet helyzetének rendezése ügyében akarták megkeresni. Hétfőn a csoport tagjai bejelentették, hogy a krajnai szerbeknek széleskörű önrendelkezést ajánlottak cserébe a horvát fennhatóság elismeréséért. Franjo Tudjman hor­­vát elnök erőszakkal készül visszaállítani a területen horvát fennhatóságot, és ebből a célból 1995. március 31. után nem hosszabbítja meg a Krajnában állomásozó ENSZ- békefenntartó erők fogadását. ❖­ A Zágrábba,majd Szarajevóba rövid látogatásra érkezett Klaus Kinkel német külügy­miniszter azt nyilatkozta házigazdáinak, hogy támogatja a krajnai ENSZ-erők jelenlétét, és a — tegnapelőtt újra kirobbant mostari összetűzések miatt kérdésessé vált — horvát—muzulmán államszövetséget.­­$*Az északnyugat­boszniai Bihac körzetében 10 harckocsi jelenlétét jelez­ték. A páncélkocsik a Fikret Agdic vezette szakadár muzulmánok csapatainak támogatására érkeztek a kraj­nai szerbektől. Orosz—ukrán határátkelőhely-vita Oroszország és Ukrajna nem tudott dűlőre jutni a közös határátkelőhelyek kérdésében. Huzamosabb ideje nyitott a határátkelés rendjének, valamint a pontos határ kijelölésének kérdése. Az ukrán fél szerint a rendezetlen állapot lehetőséget ad az Oroszország felől érkező bűnözők és menekültek tízezreinek, hogy ukrán területre jus­sanak. Az orosz álláspont szerint nincs szükség új határát­kelőhelyek létesítésére, és nem kell komolyan venni a vámformaságokat sem. Robbantásos merénylet Algír belvárosában Kedd délután egy személygépkocsiba rejtett pokolgép robbanása nyomán 40 személy életét vesztette, és további 280 megsebesült, utóbbiak közül 55 állapota válságos. Az algériai főváros központjában, közvetlenül a rendőr­főkapitányság székháza előtt történt merényletért eddig senki sem vállalta a felelősséget, de feltehetően a szél­sőséges Iszlám Nemzeti Megmentési Front terrorakciójáról van szó. 4. Az eltelt három év alatt az M­MF összesen háromezer ember életét oltotta ki. A magyarok nem tudják eladni magukat A davosi Világgazdasági Fórum tapasztalatait össze­gezve Göncz Árpád magyar köztársasági elnök azt nyi­latkozta, hogy a magyarok nem tanulták meg azt a mester­séget, hogyan kell eladjuk magukat. Ebből kifolyólag a Nyugat csupán néhány közhellyel azonosítja Magyar­­országot, holott a pénzvilág értékelése pontos. Emiatt a beruházók jóindulata bizonytalanságérzéssel párosul, vélekedett Göncz Árpád. Tárgyalóasztalhoz ül Peru és Ecuador Az 1942-es évi Riói Jegyzőkönyvet garantáló Egyesült Államok, Argentína, Brazília és Chile védnöksége alatt tárgyalóasztalhoz ül Peru és Ecuador. A két ország között múlt csütörtökön robbant ki fegyveres összetűzésekkel járó határvita, melynek nyomán 31 katona vesztette életét. Peru külügyminiszter-helyettese kifejezte reményét, hogy ezúttal sikerül megegyezésre jutni a két ország közötti határ kérdésében. m­ ­wmm­m

Next