Háromszék, 1995. május (7. évfolyam, 1418-1443. szám)

1995-05-02 / 1418. szám

A PRUTI LOCSOLÓVÍZ Nacionalistáik politikai tűztáncot járnak a „pusztuló” autonómia körü­l, s nagy az öröm: került egy nagy veder pruti víz is. Snegur elnök „ellenállt a magyar ördög” kísértésének, s nem foglalták szerződésbe a hírhedt 1201-es ajánlást. A strasbourgi kudarctól vinnyogó pártvezérek kínjukban nevetségesen locsognak. És félrebeszélnek. Snegurék nem beszélnek a kisebbségi autonómiáról, ott van autonómia .Méghozzá területi! A történelem fintora, hogy az erdélyi tömbmagyarságnak nem kell (csak) Nyugatra néznie autonómiamodell miatt, a moldáviai gagauzok autonómiája megfelelő lenne számunkra. Markó Béla a minap, miközben azt fejtegette (az RMDSZ szövetségi egyeztetőtanácsa illésén), hogy a józan álmok mellett — ez a háromféle­­autonómiának a kialakulása és működése — foglalkozni kell a minden­napokkal is, autonómiaterveinket illeszteni kell a létező európai min­tákhoz és a hazai lehetőségekhez is, más szóval „eladható modellt” kell kialakítani, a gagauzpéldát említette. Az RMDSZ autonómiakoncepció­ja ellen Nyugaton a legtöbb kifogás onnan származik, ahol nincs autonómia, vagy a gyakorlatban létezik, de ennek nincs jogi kodifikáció­­ja. Ezért jó a gagauz példa. Mikor RMDSZ-küldöttség járt Moldáviában, Snegur elnök fanyar mosollyal mondta el, hogy ha azelőtt két évvel a gagauzok megkapták volna a kulturális autonómiát, akkor nem kellett volna biztosítani számukra a területi önkormányzatot. (Emlékezzünk csak a véres botrányokra: román nyelvre akarták fogni a gagauzokat is, mert a szélsőségesek nem tudnak szabadulni a nemzetállam komplexusától Ez váltotta ki tulaj­donképpen az orosz nyomást, sőt, fenyegetést, Lebegy hadseregének transznisztriai megtelepedését.) Miután a gagauzok megkapták a területi autonómiát, lehetnek gagauziskoláik, rendkívül nehéz helyzetbe kerültek. Nincsenek tapasztalataik, nincsen tanügyi személyzet. Az orosz nyelvről át kell váltaniuk a gagauzra. És itt vagyunk mi, sok száz esztendős, európai szintre fejlesztett oktatási intézményeinkkel és gyakorlatunkkal, nemzetközi megméret­tetéssel, s valakiknek minduntalan érvelnünk kell, hogy ez nekünk volt, nekünk jár, nekünk kell Hagyjuk tehát azt a pruti­nációnál locsolóvizet, mert mi is tudunk meríteni onnan. ^ •» Sylvester Lajos^ Körösi Csorna Sándor-napok (folytatás az első oldalról) követi. Két koszorú a márvány emléktábla alatt: „Körösi Csorna Sándor Közművelődési Egye­sület” és „In memoriam ma­gistri et discipoli’ ’. Késő délután rákérdeztem egy végzősforma diáklányra: ...egy hadvezérnek, vezetőnek, iskolaigazgatónak szabad-e az élet(csata) nagy pillanataiban elérzékenyülnie? Csodálkozva-mosolyogva vála­szolt: — igen!!! Megtudtam: ők (a diákok) a „hadvezért” épp emiatt szeretik. Este: NAGYKANIZSA!!! Hogyha szabónak nincs tisztességes ruhája, a suszternek cipője, az köztudott. De hogy a Csoma­­egye­sület elnökének (főrendező!) állóhely is alig jutott, az Kovászna kultúrtörténetében felj­egyzésre méltó mozzanat. Egy ideig szor­galmasan jegyzetel a tudósító (versek, táncegyüttesek, Brahms, Vivaldi stb.), de nemsokára feladja a „harcot’ ’. A kanizsaiak szédítően gazdag és színvonalas előadása után imigyen próbálja összegezni élményeit: —feltá­madt bennem a remény, hogy a magy­ar egy életképes, európai nemzet, mely szláv népek tengerének közepén, annak háborgásai közt is fennmarad. És miközben NAGYKÁLLÓ, PÁPA, CSENGER, FÜLEK, BUDAPEST, NAGYKANI­ZSA. .. elzarándokoltak hozzánk „egy szál virággal ’ ’ — Körösi Csom­a Sándor ünnepére, a tudósító álmélkodva kérdezi: — Mi, munkába és közönybe belenyomorított kovásznaiak vajon milyen gondviselés által érdemeltünk ki ilyen nagyszerű vendégeket, barátokat, testvé­reket és... TESTVÉRVÁ­ROSOKAT??? ÉRSEK MÁRIA EMLÉKEZIK TÍZ ÉV BÖRTÖN CSAK VIGYORGOTT, MINT A FAKUTYA (1.) Aztán a morze... úgy ment a falon keresztül, hogy nem hiszem, létezett gyorsíró, aki hamarább leírta volna a dolgokat, mint ahogy mi lekopogtuk a falon. Két perc alatt már az egész börtön tudta a hírt. Nem volt nagy dolog, hiszen ha a falat megkoppintottuk, azt nemcsak a szomszéd hallotta, hanem hallották alul, felül, mindenütt fogták az üzenetet. S ez így ment szobáról szobára. De nem csupán a tanulás és a morze volt a zárka okozója. Ott volt még a pofázás is... Ha valami olyant mondtál, ami nem tetszett, máris kirótták a hét napot. Szegény Lena Constantin, rengeteget volt emiatt a zárkában. Ö tébécés volt, többet kellett volna egyéb, m­int más. És amikor adták az ételt, úgy látta,­ hogy­ az ő adagja kisebb. Szóvá tette, s már vitték is a zárkába. A szigorító itt is azt jelentette, mint Misleán: hét nap alatt csak kétszer kapott enni az ember. Kétszer! S ráadásul volt egy nagyon komisz milicistanő. Egy m­agyar. Meg­történt, hogy a román milicista levitt minket a zárkába. Nem foglalkozott velünk. Hagyta, hogy magunkon hagyjuk a ruhákat, amiket felvettünk, hogy ne fagyjunk meg a szigorítóban. Másnap reggel jött Erzsi, ez a milicistanő. Ez mindent leszedett rólunk. Csak annyi maradt, amennyi­t maradhatott. Egy egész nagy halom ruhát gyűjtött össze. Felöltöztünk, mert fáztunk. Hideg volt. Ablak nem volt a zárkán, csak a rács. S ez direkt élvezte, hogy mi mennyire szenvedtünk attól a nagy hidegtől, mert azt mindenki tudja, hogy Csíkban van a leghidegebb az egész országban... S akkor mi ott dideregtünk egy szál ruhában. Csupán a rács védett a hidegtől... üveg nem volt az ablakon... Ilyen volt ez az Erzsi. Magyar... Most, amikor volt a találkozó harminc év után... Mary Blaj szervezte Szebenből... Mary, aki Ticu Dumitrescuval valami rokonságban is van... (Ticu Dumitrescu a Volt Politikai Foglyok Országos Szövetségének elnöke, poli­tikus —B. L.) Szóval, ezen a találkozón nagy meglepetésemre ott volt Erzsi is! Elképedtem, amikor valaki azt mondja nekem: nem hiszed el, hogy ki van itt... Ki? Képzeld el, itt van Erzsi! Erzsi?... Az nem lehet igaz! — mondtam én. Nem hiszed? Na gyere, megmutatom! És csakugyan ő volt. Képes volt eljönni. Most már nem volt egyenruhában, mert már nem milicista. Civilben volt. A férjével... Odamen­tem, és letegeztem, mert ő is tegezett minket annak idején. Te mit keresel itt? — kérdeztem tőle. Csak a vállát vo­­nogatta, s kacagott. Kacarászott, s vigyorgott, mint egy fakutya...­. S akkor odajött a férje, Badea, s azt kérdi: ugye. Szigorú v­olt magukkal? Szigorú?... Az nem kifejezés! Ott volt Ieronima is. Mondom neki, Ieronima, egy kicsit gyere csak ide. Amikor Ieronima odajött, odafordultam Erzsihez. Ismered-e Ieronimát? Shihiggyen... vigyorgott továbbra is. Igen. Vittek mosni bennünket. Mi mostuk a milicisták szennyesét, az ingj­üket, gatyáikat. Egy alkalom­mal, amikor elvitték mosni, mondom Ieronimának, aki akkor egészen fiatal lány volt: ha tudsz lopni egy dió nagyságú szódát, lopjál, majd jó lesz hajat mosni. (folytatjuk) Lejegyezte: Balogh László ! HÍRSfíLflTfi­ x Három nappal ezelőtt Buzáuban öt gyermek halt meg világháborús aknarobbanás következtében. A polgári védelem vezetője felkéri a kis- és nagy­korúakat, hogy ne nyúljanak gyanús fémszerke­zetekhez, hanem azonnal értesítsék az első rendőrőrsöt.­­ A román sajtó úgy tudja, hogy a májusi RMDSZ-kongresszuson Markó Béla mellett Bor­bély Imrét és Kónya Hamar Sándort is jelölik a szövetség elnöki tisztségére.­­ A kormány úgy döntött, hogy az állami költ­ségvetésből fizetett alkalmazottaknak 1995-ben 27 500 lejjel emelhetik havibérüket. A elmúlt héten, éhségsztrájkjának 51. nap­ján Bajgyik László, az egészségügyiek egyik országos szövetségének alelnöke feladta értel­metlen és életveszélyes magányos küzdel­mét. Állapota súlyos volt, az eltelt néhány nap alatt valamelyest javult.­­ Az Egyesült Államok követeli a volt szocia­lista országok, köztük Románia kormányától is, hogy szolgáltassák vissza a kommunisták által elkobzott zsidó javakat. Corneliu Coposu tiltako­zott a felszólítás ellen, mondván, hogy a tulajdon­jog visszaállításának minden volt tulajdonosra egy­formán kell vonatkoznia. x A legújabb hírek szerint Ion Stoica Caritas­­perét áthelyezték Brassóba. x Magyarországon minden ellenkező híresztelés dacára tovább folyik a médiaháború. Újabban a tévé 1. és tévé 2. is azért harcol, hogy ne csak földi jelekkel jusson el nézőihez, hanem számukra is biztosítsák a műholdas szórást. S közben jelentősen megnyirbálták a Duna Televízió amúgy sem bőséges állami támogatását. Aki kedveli a Duna Tévét, s teheti, írjon a budapesti Mészáros utca 48—54. szám alatti címre, s tiltakozzék, hogy anyagi okokra hivatkozva műsorszűkítést eszközöljenek.­­ A Nagyrománia Párt alelnöke, az eny­hén már szenilis Mitzura Arghezi, az ismert költő lánya is művelődési miniszter szeretne lenni. megmozdulások Budapesten Tegnap délelőtt nagyszabású demonstrációt szervezett Bu­dapesten a Pedagógusok Demokratikus Szövetsége s a velük szolidarizáló másik öt szakszervezet. A szónokok a kormány egyes szigorú stabilizációs intézkedései s azok következményei ellen tiltakoztak, s elmondták, hogy magát a polgárosodást veszélyezteti a minőségi oktatásról való lemondás, tiltakoztak az osztálylétszám-növelések, a tervezett pedagóguselbocsátá­sok ellen. Az összegyűltek nevében petíciót adtak át a parla­ment elnökének, melyben követelik, hogy szakítson az egy­oldalú pénzügyi szemlélettel, és biztosítsa a köz-, illetve a felsőoktatás finanszírozásának lehetőségét. A Független Rendőr­szakszervezet is épp a tegnap tartotta fontosnak kimondani, hogy csatlakozik a pedagógusok által meghirdetett tüntetéshez, és követeléseiket írásban nyújtották át Kuncze Gábor belügy­miniszternek, melyben nehéz élet- és munkakörülményeikre hívták fel a tárca vezetőjének figyelmét. Horn Gyula magyar miniszterelnök egy tegnap tartott sajtóértekezleten elismerte, hogy a kormányzat és az Érdekegyeztető Tanács mozgástere igen korlátozott a szigorító intézkedésekkel kapcsolatban, de a szakszervezetek bizonyos javaslatait figyelembe lehet és kell is venni, ám elveiből a kormány nem engedhet. Megerősítettte, hogy a Bokros-féle csomagtervvel évente 170 milliárd forintot kívánnak megtakarítani az államháztartás kiadásaiból. Nem újították meg a tűzszüneti egyezményt Ismét fellángoltak a harcok a horvátok és a szerbek között. A horvát gyalogság, hat páncélos támogatásával nagyszabású támadást intézett Krajna ellen. A harcokban megsérült három ENSZ-kötelékbe tartozó katona is. Zágrábi jelentések szerint korlátozott akcióról van szó, amelyben reguláris katonaság nem vesz részt, csak rendőrségi alakulatok, az ENSZ-források viszont cáfolják ezt. Az ENSZ főtitkára reméli, hogy a Boszniában tegnap délben lejáró fegyvernyugvási egyezményt legalább annyira tiszteletben tartják, hogy a nemzetközi összekötő csoport folytathatja békeerőfeszítéseit. Ezt azt követően jelentette ki, miután kiderült, hogy különmegbízottja, Akasi Jaszusi nem tudja rávenni az érintetteket a fegyverszünet meghosszabbítására. Feladták a kutatást Oklahoma Cityben a mentőalakulatok feladták a reményt, hogy a romok alatt még túlélőket találhatnak, és nehézgépeket vetettek be a romok eltakarításában. A döntést az állam kor­mányzója jelentette be, hozzáfű­zve, hogy a mentés egyre kocká­zatosabb, mert teljesen összeomolhat az épület. A másfél héttel ezelőtt bombamerénylettel sújtott épület alól eddig 130 holt­testet azonosítottak, és 62 személyt eltűntnek nyilvánítottak. Az FBI alkalmazottjai további erőfeszítéseket tesznek a már letartóztatott gyanúsítottak bűntársainak kézre kerítésére. Május elseje Európában Tiltakozó akciók jellemezték az Európa nagy államaiban tartott május 1-jei megemlékezéseket. Oroszország hatvan városában tartottak nagy tüntetéseket, a munkanélküliség megfékezését,a nemzetgazdaság megmentését és az elnökválasz­tások alkotmányos kiírását követelték. Moszkvában mintegy 30 000 ember tudtak mozgósítani. Ausztriában a munka ün­nepére időzítették a benzináremelést, amely része az országban meghirdetett gazdasági megszigorításoknak. A külsőségeiben kicsit a volt szocialista országok május elsejéit idéző ünnep­ségeken a szónokok inkább az eredményeket méltatták, s azt hangoztatták, hogy a jobboldal ezek megsemmisítésére törek­szik. Franciaországban is tiltakozó megmozdulásokat szervez­tek a szakszervezetek, követelték a munkanélküliség csökkentését, az elszegényedett rétegek fokozott támogatását. Varsóban mintegy kétezer javarészt kommunista nyugdíjas vonult ki az utcára, s Lech Walesa távozását követelték. Súlyos összecsapásokra került sor Berlinben a május elsejei tüntetések alkalmából a baloldali szélsőségesek és a rendőrség között. A karhatalomnak végül is sikerült a verekedőket elszigetelni, de a hírügynökségi jelentések szerint további összecsapásokra lehetett számítani a nap második felében is. Világszerte több helyen nem engedé­lyezték május 1-je megünneplését, Mexikóban 82 év hagyo­mányával szakítva először nem volt felvonulás, mert a legna­gyobb szakszervezetnek nem volt pénze ünneplésre. Sri Lan­kában a tamilok lázadása miatt nem tartottak ünnepségeket, Jordániában a hatóságok tiltották be a felvonulásokat, hogy elkerüljék az esetleges kormányellenes megmozdulásokat.

Next