Háromszék, 1996. február (8. évfolyam, 1648-1672. szám)

1996-02-01 / 1648. szám

Románok, magyarok Hirtelen megint lehavazott. Reggelre jégpályává változtak az utak. A háromszéki kicsi falu borvíztöltödéjéhez érkező regáti kamionosok panaszolták, hogy télen, mihelyt lehavaz, alig lehet átcsászkálni a Kárpátokon. A kocsi ide-oda fáról, de a sáncba, ki a sáncból, homok nincs, só nincs, fél napok mennek rá egy-egy átkelésre. Nem úgy, mint nyáron. Augusztus végén. De ha már átjutottak egyszer, jókora ideig maradnak Napokon át vesztegel­nek, autójuk vezetőfülkéjében gubbasztva a csonttá fagyasztó éj­szakákon. Sorban állás. Három-négy nap egy rakodás. És türel­metlenek. Néha veszekednek. Mert van, aki előbb szeretne hoz­zájutni a falat kenyérhez, mint korábban érkezett testvére. Emiatt tört ki a civódás: az előbbre settenkedő fővárosi hirtelen azon kapta magát, hogy erdélyi román testvére szidja, mint a bokrot Emez nekihevülve vágta amaz fejéhez, hogy szemtelen csirkefogó, lát­szik, hogy nem ismeri az erdélyi becsületet, mert itt bizony tisztelik egymást az emberek, nem úgy, mint odabent; s különben is, jó lenne, ha Bukarest egyszer már nem basáskodna az erdélyiek felett, hiszen csak bajt csinál Transzszilvánia az nem Balkán. Punktum. Bizony így mondd a haragos nagyszebeni román atyafi. Az átkosban legalább öt évet kap ezért, s tízet azok a borvizes székelyek, akik mindezt végighallgatják. Aztán megint a csúszós átkelésre terelődött a szó. Koptak is a felelőtlen felelősök, rendesen. A Regéttől Erdélyig, a baktertől a miniszterig. S fordítva. Hogyne tudnák ők, a kamionosok, hogy minden a fejétől büdösödik, ott kéne kezdeni, fent a rendcsinálást, mert ezek csak hülyítik a jó népet, de semmi jóra nem kaphatók Egyformán nyúznak, mind­annyiunkkal kitolnak, s a sok üres dumának együtt isszuk meg a levét, pajtás... — dörmögte dús bajsza alá az egyik kamionos. Bekapták az utolsó falat virslijüket, kihörpintették feketéjüket. A dús bajsza hazafelé készülődött, megrakodva. Várj! — szólt utána az eddig meg nem szólaló székelyek egyike. Nesze­r mondta, s egy zsák sót nyomott a másik ölébe. Hogy ne csúszkáljon. ^ ^^BENKŐI:|EVENTEy x Újraválasztották a Babeş-Bolyai Egyetem rek­torának Andrei Marga professzort. Az esemény azért érdemel figyelmet, hogy a nacionalizmus fellegvárában, Kolozsvárott az elit értelmiség köreiben nem az öngerjesztő nacionalizmus, hanem az európaiság felé nyitott szelle­miség győzött.­­ Újabban ismét politikai kérdéssé vált még az időjárás-előrejelzés is. Minap az esti híradóban az intézet bukaresti igazgatója cáfolta, hogy szokat­lanul kemény február elé nézünk, szerinte nem lesz sem hidegebb, sem hóban, viharokban gazdagabb ez a hónap a sokévi átlagnál, ami nem kizárt, ám jelzi, hogy a hatalom valósággal retteg Tél Gene­rálistól.­­ Az elmúlt héten négy, a Richter-skála szerint 3,2—4 fok erősségű földrengést produkált a vranceai epicentrum. Szakemberek szerint semmi szokatlan nincs a gyakori földmozgásban, ez a vidék évezredek óta így­­viselkedik". A földtan tudósai úgy vélik, 2004 előtt pusztító hatású vranceai földrengéstől nem kell tartani. A Dunát lehetne rekeszteni az elnökjelöltekkel, a már közismert személyiségek — Constantinescu, Roman — mellett állítólag beszáll a küzdelembe Păunescu, C. V. Tudor, esetleg Nicu Ceauşescu is. x A kormány meggondolta magát, nem vállalja át a kuponbeváltás költségeit — fejenkét 2000 lejt — a minimálbér alatt élő állampolgároktól sem. Sár jóstehetségről eddig nem volt híres Adrian Nastase, a nagy kormány­párt elnöke, mert azt próbálja előrevetíteni, hogy a Demokratikus Konvenciót a választások előtti harc szétfeszíti.­­ Liviu Maior oktatási miniszter szerint évente 684 dollárba kerül egy egyetemista oktatása, az Alma Mater Szakszervezet számításai csak 507 dollárt állapítottak meg. x Választási okokból még két hónapig nem emelik az energiahordozók árát, de április-májustól 17—30 százalékkal drágul. x A Pro TV kedd esti politikai vitaműsorában Vasile Vácaru kormánypárti szenátor és Cerveni liberális képviselő szópárbajának lehettünk tanúi. A beszélgetésre az adott okot, hogy Cerveni egy korábbi alkalommal kijelentette, 100 000 dollárt ad annak, ki egyetlen eredeti gondolatot lel Vacaru eddigi politikai megnyilatkozásaiban. A be­szélgetés után bizonyossá vált, nemigen akad olyan újságíró, politológus vagy politikai kommentátor, ki be­hajthatná az említett szép kerek összeget Cervenin. HÍRLIVÁTf! Magánbeszéd a honfoglalókról és a kettős honfoglalásról LÁSZLÓ GYULA Azt már régebben tudtuk, hogy a bizánci (akantuszo­s) jellegű veretekkel díszített avar övek népe az 568-ban megjelenő avarokkal azonos, hiszen a sírokban elég sok bizánci érmet találtak, amelyek pontosan erre az időre keltezik ezt a csoportot. Ám 1925-ben Állóius András meg­határozta, hogy az a csoport, amelyről már eddig is sokat beszéltünk, s amelynek övein állatalakos „címereket” lá­tunk — ugyancsak avarkori. Ezzel felvetődött az az ellentmondás, amely hosszú időn keresztül egyik legvitatottabb kérdése volt a népvándorlás kori régészetünknek. Ma így fogalmaznék ezt: vagy a növényi élet körül alakul ki az avar világkép (pl. az életfaképzetek körül), vagy pedig az állatősök körül, de a kettőt egyszerre nehezen tudnék elképzelni. Most rövid időre át kell térnünk a régészszaknyelvre, tehát: vagy a „bizánci-akantuszos”, vagy a „griffes-indás”, de a kettő kizárja egymást. Vagy mégsem? Íme néhány megoldási kísérlet, amelyben egyúttal a mai álláspontom kialakulásának előzményeit is felvázo­lom. Az első kísérlet: a két „stílus” valóban egyidejű, de nem egy néptől való, hanem a bizáncias jellegű képviselné az avarok bolgár rétegét, a griffesek pedig a belső-ázsiai réteget. Ennélfogva a régészeti leletek igazolnák ama bizánci forrásokat, amelyek szerint az avarok voltaképpen két nép szövetsége voltak. Ezt az elméletet Alföldi András fejtette ki. Felismerésében azt tartjuk maradandónak, hogy csatla­kozván népvándorlás kori leleteink első nagy rendszerezőjéhez, Hampel Józsefhez, a két stílust két nép hagyatékának tartja. Egy másik elmélet, amelynek képviselője Fettich Nándor, Horváth Tibor és Csallány Dezső, a két „stílus” közt nem népi különbséget lát, hanem csak időbelit, mondván, hogy a korai bizánci jellegű stílust a VII. század vége táján felváltja a „griffes-indás” stílus. Az avar nép tehát keresztülesett volna egy ,,„ VSIVáltoZáson’ ’, s ennek köszönhető művészetének megváltozása. A harmadik álláspont, amelyet én dolgoztam ki, voltaképpen a két előző egyeztetésének hat, bár nem így jött létre. Ez elfogadja ugyanis, hogy a két stílus egymást követte időrendben, s ebből arra a kényszerű következ­tetésre jut, hogy 670 táján egy új népnek kellett bevándorol­nia a Kárpátok medencéjébe (a „griffes-indások” népének), rátelepedvén az itt talált korai avarságra (a bizánci­ akantu­szos jellegű jelképek népére). Erről az új népről a történeti források hallgatnak, vagy legalábbis olyan mellékesen szól­nak róla, hogy eddig nem figyeltünk rájuk kellőképpen. Ez a régészeti aprómunka tehát olyan kényszerű feltevésre vezetett, amelynek egyik következménye a„kettős honfogla­lás” feltételezése lett. Éppen ezért kissé gyanakodva kell megvizsgálnunk, hogy valóban kényszerű következtetés volt-e, vagy pedig csak a felfedezés öröme ragadta el a kutatót. Meg kell tolánom, hogy véges-végig a legnagyobb gyanakvással figyeltem eredményeiül kibontakozását, s még most is tele vagyok aggodalommal. Sajnos, a dolgok könynyebbik végét fogták meg, már készpénznek vették, hirdették azt, ami még bizonytalan. Meg kell vizsgálnunk tehát az el­lenérveket is, amelyeket nagyrészt magam hozok fel önma­gammal szemben. Térjü­nk vissza az „akantuszos” és a „griffes-indás” évűek kérdéseihez. Nézzük, hátha valóban egykorúak? Mi lenne erre a bizonyság? Az, hogy elég gyakran egy temetőben találjuk e kétfajta nép sírjait. Ez bizony komoly bizonyíték! Amíg a temetőtérképek elemzését nem vontuk be a kutatás­ba, megdönthetetlen érvnek látszottak, hiszen azt láthatták, hogy a jegyzőkönyvben az a sorszámú sír után (amelyben például „akantuszdíszes” övvel temetett halott feküdt), a következő n. sorszámú sírban — például — griffes övű férfira bukkantak, tehát összekeveredetten találták őket a sírleírásokban, ásatási jelentésekben és a képes táblákon. Ám új módszerem nyomán (a temető térképének alkalmazá­sa a régi társadalmak kutatásában) — amit ma már sok kutató használ — kiderült a következő: e két stílus népe gyakran valóban egy temetőbe temetkezett (vannak teljesen tiszta, külön temetőik is), de nem keveredetten, hanem két nagy, különálló csoportban, s csak nagyon ritkán találko­zunk azzal a jelenséggel, hogy az egyik csoportban másik csoportbeli temetését találjuk. Ilyenkor is leginkább asszonynépről van szó, tehát átházasodásról... Magyar—szlovák alapszerződés Ivan Gasparovic szlovák parlamenti házelnök hangsúlyozta a szlovák—magyar alapszerződés ügyében, hogy Szlovákiát senki sem sürgeti a ratifikációs folyamat mielőbbi befejezése érdekében. A folyamat a szlovák értelmezési határozat elkészülte után márciusban folytatódik."Elképzelhető az is, hogy az időpont kitolódik — mondta­ a házelnök, aki örülne, ha az alapszer­ződést a szlovák parlament márciusban ratifikálná, de a rati­fikáció folyamatában jelenleg beállt szünetet nem tartja tragi­kusnak. Budapest viszont nagyon reméli, hogy Szlovákia betartja ígéretét, és legkésőbb március végéig ratifikálja a magyar—szlovák alapszerződést, amelynek megkötése óta már egy év telt el — idézi tegnapi számában a Der Standard című tekintélyes oszt­rák lap Somogyi Ferenc külügyi államtitkár véleményét. A külügyi államtitkár továbbá hangsúlyozta: a szlovákiai magyar kisebbség úgy érzi, a szlovák nyelvtörvény miatt hátrányos megkülönböztetésben részesül, s ezért Magyarország felkérte az Európa Tanácsot, vizsgálj­a meg, hogyan érvényesül a kisebb­ségek védelme Magyarországon és Szlovákiában. Jugoszlávia európai helyéről A magyar, a svájci és a dán külügyminiszter arról is tárgyalt Szaraj­evóban, miképpen állítsák helyre Jugoszlávia tagságát az európai szervezetekben. Kovács László tegnap elmondta, a tanácskozás résztvevői ragaszkodnak a kisebb­ségi kérdés rendezéséhez, amelybe nemcsak a koszovói albánok, hanem a vajdasági magyarok jogainak szavatolása is beletartozik. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet soros elnökét, a svájci külügyminisztert Bel­­grádban úgy tájékoztatták, hogy a Jugoszláviában élő al­bánok és magyarok helyzete megfelel az európai normáknak. Ezzel pedig sem a svájci, sem a magyar külügyminiszter nem értett egyet. Orosz IFOR-dandár Boszniában Tegnap újabb nyolc katonai szállítógép repült Tuzlába az orosz IFOR-dandár személyzetével, illetve hadfelszerelésével. A boszniai békefenntartásban részt vevő egység helyszínbe , telepítése várhatóan ma befejeződik. Az utolsó 45 katona a hadfelszerelés maradékával, négy repülőgéppel utazik a helyszínre. Podkoszin tábornok, az orosz ejtőernyőscsapatok -­ parancsnoka kedden közölte, az ukrajnai Csap­atrakóál­lomásról Magyaroszágon át elindult az utolsó hadfelszerelést szállító vasúti szerelvény iS. Moszkva és a NATO Az orosz külügyminiszter elismerte, Moszkvának nincs joga megvétózni a NATO keleti terjeszkedését, de nem ért egyet a szervezet bővítésével. Jevgenyij Primakov Minszkben elutasította a keményvonalas Alekszandr Lukasenko belorusz elnök javaslatát is, hogy Oroszország telepítsen ismét nuk­leáris fegyvereket Fehéroroszországba, ha az Észak-atlanti Szövetség felvenné soraiba a közép-kelet-európai államokat. A moszkvai vendég azzal sem értett egyet, hogy Oroszország lépjen gazdasági és politikai unióra keleti szomszédaival, vagyis a szovjet utódköztársaságokkal. Jevgenyij Primakov kijelentette, hogy Oroszország érdekei védelmében fog csele­kedni, de pontosan milyen lépésekre gondol, azt nem részletezte. Csernomirgyin Washingtonban I Az orosz miniszterelnök Washingtonban bizonyos kiigazításokat helyezett kilátásba az észtá2országi reformok folytatásával kapcsolat­ban, de a részleteket az új­ságíróknál­ nem árulta el. Csernomir­­gyin mindössze azt közölte, hogy Jelcin elnök február közepén jelenti be az intézkedéseket. Az orosz kormányfő miután találkozott Al Gore alelnökkel, ismét megígérte a reformok folytatását, akárcsak azt megelőzően, a Clintonnal való találkozón. Elhagyták a szigetet a törökök A török hajók elhagyták annak a kis szigetnek környékét, amelynek hovatartozása miatt már-már fegyveres összecsapás tört ki Görögország és Törökország között. A török tengerész­­gyalogosok tegnap hajnalban szálltak hajóra a Törökországhoz nagyon közel lévő, de Görögországhoz tartozó kis szigetről, és amerikai nyomásra visszavonultak. Az amerikai hírtelevízió athéni tudósítója úgy értesült, igazából nem a lakatlan sziget­hez, hanem az alatta feltételezett hatalmas olajkincs kitermelé­si jogához ragaszkodnak a görögök. 1987-ben majdnem háború tört ki a két NATO-állam között a tengeri határok értelmezése miatt. Ettől függ ugyanis, hogy melyik ország termelheti ki az olajat az Égei-tenger talapzatából.

Next