Háromszék, 1996. május (8. évfolyam, 1722-1747. szám)
1996-05-02 / 1722. szám
Munkaünnepi látogatások Ion Iliescu államfő propaganda-kampánylátogatáson vett részt Szilágy megyében. Az elnök gazdálkodóegységeket látogatott meg, és találkozott a megye pedagógusaival, továbbá Szilágy megye helyi közigazgatási bizottságával. ♦ A főkormánypárt helyhatósági választási propagandájának részét képezi Văcăroiu kormányfő tegnapi temesvári látogatása is. A miniszterelnök az ország legellenzékibb városában próbál kétnapos látogatása alatt híreket szerezni a kormánykoalíció gerincét alkotó TDP-nek. Majálisok Bukarestben A fővárosban azok ünnepelték meg május elsejét, akik nem feledték még el a munkások hagyományos majálisát. Az ünneplők ezúttal nem közösen, hanem külön-külön szervezték meg rendezvényeiket. A szocialista párt elkötelezettjei és a nagyromániások Bukarest más-más helyein rendeztek felvonulást és ünnepélyeket, ugyanis a két politikai párt hallani sem akar egymásról. ♦ Más munkásszervezetek és pártok is szervezkedtek: néhány tucat munkás és egykori pártaktivista felvonult a Nép Házától a Pionírok palotájáig. ♦ A Szocialista Munka Pártja nem akart egy fedél alatt ünnepelni a szegényebb munkásszervezetekkel, ők az Ifjúság Parkjában mocorogtak. Bicikli-és tricikliversenyt, atlétikai vetélkedőt szerveztek, és a nyertesek Ilie Verdeţ kézjegyével ellátott diplomákat vihettek haza. ♦ Az emancipációs szövetség tagjai felvonulásuk után megdöbbenve vették tudomásul, hogy a főkormánypárt megtiltotta, hogy a Pionírok palotája előtt énekeljenek. ♦ A szocialisták este népzenés-milsteres ünnepéllyel várták barátaikat, amiért persze fizetni is kellett. mmm NATO-tagság Tegnap délelőtt a bukaresti rádiónak adott interjúban I. Mihai volt román uralkodó hangsúlyozta Románia NATO- csatlakozásának jelentőségét az ország jövője szempontjából . Gheorghe Tinca román védelmi miniszter kijelentette, hogy a reformok folytatása az Észak-atlanti Szövetségbe való integrálódás egyedüli lehetősége. A politikus azt is elmondta, Románia elhatározta, hogy csatlakozik a NATO- hoz. Elsőrendű feladatnak ítélte meg a hadsereg modernizálását is Kilencvenmillió dolláros hitel A román jegybank 90 millió dollár szindikátusi hitelt vesz fel a japán Sanwa Bank vezette 25 pénzintézettől. A megállapodást kedden írták alá Londonban. Az induló hitelösszeg 50 millió dollár volt, amit április 16-án 90 millióra növeltek. A hitelt 15 hónap alatt kell visszafizetni, a hitelnyújtók között osztrák, német, brit és olasz bankok találhatók. Bérkiegészítés-tervezetek A képviselőház kulturális bizottsága jóváhagyta az állami költségvetésből fenntartott, kulturális szférában dolgozók fizetésének harmincszázalékos fizetésemelését. A bizottság öt pontban módosította a 9-es kormányhatározatot, amelyet januárban hoztak, és amely fizetésbeli különbséget irányzott elő kulturális intézmények, illetve az azokban dolgozók javadalmazásában. A 9-es rendeletet a szenátus módosítások nélkül fogadta el, így minden kulturális intézmény és minden alkalmazott egyformán részesedhet a 30 százalékos fizetésemelésben. A tájékoztató sajtóértekezleten a parasztpárt képviselője, Gabriel Tepelea közölte, hogy kulturális intézmények sorozatos tiltakozásai, különösen a könyvtárosok sztrájkja késztette a bizottságot új rendelkezések bevezetésére. Az új rendelkezésről a képviselőház együttes ülésén fognak dönteni. ♦ A szenátus kedden elfogadta a költségvetésből fizetett egyetemi végzettséggel rendelkező alkalmazottak fizetésemelés-tervezetét. A kormány az értelmiség társadalmi szerepének elismerését látja a mintegy 15 százalékos bérkiegészítésben. A kezdők fizetése is 6,1 és 31 százalék között fog növekedni. A tervezet előírja néhány újonnan beiktatott mesterség — mint a polgárőrök és költségvetésből fizetett egységek papjai — bérezését is. Ennek értelmében egy középfokú végzettségű polgárőr bruttó jövedelme 170 és 185 ezer lej között, míg egy főiskolát végzett papé 310 és 380 ezer lej között fog ingadozni. Az ellenzék tiltakozott a tervezet bevezetése ellen, mondván, hogy minden költségvetésből fizetett alkalmazott bérét kellene emelni. NAGYPRIVATIZÁCIÓ Harc a gépállomásokért Már javában benne vagyunk a tavaszi gépkirajzás időszakában, de a gépállomások privatizációjának nem sikerült a végére jutni, amint tervezték. Ráadásul nem csitul a harc. Sőt, mintha most fordult volna „élesbe”. A minap a prefektúra által koordinált bizottság ülésén—enyhén szólva — vita kerekedett akörül, hogy a 40 százalékos részvénycsomag megvásárlását célzó ajánlatok már lejárt határidejét meghosszabbítsák-e, vagy sem. Az eladó, vagyis az Állami Vagyonalap (ÁVA)képviselője természetesen a minél több ajánlatban érdekelt, és ezáltal minél magasabb árat kíván megkapni, az ügyben illetékes más intézmények (mezőgazdasági igazgatóság, pénzügy, prefektúra) minél hamarabb pontot akarnak tenni a magánosítás végére, így az ÁVA az állítólag közel egy tucatra tehető „elkésett” ajánlattevőt is el akarja fogadtatni (rossznyelvek szerint puszta is van a dologban), hiszen azok jobbára készpénzt ajánlottak fel, míg a szakintézmények a jelentkezést lezártnak tekintik (egyébként 73 ajánlat érkezett a március 29- i határidőig, mindenik gépállomásra legalább egy, s ezeket nagyrészt az illető gépállomás szakemberi gárdája tette le), sőt, a névleges értékek fölötti eladást sem helyeslik (hiszen épp a kevés anyagi fedezettel rendelkező szakemberek esnének ki a versenyből). A harc tehát élesre fordult, sokan azt is tudni vélik, hogy nagy „intézések” folynak a kulisszák mögött, és egészen Bukarestig. Az mindenképp gyanúra ad okot, hogy —jó hazai szokás szerint—a már egyszer leszögezett határidők módosítása felmerül. Az ügyben egyébként a prefektus aláírásával átiratot küldtek az ÁVA-központba, amelyben épp az ajánlatok benyújtási határidejének meghosszabbítását, illetve a részvénycsomag esetleges áremelkedését kérdőjelezi meg a bizottság. Az új kereskedelmi társaságokká átalakított mezőgépegységek bejegyzési procedúrája pedig tovább húzódik, s addig, amíg nem jogi személyek,nincs egyezkedés. Legalábbis ezt tartja ■ az ÁVA, a mezőgazdasági igazgatóság szerint pedig már ebben a fázisban is le lehetne bonyolítani az üzletet. (Ferencz) ERDŐVIDÉK Faültetés a millecentenárium tiszteletére Tegnapelőtt délután Baróton megkezdődött a honfoglalás 1100. évfordulója tiszteletére kezdeményezett faültetési akció. A Gaál Mózes Általános és a Baróti Szabó Dávid Középiskola VIII—XII. osztályos diákjai tanárok és a római katolikus gyülekezet képviselői a Palkó cseréje nevű helyen levő Kisaszszony-kápolnánál 11 fenyő-, illetve bükkcsemetét ültettek el. Ünnepi beszédet mondott Ferencz István római katolikus plébános és Nagy István, a baróti RMDSZ alelnöke. A faültetés a székelyek és a világ minden magyarjának imájával ért véget. Az akció keretében tegnap a Zathureczky-temetőben a reformátusok ültettek fát. (ben) Kilyéni pillanatkép Nyüzsög a falu. A rügyfakadás egyfajta reménnyel tölti el az embereket. A kert és a mező benépesedett, csak valódi és jelképes „fagyok” ne lepnék meg ezt a tájat. A volt falu háza előtt előkelő helyre ültetik a 11 hárscsemetét, s így itt is kezdetét vette a millecentenáriumi emlékezés. Ezt a munkát nem lehet másra bízni, nem lehet napszámba adni. Fábián Levente lelkipásztor, az RMDSZ helyi elnöke, Veress Ferenc tanácsos, Joó Gyula presbiter és Mihály József munkásnégyese személyesen végzi azt. Erre a nemes munkára csak egyszer vállalkozhat az ember az életben. Az egyház rövidesen hollandföldi vendégeket vár, és reményt táplálnak arra, hogy szót értenek majd a közös gondban, egy imaterem felépítésében. Napok alatt smaragdzöld lett az Olt lapálya. Szemlátomást nő a fű, ám rozoga és inog a folyón átvezető híd. Ez vezet a legelőre. Ha megindul a tehéncsorda, kérdés, állja-e még a sarat? S mert milyén Sepsiszentgyörgy is, legyen a gond városgond! (Kisgyörgy Z.) A Korunk márciusi száma a, jiumor-játék-szentség’ ’jegyében szerveződik. ♦ Interjú olvasható Mircea Tomával Szelep, görbe tükör, gyógyszer címmel. A Caţavencu főszerkesztőhelyettese, Ferencz Zsuzsanna kérdésére — Miért halt meg Bulă, a román viccek hőse 1989 decemberében? — így válaszol: „Sokan mondják, hogy meghalt, de én nem hiszem. Talán inkább elmenekült a megalázó bánásmód miatt, amelyet 1989 decembere után a román nép — tehát saját anyja és apja — részéről tapasztalt. Amikor ugyanis a román nép eljutott a különböző demokratikus élvezetekhez — lásd: éhségsztrájk, tüntetés, munkanélküliség, a kormány becsmérlése, árubőség, pénzhiány vagy éppen túl sok pénz stb., stb. —, úgy gondolta, nincs ideje a viccekre. Mármint a nép gondolta így, mert szegény Bulă egy ideig még reménykedett. Aztán elvonult a hegyekbe, jelenleg ott harcol, de biztos, hogy visszatér közénk.” ♦ „Mi ellen harcol Bulă?” „Ami ellen mindig is harcolt: az ostobaság ellen. A hegylakók, mint ismeretes, hagyományőrzőbbek. Odafent részben megmaradt a régi mentalitás, helyenként még azt sem tudják pontosan, ki is vezeti most Romániát, és hogyan is állunk jelenleg a diktatúrával.” ♦ A Heti Világgazdaság április 13-i számában Égi jel címmel olvasható tanulmány a digitális televíziózásról ♦ „Nem tartozik a tudományos fantasztikumok körébe — állapítja meg Gáti Júlia — az az előrejelzés, amely szerint az évtized végére az észak-amerikai tévénézők 500 televíziós csatorna műsoraiból válogathatnak.” ♦ Noha tapasztalhatjuk, 28—30 is sok, s miközben a néző valamit mindig remélve ide-oda kapcsol, tulajdonképpen „semmit’ ’ sem lát. ♦ Kétségtelen, egyfajta tükör a televízió is, akár a humor. De a tükör szerepéről a művészetekben ezen túlmenően is hosszan lehetne értekezni. Ezt teszi a Cafe Babel 1995/4-es száma is. A nagyalakú folyóirat tulajdonképpen egyetlen monumentális „tükör”-antológia. „Latin breviárium” is olvasható, idézik a tizenhetedik században élő Schottus Caspar elmélkedéseit: „Nincs szokványosabb dolog a tükörnél, nincs megdöbbentőbb a tükörképnél és nincs nehezebb, mint pontosan és tökéletesen kiismerni a tükröket. ” ♦ Azért mégis lehet, ugyanis az embereket kiismerni legalább olyan bonyolult és már-már megoldhatatlan folyamat. ♦ Ferge Zsuzsa szociológus a Kritika 3-as számában, Az állam dolgáról—Eötvössel szólva című nagy tanulmányában arra keresi a választ — többek között —, hogy „mit várnak ma a polgárok az államtól?” ♦ „A kérdés az, hogy mennyire akarják az állampolgárok, hogy az állam felhagyjon paternalista, »gondoskodó-fosztogató«, kezelésükkel.” ♦ Továbbá a felmérések tárgya lehet az is, hogy mit is várnak az állampolgárok? ♦ Egy 1995-ös (öt, úgynevezett „átmeneti országban” készült) közvélemény-kutatás érdekes módon egybehangzó tapasztalata szerint „...mindenütt a legnagyobbnak, olykor szinte kizárólagosnak tartják az állam felelősségét a tisztes nyugdíjak biztosításában, a fogyatékosok ellátásában, valamint az általános iskolai oktatásban (...). A csekély állami szerepvállalás igénye nem azt jelenti, hogy például a kisgyerekek ellátását teljesen magánügynek tekintenék.” ♦ Vannak azonban olyan államok is, ahol — amint az Tarr István az áprilisi Forrásban közzétett Együtt éltünk a gyilkosokkal című riportjából kiderül — az alattvalóvá züllesztett állampolgárok lelkét „megmérgezte” a hallgatás. Természetesen, Jugoszláviáról és ezen belül Vajdaságról van szó. ♦ „Ez a térség huzatos terület volt mindig. Hol az egyik, hol a másik országhoz tartozott. Itt állandóan bosszút lehetett, bosszút lehet állni. És az embernek gyereke van, az ember ösztönösen félti a gyerekét — panaszolja fel az egyik névtelen megkérdezett. — Itt annyira megjegyeznek mindent. Itt egy rossz szó, egy félreérthető mozdulat az ember életébe kerülhet. Ezért érzik magukat annyira hazátlannak.” Megkésett vásárfia Önpusztító, száguldóságunkban városunkat szellemileg, erkölcsileg, lelkileg újjáélesztik az alkotókedvet, fantáziát, tehetséget és szeretetet mozgósító Szent György-napok. Amikor a város központjában a nyüzsgő vásárra, a világ sokfajta színére rácsodálkozó embereket nézem, azok jutnak eszembe, akik idő- vagy pénzzavar, betegség, fáradtság vagy közömbösség miatt nem jutnak el a vásárig. Ennek a helyzetnek felismerése indított útjára két évvel ezelőtt egy mókás kedvű fiatal komédiásokkal teli szekeret a távolabb eső városnegyedek és környező falvak irányába. Vitték a szentgyörgyi vásár hangulatát, varázsát mindenkihez, vásárfiaként osztogatták a hitet, hogy akárcsak Szent György lovag a sárkányt, minden ember képes a magában levő szorongást, gyűlöletet, kétségbeesést és félelmet legyőzni. Az elfásult arcokon észrevétlenül megszületett a mosoly, felvillant a felismerés öröme a tekintetekben:,a vásár hozzánk is eljött". Ez a csapat idén is felkészült, hogy harmadszorra felpakoljon a szekérre, és elinduljon "világmegváltó útjára", de a nagy-nagy készülődésben valahol valakik elfelejtették megadni a jelt az indulásra. Ezért idén a megszokott utat gondolatban járták végig. .Virágeső hulladozzék, harmatozzék rátok." Köszöntötték önöket a Művészeti Iskola színészosztályának tanulói és a Tamási Áron Színház segédszínészei: Zágoni Edit, András Sándor, Vargyasi Ibolya, László Kata, Pál Edit, Dósa Attila, Fülöp Kinga, Kocsis László, Boér Orsolya, Győry Andrea, Nagy József, Lévay Tünde, Budai Hunor, Varga Ágnes, Blága Aba, Török Péter Attila, Szabó István, Györfy László, Szakács Jutka, Vajda Noémi, Deregán János, Vajda Kinga. Nem tehet róla, de szomorú és kétségbeesett a komédiás, ha úgy érzi, hogy a nagy VÁSÁRJÁTÉKBÓL valaki kimaradt. László Károly