Háromszék, 1996. augusztus (8. évfolyam, 1800-1826. szám)

1996-08-01 / 1800. szám

­BEKE GYÖRGY MAGYAR ÁFIUM Nem tudhatjuk, hogy 1945 őszén a Magyar Népi Szövet­ségnek valójában mit ajánlott fel a Nemzeti Parasztpárt, az autonómia milyen formáját, miféle garanciákkal. Lehetsé­ges, hogy Maniuék — a közelgő parlamenti választásokra való tekintettel — egyszerűen taktikáztak, és ugyanolyan­­mese­ lett volna az ígéretekből, mint 1918-ban. De nem taktikázhatott volna a Magyar Népet Szövetség is? Politikai pártok között ■szokásos a partnerkeresés a jobb választási esélyek érdekében. Erdély politikai életében 1920 után volt példa magyar—román pártpaktumra, amelynek mozgatórugója szintén a taktikázás volt — mind a két részről —, de olyan alapvető kisebbségi jogokat sikerült kikötni, amelyek hatot­tak az erdélyi magyar közéletre, ha a román fél nem is tartotta tiszteletben ígéreteit. A „csúcsai paktum” 1923 októberében jött létre Buka­restben a Magyar Párt és Octavian Goga Néppártja között (Csúcsát azért emlegették, mert itt, a Boncza-kastélyban, Ady Endre utolsó lakóhelyén látta vendégül az új gazda, a költőből lett politikus, Goga a magyar vezetőket.) A meg­egyezés leszögezte, hogy két független párt szövetségéről van szó; mindkettő megtartja saját szervezetét, nevét és egyéniségét. A magyar kisebbséget érintő országos és helyi kérdésekben a Néppárt minden más politikai alakzat kizárásá­val, a Magyar Párttal teljes egyetértésben fog eljárni. Jól körülhatárolt együttműködést irányoztak elő a választásokra A Néppárt vállalta, hogy támogatja a szenátorválasztásokon a Magyar Párt jelöltjeit Arad, Nagyvárad, Margitta, Csík, Kolozsvár, Marosvásárhely, Székelyudvarhely, Szatmár­németi, Temesvár és Háromszék körzetekben, a képviselőválasz­tásokon pedig Arad, Nagyvárad, Szalárd, Margitta, Hétfalu, Csíkszereda, Gyergyószentmiklós, Marosvásárhely, Nagy­­ernye, Nyárádszereda, Székelyudvarhely, Székelykeresztúr, Homoród, Szatmárnémeti, Nagykároly, Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely és Nagyajta kerületekben. Vagyis a tömb­­magyarságban és a jelentősebb magyar szórványokban A többi kerületben a Magyar Párt arra buzdítja a magyar választókat, hogy szavazzanak a Néppárt nyilván román nemzetiségű jelöltjeire Kinyilvánították elhatározásukat, hogy a napirendre kerülő választási reform a kisebbségek arányos képviseletének elvén épüljön fel. „A római katolikus, református és unitárius egyházak autonómiájának biztosítása, az állam legfőbb felügyeleti jogának érvényesülése mellett, oly módon, amint azok a történelmi fejlődés során kialakultak, s amint ezt ezek az egyházi szervezetek saját törvényeik értelmében gyakorolják ’ ’ Ez volt a legfőbb egyházi vonatkozású megállapodás. Az Erdélyi Római Katolikus Státus autonómiáját kiterjesztik a Királyhágón túli területekre is. Autonómiát kap a Tiszántú­li Református Egyházkerület Trianonban Romániához csa­tolt, önálló püspökséggé szerveződött része, valamint a megalakuló önálló romániai magyar evangélikus egyház. A közigazgatási hatóságoknak tartózkodniuk kell mindennemű beavatkozástól az egyházközségek belső életébe. Az állam kiegészíti a magyar lelkészek fizetését, és így az egyforma lesz a román papokéval. Az egyházi vagyonok és műem­lékek háborítatlan tulajdonosai az egyházak. Büntetendő cselekmény az egyházi és iskolai vagyonok elkobzására, kisajátítására irányuló propaganda. Ennek a paktumpontnak azért volt kivételes jelentősége, mert 1920-tól kezdve, fokozódó intenzitással, állandóan folyt a fenyegetőzés a magyar egyházi javak kisajátítását illetően. A magyarellenes hadjárat vezéralakja Onisifor Ghibu kolozsvári egyetemi tanár volt (1883—1972), aki 1919-ben Vasile Goldişsal együtt lett a Román Akadémia tagja. Ghibu a közoktatásügyi minisztérium kiadásában könyvet jelentetett meg Egy anakronizmus és egy kihívás: Az erdélyi római katolikus Státus cím alatt. „A minisz­térium kebelében 1931. április 30-án a román állam és a Szentszék között kötött konkordátum, valamint a Státus kérdésének tanulmányozására történelmi és jogi bizottság alakult Ghibu elnöklete mellett. Ennek a bizottságnak a kormányelnökhöz intézett jelentését tette közzé Ghibu ter­jedelmes munkájában. A jelentés oda konkludál, hogy mi­vel az erdélyi római katolikus státusnak semmiféle törvényes és kánonjogi alapja sincs, a román állam biztonsága szem­pontjából pedig kimondhatatlanul veszedelmes szervezet, tehát megszüntetendő, s ennek következtében az általa visszaélés útján kezelt javakat az államnak el kell koboznia, és elsősorban a kolozsvári egyetemnek kell átadnia. Így indult el Ghibu hajszája előbb a Státus és vezetői, majd a szerzetesrendek ellen is, és előfordult, hogy a román telek­könyvi bíróság Ghibu egyszerű kérésére milliós ingatlanokat írt át a román állam nevére, amiből végeláthatatlan perek indultak meg, s ezek során meghurcolták a katolikus vezető emberek legjavát.” (Mikó Imre: Huszonkét év) Ilyen viszonyok között fontos volt a csucsai paktum ama megállapodása, hogy minden felekezet nyilvánossági jog­gal rendelkező iskolákat tarthat fenn, ezek érvényes bi­zonyítványt adhatnak ki. (A nyilvánossági jog megvonása állandó panasz volt, azt jelentette, hogy a felekezeti magyar iskolák diákjai csak idegen, román tanárok előtt tehettek érvényes vizsgákat.) A paktum biztosítani kívánta a meg­lévő felekezeti iskolák nyugodt működését. Kimondta, hogy ugyanolyan állami segély jár a magyar felekezeti iskoláknak, mint a román tanintézeteknek. „A tanítás nyelvét az iskolafenntartó határozza meg.” (­ A BUMERÁNG­ ­ Reformátusok V­ilágtalálkozója betiltani óhajtó, a résztvevőket letartóztatni szándékozó anomáliák ebben az országban már szinte természetesek. A dolgok hátmögöttijét firtató elme könnyen rálel az egyik balkáni fifikával kigondolt eredőre: elriasztani a világba szétszóródott magyarság reprezentatív személyi­ségeit, hogy az országba betegyék a lábukat. Hogy borzongjanak, féljenek, utálkozzanak, gondoljanak, amit akarnak, de ne jöjjenek erre Ne lássanak, ne halljanak,fogadják el a különféle technikákkal ragyogóra vikszolt országképünket ott, ahol élnek. Hogy mondandóm ne legyen légből kapott, személyes élményeket mesélek el Kanadában élő magyarok hazalátogattak az anyaországba Erdélyben soha nem jártak, de ott kinn is, második hazájukban is sokat hallottak rólunk Átjönni viszont nem mertek, amíg egy megbízható útikalauzra nem leltek Itthon aztán meghosszabbították itt-tartózkodásukat, habzsolták az élményeket, és eltávoztak azzal az érzéssel hogy az itt élő magyarságnak nem is megy rosszul dolga. A második történet ennek az analógiás párja. Azzal a különbséggel hogy a bécsi hölgy régi jó ismerősünk, a honvágy, a szülők felkeresése szorította haza, de félt 4, itteni fertelmes dolgoktól tízféle veszélytől lopástól rablástól utaktól lerob­bant épületektől s országtól mindentől Budapesten a Nyugatiban először az engem elkísérő, ugyancsak tőlünk elszármazott barátunk nyakába borult Vasúti jegyeinket közös fülkebelire váltottuk át Itthon, egy hó múltán mondta: ha visszafelé is jól sikerül az út, ha nem történik semmi baj, akkor gyakrabban jön. És az illető székében-hosszában járja Európa, művészkörök, egyetemek, múzeumok vendége Potenciális kulturális diplomatává válhat És hihetővé Nehogy azt higgyük, hogy mindezt ne tudnák, akik az ország népét magyarokkal riogató propagandát felvállalták Éppen ők panaszkodnak a legtöbbet, hogy a nyugati magyar lobby az országnak mennyit árt. Tudják, hogy ez a mostani riogatás az ország nemzetközi imázsát milyen mértékben ronthatja, utálatossá, demokráciaellenessé minősítheti De őket — s ez a lényeg — a rövid táv érdekli A pillanatnyi haszon. A választási hozadék, amelyet a nacionalizmus, az idegengyűlölet művelésével vélnek elérni Csak ők maradjanak uralmon, aztán jöhet az özönvíz Mint ahogy jön is, ha ezt a választópolgár nem veszi észre s nem hiszi el, hogy szavazatával egy rezsimet tud megbuktatni, egyetlen puskalövés nélkül : Sylvester Lajos. HÍRSflLÁTfl 3. Hogy annak se legyen könnyebb, akinek lakásában nincs gáz vagy központi fűtés, a tűzifa árát 50 százalékkal emelték, tonnája 90 630 lejbe kerül. 3. A román központi lapok jó része úgy véli, a kárpát-medencei magyarság orrára koppintott az Egyesült Államok kormánya, amikor bejelentette, hogy támogatja az au­tonómiatörekvéseket, de ellenzi az etnikai alapon való elkülönülést. Tévedésük csak annyi, hogy mind a Budapesti Nyilatkozat, mind a kisebbségi szervezetek autonómiát akarnak, nem etnikai elkülönülést. S" Az RTDP fő korifeusa, Adrian Năstase bejelentette: elvárja Teodor Meleşcanutól, hogy belépjen a nagy kormánypártba, bár egyre gyakrab­ban hallani, hamarosan nagykövet lesz valahol, helyette Mircea Geoanăt —jelenleg washing­toni nagykövet — készülnek megbízni a kül­­ügyek irányításával. Míg a dolog összejön, a minisztériumot Marcel Dinu államtitkárra bíznák. 3. A csepűtelefonok értesülései szerint Románia egykori miniszterelnöke, Theodor Stolojan Ion Iliescu választási kampánystáb­jának tanácsadója lesz. A ,,megvesztegethetetlenekből ’ ’ álló nagy­kormánypárt etikai bizottságának vezetője a nagybányai exszenátor, Vasile Moiş. Az illető 1989 előtt rendőr volt, elbocsátották, mert elgázolt két juhászt, szenátori státusát arra használta fel, hogy árvagyermek-kereskedelemből s más gyanús ügyletekből meggazdagodjék. Ha ennek az alaknak sikerül a „nagymosás”, valóban csodákra képes Iliescu és pártja, valamint an­nak etikai bizottsága. (I.) . Kétértelmű orosz álláspont a NATO bővítéséről Nemrég Alekszandr Lebegy, az orosz elnök tanácsadó­ja azt mondta, nincs kifogása ellene, de a terjesztés drága lesz. Hétfőn az orosz külügyminisztertől, tegnap pedig a védelmi minisztériumból hangzott el a határozott vissza­­utasítás. Andrej Kokosin szerint a NATO-bővítésre nem­csak Oroszországnak, hanem magának a szövetségnek, de még Kelet-Európának sincs szüksége. A miniszterhelyettes egy moszkvai hetilapnak nyilatkozva elmondta, a bővítési törekvésekben a régi biztonságpolitikai sablonokat látja visszaköszönni. Úgy véli, a NATO valójában ki akarja tölteni azt a vákuumot, amely a három birodalom, a harmadik világ, Kelet-Európa és a Szovjetunió összeom­lása után keletkezett. Nehéz nem figyelemztetésként értékelni, ahogy Kokosin Churchillt idézve megjegyzi, Oroszország sohasem annyira erős, mint amilyennek látszani akar, de nem is olyan gyenge, mint amilyennek kívülről tűnik. Moszkva még a gazdasági nehézségek ellenére is meg­találja az utat, hogy válaszoljon a katonai fenyegetésekre. A világ a múltban nemegyszer tapasztalhatta, milyen az, ha az orosz medve felágaskodik — tette hozzá. Kokosin úgy véli, a NATO bővítési törekvéseit Nyugaton sem támogatja mindenki, s egyszersmind elismeri, Moszkva is hibás abban, hogy ilyen helyzet alakult ki. 1992—93-ban ugyanis Oroszország szerinte nem fordított elegendő fi­gyelmet Közép- és Kelet-Európára, nem tanúsított kellő érzékenységet ezen országok biztonsági érdekei iránt. Megszűnt a Pravda A Lenin által 1912-ben alapított lap görög tulajdonosai leáll­ották az újság kiadását, miután összetűzésbe kerültek a fő­serkesztővel A nagy múltú kommunista lap megje­lenését az utóbbi néhány évben háromszor is leállították. Először az 1991-es Gorbacsov elleni puccskísérlet után, majd az 1993-as fehér házi csatát követően Jelcin elnök tiltotta be egy időre az újságot. Két évvel ezelőtt a mosta­nihoz hasonló tulajdonosi-szerkesztői vita miatt szünetelt a kiadás. A lap gyakran élesen bírálta Borisz Jelcint és reformjait. Szerkesztője arra panaszkodott, hogy a tulaj­donosok Jelcin új­raválasztása után centrista irányba akarták terelni a Pravdát, még a társigazgatók azt is kifogásolták, hogy túl sokat isznak a lap újságírói. Ellenzéki menekültek Fehér-Oroszországról Két belorusz ellenzéki vezető, aki menedékjogot kért az Egyesült Államoktól, felszólította az amerikai kong­resszust, akadályozza meg a Fehér-Oroszországnak jövőre megígért 13 millió dolláros segély folyósítását. A legje­lentősebb ellenzéki párt, a Népfront vezetője azért hagyta ott hazáját, mert attól tartott, az elnök utasítására üldözés­ben lesz részük. Az 52 éves pártelnök szerint Lukasenko államfő diktátorként irányítja az országot. Egyebek között nemrég korlátozta a külföldre utazást, és betiltott minden­féle tüntetést a mezőgazdasági betakarítások idejére. Újabb áldozatokat hoztak felszínre Újabb tíz holttestet hoztak a felszínre a két héttel ezelőtt lezuhant amerikai repülőgép utasai közül. Ezzel 171 -re emelkedett a megtalált áldozatok száma. A kutatók a tegnap kiemelt roncsdarab mellett a tengerfenéken látni vélték a repülőgép elülső részét. A TWA légitársaság gépe nem sokkal azután, hogy felszállt New Yorkból, máig is tisztázatlan körülmények között felrobbant és lezuhant. Szakértők szerint szinte biztos, hogy terrorakció volt, de hivatalosan addig nem nyilvánítják annak, amíg nem bukkannak robbanóanyag nyomára. Egymást érik a bombariadók Amerikában Ezúttal két amerikai légitársaság gépének kellett vissza­fordulnia, mert röviddel az indulás után névtelen tele­fonálók közölték, hogy bomba van elrejtve a repülőkön. A riasztás mindkét esetben vaklármának bizonyult. Hírszerkesztő: Albert Levente KULFOLD 1996. AUGUSZTUS 1.3

Next