Háromszék, 1996. október (8. évfolyam, 1852-1878. szám)

1996-10-01 / 1852. szám

Mi, magyarok imádunk keseregni, sírni, melankóliázni. Mindig vök és van miért. Ha nincs, gyártunk magunknak. Valahogy elemünk, életfeltételünk a szomorúság és szomorítás. Szeretjük hallani saját elcsukló, panaszkodó hangunkat, látni embertársunk arcán az együttérzést, a részvétet Ez már elég is talán ahhoz, hogy megnyugodjunk, és újabb sajnálatos ese­ményen törjük a „szívünket”. Mondom, hogy talán elég, mert miért csak hiányzik még valami: a nóta, a kesergő. Helyben is vagyunk! A drága íriú marosvásárhelyi rádió jóvoltából csaknem hét éve nap mint nap hallgathatjuk, sőt, énekelhetjük is, volt időnk megtanulni azt a húsz-harminc „örök­zöld melódiát”. De a technika, a 20. századvég, a demokrácia csodákat művel és művelt, ma már csak a tévét kell bekap­csolnunk, és máris olvashatjuk a szívektől szívekhez szálló, páratlan fantáziával megírt köszöntőszavakat, hallhatjuk a felcsendülő muzsikát. A képernyő bal sarkában virágcsokor, pontosabban bokréta, a jobb sarokban különböző színekben tündöklő szavak: kíván a féléves Jancsika „egészsget”, „egyetértést”, „boldogásgot” a „szerző”, „fáratságot nem ismerő”szüleinek. Mindezért, kérem szépen, pénzt fizetnek a kedves nézők, és valószínű, hogy három szál dália és egy csoki nem kerül annyiba, mint ezek a felejthetetlen giccsparádék Kell ez nekünk? Kell. Hadd lássa a szomszédban is Piri néni, hogy mi is üzentünk, nekünk is küldtek nótát a gyermekeink. Virág, az nem kell, azt úgysem látja senki De a nóta! A tévé! Az igen! Ha már olyan nagy a kereslet, akkor vállaljuk, hogy amit jó pénzért eladunk, az nem öl, nem butít, és nyomorba sem dönt Több ezer nézőről van szó, és a legdivatosabb információsugárzó eszközről, tömegekre ható erőről Miért ne használhatnánk ki az ilyen alkalmakat az esztétikai szépérzék, a minőségi zenére való nevelés páratlan lehetőségeiként? Egyáltalán miért nem gon­dolkodunk el azon, mi az oka annak, hogy mindig „az édes jó anyám selyemruháját ’ ’ kérik a nézők. Valószínű, hogy ha egyebet is ajánlanánk, ahhoz is lenne kedvük. (Különben is a selyem­ruha egyszer kimegy vagy már kiment divatból) Talán senkinek nem ártana meg, ha a szórakoztatóipar is figyelembe venné néha az ízlést ! ' Torma Kati. . Nem riadnak visza a kormánypártiak a legelrugaszkodottabb hazugságtól sem, hogy a vá­­lasztótestületet a maguk oldalára állítsák. Viorel Hrebenciucnak az az állítása, miszerint Bakó me­gyében 3000 lakást építettek négy év alatt, holott a statisztikusok csak 800-ról tudnak, a szokásos kormánypárti nagyotmondásnak tekintheti, de az, hogy polgárháború veszélye fenyegeti az országot, ha távozniuk kell a hatalomból, a nemtelen eszközök olyan tárházába tartozik, melyet büntetni kellene.­­ Egyes lapok szerint négy-, mások szerint nyolc­ezer ember vett részt Nicu Ceauşescu temetésén. A családon és élettársán kívül jelen voltak a jelenlegi pártnómenklatúra jeles személyiségei s kiváncsi vagy nosztalgikus emberek ezrei a trikolórral födött leg­kisebb Ceauşescu-gyermek koporsója mellett. Păune­sc­u Totuşi Iubirea körének dalosaival nem­csak az Ima szólókért című dallal, hanem más re­mekeivel is könnyet csalt a gyászoló gyülekezet szemébe. N. C. egykori helyettese, Florea Voinea (jelen pillanatban az állami tőkével működő Carpaţi turisztikai tröszt főmenedzsere) Agyő, első titkár elvtárs szavakkal zárta gyászbeszédét. J. Szombaton Adrian Fulea, az állami tévé egyik riportere filmet készített harminc, főként r­oma nemzetiségű személy királypárti tünteté­séről a parasztpárt bukaresti székháza előtt A diverziót leleplezték, s bár szombaton a tévé esti híradója be is mutatta, kénytelen volt Ion Diaconescu tiltakozásának is helyet adni. Erre s más hasonló mesterkedésekre mondta Emil Constantinescu: az általános választások kísér­tetiesen kezdenek hasonlítani az 1946-osra, csak ezt nem botokkal, hanem videokamerákkal vívj­ák... s. A Román Hírszerző Szolgálat igazgatója, Virgil Magureanu újabb évi jelentéssel traktálta az őt fel­ügyelő parlamenti bizottságot. Az ellenzéki tagok felületesnek, apró ügyekben elveszőnek, bikkfa­nyelven írottnak minősítették azt, ettől Măgureanu — szokásától eltérően — elragadtatta magát, amit jobb ismerői azzal magyaráznak, hogy felesége súlyos beteg, hamarosan gyógykezelésre külföldre szállítják. ÁDÁM ÉVA Hadak útján A Clinton békíteni szeretne Az Egyesült Államok a jeruzsálemi alagútválság hatásának enyhítése céljából négynapos izraeli—palesztin békéltető csúcstalálkozót kezdeményezett. A tanácskozás megtartása tegnap még kétes volt, egyrészt, mert a Reuter jelentése szerint Izrael, az Egyesült Államok és az ENSZ képviselőinek nem sikerült megállapodniuk a csúcs napirendjében, más­részt mert Jászer Arafát is arra kérte Bill Clintont, hogy halasszák a találkozót mindaddig, míg nem oldják meg a napirenddel kapcsolatos nézeteltéréseket. Arafát előzőleg Kairóba utazott, hogy próbálja rávenni Hoszni Mubarakot, vegyen részt a csúcstalálkozón. Az egyiptomi államfő csak akkor haj­landó Washingtonba utazni, ha az izraeliek lezárják a jeruzsálemi alagutat, s betartják a palesztin népnek és arab szomszédainak tett ígéreteiket. Az izraeli biztonsági szolgálat vezetője beismerte a parlament védelmi bizottsá­ga előtt, hogy el­számították magukat a T­emplomhegyi alagút megnyitásának következményeit illetően, ilyen súlyos válságra nem számítottak. Netanjahu kormánya visszalépésre nem hajlandó, megeshet, összeroppan a törékeny közel-keleti béke, ami nemcsak Izraelnek és az arab államoknak jelent gondot, de befolyásolhatja a csúcstalálkozót kezdeményező Clinton elnök választási esélyeit is. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa tárgyalásokra és a béketárgyalások folytatására szólította fel Izraelt és a palesztin önkormányzatok vezetőit. Tálib uralom Afganisztánban Afganisztán fővárosából, Kabulból mintegy negyedmillió ember menekült el a hatalmat átvevő tálib fanatikusok elől, hogy csatlakozzanak az ellenállást szervező volt kormányerők­höz. Szemtanúk szerint a tálibok által bevezetett törvénykezés máris érezteti hatását. A város új gazdái szerint a nőknek vagy otthon kell maradniuk, vagy nyilvános helyeken teljesen el kell fedniük magukat, betiltották az alkohol- és kábítószer­fogyasztást, a házasságtörőket megkövezik. A tálibok elrendelték azt is, hogy a hadsereg és a közintézmények alkalmazottjai növesszenek szakállt A tálibok közben folytatják offenzívájukat, és újabb városokat hódítottak meg Kabultól északra. Az ENSZ afganisztáni megbízottja bejelentette, hogy a világszer­vezet politikai párbeszédet akar kezdeni a tálibok mozgalmával, s annak vezetőjével, Mohammed Rabbannival, kiegyensú­lyozott közvetítő nélkül ugyanis a válság nem oldható meg. Távol a megegyezéstől William Perry amerikai hadügyminiszter kijelentette, hogy a NATO és Oroszország még távol áll a megegyezéstől. Ez válasz volt Jelcin elnök kijelentésére, miszerint a NATO szerződést köthetne Oroszországgal még a bővítésre vonatkozó döntés előtt. Az amerikai védelmi miniszter rámutatott, hogy a politikai megoldás még messze van, bár orosz kartársával, Rogyionov tábornokkal Norvégiában tartott megbeszélésein egyetértettek abban, hogy a két nagyhatalom katonai együttműködését folytatni kell. Perry kijelentette, hogy e hónap közepén Moszkvában, decemberben pedig Washigtonban lesznek további orosz—amerikai tárgyalások. Elégedetlenek Ankarával A NATO nem akarja elszigetelni Törökországot, de j­elen körülmények között nem könnyű elmélyíteni kapcsolatait Ankarával — fejtette ki Hans van den Broek, miután New Yorkban, az ENSZ-közgyű­lés színhelyén megbeszélést folyta­tott Tansu Ciller török külügyminiszterrel. A találkozón elhangzottakról, illetve az EU külpolitikai bizottságának értékeléséről a brüsszeli Agence Europe legfrissebb száma számolt be. Az Európai Parlament a múlt héten nagy többséggel az ellen szavazott, hogy megkezdjék a mediterráni EU-program ré­szeként az Ankarának szánt segélyek folyósítását, tekintettel az emberi jogok megsértésére, valamit a ciprusi török közösség által a közelmúltban kezdeményezett incidensekre. Van den Broek most közölte a török diplomácia vezetőjével, hogy az említett határozat az Ankarával szembeni elégedetlenség jele. Koalíció Milosevics ellen A fontosabb jugoszláv ellenzéki pártok bejelentették, hogy koalícióra lépnek, s úgy indulnak a november 3-i általános választásokon. Vezetőjük Dragoszláv Abramovics, a Nemzeti Bank volt kormányzója, és részt vesz benne Vuk Draskovics író Szerb Megújulási Mozgalma, a Szerb Demokrata Párt, a Polgári Szövetség, valamint a szabad és független szak­­szervezetek szövetsége. E koalíciónak Milosevics elnök Szocialista Pártjával kell összemérnie erejét. Hírszerkesztő: Simó Erzsébet AZ OLT PÁRTJÁTÓL PIA­VÉIG A lakosság nagy része, éppen mint ’48-ban, felmenekült az erdőkbe és a kőszénbánya rejtett helyeire. Ez a kis bánya látta el szénnel a székelyföldi iparüzemeket, a botfalusi cukorgyárat és egyebeket. De szállított az államvasutak részére is. Sok ágostonfalvi román is dolgozott ott, külső munkákon, ezek ismerték a bánya viszonyait, és ők vezették fel az ellenséget is. Gyulay bányatelőrrel magával szereltet­ték le az üzemet. A raktárakat is kifosztották, és megadott címre Bukarestbe kellett szállítani mindent. Csiki György­nek pedig elő kellett adnia a dinamitkészletet. Tóth András feleméi elégették a bányaüzem hivatalos iratait. A románok bírónak kinevezték Csinta Istvánt, Benedek Lajost, Sebestyén Gyula Györgyöt. Jegyző: Sebestyén Gida. Nincs panasz rá. Ott kesereg üres boltjában Lakatos kereskedő. Varga mészárosnál a falakat feltörték. Kiss Samu szép házában térdig ér a szemét. Balázs Mózesnél minden összetörve. Most el kell mennem ebből a kőszénporos kicsi faluból. Ide fűz minden gyermekkori emlékem. Meg kellene várnom az estét, hogy szembenézzek a nagy csillaggal. Meg kellene várnom a hold járását, hogy lássam, úgy úszik-e az Ágazat erdeje felett, mint régen. Kimegyek a kicsi temetőbe. Egy karácsonyestén ott temettük el édesanyámat, s hogy ne legyen egyedül, hazavittük édesapámat is. Isten veled, kicsi falum. • Fáradt vagyok. Sohase tudom, este lesz-e szállásom és hol, és tud-e valaki enni adni. Hiszen itt senkinek sincs semmije. Pénzért se adnak. Nagyajtára érek. Járási szék­hely. László dr. járásbíró hazaérkezett. Kötelessége a gya­­nakodás, követeli irataimat.- Azt hiszem, lezáratott volna, ha rendben nincsenek. De aztán úri előzékenységgel fogad, és a kifosztott házában megeszünk egy csomó hagymát, ke­nyeret. Egyéb nincs. Kutlik, Nuridsan, Biró üzletei üresek. Ferenczy országgyűlési képviselő és az úri kaszinó iratai, könyvei törmelékben hevernek a kertben. Különösen szomorú dr. Benedek Zoltán orvos háza. Az előszobafogas posztójára ezt írták: Aki itthon maradt, mindene megmaradt. Zathureczky Kálmán főszolgabíró házánál tisztek laktak. Egy öreg úrinőnek, ki a házat őrizte, asztalhoz kellett velük ülnie. A gyógyszertárban kegyetlenül dolgoztak. László bíró a hivatalos aktákat megmentette. Meneküléskor revolverrel kényszerítette az embereket, hogy az iratokat befalazzák. Deák György gazda, aki nem tudott elmenekülni, fé­lelmében felakasztotta magát. Román bírónak suhörző pásztorokat neveztek ki. Bodáné úrnő beszélte: nála lakott a VI. divízió alezre­dese, Alexin, aki egy írást állított ki, hogy az úrnőt nem bánthatja senki. Ezzel az írással másokat is megmentett Bodáné. Az öreg Zárug kereskedőt is ő mentette meg, mikor el akarták vinni túsznak. Egy román herceg is lakott az úrinőnél. Segítek keresni a névjegyét, de az izgatott asszony csak kapkod erre-arra. A herceg Szentkereszty báróné felől kérdezősködött. Aztán kivett a zsebéből egy gyűrűt, és átadta, hogy az úrnő juttassa majd tulajdonosainak. Katonáktól vette el. A karikagyűrűben László bíró és felesége neve volt bevésve. Az úrinő nem vette át. Ekkor adta a herceg a névjegyet, hogy ha béke lesz, írjon neki a bíró, addig ő megőrzi. Megtekintem még dr. Sófalvy ügyvéd házát és azt a két híres oszlopot a községháza előtt, mely mögül két német katona lelőtt tizenkét román katonát. Most egy időre elhagyom a kis székely falukat. Átme­gyek Brassó felé. Apáca községben vagyok. Máris jegyző már az apácai nagy erdőkön át hazagyalogolt. Az anyakönyveket és fon­tosabb iratokat meneküléskor elrejtette. Lám, a feltört vas­szekrényt teletömték levágott rucafejekkel. Brr. Bohus evang. esperes háza kirabolva. Meghatottan be­szélnek egy hű kutyáról, mely éhezve, szomjazva sokáig védte a házat. Végül agyonverték. A falubeliek könnyezve temették el a ház előtt. A román pap házának gerendája leszakadt az oda rejtett holmik terhe alatt. Máris jegyző elhajtatta idejében a falu 600 marháját, melyekről Nagy Pál enyedi főszolgabíró gondoskodott. A román lakosok házát megjelölték, onnan nem volt szabad rabolni. ffil OK­­­OBER Egy nótát, uraim! Hírsaláta H­Á­ROMS/1

Next