Háromszék, 1996. október (8. évfolyam, 1852-1878. szám)

1996-10-01 / 1852. szám

MIT TEGYÜNK A MEZŐN? Védekezés a mezei pockok ellen Jóllehet az idén nem jeleztek mezeipocok-gradációt (túl­­szaporodást), s ehhez a hideg, esős időjárás sem volt alkal­mas, nem árt, ha gazdáink átfésülik termőterületeiket, vala­mint az útszéli gyepes mezsgyéket, töltéseket, hogy megál­lapítsák, van-e aktív pocokfészekrendszer, amit némi tapasz­talattal könnyen megállapíthatnak. Ugyanis ennek az igen szapora rágcsálónak a fészke 20—30 cm mélyen van, s ennek 6—7 kijárata is lehet, mert utódai (4—6 alkalommal 4—10 fiat vet) is a közelben készítenek fészket. Tehát egy-egy helyen egész fészekrendszer alakul ki, több pocokcsa­láddal. Mivel jobban kedveli a zavartalan területeket, gyakran az évelő pillangósokat, olykor a burgonyatárolókat, szalma­kazlakat lakja. Téli készlete kevés, ezért télen is aktív járatai a hó alatt is kialakulnak. Szaporaságára jellemző, hogy egy­­egy nőstény élete során (egy-másfél évig él) túlszaporodás esetén akár 80—90 utódot is világra hozhat. Sok a természetes ellensége. A róka, menyét, vaddisznó, ölyv, bagoly, varjak, gólyák, gémek ínyenc tápláléka. A nálunk telelő nagy ragadozó madarak mindenütt láthatók az utak menti oszlopokon, fákon, amint figyelik, mikor bukkan elő a gyors mozgású pocok, hogy azonnal rácsapjanak. Mégis, abban az esetben, ha egy-egy területen túlszaporodásukat megállapítottuk (ezt leginkább az őszi szántáskor tehetjük), akkor vegyszerrel kell mérsékelnünk számukat. A RODONTTL- ből 15 kg/ha számítható. Más vegyszerek a cink-foszfid alap­anyagú (fosfură de zinc) vegyszerek, amelyeket csalétekként alkalmaznak, 3%-nyi vegyszert számítva a kukoricadarából, korpából, murokból kavart csalétekhez. Ez megfelelő védő­­felszereléssel (kesztyű, hosszú nyelű kanál, csak erre a célra használt veder stb.) a járatok nyílásához kerüljön. Kétségtelen, hogy a vegyszeres eljárás a madár és emlős ragadozók pusztulását is okozhatja, s ezért ajánlott alaposan át­gondolni a vegyszer alkalmazásának szükségességét. Általában hektáronként 3—5 nagyobb kiterjedésű fészekrendszer és jelentős számú (6—7) csupasz fióka jelenléte teszi indokolttá. Ha viszont természetes ellenségeikre bízzuk a ritkítást, ajánlott szán­tó­földeinken T alakú, 2—3 méteres ülőrudakat felállítani, hogy a ragadozó madarak (egerészölyv, gatyás­­ölyv) „megfigyelőpontját” így biztosítsuk. Puskás Attila SZAKEMBEREK FÓRUMA Hibridek a nagyüzemi baromfitenyésztésben­ A baromfitenyésztés-­kben mind az egyszerű,­­mind a kombinált faj­­­­takeresztezés elterjedt.­­Az egyszerű fajtake-­­­resztezés a legrégibb­i tenyésztési eljárás. Kül­­­ teljes viszonyok között­­egyike a legjobb mód­­­­szereknek, megszerve­­­­zése nem j­ár költséggel. • A keresztezett egyedek Japán kendermagos termelése általában jó. A fajtakeresztezésnek, a szülők eredményeihez mérten, előre­lépés az eredménye, mert a tulajdonságok túlnyomó részét előnyösen befolyásolja. Jobb a kelési eredmény, kisebb a felnevelési veszteség, növekszik a betegségekkel szembeni ellenállóképesség. Az ivarérés időpontja 5—10 nappal korábban bekövetkezik, és nagyobb az ivaréréskori súly. A keresztezett állat belső szervei fejlettebbek, az anyagcsere-folyamatok élénkebbek. A legtöbb keresztezési kombinációban nagyobb volt az első és második évi tojástermelés. A keresztezett állomány mind növendék, mind kifejlett korban kiegyenlített. Bármelyik keresztezési kombinációt vizsgálták, keresz­tezés után a tojások 3—5 százalékkal jobban keltek, mint a fajtatiszta szülők tojásai (pl. leghom).­Egy hónapos korban a keresztezett csirkék élősúlya mintegy 10—20 százalékkal múlta felül a fajtatiszta vegyes hasznosítású csoport ered­ményét. Megfigyelések szerint a leghom—new-hampshire keresz­tezés esetén a tyúkok tojástermelése 19%-kal múlta felül a fajtatiszta leghori eredményét, ugyanakkor a fejlettkori élő­súly 22%-kal volt nagyobb. A tyúkfajták egymás közti keresz­tezése számos előnyt hordoz, alkalmas arra, hogy a kevésbé kitenyésztett helyi fajtákat feljavítsák. A román parlagi, rhode island red, sávozott plymouth keresztezésében, négy hónapos korban az élősúly 34—35%-kal múlta felül a parlagi állomány eredményét. A tojástermelés növelésére a román parlagi, fehér leghom bizonyult a legjobbnak. A pecsenyecsirke-termelésben van legnagyobb jelentő­sége az egyszerű fajtakeresztezésnek, mert 10—12 hetes korig minden fontosabb értékmérő tulajdonság tekintetében jelentős fejlődésre számíthatunk. Az USA-ban egy időben az 1500 g körüli, sárga bőrű, fehér tollszínű, sütni való csirkét keresték. Ezt főleg a fehér plymouth és a new­ hampshire tojók cornish kakasokkal való keresztezésből hozták létre. Az egyszerű fajtakeresztezésből származó egyedek csak árutermelésre alkalmasak. Célszerűtlen az egymás közti to­­vábbszaporítás, mert a tulajdonságok a hasadási törvények szerint szétválnak, és heterogén, gyenge termelésű utódokhoz jutunk. Általánosnak mondható, hogy a haszonállat-előállító keresztezésekben a heterózis mértéke a kor előhaladásával huzamosan csökken. Közömbösnek bizonyult a keresz­tezés a tojások termékenységét illetően. A tojás súlyát a keresztezés alig befolyásolja. Hátrányosnak mutatkozott a keresztezés a kotlási hajlamra. Hollandiai tapasztalatok sze­rint tojástermelés céljára a fehér leghor kakas—rhode island red keresztezés célszerű. Az utóbbi évtizedekben sikerrel az egyszerű fajtakeresz­tezések mellett alkalmazzák a beltenyésztett fajta- és vonal­keresztezéseket, az egyszerű fajtakeresztezések mellett a hi­bridizációt. Tapasztalatok szerint speciális keresztezésekkel aránylag gyorsan lehet létrehozni olyan tyúkállományt, ame­lyik 220—240 db 58—60 g-os tojást termel évente. A hibrid tenyésztés eredményei a hústermelésben még inkább meg­mutatkoztak. A fejlett baromfitenyésztő országok a pecsenye­csirkét szinte kizárólag hibrid anyagból állítják elő. A pecse­nyecsirke hibridek nagy termelőképességük miatt gyorsan elterjedtek. Az 1,3—1,5 kg-os súly eléréséhez szükséges nevelési idő a korábbi 12—14 hétről 8—9 hétre csökkent. A régebbi fajtákkal egy kg élősúlyt 4,5—5 kg takarmányból állítottak elő, ugyanez a hibrideknél rövid idő alatt 2,5—3 kg-ra csökkent. Előny a hibridek egyöntetűsége, a jó húsforma és a kitűnő életerő. A hibridizálás bevezetésével a hatvanas években előállí­tották Magyarországon a B 61 hibridet, a Nichols-Lohmann­­féle hibridet, az amerikai Nichols cég többféle hibridjét. Ma a világon sokféle tojó- és húshibrid létezik. Erzse László m­mm AZ ÁLLATORVOS VÁLASZOL Rendellenességek vemhes állatoknál Rátermékenyülés. Normális körülmények között a vemhes álla­tok nem ivarzanak. Egyeseknél, el­sősorban kocáknál, megtörténhet, hogy a vemhesség első hónapjának végén ivarzik. Ha ilyenkor fedeztetik az állatot, általában elvetél. Ritkán azonban a koca újra termékenyül­­het. Ebben az estben különböző időpontban kétszer malacozik, de gyakrabban mégis egyszer, s a ma­lacok fejlettségi foka is eltér. Kóros túlhordás, ha a vemhesség normális felső határát 5—10 nappal is meghaladva az ellés nem kezdődik el. Ilyenkor rendszerint a has mérete túl­zottan nagy, a magzat vagy magzatok túlfejlettek, rendszerint életképtelenek. Az anyaállatot bízzuk állatorvosi meg­figyelésre, mert az ellés bizonyára nem zajlik le bonyodalom nélkül. Méhen kívüli vemhesség az állatoknál is előfordul, amikor a meg­termékenyített petesejt nem­ a méh­ben fejlődik ki. A jelenség gyakrab­ban előfordul a többet szülő fajoknál (sertés,juh), mint az egyet szülőknél. Vetélés: Gyűjtő fogalommal helytelenül vetélésnek nevezzük, ha a megtermékenyített petesejt fej­lődésének valamely szakaszában el­pusztul. A valóságban a jelenség négy csoportba sorolható: — valódi vetélés, fertőző beteg­ségek, ütés, rossz takarmányozás stb. következménye lehet, amikor a magzat elhalásától számítva maxi­mum 2—3 napon belül kilökődik, kü­lönösebb káros utóhatások nélkül; — a magzat rothadása akkor je­lentkezik, ha a bőr alatti és az izom közötti kötőszövetekben, a testüre­gekben, tápcsatornában rothasznó baktériumok működnek. Az anya­állat testhőmérséklete megemel­kedik, enyhén felfúvódik, heves fáj­dalmai lehetnek, később mérgezési tünetek is jelentkezhetnek. — a magzat elszáradása rend­szerint a vemhesség utolsó 1—2. hónapjában jelentkezhet, amikor a vemhes állat nyugtalan, hirtelen ki­­fegyel, megindul a tejelválasztás, majd véres, gennyes hüvelyfolyást követően a magzat is távozik; — a magzat ellágyulásán lágy részeinek elmállását, sűrű csokolá­débarna anyaggá alakulását értjük A kisebb csontok is szétmállanak. A vemhes állat étvágytalan, fokoza­tosan lesoványodik, méhgyulladás, esetleg tüdő- és izületi gyulladás kíséretében állapota egyre romlik. Minden esetben sürgősen for­duljunk állatorvoshoz. Dr. Sikó Barabási Sándor Földmű­vesportrék Albert Levente felvétele Erdővidék / TERMŐTALAJ Zöld mezőben lucerna A zöld mező mozgalom mifelénk 1940—1944 között terjedt el. Célja volt, hogy a gazdákkal megismertesse a takarmánynövények okszerű, célszerű termesztését, bizto­sítva az állatállomány nyári és téli takarmányalapját. A kisgazdaságok jövedelmét ugyanis az állatállomány bizto­síthatja. Szalmán, kukorica­száron és polyván jól termelő, értékes állatot tartani, a növen­déket felnevelni nem lehet. A szántóföldön termelhető takarmánynövények közül a lucerna és a lóhere első he­lyen áll. Ezúttal csupán a lu­cernáról beszélünk. Ezen gyö­kérlakó baktériumok van­nak, akárcsak a többi pillan­gós gyökerén, amelyek nitro­gént kötnek meg, így gazd­agítják a talajt. Olyan kapás­növény után kell vetni, amely a megelőző évben természetes trágyát kapott. Megyénkben mindenütt termelhető a közép­kötött, mélyrétegű talajokon. A gyökérzet mélyre hatol .­Karó­­gyökere 5—6, sőt, még több méter mélyre is elterjed, de talaj­vízzel találkozva a növény­­állomány roham­­osan ritkul. Nálunk az élettartama 5­—8 év, ezért nem lehet vetésforgóba illeszteni, azonkívül jó minőségű parcellát kell választani számára Az ősszel mélyen szántott földet tavasszal tárcsával ala­posan porhanyítjuk, s a mor­­zsalékos földbe hengerelés u­­tán történik a vetés, védőnö­vénnyel. Legalkalmasabb vé­dőnövénye a tavaszi árpa, e­­setleg a zabos bükköny. Vető­mag-szükséglete hektáronként 22—25 kg. Arankamentes, ólomzárolt magot szerezzünk be. Az árpából, zabos bükkönyből a megszokott vetőmagmennyiség 2/3-át vetjük, egy hektárra 160—180 kg-ot. A védőnövény elvetése után a gépet átál­lítjuk lucernavetésre, s azt, ha a par­cella szélessége engedi, védőnövény soraira keresztbe vetjük el, de­ csak 1—2 cm mélyre. Annak idején a kéz­­divásárhelyi Mezőgazdasági Tanintézet tangazdaságában a lucernát tavasszal a nem na­gyon fejlett őszibúzatáblákba is vetettük. Védőnövény nélkül nem ajánlatos nálunk vetni, mert a kikelő zsenge növény­kéket a gyomok elölik. A takarónövény betakarí­tása alkalmával arra vigyáz­zunk, hogy a gép magas tarlót hagyjon. A lucerna első évben egyszer kaszálható, a követ­kező években 3—4-szer. Be­takarításnál gondunk legyen arra, hogy a levélzetből sok ne hulljon le, mert abban van a legtöbb tápanyag. Legjobb a lucernát széna formájában el­tartani, etetni. Azért, hogy a levélzetből minél több meg­maradj­on, állványon (kecskén) ésszerű szárítani. Esős évek­ben silózással menthetjük meg állataink számára az értékes takarmányt. Ősszel, az utolsó kaszálást követően, nem taná­csos legeltetni a lucernást Hagy­ni kell, hogy 10—15 cm-re fej­lődjék, s úgy kerüljön a télbe. A parcellát ősszel jó megbo­­ronálni, hogy a téli nedvességből minél többet tároljon a talaj. Növényünk veszedelmes ellensége az aranka. A meg­támadott foltokat ki kell irtani. Magnak a második, harmadik kaszálást hagyjuk meg. A maglucerna betakarítását ak­kor végezzük, amikor a hüve­lyek megbámulták, a mag pedig viaszérésben van. Keresztes László Az oldalt szerkesztette: Tompa Ernő. 1 •)*)(.. OKTÓBER 1.

Next