Háromszék, 1996. november (8. évfolyam, 1879-1904. szám)

1996-11-01 / 1879. szám

SEGÍT A TESTVÉRALAPÍTVÁNY A sepsiszentgyörgyi Szent György Kórházalapítvány testvéralapít­ványa a békéscsabai Engedjétek Hozzám a Gyermekeket Alapítvány. Dr. Sándor József, a Szent György Kórházalapítvány elnöke, amint tudomást szerzett a baráti tizenhat éves Torna István betegségéről — cronicus myeloid leukaemia, azaz fehérvérűség —­ azonnal kapcsolatot teremtett a testvéralapítvánnyal, s annak kuratóriuma nyomban összeült, és döntött: húszezer német már­kával segíti a csontvelő-átültetésre szoruló pereket. Az alapítvány egyébként a daganatos gyerekek gyógykezelését vállalta fel Az összeg a tízmillió forintos kiadás —feketepiaci áron 250 millió lejnyi érték — jelentős hányadát fedezi. Az anyagi támogatáson túl példa értékű és érzelmileg megható az az emberi gesztus, ahogyan politikai határokat lebontva egy távolban élő gyermek életének megmentésére és egy anyagilag ellehetetlenetlen család segítségére sietnek , ezzel nemcsak a Szent György Kórházalapítvány támogatását viszonozzák—h­uszonh­árom­ köbméter fenyőfát biztosítottak a Békéscsaba mellett felépített, a daganatos gyermekek utókezelésére berendezett épület tetőszerkezetének elkészítéséhez —­ hanem a határon kívül élők és bajba jutottak közötti alapítványi-intézményi kapcsolatot töltik fel élettel, értelemmel és érzelemmel Az újabb adomány révén a budapesti Segítő Jobb ötmillió forintos támogatását kiegészítve Torna István családjának reményét erősíti, "hogy gyereküket meg tudja menteni emberi közösségünk a haláltól Ezt a reményt változtathatja bizonyossággá az, ahogyan személyek, vállalkozók és intézmények, más testületek a család segítségére sietnek Baráton annak a két tömbháznak a lakói, ahol a család él, 700 000 lejt gyűjtöttek össze. A szépmezői farm 1 millió lejt ajánlott fel, az Etelköz Alapítvány, a Háromszék szerkesztősége egyenként félmilliót, a sepsiszent­györgyi IAME 150 000 lejt A támogatásokat elvben elfogadta a sepsiszent­györgyi PECO, a tejgyár, a Növényvédő Állomás, a Horticom és mások Torna Istvánná próbálja legyőzni anyai kétségbeesését. A hajsza, amelyet magára kellett vállalnia, hogy a segítő szándékot fellelje, máris orvosi kezelésre kényszerítette. Ne várjuk, hogy minden ajtón személye­sen kopogjon, hisz ez lehetetlen. Bankszámlájuk: Tom­a Ştefan (lej) 402508066426; DM402508062807; USD 4025088068409, K-Bancoop, Baraolt, vagy Asociaţia Culturală Mikes Kelemen, 45968608, Banca Agricolă, Sf. Gheorghe. Az autótulajdonosok, taxisok az adománygyűjtést ingyenfuvarral is támogathatják, hisz a szomszédos megyéket is fel kell keresnie a bajba jutott családnak . Sylvester Lajos BOGDÁN LÁSZLÓ Az ördög Háromszéken Sokáig kínlódik a zárral, mire a volánnál ülő, noha láthatja őt, újra hosszan, türelmetlenül dudál. A szomszéd­ban több ablakban is kigyúlnak a fények. — Ha feltűnést akartál, pajtás — dörmög Hutera —, akkor most elérted a célod. Megyek, már megyek — szól oda jó hangosan, s maga elé dörmögve még hozzáteszi — franc az anyádba, mi olyan sürgős?! Piros nesztelenül jelenik meg mellette, félretolja őt, és egyetlen, határozott mozdulattal fordítva el a kulcsot a zárban, kitárja a kaput. — Belőled se lenne jó tolvaj — mondja még. Azt se értem — dühöng Hutera, bezzeg neki örökké előre sikerül —, hogy mi a fenéért zárod be, és ki elől? Aki elől be lehetne, az előtt nem érdemes, aki előtt meg be kellene, az előtt nem lehet. Még egyszer futólag megcsókolj­a a lány arcát. Az autóig visszatartott lélegzettel rohan. A volánnál ülő Verestóy kinyitja az első ülés ajtaját, int: szálljon be, gázt ad, s a dzsip valósággal „kilő” az útról, a kerekek alatt fröcsög a sár. Amikor a kanyarban visszanéz, Piros még mindig ott áll a kapuban, felemelt kézzel integet a kocsi után. Hutera egy pillanatra képzeletben bekeretezi a látványt, nem is sejti, hogy hosszú esztendőkig ez lesz az egyetlen zavartalan emléke a lányról, noha vasárnap éjszaka is találkoznak váratlanul a vadászatot követő dáridón, de utána évekig nem, hiszen a lány váratlanul, ugyanolyan titokzatos módon s nyom nélkül tűnik el az ivászatot követő hajnalon, mint Ödön von Boticselli, a világhírű bűvész és öt világrészen megcsodált illuzionista... (A rettegett bolsevik szimat, N. tábornok — meséli Hutera a Golgotában, a szisztematizálási terveket is­mertető Scinteiát felháborodottan lobogtatva kezében. Rebi néni beteg, és a szeánsz átmenetileg a kocsmában folytatódik!—estére összegzi kihallgatásai eredményeit. Jót tesz neki az egyedüllét a lesen, vadászat közben, s villámgyorsan jön rá, a vaddisznót elhibázva, de a rebellió fő okát, hiszi, megtalálva, hogy a szálak ehhez a titok­zatos, széles fekete kalapot viselő úthoz vezetnek, már csak azért is, mert neve egyetlen vallomásban sem fordul elő, sőt, sarokba szorított, megfélemlített tisztjei sem beszélnek róla, ami legalábbis különös. N. a vadászat utolsó óráiban tanácskozik erről Albuval és Verestóyval, s Ipu vezetésével utánaküld egy akciócsoportot. Hivatja, a kastélyba visszatérve „Iosif Siklait”, Felsőtábor rette­gett kényurát is, kikérve véleményét a rejtélyes illúzió-i listáról. Beszélgetésük során N. tábornok örömmel ve­gyes kíváncsisággal alakítja ki benyomásait a párt helyi korifeusáról, s örömmel vegyes kíváncsisággal hallgatva fulmináns megjegyzésekben és alaptalan rágalmazások­ban tobzódó beszámolóját az úri világnak erről a csoda­bogaráról, aki az egyszerű agyú párttagokat megzavarva, minden bűvészkedésével, trükkjével a népi demokráciát akarta lehallgatni, rájön, hogy ez az ő embere. Pontosan olyan, amilyennek a rettegett generális a középszintű pártfunkcionáriust elképzeli: „lefele gyalázatos, fölfele alázatos”. Az emberi természet vizsgálatában — sőt, radikális átalakításában — börtönökben végzett ún. „át­nevelő munkájával” hihetetlen érdemeket szerző gene­rális akkoriban sokszor hangoztatta nyilvánosan—mint minden papagáj, ő is szerette hallani saját hangját —, hogy a néphatalom nemcsak a környezetet, de az embert is gyökeresen megváltoztatja! Ebben is teljesen „új fe­jezetet jelent az emberi történelemben”. Amikor a kulákok, lefogott parasztpárti és liberális politikusok, volt vas­gárdisták, a Magyar Népi Szövetség bekasztlizott tagjai ordítva harsogják a kísérletet vezénylő tisztek vagy al­tisztek után, hogy „az anyám kurva, és állat vagyok, az isten le van szarva!", N. — aki nagyon sokszor lefüg­gönyözött ablakok mögül, árgus szemekkel figyeli a börtön­­udvaron zajló „fejtágítókat”­­— elégedetten jelenti ki bizalmas segédjének, Albu alezredesnek: „Na, látja, kérem, ilyen egyszerű ez. Meg kell törni az ellenállásukat.’’ „És ha mégsem mondják?” — tesz szelíden ellenvetést a náci haláltáborokat is megjáró alezredes. „Akkor a saját szavukat zabáltatjuk fel velük! Ne feledje, a kezünkben vannak, mindent, úgyszólván mindent megtehetünk velük!” Na, sóhajt Hutera, az emlékeket elhessegetve — ez kissé valóban hosszú volt, de pontosan szerette volna felidézni Boticsellinek, hogy ki is volt ama patkány­­ember, a korszak egyik legrettegettebb figurája, aki Felsőtáborban ötvenkettő októberében nevezetes nagyatyj­a után nyomozva, sort kerített Szikszay elvtárs, a zagyva felsőtábori világmegváltó meghallgatására is. Zsák a foltját mindég megtalálja!... N. mindezeken túl elég intelligens ember volt ahhoz, hogy belássa: itt áll előtte az ő embere, aki mindég, minden körülmények között azt teszi, amit a párt nevében elvárnak tőle, sőt, rendszerint példás kommunistához illően igyekszik túl is teljesíteni az elvárásokat, csírájában igyekezvén elfojtani minden kirívó, renitens cselekvést, ami így vagy úgy, de a megszilárduló népi demokrácia hatalmát veszélyezteti, egy pillanatra sem felejtvén el a nagy tanító figyelmeztetését: az osztályellenség mindig rosszban sántikál, soha nem alszik, az osztályharc pedig élesedik! Résen kell lenni!). 1996. NOVEMBER 1. Hírsaláta­ s: Kirúgták a Ciprian Porumbescu népi együttesből a kiváló román énekesnőt, Sofia Vicoveancát, s megtiltották Victor Rebenciuc­­nak, hogy átlépje a Bulandra színház küszöbét, mert nem úgy táncoltak, ahogy fütyültek nekik.­­­ Arról volt szó, a diákok ingyen utazhat­nak lakhelyükre, hogy ott voksoljanak. A tanügy­­minisztérium rájött, nincs elég pénze, s úgy döntött, járuljanak az urnák elé az ifjak ott, ahol tanulnak. Az Isten szolgájához méltatlan levelet írt a magát ortodoxnak tartó Petre Románnak egy Iosif Popa nevű pópa. Ő úgy gondolja, jobban tudja, mint Roman, hogy a temp­lomában az Úrhoz forduló, imádkozó személy hiszi-e a görögkeleti egyház Istenét vagy sem. D-e Bármilyen kemény kézzel tartja a hámot a Román Nemzeti Bank, tovább veszti értékét a lej. A hivatalos árfolyam a 3400 lejhez közelít, a beváltóközpontokban 4050—4150 között ve­szik, 4200—4400 között adják, a feketepiacon egy amerikai dollár 4500 tejt ér. 9z Amerikai lapok szerint 4 millió dol­lárba került Romániának az a lobby, melyet a NATO-csatlakozásért és az ország, az el­nök imágój­ának j­a­vitásáé­rt folytattak. 3-c Adja a fennvaló, hogy csak rémhír legyen az a jóslat, miszerint a benzin ára januárig eléri literenként a 4000—4500 lejt. Ha még hinni lehet a pénzügyminiszternek, Romániában 50 centnél többe nem kerülhet az üzemanyag, de Mugur Isărescu is úgy véli, a zöld bankó reális értéke 5500—6000 lej. S­c Dinu fedőnévvel a román titkosszol­­gálat­nak is dolgozott Charles Hernn, Mitterrand elnök védelmi minisztere. Állítólag a francia államfő még 1992-ben tudomást szerzett az ügyről, de nemzetbiztonsági okokból zárolták az információt. Kampányzárás Szerbiában Tegnap voltak a kampányzáró nagygyűlések Szerbiában. A hét végi választások előtt Jugoszláviában tegnap éjféltől lépett életbe a kampánycsend, amely egészen vasárnap este 8 óráig, vagyis a szavazóhelyiségek bezárásáig tart, és ezért a szerbiai pártok többsége tegnap délután tartotta kam­pányzáró nagygyűléseit. A jugoszláv kongresszusi központ baloldali jelszavaktól volt hangos, szerda este ugyanis Mi­losevics szerbiai elnök felesége által vezetett Jugoszláv Egyesült Baloldal, tegnap pedig Milosevics szocialistái kampányoltak az épületben. Milosevics felesége, aki egyre nagyobb politikai ambíciókkal rendelkezik, pártjának kam­pányzáró összejövetelén felszólalva kijelentette: a Jugo­szláv Egyesült Baloldal legnagyobb kívánsága az, hogy a délszláv népek egyenlőségben és testvériségben éljenek, méghozzá egy egységes államban. A pártelnök beszédében óva intette Szerbiát attól, hogy lebecsülje a csetnikek és a fasiszták által keltett gyűlöletet, és felszólított mindenkit arra, hogy a Jugoszláv Egyesült Baloldal által felkínált szeretetre szavazzon. A szerbiai elnök felesége a valóságtól kissé elrugaszkodva hangsúlyozta, a legnagyobb gondoskodás illeti meg az idősebb korosztályt, amely lehetővé tette a fiatalok számára, hogy ötven éven keresztül — mint fogal­mazott — békében és szabadságban éljenek. Változó amerikai prognózisok Egy furcsa közvélemény-kutatási eredmény született az amerikai választások előtt. Meglepő eredményt hozott a felmérés, amelynek során egy közvélemény-kutató iroda a nagy amerikai lapok szakértőit kérdezte arról, melyik el­nökjelöltet támogatják. Száztizenöt újság Bob Dole repub­likánus szenátor megválasztása mellett foglalt állást, míg Bill Clinton elnököt alig több mint feleannyi, 65 kiadvány támogatja. Mindehhez talán hozzájárul az is, hogy Dole élesen és nem is eredménytelenül támadta a demokrata párt nem teljesen tisztázott anyagi ügyeit. Említette a Clinton házaspár ügyében folytatott, egyelőre mér eredménytelen vizsgálatokat a Whitewater-ügyben, illetve a Fehér Házba bekéretett FBI-akták dolgát. Az eredmény már csak azért is figyelemre méltó, mert a szerkesztőségek 1992-ben egyértelműen Clinton mellett álltak ki. Az újságírók véleménye aligha változtatj­a meg a jövő kedden esedékes választás kimenetelét. A legnagyobb és legbefolyásosabb orgánumok Clintont támogatják, igaz, mint például a New York Times, lelkesen, a Washington Post inkább fanyalogva. Gyorssegély a kurdoknak Az Egyesült Államok hétmillió dolláros gyorssegélyt ajánlott fel Iraknak, de azzal a feltétellel, hogy a támogatás­ból csak az ország északi részén élő kurdok kaphatnak. A segély felajánlásakor egy amerikai szóvivő ismét leszögez­te, az iraki nép nyomoráért kizárólag Szaddam Husszein a felelős. A segélyszervezetek felhívták a figyelmet, hogy Irakban havonta négy és fél ezer gyermek hal éhen. A téli időszakra kért 40 millió dolláros segélyből pedig eddig mind­össze másfél millió dollár érkezett meg az Öböl menti országba. Hebroni kérdés Jeruzsálemben nem bíznak abban, hogy az amerikai választások előtt sikerül tető alá hozni Hebronról a megál­lapodást. Hétfő óta, amikor minden amerikai, egyiptomi és jordániai nyomás ellenére Jászer Arafat elutazott Európába, ahelyett, hogy aláírta volna a palesztin és az izraeli küldöttségek által már elkészített hebroni egyezményt, elcsendesedtek az egyeztető tárgyalások az Oslo 2. szerződés végrehajtása ügyében. Azután, hogy Dennis Ross, a közel-keleti béketár­gyalások washingtoni közvetítője is hazautazott, már csak gyenge próbálkozások történtek az utóbbi napokban a hebroni kérdés megoldására. Tegnap már egyik tárgyaló fél sem kezdeményezett új­abb párbeszédet. A palesztinok arra várnak, Arafat Gázába való visszatérte után,beszámoljon arról, milyen európai támogatást szerzett követeléseik kicsikarásához, és hogy újabb utasításokat adjon az izraeliekkel tárgyaló csoportoknak. Jeruzsálemben már nem bíznak abban, hogy a közeljövőben, legalábbis november 5-e, az amerikai elnök­­választás napja előtt nyélbe üthetnék a hebroni egyezményt, hacsak nem éppen arról győzték meg európai vendéglátói a palesztin vezetőt, hogy nem érdemes a választások lezajlása utánig várnia, mert az Egyesült Államok kormányának hozzáállása ezután is olyan lesz az izraeli követelésekhez. Hírszerkesztő: Albert Levente I BESSE ESTE

Next