Háromszék, 1996. november (8. évfolyam, 1879-1904. szám)
1996-11-01 / 1879. szám
Novemberi jeles napok NOVEMBER 2. HALOTTAK NAPJA A novemberi jeles napok,a ködös és esős időszak általában november elején köszönt be. A táj lecsupaszodása, a borongós idő az elmúlás gondolatát ébreszti az emberekben. A növényzetisten halálának és temetésének emléke él abban a szokásban, hogy november 2-án tartjuk a halottak napját. Ilyenkor már más virág nem nyílik a kertekben, csak az indiai eredetű krizantém; vele díszítjük szeretteink sírját, és gyertyagyújtással emlékezünk rájuk. _________________________________________________4 NOVEMBER 3. HUBERTUS NAPJA ^ Hubertus a vadászok védőszentje. Az ő napján indult a vadászidény, hegyen-völgyön ropogtak a fegyverek, s inaszakadtából menekült a vad. A vadászok a zsákmányból estére lakomát készítettek, folyt a bor és a vigadozás. A többi novemberi jeles nap az időjárásjóslással függ össze. Érthető ez, hiszen a parasztság életritmusát az időjárás alakította. Ettől függött, mikor kellett vetni, aratni, mikor kellett metszeni, szüretelni. Nem csoda hát, ha őseink bizonyos jelekből igyekeztek következtetni az időjárásra. Ezekben a jóslásokban sok a hiedelem, a babonaság, de van bennük bőven tapasztalat is, amit a magyarság évszázadok során gyűjtött és hagyományozott apáról fiúra. Ilyen időjósló jeles nap Márton napja is. NOVEMBER 11. MÁRTON NAPJA Szent Márton a középkorban legnépszerűbb szentek közé tartozott, talán azért, mert a krónikák szerint Pannóniában született. Népszerűségéről több helynév (pl. Szalkszentmárton, Kunszentmárton, Győrszentmárton, Szigetszentmárton, Dicsőszentmárton, Csíkszentmárton) tanúskodik. Ünnepe határnap volt: a tisztújítás, a bérek kifizetésének napja. Ezen a napon meg kellett ajándékozni azokat, akik a községtől vagy a várostól húzták jövedelmüket, a papot és a tanítót. A pásztorok e napon ajándék reményében sorra járták azokat a házakat, amelyeknek állatait őrizték. A középkori céhmesterek nagy vacsorát adtak legényeik tiszteletére, a fő fogás a Márton-napi lúd volt. A libapecsenyéből illett a papnak is kóstolót küldeni, s többnyire a „püspökfalatot”, az állat legízletesebb részét kapta. Az új bort is ekkor próbálták ki a borosgazdák, s boruknak ,járton volt a bírája”. Márton napja a népi időjóslában is fontos volt. Azt tartották, ha Márton fehér lovon jön (vagyis havazik), kemény tél várható, ha barna lovon jön (nem havazik), Renyhe lesz a tél. ■ ~ • - ' J NOVEMBER 25. KATAUN-NAP E napon a lányok jóslásokból következtettek arra, ki lesz a férjük. E napról az a vélemény járja: „Ha Katalin kopog, a karácsony tocsog.” Vagyis ha Katalinkor hideg, fagyos az idő, enyhe lesz a karácsony. NOVEMBER 30. ANDRÁS-NAP András a bibliai tizenkét apostol egyike. A hagyomány szerint Krisztus halála után a keresztény hit terjesztésének szentelte életét. Hittérítő útjai során eljutott egészen a Volga folyóig. Ez az oka, hogy a későbbi Oroszország védőszentjéül választotta. Népszerűsége innen terjedt el hozzánk a középkorban. Rendkívüli közkedveltségéről tanúskodik, hogy András és névváltozatai: Endre, Andor máig is a legnépszerűbb férfinevek sorába tartoznak. Három Árpád-kori királyunk viselte ezt a nevet. Számtalan településnév őrzi a mai napig, pl.: Szentendre, Békésszentandrás, Andrásfalva, Mosonszentandrás, Liptószentandrás. E napon kezdődnek általában a disznóölések. Ezért nevezik e kedves szentet több helyütt Disznóölő Szent Andrásnak. Ezekben a napokban, a karácsony első napját megelőző negyedik vasárnap kezdődik az adventba karácsony előtti négyhetes időszak. .Az advent név latinul várakozást jelent, s a Krisztus születésére való várakozásra utal. A középkorban ezekben a hetekben szigorú böjtöt tartottak, így készülődtek testileg-lelkileg a karácsonyra, s egészen vízkeresztig nem tartottak táncmulatságot. ............ . Cigány egy nép. Nem hogy tudatlan, nem az a baj: nem is akar tanulni! — Bárgyú zsibbadatban, másfél ezer éve, míg vihar zúgott körötte (tudniillik a szellemé), ül bávatag; igricei — míg múlton múlik az idő — fölvonítanak olykor; a jobb nép vigad sírva, hogy „hajh, a régi szép idők!”, s hogy aszongya: „így volt megírva”, s hogy aszondja: „hajh, azelőtt” — és így tovább. — VAJDASÁGI MAGYAR KÖLTŐK GYERMEKVERSEI BOGDÁN JÓZSEF Feszítsd meg szárnyadat! Fecske te, hív a Dél, fészkedet lepi dér, maradnod nem szabad, havas a sziklapad Kis kóbor éhező, szárnyad itt szemfedő, feltűnt egy égi jel: repülni, menni kell! Viharzó ég alatt lövik a házakat. Menekülj gyorsan el! Megfagy, ki itt telel. Ne ülj az ág hegyén! Meghalnál itt, szegény. Indulj, ne hagyd magad, feszítsd meg szárnyadat! LADIK KATALIN A barátságról A barátság alma amit ketten eszünk meg Forrás amelyből folyó lesz Kabát amely melegít Titok amit ketten osztunk meg Ha nincs is kabátom melegít Ha távol is van a barátom Mégis itt van velem. CS. SIMON ISTVÁN Ködben Óriási tajtékpipára gyújtott a láp lucskos füstben áll az iskola a falu a világ. A napról lerongyolódott minden sugár kétségbeesett a játszótér és ablakomban a csillag virág. Novemberi játékok A ZÁLOGKIVALTAS SZILAGYI DOMOKOS Magyarok ...ez őrült sár, ez istenarcú fény (Vörösmarty) Isten, küldd e helóta népre Földed legszörnyűbb zsarnokát, Hadd kapjon érdeme dijába’ Jármot, hátára kancsukát! (Petőfi) Melyik úristen írta meg így? mikor? hova? hisz tohonyaságban térdiglen caplatott már Árpád lova; eszik, iszik, ölel és alszik „az istenadta nép” rogyásig s robotot nyögve (égre hallszik) — mit néki más, mit néki másik —, méri magát a sárga földdel; az okosabbja is azért járt tanulni külországokon, hogy vettessék Gyulafehérvárt le a toronyból! fű se zöldell sírján, mert sírja sincs: a hon ennyi — vagy volt csak; a modernje kimegy, kitanul és kitűnik és szétszóródik, mint a pernye, és anyanyelvének betűit mintha bal kézzel írná már; a nyelve hánytató makaróni, és a haza emléke pára (isten, ki tudná fölsorolni e sok miért — miért-nemet!) — nagynéha, talán, meglehet, hogy izzón szívébe hasít: élnek — ha élnek — rokonok Több játékunkat ezzel az utasítással zártuk: A vesztes zálogot ad.” A zálogkiváltásról pedig még nem beszéltünk, pedig ez is a játék mulatságos része. A zálogot kiválthatjuk: — különböző állatok hangjának utánzásával, — békaugrással, — dalénekléssel, — rejtvényfeladással, — minden játékos mutasson a zálogkiváltónak egy furcsa vagy nehéz mozdulatot, amit annak utánoznia kell, — írjon négysoros versikét ,megadott témáról, Játszhatjuk írásban és szóban is. A játékvezető a szólások vagy közmondások első felét mondja, a játékosok ülésrend szerinti sorban fejezik be. Aki nem tudja folytatni, zálogot ad. őszi kirándulás során gyűjtsetek sokféle nagyobb magot vagy termést (pl.: gesztenye, bab, dió, kukorica, mogyoró, mandula, rizs, lencse, tökmag,gyümölcsmag). öntsétek az A táncoló párok homlokukkal tartanak egy-egy azonos nagyságúlabdát. Lassú zenére táncolnak. — olvasson egy könyvből hibátlanul visszafelé, — adjon a társaság minden tagjának egy-egy jó tanácsot, — feleljen igazat a társaság tagjainak kérdésére, —adjon helyszíni közvetítést egy képzeletbeli futballmérkőzésről, — utánozza egy sportág mozdulatait, — számoljon négyesével 50-ig. Igyekezzetek a zálogkiváltás feltételeit a zálogkiváltó egyéniségére szabni! Például: 1. Lassú víz... (partot mos.) 2. Süket, mint... (az ágyú.) 3. Reszket, mint... (a miskolci kocsonya.) 4. Jó tett helyébe... (jót várj.) 5. Hazug embert előbb utolérni, mint... (a sánta kutyát.) Az a pár nyer, amelyik a tánc befejezéséig nem ejti el a labdát A nyertest jutalmazzátok! asztalra, keverjétek jól össze őket. Két játékosnak kössétek be a szemét, ők fognak 3 perc alatt minél több azonos fajtájú magot kiválogatni. Aki többet válogatott ki, az nyer. SZOLASJATEK TÁNCVERSENY LABDÁVAL HAMUPIPŐKE HÚSZ ÉVE TÁVOZOTT SZILÁGYI DOMOKOS A Kétely költője Húsz esztendeje, egy borongó őszi éjszakán hosszan fel-felvonítottak a kolozsvári bányafő kutyái — ahogy ezt gyönyörű emlékező versében Király László is komoran hangsúlyozza —, Szilágyi Domokos feküdt a domboldalon, az izzó galagonyabokrok között; akkor már órák óta halott volt; ide vonult el kínzó kételyei, gyötrelmes kínjai elől — meghalni... Földi vonulása éppen húsz esztendeje fejeződött be végérvényesen, hogy bűntudatos kortársai verseiben, vallomásaiban, emlékezéseiben tűnjék fel Don Quijotera emlékeztető, botra támaszkodó, szikár alakja, mintegy megoldhatatlan feladatainkra emlékeztetve... És szavalóversenyeken tűnjenek fel változatlan intenzitással ifjú szívekben élő versei. Már életében minden versértő tisztában lehetett csak Dsida Jenőhöz mérhető, sokszínűen villódzó tehetségével. Az irányított kultúrában persze a számtalan „szempont” és párthatározat között hányódó kritika nem mindig oda tette a hangsúlyokat másfél évtized alatt felívelő költészetében, ahová kellett volna, de tény: számtalan elemző bírálat és tanulmány is íródott verseiről, s vállalt halála után sem szűnt meg pillanatig sem verseinek vizsgálata. Cs. Gyímesi Éva kiváló, könyvterjedelmű esszében méltatta költészetét; versei új és új kiadásban jelentek meg; s ahogy már említettük — és ami költészetének változatlan aktualitását is bizonyítja! —, fiatalok szavalták és szavalják ma is szavalóversenyeken költeményeit. Halála után húsz esztendőkkel Szilágyi Domokos költészete előbb, mint valaha. Egyik korszakos jelentőségű nagy versének, a Magyaroknak a közlésével tisztelgünk kihívóan szabad szelleme előtt... Bogdán László a Kárpátoktól le Vasig; s itt benn és odakünn konok dühvei marják egymást: mit elvet az egyik, az a jó az ellenfélnek; s egy gyöngyünket, a nyelvet disznók elé szórjuk, a szellem őrét hátulról ütjük főbe, mint se tatár, török, se német nem bírta, és „tejfoggal kőbe... ” s szánk a másik száját enné meg — — cigány egy nép, nem lesz, csak jajgat, hogy ez s az eladta magát, és az s ez el fogja előbbutóbb. Feleim, vigasztalhat, hogy jól becsapja a vevőt. Véres porond. Korlát, se gát. Önkéntes gladiátorok: egyik a másra acsorog és támad újra, újra, újra, s az öregisten hüvelykujja lefelé bök — rajt, hejjehujja! Nyomunk a szél porral befújja. Hát ezek vagyunk, magyarok. Kolozsvár, 1974. július 12. ! 1996. NOVEMBER 1.