Háromszék, 1996. november (8. évfolyam, 1879-1904. szám)

1996-11-01 / 1879. szám

Novemberi jeles napok NOVEMBER 2. HALOTTAK NAPJA A novemberi jeles napok,­­a ködös és esős időszak általában november elején köszönt be. A táj lecsupa­­szodása, a borongós idő az elmúlás gondolatát ébreszti az emberekben. A növényzetisten halálának és temeté­sének emléke él abban a szokásban, hogy november 2-án tartjuk a halottak napját. Ilyenkor már más virág nem nyílik a kertekben, csak az indiai eredetű krizantém; vele díszítjük szeretteink sírját, és gyertyagyújtással emlékezünk rájuk. _________________________________________________4 NOVEMBER 3. HUBERTUS NAPJA ^ Hubertus a vadászok védőszentje. Az ő napján indult a vadászidény, hegyen-völgyön ropogtak a fegyverek, s inaszakadtából menekült a vad. A vadászok a zsák­mányból estére lakomát készítettek, folyt a bor és a vigadozás. A többi novemberi jeles nap az időjárásjóslással függ össze. Érthető ez, hiszen a parasztság életritmusát az időjárás alakította. Ettől függött, mikor kellett vetni, aratni, mikor kellett metszeni, szüretelni. Nem csoda hát, ha őseink bizonyos jelekből igyekeztek következ­tetni az időjárásra. Ezekben a jóslásokban sok a hiedelem, a babonaság, de van bennük bőven tapasztalat is, amit a magyarság évszázadok során gyűjtött és hagyományozott apáról fiúra. Ilyen időjósló jeles nap Márton napja is. NOVEMBER 11. MÁRTON NAPJA Szent Márton a középkorban legnépszerűbb szentek közé tartozott, talán azért, mert a krónikák szerint Pan­nóniában született. Népszerűségéről több helynév (pl. Szalkszentmárton, Kunszentmárton, Győrszentmárton, Szigetszentmárton, Dicsőszentmárton, Csíkszentmárton) tanúskodik. Ünnepe határnap volt: a tisztújítás, a bérek kifizetésének napja. Ezen a napon meg kellett ajándékozni azokat, akik a községtől vagy a várostól húzták jöve­delmüket, a papot és a tanítót. A pásztorok e napon ajándék reményében sorra járták azokat a házakat, a­­melyeknek állatait őrizték. A középkori céhmesterek nagy vacsorát adtak legényeik tiszteletére, a fő fogás a Márton-napi lúd volt. A libapecsenyéből illett a papnak is kóstolót küldeni, s többnyire a „püspökfalatot”, az állat legízletesebb részét kapta. Az új bort is ekkor próbálták ki a borosgazdák, s boruknak ,járton volt a bírája”. Márton napja a népi időjóslában is fontos volt. Azt tartották, ha Márton fehér lovon jön (vagyis havazik), kemény tél várható, ha barna lovon jön (nem havazik), Renyhe lesz a tél. ■ ~ • - ' J NOVEMBER 25. KATAUN-NAP E napon a lányok jóslásokból következtettek arra, ki lesz a férjük. E napról az a vélemény járja: „Ha Katalin kopog, a karácsony tocsog.” Vagyis ha Katalinkor hideg, fagyos az idő, enyhe lesz a karácsony. NOVEMBER 30. ANDRÁS-NAP András a bibliai tizenkét apostol egyike. A hagyo­mány szerint Krisztus halála után a keresztény hit ter­jesztésének szentelte életét. Hittérítő útjai során eljutott egészen a Volga folyóig. Ez az oka, hogy a későbbi Oroszország védőszentj­éül választotta. Népszerűsége innen terjedt el hozzánk a középkorban. Rendkívüli közked­veltségéről tanúskodik, hogy András és névváltozatai: Endre, Andor máig is a legnépszerűbb férfinevek sorába tartoznak. Három Árpád-kori királyunk viselte ezt a nevet. Számtalan településnév őrzi a mai napig, pl.: Szentendre, Békésszentandrás, Andrásfalva, Moson­­szentandrás, Liptószentandrás. E napon kezdődnek általában a disznóölések. Ezért nevezik e kedves szentet több helyütt Disznóölő Szent Andrásnak. Ezekben a napokban, a karácsony első nap­ját megelőző negyedik vasárnap kezdődik az adventba karácsony előtti négyhetes időszak. .Az advent név la­tinul várakozást jelent, s a Krisztus születésére való várakozásra utal. A középkorban ezekben a hetekben szigorú böjtöt tartottak, így készülődtek testileg-lelkileg a karácsonyra, s egészen vízkeresztig nem tartottak tánc­­­­mulatságot. ............ . Cigány egy nép. Nem hogy tudatlan, nem az a baj: nem is akar tanulni! — Bárgyú zsibbadatban, másfél ezer éve, míg vihar zúgott körötte (tudniillik a szellemé), ül bávatag; igricei — míg múlton múlik az idő — fölvonítanak olykor; a jobb nép vigad sírva, hogy „hajh, a régi szép idők!”, s hogy aszongya: „így volt megírva”, s hogy aszondja: „hajh, azelőtt” — és így tovább. — VAJDASÁGI MAGYAR KÖLTŐK GYERMEKVERSEI BOGDÁN JÓZSEF Feszítsd meg szárnyadat! Fecske te, hív a Dél, fészkedet lepi dér, maradnod nem szabad, havas a sziklapad Kis kóbor éhező, szárnyad itt szemfedő, feltűnt egy égi jel: repülni, menni kell! Viharzó ég alatt lövik a házakat. Menekülj gyorsan el! Megfagy, ki itt telel. Ne ülj az ág hegyén! Meghalnál itt, szegény. Indulj, ne hagyd magad, feszítsd meg szárnyadat! LADIK KATALIN A barátságról A barátság alma amit ketten eszünk meg Forrás amelyből folyó lesz Kabát amely melegít Titok amit ketten osztunk meg Ha nincs is kabátom melegít Ha távol is van a barátom Mégis itt van velem. CS. SIMON ISTVÁN Ködben Óriási tajtékpipára gyújtott a láp lucskos füstben áll az iskola a falu a világ. A napról lerongyolódott minden sugár kétségbeesett a játszótér és ablakomban a csillag virág. Novemberi játékok A ZÁLOGKIVALTAS SZILAGYI DOMOKOS Magyarok ...ez őrült sár, ez istenarcú fény (Vörösmarty) Isten, küldd e helóta népre Földed legszörnyűbb zsarnokát, Hadd kapjon érdeme dijába’ Jármot, hátára kancsukát! (Petőfi) Melyik úristen írta meg így? mikor? hova? hisz tohonyaságban térdiglen caplatott már Árpád lova; eszik, iszik, ölel és alszik „az istenadta nép” rogyásig s robotot nyögve (égre hallszik) — mit néki más, mit néki másik —, méri magát a sárga földdel; az okosabbja is azért járt tanulni külországokon, hogy vettessék Gyulafehérvárt le a toronyból! fű se zöldell sírján, mert sírja sincs: a hon ennyi — vagy volt csak; a modernje kimegy, kitanul és kitűnik és szétszóródik, mint a pernye, és anyanyelvének betűit mintha bal kézzel írná már; a nyelve hánytató makaróni, és a haza emléke pára (isten, ki tudná fölsorolni e sok miért — miért-nemet!) — nagynéha, talán, meglehet, hogy izzón szívébe hasít: élnek — ha élnek — rokonok Több játékunkat ezzel az utasítással zártuk: A vesztes zálogot ad.” A zálogkiváltásról pedig még nem beszéltünk, pedig ez is a játék mulatságos része. A zálogot kiválthatjuk: — különböző állatok hangjának utánzásával, — békaugrással, — dalénekléssel, — rejtvényfeladással, — minden játékos mutas­son a zálogkiváltónak egy fur­csa vagy nehéz mozdulatot, amit annak utánoznia kell, — írjon négysoros versikét ,megadott témáról, Játszhatjuk írásban és szóban is. A játékvezető a szólások vagy közmondások első felét mondja, a játékosok ülésrend szerinti sorban fe­jezik be. Aki nem tudja foly­tatni, zálogot ad. őszi kirándulás során gyűjt­­setek sokféle nagyobb magot vagy termést (pl.: gesztenye, bab, dió, kukorica, mogyoró, mandula, rizs, lencse, tökmag,­­gyümölcsmag). öntsétek az A táncoló párok homlokukkal tartanak egy-egy azonos nagyságú­­labdát. Lassú zenére táncolnak. — olvasson egy könyvből hibátlanul visszafelé, — adjon a társaság min­den tagjának egy-egy jó ta­nácsot, — feleljen igazat a társa­ság tagjainak kérdésére, —adjon helyszíni közvetítést egy képzeletbeli futballmér­kőzésről, — utánozza egy sportág mozdulatait, — számoljon négyesével 50-ig. Igyekezzetek a zálogkivál­tás feltételeit a zálogkiváltó egyéniségére szabni!­­ Például: 1. Lassú víz... (partot mos.) 2. Süket, mint... (az ágyú.) 3. Reszket, mint... (a mis­kolci kocsonya.) 4. Jó tett helyébe... (jót várj.) 5. Hazug embert előbb utol­érni, mint... (a sánta kutyát.) Az a pár nyer, amelyik a tánc befejezéséig nem ejti el a labdát A nyertest jutalmazzátok! asztalra, keverjétek jól össze őket. Két játékosnak kössétek be a szemét, ők fognak 3 perc alatt minél több azonos fajtájú magot kiválogatni. Aki többet válogatott ki, az nyer.­­ SZOLASJATEK TÁNCVERSENY LABDÁVAL HAMUPIPŐKE HÚSZ ÉVE TÁVOZOTT SZILÁGYI DOMOKOS A Kétely költője Húsz esztendeje, egy borongó őszi éjszakán hosszan fel-felvonítottak a kolozsvári bányafő kutyái — ahogy ezt gyönyörű emlékező versében Király László is komoran hangsúlyozza —, Szilágyi Domokos feküdt a domboldalon, az izzó galagonyabokrok között; akkor már órák óta halott volt; ide vonult el kínzó kételyei, gyötrelmes kínjai elől — meghalni... Földi vonulása éppen húsz esztendeje fejeződött be végérvényesen, hogy bűntudatos kortársai verseiben, vallomásaiban, emlékezéseiben tűnjék fel Don Quijotera emlékeztető, botra támaszkodó, szikár alakja, mintegy megold­hatatlan feladatainkra emlékeztetve... És szavalóversenyeken tűnjenek fel változatlan intenzitással ifjú szívekben élő versei. Már életében minden versértő tisztában lehetett csak Dsida Jenőhöz mérhető, sokszínűen villódzó tehetségével. Az irányított kultúrában persze a számtalan „szempont” és párthatározat között hányódó kritika nem mindig oda tette a hangsúlyokat másfél évtized alatt felívelő költészetében, ahová kellett volna, de tény: számtalan elemző bírálat és tanulmány is íródott verseiről, s vállalt halála után sem szűnt meg pillanatig sem verseinek vizsgálata. Cs. Gyímesi Éva kiváló, könyvterjedelmű esszében méltatta költészetét; versei új és új kiadásban jelentek meg; s ahogy már említettük — és ami költészetének változatlan aktualitását is bizonyítja! —, fiatalok szavalták és szavalják ma is szavaló­versenyeken költeményeit. Halála után húsz esztendőkkel Szilágyi Domokos költészete előbb, mint valaha. Egyik korszakos jelentőségű nagy versének, a Magyaroknak a közlésével tisztelgünk kihívóan szabad szelleme előtt... Bogdán László a Kárpátoktól le Vasig; s itt benn és odakünn konok dühvei marják egymást: mit elvet az egyik, az a jó az ellen­félnek; s egy­ gyöngyünket, a nyelvet disznók elé szórjuk, a szellem őrét hátulról ütjük főbe, mint se tatár, török, se német nem bírta, és „tejfoggal kőbe... ” s szánk a másik száját enné meg — — cigány egy nép, nem lesz, csak jajgat, hogy ez s az eladta magát, és az s ez el fogja előbb­­utóbb. Feleim, vigasztalhat, hogy jól becsapja a vevőt. Véres porond. Korlát, se gát. Önkéntes gladiátorok: egyik a másra acsorog és támad újra, újra, újra, s az öregisten hüvelykujja lefelé bök — rajt, hejjehujja! Nyomunk a szél porral befújja. Hát ezek vagyunk, magyarok. Kolozsvár, 1974. július 12. ! 1996. NOVEMBER 1.

Next