Háromszék, 1997. március (9. évfolyam, 1975-1999. szám)

1997-03-01 / 1975. szám

HÁROMSZÉK tünetien napilap SEPSISZENTGYÖRGY 1997. MÁRCIUS L 1975. szám ÁRASOOkj Előfizetőknek 308 lej SZÓM IC ÁT A KISTERMELŐ HÚZZA A RÖVIDEBBET A mészárosok, húsfeldolgozók (sepsiszentgyörgyi húsgyár, illyefalvi kis hústszéki, Kovács-, Lórencz-mészárszékek) magyarázzák termékeik árának égbe szökkenését, hogy a szállítási költségek tetemes növekedése mellett felemelték áraikat a termelők. Hét elején lapunkban is nyilatkozták: 8000 lejt kell fizetniök az élő sertés kilogrammjáért, ráadásul messzi vidékekről, drága benzinnel szállítják az állatokat. Nem csoda tehát, ha a karaj 23 000 lejes áron kerül a pultra, s még a zsírnakvalót is 10 800 lejért mérik. A furcsa a dologban az, ha élő állatot kínál az ember például Kovácsnak, ő maximum 6000 lejt ajánl a sertésért és 5000-et a bikaborjúért, ha az első vagy másodosztályú. A Lórencz-féle mészárszék 5800 lejért veszi a disznót s 3300 lejért a növendék állatot. Ha egyáltalán szóba áll a kistermelővel. Szerkesztőségünkben a hét folyamán több állattartó gazda is jelezte—Kézdivásárhelyről, Illyefalváról —, hogy két hete nem tudja disznóját, bikaborjúját eladni, mert a sertésért legjobb esetben 6000 lejt, a növendék marháért 3300 lejt adnak a húsfeldolgozók. Leellenőriztük. Így igaz. A piac szabad, az árak és a kereskedők is. Igaz, a vásárló el-eltátja száját a csillagászati árak láttán, s üres szatyorral oson ki az üzletből, a kistermelő meg attól képed el, milyen orcátlanul keveset adnak most is azokért az állataiért, melyeket drága gabonával, tápszerrel nyolc-tíz hónap alatt nevel fel. A dolog hamarosan visszájára is fordulhat: a lakosság fokozatosan elszegényedik, s még a heti egy-két kilogramm húsra sem telik, az állattartó gazdaember meg kedvét veszti, s nem hizlal több állatot. És akkor mivel és kivel üzletel a kereskedő? . _____________________ Simó Erzsébet Tanácsülés Kovásznán A csütörtöki rendes havi ülés közel hat órát tartott. Málnási László Levente polgármester évi jelentésében beszámolt a fürdő fés gazdasági és társadalmi helyzetéről. Enea Vasilica, a hivatal titkára ismertette az államosított lakásokról szóló (112/1995) törvény alkalmazásának eddigi állását . Chelbezan Joan, a városfejlesztési osztály szakfelügyelője pedig az engedély nélküli építkezés helyzetéről tájékoztatta a tanácsot. Utóbbi elmondta, hogy a feketén épített garázsokat, gazdasági vagy más épületeket felleltározták, de tulajdonosaikat egyelőre nem büntetik, mert a pénzbírság nem a tanács, hanem az állam kasszájába megy, így inkább háromtól hat hónapig terjedő haladékot adnak, hogy minden érdekelt személynek legyen ideje rendezni az építmények jogi helyzetét. Az utólag kiadott engedélyek illetéke is jövedelem a tanácsnak” — mondta. A tanács hosszas vita után döntött a Szabadság utca 12. szám alatti tömbház földszintjén levő kereskedelmi helyiségek egyikének kiárusításáról és a kereskedelmi célra használt közterületek bérbeadási díjának növeléséről. Az üzletet versenytárgyalással adják el, és kizárólag vadászhalász egyesületek pályázhatnak. Ugyanis az üzlethelyiséget a kovásznai vadászegyesület szeretné megvásárolni, ahová székházakat és egy vadászboltot rendeznének be. Kovászna vadászati hagyományait figyelembe véve ezzel a tanács egyet is értett, de mivel a törvény előírja a versenytárgyalást, a nyúl még a bokorban — a kovásznai vadászoknak kell meglőniük. Bodor János Szép magyar szó Tizenkét Olt menti iskola közel másfél száz tanulója vett részt tegnap Bodokon a Szép magyar szó szavalóverseny körzeti vetélkedőjén. Az iskolai szakasz első három helyezettjei szabadon választott, de a tantervben nem szereplő költeménnyel jelentkezhettek. A szép magyar szó ezúttal a bodoki tantestület, a szülői bizottság, valamint a támogatók összefogása révén hangozhatott el a kultúrház színpadán és az iskola tantermeiben. Minden osztály első három helyezettje a harmadik évharmad folyamán a megyei szakszón vehet részt. (Fér) MÁTÓL háromszorosára drágul a gáz 47 lejről 147-re nőtt a háztartási gáz köbméterének ára. Az új árat hivatalosan két napja kapta kézhez a sepsiszentgyörgyi vállalat, azzal, hogy március elsejétől már érvénybe is lép. De nem csak az otthoni teafőzésért fizetünk majd többet, mert a vállalatoknak és intézményeknek ezentúl 693,50 lejért mérik a köbmétert (az eddigi 184 helyett), s ez óhatatlanul begyűrűzik az árakba. Hasonló mértékű drágulásra lehet számítani a vízszolgáltatásnál és a csatornadíjnál is. Sepsiszentgyörgyön még nincs pontos ár —bár egész küldöttség tárgyal erről Bukarestben —, de a főváros lakói már tudják, hogy ott 300 lejről 1150-re ugrott a víz és 74-ről 194-re a csatornadíj. Ami leghamarabb az élelmiszerárakban fog meglátszani. A meglepetés attól csak kellemetlenebbé válik, hogy a kormány ígéretet tett a lakossági fűtés májusig való szubvencionálására, tehát ez a háromszoros ár sem az igazi (egyelőre csak a vállalatok fizetik). Azt májustól fogjuk nyögni, mikor a támogatás is megszűnik, és a gigakalória is megdrágul. (demeter) Lakossági fórum Az RMDSZ kézdi vásárhelyi szervezete által összehívott csütörtöki lakossági fórumon csupán ötven választmányi és tanácstag, illetve érdeklődő vett részt. Tamás Sándor képviselő, városi RMDSZ-elnök rövid vitaindítója után Szigethy István polgármester a gondokat, nehézségeket vázolta fel, majd Bokor Tibor tanácstag, frakcióvezető a tanácson belül működő RMDSZ-es frakció megalakulásáról és annak tevékenységéről számolt be. Szabó László a gazdasági, Szép Magdolna a jogi és Deme László a művelődési-oktatási szakbizottság eddigi eredményeit ismertette. A fórum második részében a hozzászólók többek között a közművek tevékenységével, a meleg vizel, a szociális gondokkal kapcsolatos kérdéseket intéztek az illetékesekhez. A kétórás fórum végén Tamás Sándor elmondta: attól függetlenül, hogy kényelmetlen kérdések is terítékre kerülnek, az ilyen jellegű találkozókról a jövőben sem mondanak le, hiszen az a cél, hogy megismerjék a választók gondjait, és a lakossági viszszajelzések nyomán próbálják orvosoli a felmerülő problémákat (Sochom) Máról holnapra KELLÉKEK MINISZTÉRIUMA Az állami televízió műsorára tűzte (a 2. csatornán) a Színházi Szövetség (UNITER) gálaelőadásának közvetítését egyenes adásban. Hogy a bukaresti Operaházban bemutatandó előadást országos tévéadó sugározza, azért fontos számunkra, mert arról a kolozsvári magyar színházi produkcióról van szó, melyet az UNITER 1996 legjobb előadásának jelölt ki, Witold Gombrowicz Operett című műve, Tompa Gábor rendezésében. Az esemény önmagában is premier értékű, hiszen éveken át a közszolgálati tévéadó műsoraiban szinte programszerűen, tudatosan mellőzték a kisebbségi kulturális eseményeket, most pedig időtartamát (3 órás előadás) s minőségét tekintve is számottevő teljesítménnyel jelentkezik az országos médiában a hazai magyarság. A gesztus politikai kicsengése elsősorban az, hogy a normalitásra való törekvés következtethető ki belőle. Elismerést nyer, nyilvánvalóvá válik, hogy a kisebbségi kultúra eredményei szervesen épülnek abba a tárházba, amelyet az itt élő emberek magukénak tudnak. Remélhetőleg ezentúl többen értik majd meg, hogy a kisebbségi kulturális esemény nem csupán sajátos jegyei miatt figyelemre méltó, hanem egyenlő eséllyel juthat szóhoz a korban, melynek része, és az egyetemességben egyaránt. A kultúra kényes dolgainak is bele kell végre kerülniük a reform kémcsövébe. Fórumot tartottak a kultúra állapotáról, s ez alkalmul szolgált néhány vezéregyéniségnek, hogy kemény ítéletét nyilvánosságra hozza. Két dologra derült fény: a polgári erkölcsök felélesztése igen nehéz dolog, amikor az állami költségvetésnek csupán 0,29%-a áll rendelkezésre; a kultúrát teremtő embereket, csoportokat hét éve tartó Csipkerózsika-álmukból felébreszteni ,hivatott törvényt, jelesen a szponzortörvényt sürgősen módosítani kell, mert inkább árt, mint használ azzal, hogy a mecénások csupán profitjuk 6%-át fordíthatják szponzorálásra. Két táborra oszlottak a résztvevők, akik szerint lehet még művelődési életet teremteni Romániában, és akik szerint ideje volna felhagyni a közművelődési minisztérium hasznát és szerepét illető általánosításokkal, ködösítéssel. Elhangzott egy Eugéne Ionesco-idézet, miszerint egy művelődési minisztériumnak „a kellékek minisztériumává” kell válnia, hogy az alkotáshoz szükséges eszközöket biztosítsa, mert „a művészi értékteremtéshez az államnak semmi köze”. St. Augustin Doinar, a jeles román költő ajánlotta e gondolatokat a politikusok figyelmébe. Az Írószövetség jelenlegi elnöke, Laurenţiu Ulici kijelentette, torkig van már az ilyenfajta aggodalmaskodó szimpóziumokból, annak a nyolcnak, melyen az utóbbi időben részt vett, három közös eleme volt: a mondén hangulat, a részletekig menő felületes elemzés és az eredménytelenség. Az írószenátor nem volt egyedül véleményével, mely szerint a kultúra esetében a kérdésfelvetés módjával van a legnagyobb baj. A századunk román kultúráját meghatározó, két háború közötti időszak nemzedéke komoly stratégiával ért eredményt: a kulturális reformot csak Spiru Haret tanügyi reformja révén és után vihették véghez. Szegények vagyunk, szűk e költségvetés — mondotta Ulici —, de nem annyira a közművelődésre szánt nevetséges összeg kifogásolható, mint inkább az, hogy emögött „a kultúrához való bizonyosfajta viszonyulás rejlik. A mi politikusaink csak könyvelni tudnak.” Egy szó, mint száz, a fórumon számos ellentmondó vélemény hangzott el, a mai politikusok az előttük járókra, azok a még régebbiekre s a minap még ellenzéki táborban masírozókra hárították a vétket, úgyhogy végül túl sok lett az egy főre eső bűnbak. Valaki Hegel szavait idézte, mondván, hogy „aminek lennie csak kell, anélkül, hogy volna, az nem valóságértékű”. Hát így állunk... Sugár Teodor! Millecentenáriumi emlékmű a csernátoni Erzsébet-parkban (Albert Levente felvétele) Sylvester Lajos csernátoni riportja az 5. oldalon 13 500 lejt ígérnek kenyérre Ennyit szavazott meg csütörtökön a kormány. A tervezet még parlamenti jóváhagyásra vár, de sokkal nagyobb összegben kár reménykedni, mert az ország lakosságának majdnem fele—összesen 10 209 000 lakos—a szegények közé tartozik. A kenyérpénz adómentes, és minden olyan alkalmazottnak jár, akinek bruttó jövedelme havi 600 000 lej alatti, minden munkanélkülinek és társadalmi segélyből tengődőnek, továbbá minden nyugdíjasnak, ha nyugdíja nem haladja meg a 300 000 lejt. S mert még a nyomorban is vannak „kevésbé egyenlőek”, a másfél milliónyi mezőgazdasági nyugdíjasnak mindössze 9000 lejt szánt a végrehajtó hatalom. A szükséges pénzalap így is 819,6 milliárdra rúg, és csak hat hónapra ígérik ezt a támogatást (márciustól augusztusig). Ha a parlament megszavazza... Kézzelfoghatóbbnak ígérkezik a héten már érvénybe lépett, bérpótlékra és jövedelemkiegészítésre vonatkozó kormányhatározat, mely szerint januártól 28,7%-kal többet kapnak az állami alkalmazottak (visszamenőleg is kifizetik), és 17—22%-kal többet a társadalmilag hátrányos helyzetűek. (d.L.