Háromszék, 1997. március (9. évfolyam, 1975-1999. szám)

1997-03-01 / 1975. szám

HÁROMSZÉK t ünetien napi lap SEPSISZENTGYÖRGY 1997. MÁRCIUS L 1975. szám ÁRASOOkj Előfizetőknek 308 lej SZÓM IC ÁT A KISTERMELŐ HUZZA A RÖVIDEBBET A mészárosok, húsfeldolgozók (sepsi­szentgyörgyi húsgyár, illyefal vi kis hús- tlzeiri. Kovács-, Lórencz-mészárszékek) magyarázzák termékeik árának égbe szökkenését, hogy a szállítási költségek tetemes növekedése mellett felemelték áraikat a termelők. Hét ele­jén lapunkban is nyilatkozták: 8000 lejt kell fizetniök az élő sertés kilo­grammjáért, ráadásul messzi vidékek­ről, drága benzinnel szállítják az álla­tokat. Nem csoda tehát, ha a karaj 23 000 lejes áron kerül a pultra, s még a zsíraakvalót is 10 800 lejért mérik. A furcsa a dologban az, ha élő álla­tot kínál az ember például Kovácsnak, ö maximum 6000 lejt ajánl a sertésért és 5000-et a bikaboijúért, ha az első vagy másodosztályú. A Lórencz-féle mészárszék 5800 lejért veszi a disznót s 3300 lejért a növendék állatot. Ha egyáltalán szóba áll a kistermelővel. Szerkesztőségünkben a hét folyamán több állattartó gazda is jelezte—Kézdi- vásárhelyről, Illyefalváról —, hogy két hete nem tudja disznóját, bikaborjúját eladni, mert a sertésért legjobb esetben 6000 lejt, a növendék marháért 3300 lejt adnak a húsfeldolgozók. Leellenő­riztük. Így igaz. A piac szabad, az árak és a kereskedők is. Igaz, a vásárló el-eltátja száját a csillagászati árak láttán, s Ores szatyor­ral oson ki az Ozletből, a kistermelő meg attól képed el, milyen orcátlanul keveset adnak most is azokért az ál­lataiért, melyeket drága gabonával, táp­szerrel nyolc-tíz hónap alatt nevel fel. A dolog hamarosan visszájára is for­dulhat; a lakosság fokozatosan el­szegényedik, s még a heti egy-két kilo­gramm húsra sem telik, az állattartó gazdaember meg kedvét veszti, s nem hizlal több állatot. És akkor mivel és kivel üzletel a kereskedő? . ' _____________________ Simó Erzsébet Tanácsülés Kovásznán MÁTÓL háromszorosára drágul a gáz 47 lejről 147-re nőtt a háztartási gáz köbméterének ára. Az új árat hivatalosan két napja kapta kézhez a sepsiszentgyörgyi vállalat, azzal, hogy március elsejétől már érvénybe is lép. De nem csak az otthoni teafőzésért fizetünk majd többet, mert a vállalatoknak és intézményeknek ezentúl 693,50 lejért mérik a köbmétert (az eddigi 184 helyett), s ez óhatatlanul begyűrűzik az árakba. Hasonló mértékű drágulásra lehet számí­tani a vízszolgáltatásnál és a csatornadíjnál is. Sepsiszentgyörgyön még nincs pontos ár —bár egész küldöttség tárgyal erről Bukarestben —, de a főváros lakói már tudják, hogy ott 300 lejről 1150-re ugrott a víz és 74-ről 194-rea csatornadíj. Ami leghamarabb az élelmiszer- árakban fog meglátszani. A meglepetés attól csak kellemetlenebbé vál ik, hogy a kormány ígéretet' tett a lakossági fűtés májusig való szubvencionálására, tehát ez a háromszoros ár sem az igazi (egyelőre csak a vállalatok fizetik). Azt májustól fogjuk nyögni, mikor a támogatás is megszűnik, és a gigakalória is megdrágul. (demeter) A csütörtöki rendes havi ülés közel hat órát tartott. Málnási László Levente polgármester évi jelentésében beszámolt a fürdő fos gazdasági és társa­dalmihelyzetéről; Enea Vasilica, a hivatal titkára ismertette az államosított lakásokról szóló (112/1995) törvény alkal­mazásának eddigi állását ; Chel- bezan loan, a városfejlesztési osztály szakfelügyelője pedig az engedély nélküli építkezés helyzetéről tájékoztatta a taná­csot. Utóbbi elmondta, hogy a feketén épített garázsokat, gazdasági vagy más épületeket fel leltározták, de tulajdono­saikat egyelőre nem büntetik, mert a pénzbírság nem a tanács, hanem az állam kasszáj ábamegy, így inkábbháromtól hat hónapig terjedő haladékot adnak, hogy minden érdekelt személynek legyen ideje rendezni az épít- ményekjogi helyzetét, Az utólag kiadott engedélyek illetéke is jövedelem a tanácsnak” — mondta. A tanács hosszas vita után döntött a Szabadság utca 12. szám alatti tömbház fbld- szintj én levő kereskedelmi helyi­ségek egyikének kiárusításáról és akereskedelmi célra használt közterületek bérbeadási díjának növeléséről. Az üzletet versenytárgyalás­sai adják el, és kizárólag vadász­halász egyesületek pályázhat­nak. Ugyanis az üzlethelyiséget a kovásznai vadászegyesület szeretné megvásárolni, ahová székházukat és egy vadász­boltot rendeznének be. Kő- vászna vadászati hagyományait figyelembe véve ezzel a tanács egyet is értett, de mivel a törvény előírja a versenytárgyalást, a nyúl még a bokorban — a kovásznai vadászoknak kell meglőniük. Bodor János Szép magyar szó Tizenkét Olt menti iskola közel másfél száz tanulója vett részt tegnap Bodokon a Szép magyar szó szavalóverseny körzeti vetélkedőjén. Az iskolai szakasz első három helyezettjei szabadon választott, de a tantervben nem szereplő költeménnyel jelentkezhettek. A szép magyar szó ezúttal a bodoki tantes­tület, a szülői bizottság, valamint a támogatók összefogása révén hangozhatott el a kultúrház színpadán és az iskola tantermeiben. Minden osztály első három helyezettje a harmadik évharmad folyamán a megyei szakszón vehet részt. (Fér-) Az RMDSZ kézdi vásárhe­lyi szervezete által összehívott csütörtöki lakossági fórumon csupán ötven választmányi és tanácstag, illetve érdeklődő vett részt. Tamás Sándor kép­viselő, városi RMDSZ-elnök rövid vitaindítój a után Szigethy István polgármester a gondokat, nehézségeket vázolta fel, majd Bokor Tibor tanácstag, frakció- vezető a tanácson belül működő RMDSZ-es frakció megalaku­lásáról és annak tevékenységé­ről számolt be. Szabó László a gazdasági, Szép Magdolna a jogi és Deme László a művelő­dési-oktatási szakbizottság ed­Lakossági fórum KELLÉKEK MINISZTÉRIUMA Az állami televízió műsorára tűzte (a 2. csatornán) a Színházi Szövetség (UNITER) gálaelőadásának közvetítését egyenes adásban. Hogy a bukaresti Operaházban bemu­tatandó előadást országos tévéadó sugározza, azért fon­tos számunkra, mert arról a kolozsvári magyar színházi produkcióról van szó, melyet az UNITER 1996 legjobb előadásának jelölt ki: Witold Gombrowicz Operett című műve, Tompa Gábor rendezésében. Az esemény önmagában is premier értékű, hiszen éveken át a közszolgálati tévéadó műsoraiban szinte programszerűen, tudatosan mellőzték a kisebbségi kulturális eseményeket, most pedig időtar­tamát (3 órás előadás) s minőségét tekintve is számottevő teljesítménnyel jelentkezik az országos médiában a hazai magyarság. A gesztus politikai kicsengése elsősorban az, hogy a normalitásra való törekvés következtethető ki belőle. Elismerést nyer, nyilvánvalóvá válik, hogy a kisebbségi kultúra eredményei szervesen épülnek abba a tárházba, amelyet az itt élő emberek magukénak tudnak. Remél­hetőleg ezentúl többen értik majd meg, hogy a kisebbségi kulturális esemény nem csupán sajátos jegyei miatt fi­gyelemre méltó, hanem egyenlő eséllyel juthat szóhoz a korban, melynek része, és az egyetemességben egyaránt. A kultúra kényes dolgainak is bele kell végre kerülniük a reform kémcsövébe. Fórumot tartottak a kultúra álla­potáról, s ez alkalmul szolgált néhány vezéregyéniségnek, hogy kemény Ítéletét nyilvánosságra hozza. Két dologra derű It'fény: a polgári erkölcsök felélesztése igen nehéz dolog, amikor az állami költségvetésnek csupán 0,29%-a áll rendelkezésre; a kultúrát teremtő embereket, csopor­tokat hét éve tartó Csipkerózsika-álmukból felébreszteni .hivatott törvényt, jelesen a szponzortörvényt sürgősen digi eredményeit ismertette. A fórum második részében a hozzászólók többek között a közmüvek tevékenységével, a meleg vúzel, a szociális gondok­kal kapcsolatos kérdéseket in­téztek az illetékesekhez. A két­órás fórum végén Tamás Sándor elmondta: attól függetlenül, hogy kényelmetlen kérdések is terítékre kerülnek, az ilyen jellegű találkozókról aj övőben sem mondanak le, hiszen az a cél, hogy megismerjék a válasz­tók gondjait, és a lakossági visz- szajelzések nyomán próbálják orvosohúafelmeiülőprobléxnákat (Iochom) Máról holnapra 13 500 lejt ígérnek kenyérre Ennyit szavazott meg csütörtö­kön a kormány. A tervezet még parlamenti jóváhagyásra vár, de sokkal nagyobb összegben kár reménykedni, mert az ország lakos­ságának majdnem fele—összesen 10 209 000 lakos—a szegények közé tartozik. A kenyérpénz adó­mentes, és minden olyan alkalma­zottnak jár, akinek bruttó jövedelme havi 600 000 lej alatti, minden munkanélkülinek és társadalmi segélyből tengődének, továbbá minden nyugdíjasnak, hanyugdíja nem haladja meg a 300 000 lejt. S mert még a nyomorban is vannak „kevésbé egyenlöek”, a másfél milliónyi mezőgazdasági nyugdí­jasnak mindössze 9000 lejt szánt a végrehajtó hatalom. A szükséges pénzalap így is 819,6 milliárdra rúg, és csak hat hónapra ígérik ezt a támogatást (márciustól augusz­tusig). Haa parlament megszavaz­za... Kézzelfoghatóbbnak ígérkezik a héten már érvénybe lépett, bér­pótlékra és jóvedelemkiegészítésre vonatkozó kormányhatározat, mely szerint januártól 28,7%-kal többet kapnak az állami alkalmazottak (visszamenőleg is kifizetik), és 17—22%-kal többet a társadalmi­lag hátrányos helyzetűek. (d.L> módosítani kell, mert inkább árt, mint használ azzal, hogy a mecénások csupán profitjuk 6%-át fordíthatják szpon­zorálásra. Két táborra oszlottak a résztvevők: akik szerint lehet még művelődési életet teremteni Romániéban, és akik szerint ideje volna felhagyni a közművelődési minisz­térium hasznát és szerepét illető általánosításokkal, ködö­sítéssel. Elhangzott egy Eugéne lonesco-idézet, miszerint egy művelődési minisztériumnak „a kellékek minisztériu­mává” kell válnia, hogy az alkotáshoz szükséges eszközö­ket biztosítsa, mert „a művészi értékteremtéshez az államnak semmi köze”. Şt. Augustin Doinaf, a jeles román költő ajánlotta e gondolatokat a politikusok figyelmébe. Az Írószö­vetség jelenlegi elnöke, Laurenţiu Ulici kijelentette, torkig van már az ilyenfajta aggodalmaskodó szimpóziumokból, annak a nyolcnak, melyen az utóbbi időben részt vett, három közös eleme volt: a mondén hangulat, a részletekig menő felületes elemzés és az eredménytelenség. Az Iró- szenátor nem volt egyedül véleményével, mely szerint a kultúra esetében a kérdésfelvetésmódjával van a legnagyobb baj. A századunk román kultúráját meghatározó, két háború közötti időszak nemzedéke komoly stratégiával ért ered­ményt: a kulturális reformot csak Spiru Haret tanügyi reformja révén és után vihették véghez. Szegények vagyunk, szűk e költségvetés — mondotta Ulici —, de nem annyira a köz­művelődésre szánt nevetséges összeg kifogásolható, mint inkább az, hogy emögött „a kultúrához való bizonyosfajta viszonyulás rejlik. A mi politikusaink csak könyvelni tudnak.” Egy szó, mint száz, a fórumon számos ellentmondó vélemény hangzott el, a mai politikusok az elóttük járókra, azok a még régebbiekre s a minap még ellenzéki táborban maslrozókra hárították a vétket, úgyhogy végül túl sok lett az egy főre eső bűnbak. Valaki Hegel szavalt idézte, mond­ván, hogy „aminek lennie csak kell, anélkül, hogy volna, az nem valóságértékű”. Hát Így állunk... Sugár Teodor^ Millecentenáriumi emlékmű a csernátoni Erzsébet-parkban (Albert Levente felvétele) Sylvester Lajos csernátoni riportja az 5. oldalon

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék